Bogyóetető rigóknak és vörösbegyeknek
A télről finoman fogalmazva sem az üde színek jutnak eszünkbe. Létezik azonban egy olyan tematikus etető(kert)típus, melynek eleségkínálata nemcsak a nyár és az ősz meleg színeit varázsolja a téli kertbe, az ablakba és az erkélyre, de a legkedveltebbek közé tartozó etetővendégeket is mágnesként vonzza.
Mik azok a tematikus etetőkertek?
Olyan speciális kialakítású etetőhelyek, melyek bizonyos madárfajok vagy madárcsoportok képviselői számára teszik vonzóbbá az etetőnket. A célzott megoldásoknak köszönhetően olyan szórványosan előforduló etetővendégek látogatása és megfigyelési élménye tehető gyakoribbá, mint az ökörszem vagy a kéreglakó harkályok, a csuszka és a fakuszok.
Az első két tematikus etetőkert közös tulajdonsága, hogy ezeknél nem különleges eleséggel, hanem az etetőhely megfelelő kialakításával tesszük a célfajok számára is vonzóbbá az etetőhelyet.
A mostani cikkünkben bemutatott harmadik megoldás viszont nem a három klasszikus eleség: az olajos magvak, az állati zsiradék és az alma, hanem a bogyótermések eddig kevésbé ismert és elterjedt, kiegészítő felkínálására épít.
A bogyóeleség
A lakott területek többek között azért is vonzóak az áttelelő vagy a telelni hozzánk érkező énekesmadarak számára, mert városaink és falvaink bővelkednek olyan fákban és bokrokban, melyek változatos bogyókínálatukkal (ezek között lehetnek olyanok is, melyek számunkra nem fogyaszthatóak, esetleg mérgezőek) kínálnak táplálékot a kis és közepes termetű fajoknak egyaránt.
Különösen a nagyvárosokban elterjedt a nyugati ostorfa, melynek apró bogyóit
a kisebb termetű fajok is kényelmesen el tudják fogyasztani – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
Az örökzöld borostyán bogyói fákon és épületfalakon egyaránt hozzáférhetőek a
madarak számára – 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
A fagyal többnyire méter magas sövényeket alkot a parkokban, kertekben,
utcai fasorokban – 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
A vadszőlő elsősorban az épületeink falát díszíti – x fotó, kat a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
A tűztövis főként díszbokorként színesíti a kerteket, parkokat – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
Bogyóetető készítése
A bogyóetető lényege, hogy a fürtös terméseket a száruknál fogva csomókba kötve, az itató és a hagyományos eleségek mellett kínáljuk fel az etetőnkön. Annak érdekében, hogy a madarak könnyen és hatékonyan el tudják érni ezt a táplálékot is, a csomókat lehetőleg valamilyen stabil álló- vagy kapaszkodófelülethez rögzítsük. Mivel a bogyófürtök csomói kisméretűek és könnyűek, függő-, ablak- és dúcetetőkön ugyan úgy használhatóak, mint erkély- és ablakpárkány-etetőkön.
A tematikus etetőkertek nagy előnye, hogy a különböző fajok eszközeit együtt
alkalmazva még hatékonyabban, még több fajt a területre csalogatva
működhetnek. A bogyóetető itt a harkályok és az ökörszem
számára egyaránt vonzó rönkrakáson
[ 3 fotó, katt a képre], ...
... itt pedig karkályfán várja a madarakat – 3 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
Első lépésben szedjünk minél többféle bogyóból fürtös szárakat. Ezeket érdemes a leszedést követően, hosszabb tárolás nélkül kikötözni. Ha így járunk el, akkor a növényi szárak a téli párától, csapadéktól nedvesek, hajlékonyak, így könnyebb a drótozásuk (lásd később). Amennyiben kénytelenek vagyunk a fürtöket több napig tárolni, különösen ha ez fűtött vagy temperáltabb helyiségben történik, akkor a vékony szárak szárazzá, törékennyé válnak és drótozáskor eltörnek. Ezt úgy tudjuk elkerülni, ha kikötözés előtt néhány percre langyos vízbe mártjuk a fürtöket.
Fagyal, vadszőlő és tűztövis bogyóeleség kihelyezés előtt – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
A csomóba gyűjtött fürtöket azért érdemes valamilyen szilárd tartóba téve a
kihelyezés helyszínére vinni, mert így a lepotyogó szemek sem vesznek el
(Fotó: Orbán Zoltán).
Angyali türelemmel megáldott madárbarátok természetesen szálanként is felkötözhetik a fürtöket, a téli hidegben azonban sokkal gyorsabb és hatékonyabb, ha ezeket csomóba kötve helyezzük ki.
A bogyóeleség-csomók kialakításához a vékony lágy drót jobb, mint a spárga vagy a
madzag, mert a drót stabilabb tartást ad a fürtöknek, így a madaraknak is
könnyebb dolguk lesz a bogyók leszakításakor
(Fotó: Orbán Zoltán).
A következőkben a több csomóból álló, a fenti fotókon látott rönkökre övszerűek kikötözhető bogyóetető elkészítésének folyamatát mutatjuk be. Első lépésben vágjunk le a drótból egy megfelelő hosszúságú darabot. Az egyik vége felől indulva hagyjunk meg egy szabadon álló részt – a drót másik végével ez teszi majd lehetővé a bogyóetető kikötözését.
Ezt követően a hüvelyk-, a mutató- és a középső ujjunkkal összecsippentve alkossunk "csokrot" a bogyófürtökből, majd a drót szabadon hagyott rész mögötti szakaszt többször szorosan tekerjük a fürtök összefogott szárai köré.
Elkészült az első fürtcsomó, ami már akár így, magában is kihelyezhető
(Fotó: Orbán Zoltán).
Ezután a következő fürtcsokrot az előzőtől néhány centire fogassuk fel ugyan így, majd mindezt addig ismételgessük, amíg a drót – a másik végén meghagyandó szabadon maradó részt figyelembe éve – el nem fogy.
Leírva sokkal bonyolultabbnak tűnhet a dolog, mint valójában, a lényeg, hogy a
végeredmény valami ilyesmi legyen – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
A cikkben bemutatott bogyóetető ökörszem rönkrakásra és harkályfára került, ahol a nagy felületnek köszönhetően több bogyósor is elfért, melyek stabil rögzítésére itt érdekes megoldási lehetőség is kínálkozott.
Bogyóetető számára az ilyen felület az egyik legkedvezőbb, mivel a függőleges
rönkfalakra rengeteg fürtcsokor elfér, a vízszintes párkányok pedig nem
csak a táplálkozó madaraknak kínálnak stabil beszállóhelyet, de
asztalként a lehulló szemeket is felfogják.
Az övszerűen egymás fölé kerülő fürtsorok esetében az a jó, ha ezek
nem lógnak össze – 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
Ez úgy kerülhető el, ha a fürtöket összekötő drótot nem csak a széleken, de a középső részeken, több helyen is rögzítjük.
A bogátanyaként is funkcionáló rönkökben és harkályfákban a farontó rovarok
lárvái számos nyílást rágtak. Ezekbe kényelmesen beszúrhatóak azok a
vékony gallydarabok, amik középen is biztosítják a bogyófürtöktől
súlyos drót vízszintes tartását. 4 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
Bogyóetetőt akkor is készíthetünk, ha nem tudunk vadon növő terméseket szedni – a megoldást pedig a mazsola jelenti. Mivel a töppedt szőlőszemeknek nincs szára, itt egy másfajta rögzítési megoldást kell alkalmaznunk.
A dolog kulcsa itt is a vékony, de kellően erős drót – 7 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
Végeredményként ilyen tetszetős „mazsolafüggönyt” kapunk – 2 fotó,
katt a képre (Fotó: Orbán Zoltán).
A madarak a mazsolaszemeket akkor tudják még könnyebben leszakítani a
drótszálról, ha felfűzéskor a drótot a szemek egyik széléhez közel
szúrjuk át (Fotó: Orbán Zoltán).
Hasznos, izgalmas és szemet gyönyörködtető
A gazdag bogyóetető a szó szoros értelmében üde színfoltot jelent a gyakran szürke, borongós télben, ezért akkor is látványélményt kínál, ha éppen nincs rajta madár.
Új etetőnk ilyen látványos a téli napkelte fényeiben – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
Természetesen az az igazi, amikor megjelennek a madarak, és fogyasztani
kezdik az új eleséget! A leggyakoribb vendég valószínűleg a fekete rigó
[5 fotó, katt a képre] ...
... és a vörösbegy lesz, ...
... de más fajok, így mezei veréb [2 fotó, katt a képre] ...
... és akár házi egér is vendégeskedhet itt. 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
Reméljük, sikerült kedvet csinálni a bogyóetetőhöz, ami a szó szoros és átvitt értelmében is új színt hozhat az etetők megszokott eleségkínálatába!
Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy minél többen segítsenek a madarakon és jussanak madármegfigyelési élményekhez! Köszönjük!
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)
Orbán Zoltán
