A gólyák nem szorulnak a segítségünkre!

Rendkívül fontos lenne megértenünk, vagy legalább elfogadnunk, hogy a fehér gólyák áttelelési próbálkozása egy természetes alkalmazkodási folyamat része. Ez a jelenség a földtörténeti közelmúltban, mintegy tízezer éve, a legutóbbi jégkorszakot követően, a mostaninál jóval nagyobb nagyságrendben, fajok százait érintve már lezajlott. A jég visszahúzódásával hatalmas belakható élettér szabadult fel Európában, ahova elsősorban Afrikából költöztek be a madarak.

Ennek folyamata, működési mechanizmusa a madarak között meglévő viselkedési eltérésekre épül. Leegyszerűsítve: száz azonos fajhoz tartozó madáregyed többsége átlagos viselkedésű, néhány egyed viszont kockáztató. Utóbbiak később vonulnak el ősszel, tavasszal korábban érkeznek vagy átteleléssel próbálkoznak. Ha a környezeti viszonyok nem változnak lényegesen (akár év tízezredeken keresztül sem), akkor ezek a próbálkozó egyedek a nem túlélhető viszontagságok miatt elpusztulnak, így szaporodni sem tudnak. Viszont ha változik a környezet, például mint napjainkban a klíma, akkor a kockáztató egyedek életben maradnak, szaporodni is tudnak, így viselkedési sajátosságaikat át tudják örökíteni az utódaikba. Minél nagyobb mértékű és gyorsabb a változás, annál több ilyen próbálkozó marad életben, így a fiókáiknak köszönhetően az immáron sikeres viselkedési stratégia gyorsan, akár évtizedek alatt jelentős mértékben feldúsulhat az állományban.

Tudnunk kell azt is, hogy a kockázatot vállaló egyedek sem végletesen kiszolgáltatottak a környezeti hatásoknak! Lévén röpképes állatokról van szó, elviselhetetlenné váló időjárási hatások esetén az életrevaló madarak akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre húzódhatnak.

Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a felesleges vagy túlzó mértékű emberi beavatkozás, maximum rövid távon, egy-két téli szezonban szavatolhatja az egyd túlélését. Ha a faj magától még nem képes alkalmazkodni az átalakulóban lévő környezeti hatásokhoz (mert a változás még nem kellő mértékű), akkor a mesterséges takarmányozás (ami nem azonos az alapvetően a gyönyörködtetésünket jelentő énekesmadár-etetéssel!) az emberi segítségtől teszi függővé az egyedek túlélését. Ezt pedig éppen a fajok védelme és hosszú távú túlélése érdekében elkerülendő helyzetet. Ne felejtsük el, hogy „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!”

Azt, hogy az áttelelő fehér gólyák nem szorulnak a segítségünkre, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a 2004-2017 közötti időszakban csak egy áttelelő fehér gólya elhullására derül fény Magyarországon. És ez a madár sem zsákmányhiány miatti éhezésben pusztult el, hanem az emészthetetlen szőr és csont köpetelésének elmaradása miatti emésztőrendszeri gyulladásban és vérzésben.

Miért maradnak itthon a gólyák és miként maradnak életben?

A gólyák rendkívül gazdag tápláléklistával rendelkező madarak. Nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de gyakorlatilag bármit, amit le tudnak nyelni: kisrágcsálókat, gyíkokat, békákat, kígyókat, halakat is megfognak. A faj éppen azért vonuló, mert a fő táplálékbázisát jelentő rovarok télen nem hozzáférhetőek. Ha azonban tisztában vagyunk azzal, hogy a fehér gólyák hosszú távú - a Szaharától délre - vonuló madárként akár Dél-Afrikáig is elrepülnek, ami oda-vissza több mint 20.000 km-es veszélyekkel teli utat jelent minden évben, akkor már nem olyan nehéz beleélnünk magunkat annak a gólyának a helyzetébe, mely az áttelelés megkockáztatása mellett dönt. Ezt több körülmény teszi reálisan túlélhetővé számukra:

• táplálkozási stratégiájuk rugalmas, alkalmazkodik az éppen rendelkezésre álló zsákmányállatokhoz;
• az agrárterületeken, szántókon, gyepeken, árokpartokon élő kisrágcsálók (pockok, egerek) nem alszanak téli álmot, így télen - hacsak nincs vastag hótakaró - is táplálékbázist jelentenek;
• a fehér gólyák dögöt is esznek – például a kombájnok mögött lépkedve összeszedik az elkaszált kisebb állatok tetemeit –, ezért a hulladéklerakók télen terített asztalt kínálnak számukra;
• végül, de nem utolsó sorban a generációk óta a lakott területeken fészkelő gólyák gyorsan rájönnek arra, hogy ha télen itthon maradnak, akkor az emberek etetéssel segítik őket.

 

 

Az áttelelő gólyák egyik túlélési fogása, hogy a felszálló
meleg levegőt kihasználva kéményeken éjszakáznak
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

•  

 

 

 

 

•  
•  

Télen a fehér gólyák számára is fontos táplálkozóterületet jelentenek a hulladéklerakók, ahol a bomlás hője miatt melegebb is van, mint a környező területeken (Videó: Nagy Károly).

A hulladéklerakók óriási, akár több tízezres, elsősorban sirályokból és varjakból álló madártömegeket is is vonzanak, ezért a telelő gólyák túlélése mellett a madárgyűrűzési akcióknak is fontos helyszínei. A videón látott akcióról itt olvashat >> (Videó: Orbán Zoltán).

 

 

Látható, hogy az itthon maradó fehér gólyák korántsem esélytelenek, alkalmazkodóképességüknek, az emberek segítségének és némi szerencsének köszönhetően reális esélyük van túlélni a telet. Az elmúlt évek megfigyelési adatai, különösen "Fülöp", a Spanyolországból Magyarországra települt fehér gólya példája is azt mutatja, hogy ha egy madár túlélte az első áttelelést, akkor az így szerzet rutinjának, helyismeretének köszönhetően jó eséllyel dönt a következő ősszel is a maradás mellet.

 

Miként ellenőrizhető a gólyák fizikai állapota?

 

A téli tarlókon, belterületi füves területeken vagy akár parkolóban, járda mellett, udvarban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség, röpképtelenség ad.

 

A tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában álldogáló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy röpképes, egészséges.

 

Ha napokon keresztül olyan helyen látunk gólyát földön ülni, ahol nincs számára táplálék, akkor a madár egészségi állapota úgy ellenőrizhető, ha lassan felé sétálunk – amennyiben felrepül, akkor minden rendben van (fontos, hogy az áttelelő gólyákat [és más madarakat] csak valóban szükséges esetben ellenőrizzünk így, mert a felrepülés nagyon energiaigényes). Ha azonban a gólya csak néhány métert képes megtenni vagy csak ugrálva próbál menekülni, láthatóan furcsa, "rossz" mozgású, akkor vagy sérült, vagy az éhezés miatt legyengült. Ilyenkor be kell avatkozni, amihez segítséget is kérhetünk.

 

 

 

Kinek szólhatunk problémás madár esetén?

 

Magyarországon a madármentés feladatát elsősorban az állatkertek látják el (részletek >>). A legyengült telelő gólyák mentőhelyre szállításához országosan egyedül a nemzeti parki őrszolgálat rendelkezik emberekkel és járművekkel, ezért baj esetén a területileg illetékes nemzeti park igazgatósához fordulhatunk. A területi illetékességről a nemzetipark-igazgatóságok portálján tájékozódhat.

 

 

 

Mi történik a mentett madarakkal?

 

A madarak az állatkerti mentőhelyeken szükség szerint megfelelő orvosi ellátásban és folyamatos táplálásban részesülnek, így a szabad ég alatt is gond nélkül átvészelik a telet. Tavasszal aztán az egészséges, röpképes állatokat el lehet engedni. 

 

 

 

Mentett gólyák ...

 

 

 

... a Jászberényi Állat- és Növénykert tavi bemutatójában (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Elsősegély jellegű etetés, ha baj van

 

Amint láttuk, az áttelelő gólyák alapvetően nem szorulnak a segítségünkre, egészséges madár esetében etetésre nincs szükség! Jól elvannak nélkülünk is, egereket és pockokat fognak a mezőn, halat a be nem fagyó csatornák partján.

 

Sérül vagy legyengült, de még röpképes, ezért nem befogható madár esetén az alábbi élelemmel segíthetünk:

 

• 3-5 példány 10 cm-nél nem szélesebb keszeg, a magas hátú vagy ennél nagyobb halak darabolva;
•  
• egy nagy marék 10–15 cm hosszú, kétujjnyi vastag nyers marhahús darabok; kacsa-, liba-, pulyka-, tyúkszív és zúza; apró, hosszúkás darabokra vágott csirke farhát (nyers disznóhús a féregfertőzés veszélye miatt sem állatnak, sem embernek nem adható!);
•  
• tenyészetből származó egér (5-15 példány), süldő patkány (1-3 példány), naposcsibe és naposkacsa (5-15 példány) tetemek.
•  

 

 

Kérjük, küldje be téli gólyamegfigyelési adatait!   

 

A gólyák telelési viselkedésének megismeréséhez pontos adatokkal kellene rendelkeznünk ezekről a madarakról. Ezért kérjük, amennyiben tud ilyen madárról, a hely, a példányszám, a körülmények és a bejelentő elérhetőségét tartalmazó e-mailben tájékoztassa az MME Monitoring Központ munkatársait itt >>. Köszönjük!

 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)