Ráadásul a nagy létszámú, támadékony dolgozóból álló odúfoglaló rajok a fiókákra, a kotló és etető szülőkre, illetve a költést ellenőrző madarászokra is veszélyt jelentenek. Ezért is nagyon fontos, hogy a terepen lehetőleg soha ne dolgozzunk egyedül, mindig legyen velünk biztosító társ.

Csak óvatosan és csak ha feltétlenül muszáj!

A nagy családokban élő, agresszív, fullánkos hártyásszárnyúak kilakoltatása nem egyszerű feladat. Méhek esetében lehetőleg szóljunk egy tapasztalt méhésznek, aki még örülni is fog az „ajándék” családnak. Ha a méhek és lódarazsak jelenléte nem jár közvetlen veszéllyel, várjuk meg az ő szaporodási ciklusukat lezáró fagyos késő őszi-téli időszakot, és ekkor távolítsuk el a fészket, a lépeket.

A „titkos biofegyver" – a molyirtókazetta

Gyakran előfordul, hogy egy-egy odút évről-évre elfoglalnak a méhek vagy darazsak, ezek esetben érdemes bevetni egy hasznos trükköt. A háztartási és élelmiszer üzletek vegyi áru polcain szinte mindenhol megtalálhatók a ruhásszekrénybe akasztható molyirtó kazetták. Ezek hatóanyaga veszélytelen a madarakra, ezért a lépektől megszabadított odú nyitható tetejének belső oldalára rajzszögezzünk fel egy ilyen rovarriasztó kazettát. Ezek többnyire papír reklám tokra vannak ragasztva, amit a műanyag tartály megsértése nélkül nyugodtan levághatunk, és így már a legkisebb, „A” típusú odú tető lapjára is elfér. A molyirtó kazetták hatásideje hosszú, 4-6 hónap, ezért ezeket legjobb február-márciusban kiszerelni, így egész költésidőben távol tarthatják a méheket és darazsakat. 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

... ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat, a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek

Orbán Zoltán

Mikor helyezzük ki az odúkat?

Az új odúk telepítésének legjobb időszaka a szeptember-november. Ennek fő oka, hogy az odúkat a madarak nemcsak a költési, de a telelési időszakban is használják éjszakázásra. Természetesen odút kihelyezni soha nincs késő, akár nyár közepén is érdemes erre időt szánni, mert az énekesmadarak évente akár háromszor is költhetnek.

Merre nézzen az odú?

Általános javaslat, hogy az odúk röpnyílása lehetőleg ne észak felé nézzen, mert ezeknél nagyobb esély van a beázásra, ami a hideg széllel együtt hátrányosan befolyásolja az odúk mikroklímáját, különösen télen, amikor a cinegék előszeretettel éjszakáznak akár csoportosan is ezekben.

Kihelyezési magasság és rögzítés

A hagyományos, kerek röpnyílású „A-B” és „D” odúk esetében a kihelyezési magasság általában 2–8 m között van (lásd a táblázatot), de több faj beköltözik alig méteres, mellmagasságban lévő odúkba is. Ezek az odúk függesztettek, drót és szükség esetén kampó segítségével faágra, ágcsonkra akasztva telepítendők. Az odúnak nem kell feltétlenül a fatörzsnek támaszkodnia, azok megfelelően erős ágakra is függeszthetők, a lengő mozgás a madarakat nem zavarja.

A félig nyitott előoldalú „C” odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet (lásd a táblázatot). Lakott területeken, ahol sok a macska, ezeket kiegészítő védelem nélkül elsősorban az eresz magasában szoktuk alkalmazni, a kisragadozók benyúlását megakadályozó drót és tüskés ág előtét alkalmazásával azonban térd- és mellmagasságba, bokrokba, sövényekbe is telepíthetők (erről később még lesz szó).

A nagy méretű és nehezebb „D” odúk (különösen tömeges kihelyezés esetén) biztonságosan és időtakarékosan már nem mindig helyezhetők ki szegelés nélkül. Amennyiben ezt a megoldást kell alkalmaznunk, fontos, hogy vegyük figyelembe a fa növekedésével járó feszítő erőt, ami már egy-két év alatt is kiszakíthatja a szegeket, az odú leesését okozva. Ezt úgy kerülhetjük el, ha az odúhoz csavarozott léc előfúrt lyukain keresztül a 3-4 szeget csak félig, kétharmadig ütjük be. A kiálló szegrészt a növekedő fatörzs 4-6 év alatt húzza csak át a deszkán, így az odú leesése késleltethető.

A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről az MME bolt weboldalán is tájékozódhat.

Egyesével és csoportosan is

Az azonos típusú mesterséges odúkat hagyományosan egyesével, egymástól 15-20 m távolságra szoktuk kihelyezni. Ez alól létezik kivétel: a több "B" típusú lakókamrát tartalmazó veréblakótelep-odú, illetve a mesterségesodú-fa. Utóbbi esetében egyetlen nagy méretű fára, egymás alá, mellé és fölé több, akár 4-6 "B", "D"/seregély és "D"/búbosbankaodút (vagy szalakóta-, füleskuvikodút) akaszthatunk. Ezzel a megoldással a természetes harkályfák, a fakopáncsok által sűrűn kilyuggatott nagyméretű fák kínálta természetes, sűrű fészkelőhelykínálatot tudjuk utánozni.

Sövény- és bokorodú megoldások

A lakosság legkedveltebb madarai közé tartozó ökörszem és vörösbegy ősztől kora tavaszig gyakori vendége a lakott területeknek, az etetőknek és itatóknak, költési időszakban viszont alig vagy egyáltalán nem találkozhatunk velük. Ennek egyik fő oka, hogy ez a két, talajon vagy talajközelben fészkelő madár a gondozott parkokban, kertekben nem talál olyan kellően nagy kiterjedésű, a tövüknél is széles és sűrű bokrosokat, ahol biztonságban építhetné meg fészkét.

Pedig a macskák és a szárnyas ragadozók jelentette veszély a fiatalok kirepülését követően jelentősen csökken, mivel a bujkáló életmódot folytató vörösbegy és ökörszem fészket elhagyó fiókái számára a fészkelésre egyébként nem alkalmas bokrok már kellő védelmet nyújthatnak. Ezért ha valahogy meg tudnánk oldani, hogy a fészkek biztonságban legyenek, akkor jó eséllyel a jelenleginél nagyobb számban költhetnének ezek a madarak is a közelünkben – újabb megfigyelési élményekkel gazdagítva életünket. Szerencsére ehhez rendelkezésünkre áll egy olyan mesterségesodú-típus, ami térd- és derékmagasság közé kihelyezve, némi kiegészítéssel ennek a két fajnak a költését is segítheti.  felnyírt, nem kellően széles bokrok, bokrosok nem alkalmasak a madarak,különösen a talajközelben költő fajok fészeképítésére (Fotó: Orbán Zoltán).

Megoldások „C” odú talajközeli alkalmazásához

A Madárbarát kert program résztvevőit is segítő MME web boltban beszerezhető hagyományos, fatetős "C" odú (elsősorban eresz alatti kihelyezéshez)  és időjárásállóbb fémburkolattal borkolt tetejű „C” odú nem a harkályok által készített természetes odúkat utánozza, hanem a szikla- és partfalak, korhadt törzsek esőtől védett üregeit. Ezért ezen az eszközön nem szűk, kerek röpnyílás található, hanem előlapjának felső fele teljes egészében nyitott. Lakott területeken eddig ezt az odút – éppen védtelensége miatt – szinte kizárólag az épületek eresze alá, magasra kihelyezve használtuk, elsősorban házi rozsdafarkú megtelepítésére.

Talajközeli alkalmazás esetében a dolog lényege az, hogy az odú félig nyitott előlapját valamilyen módon megvédjük a ragadozóktól úgy, hogy közben ne gátoljuk a vörösbegyek és ökörszemek mozgását, illetve megtartsuk a mesterséges fészkelőhely számukra fontos nyitottságát. A feladat csak első pillantásra tűnik lehetetlennek – a megoldás valójában roppant egyszerű, és ráadásul legalább kétféle módszer között is választhatunk.

Az odúkat elvileg tüskés, tövises növényzetbe is kitehetjük, ilyenkor nincs szükség az alábbiakban leírtakra, de akinek már volt dolga ilyen cserjével, az tudja, hogy ezekről egy-egy ágat levágni sem egyszerű, nemhogy az ágak sűrűjébe karnyi mélységbe nyúlva hosszasan matatni. Ezért jobb, ha „békésebb” bokrot választunk és az alábbi megoldások valamelyikét alkalmazzuk.
 

Rögzített kihelyezés

Az első, az odúk ellenőrzését és takarítását kevésbé támogató (ezért kevéssé ajánlott) módszer olyan bokrokban, sövényekben alkalmazható, ahol az odú a cserje belsejébe helyezhető ki úgy, hogy a sűrű ágak a bejárati oldalt is legalább jó arasznyi mélységben takarják.

Önhordó megoldás

Figyelembe véve, hogy a mesterséges odúknál fontos szempont az ellenőrizhetőség és a takaríthatóság is (a fészkeket minden költés után, de legkésőbb ősszel érdemes eltávolítani), kicsit munkásabb, de jobb megoldást jelent, ha a „C” odú elejére készítünk egy ragadozóktól védő előtétet.  

A sövény- és bokorodú „technológia” nagyszerűsége abban rejlik, hogy bár a kihelyezési magasság csak 0,6–1,5 m körül van, a függőlegesen álló vékony, de erős ágak sűrűje a sérüléssel fenyegető ágvilla-rengeteggel a legügyesebb ragadozók kedvét is elveszi a fészkelőhely megközelítésétől. Ha pedig ezt mégis megpróbálnák, a védelem második vonalát jelentő tövisek és drótháló biztosan útjukat állja.

„B” odút is

Ha nincs fa a közelben vagy csak sűríteni szeretnénk kertünk odúkészletét, a bokrokba és sövényekbe nyugodtan kihelyezhetünk „B” odúkat is. Ezeket a „C” odúknál magasabbra, inkább mell- és fejmagasságba tegyük ki, így jó eséllyel számíthatunk széncingék és verebek beköltözésére. Természetesen a „B” odúkat nem kell háló vagy töviseság-előtéttel védenünk, elég, ha az odú tetejét a hagyományos kihelyezésnél megszokott módon az odú testéhez drótozzuk.

Mikor érdemes kihelyezni?

Mivel itt a bokrok, sövények kefesűrű ágrengetegében kell dolgoznunk, a láthatóság érdekében érdemes megvárni a lombhullást és a tél elejére ütemezni a kihelyezést. Így a madaraknak is bőven van ideje felfedezni a potenciális fészkelőhelyeket, ami növeli az odúfoglalás valószínűségét. Fontos, hogy jól jegyezzük meg, hova tettük ki a „C” és "B" bokorodúkat, mert rügyfakadást követően a megújuló levélfal észrevehetetlenné teszi ezeket.

Odúk falon, kerítésen, oszlopokon, egyéb építményeken

A lakott területek változatos tájolású és magasságú falainak réseibe előszeretettel költözik be több odúköltő faj, ezért semmi különös nincs abban, ha a számukra megfelelő odúkat és költőládákat − a legkisebb "A"-tól a "D" típusú seregély- és macskabagolyodún át a vörös vércse, kuvik és gyöngybagoly költőládáig − építményekre telepítjük.

A fal mindig kéznél van

Az odúk falra telepíthetősége a Madárbarát kert program minden tevékenységi területén, de különösen az új építésű lakóparkokban,  a Madárbarát panel és a Madárbarát munkahely esetében alapvető fontosságú, mert ennek, valamint az itatónak és a téli etetőnek is  köszönhetően akár a tizedik emeletre is követhetnek bennünket a madarak.

Az odútartó kampót a csupasz falra is felszerelhetjük, de a vadszőlővel, egyéb kúszónövénnyel befuttatott épületen a falfúrást is megspórolhatjuk.

Kerítésből sosincs hiány

Az épületek mellett a kerítések is jó alternatív kihelyezési pontok lehetnek, főleg a "B", de akár a "D" odúk számára is, különösen ott, ahol ezek bokrok, sövények közelében húzódnak. 

A széncinegékről köztudott, hogy "lehetetlen" helyekre képesek fészkelni, és kimondottan lelkesednek a levélszekrények iránt. Ha egy pár beköltözik a postaládába, akkor azt hetekig nem lehet rendeltetésszerűen használni, a madárbarát lakók ilyenkor egy második levelesládát helyeznek ki. Pedig a problémát egy "B" odúval is orvosolni lehet. Ezt közvetlenül a "megszállt" láda mellé kell akasztani, és a fiókás fészket ide áttelepíteni (ennek puha anyaga óvatosan, a fészekcsésze összenyomása nélkül az odú aljának alakjára formázható). Ha az etetni érkező szülők hallják a fiókák hangját az arasznyi távolságra lévő új helyről − az odúból −, akkor gond nélkül átszoknak ide.

Oszlopok, rudak, lugasok, egyebek

Az odúköltők jelenlétét akkor sem kell nélkülöznünk, ha a közelben nincs sem fa, sem nagyobb bokor, sem épületfal vagy kerítés. Ha odúkihelyezési lehetőségeket keresve jól körülnézünk a kertben, számos ilyen helyet találhatunk.

Az egyik ilyen potenciális helyszín a veteményeskert (fent és balra), ahol egyes növények (például a paradicsom vagy a bab) karós megtámasztást igényelnek. Bár ezek ideiglenes helyek, a szokásoshoz képest kicsit korábbi kihelyezésükkel akár mindkét költésben (április−június és június−július) ki tudunk tenni ezekre egy-egy odút.

Általában minden udvarban, kertben vannak ilyen-olyan célt szolgáló, legalább embermagasságú stabil pontok, ahova szintén kitehetünk odúkat.​​​​

Külterületeken is

Idősebb fák hiányában az odúk hordozására szánt oszlopok rendkívül jól alkalmazhatóak külterületeken: gyepeken, szántók kaszálatlan szegélyterületein, ültetvényekben, nádasokban, tóparti szegélyélőhelyeken is.

Odútelepítés fiatal faültetvényben

Természetes körülmények között odúkat csak idősebb, kellően vastag törzsű és ágú fákban tudnak a harkályok készíteni. A könnyű mesterséges deszkaodúk óriási természetvédelmi előnye és agrár-biovédekezési haszna, hogy a csemetéket támasztó karókra kihelyezve ezekkel friss telepítésű, ujjnyi vastag fákból álló ültetvényekben is megtelepíthetőek az odúköltő fajok.

Az alap B odútípus mellett érdemes próbálkozni "D" típusú seregélyodúkkal is, mert ez a faj is meglepően jól tolerálja az alacsony fészkelőhely-magasságot és előszeretettel költözik akár derék- vagy mellmagasságban lévő mesterséges odúba.

A fiatal telepítések általában nagyobb kiterjedésűek, ami lehetővé teszi az odúk tömeges, telepszerű alkalmazását: 15–20 méterenként egy-egy "B" odút, egymástól 30–40 m-re pedig egy-egy "D" típusú seregélyodút is kitehetünk.

Mielőtt bármit tennénk!

Természetvédelmi tevékenységként a Madárbarát kert program elsődleges célja is a körülöttünk élő, a civilizációs hatásoktól különböző mértékben veszélyeztetett madarak, emlősök, ízeltlábúak, hüllők és kétéltűek életének segítése. Az elsősorban lakott területeken megvalósuló programnak − éppen az állatok közelről történő megfigyelhetősége miatt − legalább ilyen fontos élményszerző, szemléletformáló, környezetpedagógiai szerepe is van. Eközben azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy mi csak vendégek vagyunk az eszközeinket használó állatoknál, tehát legyünk tekintettel az érzékenységükre!

Ez a körültekintés leginkább a költési időszakban fontos, hiszen ilyenkor a madarak jobban igénylik a zavartalan körülményeket. Szerencsénkre az urbanizálódott fajok maguktól is produkálnak olyan különleges fészkeléseket, melyek alapján bátran belevághatunk a költési viselkedés megfigyelésébe.

A fővárosban egyre gyakoribb, hogy a tőkés récék épületeken, akár erkélyeken fészkelnek (Fotó: Orbán Zoltán).

Alapelv, hogy a madarak jóval érzékenyebbek a zavarásra a költés korai, tojásrakási és kotlási periódusában, míg a fiókaetetési időszakban szó szerint méterekre jönnek-mennek az embertől. Ez a jelenség a városiasodott példányoknál is érvényesül, de jelentősen kisebb mértékben.

A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a mesterséges odúkban lévő tojásos fészkeket ritkábban ellenőrizzük, heti egy-két ilyen − például környezeti nevelési − alkalom  a madarakat nem zavarja, a fiókákat ugyanakkor akár naponta-kétnaponta is megnézhetjük (lehetőleg az etetések közti szünetben, amikor a szülők nem tartózkodnak a közelben), ha ez nem tart tovább egy-két percnél. Nem mellékesen éppen a szülők tojásos és fiókás fészekaljak iránti hűsége teszi lehetővé a különböző mentési akciók sikerét, szükség esetén például a fészkek áthelyezését a harkályok által megrongált mesterséges odúból egy újba.

Fontos tanács, hogy az ágak között (és még inkább a talajon) épült fészkeket − mivel ezek jóval védtelenebbek a ragadozókkal szemben az odúk mélyén megbúvóknál − lehetőleg egyáltalán ne nézegessük vagy csak ritkán ellenőrizzük, mert minden egyes ilyen alkalom nagyban segíti az élelmes ragadozók dolgát.

A mesterséges odúkkal már-már mérnöki pontossággal tervezhetően megtelepíthető odúköltő fajoknak (elsősorban a széncinegének, a mezei és a házi verébnek, seregélynek) köszönhetően többféle lehetőség is kínálkozik nemcsak az odúk, de akár a fészkek életének megfigyelésére is. 

Hagyományos odú az ablakban

A hagyományos odúkat (elsősorban a leggyakrabban használt "B" típusúakat) nem csak az épülettől távolabb, hanem akár az ablakkeretre is függeszthetjük. Figyelembe véve a költési időszak első felének nagyobb zavarásérzékenységét, az odúfoglalás sikere úgy is növelhető, ha az odút az ablak melletti falszakaszra akasztjuk ki, aztán az etetési időszakban − úgyis csak ilyenkor van megfigyelési élményt kínáló mozgás az odúknál  − az ablakban jó előre előkészített helyre tesszük át.   

 

Ilyen kis távolságú odúáthelyezés nem zavarja meg a madarakat, melyek, mintha mi sem történt volna, gond nélkül élik tovább az életüket, etetik tovább a fiókáikat. 

Ezeket az odúkat a hagyományos módon, leakasztva lehet ellenőrizni, illetve a fészkeket a költés után eltávolítani (részletek >>).

Üveg hát- vagy oldalfalú ablakodúk

Azok számára, akik kellő türelemmel, idővel (és nem utolsó sorban felelősségérzettel) rendelkezve szeretnék megfigyelni, hogy mi történik az odúk belsejében, a Madárbarát kert program keretében kidolgoztuk az üveg betekintőoldalú odúcsaládot.

Az új látványodúcsalád három tagjának más-más oldala betekintőüveg.

Természetesen a takaríthatóság érdekében az üveg hát- és oldalfalú ablakodúk teteje is nyitható, és az üveglap kicsúsztatható. 

Ezek közös tulajdonsága, hogy átlátszó oldalukkal közvetlenül a befelé nyíló ablak elé rögzítve figyelemmel kísérhetjük a fészkek életét is. 

Ezeket az odúkat a barkácsboltokban beszerezhető L alakú rögzítőelemekkel fogassuk fel a kerethez úgy, hogy az teljesen nekisimuljon az ablaküveg felületének. Első lépésben fektessük fel az odút az üveges oldalával az ablakra, majd jelöljük be a rögzítőelemek csavarhelyeit az odúra és az ablakkeretre. Ezt követően fogassuk fel a fém tartókat, majd csavarozzuk fel kiszemelt helyére.

Ez a megoldás azért optimális befelé nyíló ablakok esetében, mert így az ablakot az odú mozgatása, zavarása nélkül tovább tudjuk használni szellőztetésre, a virágok locsolásakor, illetve gond nélkül takaríthatjuk is.

A kihelyezést követően el kell döntenünk, hogy gondoskodunk-e a fészeküreg kezdeti takarásáról (elsősorban a fészeképítési és a kotlási időszakban), vagy e nélkül próbálkozunk. Elméletileg az előbbi verziót gyorsabban és nagyobb valószínűséggel foglalják el a madarak, de ez nagyban függ az odús ablak elhelyezkedésétől (a lakás vagy a munkahely mennyire forgalmas pontján van), és az odúfoglaló madárpártól. Ismerve a leggyakoribb odúköltő széncinegék elképesztő fészekhely-választási szokásait (levélszekrény, csőkorlát, virágváza, demizson stb.), nagy a valószínűsége, hogy nyugalmas ablakokban bárminemű takarás nélkül is beköltöznek a madarak.

A madarak megfigyelése

Az odúlakó madárcsalád életének megfigyelése a rendkívül mozgalmas fiókaetetési időszak 10–14 napja alatt nyújt semmivel össze nem hasonlítható élményt, mert ilyenkor a szülők szinte percenként érkeznek újabb és újabb eleségszállítmányokkal.

Akármennyire "szelídek" is a települési madarak, az ablakodúk megfigyelésekor érdemes betartani néhány szabályt, illetve alkalmazni néhány egyszerű fogást:

• ezek közül a legfontosabb az, hogy lehetőleg mozdulatlanul, leginkább csendben üldögélve figyeljük az odút;
• ha lehet, sötétítsük be a szobát, illetve ne legyen a hátunk mögött lesötétítetlen ablak, hogy kintről még kevésbé láthassanak be a madarak;
• ne menjünk nagyon közel az ablakhoz (különösen a kezdeti időszakban, amikor a madaraknak még meg kell szokniuk a jelenlétünket), az a legjobb, ha az odú és köztünk 2-3 m távolság van;
• mindent sokkal jobban látunk, ha a lakásban is távcsövet használunk a megfigyeléshez;
• amikor a madár megjelenik, maradjunk mozdulatlanok, ne mutogassunk, ne tegyünk hirtelen és nagy mozdulatokat (ezekre különösen akkor figyeljünk, ha kisgyerek is van velünk);

Ezekből az odúkból, mivel rögzítettek, nem a hagyományos (leakasztásos) módszerrel, hanem a tető felnyitását, majd az üvegfal kiemelését követően tudjuk eltávolítan az elhasználódott fészekanyagot (részletek >>).

Kinek és hol ajánljuk az ablakodúkat?

Vannak olyan élethelyzetek és helyszínek, ahol a rendkívüli megfigyelési élményt kínáló látványodúk (valamint az ablakitatók, ablaketetők és akár az ablakporfürdők) használata különösen előnyös lehet:

• kisgyerekkel otthon lévő családoknál, óvodai csoportszoba ablakában, ahol a madármegfigyelést a gyerekek szocializációjára, nevelésére is fel lehet használni;
• sokat otthon tartózkodó nyugdíjasok lakásában;
• idősotthonokban;
• tartósan beteg, ágyhoz vagy lakáshoz kötött beteg emberek szobájában;
• de akár kórházi kórtermeknél és hospice házaknál is.

Ablakodúk beszerzése

Mielőtt megrendelnénk az üveg betekintőoldalú odúk valamelyikét, a rögzítési lehetőségeket is figyelembe véve döntsük el, hogy hol, melyik ablakban szeretnénk használni, azaz melyik oldala legyen üveg. A döntést követően az odú megrendelhető vagy személyesen megvásárolható itt >>.

Egyéb odúmegfigyelési megoldások

Az otthoni és munkahelyi madármegfigyelés legegyszerűbb módja, ha az eszközök egy részét, az odúk mellett az itatót, porfürdőt és etetőt is úgy helyezzük el, hogy az ablaklesből szabadon rálátva megfigyelhessük ezek életét.

 Elsősorban oktató- és látogatóközpontokban érdemes építeni olyan leskunyhót, melynek külső oldalán különböző típusú, üveg hátfalú odúk vannak, melyeken keresztül az építmény belsejéből a csoportok be tudnak tekinteni az odúkba.

Ne feledkezzünk el az odúk takarításáról!

Az énekesmadár-odúk esetén ajánlatos a költési időszakot követően, szeptember-február között elvégezni a régi fészekanyag eltávolítását. A legtöbb faj ugyanis nem költ kétszer ugyanabban a fészekben, új helyet keres, vagy a régi fészekre újat épít. Így az odúkban már egy költési időszak alatt is annyi fészekanyag halmozódhat fel, ami lehetetlenné teszi a további használatot. Ez az évenkénti – legalább egyszeri – odúellenőrzés azért is szükséges, hogy megbizonyosodjunk, az odú állapota megfelelő, alkalmas a következő évi költések biztonságos „kihordásához”. Amennyiben egy odút rossz állapotban találunk, javítsuk meg vagy cseréljük le.

Mit tegyünk, ha a madarak nem költöznek be a kihelyezett odúkba?

Gyakran előfordul, hogy a kihelyezett mesterséges odúkat a madarak akár éveken át sem foglalják el. Ennek egyik legvalószínűbb oka – azon kívül, hogy az adott fajok nem élnek a környéken – az lehet, hogy annyi természetes odú, épületrés van a közelben, ami miatt a madarak csak hosszabb idő elteltével találnak rá az odúinkra.
Ilyen esetben a legjobb, amit tehetünk, hogy egy-két odút az egyéb madárbarát kerti eszközök: itató, porfürdő, téli etető közelébe helyezünk ki, így a madarak nagyobb valószínűséggel fedezik fel és vésik emlékezetükbe ezeket, különösen akkor, ha benne is éjszakáznak.  

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>).

Orbán Zoltán

A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Ezáltal a cinegék, verebek és seregélyek, leggyakoribb odúköltőink, a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban. Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A letölthető odútípus táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alap adatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.

A mesterséges odúk anyaga
Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzs odúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszka odúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is. Ne készítsünk odút farostlemezből és faforgácslapból (bútorlap), mert ezek nem vízállóak, nedvesség hatására szétesnek.

A farostlemez nem jó odúkészítő anyag, mert néhány év alatt szétázik, és a legrosszabbkor, tojásos vagy fészkes fiókákkal együtt szakadhat le.

A röpnyílás kialakítása
A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6-8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alap adatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszka odúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülő nyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.

Nyitható tető vagy félig nyitott előlap
Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2-3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél, vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés, tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.

Az elengedhetetlen festés, felületkezelés
Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10-15 évre is nőhet.

 
A letölthető odutípus táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt Web oldalán, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!

Orbán Zoltán

A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Ezáltal a cinegék, verebek és seregélyek, leggyakoribb odúköltőink, a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban. Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alap adatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.

A mesterséges odúk anyaga
Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is. Ne készítsünk odút farostlemezből és faforgácslapból (bútorlap), mert ezek nem vízállóak, nedvesség hatására szétesnek.

A röpnyílás kialakítása
A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6-8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alap adatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszka odúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülő nyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.

Nyitható tető vagy félig nyitott előlap
Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2-3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél, vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés, tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.

Az elengedhetetlen festés, felületkezelés
Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10-15 évre is nőhet.
 
A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt Web oldalán, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.

Sok esetben, például a Madarász ovi, Madarász suli, Madárbarát óvoda, Madárbarát iskola oktatási programokban, de akár a családi gyermeknevelésben, és az MME közösségi programjaiban a madár- és egyéb állatvédelmi eszközök elkészítése, kihelyezése gyakorlat- és élményközpontú környezeti nevelési eszköz is. Legyünk tehát kreatívak, mind az eszközök elkészítése, mind az elkészítés közösségépítő, szemléletformáló hatásainak kihasználása terén!
 

Orbán Zoltán

Bevezetés helyett

Az állatok okozta problémák, károkozások elleni védekezés esetében az egyik leggyakoribb hiba, különösem Magyarországon, hogy ezek kezelésében olyanok döntenek, akik nem ismerik, olyan döntések születnek, amik nem veszik figyelembe az adott állatcsoport vagy -faj életmódját, és még kevésbé a képességeit. Szemléletes példája ennek a parlagigalamb-ügy. Esetükben olyan, évezredek óta városlakó, az adott településsel együtt fejlődő madarakat szeretnének egyszerű, gyors és olcsó módszerekkel elűzni a városból vagy egyes városrészekről, amik táplálékkeresés céljából - amint az az alábbi videókból is kiderül - képesek megtanulni a metró használatát is!

A csodálatraméltó galamb

Sok galambfaj képviselői egy életre választanak párt maguknak, és ez az erős családi kötelék, valamint a területhű, nem vonuló életmód tette őket olyan kívánatossá számunkra. Az emberek ugyanis rájöttek arra, hogy a háznál nevelt galambok nem szöknek el a galambdúcból, illetve a fészkétől, párjától elszakított madár több ezek kilométerről is visszatér az otthonába. A galamb háziasítása 4-6000 évvel ezelőtt történt a barlangokban, meredek sziklafalak hasadékaiban fészkelő szirti galambból. A házigalambok évezredek óta részesei az emberi kultúrának, elsősorban a városlakók életének: táplálékot jelentenek, hírt visznek, házi kedvencként gyönyörködtetnek. Részt vettek a két nagy világégésben is, szövetséges katonák életét mentették meg azzal, hogy kémjelentéseket, harcászati információkat juttattak el a vezérkarnak, sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal. A II. világháborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Viktória-keresztnek megfelelő Dickin Medal-t is.

Az emberiség szolgálatában álló galambok még a II. világháborút követően sem vonultak rögtön nyugdíjba, az Internet, a gyors polgári hírközlés és repülés világméretű elterjedéséig, gyakorlatilag az 1980-as évekig folytatták több mint öt évezredes szolgálatukat. A magas hegyekkel szabdalt, nehéz távközlési viszonyokkal rendelkező Svájcban a postagalambok 1969-ig hadkötelesek voltak; a hegymászó expedíciók galambokkal adtak hírt magukról; az USA-ban a sok telefonos félreértés miatt 1962-ig galambok vitték a leírt hírüzeneteket egyes rádióállomások és tudósítóik között; a franciaországi Lyonban az 1980-as évekig a forgalmi dugókban szlalomozó motoros futároknál is gyorsabb galambok szállították a kórházi vérmintákat. Amerikai Egyesült Államok Parti őrsége ugyanekkor hajótöröttek felkutatásában vette igénybe a pilótáknál sokkal jobban látó, speciálisan képzett galambok segítségét. A gép hasa alatt, átlátszó falú dobozban, sugárirányban galambok ültek, és ha vízen hánykolódó szilárd testet vettek észre, az előttük lévő gomb megnyomásával a felderítendő útirányról tájékoztatták a pilótát.

2016 tavaszán, Londonban, galambokat szereltek fel légszennyezettség-érzékelőkkel, hogy ezekkel a "légi járőrökkel" is flehívják a figyelmet a nagyvárosok egészségrongáló környezetszennyezettségére.

Háborús hősből „szárnyas patkány”

Addig nincs is baj a házi galambokkal, amíg ellenőrzött körülmények között élnek a hozzáértő tenyésztőknél. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése vagy túlnépesedés miatt elszöknek, és részben visszavadulva parlagi galambbá válnak. A félvad galambok azért jelentenek problémát, mert az emberi felügyelet hiányában korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat. Sikerük alapja, alkalmazkodóképességük mellett, fantasztikus utódgondozásuk. A galambok, több madárfajhoz hasonlóan, a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat, így a parlagi galambok a városok szerves hulladékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár nyolc alkalommal is egy évben!

Alapvetően nem magukkal a szelíden az emberek mellett szedegető, a nyugdíjasokat és a gyerekeket gyönyörködtető, fantasztikusan repülő, változatos színű, egyszóval kedvelhető galambokkal van baj. A gondot a csapatos, területhű életmódjuk miatt helyenként és bizonyos körülmnyek között (elsősorban zárt vagy csapadékmentes területeken: padlásokon, falfülkékben) felhalmozódó ürülékük okozza. Mivel a galambok nem szobatiszták, azaz nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben bárhol járjanak is, ürüléküket lépten-nyomon elpotyogtatják, függetlenül attól, hogy óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról van-e szó egy lakótelepi erkélyén. Ennél is nagyobb a gond a lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, és a guanó probléma koncentráltan jelentkezik. Ezért ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből „szárnyas patkány” válik. 

Az ember a felelős!

Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Az ellen, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra, nemigen tehetünk. Az ellen azonban, hogy a nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt korlátlanul rendelkezésükre áll a táplálék, már igen. Ilyen körülmények között elég néhány betelepülő példány, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket. A parlagigalamb-mentesítést csak akkor van esélye a döntéshozó városvezetőknek sikerre vinni, ha megértik és elfogadják, hogy az előállt helyzetért nem a madarak, hanem kizárólag az emberi gondatlanság, nemtörődömség okolható, és csak ezen okok megszüntetésével lehet kezelni a parlagi galamb problémát.

A szemetes, rendezetlen környezet elősegíti a parlagi galambok
megtelepedését. Parlagi galamb kéttojásos fészekalja egy
lapos tetőn "felejtett" gumiabroncsban.

Ügyelni kell az alkalmazott épületgépészeti technikákra is, mert az élelmes parlagi
galambok a lehető leglehetetlenebb helyekre, ... 

... például a képeken látott antenna állványt rögzítő járólap ...

... vagy a tetőpárkánynak döntött pala lap ...

... alá is képesek költeni. ...

... Az odafigyelés sokat segít. A képen látható, funkció nélküli
fém konzol ideális éjszakázóhely a parlagi galamboknak, ...

... amit a madarak ki is használnak, így alatta rengeteg ürülék
halmozódik fel. 

Ne csodálkozzunk azon, hogy elárasztanak bennünket a
parlagi galambok (és a patkányok), ha egyes
lakók negyed vekni ...

... kenyerekkel etetik "szegény" madarakat! - Életkép egy fővárosi
lakótelepről (Fotók: Orbán Zoltán).

PARLAGIGALAMB-MENTESÍTÉS

A problémákat jobb megelőzni, mint kezelni! – és ez különösen igaz a parlagi galamb kérdés kapcsán. Ha viszont már megtörtént a baj, nagyon fontos lenne, hogy komplex kezelési tervek szülessenek, ne pedig önmagában még tüneti eredményt is alig jelentő bulvár jellegű ötletelés. Ezekből nézzünk meg néhányat.

Az egyik legbiztosabb módszer a lehálózás, a képen panelház lapos tetején
lévő szellőzőkémény lezárása látható (Fotó: Orbán Zoltán).

Ami biztosan nem működik települési környezetben

Riasztás ragadozómadarakkal

Való igaz, hogy a nagytestű sólymok zsákmányolnak galambokat, és a reptereken segítenek távol tartani a balesetveszélyt jelentő madarakat, a belvárosok épületei között azonban elvesztik a sebességük jelentette előnyt. A solymászathoz akadálymentes környezetre, folyamatos vizuális kontaktusra van szükség az ember és a madár között, ennek hiányában a sólyom megsérülhet vagy elveszhet. A végső ellenérv, hogy a madarak tartós távoltartásához a sólymoknak folyamatosan vadászniuk kell a területen, amihez gyors kifáradásuk miatt akár 3-5 solymászmadárra is szükség van. A nem valós veszély és a megszokás miatt nem túl hatékonyak a galamb csapatokkal szemben a ragadozó sziluettek vagy a ragadozó szemekkel preparált lufik sem.

Ultrahangos riasztás

Hasonlóképpen nem oldja meg a problémát az ultrahangos riasztás sem, hiszen a városi galambok hozzá vannak szokva mindenféle zajhoz, ezért rájuk kevésbé hat, zavarhatja viszont a védett denevéreket és az ultrahangra is érzékeny kutyákat; ráadásul képtelenség egy egész várost behangszórózni.

Felvállalható, de drága vagy erkölcsi dilemmát okoz 

Fogamzásgátlás, műtojások

A következő, sokak által „varázsszerként” tekintett módszer, a fogamzásgátlóval kezelt táplálék etetése. Érdemes röviden áttekinteni, hogy ennek alkalmazása a gyakorlatban (nem laboratóriumi, hanem települési környezetben) miért nem olyan egyszerű, amint azt a laikusok gondolják (és amiért ez a módszer máig nem terjedt el világszerte):

1. A fogamzásgátlóval kezelt takarmány:
   • más, többségében védett, magot, magtörmeléket (szemcsés "táplálékmorzsát") is fogyasztó települési madárfajok (vetési varjú, mezei veréb, széncinege, zöldike, erdei pinty, fekete rigó stb.) számára nem lehet hozzáférhető;
   • • a járókelők (beleértve a gyerekeket is) még véletlenül se kerülhessenek kapcsolatba a szerrel, az ezzel kezelt élelemmel (esetleg ivóvízzel), miközben a tápláléknak a galambok számára láthatónak és hozzáférhetőnek kell maradnia;
     • • a hatóanyag nem érintkezhet csapadékkal, ez elsodródással, kimosódással nem kerülhet a környezetbe, a talajba, vízbázisba (innen az emberek, haszon és védett állatok szervezetébe);
       • • a hatóanyag bomlási stabilitásának függvényében nagy valószínűséggel nem érintkezhet közvetlen napsugárzással;
         • • a hőmérsékleti és csapadékviszonyok függvényében korlátozott szavatossági idejű, ezért rendszeres cserét igényel;
           • • veszélyes hulladéknak minősül, ezért csak megfelelő végzettséggel rendelkező személy kezelheti, raktározására, visszagyűjtésére  és megsemmisítésére külön szabályok (és költségterhek) vonatkoznak.
           • • A fogamzásgátló hatóanyagot, a fenti körülmények figyelembe vétele mellett, élete során folyamatosan adagolni kell a galamboknak.
             • • A bevitt szer hatékonyságát (a kiadások igazolása érdekében is) a madaraktól vett minták (például vérvéel) alapján megfelelő akkreditációval rendelkező laboratóriumban rendszeresen ellenőriztetni kell (aminek szintén újabb jelentős és állandó költés vonatkozása van).
               • • Veszélyes anyag minősítése, és az alkalmazásával együtt járó környezeti kockázatok miatt használata helyszínenkénti hatósági engedélyeztetéshez között - ezt az engedélyt az érintett hatóságok csak az összes feltétel teljesülési esetén adhatja ki.
                 • • Az 1-3 pontban felsorolt problémák és feltételek csak úgy kezelhetőek, ha a települési önkormányzat épít (építtet), tart (tartat) fent parlagigalamb-padlásokat. Mindezt:
                     • legalább néhány, de még inkább tíz éves időtartamban;
                     • • a település méretéhez és a parlagigalamb-állomány nagyságához igazodva, egy nagyvárosban akár féltucatnyi-tucatnyi nagyságrendben.
                     • • Eközben az önkormányzatnak/fenntartónak választ kell találnia arra a nem megkerülhető kérdése is (és ezt el el kell fogadtatnia, igazolnia kell az adófizetőknek), hogy miből finanszírozza egy-egy ilyen helyszín akár néhány millió forintos egyszeri kivitelezési, majd az éves, szintén milliós nagyságrendű fenntartási költéségét.
                       • • További szervezési szempont, hogy egy nagyváros esetében az érintet kerületi önkormányzatoknak (gyakorlati értelemben a város majd' egészének) egyszerre kell ezt a beavatkozást megtennie, különben a nem kezelt területekről folyamatosan érkezhetnek szaporodóképes madarak.

Ehhez képest a műtojások alkalmazása (lévén ennek nincsenek természetvédelmi vagy jelentős környezetvédelmi kockázatai) elvileg sokkal egyszerűbb: a galambok folyamatosan ellenőrzött fészkeiben a tojásokat műtojásokra kell cserélni, hosszú távon így csökkentve a szaporulatot. Gyakorlati szempontból azonban órási munkaerő- és munkaigény-ráfordítást igényelne az épületeken szétszórtan elhelyezkedő ismert, illetve a folyamatosan létesülő új parlagigalamb-fészkek rendszeres felkeresése (mivel ez a madár folyamatosan, egész évben költ, ezért 12 hónapon át, havonta legalább két-három alkalommal) a tojások ellenőrzése és cseréje érdekében. Utóbbi nehézségek a fentiekben említet és Bécsben kialakított galambpadlásokkal részben kiküszöbölhető, ezek kialakítása és fenntartása viszont szintén nagyon drága. A takarítás, a madarak etetése, a műtojások legyártása, a fészekaljak ellenőrzése és a tojások műtojásra cserélése, a begyűjtött tojások hatósági előírásoknak megfelelő megsemmisítése stb. itt is akár tízmillió forintos költséget jelent helyszínenként, és ezekből akár tucatnyi - több tucatnyi is kellhet egy Budapest nagyságú városban!
 

Lelövés, befogás és lealtatás

Végül szót kell ejtenünk a radikálisabb módszerekről, a galambok lelövéséről, befogásáról és fizikai megsemmisítéséről. A településeken érthető balesetvédelmi okból tilos vadászni, fegyvert használni, és a lakosságban is nagy ellenkezést szül, amikor egy-egy jegyző engedélyt ad a galambok lelövésére. A madarak tömeges befogása elsősorban nem technikai, hanem etikai, állatvédelmi kérdés. Mivel területhűek, értelmetlen akár ezer kilométerre is elvinni őket, mert visszatérnek; a befogott madarak akár ezres-tízezres nagyságrendű elpusztítása pedig vállalhatatlan és értelmetlenül kegyetlen döntés lenne. Önmagában ugyancsak nem célravezető a galambokat jóhiszeműen etető turisták, járókelők, nyugdíjasok kampányszerű felvilágosítás, meggyőzés és tájékoztatás nélküli bírságolása sem.

A járható út

Ha már elszaporodtak a galambok, települési szinten igen nehéz és költséges megszabadulni tőlük. Először is pontosan kell ismerni a probléma nagyságát, amihez fel kell mérni az állomány nagyságát és az érintett területeket, majd ennek ismeretében ki kell dolgozni egy komplex cselekvési tervet. Ennek alapja a lakosság tájékoztatása, partnerként való kezelése és bevonása a galambmentesítésbe. Meg kell értetni az emberekkel, hogy saját egészségvédelmük miatt sehol, semmilyen körülmények között nem szabad etetni a galambokat, és a kommunális hulladékkal is sokkal gondosabban kell bánni, a kukákat, konténereket mindig gondosan vissza kell zárni.

Az emberek felvilágosítása mellett fel kell készíteni a közterület felügyelőket a várható konfliktusokra, amikor a kampány türelmi idejében és ezt követően figyelmeztetik, és végső esetben akár megbírságolják a szabályszegőket. Amint elkezdődik a táplálék utánpótlás radikális csökkentése, el lehet kezdeni a fészkelő- és pihenőhelyül szolgáló párkányok, falfülkék lezárását, és a még szélesebb körben alkalmazható beülésgátló drót tüskesorok kihelyezését. Az elszigetelő, beülést gátló eszközök alkalmazásakor ügyelni kell a résmentes és tartós kivitelezésre, a megfelelő hosszúságú tüskék alkalmazására. Egyedül ilyen komplex kezelési tervvel, a bevezetést követő folyamatos odafigyeléssel és szinten tartással van esély arra, hogy a parlagi galambok állományát elviselhető szinten lehessen tartani, hogy békésen éljünk egymás mellett, hiszen a Föld nem egyedül a miénk.

A rákoskeresztúri református templom hálóval lezárt tornya.

Szúnyoghálóval ...

... és csibedróttal galambmentesített erkélyek. Utóbbinál egy kivágott, öklömnyi
lyukon tudnak télen bejárni az etetőre a kisebb madarak.

A másik bevált eszköz a beülést gátló tüske.

Azonban a kevés biztos módszert is jól kell alkalmazni, mert ha ekkora rés van
a háló és a fal között (felül) vagy ...

... 15-20 cm-nél rövidebbek a házilag barkácsolt beülést gátló tüskék, akkor a
galambokat nem tudjuk távol tartani.

A településeken egyre gyakoribbá váló szarkák ...

... és varjak (vetési varjú) fészekfosztogatók és többen is vannak, ezért a
sólyomalkatúaknál nagyobb mértékben járulhatnak hozzá
a parlagi galambok állománycsökkenéséhez
(Fotók: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

Orbán Zoltán

Kerüljünk közelebb madárbarátkerti eszközökkel!

Annak, hogy a madárfényképezés nem olcsó, gyakorlati okai vannak. Elsősorban a kistestű madarak mozgékonysága, rejtőzködő életmódja vagy félénksége az embertől, másrészt az objektívek és fényképezőgép vázak magas fejlesztési és előállítási költségei. Egy széncinege méretű madarat 8-10 m távolságból „közelre hozó” 400-600 mm-es, jó fényerejű, minőségi képet adó teleobjektív ára 1,5-3 millió Ft között mozog, ezért minden egyes méter, amivel közelebb tudunk kerülni az állatokhoz, szó szerint több százezer forint megtakarítást jelent! Ehhez első lépésben az állatokat kell minél közelebb csalogatnunk, majd második lépésként meg kell próbálnunk igazán közel kerülnünk hozzájuk. De hogyan?!

A sikerhez a madarak is kellenek!
Ne felejtsük el, hogy az eszközök kihelyezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a madarak ezeket rögtön birokba is veszik! Leggyorsabban, akár órák alatt, az itatókat, porfürdőket (verebek) és az etetőket lakják be, az odúk, fecskeműfészkek és sárgyűjtőhelyek esetében azonban szélsőséges lehetőségekre is számíthatunk. Nem ritka, hogy május−júliusi kihelyezéskor már másnap használatba veszik ezeket a madarak, de ugyan így az is gyakran előfordul, hogy éveken keresztül üresen maradnak. Utóbbi esetben érdemes más helyre, eltérő magasságba vagy tájolással áthelyezni az odúkat, egyéb eszközöket, illetve megvizsgálni, hogy nem sérült-e például az odúk teteje? Legyünk tehát kitartóak, egymás közelében alkalmazzunk minél többféle eszközt és módszert, így biztosan nem maradunk madármegfigyelési élmény nélkül!

Segítsük a többi állatcsoport képviselőit is!
A Madárbarát kert program a madárvédelmi eszközök mellett részletes ajánlásokat tartalmaz a környezetünkben élő más fajok védelmi eszközeire és módszereire, valamint  a madarak okozta problémák megoldására vonatkozóan is.

Madárbarát kert programmal kapcsolatos információkat kérhet a programkoordinátortól ezen az email címen!

Orbán Zoltán