Az elmúlt két évben ugrásszerűen megnövekedett a madarakat érő szándékos mérgezések száma Magyarországon, amelynek idén tavaszig már 60 fokozottan védett sas esett áldozatul. A felderített eseteket minden esetben illegálisan használt növényvédő szerek okozták, amelyeket legtöbbször szándékosan raktak csaliként kihelyezett állattetemekbe a különböző szőrmés és tollas ragadozók irtására. Az ilyen jellegű bűncselekmények felderítéséhez, illetve a további esetek elkerüléséhez a természetvédők és más szervezetek közötti szoros együttműködésre van szükség. Ebből a célból a Magyar Madártani Egyesület (MME) 2008. áprilisában meghívta a rendőrség, az állami természetvédelem, a vadászati szervek, a növényvédelmi hatóság és az állatorvosok képviselőit egy Mérgezésellenes Kerekasztal megbeszélésre. A megbeszélésen a résztvevők megállapodtak abban, hogy egységes akciótervet dolgoznak ki a probléma mihamarabbi mérséklése érdekében.

A mérgezések elleni küzdelmet jelentősen előremozdíthatja az Alcoa Alapítvány által a MME részére nyújtott kétéves támogatás. A program során az MME folytatni kívánja a Környezetvédelmi és Vízügyi, a Földművelésügyi, valamint az Igazságügyi Minisztérium illetékes szervezeteivel tavasszal megkezdett munkát. Az akcióterv véglegesítése és elfogadtatása mellett az MME rendszeres terepi ellenőrzéseket fog végezni a sasok legjelentősebb hazai telelőterületein, valamint előadásokkal és kiadványokkal próbálja felhívni az érintettek figyelmét a bűncselekmények fokozott természetvédelmi és egészségügyi veszélyeire.

Háttér

Az MME és a nemzeti park igazgatóságok munkatársai az elmúlt 10 évben 91 eset során összesen 104 fokozottan védett és 731 védett madár mérgezéséről szereztek tudomást, melyek természetvédelmi értéke meghaladja a 112 millió Ft-ot. Természetesen a felderített esetek csak kis részét képezik a valódi pusztításnak, így a közelmúltban elharapózott mérgezési hullám az elmúlt évtized egyik legsúlyosabb természetvédelmi károkozásának számít Magyarországon.

A mérgezéses esetek az elmúlt két évben különösen gyakorivá váltak, minden korábbinál nagyobb mértékű pusztítás volt tapasztalható. Leginkább a fokozottan védett sasfajokat érintették az esetek, hiszen 2006. áprilisa óta 35 parlagi-, 28 réti-, és egy szirti sas került kézre mérgezéses tünetekkel. Ezen belül is a parlagi sasok esetében a legkritikusabb a helyzet, amelyek európai uniós állományának 60%-a hazánkban költ, és a megtalált 35 példány például az idei egész európai uniós szaporulat ötödét teszi ki!

A mérgezéses bűncselekmények számos jogszabály megsértésével járnak, a méreggel való visszaélés, természetkárosítás és állatkínzás miatt. Emellett a használt szerek már kis mennyiségben az emberre is halálosan veszélyesek, ezért gondatlan használatuk még súlyosabb tragédiát is vonhat maga után.

Kérjük amennyiben több ragadozómadár tetemeket találnának közel egymáshoz, azonnal értesítsék a Madártani Egyesületet, hogy a további pusztulásokat megelőzhessük!

Email: mergezes@mme.hu
Tel: 30/525-40-71,
www.imperialeagle.hu

A fokozottan védett kék vércse hazánk egyik legkisebb, legszínesebb ragadozó madara. Különlegessége, hogy saját fészket nem épít, elsősorban vetési varjak fészkeit foglalja el, és ragadozó madaraink közül egyedüliként telepesen költ.

A vetési varjú Magyarországon széles körben elterjedt, 2001 óta védett faj. Ki ne látott volna ősszel diót hordó vagy télen nagy csapatokban károgva repülő varjakat. Maga építette gallyfészkekből álló telepekben költ, melyek más fajok, például a csóka vagy az erdei fülesbagoly mellett a kék vércsék számára is otthont adnak.

Kék vércse pár Fotó: Lóki Csaba

Együtt kell védenünk őket!

Hosszú távon stabil kék vércse állomány csak a vetési varjak költőtelepeinek megőrzésével biztosítható. A múlt század végén a varjak ellen indított irtó hadjárat (méreggel, a fészkek és a madarak kilövésével) eredményeként számuk két évtized alatt 90%-kal csökkent! Az ország egész területén, így a kék vércsék élőhelyein is, nagy fészektelepeik eltűntek.

Az utóbbi években egyre több varjú menekül a városokba, ahova a kék vércsék nem tudják követni őket. Drasztikus állománycsökkenése miatt a vetési varjú 2001 óta védett, azonban zajos, piszkos városi telepeik, mezőgazdasági vetőmagfogyasztásuk miatt sokan még mindig közellenségnek tartják őket.

Varjútelepek híján a vércséknek be kell érniük a szarkák egymástól távoli, elszórtan épített fészkeivel, magányosan viszont nem képesek hatékonyan szaporodni, mert így nem működik a csoportos táplálékkeresés és a ragadozók elleni közös védekezés sem. Ez az egyik oka annak, hogy a kék vércsék száma 50%-kal csökkent az elmúlt 15 évben.

Vetési varjak az úton Fotó: Vasuta Gábor

Nemzetközi védelem együtt a gazdákkal

A kék vércse veszélyeztetett madár, ezért magyar-román összefogással, az Európai Unió LIFE Nature alapjának

támogatásával 2006-2009 között fajvédelmi program zajlik a két országban. Gyors beavatkozásként, több helyszínen, eddig 3500 műfészek került telepszerű kihelyezésre, melyek közel 20%-ában már költenek a vércsék.

Azonban ezek a műfészek-telepek nem jelentenek hosszú távú megoldást, a cél, hogy a kék vércsék újra természetes módon, varjútelepeken költsenek! Ehhez első lépésként a vetési varjak állománycsökkenését meg kell állítani, és el kell érni, hogy újra telepeik alakuljanak a kék vércsék élőhelyén.

Ebben legfontosabb partnereink a gazdálkodók, akik a természetkímélő módszerek alkalmazásával, a varjak kíméletével nemcsak segíthetik a madarak visszatelepülését, hanem ezért várhatóan agrártámogatáshoz is jutnak.

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

Háttéranyag a két madár életmódjáról

A kék vércse élőhelye, táplálkozása, vonulása

A nyílt vidékek fészkelője. Hazánk állománya 900-1000 költő pár, mely egyben az Európai Unió legnagyobb állománya; túlnyomó többsége az alföldi területeken költ. Különösen kedveli a nagy kiterjedésű, legeltetett gyepeken álló, ritkás facsoportokat és fasorokat.
Főként tömegesen előforduló rovarokkal és rágcsálókkal, valamint hüllőkkel és kétéltűekkel táplálkozik. A repülő rovarokat gyakran fecske módjára a levegőben kapja és fogyasztja is el, innen a népies neve: bogárzó sólyom.

Ősszel, a vonulás megkezdése előtt éjszakázóhelyeken csoportosul, ilyenkor nem ritka, hogy egy-egy fán akár ezer kék vércse is együtt pihen. Egyes csapatai rendszeresen tesznek akár több ezer kilométeres kitérőket az elterjedési területtől távoli Nyugat- és Észak-Európába. A telet az afrikai szavannákon tölti, a hazai állomány pontos telelőterülete nem ismert.

Kék vércse Fotó: Palatitz Péter

A vetési varjú élőhelye, táplálkozása, vonulása

Fákkal, ligetekkel tarkított sík, mezőgazdasági- és gyepterületeken él. Az utóbbi 25 évben egyre gyakrabban fészkel településeken.
Elsősorban talajlakó férgekkel, rovarokkal, kisebb gerinces állatokkal táplálkozik. Étrendjét az év egyes időszakaiban magok és gyümölcsök egészítik ki, de nem veti meg a hulladékokat sem.

A 25 000 költő párra tehető hazai állomány állandó, télire azonban a tőlünk keletre eső sztyeppterületek varjai is a Kárpát-medencébe érkeznek. Ilyenkor a varjak létszáma a keleti vendégek miatt tízszeresére nő! A fagyok beálltával a mezőgazdasági területekről előszeretettel húzódnak be a településekre.

További információ:
www.falcoproject.hu

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.