Parlagi galambok

Gyakori kérdés, hogy az MME miért nem foglalkozik a parlagi galambok jelentette probléma megoldásával. Ennek oka – amint ezt látni fogjuk – az, hogy ez nem természetvédelmi, hanem humán- és állategészségügyi, köztisztasági, műemlékvédelmi és állatvédelmi kérdés, amit nagyságrendjéből és jellegéből következően csakis a települési önkormányzatok lehetőségeivel és irányításával lehet kezelni.

Bevezetés helyett

Az állatok okozta problémák, károkozások elleni védekezés esetében az egyik leggyakoribb hiba, különösem Magyarországon, hogy ezek kezelésében olyanok döntenek, akik nem ismerik, olyan döntések születnek, amik nem veszik figyelembe az adott állatcsoport vagy -faj életmódját, és még kevésbé a képességeit. Szemléletes példája ennek a parlagigalamb-ügy. Esetükben olyan, évezredek óta városlakó, az adott településsel együtt fejlődő madarakat szeretnének egyszerű, gyors és olcsó módszerekkel elűzni a városból vagy egyes városrészekről, amik táplálékkeresés céljából - amint az az alábbi videókból is kiderül - képesek megtanulni a metró használatát is!

Metrózó galambokról készült videók Londonból és New Yorkból (Forrás: YouTube).

A csodálatraméltó galamb

Sok galambfaj képviselői egy életre választanak párt maguknak, és ez az erős családi kötelék, valamint a területhű, nem vonuló életmód tette őket olyan kívánatossá számunkra. Az emberek ugyanis rájöttek arra, hogy a háznál nevelt galambok nem szöknek el a galambdúcból, illetve a fészkétől, párjától elszakított madár több ezek kilométerről is visszatér az otthonába. A galamb háziasítása 4-6000 évvel ezelőtt történt a barlangokban, meredek sziklafalak hasadékaiban fészkelő szirti galambból. A házigalambok évezredek óta részesei az emberi kultúrának, elsősorban a városlakók életének: táplálékot jelentenek, hírt visznek, házi kedvencként gyönyörködtetnek. Részt vettek a két nagy világégésben is, szövetséges katonák életét mentették meg azzal, hogy kémjelentéseket, harcászati információkat juttattak el a vezérkarnak, sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal. A II. világháborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Viktória-keresztnek megfelelő Dickin Medal-t is.

Az emberiség szolgálatában álló galambok még a II. világháborút követően sem vonultak rögtön nyugdíjba, az Internet, a gyors polgári hírközlés és repülés világméretű elterjedéséig, gyakorlatilag az 1980-as évekig folytatták több mint öt évezredes szolgálatukat. A magas hegyekkel szabdalt, nehéz távközlési viszonyokkal rendelkező Svájcban a postagalambok 1969-ig hadkötelesek voltak; a hegymászó expedíciók galambokkal adtak hírt magukról; az USA-ban a sok telefonos félreértés miatt 1962-ig galambok vitték a leírt hírüzeneteket egyes rádióállomások és tudósítóik között; a franciaországi Lyonban az 1980-as évekig a forgalmi dugókban szlalomozó motoros futároknál is gyorsabb galambok szállították a kórházi vérmintákat. Amerikai Egyesült Államok Parti őrsége ugyanekkor hajótöröttek felkutatásában vette igénybe a pilótáknál sokkal jobban látó, speciálisan képzett galambok segítségét. A gép hasa alatt, átlátszó falú dobozban, sugárirányban galambok ültek, és ha vízen hánykolódó szilárd testet vettek észre, az előttük lévő gomb megnyomásával a felderítendő útirányról tájékoztatták a pilótát.

2016 tavaszán, Londonban, galambokat szereltek fel légszennyezettség-érzékelőkkel, hogy ezekkel a "légi járőrökkel" is flehívják a figyelmet a nagyvárosok egészségrongáló környezetszennyezettségére.

Háborús hősből „szárnyas patkány”

Addig nincs is baj a házi galambokkal, amíg ellenőrzött körülmények között élnek a hozzáértő tenyésztőknél. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése vagy túlnépesedés miatt elszöknek, és részben visszavadulva parlagi galambbá válnak. A félvad galambok azért jelentenek problémát, mert az emberi felügyelet hiányában korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat. Sikerük alapja, alkalmazkodóképességük mellett, fantasztikus utódgondozásuk. A galambok, több madárfajhoz hasonlóan, a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat, így a parlagi galambok a városok szerves hulladékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár nyolc alkalommal is egy évben!

Általános, bár hibás vélekedés, hogy a parlagigalamb-ügy hátterében a galambok &#13; etetése áll. Holott, amint azt ez a két felvétel is igazolja, a parlagi galamboknak &#13; a települések természetes táplálékbázisokkal is szolgálnak, amiken emberi &#13; segítség, etetés nélkül is vígan elvannak (Videók: Orbán Zoltán).

Alapvetően nem magukkal a szelíden az emberek mellett szedegető, a nyugdíjasokat és a gyerekeket gyönyörködtető, fantasztikusan repülő, változatos színű, egyszóval kedvelhető galambokkal van baj. A gondot a csapatos, területhű életmódjuk miatt helyenként és bizonyos körülmnyek között (elsősorban zárt vagy csapadékmentes területeken: padlásokon, falfülkékben) felhalmozódó ürülékük okozza. Mivel a galambok nem szobatiszták, azaz nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben bárhol járjanak is, ürüléküket lépten-nyomon elpotyogtatják, függetlenül attól, hogy óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról van-e szó egy lakótelepi erkélyén. Ennél is nagyobb a gond a lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, és a guanó probléma koncentráltan jelentkezik. Ezért ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből „szárnyas patkány” válik.

Az ember a felelős!

Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Az ellen, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra, nemigen tehetünk. Az ellen azonban, hogy a nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt korlátlanul rendelkezésükre áll a táplálék, már igen. Ilyen körülmények között elég néhány betelepülő példány, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket. A parlagigalamb-mentesítést csak akkor van esélye a döntéshozó városvezetőknek sikerre vinni, ha megértik és elfogadják, hogy az előállt helyzetért nem a madarak, hanem kizárólag az emberi gondatlanság, nemtörődömség okolható, és csak ezen okok megszüntetésével lehet kezelni a parlagi galamb problémát.

A szemetes, rendezetlen környezet elősegíti a parlagi galambok
megtelepedését. Parlagi galamb kéttojásos fészekalja egy
lapos tetőn "felejtett" gumiabroncsban.