Mely fajok lehetnek a támadók?

Molnárfecskefészkek esetében
A beszámolók alapján elsősorban a legmozgékonyabb szajkó (de akár más varjúfélék is lehetnek), legalább három gyakori településlakó harkályfaj (nagy fakopáncs, balkáni fakopáncs és zöld küllő), továbbá az erdei sikló jelentkezik molnárfecske fészekragadozóként. 

Az említett madarak mindegyike képes áttörni a sárfészket, így a szűk röpnyílás nem korlátozza, nem akadályozza meg őket abban, hogy hozzáférjenek a tojásokhoz, fiókákhoz. A rendkívül ügyesen mászó edei sikló ezt természetesen nem tudja megtenni, de nincs is szüksége rá, hiszen hajlékony testével a fészekbe tud jutni a szűk bejáraton keresztül.

A molnárfecskék zárt fészkeinek potenciális ragadozói sorát tovább bővíthetik a pelék (mogyorós és nagy pele), a nyest, a mókus, a patkányok és egyes erdeiegér-fajok is.

A költés meghiúsulását gyakran okozzák fészkelőhelyet kereső verebek, melyek közül mind a házi veréb, mind a mezei veréb szóba jöhet, alkalmilag pedig akár a sarlósfecskék is beköltözhetnek egyes fészkekbe.
 

Füstifecskefészkek esetében
A füsti fecskék nyitott fészkei esetében a zsákmányolónak még könnyebb dolga van, hiszen itt nem kell áttörni a sárfalat, ezért ezért esetükben a fenti fajok sorát baglyok és akár a fekete rigó is bővítheti. A költés meghiúsulását okozhatja olyan, fészkelőhelyet foglaló fajok támadása, mint a szürke légykapó vagy a házi rozsdafarkú.

Miért védtelenek a fecskefészkek?

A molnárfecske eredeti élőhelyén, a sziklafalak esőtől védett párkányai alatt és barlangbejárataiban csapatosan, lehetőleg sok száz, de inkább több ezer páros kolóniákban költött. Ezért készít negyed- és félgömb alakú zárt fészket, melyek így több rétegben egymás alá-mellé építhetők, és az elmúlt évszázadokban az ereszek alatt is építkezhettek így.

A telepes életmód számos előnnyel jár – ezek egyike a fészekragadozók elleni közös védekezés. Egy nagy telepet jóval kisebb eséllyel támadhatott sikeresen nappali fészekragadozó, mert a sok száz, több ezer fecske gond nélkül el tudta zavarni. 

Magyarország valószínűleg legnagyobb természetes jellegű molnárfecsketelepe
Tiszavasváriban - egy ekkora telep a rengeteg agreszív fecskének
köszönhetően szinte bármely betolakodóval szemben védett
(videó: Orbán Zoltán)

A hazai fecskeállomány 2000-2010 között 60%-os állományösszeomlást szenvedett el, a természetes, nagy telepek elnéptelenedtek, egyre ritkábbak, a fecskék mindinkább magányosan vagy csak néhány fészket számláló kis közösségben költenek, ahol a kevés madár nem tud olyan hatékonyan védekezni. Ráadásul a ragadozók egymástól is eltanulják a fecsketojások és -fiókák sikeres zsákmányolását – ez a kettős hatás állhat a jelenség terjedése, gyakoribbá válása mögött.

Meg lehet-e védeni a molnárfecskefészkeket a ragadozóktól?

Helyi szinten, egyes fészkek esetén lehet próbálkozni, országosan nem.

Nincs információnk arról, hogy az égetett agyag molnárfecske műfészkeket akár a varjúfélék, akár a harkályok át tudnák törni (a gipsz-fűrészpor keverékéből készült műfészkek ugyan olyan sérülékenyek, mint a sárfészek), ezért helyi szinten jó eséllyel megoldást jelenthet ilyeneket kihelyezni a megrongált fészkek mellé vagy helyett. Állományszinten azonban nem lehet megoldás az, hogy az országban lévő sok százezer természetes sárfészket műfészekre cseréljünk.  

Felmerült olyan ötlet is, hogy "a fészkeket valamiféle dróthálós, rácsos megoldással kellene megvédeni". Figyelembe véve, hogy a molnárfecskék szabad berepülési útvonalat igényelnek a fészkek, a telep legalább néhány méteres közelségében (ezzel szemben az istállókba is beköltöző füsti fecske ökölnyi lyukon is be tud repülni), nem valószínű, hogy egy fecske méretű berepülőnyílással ellátott dróthálós védőketrecet megtanulnának használni a madarak. Ha ez esetleg mégis működne, áltaánosan, országosan ez a módszer akkor sem lenne megvalósítható, mert egy ilyen védőeszközt egyesével kellene legyártani (és engedélyeztetni!) az adott fészekhez, fészkekhez, telep esetében pedig az egész kivitelezhetetlen lenne. 

Orbán Zoltán