PARLAGI SAS (Aquila heliaca)
A parlagi sas egyike kiemelkedő természeti értékeinknek. Európai állományának jelentős része Magyarországon és Szlovákiában, a közös határ két oldalán fészkel. E két ország parlagisas-védelme csak szoros együttműködéssel valósítható meg, ennek érdekében a szlovák kollégákkal közösen megalakítottuk az Európai Parlagisas-védelmi Munkacsoportot.
Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján kidolgozott és a gyakorlatban sikeresen alkalmazott védelmi tevékenység eredményeként 1980-tól napjainkig folyamatosan emelkedett a fészkelő párok száma. Az 2001. évi állomány alapján reális a kipusztulás elkerülése, a populáció hosszú távú fenntartása, a kisszámú állomány fennmaradásának és lehetőség szerint növelésének biztosítása. A védelmi terv számba veszi a legfontosabb veszélyeztető tényezőket: a fészek közelében végzett erdő- és mezőgazdálkodás, áramütés, emberi zavarás, lelövés, tojásgyűjtés, mérgezés, illegális kereskedelem és a turizmus hatásait, illetve ajánlásokat fogalmaz meg a legsürgősebb tennivalókra. Ezek a következők: legelők és egyéb táplálkozóterületek megőrzése, fészkelőhelyek környékén a gazdálkodókkal történő együttműködés, műfészek kihelyezés, légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése. A kisszámú állomány fennmaradásának és lehetőség szerint növelésének biztosítása csak nemzetközi együttműködés keretében valósítható meg. A Magyarországon szerzett tapasztalatok átadásával, hozzá kell járulni más országok védelmi tevékenységéhez, segítve a globálisan veszélyeztetett faj fennmaradását.
ELTERJEDÉS
A parlagi sas eurázsiai elterjedésű faj. Oroszországban és Ukrajnában a sztyeppzónát követi elterjedési területe, amely a Kaukázus északi részétől egészen a Bajkál-tóig terjed. Európában csak a Kárpát-medence térségében, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban, Jugoszláviában, Romániában és Bulgáriában fészkel. Kisebb állománya költ Törökországban is. Magyarországon a legnyugatabbra költő párok a Dunántúli-középhegységben találhatók. Oroszországon kívül Európában az egyetlen jelentős populáció a Kárpát-medencében található. Napjainkban az állomány fele középhegységekben fészkel, de egyre gyakoribbak a síkvidéki költések, elsősorban a hegységek előterének térségében
ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A parlagi sas állományának nagysága teljes eurázsiai fészkelőterületén pontosan nem ismert. Az 1990-es évek második felében Oroszország európai részén végzett felmérések szerint az ott fészkelő párok száma megközelíti az ezret. Kazahsztánban 800 pár költ. Legfrissebb adatgyűjtés alapján az egyes országok állományai a következőképpen alakulnak
VÉDELMI HELYZET
Hazánkban a parlagi sas fokozottan védett, a legmagasabb - 1 000 000 Ft - természetvédelmi értékű kategóriába tartozik. A magyar Vörös Könyv szerint a kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. Szinte minden országban csökken a fészkelő párok száma, ezért a védelem eredményeként nálunk bekövetkezett lassú állománynövekedésnek különleges jelentősége van. A faj teljes elterjedési területén történő megőrzése a hazánkban alkalmazott módszerekkel - jogi védettség, fészkelő- és táplálkozóterületek zavartalanságának biztosítása stb. - elérhető.
ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Az 1990-es évek vége óta a populáció fele a síkvidéki mezőgazdasági területeken telepszik meg. Korábban elsősorban a középhegységek déli fekvésű völgyeiben fészkelt. Kedveli az ürgés legelők közelségét. Gyakran megtelepül gyepterületeken vagy mezőgazdasági táblákon keresztül húzódó fasorokban, magányos fákon.
Költés
A parlagi sas a déli kitettség hegyoldalakon vagy a táplálkozóterület közelében, magas fák csúcsán építi fészkét. Gyakran van váltófészke. Nyugalmas helyen évtizedekig használják ugyanazt a fészket, amely az évenkénti tatarozás miatt több méter magasságúvá növekedhet. Az Alföldön sűrűbben váltja fészkeit, mint a hegyvidéken, valószínűleg a nagyobb zavarás miatt. Fészkét mindig olyan helyre építi, ahonnan nagy távolságot belát. Emiatt a zavarást - melyre különösen érzékeny - messziről érzékeli. Fészekalja már március végén teljes, általában két, de újabban egyre többször három tojásból áll. A kikelt fiókákat kezdetben a tojó őrzi, miközben a hím hordja a táplálékot. Később mindkét madár táplálék után jár. A fiatalok júliusban hagyják el a fészket, de késő őszig együtt tart a család. Magyarországon az 1991-2000 közötti 10 évben összesen 388 fióka repült ki.
Táplálkozás
A parlagi sas legkedveltebb táplálékállata az ürge és a hörcsög. Mivel az ürge és a hörcsög is téli álmot alszik, ezért ebben az időszakban elsősorban a mezőgazdasági területeken vadászik kisebb-nagyobb emlősökre, madarakra. Ilyen helyeken viszonylag gyakran zsákmányol mezei nyulat. A költési időszak után is együtt tartózkodó öregek párban vadásznak. Az elejtett prédából először mindig a tojó eszik. Hideg, kemény teleken alkalmilag a legkülönfélébb dögre is rájár.
Vonulás
Enyhe teleken az öreg madarak kitartanak fészkelőterületükön, a fiatal, ivaréretlen példányok kóborolnak, vonulnak. A vonuló fiatalokról nem tudjuk pontosan, hogy milyen messzire jutnak el. Magyarországon gyűrűzött madár eddig a legtávolabb Görögországban került kézre, míg egy Szlovákiában megjelölt fiatal példányt Izraelben ellenőriztek. Az Ázsiában fészkelők Kelet-Afrikáig jutnak el. A fiatal, ivaréretlen madarak a téli hónapok kivételével rendszeresen megfigyelhetők Magyarországon.
VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Erdőgazdálkodás
A parlagi sas fészkelőhelyét több évtizeden át is használhatja. Sikeres költése érdekében az erdészeti munkákat úgy kell tervezni, hogy azok a fészkelést ne zavarják, és egyúttal biztosítsák a fészkelőhely hosszú távú fennmaradását is. Minden lakott, illetve váltófészek körül minimum 100 méter sugarú körben védőzónát kell kijelölni, amelyben egész évben teljes zavartalanságot kell biztosítani. A védőzónában mindennemű gazdasági tevékenységet kerülni kell. Költési időben ez a védőzóna az élőhelytől, a terepviszonyoktól és az adott pár egyedi érzékenységétől függően jóval nagyobb is lehet. A mezőgazdasági területen költő pároknál új keletű problémát jelent az eseti engedéllyel történő fasorgyérítés. Erre védelmi szempontból nehéz előre felkészülni, ezért előzetesen kell a tulajdonossal megfelelő kapcsolatot kiépíteni.
Mezőgazdálkodás
1989 óta egyre több új pár telepszik meg mezőgazdasági területen húzódó fasorokban. A nagyüzemi művelési viszonyok közepette viszonylag egyszerűen lehetett biztosítani a zavartalan fészkeléshez szükséges feltételeket és a gazdálkodás érdekeit, mivel a nagy teljesítményű gépekkel a fészek közelében végzett tevékenység viszonylag rövid időre korlátozódott, illetve maga a gép sokkal kisebb zavarást jelentett, mintha emberek dolgoztak volna a közelben. A privatizáció után megváltozott tulajdonviszonyok miatt átalakult mezőgazdaság új típusú problémát jelent. A kisparcellás földtulajdonosok tevékenysége sokkal több zavarással és szinte állandó jelenléttel jár együtt. A fészek közelében folyamatosan tevékenykedő emberek zavaró hatását a madarak nem tudják elviselni, de előfordul, hogy a hörcsögfogók, csigagyűjtők, méhészek zavarják meg a fészken kotló madarat. A gyepterületek feltörése felgyorsult, ami jelentősen csökkenti a parlagi sas táplálkozóterületét. Az új földtulajdonosokkal való együttműködés kialakítása és fenntartása mindezek miatt sürgős feladat.
Lelövés
1985 és 1997 között hét parlagi sas került kézre lövés okozta sérüléssel, s ez a szám valószínűleg kis része a ténylegesen elejtett mennyiségnek. Görögországban a vonuló madarak közül sokat lelőnek.
Illegális kereskedelem
Mivel a parlagi sas Nyugat-Európában nem él, az ottani állatkertek, solymásztelepek csak keletről vagy Közép-Európából tudják beszerezni e faj példányait. Az elmúlt 20 év során többször előfordult, hogy kifosztották a fészkeket. A fiókák vagy tojások valószínűleg "nyugatra vándoroltak". 1992-ben Németországban lefoglaltak 11 Kazahsztánból csempészett parlagisas-fiókát. A madarak nemzetközi együttműködés keretében a Hortobágyra kerültek, ahol egyéves előkészítés után sikerült őket visszajuttatni a természetbe.
Turizmus
A parlagi sas madárvilágunk egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó faja,a nyugati, sőt a tengerentúli országok madarászturizmusának egyik elsődleges célpontja. A fészek közelében mindennemű emberi tevékenység súlyos zavarással járhat, ezért az ilyen igények kielégítését a táplálkozóterületeken kell biztosítani.
Tojásgyűjtés
Mivel a parlagi sas tőlünk nyugatra nem költ, a nyugati tojásgyűjtők elsősorban nálunk szerezték be tojásait. Sajnos ez a tevékenység nem korlátozódott csak a külföldiekre. Egy, a Dunántúli-Középhegységben költő pár fészkét 1955 és 1963 között egy magyar tojásgyűjtő öt ízben rabolta ki.
Mérgezés
Amíg a sztrichnint rendszeresen alkalmazták dúvadgyérítésre, több parlagi sas is elpusztult. A vonulás közben a déli országokban más állatok, pl. a farkas ellen használt vegyszertől is mérgeződhet. A foszforszörpös tojástól elpusztult varjúfélék tetemeit fogyasztó parlagi sasok közül is több elpusztult. Az elmúlt tíz évben, a szelektív szerek alkalmazása óta újabb mérgezésről nincs tudomásunk, de ez ennek ellenére sem zárható ki.
VÉDELMI CÉLKITŰZÉSEK
Egyik legnagyobb természeti értékünk a parlagi sas. Európai állományának jelentős része - több mint 55-60 pár - hazánkban él, ezért nemzetközi kötelezettségünk az állomány megőrzéséről gondoskodni. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a jelenlegi populáció megőrzése, illetve hosszabb távon a valamikori 150-200 pár körüli állomány elérése.
FELADATOK
Jogi szabályozás
Az új tulajdonosok tevékenységének a védelem érdekében történő korlátozása kompenzálást igényel, melyhez meg kell teremteni a jogi és anyagi feltételeket. A faj fokozottan védett státuszát fenn kell tartani.
Gyakorlati védelem
Az Európai Unióhoz való csatlakozás során biztosítani kell, hogy a parlagi sas élőhelyeinek közelében lévő legelők hosszú távon fenntarthatók legyenek és bekerüljenek az Érzékeny Természeti Területek rendszerébe. A felhagyott legelők bebokrosodása vagy esetleg beerdősítése megsemmisíti a táplálkozóterületeket. Ezek jelenlegi formában történő megőrzésére kell törekedni. Az erdészeti hatóságokkal együttműködve a táplálkozóterületeken meg kell akadályozni az erdőtelepítést. Ahol nincs más lehetőség a bebokrosodás visszaszorítására, ott önkéntesek, elsősorban az MME tagsága segítségével kell gondoskodni a gyep megtisztításáról. A fészek környékén tervezett gazdasági tevékenységet évente egyeztetni kell a tulajdonossal, gazdálkodóval. A lakott fészkeket évente több alkalommal ellenőrizni kell, annak érdekében, hogy a váratlanul fellépő zavarást el lehessen hárítani. Ki kell jelölni a lakott és a váltófészkek körüli védőzónákat. Tovább kell folytatni a rossz állapotú fészkek megerősítését, valamint szükség esetén a műfészkek kihelyezését is. Az eddigi tapasztalatok szerint az erős, jó minőségű műfészekben nagyobb a költés sikeressége. A privatizáció során magánkézbe került területeken vagy azok közelében fészkelő párok védelme érdekében együttműködést kell kialakítani az új tulajdonosokkal. A fészkelő- és táplálkozóhelyek közelében fel kell deríteni és sürgősen szigeteltetni kell a középfeszültségű szabad légvezetékek oszlopait. El kell érni, hogy az újonnan építendő vezetékeknél már olyan oszloptípusokat alkalmazzanak, amelyek a madarakra nem jelentenek veszélyt. Ennek érdekében szabványmódosításra van szükség. Fel kell lépni az illegális ragadozómadár-kereskedőkkel szemben. Alföldi fészkelőhelyei közelében a vadgazdálkodókkal együttműködve biztosítani kell a mezei nyúl megfelelő sűrűségű állományának fennmaradását. Kemény teleken a legfontosabb telelőhelyeken gondoskodni kell a téli etetésről. A gyógykezelést vagy kondícionálást igénylő példányokat szakszerűen el kell látni, és vissza kell juttatni a természetbe. Ahol a fészek kifosztásának veszélye fennáll, ott a fészket őrizni kell.
Kutatás és monitoring
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1975-ben kezdett védelmi tevékenységének elsődleges célja a parlagi sas kipusztulásának megakadályozása, fennmaradását negatívan befolyásoló tényezők feltárása és megszüntetése volt. E tevékenység közben adatokat gyűjtöttünk a költés eredményességéről, a táplálkozásról, a fészkelésről. Ezek hasznosan segítik a védelmi tevékenységet.A következő időszakban a kutatást elsősorban az állomány folyamatos monitorozására kell koncentrálni. Különösen fontos feladat az újonnan megtelepedő párok felderítése és a kevésbé feltárt területek kutatása.
Tudatformálás és propaganda
A parlagi sasok által lakott térségben elsősorban a gazdálkodókkal kell megismertetni a természetvédelem céljait. Ennek érdekében szükséges a vadászok, erdészek, vadőrök, polgári természetőrök, mezőgazdasági és erdészeti dolgozók részére ismeretterjesztő anyag összeállítása. A parlagi sas fészkelőterületének körzetében tudatosítani kell, hogy a madár rendkívül érzékeny a fészek körüli zavarásra, ezért azt nem szabad megközelíteni vagy annak közelében tartózkodni. Ki kell képezni és megfelelő felszereléssel kell ellátni a fészkek felügyeletével megbízottakat azért, hogy az ellenőrzéseket nagy távolságból is szakszerűen el tudják végezni. Ismeretterjesztő filmet kell készíteni (készíttetni) a faj jelentőségéről, hazai védelméről.
EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME védelmi programját a természetvédelmi hatóságokkal szoros együttműködésben valósítja meg. Tevékenységünk elsősorban a nem védett területekre koncentrálódik. A védett területeken szükség szerint segítjük az állami természetvédelem munkáját. A védelmi célkitűzések csak úgy valósíthatók meg, ha az adott területen érdekelt gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal szoros együttműködést létesítünk. Ennek érdekében az MME keresi az együttműködést a mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. Különösen fontos az Állami Erdészeti Szolgálattal a napi együttműködés kialakítása. Az MME kezdeményezésére megalakított Európai Parlagisas-védelmi Munkacsoport keretében egyesületünk feladata a BirdLife partnerek segítése a faj gyakorlati védelmére irányuló tevékenységükben. A parlagisas-védelem fokozottan igényli a nemzetközi együttműködést, ezért a külföldi kollégákkal rendszeresen munkakapcsolatot tartunk.
IRODALOM
Bagyura, J. - Szitta, T.- Haraszthy, L.- Firmánszky, G.-Viszló, L.-Kovács, A. -Demeter, I.-Horváth, M. (�.):
The increase of the Hungarian Imperial Eagle (Aquila heliaca) population between 1980 and 2000. Aquila 107. In Print.
Dankó, S. - Haraszthy, L.(1997):
Imperial Eagle
In: Tbe BBCC Atlas of European Breeding Birds Their Distribution and Abundance
ed. W J M Hagemeijer - M J Blair T & A D Poyer LONDON
Haraszthy, L. (1993): Gyakorlati ragadozómadár védelem.
MME Könyvtára, 5 158. pp.
Haraszthy, L.-Bagyura, J. (1993): Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon.
Aquila 100. 105-121 p.
Haraszthy, L.- Bagyura, J.- Szitta, T. - Petrovics, Z. - Viszló, L.(1996) :
Biology, Status and Conservation of the Imperial Eagle Aquila heliaca in Hungary
Meyburg, B.-U. and R. D. Chancellor eds. Eagle Studies 425 -428. p.5
Heredia, B (1996):
International action plan for the Imperial Eagle (Aquila heliaca)
In: Globally threatened birds in Europe. Action plans 159-174 p.
Horváth, M. - Haraszthy, L. - Bagyura, J. - Kovács, A. (�.):
Eastern Imperial Eagle (Aquila heliaca) Population in Europe
Aquila 107. In Print.
További információ: www.parlagisas.hu
