Ne nyírjuk le a füvet egyszerre mindenhol!
A klímaváltozás negatív hatásai a külterületi természetes élőhelyek és az agrártáj mellett a települési zöldfelületeket is egyre fokozódó mértékben érintik. A csapadékhiány és a tartós hőség egyaránt megviseli a kertes házak és a közparkok növényzetét, a fák és a bokrok mellett a gyepeket is. Ezért különösen fontos, hogy a városok és falvak zöldfelület-kezelésekor szakítsunk azokkal a rossz megoldásokkal, melyek rontják kertjeink és parkjaink ellenállóképességét. Ennek egyik legegyszerűbben megvalósítható és egyben leglátványosabb eleme a meghagyó fűnyírás – és ehhez csak kevesebbet kell dolgoznunk!
Meghagyó kaszálással ilyen szép és élettel teli virágos rétjeink lehetnének a településeken is (fotó: Orbán Zoltán)
Milyen előnyökkel jár a meghagyó fűnyírás?
- a virágszőnyeg gyönyörködteti az embereket;
- csökkenti a talaj párolgási veszteségét;
- növeli terület vízmegtartó képességét;
- a gyep lágyszárú növényei virágot tudnak hozni, majd magot tudnak érlelni;
- a virágok beporzólegelőt jelentenek a térségben élő, méhecskehotel-lakó magányos méheknek és darazsaknak, lepkéknek és egyéb rovaroknak, melyek a haszonnövényeinket (gyümölcsfák, mála, szamóca stb.) is beporozzák;
- a beérő magtermés táplálékot kínál a környék madarainak;
- a dús növényi élet gazdagabb zsákmányt kínál a ragadozó életmódot folytató állatoknak is;
- a párásabb mikroklíma kedvezőbb vadászterületet jelent az éjszaka aktív varangyoknak és sünöknek, a nappali életmódot folytató gyíkoknak és madaraknak (például fekete és énekes rigó);
- a magas aljnövényzet búvóhelyet kínál a fészket röpképtelenül elhagyó madárfiókáknak és gyíkoknak.
(fotók: Orbán Zoltán)
A zöldike, de a tengelic is előszeretettel fogyasztja a meghagyott gyepzóna magkínálatát
(videó: Orbán Zoltán)
természetkímélő agrárgazdálkodás eszköztárában is szerepel - például
a képen látható, kékvércsetelep melletti élőhelyen
(fotó: Orbán zoltán)
A természetbarát fűnyírás rendkívül egyszerű!
A lényege, hogy ne nyírjuk le a füvet egyszerre mindenhol, a terület adottságaihoz igazodva hagyjunk meg nyíratlan egybefüggő foltokat.
általában nemcsak magunkat kíméljük, de az eredmény is környezet- és
lakosságbarátabb lesz (fotó: Orbán Zoltán)
Mekkorák legyenek a nyíratlan foltok?
Konkrét számokat említve – a legkisebb kertekben is meghagyható legalán 1-2 m2, parkokban, lakótelepeken pedig akár 50-100 m2 is.
tűző napnak kitett, kiszáradó, legalább ideiglenesen csökkent minőségű élőhelyén
(fotó: Orbán Zoltán)
Aránymegközelítést alkalmazva – már a 10%-os meghagyás is jelentős környezeti előnyt jelent, ami akár 20-30(50)% is lehet. A lakótelepek mozaikos zöldfelületei esetén pedig jó megoldás, ha egy-egy ilyen, például a járdák által körbevett gyepkazettákat hagynak meg a parkgondozó munkások.
járdák, utak, épületek által kijelölt kazetták (fotó: Orbán Zoltán)
Milyen távolságra legyenek egymástól?
Általános minimumelvként azt javasoljuk, hogy kényelmes látótávolságon, 50-100 méteren belül legyen legalább egy ilyen megfelelő nagyságú kezeletlen rész.
Meddig ne nyírjuk le ezeket?
Legalább egy, de akár két-három kaszálásból is érdemes kihagyni egy-egy részt.
Ez a gyepet alkotó lágyszárú virágtársulástól, a terület talajtani és mikroklimatikus viszonyaitól, az adott hetek-hónapok csapadékviszonyaitól és a rendelkezésre álló gépparktól is függ - a pontos területalapú választ települési viszonylatban a főkertész tudja megadni.
Van alternatívája a nyíratlan foltok meghagyásának?
A tövig lenyírt, "steril" ökológiai gyepsivatagnál az is jobb, ha a fűnyíró pengemagasságát munka közben legalább néhány részen a legalacsonyabbról legalább közép, de inkább maximális magasságra emeljük. Így az olyan alacsony szárú virágok, mint a százszorszép állományának egy része nem kerül a pengék útjába és a nyírás után is marad táplálék a beporzók számára.
virágozni, magot termelni, ezért a magasabbra állított vágópengékkel végzett fűnyírás is
természetkímélőbb (fotó: Orbán Zoltán)
Melyek a rossz zöldfelület-kezelési gyakorlataink?
Minden olyan módszer rossz, amely:
- rövid idő alatt eltávolítja az adott terület karakternövényzetének (fák, bokrok, virágos gyep) jelentős részét vagy egészét;
- a fák, bokrok kilombosodása, az állatok és a növények szaporodási időszakában, különösen nagy területeket érintve kerül rá sor (részletek >>);
- eltávolítja az adott területről az ott keletkező zöldhulladékot (lomb, lenyírt fű, ág és gally, holtfa).
Miért rosszak ezek?
A települési fűnyírás (akárcsak a külterületi kaszálás) rövid idő alatt nagyon nagy területeken szünteti meg az addig megszokott élőhelyi viszonyokat. A növényzettel együtt eltűnnek az abban élő, ott táplálkozó, megbújó és szaporodó élőlények, ezzel pedig megszűnik a táplálékbázisa a növényevőknek és ragadozóknak is.
A hullott lomb, a lekaszált fű eltávolítása a területről az jelenti, hogy itt:
- nem pótlódik vissza a talajba a növények által onnan kivett szerves anyag, így csökken a talaj tápanyagtartalma;
- ez élettanilag kedvezőtlen az itt élő növények számára, melyeknek csökken az ellenállóképessége a környezeti hatásokkal és a betegségekkel szemben;
- a kiürülő tápanyagtartalmú talajok vízfelvevő és vízmegtartó képessége csökken, ami a tovább erősíti a mind szélsőségesebb klímaváltozás negatív hatását;
- ráadásul az önkormányzatoknál még általánosnak tekinthető az alábbi videón is látható gyakorlat, hogy a munkások a „por vágására” is kivonulnak az aszályban kiégett nyárközépi gyepekre.
A legrosszabb, amit az önkormányzatok tehetnek, és sajnos országszerte általánosan meg is
tesznek, az ilyen hőségtől és szárazságtól kiégett terület "nyírása", ami teljes egészében
igazolhatatlan, szakmaiatlan és pazarló
(videó: Orbán Zoltán)
a kezdőoldalon vagy a tematikus összeállításokat tartalmazó lejátszási listák fülön
madárvédelem, a Madárbarátok nagykönyvét ajánljuk figyelmébe (bolt >>), ...
a Madármegfigyelők kézikönyve segíthet önnek (bolt >>)
személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával is segítheti egyesületünk
munkáját. Köszönjük!
Orbán Zoltán