Vetési varjak települési kolóniái
A vetési varjak az emberi zavarás, az irtóhadjáratok elől menekülve telepedtek meg a városainkban. Itt viszont a legalább fél évig jelentkező hangos károgásuk és ürülékszennyezésük folyamatosan növekvő számú lakosságot érintő feszültséget okoz, miközben a madarak eltávolításának nincs és valószínűleg nem is lesz reális megoldása. Már csak azért sem, mert a faj közel teljes kiirtását egykor szorgalmazó gazdák mai utódai még a töredékére fogyatkozott állományt sem akarják látni a külterületeken, a földjeiken vagy azok közelében.
Vetési varjú kolóniarész Dombóváron, 2011 áprilisában (fotó: Orbán Zoltán)
Milyen problémát jelentenek a vetési varjak települési kolóniái?
Egy vetésivarjú-kolónia az év mintegy felében, februártól júliusig igen zajos és "koszos" hely:
- a faj nagy termetű, ezért a hangja is erős, ráadásul monoton károgásuk nem is tetszetős madárének;
- csoportos életmódja egyik következményeként a madarak folyamatosan, zavaróan hangosan, röptükben is kommunikálnak egymással;
- telepes költése miatt néhány száz méteren is párok százaival, a fiókák kikelését követően pedig ilyen kis területen is akár ezres madárlétszámmal kell számolni;
- a fészekvendég erdei fülesbagoly is nagy és emelkedő számban költ (és úgy tűnik, hogy alkalmilag akár kétszer is egy szezonban) a vetési varjak telepein, fiókáik monoton, hangos és egész éjszaka hallatott eleségkérő hangja egy-egy fészekalj esetén is hetekig zavarja a nyitott ablaknál történő alvást.
Nagy számú, telepesen fészkelő vetési varjú esetében elkerülhetetlenül jelentkezik:
- a fészkes fák alatt mindent vastagon beborító ürülékszennyezés;
- a madarak folyamatos és hangos, a forgalom zaját is elnyomni képes nappali károgása a fiókák kikelése után éjszaka is felhangzik;
- májustól a teljes vedlést végző madarak kihulló szárny- és faroktollainak sokasága tovább rontja a fészkes fák alatti állapotokat;
- ezt tovább fokozzák a fészkekben elpusztuló, a szülők áltat kidobott fiókák tetemei, valamint a folyamatosan pusztuló felnőtt madarak hullái is.
Végül, de nem utolsó sorban a konfliktushelyzetet az is súlyosbítja, hogy a telep(része)k többnyire a települések belső részein, ezen belül gyakran panel- és társasházi környezetben vannak, ahol a zavarás még jelentősebb, hiszen már a harmadik-negyedik emelet is a fészkek magasságában van, így a zajterhelés még nagyobb.
Az viszont nagyon jó hír, hogy a vetési varjak a földre került, még röpképtelen fiókáikat - a hangos károgáson kívül - nem védelmezik úgy, mint a májusi járókelő-ijesztgetéses eseteket produkáló dolmányos varjak!
Használ a fészkek eltávolítása?
Nem, sőt ez jelentősen ront a helyzeten!
Miért?!
Egyrészt, mert egy telepből sok lesz, másrészt több konfliktushelyzet, továbbá a munkaráfordítás és a költségek járulékos növekedését is okozza az alábbiak szerint:
- a varjak a fészkek leszedésének első évében, éveiben szétspriccelnek a megzavart telepről és néhány száz - néhány kilométeres körzetben, de a településen maradva új telepeket alapítanak (Dombóváron 2025 áprilisában 22 csoportban, 139 fán 815 fészek volt az eredeti egy központi telep helyett) - ezzel jelentősen nő az érintett lakosság száma, aránya;
- a lakosság varjak által nem zavart részét felháboríthatja a fák brutális (drága és értelmetlen) megcsonkítása, mivel azok visszanőnek - ami növeli az önkormányzatot érő kritikát;
- következő tavaszra a faágak vágáslapjai köré a varjak fészkei számára ideális sarjkoszorú nő, így a sok új telepkezdeményről jelentős részben visszaszállingózó varjakat remek fészekhelyek várják - ugyanakkor a megkezdett új teleprészek sem néptelenednek el, a varjak egy része ott marad és a következő években itt is megindul az állománynövekedés;
- az évente ismétlődő fészekeltávolításokat a madarak már ismert zavaró tényezőként kezelik, ezért egyre kevésbé települnek át messzebbre, helyben építik újjá a fészkeiket - a leggyorsabb párok három nap alatt (!) képesek az új fészket megrakni, és a jelentős költséggel eltávolított kolóniarészek akár több százas fészekállománya is felépül két-három hét alatt;
- a fészkek meg- és újjáépítésének heteiben a terület varjúterhelése (ürülék- és gallypotyogás, zaj) 300-500%-kal, egy-egy nagyobb fészkes fa alól akár naponta kell több talicskányi gallyat összetakarítania és elszállítania az önkormányzatnak - a munkaráfordítás és a költség újból növekszik;
- mivel az első fészekeltávolítástól kezdve a településen újabb és újabb helyen létesülnek néhány vagy több tíz fészkes új teleprészek, évente növekvő számú helyről kell az önkormányzatnak leszedetnie a fészkeket, ahonnan a madarak részben ismét áttelepülnek - tehát az elő évben elkövetett, majd évente megismételt hiba következtében évente nő a munka- és költségigény, valamint az érintett lakosságszám (lásd 1. pont);
- bár a varjak évről évre egyre rutinosabban és gyorsan visszaépítik a leszedett fészkeket, a fiatal, először költő, ezért rutintalan párok miatt az egyébként jól összehangolt költési szezon jelentősen elhúzódik, akár több mint egy hónappal, július második feléig is kitolódik - normál esetben a röpképessé váló fiókák és szüleik június elején-közepén elhagyják a települési kolóniát, kitelepülnek a város széli táplálkozóterületekre, ahonnan csak a tél végén kezdenek ismét visszajárni;
- mivel az evolúció, az alkalmazkodás soha nem áll le, fel kell készülnünk a varjak folyamatos alkalmazkodására is, ami az évenként rájuk kényszerített fészek- és telepújjáépítés kapcsán oda vezethet, hogy a madarak rájönnek, a fészkes fák alatti gyepeken táplálkozni is lehet, ebben az esetben a varjak települési jelenléte jelentősen növekedhet - a dombóvári, 815 fészkes kolónia esetében ez a viselkedés 2025 tavaszán kezdett el először megjelenni;
- a fészkek leszedése miatt a fészekvendég erdei fülesbaglyok költési időszaka is kitolódik, fiókáik éjszakai eleségkérő hangja még július második felében, a varjak távozása után is zavarja a lakosságot - ráadásul a városi teleprészek számának növekedésével az erdeifülesbagoly-párok száma, ezzel együtt az éjszakai zajterhelés is jelentősen nő (az erdeifülesbagoly-párok lakossági felméréséhez itt lehet csatlakozni).
Tudjuk, mit lehetne megpróbálni!
Az alábbi koncepciót a vetési varjak legjelentősebb fészekvendégét jelentő kék vércsék hazai védelmi kutatása során dolgozták ki az MME munkatársai:
- a vetési varjas településen ki kell jelölni egy olyan facsoportot, "kiserdőt", ahol a madarak senkit nem zavarnának és biztosítani lehet a leendő kolónia nyugalmát;
- mivel a varjak számára az egyik legnagyobb kincs a fészeképítő-anyag, az önkormányzat a parkok gondozása során keletkező ujjnyi vastag gallyakat nagy halmokban hordja ki a fenti helyre;
- telente meg kell próbálkozni a varjak itteni etetésével, hogy megismerjék és megkedveljék a területet, amit néhány fészek megépítésével is elő lehet segíteni;
- amint a varjak belakják a területet (ez több évbe is beletelhet), meg lehet próbálkozni a települési fészkek eltávolításával mindaddig, amíg a madarak a kijelölt erdőfoltba át nem költöznek.
Ugyanakkor tisztában vagyunk a dolog nem kevés buktatójával, hiszen, ha sikerül is kiléptetni a varjakat egy ilyen kíméleti zónába, a lakosság és a környék gazdálkodóinak teljes és hosszú távú együttműködésére van szükség a madarak nyugalmának biztosításához. Elég, ha egy quados van terepmotoros rosszkor jár itt, ha a varjak jelenlétével egyet nem értők elkezdik illegálisan kivágni a fákat, belepuskáznak a fészkekbe vagy elkezdenek lövöldözni a madarakat.
A zaj és az ürülékpotyogás kezelési lehetőségei
Zaj elleni védekezés: ne szedd le a fészket!
A vetési varjak tojásos fészkei március végén, április elején teljesek lehetnek, amennyiben az önkormányzat nem szedeti le a fészkeket. A minél korábbi tojásrakás azért érdeke a lakosságnak, mert a fiókák kikelésével növekvő zajterhelés nagyobb része így a tavaszi hűvös időben jelentkezik, amikor még nem kell folyamatosan nyitott ablak mellett élnie a gyorsan felmelegedő panellakásokban élőknek. A csukott ablak - különösen a modern nyílászárók esetében - jelentősen, de még inkább teljesen kizárja a varjúkolónia zaját.
Ürülékpotyogás: fél- és ponyvatetős védekezés
Amennyiben a fészkes fák parkoló, nagy forgalmú járdaszakasz vagy egyéb közösségi tér (óvoda-, iskola-, idősotthoni udvar stb.) fölé magasodnak, jó megoldást jelenthet a szilárd tetős vagy az ideiglenesen is használható ponyvás fedés kiépítése. Ezek ráadásul nemcsak a potyogó ürüléktől, de nyár folyamán a tűző napsütéstől is védenek, amit a parkoló autók tulajdonosai számára jelentős életminőség-javító intézkedést is jelen.
Ki lehet tessékelni őket a településekről?
Nagy valószínűséggel nem.
Ennek oka, hogy:
- a települési fészkekből kirepült fiatalok számára a városi kolónia megszokott, és ha leszedik, megsemmisítik a fészküket, akkor azon vagy a szomszédos fákon, tartós zavarás esetén pedig bárhol a településen napok alatt újjáépítik a megsemmisített fészkeiket, hetek alatt pedig a teljes kolóniát;
- mivel ilyenre még nem volt példa, nincs információink arról, hogy egyszer költő madárként meddig hajlandóak a megsemmisített telepeiket újjáépíteni, de könnyen elképzelhető, hogy akár a nyár közepéig is (a hazai tojásgyűjteményi adatok alapján a pótköltésből származó legkésőbbi tojásos fészekaljat május 7-én találták);
- ez azt jelenti, hogy ha a törvényi szabályozás felpuhítása sikerrel járna, a települések teljes területén, hónapokon keresztül heti-kétheti gyakorisággal meg kellene találni az újabb és újabb helyeken létesülő teleprészeket, majd minden fészket el is kellene távolítani - ennek költségigénye akár a százmillió forintos nagyságrendet is elérheti egyetlen településen;
- az előző, 3. pontban leírtak közül azonban a fészkek felderítése maximum április végéig lehetséges, amíg nincs levél a fákon, ezt követően a sűrű lombkoronában akár több tucatnyi fészek is láthatatlanná válik - ugyanakkor a 2. pontban foglaltak alapján nagy az esélye annak, hogy a madarak még további hónapokon át pótolják a fészkeket, amikor azok megtalálása települési nagyságrendben már nem megvalósítható, tehát az addig erre a célra fordított rengeteg pént és munka feleslegessé válik, mivel a varjakat nem sikerül eltávolítani a településről;
- tudjuk, hogy a varjúfélék egyes intelligenciatípusok terén a 4-6 éves gyerekének megfelelő intelligenciával rendelkeznek, így fel kell készülni arra, hogy gyorsan megtanulják kihasználni a fészekleszedést akadályozó települési lehetőségeket:
- máris elkezdődött a fészkek fenyőre építése, ahol képtelenség felfedezni ezeket, még akkor is, ha az ember látja az ide berepülő madarakat;
- ugyancsak esélyes, hogy a varjak rájönnek a köz- és magánterület közti különbségre, és ha utóbbi egy madárbarát és/vagy a polgármestert nem kedvelő tulajé, akkor előfordulhat, hogy nem járul hozzá a fészkek megsemmisítéséhez;
- a magas fák megvágása következtében a területhű varjak a közelben megaradó alacsonyabb és kisebb fákra is ráköltöznek;
- félő, hogy a folyamatos fészekleszedés gyorsítja az alkalmazkodást, melynek hatására ezek a védekező stratégiák gyorsan fejlődnek és általánossá válnak, így a rendkívül költségek ellenére ezen okok miatt sem lesz szavatolható a település összes varjúfészkének eltávolítása, ami így a projekt bukását jelenti;
-
Ezért is aggályos, hogy a kormány által 2025 július 14-22. között, szakmai egyeztetés nélkül meghirdetett társadalmi egyeztetés, illetve egyes polgármesterek által követelt radikális elképzelések (akár a vetési varjak védettségének megszüntetése és kilövése a lakott területeken) alapján végül 2025. július 31-én módosították 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletet, melynek vetési varjakra vonatkozó része szerint:
...
„(2a) * A vetési varjú (Corvus frugilegus)
a) riasztása vagy
b) fészkének eltávolítása közegészségügyi okból, települések belterületén július 1. és február 28. között engedély nélkül, a természetvédelmi hatóságnak – a tevékenység megkezdése előtt legalább 8 nappal – tett bejelentés alapján végezhető.
(2b) * A vetési varjú (Corvus frugilegus) fészkének eltávolítása települések belterületén – nyomós közegészségügyi okból – március 1. és április 10. között engedélyezhető, ha a riasztás és az ugyanabban a költési időszakban elvégzett korábbi fészekeltávolítás nem járt eredménnyel. Ha a természetvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium által koordinált monitorozás eredményei alapján az előző évben a vetési varjú (Corvus frugilegus) országos állománya elérte a 40 000 párat, a tojásos, de kikelt fiókát még nem tartalmazó fészkek eltávolítása is engedélyezhető az adott település belterületén található fészkek legfeljebb 10%-áig.
(2c) * A (2b) bekezdés szerinti engedélyezés során a nyomós közegészségügyi okot az egészségügyi államigazgatási szerv igazolja.”
…
Ezzel nemcsak a vetésivarjú-kolóniák által érintett településrészek és lakosságszám növekedésére van esély, de félő, hogy a társadalmi feszültségek egy új dimenziója is felszínre kerül. Az MME - parlagi galambokra és dolmányosi varjakra vonatkozó - közönségszolgálati tapasztalatai alapján a lakosság ugyanis csak akkor hajlandó felvállalni/hagyni bármely ember-madár konfliktushelyzet kezelését szolgáló eszközt és módszert, ha eközben az alábbi feltételek teljesülnek (fontossági sorrendben, de az elsőnek mindenképpen teljesülnie kell):
- a madárnak nem eshet baja, szó sem lehet a lelövésükről (ami településen amúgy is tilos) elaltatásukról, pláne az állatvédelmi törvény által engedélyezett tömeges lefojtásukról;
- valaki más oldja meg a kérdést, ne a bejelentőnek kelljen azzal foglalkoznia;
- a lehető leggyorsabban, de lehetőleg holnapra legyen meg a dolog;
- legyen olcsó, de lehetőleg ingyenes;
- végül, de nem utolsó sorban ne járjon kosszal, zajjal bármiféle egyéb kényelmetlenséggel.
[Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, napi közönségszolgálati munkánk során is tapasztaljuk, hogy az ideges, feszült embereket szinte bármely állat zavarhatja és a kényelmük érdekében képesek ártalmatlan madarat is lelőni, rovarok lemérgezését, a fák és bokrok kiirtását is kezdeményezni.]
Működik a ragadozó madaras riasztás?
Nem. Más riasztási elképzeléshez hasonlóan ez sem működik, ettől nem szűnnek meg a települési vetésivarjú-kolóniák.
A köztudatban leginkább magától értetődő csodafegyverként a ragadozó madaras riasztás szerepel a varjak (galambok, bármi) esetében is. Ez azonban nemhogy nem működik, de még oda is vonzhatja egyes fajok, madárcsoportok, így a varjúfélék képviselőit is!
A madarászok nagyon jól tudják, hogy a potenciális zsákmányállatok nem félnek a ragadozóktól. Figyelnek rájuk, és támadás esetén minden megtesznek a menekülésért. Ha pedig egy ragadozó nem vadászati "üzemmódban" van, hanem pihen, átrepül a területen vagy éppen táplálkozik, akkor egyenesen megtámadják, folyamatosan zaklatják.
Azt gondolhatnánk, hogy a varjúféléknek ez az agresszív, zaklató viselkedése csak az olyan
kisebb ragadozókkal szemben jelentkezik, mint az egerészölyv, ...
... valójában azonban a méret nem számít, sőt minél nagyobb annál jobb alapon az
óriási termetű sasokat sem hagyják békén, ...
.. miközben egymással még táplálkozás közben is békések
(videók: Orbán Zoltán)
Tehát a solymász által a helyszínre vitt ragadozó madár tartósan nem fogja elriasztani, a telep feladására késztetni a vetésivarjú-kolónia lakóit. Pláne ismétlődő riasztási próbálkozás esetén, amikor megtapasztalják, hogy a rájuk engedett többnyire Harris's Hawk semmiféle veszélyt nem jelent rájuk.
Mi a helyzet a többi riasztási módszerrel?
Bármely emberhez, városi környezethez szokott madár, így a szuperintelligens varjúfélék esetében is igaz, hogy nem létezik olyan módszer (CD-korong, ultrahang, hangágyú, ragadozómadár imitáció, riasztószalag stb.), mellyel tartósan és biztosan el lehetne őket riasztani akár kis területről is, nemhogy egy egész városból.
lengedező nejlonszatyor alá építette a fészket 2025 tavaszán (fotó: Orbán Zoltán)
Ha nem működnek ezek, az önkormányzatok mégis miért csinálják?
Kényszerű pótcselekvésként, hogy a mind agresszívebb lakossági követelőzés abbamaradjon, miközben a témához egyáltalán nem értve (és szakértőt meg nem hallgatva) nem tudják, hogy amit tesznek, az hatástalan és minimum pénzkidobás, de a fészkek eltávolítása kapcsán kifejezetten önsorsrontó (lásd az egyik korábbi fejezetben).
AKIT RÉSZLETESEBBEN IS ÉRDEKEL A TÉMA
Egyáltalán miért költöztek a városokba?!
Ennek kiváltója és alapvető oka a sok évtizedes irtás és máig tartó élőhelypusztítás.
A mérgezések, lelövések, fészekbe puskázások és a költőtelep-erdők kivágása következtében az 1980-as évek 300 000 páros állományának 92%-át (!) kiirtották, az ezredfordulóra alig 23 000 pár maradt az országban.
Amint azonban a betelepülés elkezdődött, az urbanizáció fel is gyorsult és öngerjesztővé vált, hiszen a városi kolóniákban évente felnövekvő újabb és újabb varjúgenerációk számára már a települési fészkelés volt a minta.
Miért irtották ki csaknem teljesen?
A vetési varjú a fenntartható gazdálkodást folytató parasztember egyik fő segítője volt évszázadokon keresztül. A táplálékát képező apró gerinctelenek (férgek és ízeltlábúak), illetve a kisrágcsálók (egereket és a mezei pocok) a legjelentősebb mezőgazdasági kártevők, így ezek tömeges összeszedésével a termést is védték.
A 2. világháborút követően világszerte előretörő nagyüzemi, ipari jellegű mezőgazdaság felszámolja a természetes élőhelyeket, így a vetési varjak gyepek, legelők jelentette táplálkozóterületeit is, ezért az agrársivatagokban madarak kénytelenek az elvetett magokat fogyasztva túlélni. Ezt nem nézték és nézik jó szemmel a gazdák, ez okozta a több hullámban bekövetkező irtóhadjáratokat, és ezért akarja a gazdák egy része a megmaradt vetésivarjú-állományt is kiirtatni.
A természet azonban visszavág
A nagyüzemi agrártájból elüldözött élőlények egy része (madaraknál például a vetési és a dolmányos varjú, a szarka, továbbá a gyurgyalag és a seregély) azonban alkalmazkodik, és természetes élőhely, táplálék hiányában, különösen, ha üldözik is, beköltözik a városokba (varjúfélék, örvös galamb), házi méheket fogyaszt (gyurgyalag) vagy megdézsmálja a szőlőültetvényeket (seregély).
A településen élnek?
Nem.
Csak költeni járnak a településeinkre, táplálkozni kijárnak a környező tájba, elsősorban a gyepekre, legelőkre, de ha minden felszántva elpusztítjuk a természetes élőhelyeiket, kénytelenek a szántókon keresgélni.
[A vetési varjakkal ellentétben nem kolóniákban fészkelő települési dolmányosvarjú-, szarka- és szajkóállományok tagjai ugyanakkor helyben maradnak és a parkokban táplálkoznak.]
A városi vetésivarjú-kolóniák nem egész évben lakottak. A költési időszak február végétől július közepéig tart. Amint a fiókák röpképessége ezt lehetővé teszi, a varjak egyszer csak nem térnek vissza éjszakázni, hanem akár a tél végéig kint maradnak a külterületi táplálkozóterületeken.
"Ha ennyi gond van velük, miért védettek?!"
A vetési varjak (és a parlagi galambok) kapcsán sem beszélhetünk országos ügyről, azaz arról, hogy a lakosság nagyobb részét vagy akár egészét foglalkoztatná a téma. A fajjal az emberek rendkívül kis százaléka elégedetlen, az érintettek települési lakosságon és az agrárgazdálkodókon belül is csak kisebbséget képeznek. Tehát nem igaz az, hogy a vetési varjak elviselhetetlen terhet jelentenének vagy kárt okoznának, ami egyek szerint igazolná egy faj teljes kiirtását.
A vetési varjú védelmét saját jogon az állomány 92%-ának kiirtása, másodsoron pedig a kékvércse-állomány összeomlása indokolta. A kék vércse az Európai Unió és Magyarország egyik legritkább, ezért legértékesebb madárfaja. Mivel a sólyom rokonság többi képviselőjéhez hasonlóan nem épít fészket, s mivel telepesen költ, csak egyetlen állomány szintű fészekgazda-faja van - a vetési varjú. Utóbbiak állományösszeomlásával párhuzamosan a fokozottan védett kék vércséink száma is drámaian, ez pár alá csökkent. Így tehát a védettség elrendelését és fenntartását (amit egyébként az Európai Unió Magyarország által is elfogadott egyik természetvédelmi alapelve) a fészekevendég fajok (a kék vércse mellett az erdei fülesbagoly, a vörös vércse és a szintén fokozottan védett kerecsensólyom) is indokolják.
Vetési varjú kiadvány
Az MME munkatársai 2024-ben állították össze a szabadon letölthető VETÉSI VARJÚ MAGYARORSZÁGON című kiadványt, mely több mint harminc oldalon mutatja be a faj életmódják és állományuk hazai történetét.
a kezdőoldalon vagy a tematikus összeállításokat tartalmazó lejátszási listák fülön
madárvédelem, a Madárbarátok nagykönyvét ajánljuk figyelmébe (bolt >>), ...

a Madármegfigyelők kézikönyve segíthet önnek (bolt >>)

személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával is segítheti egyesületünk
munkáját. Köszönjük!
Orbán Zoltán