Mely fajok lehetnek érintettek?

Molnárfecskefészkek esetében
A beszámolók alapján több faj, a madarak mellett hüllők és emlősök is szóba jöhetnek fészekragadozóként.

Az alábbi madarak mindegyike képes áttörni a sárfészket, így a többnyire szűk röpnyílás nem akadályozza meg őket abban, hogy hozzáférjenek a a tojásokhoz és a fiókákhoz, és eközben akár a kirepülő kotló madarat is elkaphatják.

• szajkó,
• dolmányos varjú,
• szarka,
• nagy fakopáncs,
• balkáni fakopáncs,
• zöld küllő.

Megfigyelések szerint a molnárfecskék zárt fészkeinek ragadozóit tovább bővíti az oda bemászni, benyúlni képes fajok - pláne, hogy a bejárat a közvélekedéssel szemben gyakran kimondottan széles:

• erdei sikló, 
• füleskuvik,
• kuvik,
• vörös vércse,
• erdei fülesbagoly.

Továbbá a mesterséges odúk kapcsán szerezett tapasztalatok alapján bővíthetik a röpnyíláson bejutni képes fajok:

• mogyorós pele,
• nagy pele,
• nyest,
• mókus,
• patkány,
• erdei egerek.

A költés meghiúsulását gyakran okozzák fészkelőhelyet kereső, a molnárfecskék zárt fészkeit költőhelyül használni tudó madarak is: 

• házi veréb, 
• mezei veréb,
• sarlósfecske.

Füstifecske-fészkek esetében
A füsti fecskék nyitott fészkei esetében a zsákmányolónak még könnyebb dolga van, hiszen itt nem kell áttörni a sárfalat, nem kell szűk röpnyíláson keresztül bemászni, benyúlni, ezért esetükben a fenti fajok sorát akár a:

• fekete rigó is bővítheti.

A költés meghiúsulását pedig okozhatják olyan fészkelőhelyet kereső konkurens fajok, mint a:

• szürke légykapó,
• házi rozsdafarkú (a kerti rozsdafarkú olyan ritka fészkelővé vált Magyarországon, hogy ennek esélye rendkívül alacsony).

Miért védtelenek a fecskefészkek?

A molnárfecske eredeti élőhelyén, a sziklafalak esőtől védett párkányai alatt és barlangbejárataiban csapatosan, lehetőleg sok száz, de inkább több ezer páros kolóniákban költött. Ezért készít negyed- és félgömb alakú zárt fészket, melyek így több rétegben egymás alá-mellé építhetők, és az elmúlt évszázadokban az ereszek alatt is építkezhettek így.

A telepes életmód számos előnnyel jár - a füsti fecskék esetében is -, ezek egyike a fészekragadozók elleni közös védekezés. Egy nagy telepet jóval kisebb eséllyel támadhatott sikeresen nappali fészekragadozó, mert a sok száz, több ezer fecske gond nélkül el tudta zavarni. 

Magyarország valószínűleg legnagyobb természetes jellegű molnárfecske-telepe
Tiszavasváriban - egy ekkora telep a rengeteg agreszív fecskének
köszönhetően szinte bármely betolakodóval szemben védett
(videó: Orbán Zoltán)

A hazai fecskeállomány 2000-2010 között 60%-os állományösszeomlást szenvedett el, a természetes, nagy telepek elnéptelenedtek, egyre ritkábbak, a fecskék mindinkább magányosan vagy csak néhány fészket számláló kis közösségben költenek, ahol a kevés madár nem tud olyan hatékonyan védekezni. Ráadásul a ragadozók egymástól is eltanulják a fecsketojások és -fiókák sikeres zsákmányolását – ez a kettős hatás állhat a jelenség terjedése, gyakoribbá válása mögött.

Meg lehet védeni a fecskefészkeket a fészekragadozóktól?

Helyi szinten, egy-két molnárfecske-fészket talán, állományszinten, illetve a nyitott fészket építő füsti fecskéknél nem lehet mit tenni.

Molnárfecskéknél helyi szinten, egyes fészkek esetén lehet próbálkozni a természetesnél erősebb falú égetett agyag műfészkek kihelyezésével, de országosan nem lehet megvédeni a fészkeket. Nincs információnk arról, hogy az égetett agyag molnárfecske műfészkeket akár a varjúfélék, akár a harkályok át tudnák törni (a gipsz-fűrészpor keverékéből készült műfészkek ugyanolyan sérülékenyek, mint a sárfészek), ezért helyi szinten megoldást jelenthet ilyeneket kihelyezni a megrongált fészkek mellé vagy helyett. Állományszinten azonban nem lehet megoldás az, hogy az országban lévő sok százezer természetes sárfészket műfészekre cseréljünk. Ráadásul a madár fészekragadozók még ezeknél a fészkeknél is be tudnak nyúlni csőrrel és lábbal a fészekbe, nem is beszélve a bemászni képes fajokkal, így ezek ellen a műfészkek sem védenek.  

Felmerült olyan ötlet is, hogy "a fészkeket valamiféle dróthálós, rácsos megoldással kellene megvédeni". Figyelembe véve, hogy a molnárfecskék szabad berepülési útvonalat igényelnek a fészkek, a telep legalább néhány méteres közelségében (ezzel szemben az istállókba is beköltöző füsti fecske ökölnyi lyukon is be tud repülni), nem valószínű, hogy egy fecske méretű berepülőnyílással ellátott dróthálós védőketrecet megtanulnának használni a madarak. Ha ez esetleg mégis működne, áltaánosan, országosan ez a módszer akkor sem lenne megvalósítható, mert egy ilyen védőeszközt egyesével kellene legyártani (és engedélyeztetni!) az adott fészekhez, fészkekhez, telep esetében pedig az egész kivitelezhetetlen lenne. 

A nyitott füstifecskefészkek esetén, éppen a fészek ezen jellege miatt semmiféle fizikai védelem nem lehetséges.

Lehet védekezni a fészekkonkurensek ellen?

Közvetlenül nem.

Ugyanis ezek mindegyike ügyesen mozog a talajon, az épületek falán és az ágak között is, míg a fecskék szinte csak állni és tipegni tudnak. Ezért bármiféle olyan elzárás, amint a fecske át tudna jutni, nem jelentene akadályt számukra sem.

Közvetett megoldással lehet próbálkozni.

Mind a rozsdafarkúak mind a szürke légykapó, a verebek és a sarlósfecskék számára is létezik mesterséges odú, költőláda, így ezek közelbe történő kihelyezésével esetleg meg lehet akadályozni a fecskefészkek elfoglalását, de ennek esélye is csak 50% , vagy ebbe költöznek vagy nem.

Miért emelkedhet az esetek száma?

Mert az evolúció, a környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás soha nem áll le, és ennek elemeként a ragadozók és fészekkonkurensek is tanulnak.

Utóbbiak esetében ennek legközvetlenebb, ráadásul tömeges módja, ha a fiókák egy ilyen elfoglalt fecskefészekbe épült fészekben nevelkednek fel, mert felnőttként már ismert lehet számukra és kereshetik is ez a költőhelyet.

Az esetszám-növekedéshez az emberi hatás is hozzájárulhat - erre szemléletes példa a verebeké. A modern vagy felújított épületek tetőszerkezetében ugyanis a verebek már nem találnak fészkelőhelyet, így a kényszer is ráviheti őket a fecskefészkek elfoglalására. A modern építkezés és felújítás okozta fészekhelyvesztés is hozzájárulhat a házi verebek európai szinten jelentkező, aggasztó mértékű, mintegy 50%-os állománycsökkenéséhez. 

A ragadozók esetében az egyéni alkalmazkodás, a viselkedési repertoár saját bővítése mellett fontos elem a felnőtt madarakra is jellemző megfigyeléses tanulás, majd az utánzás. Ráadásul ezek a madárszülők meg is taníthatják a kirepült fiókáiknak, hogy érdemes felkeresni és miként kell átkutatni a fecskefészkeket, fészektelepeket.

Az ilyen sikeres viselkedések azután koncentrikusan "kifelé" haladva (mint a vízbe dobott kő hullámai) terjedni kezdenek és mind nagyobb területen, végül akár országosan (sőt az országhatárt is átlépve) jelentkezhetnek.

Orbán Zoltán