A harminc éve nem látott keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

ÖSSZEFOGLALÁS

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus téli etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért etetésük több öngyilkos viselkedéstorzulást is kivált, rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező és az emberi egészséget is veszélyezteti. 

A teljesen felesleges etetésük:

• következtében felhagynak a természetes táplálkozással, ami betegségeket okoz;
• az elkényelmesedő szülők az etetőhelyre vezetik a fiókáikat is, melyeknél az egyoldalú kenyérdiéta „angyalszárny” hiánybetegsége élethosszig tartó röpképtelenséget okoz;
• ősszel nem vonulnak el, emiatt télen tömegesen fagynak jégbe;
• a partközelbe csalogatja a madarak:
  • ahol horgot nyelnek, 
  • repülés közben a maguk után húzott többméternyi horgászzsinór fák ágaira, elektromos vezetékekre akasztja fel őket a csőrükbe, nyelőcsövükbe vagy a gyomrukba akadt horognál fogva, 
  • az úszás közben a lábukra tekeredő horgászzsinór amputálja azt;
• növeli a zsúfoltságot és ebből következően:
  • a madarak közti agressziót,
  • a sérülésveszélyt,
  • a fertőző betegségek terjedését;
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent, mert;
  • a hattyúk csípése fájdalmas és vérző sebet okozhat,
  • madárinfluenza-fertőzést okozhat;
• szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget;
• helyi patkányinváziót okoz;
• élelmiszerpazarlás, mely fenntartja a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termelését, az agrárterületek élővilágának pusztulását;
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
• növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket, rontja a madarak társadalmi megítélését;
• a mindezekért szintén felelős kacsaetető automaták ráadásul még az emberek pénzét is kicsalja; 
• a folyamatos etetés öngerjesztő problémaspirálként működik:
  • többnyire nyáron, a strandszezonban kezdődik;
  • az etetett madarak ősszel nem vonulnak el; 
  • a terület felett átvonulók közül az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt újabbak csatlakoznak az így folyamatosan növekvő madártömeghez;
  • az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta madarat, ezért tovább etetik őket;
  • az etetőhelyek közelében évről évre több madár költ;
  • így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

A vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre", hanem az értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást.

Természetesen nem szeretnénk elvitatni senki döntési jogát attól, hogy mikor és mit tesz, és ami még fontosabb, nem kérdőjelezzük meg senki jó szándékát! Egyetlen célunk a szakmai érvekkel alátámasztott tájékoztatás, remélve, hogy az olvasottaknak köszönhetően a jövőben kevesebb madár kerül bajba. Az ő nevükben is köszönjük megtisztelő figyelmét!

Felhagynak a természetes táplálkozással?!

Igen.

A növényevő vízimadarak (hattyúk, récék [kacsák], ludak) természetes táplálékát alapvetően a szárazföldön legelt többtucatnyi lágyszárúnövényfaj képezi változatos beltartalmi értékkel és megfelelő rosttartalommal. Ott, ahol ez nincs meg, a madarak nem is telepednek meg vagy nagyobb távolságra repülnek táplálkozni (lásd a tatai Öreg-tó vadlúdcsapatait).

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az etetőhelyek vízimadarai gyorsan felhagynak a természetes táplálkozással és a legeléssel megszerezhető változatos növényi táplálékkal szemben heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú, természetellenes és adalékanyagokkal teli diétán élnek, ami hiánybetegségeket, emésztőrendszeri gyulladást okozhat. 

A vízimadár etetőhelyeken elsősorban kenyeret dobálnak az emberek, …

 

A fiókákra is veszélyes?!

Igen.

A megfigyelések szerint a vízimadár-etetőhelyek madarai, különösen a bütykös hattyúk, de a tőkés récék is előszeretettel és egyre nagyobb számban költenek, költhetnek az etetőhelyek közvetlen közelében. 

Ezek fiókái önellátók, a szülők nem etetik őket, a hónapokig röpképtelen fiatalok az őket védő-kísérő szülőket is utánozva táplálkoznak. 

Az etetéstől elkényelmesedő, természetellenes viselkedésű madárszülők a költési időszakban is az etetőhelyekre járnak, a kikelést követően a fiókáikat is ide vezetik. Így a fiatalokat is érinti az egyoldalú táplálkozás, ami gyakran visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet okoz (ennek külön neve is van – „angyalszárny-betegség"), ami életre szóló röpképtelenséghez, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullásához vezet.

Ősszel nem vonulnak el, ami külön veszélyforrást jelent?!

Igen.

Az etetőhelyeket látogató növényevő vízimadarak közös jellemzője, hogy a megfelelő mélységű víz nemcsak nélkülözhetetlen pihenő-, fürdő- és ivóhelyet, de a szőrmés szárazföldi ragadozóktól egyedül védő éjszakázóhelyet is jelent számukra. 

Ezért a vízimadarak alapvető túlélési szabálya, hogy a táplálkozóterületeket elfedő hóval és a vizeket befagyasztó faggyal érkező tél elől hó- és fagymentes területekre kell vonulniuk.

A horognyelésért, lábamputációkért is az etetés felelős?!

Igen.

Természetes körülmények között a nyíltvízi életmódot folytató madarak nagy távolságot tartanak a parton mozgó emberektől, ezért a mély és távoli vizeken védettek a horgászok szerelékeitől. 

Ez etetés következtében a parti zónába vonzott madarak esetében ez a védelem megszűnik, és különösen a hosszú nyakú hattyúk tudják felvenni a fenékről a felcsalizott horgokat. Ezek azután az elúszó, majd ijedtében felrepülő madár csőrébe, torkába, nyelőcsövébe vagy a gyomrába akadva, akár több tíz méternyi zsinórral együtt szakadnak be. 

A fájdalom, a fertőzésveszély és a táplálkozás akadályozása mellett a horogról lelógó hosszú damil folyamatos akadásveszélyt jelent a madár számára mind úszás, mind repülés közben.

Az etetéssel a horgászok által használt parti zónába csalogatott madarakat a lábukra tekeredő és azt hosszú szenvedés után amputáló horgászzsinórveszély is fenyegeti.

Növeli a sérülés- és a fertőzésveszélyt?!

Igen.

A vízimadár-etetés egyik elkerülhetetlen hatása, hogy rendkívüli mértékben képes növelni az egyedsűrűséget, különösen a fagyokkal mindinkább szűkülő, az úszó madarak által nyitva tartott madárlékekben vagy lihogókban.

A bedobált élelemért tülekedő, a falatokért harcoló madarak között jelentősen nő a fajon belül, és a fajok között egyébként még ritkább agresszió. Ez kisebb nagyobb sérüléseket okoz, ami nagy hidegben tovább rontja a túlélési esélyt.

A nagytestű vízimadaraknál ugyancsak folyamatos balesetveszélyt jelent a jégre szállás, az elesés, de a csúszós felületen ügyetlenkedő, onnan nehezen felszálló madarak a szárnyas és a szőrmés ragadozóknak is kiszolgáltatottabbak.

A vízimadarak etetőhelyein jelentkező túlzsúfoltság, az állatok közötti megnövekedett agresszió, az ürüléküktől és az elhullottak tetemeitől is mind szennyezettebbé váló víz ideális helyzetet teremt a fertőző betegségek terjedéséhez is. Ezek egyik legveszélyesebbike a haszonállat baromfikat százezres nagyságrendben elpusztító (vagy a betegség kockázata miatt elpusztítandó) és akár a mi egészségünket is veszélyeztető, világméretű járványokat okozó madárinfluenza.
 
Ennek vírusa a madarak testváladékaival (nyál, ürülék) és tetemeivel egyaránt terjed, és a téli körülmények között heteken át fertőzőképes marad. A kór legfontosabb terjesztői pedig éppen a vonuló vízimadarak (az énekesmadár-etetőket látogató fajok nem hordozók, fertőződés esetén órák alatt annyira legyengülnek, hogy nem terjesztik a betegséget).

Ránk, emberekre is veszélyt jelent?!

Igen.

A vízimadár-etetés kapcsán meg kell említeni ennek humán-egészségügyi és balesetvédelmi veszélyeit is. A vadon élő állatok és az emberek ilyen nagyságrendű és ennyire testközeli érintkezése nem általános, ezért is különösen veszélyes. Az egyik legfontosabb veszélyforrást a normál esetben csak madarakat megbetegítő madárinfluenza jelenti. A betegség terjedésének legfontosabb feltétele a zsúfoltság és gyakori érintkezés, ami a különösen veszélyeztetett baromfitelepek mellett a vízimadár-etetőhelyeket is jellemzi.
 
A madárinfluenzát többnyire az egészségügyi előírásokat lazán kezelő Ázsiában kapják el a túlzsúfolt baromfitelepeken dolgozó munkások. A járványügyi szakemberek legnagyobb félelme, hogy a madár- és az emberinfluenza kórokozóit egyaránt hordozó beteg ember szervezetében a két törzs mutálódik, és így útjára indul egy „szupervírus” okozta világméretű járvány. 

Ezért a madárinfluenza elleni védekezés egyik legfontosabb eleme, hogy a lakosság ne lehetőleg kerüljön közvetlen fizikai kapcsolatba vízimadarakkal. Normál körülmények között ez nem is lenne probléma, hiszen a vízimadárfajok élettere és az emberek lakóhelye különböző. Csakhogy a vízimadár-etetés ezt a természetes elszigeteltséget és védelmet alapvetően és a legrosszabb őszi és téli időszakban teszi semmissé!  Ráadásul az innen hazafelé tartó, és eközben tömegközlekedést használó emberek a cipőjükön, a ruházatukon és a kezükkel szélesebb körben is terjeszthetik a madarakról emberekre terjedő kórokozókat.

Végül, de nem utolsó sorban a bajba került, jégbe fagyott madarak mentése különösen kockázatos munka, amit azoknak kell viselniük, akik mások felelőtlensége miatt kénytelenek az életüket kockáztatva a jégre menni.

Szennyezi a környezetet és rontja a vízminőséget?!

Igen.

Az érintett mesterséges és természetes tavak, folyók madáreltartó-képességét hónapokon át meghaladó, mesterségesen fenntartott túlzsúfoltság következtében a vizek szervesanyag-terhelése nő, a víz minősége pedig romlik. Ez a hatás annál erőteljesebb, minél kisebb az érintett vízfelület, azaz a probléma különösen a települési parkok, belső kerületek tavacskáinál, holtágainál, csatornáinál jelentkezik.

Helyi patkányinváziót okoz?!

Igen.

Az etetőhelyen kiszórt, napi akár mázsányi (!) tömegű kenyér, chips és egyéb eleség, melynek mennyisége a téli hónapokban összesen a több tonnát, éves viszonylatban pedig még ennél is sokkal többet elérhet, a területre vonzza a patkányokat is, melyek a tavak és folyók partjába járatokat ásva szaporodni is tudnak. 

Ezek kordában tartása nem csak drága és problémás, de a vérzékenységet okozó szer ránk, emberekre is veszélyt jelent - a legújabb vizsgálatok szerint a rágcsálóirtó hatóanyag az emberi szervezetbe jutva (pl. az ivóvízbázison keresztül) magzatkárosító hatású.

A papírhasábokból könnyen kiszóródható, méreggel csávázott színes táplálék nem szelektív, védett vadon élő madarakra és emlősökre is életveszélyt jelent. Ez sajnos igaz az itt sétáltatott kutyákra éppúgy, mint a néhány pillanatra nem figyelt kisgyerekekre is. És mindez a felesleges vízimadár-etetés egy újabb
következménye. Megéri?!

Hozzájárul az agrárterületek biológia sokféleségének csökkenéséhez?!

Igen.

Aggasztó méreteket ölt a mezőgazdasági területek térhódítása, globálisan már meghaladja az erdőterületekét, ennek következtében pedig a természetes élőhelyek felszámolódása és az ezeken élő állat- és növényvilág eltűnése, amint arról csak a közelmúltban többször is be kellett számolnunk, például:

• mintegy 600 millió fészkelő madárral lett kevesebb az Európai Unióban 1980 óta;
• évtizedek stabilitása után közel negyedével csökkent a hazai fehérgólya-állomány 2015-2020 között;
• aggasztóak a legfrissebb magyarországi madárállomány-elemzések.

Ráadásul a felmérések szerint a jóléti társadalmakban elképesztő mértékű az élelmiszerpazarlás, ami a megtermelt élelmiszer 30-50%-át jelenti. Az asztalunkra szánt vagy a haszonálatok takarmányának termelt élelem teljesen felesleges, országosan és éves szinten sok-sok tonnányi nagyságrendű bedobálása a vízimadaraknak tehát hozzájárul az agrártáj kiüresedéséhez, az élőhelyek és a fajok eltűnéséhez.

Fokozza a nem természetes városiasodást?!

Igen.

A vízimadarak etetésének egyik alapvető problémája, hogy egészen kis területű, a madarakat természetes úton táplálékkal ellátni képtelen, fészeképítésre, költésre és fiókanevelésre teljesen alkalmatlan vízfoltokra, parki tavacskákra, medencékbe, szökőkutakba is képes odacsalogatni madártömegeket. Ezek közelében nagy a kockázata annak, hogy a madarak veszélyes helyekre, például épületek lapos tetejére, erkélyére építik fészkeiket, ahol fiókáik éhen pusztulnak vagy leugorva agyonütik magukat, az elütésveszélyről nem is beszélve.
 

Növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket, rontja a madarak társadalmi megítélését?!

Igen.

Figyelembe véve, hogy a vízimadár-etetés egyik súlypontja nyárra esik, amikor az emberek tömegesen keresik fel a strandokat, a madarak helyi állománynövekedése okozta feszültség esélye is nagy. Ugyanis azok is kénytelenek elviselni a mások nemtörődömsége miatt bekövetkező áldatlan állapotokat, akik nem etetik a madarakat.
 
Különösen a nagytestű hattyúk tömeges jelenléte zavarja a horgászokat, mert megeszik a vízbe szórt halcsalit, miközben rendszeresen horogra is akadnak és elszakítják a felszerelést. A parton sétálóknak hatalmas, nedves ürülékcsomókat kell kerülgetniük és egyaránt ügyelniük kell a kisgyerekekre és a kisebb testű kutyáikra is, mert velük szemben agresszívak lehetnek a parton kunyeráló madarak. A fiókáikat féltő hattyúszülők pedig meg is támadják a fürdőző, csónakázó embereket.
 

A kacsaetető automaták is rosszak?!

Igen.

A vízimadarak teljesen felesleges, a madarakra, a környezetre és az emberekre is káros etetése kapcsán sajnos megjelent a nyerészkedés is - a fizetős kacsaetető automaták célja egyedül a bevételszerzés, amit a jószándékú embereket megtévesztésével ér el. 

Ha ilyet láttunk, jusson eszünkbe, hogy a vízimadaraknak zöld növényeket kellene legelniük a gyepeken, illetve vízinövényeket a vízben, nem pedig összesöpört malomipari hulladékból pelletált „csemegét" potyázniuk. Viselkedés-megváltoztató, a madarakat elkényelmesítő hatásuk miatt a kacsaetető automaták tartalma ugyanolyan káros, mint az összes többi bedobált étel, azzal a nem mellékes súlyosbítással, hogy ezek üzemeltetője az emberek átverésével a pénzüket is kicsalja, és a jó szándékú, de kellő ismeretekkel nem rendelkező önkormányzatokat, területtulajdonosokat is megtéveszti a kihelyezési engedély megszerzése érdekében.
 
Ne dőljünk be tehát az ezeken az automatákon olvasható hamis ígéreteknek, ne pazaroljuk a pénzünket a madaraknak kárt okozó, hulladék „eledel” megvásárlására és bedobálására! Jó lenne, ha a terület tulajdonosa, többnyire a helyi önkormányzat, nem adna ki ilyen automaták telepítésére engedélyt, illetve a meglévőket mielőbb leszereltetné. 

Az etetőhelyek vízimadarait lehet menteni?

Nem.

A vízimadár-etetés kapcsán bajba jutott madarak mentése nem reális alternatíva, mert:

• többnyire sok, akár százas nagyságrendű és nagytestű madarat érint;
• ezek csak a leromlás végső stádiumában válnak röpképtelenné, azaz befogásuk (a hattyúk kivételével) nem megoldható;
• a madárinfluenza kockázata miatt a mentett vízimadarakat karantén jellegű elhelyezésben kellene helyezni;
• tartásukhoz nagyméretű medencével rendelkező karanténszállásra lenne szükség, ahol a madarak úszni, fürdeni tudnak – ennek hiányában ugyanis nem ápolják megfelelően a tollazatukat, így elengedésüket követően a vízre ülő madarak tolla átázik és a madarak megfulladnak;
• vadonbéli áttelepítésük sem megoldás, mert a madarakat az etetőhely csábítása szinte azonnal visszatérésre készteti.
   

A 2016/2017-es tél egyik legszomorúbb tapasztalata rámutatott arra, hogy a tájékozatlan, alapvetően nyilván jó szándékú lakosságot milyen mértékben tudja félrevezetni, rossz cselekvésre ösztönözni néhány megalapozatlan, szakmaiatlan, egyéni érdekeket szolgáló felhívás a Facebookon. A vízimadarak ugyanis nem valamiféle elháríthatatlan vagy különleges időjárási esemény, hanem a felelőtlen emberek miatt kerülnek bajba. Téli túlélésüket egyedül az szavatolja, ha ösztöneikre hallgatva időben fagy- és hómentes területre vonulnak.

 
Látva teljesen felesleges etetésük veszélyeit, valóban olyan nehéz mellőzni ezt és tiszteletben tartva őket, csendes szemlélőként „csak” megfigyelni őket? Köszönjük!

 

Figyelmébe ajánljuk az MME YouTube csatornáját, ahol ezres nagyságrendű videóból válogathat 
a kezdőoldalon vagy a tematikus összeállításokat tartalmazó lejátszási listák fülön
 

Amennyiben érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető mindennapi gyakorlati
madárvédelem, a Madárbarátok nagykönyvét ajánljuk figyelmébe (bolt >>), ...
 

... ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat, 
a Madármegfigyelők kézikönyve segíthet önnek (bolt >>)

 

Orbán Zoltán