Egy kis bevezető "feketerigológia"

A fekete rigók március - július között tartó fő költési időszaka jelentős változást hoz mind az ő, mind a településeken velük együtt élő emberek életébe:

• a költési időszak előtti és utáni hónapokban az olyan kedvező táplálékkínálattal rendelkező városi élőhelyeken, mint a: parkok, kertek, lakótelepi zöldfelületek nagyszámú és alapvetően csendes fekete rigó tartózkodhat, látogathatja az itatókat és a téli etetőket;
• kora tavasztól a hímek és a tojók párba állnak, együtt mozogva elfoglalnak és megvédenek a fajtársaktól egy néhány kert nagyságú saját területet (revír), ahol a tojó fészket épít;
• ettől kezdve a hím szinte egész nap folyamatosan énekel, de nem egy helyről, hanem a revír határán végzett járőrözés közben egy-egy – többnyire magaslati – pontról:
  • ezzel jelöli ki a saját területét;
  • hangjának erejével és annak egyéb fizikai jellemzőivel demonstrálja erejét a fajtárs hímeknek (és akár az alkalmi kapcsolatot jelentő idegen tojóknak);
  • énekével jelzi a fészket építő, majd a tojásokon két hétig kotló párjának, hogy ott van, vigyáz rá és hamarosan eleséget is visz neki (és majd a fiókáknak); 
• a pár, majd a kirepült fiatalok az első napokban nem hagyják el a revírjüket, ennek viszonylag kis területén:
  • keresnek táplálékot;
  • gyűjtenek fészekanyagot;
  • énekelnek és hallatják jellegzetes, akár fél órán át ismételt, hangos riasztóhangjukat;
  • etetik a 3-5 eleségkérő hangot hallató fiókájukat;
• a nyár közepén és második felében pedig mindez megismétlődik a második költéssel - erre utal például az, hogy az előző költés már kirepült, de még nem teljesen önálló, "anyányi" fiókáit egyedül a hím eteti azért (ezt láthatjuk Gyümölcsdézsmálás fejezet videójában), mert a tojó közben a második fészket építi vagy már a tojásokon kotlik.

Miért fontos tisztába lennünk mindezekkel?

Azért, mert ez azt jelenti, hogy a madarak hónapokig nem fognak elmenni, nem lehet elzavarni őket, hiszen otthon vannak, a riasztási módszerek pedig alapvetően nem működnek (ennek okairól külön honlapoldalunkon olvashat részletesen).

Palánták kiforgatása

A palántanevelés és -kiültetés tavaszi időszaka egybeesik a fekete rigók első költésével, a fentiekben részletezettek közül két viselkedéssel:

1. fészeképítés - a faj a vékony növényi szálakból álló, meglehetősen vastag falú és alapzatú fészkét kívülről nedves földdel, föld és növényzet keverékével tapasztja össze;
2. táplálékkeresés - a fekete rigók, ha tehetik, földigilisztákra vadásznak, amiket erős csőrükkel ki is tudnak "ásni" a puha, például frissen locsolt talaj felső rétegéből.

A probléma az, hogy a palántázáshoz használ fekete és/vagy a locsolástól sötét föld mindkét viselkedés szempontjából kulcsingert jelent számukra, hiszen a puha és nedves föld ideális a gilisztakereséshez és a fészektapasztóanyag-gyűjtéséhez. 

Védekezési lehetőség - lehálózás
A honlapunkon itt részletezett okok miatt nincs biztos és tartós riasztási módszer, ezért csak akkor és ott van esélyünk védekezni ez ellen, ahol megoldható az érintett terület teljes és tökéletes lehálózására.

Magaságyásos vetemény szamócahálós védelmének kialakítása fekete rigók ellen 
(fotó: Orbán Zoltán)

Nagyon fontos, hogy a lehálózás már elsőre teljes és tökéletes legyen, hogy a rigóknak a legkisebb esélyt se adjuk a hozzáféréshez, bejutáshoz, mert ők próbálkozni fognak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy:

• a hálófal oldala körben kellő távolságban legyen a megvédeni szánt talajrésztől;
• a hálófelület az oldalaknál függőleges lefutású legyen;
• végül, de nem utolsó sorban a megfelelően erős háló rögzítése oldalt olyan sűrű és erős legyen, hogy azt a rigók ne tudják megemelni, megbontani.

Különben úgy járunk, mint ennél a béka peterakóhelynél, ahol a háló alapi része
egyrészt nincs kellő távolságban a megvédeni kívánt mohadíszítéstől,
másrészt a hálófal sem kellően meredek lefutású, így a fekete
rigó a hálón keresztül is "rombolni" tudott
(videó: Orbán Zoltán)

"Szemetelés"

Elsősorban a kertes házban élők találkoznak azzal a jelénséggel, hogy valaki vagy valami "folyton teleszórja nedves csomókkal a szép tisztán tartott tornácot, járdát". Ezeknek az eseteknek közös jellemzője, hogy többnyire az épület falához közel jelentkeznek. Utóbbi azért fontos részlet, mert látatlanban is segít beazonosítani a "tettest" - az ereszcsatornából fészekanyagot gyűjtő fekete rigó tojót.

A viselkedés magyarázata az első fejezetben leírtakhoz, a fészekanyag külső megerősítéséhez használt nedves föld és növényi anyag keverékének használatához kapcsolódik. Ilyet hajdanán könnyen találtak a rigók a trágyadombokon, modern településeinken azonban megszűnt a háztájiállat-tartás, így egyetlen olyan hely maradt, az ereszcsatorna, ahol városszerte, szinte korlátlanul találhatnak ilyen fészeképítő-anyagot.  

Védekezési lehetőség - ereszcsatorna tavaszi kitakarítása
A fekete rigók azért tudják kihasználni ezt a lehetőséget, mert a sátortetős házban élés egyik legnyűgösebb, a magasság és a létrázás miatt leginkább hanyagolt munkája az ereszcsatorna tisztítása. Úgyhogy, ha ezt nem végezzük el a tél végén, akkor felkészülhetünk ezeknek az anyagcsomóknak a feltűnésére. Szerencsére ezek a költési időszak hónapjai alatt csak néhány napon fordulhatnak elő, és most már tudjuk is, mi áll a jelenség hátterében.

Mulcs szétkotrása

Az előző fejezetben bemutatott "szemetelés" második, annál jóval gyakoribb és akár az év egészében előforduló jelenség, amikor az ágyások stb. gazosodást csökkentő vagy díszítő takarását valami "folyton szétkotorja és beteríti vele a járdát". 

Az esetek hátterében elsősorban a táplálékot kereső fekete rigók állnak. Ennek az erdős-bokros élőhelyről városiasodó madárnak egyik alapvető táplálékkereső stratégiája az évről évre lehullott lombréteg átvizsgálása, a talajt takaró levelek csőrrel történő átforgatása.

Ami nekünk bosszantó, az télen, a talajetetőt látogató madarak számára áldás hóesés esetén, ugyanis a fekete rigók szinte kényszeresen fötörnek el mindent, ami a talajt takarja. Az így kialakított rigótisztások pedig táplálkozási lehetőséget biztosítanak az etetők madárközösségének addig is, amíg a madárbarát el nem takarítja a havat.

Ez az jellegzetes csőrhasználat figyelhető meg ezen a felvételen is
(videó: Orbán Zoltán)

Védekezési lehetőség - küszöb kialakítása
Elvileg a mulcsos részeket keretező, 10-15 cm magas térkő-, fa- stb. küszöb jelentősen vagy teljesen orvosolhatja a problémát. A kert stílusába illszkedő köszöbmegoldás megtalálása azonban nem feltétlenül könnyű, esztétikus vagy éppen olcsó, ezért általános megoldásként a madarak utáni seprés marad.

Gyömölcsdézsmálás

A fekete rigó rendkívül széles és vegyes (állati és növényi) táplálékbázissal rendelkező, úgynevezett generalista madár, ami azt jelenti, hogy előszeretettel azt fogyasztja, ami az adott területen a legkönnyebben megszerezhető. Ezzel a viselkedéssel függ össze az olyan gyümölcsök akár nagy arányú fogyasztása, mint a: meggy, cseresznye, málna, földi eper, ribizli stb. 

Ez már önmagában is érzékeny veszteséget jelenthet egy-egy kertben és gyümölcsfán, ha azonban figyelembe vesszük a kedvelt gyümölcseinkre ácsingózó többi állat: seregély, örvös galamb, poloskák, darazsak stb. látogatását, akkor a termésveszteség tetemes lehet. Arról nem is beszélve, hogy ha ilyen fa alatt parkolunk otthon, akkor a gyümölcsérés heteiben akár új helyet kell találnunk az autónknak, különben a fán táplálkozó madarak ürüléke további idegeskedésre adhat okot.

Védekezési lehetőség - lehálózás
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a gyümölcsfák lehálózása már egyetlen fa esetén is rendkívül munkaigényes és drága, ültetvény esetén pedig még inkább lehetetlen küldetésnek tűnhet, de a fizikai elszigetelésen kívül más, riasztási megoldás a lakókörnyezetben tartósan nem működik.

Éneklés és riasztóhang

Az MME közönségszolgálatához érkező telefonok és elektronikus levelek között rendszeresen előfordulnak olyan bejelentések, melyekben az érintettek a fekete rigók idegesítő, zavaró hangjáról számolnak be.

Az első fejezetben említettek alapján a zavaró erejű és/vagy gyakoriságú hangjuknak két típusa van:

1. a hímek klasszikus éneke, ami kora hajnaltól egész napon át késő estig, heteken át szinte folyamatosan és egész nap hallható;
2. a monoton, hangos és rendkívül feszült riasztóhang a hím és a tojó fekete rigókra egyaránt jellemző, hajnaltól az esti szürkületig bármikor felhangozhat és akár fél óránál tovább is hallható, ráadásul riadóztathatja a pár másik tagját és akár a közeli fajtársakat is, ami tovább növeli a kakofóniát.

Mindkét hangtípus kapcsán problémafokozó lehet, hogy hajnalban és késő este egyaránt jelentkezve zavarhatja az alvást, a pihenést, amin a klímaváltozás sajnos tovább ront, hiszen a jelentősen melegedő tavaszokon a korábbi évtizedekhez képest egyre korábban, társasházakban, még inkább a lapostetős panelekben akár már április végétől nyitott ablaknál kell aludni. 

A termetes fekete rigó hangos és telt éneke messze hangzó
(videó: Orbán Zoltán)

Védekezési lehetőség - nincs
Az érintettek szinte mindig megkérdezik, sőt gyakran ezzel a bejelentéssel és egyben kéréssel kezdik a telefonbeszélgetést, elektronikus levelet, hogy elvisszük-e az őket idegesítő, hangos madarakat? Erre a válasz természetesen az, hogy nem (hiszen a fekete rigó védett is), erre sem technikai, sem természet- és állatvédelmi jogi lehetőség nincs, hiszen az elszállítandó madár jó eséllyel visszatérne a revírjébe, ráadásul a hím kiszakítása a családból akár az összes fióka pusztulásához vezetne, hiszen a tojó nem lenne képes a 4-5 fiatal hetekig tartó etetését egyedül megoldani.

Orbán Zoltán