Segíthetünk az ütközéstől kábult madárnak?

Igen.

A madarat tegyük egy szellőzőnyílásokkal ellátott, konyhai papírtörlővel vagy újságpapírral borított aljú (ürülék felszívása), biztonságosan lezárható papírdobozba (esetleg sötét vászonnal letakart madárkalitkába), lehetőleg egy kapaszkodásra alkalmas ülőrúdra úgy, hogy a madár farka ne érjen le az aljzatra.

A sokktalanító dobozt, kalitkát tegyük a lakás egy csendes, kiegyenlített hőmérsékletű zugába, és hagyjuk a madarat így pihenni egy-két órát. Enni, inni nem kell adni neki, a legfontosabb, hogy az állat a sötét, nyugodt környezetben kipihenhesse a megrázkódtató élményt.

A pihentetés letelte után vigyük ki a dobozt/kalitkát a szabadba (ablaktól távol!) és ott próbáljuk elengedni a madarat anélkül, hogy újra kézbe vennénk. Elengedés szempontjából előnyösebb a dobozos elhelyezés, mert ennek elég felnyitni a tetejét, és a madár máris elrepülhet, míg a kalitka általában szűk ajtaján ez nem biztos, hogy menni fog neki.

Amennyiben néhány órán belül nem tud elrepülni, a pihentetést érdemes egy-két napon keresztül folytatni. Ebben az esetben a madarat már kalitkába kell tenni (itt már ne takarjuk le) és megfelelő táplálékkal, továbbá ivóvízzel ellátni. Ha a madár ezek után sem repül el, illetve furcsán viselkedik (leesik az ülőrúdról vagy nem is tud megülni ezen; rázza, forgatja vagy lógatja a fejét), a sérülés valószínűleg súlyosabb és akár maradandó. Ilyenkor az utolsó lehetőség, hogy eljuttatjuk valamelyik madármentőhelyre.

Miért ütköznek ablaküvegnek a madarak?

Azért, mert a természetben nincs az üveghez hasonló tulajdonságokkal rendelkező anyag, így evolúciósan alkalmazkodni sem tudtak hozzá.

Az üveget két jellemzője teszi a madarak számára veszélyessé: 

• szemből nézve az átlátszóság, 
• oldalról, illetve a népszerű színezett üvegeknél szemből is a környező táj visszatükröződése.

A problémát tovább fokozza, hogy a magasságuk és méretük miatt amúgy is legveszélyesebb irodaházakban gyakran késő estig, a belső világítás felkapcsolása mellett folyik a munka, a repülő madarakat pedig a fény még vonzza is az épületekhez.

Az őszi és a tavaszi vonulási időszakban korán sötétedik, ami a fentivel együtt további veszélyfokozó tényező, ráadásul az átvonulók többsége nemhogy embert, települést sem látott még soha életében, így esélye sem lehetett megtanulni elkerülni az ablakokat.

Létezik biztonságos megoldás már meglévő üvegfelületek esetén?

Igen.

Az okok ismeretében ezek megszüntetése jelenti a megoldást:

1. hagyományos méretű és funkciójú, egy- és kétszárnyú, szellőzésre is használt ablakok esetében szúnyogháló felszerelése nemcsak a madarak ablaknak ütközését küszöböli ki biztosan, de légy- és szúnyogmentessé is teszi a belső teret;
2. magas irodaépületek, toronyházak üvegfalai esetén is megoldást jelenthetnek azok a speciális fóliák, melyek:
   • az üvegfelület teljes fedésével egyaránt megszüntetik az üveg madarakra veszélyes tükröződését és átláthatóságát, 
   • vagy számunkra nem érzékelhető, de az ultraibolya (UV)-tartományban is látó madarak számára megfelelő nagyságú és sűrűségű csíkokkal, foltokkal, pókhálószerű mintával áthatolhatatlannak mutatják az üveget:
     • az osztrák BirdShades cég oldala,
     • az American Bird Conservancy gyűjtőoldala a témában. 

A potenciális veszélyforrást jelentően nagy üvegfelületekkel rendelkező épületek tervezésekor és működtetésekor a fentiek mellett legalább az alábbi lehetőségek is adottak:

• ORNILUX^® üveg (ami alapvetően a 2. pontban leírt elvet alkalmazza), 
• a 82 emeletes Chicago-i Aqua Tower esetében hullámos kialakítású balkonokkal is csökkentették az egybefüggő, nagy üvegfelületek jelentette veszélyt;
• a Chicago Bird Collision Monitors (CBCM) ajánlásai a madarak számára biztonságos épületek létesítése érdekében.

A ragadozómadár-sziluettek biztos megoldást jelentenek?

Nem.

Ennek több oka van:

• a kis és közepes termetű madarak a jellegzetes kinézetű (kis fej rövid csőrrel– hosszabb szárny – hosszú és keskeny farok) szárnyas ragadozók hirtelen, veszélyesen közel, támadó (de legalább átrepülő) és ritka megjelenésére reagálnak menekülő-elkerülő viselkedéssel – a madarak tehát nem az üvegre ragasztott bármilyen fekete folttól, hanem a matrica által megjelenített ragadozómadár-alak megfelelő kulcsarányaitól ijedhetnek meg;

• ezzel szemben az országszerte kiragasztott árnyképek többnyire alapvetően hibásak:
  • nem életnagyságúak (minimum karvaly, de inkább tojó héja méretűnek kellene lenniük),
  • arányaik nem megfelelők, nem tesznek eleget az első pontban foglalt alakbeli feltételeknek; 

• de ha ezek mind rendben lennének, a sziluettek mindenképpen folytonos és mozdulatlan, nem természetes, ezért alapból gyenge ingert jelentenek, 
• ez pedig jelentősen fokozza és gyorsítja a megszokást, ami miatt a kezdetben esetleg működő riasztóeszköz is hatását veszti.

Mit tehetünk, ha épületeknél tömeges madárelhullást tapasztalunk?

Bejelentést lehet tenni az eljáró hatóságnak.

Ablaknak ütközés következtében rendszeresen és tömegesen elpusztuló madarak esetén a szemtanú a megyei kormányhivatal Természetvédelmi Főosztályát értesítheti az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, az időpont(ok) és a tapasztaltak leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

Ha az elhullott, sérült madár gyűrűs, az MME Madárgyűrűzési Központnak érdemes a teljes gyűrűszámot és egyéb adatokat elküldeni a ringers@mme.hu e-mail címre.

Orbán Zoltán

Miért tudják megrongálni a szigetelést?

Azért, mert az épületek külső szigetelésére általánosan alkalmazott Nikecell/Hungarocell habosított polisztirolhab-lemezekből vagy kőzetgyapotból, az ezt fedő üvegszálas hálóból és a néhány milliméter vastag vízzáró külső vakolatból álló technológia nem harkályálló.

Csak Magyarországon jelentkezik ez a probléma?

Nem, a jelenség világszerte előfordul. 

Az amerikai kontinensen élő gyűjtő küllő néhány óra vagy egy hétvége alatt képes lyukak százait (!) vájni a házak polisztirolhab-szigetelésébe, amiket azután makk téli raktározására használ, ráadásul ez a faj a magyar helyzettel ellentétben az épületek fa elemeit is előszeretettel lyuggatja ki. 1995 nyarán pedig a Discovery űrsikló fő üzemanyagtartályának polisztirolhab-szigetelésébe vájt egy harkály 205 lyukat.

Milyen épülettípusokat és hogyan érint?

Egy- és többszintes épületeket egyaránt, de az információk szerint úgy tűnik, hogy a többszintes panel- és irodaházakat nagyobb arányban.

A falrongálások kétféleképpen jelentkeznek:

• az első lyukak leggyakrabban új építésű vagy újonnan szigetelt épületeken jelennek meg, a régóta szigetelteken ritkábban, az épületek fával burkolt részein vagy faházakon egészen ritkán fordulnak elő;
• újabb lyukak igen gyakran ezek javítását követően keletkeznek, mert úgy tűnik, hogy ez vonzza a harkályokat, akik visszatérve elsőként gyakran a betömött lyukakat pucolják ki, majd újak készítésébe kezdenek.

Miért csinálják?

Nem tudjuk, pontosabban csak a kérdés egyik, gyakorlati részére ismerjük a választ.

Gyakorlati szempontból azért, mert meg tudnak kapaszkodni a falon és át tudják törni a szigetelés külső rétegét.

Ugyanakkor bizonyított magyarázat a viselkedés okára nincs. 

A harkályok életmódjából és a káresetek tapasztalataiból kiindulva több lehetséges magyarázat is kínálkozik, melyek közül valószínűleg egyszerre több is szerepet kaphat: 

• fajtársakkal folytatott hang- és/vagy vizuális kommunikáció, 
• táplálékkeresés, 
• ásványianyag-keresés, 
• költőodú-készítés, 
• őszi-téli éjszakázóhely-készítés,
• kíváncsiság, 
• gyakorlás,
• tanulás és utánzás,
• [őszi-téli táplálékraktározás - az amerikai kontinensen élő gyűjtőküllő/Acorn Woodpecker (Melanerpes formicivorus) esetében].    

Mikor lehet számítani rá?

A káreset-beszámolók alapján az év folyamán bármikor, de a nyár végén és ősszel gyakrabban. 

Miért terjed a viselkedés?

Erre több, egymással összefüggő magyarázat is adódik:

• az energiatakarékossági előírások szigorodása, és ezzel összefüggésben a régebbi épületek szigetelésének köszönhetően folyamatosan és jelentősen nő országszerte a problémával potenciálisan érintett falak száma;
• a falakon tátongó harkálylyukak (a javítási céllal betömöttek is) olyan vizuális ingert jelenthetnek, melyek odacsalogatják a környéken állandó és az ott átkóborló legalább három harkályfaj (balkáni fakopáncs, nagy fakopáncs, zöld küllő) egyedeit egyaránt;
• a szüleiket, fajtársaikat és a rokon fajokat utánzó fiatalok az önállóvá válást követően a nyár végén és ősszel saját területet keresve nagyobb távolságra kóborolnak, így újabb és újabb helyeken jelenik meg a viselkedés. 

El tudom valahogy riasztani a harkályokat a falaktól?

Nem. 

Nincs információnk olyan riasztóeszközről vagy -módszerről, amivel biztosan, folyamatosan, bárhol, bármekkora falfelülettől távol lehetne tartani az adott területen szóba jöhető összes harkályfajt. 

Ennek egyik oka, hogy az ember közelében élő harkályok megszokták a települési fényeket és zajokat (többek között ezért sem hatékonyak a kifüggesztett CD-kongok).

A másik, és egyben legfontosabb ok a megszokás, ami miatt a kezdetben esetleg működő riasztóeszköz (pl.: ragadozómadár-sziluett, műbagoly) is hatását veszti.

Végül, de nem utolsó sorban olyan riasztóeszközre lenne szükség, ami az akár tíz emeletnél is jóval magasabb falak minden négyzetméterét egyszerre védi az épület minden oldalán. 

El lehet vitetni a harkályokat?

Nem.

Befogásuk és áttelepítésük több okból sem járható út: 

• technikailag a falrongáló példány(ok) azonosítása, majd ezt követően azok célzott befogása nem kivitelezhető, pláne ilyen nagy és egyre emelkedő esetszám mellett;
• áttelepítés esetén nem lenne biztosítható, hogy ezeknek a területhű, nem vonuló madaraknak az egyedei nem térnek vissza a revírjükbe, illetve hogy a lyukat készítő madár/madarak eltávolításával a probléma egyáltalán megoldódna (lásd a Miért csinálják? fejezetben említett utánzás és tanulás okot);
• ilyen befogást és áttelepítést a védett harkályok esetében, a fenti okokat is figyelembe véve a természetvédelmi hatóság nem is engedélyez. 

Érdemes kijavítani a lyukakat?

Inkább nem. 

A káresetek eddigi tapasztalatai alapján amennyiben a következő fejezetben leírt problémakezelés nem valósítható meg, a lyukak betömése inkább csak ront a helyzeten, mivel a harkályok a kijavított lyukakat akár órák alatt újra megbontják (lásd a lenti képen), és ha már ott vannak, gyakran új lyukakat is készítenek a falba.

Mit a megoldás?

Amikor a riasztás nem működik, biztos megoldást – amennyiben ez kivitelezhető – a fizikai elszigetelés jelent. 

A harkályprobléma esetében olyan felületre van szükség, amin a madarak nem tudnak megkapaszkodni vagy azt nem tudják áttörni. 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a klasszikus keményburkolatokat (tégla, beton, mű- és terméskő, fémlemezfalak stb.) nem bontják meg, ráadásul ezek jelentős részén megkapaszkodni sem tudnak.  

Napjainkban már rendelkezésünkre állnak a nem harkályálló szigetelésre ragasztással rögzíthető, könnyített, fagyálló keményburkolatok is, melyek szélesebb körben alkalmazható megoldást jelenthetnek a problémára.

Nincs információnk arról, hogy a harkályok ezeket a könnyített keményburkolatokat is meg tudnák rongálni – amennyiben önnek ezzel ellenkező tapasztalata van, kérjük, írja meg az info@mme.hu e-mail címre. Köszönjük!

Mivel lehet még próbálkozni?

Eddig az alábbi magyarországi lakossági visszajelzések érkeztek az adott helyszínen az adatközlő szerint bevált riasztóeszközről:

• az egyik helyen közepesen nagy plüssállatokat lógattak le az épület sarkainál az ereszről;    
• a másikon rugalmas és merev szilikon- és gumikígyókat rögzítettek a redőnytokokra és az ablakpárkányokra;
• nejlonzacskó rögzítése a lyuk mellé.

Svédországban feketeharkály-bábut ajánlanak az elektromos- és telefonhálózat faoszlopainak, valamint a faházak falainak védelmére (svéd bolti oldal >>). Félő azonban, hogy miközben az Európa és Magyarország legnagyobb, varjú méretű harkályát utánzó műmadár távol tart(hat)ja a többi harkályfajt, odacsalogatja a településeken is mind gyakoribb feketeharkály-párt, ami a madarak hatalmas termete miatt az addiginál jóval jelentősebb falsérüléseket eredményezhet.

Figyelmébe ajánljuk az MME YouTube csatornáját, ahol ezres nagyságrendű videóból válogathat 
a kezdőoldalon vagy a tematikus összeállításokat tartalmazó lejátszási listák fülön
 

Orbán Zoltán

A találkozás első pillanatai

Sérült madárral többnyire autózás közben  vagy kiránduláskor az út mentén találkozhatunk, az állat ilyenkor vagy mozdulatlanul kuporog vagy röpképtelenül a fűben ugrálva próbál menekülni. Ha ilyen madárral hoz össze a sors, mindenekelőtt maradjunk nyugodtan, és az első percet szánjuk a helyzet nyugodt felmérésére.

Az első kérdés annak minél pontosabb meghatározása, hogy milyen madárról van szó. Ez nem utolsó sorban a saját testi épségünk megóvása miatt fontos, mivel már egy vércse méretű ragadozó is kellemetlen sérüléseket okozhat erős markolású lábaival. Az ökölnél kisebb madarak nemigen okozhatnak problémát. , az ennél nagyobb kampós csőrű, erős karmos lábú ragadozókkal; a hosszú láb, nyak és csőr a gólyák, kócsagok és gémek jellemzője, ezekkel a madarakkal bánjunk óvatosan, mert sérüléseket okozhatnak.

A következő lépés a madár állapotának felmérése az árulkodó jelek alapján. A sérült madarakat gyakran már nagyon leromlott állapotban találjuk meg, amikor már sem repülni, sem futni nem képesek. A gubbasztás, a csukott szem, a felborzolt tollazat, a lihegés, a letargia rossz jel; a furcsán álló végtagok törött szárnyra vagy lábra utalnak; a remegés, furcsa mozgás hátterében mérgezés állhat, és gyakran véres sebek is láthatók rajtuk. Figyeljük meg a madár szemét, ebben a szülői tapasztalat sokat segít, mert a beteg madár szeme ugyan olyan fénytelen, vagy éppen ellenkezőleg csillogó, mint egy beteg kisgyereké.

Hogyan fogjam meg?

Ha nem fér el a markunkban, mind a madár, mind a magunk védelme érdekében az a legjobb, ha egy pokróccal, ronggyal, ennek hiányában pulóverrel vagy inggel leborítjuk az állatot. A fej letakarása jótékonyan megnyugtatja őket, egyszerűbbé teszi a megfogásukat. Ha semmi ilyesmi nincs kéznél, egy erősebb lombos ágat is használhatunk. A ruha anyag előnye, hogy abba lazán becsavarva a madarat akár szállíthatjuk is. Lehetőleg ne álljunk a madár fölé, mert ez számukra szokatlan és félelmetes, inkább guggolva közeledjünk.

Szállítás és elhelyezés

Egy sok szellőző lyukkal ellátott papírdoboz a legjobb szállító és rövid távú elhelyezési hely. A lecsukott tetejű doboz védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű környezete segít megnyugtatni és sokktalanítani a madarat. A dobozba érdemes néhány marék füvet, szénát vagy szalmát tenni, de az újságpapír bélelés is jó az ürülék felszívásához, ami fontos a madarak tollazatának tisztántartása miatt. Kisebb madarak esetén érdemes a papírdoboz két szemközti oldalán átszúrni egy ujjnyi vastag ágat, és erre ültetni a madarat. Ha képes megkapaszkodni, az már önmagában jó jel, fontos információ az állat állapotának felmérésében. Amennyiben a madár néhány napig nálunk marad, a doboz alján rendszeresen cseréljük az almot.

Fecske mentődobozok, ...

... a mentett fecskék etetése, ...

... majd szabadon engedése az MME Sumonyi madárgyűrűző állomásán a 2008. év őszi fecske krízis alatt. (Fotók: Korompay Viktor).

Madár elsősegély, etetés és itatás

A madármentés legnehezebb, legösszetettebb kérdése annak eldöntése, hogy milyen elsősegély jellegű beavatkozásra van szükség. Mivel a cél a sérült madár mielőbbi eljuttatása a professzionális gyógyítókhoz, ne kezdjük el házilag kezelni a sebeket, a sérült csontokat. Ennél sokkal fontosabb a nyugalom és a védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű elhelyezés, ami segíti megnyugtatni a madarat, csökkenti a vergődő mozgást, ami egyrészt újabb sérüléseket okozhat, másrészt gyorsítja az erő- és energiatartalékok felélését.

A sérült madaraknak többnyire nincs szükségük elsősegély jellegű táplálásra, ami alól csak a hosszabb ideje éhező példányok kivételek. A madár éhezési állapota kis gyakorlattal megállapítható a mell közepén függőlegesen végighúzódó tarajos szegycsont kitapintásával. Ha késpengeszerűen vékonynak érezzük, az azt jelenti, hogy a madár akár napok óta nem evett. Ilyenkor érdemes megpróbálni néhány falattal megetetni a madarat. Verébszerűen kúpos csőr esetében magevő madárral, kampós vagy hegyesedő végű egyenes csőr esetében ragadozó vagy rovarevő madárral van dolgunk.

A sérült, önállóan táplálkozni és inni nem tudó madarak (és a fiókák) itatásának legbiztonságosabb módja, ha a madár csőrébe juttatott táplálékfalatok egy részét (nem kell mindet) langyos vízbe mártjuk (lásd az alábbi képen). Így az etetés is könnyebb, ráadásul elkerülhetjük a víz légcsőbe kerülését, ami a madarak anatómiai felépítése miatt a nem szakemberek által végzett itatáskor könnyen előfordulhat.

Mérgezett, súlyosan eléhezett rétisas szállítás előtti elsősegély jellegű etetése vízbe mártott marhaszív-falatokkal a Jászberényi Állat- és Növénykertben (Fotó: Czinge Anett).

A macskák számára készült konzervhús; a túróból, reszelt sajtból, főtt tojásból álló keverék; a forrázott lisztkukac; a nyers marhahús (elsősorban szív) az elsősegély jellegű madáretetés alapanyagai. A megtalálást (a madarak ekkor vannak a legrosszabb állapotban) követő első néhány etetéskor a táplálékfalatkákat - gyors energia utánpótlásként - szőlőcukorba (oldat vagy por) is márthatjuk. Ezek a „húsevő” táplálékok az önállóan táplálkozni nem tudó magevőket is átsegíthetik a krízisen. A falatok egyik madárcsoport képviselője esetében se legyenek vastagabbak a csőr átmérőjének felénél, és ne legyenek hosszabbak a csőrnél. Az etetéshez a legjobb hosszú szárú, lekerekített végű fémcsipeszt használni, mert ezzel a táplálékot mélyen a torokba tudjuk tolni. Ha a madár nem tátog, nem nyitja ki a közeledésünkre a csőrét, mutató és hüvelykujjunkkal felülről fogjuk meg a két oldalát, majd óvatosan nyissuk szét addig, hogy a csipesszel a falatot a szájnyílásba tudjuk csúsztatni. A falatokat érdemes az itatóvízbe mártani, mert ez könnyíti a nyelést, és egyben gondoskodik a vízutánpótlásról is. Az elsősegély jellegű etetés szerepe a veszélyes mértékben eléhezett madár azonnali energia-utánpótlása, ezért egy-egy alkalommal csak 3-4 falatot és lassan etessünk, a kínálások között hagyjunk időt a madárnak a nyelésre, pihenésre. Ha sikerült a madárba belediktálnunk némi ételt, és az benne is marad, csukjuk vissza a doboz tetejét, hogy alhasson, emészthessen. Egy felnőtt madarat rigó méretig elegendő naponta 3-4, az ennél nagyobbakat 2 alkalommal megetetni és megitatni.

Amint elláttuk az állatot, elkezdhetünk foglalkozni az elhelyezésével, mert ne felejtsük el, hogy a sérült egyednek korszerű szakellátásra van szüksége, amit csak az erre szakosodott intézményekben kaphat meg! 

Mit tegyünk ha ablaknak ütközött, kába madarat találunk?

Szerencsére sok esetben a madarak ilyenkor csak elkábulnak. Tegyük az állatot egy szellőzőnyílásokkal ellátott, biztonságosan lezárható papírdobozba vagy letakart madárkalitkába, és hagyjuk így pihenni egy-két órát a lakás egy csendes, kiegyenlített hőmérsékletű zugában. Enni, inni nem kell adni neki, a legfontosabb, hogy a sötét, nyugodt környezetben a madár kipihenhesse a megrázkódtató élményt. Amennyiben néhány órán belül nem tud elrepülni a madár - és ha lehetőség van rá -, a pihentetést érdemes egy-két napon keresztül folytatni. Ebben az esetben a madarat már kalitkába kell tenni (itt már ne takarjuk le) és enni- és innivalóval ellátni. Ha a madár ezek után sem repül el, illetve furcsán viselkedik (leesik az ülőrúdról vagy nem is tud megülni ezen; rázza, forgatja vagy lógatja a fejét), a sérülés valószínűleg súlyosabb és akár maradandó. Ilyenkor az utolsó lehetőség, hogy eljuttatjuk valamelyik madármentő helyre, ezekről részletesen olvashat itt >>. Az üvegnek ütközés problémájáról, a megoldás lehetőségeiről részletesen olvashat itt >>

A sérült madarak mentése az OzoneNetwork Egyenlítő c. műsora 2016.07.22-ei
adásában. A riportrész 39:43-nál indul – az indításhoz katt a képre
(Forrás: videa.hu).

Hova vihetjük a talált madarat?

A madarakat befogadó intézmények néhány kivételes esetet nem számítva nem tudnak kimenni az állatokért, korlátozott anyagi lehetőségeik miatt csak akkor tudnak segíteni, ha a madarak már hozzájuk kerültek! Ezért a legjobb megoldás, ha felhívjuk a legközelebbi madármentő állomást vagy állatkertet, majd mi magunk visszük be a madarat.

Madármentéssel, csak engedéllyel és megfelelő infrastruktúrával rendelkező intézmények foglalkozhatnak. Az MME helyi csoportjainak - két kivételével (Sasközpont, Fenékpuszta) - nincs meg a megfelelő infrastruktúrális háttere és engedélye a sérült madarak fogadására. Az alábbi központokat szeretnénk a segítókész lakosok figyelmébe ajánlani:

Hivatalos mentőközpontok országos listája (Kattintson a keresett megyére!)

Baranya Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány mentőközpontja
cím: 7900 Szigetvár, Alapi Gáspár u. 31.
honlap: www.baranyamadar.hu
e-mail: baranyamadar@hu.inter.net
telefonszám: +36-20-334-4608

Misina Természet- és Állatvédő Egyesület
cím: 7691 Pécs-Somogy, Pajtás u. 17.
honlap: www.misina.hu
e-mail: misina@t-online.hu; info@misina.hu
telefonszám: +36-72-337-035, +36-20-217-3653

Békés Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Nincs mentőközpont.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Mályi Természetvédelmi Egyesület
cím: 3434 Mályi, Erkel Ferenc út 62.
honlap: www.mteweb.hu
e-mail: info@mteweb.hu
telefonszám: +36-30-689-2727

Miskolci Állatkert és Kultúrpark
cím: 3500 Miskolc, Csanyik-völgy
honlap: www.miskolczoo.hu
e-mail: info@miskolczoo.hu
telefonszám: +36-46-332-121

Alsódobszai Hernádmenti Természetvédelmi, Kulturális és Sport Egyesület
3717 Alsódobsza, Rákóczi út 69.
Tel.:06309982178
alsodobszaegyesulet@gmail.com
www.alsodobszaegyesulet.hu
www.facebook.com/alsodobszaite

Csongrád Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Szegedi Vadaspark
cím: 6701 Szeged, Pf. 724.
honlap: www.zooszeged.hu
e-mail: info@zoo.szeged.hu
telefonszám:+36-62-542-530, +36-62-542-531

Fejér Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Sóstó Vadvédelmi Központ
Cím: 8000 Székesfehérvár, Szárcsa utca 37
Honlap: https://sostoszekesfehervar.hu/vadvedelmikozpont
email: vadvedelem@varosgondnoksag.hu
telefonszám: +36-70-526-2793

Vadmadárkórház Természetvédelmi Alapítvány
cím: Székesfehérvár, Takarodó u. 5.
honlap: www.vadmadarkorhaz.hu
email: vadmadarkorhaz@gmail.com
telefonszám: +36-30-992-4876

Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Xantus János Állatkert
cím: 9027 Győr, Kiskút liget
honlap: www.zoogyor.com
e-mail: zoogyor@zoogyor.com
telefonszám: +36-96-618-367

Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Debreceni Állat- és Növénykert
cím: 4001 Debrecen, Pf. 181.
honlap: www.zoodebrecen.hu
e-mail: info@zoodebrecen.hu
telefonszám: +36-52-310-065, +36-52-413-515, +36-30-4504-878

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Górési Madár Mentőhely
cím: 4024 Debrecen, Sumen u. 2.,
Helyszín: Tiszafüred-Kócsújfalu, külterület Górés-Tanya

Hortobágyi Madárpark – Madárkórház Alapítvány
cím: 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.
honlap: www.madarpark.hu, www.madarkorhaz.hu, madarpark.blog.hu
e-mail: okotele@t-online.hu, info@madarpark.hu, pusztadoktor@t-online.hu
telefonszám: +36-30-535-6484, +36-52-369-181, Dr. Déri János: +36-30-943-5494

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Malomháza, Vadaspark
cím: 4071 Hortobágy, Petőfi tér 9.
honlap: www.hnp.hu
e-mail: info@hnp.hu
telefonszám: +36-30-564-5773, +36-52-589-000, +36-52-589-321

Heves Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Gyöngyösi Állatkert
cím: 3200 Gyöngyös, Damjanich út 31
honlap: www.gyongyos-zoo.hu
e-mail: info@gyongyos-zoo.hu
telefonszám: +36-37-503-035, +36-30-655-1456
Alapvetően nem fogad sérült állatokat.

Tisza-tavi Ökocentrum
cím: 3388 Poroszló, Kossuth u. 41.
honlap: www.tiszataviokocentrum.hu
e-mail: info@ttoc.hu
telefonszám: +36-36-553-033, +36-36-553-074

Üröm Környezet- és Természetvédelmi Egyesület hevesvezekényi madármentő telephely
cím: 3360 Heves, Kossuth u. 8
honlap: www.uromegyesulet.hu
e-mail: artemisia.santonicum@gmail.com

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság „Sasközpont” Madár Mentőhely
cím: Jászberény, külterület 0221/2 hrsz.
honlap: www.facebook.com/saskozpont/
telefonszám: +36-20-358-8453

Jászberényi Állat- és Növénykert
cím: 5100 Jászberény, Fémnyomó út 3.
honlap: www.jaszberenyzoo.hu
e-mail: jaszoo@pr.hu
telefonszám: +36-57-415-010

Nógrád Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Baglyaskő-vár Természetvédelmi Látogatóközpont
cím: 3100 Salgótarján, Karancs út 78
e-mail: bnpnograd@upcmail.hu, nite@bnpi.hu
telefonszám: +36-32-413-255

Pest Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által működtetett mentőhely Dunakeszi településen
honlap: https://www.borzsony.org/oldal/madarmentes

Fővárosi Állat és Növénykert
cím: 1146 Budapest, Állatkerti körút 6-12.
honlap: www.zoobudapest.com
e-mail: info@zoobudapest.com
telefonszám: +36-1-273-4900, +36-1-273-4901

Szentendrei Kisállatkert
Cím: 2000 Szentendre Tegez utca 6861 HRSZ
Telefon:+3630 6257899
e-mail: szentendrezoo@gmail.com
Az állatokért nem tudunk kiszállni, beszállításos módon működünk. Bármilyen hazai védett és fok.védett fajt át tudunk venni

Somogy Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság – Dráva Kapu Bemutatóközpont 
Csak Dél-Somogyból vállal mentést, a Balatonról nem tud vállalni madarat.
cím: 7570 Barcs-Drávaszentes, Fő u. 1.
honlap: www.ddnp.hu/drava-kapu
e-mail: dravaszentes@gmail.com
telefonszám:+3630/650-2332, +3630/463-9722, 0682/461-285

Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Nyíregyházi Állatpark Nonprofit Kft
cím: 4431 Nyíregyháza-Sóstófürdő, Sóstói út
honlap: www.sostozoo.hu
e-mail: office@sostozoo.hu
telefonszám: +36-42-479-702

Tolna Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Nincs mentőközpont.

Vas Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Kőszeg, Chernel-kerti Madárvédelmi Mentőközpont
cím: 9730 Kőszeg, Arborétum utca 2.
honlap: https://buboscinege.hu/madarmentes
e-mail: bitl@onpi.hu
telefonszám: +36-30-218-4942
Kizárólag Vas megye területén végez madármentési tevékenységet.

 

Hol jelenthetjük be a talált madarat elszállításra?

Magyarország egész területe valamelyik nemzetiparkiigazgatóság illetékességi területébe tartozik. Ha mi magunk nem tudjuk a talált madarat eljuttatni a legközelebbi madármentő állomásra, vegyük fel a kapcsolatot az illetékes nemzeti park természetvédelmi osztályával vagy közvetlenül a tájvédelmi körzet őrével, ahol bejelentést tehetünk. Az alábbi link segítik a tájékozódást a hazai nemzeti parkokról, de a tudakozótól is megkérdezhetjük a szervezet aktuális telefonszámát és címét:

Nemzetipark-igazgatóságok portálja >>

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán

 

Hivatalos mentőközpontok országos listája

(Kattintson a keresett megyére!)

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

A lakott területek messze legveszedelmesebb madárvadásza a házi macska, sokkal több madarat pusztít el, mint a mostanában mind gyakoribb városi madárnak számító szarka. A Madárbarát kert program ragadozók elleni javaslatai elsősorban a házi macskák, és bizonyos körülmények között a nyestek fizikai távoltartására, elriasztására alkalmasak. Ha ez már nem elegendő, egyes esetekben a védett ragadozók befogása és áttelepítése lehet a legutolsó „puha” megoldás.

Tövisek és tüskék

A japán birs, a tűztövis, a kökény vagy hasonlóan tövises növények ágaiból a fészkes, odús fa törzsére ragadozókat távoltartó gallér készíthető. Kevésbé elegáns, de szükség esetén hasonlóan jó megoldás, ha legalább fél méter szélességben szögesdrótot tekerünk a fa törzsére. Ügyeljünk arra, hogy a drótot ne feszítsük meg nagyon, vagy évenként lazítsuk meg, hogy ne akadályozza a fa törzsét a növekedésben. Fontos, hogy a tövis és tüskegallér legalább 1,5 m magasan, a kisragadozóink ugrási magassága felett kezdődjön, mert ha alacsonyabban van, a macska vagy a nyest egyszerűen átugorja.

Fémgallér

Készíthető famászó ragadozók ellen védő fémgallér is a fák törzsére. A legalább 50 cm széles bádog, alumínium vagy vékony vaslemezzel teljesen fedjük be körben a fa törzsét 1,5-2 m magasságban. Ennél a megoldásnál is ügyeljünk arra, hogy évente-két évente lazítsunk a galléron, nehogy belenőjön a vastagodó fába.

 Riasztás szaggal

Különösen a padlásokra beköltöző, és ott a randalírozásával sokszor zavaró, érzékeny szaglású nyestek riaszthatók a mászófák, mászóágak, tetőbebúvó nyílások kellemetlen szagú speciális folyadékkal vagy gázolajjal történő bekenésével. Ügyeljünk arra, hogy ilyen célra maró, mérgező, a környezetre vagy az emberekre nézve fokozott veszélyt jelentő anyagokat ne használjunk. A szaggal történő riasztás esetén is vegyük figyelembe, hogy az ecsetelés az ugrási magasság felett kezdődjön, és legalább 0,5-1 m széles legyen. A riasztó szaganyag idővel elveszti a hatékonyságát, ezért anyagtól függően néhány hetente-havonta ismételjük meg a bekenést.

A mesterséges odúk tetejének lezárása

A mesterséges odúkban lévő fészkek, fiókák csak akkor vannak biztonságban a nyesttől, mókustól, nem is beszélve az erős szelekről, ha a tetőt minden odúellenőrzés befejeztével dróttal lezárjuk. Ennek legbiztosabb módja, ha a tető oldalába behajtunk egy csavart, majd erre lágy drótot tekerünk, amit az odú oldalába hajtott csavarhoz rögzítünk. Függesztett odúk esetében megoldást jelent az is, ha a függesztő drótot a tető felett néhányszor megcsavarjuk a hossztengely mentén, majd így akasztjuk vissza az odút. Az MME bolt árusít sátortetős, csavarral is rögzített nyestbiztos odúkat is.

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

... ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek.

Orbán Zoltán

A denevérodúk bejárati nyílása általában alul helyezkedik el, és a „bőregerek” bejutását kapaszkodó keresztlécek vagy a drótháló segíti. A mesterséges denevérodúk madárodúkhoz hasonlóan bizonyos feltételek mellett kihelyezhetők fatörzsekre vagy felakaszthatók faágakra, de felszerelhetők irodaépületek, panel- és társasházak falára, erkély- és ablakbeugróiba. Mivel a denevérek előszeretettel telepednek meg magas épületeinken, ideális állatai a Madárbarát kert program Madárbarát panel és Madárbarát munkahely alprogramjainak is.

Nagy denevérodú tervrajza

Legyen szó a több hónapig tartó telelésről, vagy csak a nappali pihenésről, a denevéreknek mindig nagyon fontos, hogy meghúzódhassanak valami sötét, biztonságos és viszonylag kiegyenlített hőmérsékletű helyen.

A nőstények ezekre a helyekre csoportosulva nyaranta szülőkolóniákban hozzák világra utódaikat is. Miután a természetes búvóhelyek (pl. idős, leváló kérgű és odvas fák) egyre fogyatkoznak, ezért a denevérek lakásügyileg is a segítségünkre szorulnak. Mesterséges odúk kihelyezésével hatékonyan támogathatjuk őket, egy gondosan megépített és jó helyre kihelyezett odú sok-sok éven át akár egy egész századnyi rovarpusztítónak otthont biztosíthat.

Milyen a jó denevérodú?

Szinte hihetetlen, de a legnagyobb hazai odú- és réslakó denevéreink is képesek egy 2-3 cm széles hasadékban megbújni, sőt, kifejezetten az ilyeneket kedvelik!

• A jó denevérszállás jól szigetelt: külső fala vastag, viszonylag magas és résmentesen illeszkedik, hogy a lehető legkevesebb fény és huzat jusson be. Mindezek miatt praktikus, ha az odút a könnyen beszerezhető „szőrös” deszkából (2,5 cm vastag) készítjük, amit előtte hónapokon át szárítunk, hogy ne vetemedjen.
• Belső tere osztott, a denevérek által használt rekeszeket egymástól 1,5-2,5 cm-re álló térelválasztók képezik (ezek vékonyabb lapból, rétegelt lemezből is készülhetnek, de a búvórés ne legyen nagyobb 2,5-3 cm-nél!).
• A denevérlábaknak a belső felületek érdessége biztosítja kapaszkodófelületet, a deszkalap belsejét, a térelválasztó felszínét érdemes fűrésszel keresztül-kasul meghúzgálni.
• A jó odú fontos része az érdes felületű „leszállópálya”, ahol landol az állat és ezen kapaszkodik fel a búvóhelyre.
• Nagyobb odúknál, denevérházaknál a szellőzés elengedhetetlen, ezt az odú falán húzódó rések, furatok biztosítják.
• A belső tereket nem szabad kezelni.
• Az odú külső felszínét lenolajjal, sötétebb tónusú (pl. barna) vízbázisú vagy természetes oldószeres lazúrral kezelhetjük, ezért időjárásálló. Az ecsetelés előtt érdemes kicsit megcsiszolni, így nem vesz fel annyi felületvédő anyagot. A beázás ellen a tetőre helyezett plusz lemezfedéssel védekezhetünk. A lemezt otthoni barkácsolásnál helyettesíthetjük maradék zsindellyel, kátránypapírral.
• Ha az illesztéseknél-vetemedésnél vagy máshol rés keletkezik az odú falán, igyekezzünk azokat tömíteni (faragasztó, parkettaragasztó, fagitt stb.)
• Az ábrán látható odút a fedél és a hátlap találkozásánál vízszintesen felrögzített keresztléc (pl. 10*50 cm darab) segítségével oldjuk meg – ez a résmentességet is fokozza és arról is gondoskodik, hogy az odú teteje kissé kifele billenjen – az enyhén rézsútos fal így biztonságosabban bent tartja az újszülött kisdenevéreket.

Egy kisebb csoportnak már postaládányi doboz is megfelelő, a magasabb, szélesebb és több kamrával rendelkező típusok több állatot tudnak befogadni. Az alul nyitott, gondosan megépített és felületvédelemmel ellátott odúk a tavaszi darázsfészek-mentesítésen kívül éveken át nem igényelnek karbantartást. Az általunk ajánlott denevérlak nem igényel takarítást, de kihelyezésnél azzal számolni kell, hogy lakott odúból folyamatosan peregni fog a kertészkedők által igen nagyra tartott denevérguanó. Egyes odútípusokat alsó bejárati elemmel is ellátnak, ezeket évente ki kell takarítani a felgyülemlett guanótól.

Hová kerüljön a denevérlak?

Ha a denevérlakot elágazó fára, lombkoronába helyezzük, a macskák és nyestek könnyen elkapják a kirepülő állatokat, és hamar rászoknak a biztos táplálékforrásra. Ha felnyurgult törzsű fára vagy oszlopra helyezzük ki, a törzsre erősítsünk sima fémlemezből gallért, amely megakadályozza, hogy a ragadozók felkapaszkodjanak. Településeken a legideálisabb, ha épület falára, közvetlenül az eresz alá kerül az odú, ez hőháztartását is kiegyensúlyozottabbá teszi (kifejezetten kedvező, ha a nap jó részében éri a napsütés). A bőregereknek szükségük van bizonyos magasságra, hogy szárnyra kapjanak, ezért lehetőleg 3 méternél magasabbra helyezzük az odút.

A szálláshelyet és annak környékét soha ne érje lámpafény, mert a denevérek a természetes fényre is rendkívül érzékenyek, a mesterséges éjszakai világítás pedig kiváltképp megzavarja viselkedésüket.

Ha szerencsénk van, az első lakók hamar megjelennek, ugyanakkor ne csüggedjünk, ha a denevérek – rászolgálva a titokzatos jelzőre – kiismerhetetlen okokból hosszú ideig távol maradnak. Várjunk türelemmel vagy kísérletezgetve próbáljuk a legjobb helyet és odútípust megtalálni!

A nyári szállás tervrajzait ide kattintva tudod letölteni.

Nagyméretű, háromrekeszes denevérodú ház falára kihelyezve, melynek lakottságát az odú alatti denevérürülékek jelzik (Fotók: Orbán Zoltán). 

Az MME boltjában beszerezhető alsó bejárati nyílású, keresztléces ...

.

A denevérbarát falfelújítás téma az Ozone Network Egyenlítő című műsorának
2016.02.02-ai adásában. 

Orbán Zoltán

Farakás-reneszánsz

A fatüzelés a Föld jelentős területén, a sarkvidékek és a mérsékelt öv mellett a mediterrán és trópusi hegyvidékeken is a legelterjedtebb fűtési és főzési mód volt évezredeken keresztül, és sok helyen még ma is az. A tűzifát az emberek többnyire a jól ismert farakásokban tárolták, amiket a lakot területekre velünk együtt beköltöző állatok el is foglaltak, megtanultak kihasználni.

A fatüzelés megszűnésével a lakott területekről sajnos eltűnőben vannak vagy már el is tűntek azok a farakások, melyek egyedülállóan gazdag és változatos állatvilágnak jelentettek folyamatos vagy ideiglenes élő-, búvó- és szaporodóhelyet. Ezzel pedig jelentősen elszegényedik a környezetünk.

Ezért ha van rá lehetőségünk, a körülöttünk élő rendkívül izgalmas viselkedésű aprónép segítésére és a magunk szórakoztatására létesítsünk természetvédelmi farakást ott is, ahol már nem fával tüzelünk. De akkor sem kell nélkülöznünk a farakás fajgazdagság-növelő hatását, ha több keveset eltüzelünk belőle. Ez esetben annyit kell csak tennünk, hogy a szükségesnél kicsit nagyobb farakást építünk és kinevezünk egy olyan részt, ahol több éven keresztül meghagyjuk a rönköket, nem bolygatjuk a rakást.

Megépítése nem bonyolult és elkészültét követően további munka nélkül is több évtizedig, évről évre egyre jobb hatékonysággal működik.

Hogyan építsük meg?

A természetvédelmi farakás mindenekelőtt öreg farakás, melynek rönkjeit évtizedekig vagy soha nem bolygatjuk. Fontos szempont az is, hogy ezt lehetőleg minél több fafaj közepesen vastag, 40-60 cm hosszú, egész (nem hasított), kérges kuglijai és rönkjei alkossák. A természetvédelmi és bemutatási céllal készülő farakást legjobb a ház, az oktatóközpont legalább néhány órán keresztül napsütötte oldalára, méternyi magasságúra és legalább 3-5 m hosszúságúra megrakni úgy, hogy a farakásnak legalább egy része lehetőleg a talajon álljon (ha ez nem lehetséges, az sem baj). Ez segíti a békák számára kedvező párás mikroklíma kialakulását, a gyíkok tojásrakását és a farakásra felkúszó, valamint virágos-, fűszer- és gyógynövények ültetését.

BERENDEZÉS ÉS LAKÓK

Bár első ránézésre csak egy csomó farönk, a jól megrakott természetvédelmi farakás amúgy is sok állatot vonzó élőhelykínálata néhány környezetgazdagítási fogással még változatosabbá tehető.

Az egyik legjobb kiegészítő a falra kúszó növényzet, ami jelentősen növeli az élettér nagyságát, ráadásul kellően védett ökológiai folyosót is jelent az épület, a kert többi része felé.

Ha van gondozást igénylő virágos növényünk, akkor talán kevésbé felejtjük el a locsolást, ami jótékonyan hat a természetvédelmi farakás környezetének féreg-, puhatestű- és kétéltűfaunájára is.

Egész évben, de különösen a nyári hőségben fontos kiegészítője a természetvédelmi farakásnak egy olyan kisméretű itatótálca (legjobb a műanyag virágalátét), amiből  biztonságban tudnak inni a kistestű lakók is.

Amikor a természetvédelmi farakás közel van a bejárati ajtóhoz – különösen, ha a ház falát kószónövényzet is borítja –, a bejárati ajtó tartós nyitva tatásakor előforulhat, hogy egy-egy fali gyík vagy egér betéved a lakásba, ahol pedig nincs helyük. Ez egy egyszerű megoldással kiküszöbölhető.

Most pedig lássuk a természetvédelmi farakás leggyakoribb funkcióit, állatcsoportjait vagy fajait, és az ezek megtelepedését lehetővé tevő további környezetgazdagítási lehetőségeket!

Gyíkvár

Rengeteg szűk, résszerű búvóhelyével a természetvédelmi farakás az egyik legideálisabb gyíkmenedék, ami kellő védelmet ad a településeken a madarak mellett a gyíkokra is a legnagyobb ragadozóveszélyt jelentő macskák ellen. Lakói ebből a hüllőcsoportból elsősorban a fali gyíkok lehetnek, melyek a leggyakoribb települési gyíkok.