1908-1932
Az 1908 és 1932 közötti összesítés az Aquila XXXVIII–XLI. évfolyamában jelent meg (Schenk Jakab: "A m. kir. Madártani Intézet 1931–32 évi madárjelölései", a teljes jelentés itt olvasható >>).


1933-1950
Az 1933 és 1944 közötti időszakból a gyűrűzési adatoknak csak kis töredéke maradt fenn és publikált összesítés sem ismert. Ebben az időszakban a gyűrűzési aktivitás alacsonyabb volt a korábbi évekhez képest. 1945 és 1950 között az Aquila LV-LVIII. évfolyamában megjelent összesítés alapján 3254 madarat jelöltek  Magyarországon (Keve András: "A Magyar Madártani Intézet 1933–1950. évi madárjelölései", a teljes jelentés itt olvasható >>).


1951-től napjainkig

• fajok szerint >>
   
• évek szerint >>
   

Az 1951 és 2009 közötti összesítés a madárgyűrűzési adatbank gyűrűzési adatbázisából készült 2010. szeptember 22-én. Ez a folyamatos adatellenőrzésnek és javításoknak köszönhetően a korábban publikált összesítésektől kisebb nagyobb mértékben eltérhet.  Jelen összesítés valamennyi magyarországi gyűrűzési adatot tartalmazza 1951-től, beleértve az ezen időszakban Magyarországon nem BUDAPEST feliratú gyűrűkkel jelölt madarakat is (16 példány). Az összesítésben szerepelnek a csak genus szinten meghatározott vagy egyáltalán meg nem határozott madarak, valamint a hibrid madarak gyűrűzési adatai is. Szintén szerepelnek az összesítésben azok a gyűrűzési adatok, amelyek visszatelepítési program részeként jelölt madaraktól származnak (pl. nyírfajd) vagy a természetes állományból való származásuk nem valószínűsíthető (pl. indiai lúd, nílusi lúd). Az összesítésben csak genus szinten szerepelnek azok az adatok, amelyeket az MME Nomenclator Bizottsága nem fogadott el (kivéve a korábbi publikált madárgyűrűzési jelentésekben is szereplő apáca hantmadár).

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja 1998-tól új felmérő programot indított a gyakori, jól ismert fészkelő madaraink állományában bekövetkező változások hosszú távú nyomon követésére. Ekkoriban számos, ritkasága miatt a természetvédelem fókuszában lévő madárfaj állományáról jó ismeretekkel rendelkeztünk, de nem voltak adataink arról, hogy a természeti rendszerek szempontjából alapvető szereppel bíró gyakori, "mindennapi" madaraink állománya hogyan változik. Az MMM-program keretében 1999 óta nyomon tudjuk követni a fészkelési időszakban a leggyakoribb mintegy 100 madárfaj, a telelési időszakban mintegy 50 madárfaj állományváltozásait, trendjeit.

A program elindításának előzménye, hogy az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) egy olyan egységes módszer szerinti felmérő programot szeretett volna indítani Európában, mellyel hatékonyan lehet követni a főbb élőhely-típusokon végbemenő változásokat, az ott fészkelő madárállományok alapján. A módszer kidolgozására az EBCC vezetősége Magyarországot kérte fel, s az első években az angol RSPB finanszírozta az Európában modellnek tekintett monitoringot! A program szerencsés időpontban indult ahhoz, hogy jó képet kapjunk az EU-csatlakozásnak a környezetre és az élővilágra kifejtett hatásairól is, a madarak segítségével ugyanis számszerűsíteni tudjuk a mezőgazdasági és erdei élőhelyek természetvédelmi szempontú változásait, s kellő időben fel tudjuk hívni a figyelmet a nemkívánatos jelenségekre. Az eredményeket ma már felhasználja a KSH és az EUROSTAT is a környezeti állapot mérésére, valamint több tudományos cikk született azok felhasználásával. Az MMM adatai nyújtottak segítséget a gyakori hazai fészkelő madárfajok országos állománynagyság-becsléséhez, például a Magyarország madáratlasza, vagy az EU-s országjelentések elkészítésekor.

Az állománymonitorozási tevékenységek lényege, hogy hosszú ideig, azonos módszerrel, összehasonlítható módon történjen adatgyűjtés. Az MMM során egy-egy 2,5×2,5 km-es, úgynevezett UTM-négyzet 15 előre meghatározott pontján, 5-5 percig kell a madarakat számolni, két tavaszi (április 15. – május 10., május 11. – június 10.) és egy téli időszakban (január 1–31.). A felmérési négyzeteket a programhoz csatlakozók által kijelölt „mozgáskörzeten” belül sorsolással választjuk ki, de lehetőség van korábban felmért, gazdátlan négyzetek átvételére is. A részvételhez a gyakori madarak ismerete szükséges.
Részletes programismertető >>

Az adatok feldolgozásával nyomon követhető nem csak a mintegy 100 leggyakoribb fészkelő és 50 telelő madárfaj állományváltozása, de a mezőgazdasági vagy erdei élőhelyek fajainak összesített állományváltozási indexe, valamint az eltérő vonulási stratégiát követő madarak indexe is kiszámolható. A módszer alkalmas például a különféle mezőgazdasági támogatások hatékonyságának (madarakra gyakorolt hatásának) összevetésére is.

Hol olvashatok az eredményekről?

Az MME Tudástárban és az MMM adatbázisban is megtalálhatók az egyes fajok grafikonjai.

Európai trendek a PECBMS honlapján >>

Az MMM módszertanáról és eredményeiről részletes információkkal szolgál a következő cikk:
Szép, T., Nagy, K., Nagy, Zs., Halmos, G. 2012. Population trends of common breeding and wintering birds in Hungary, decline of long-distance migrant and farmland birds during 1999–2012. Ornis Hungarica 20(2): 13–63.

Ajándékok a felmérőknek

Minden évben 50-60 értékes ajándék!
Az elmúlt közel három évtizedhez hasonlóan a jövőben is ajándékokat sorsolunk ki az MMM felméréseket elvégző tagtársaink között (értékes távcső, határozókönyvek, terepi eszközök és ruházat stb.). A jövőben is minden négyzet illetve felmérőjének neve annyiszor kerül a sorsolási "kalapba" ahány évben az adott négyzetet felmérték. Ezzel is szeretnénk elismerni azon Tagtársaink munkáját, akik az MMM program feladatait több éven keresztül vállalják.

Jelentkezés

MME Monitoring Központ
E-mail: monitoring@mme.hu

Prof. Dr. Szép Tibor - Madarak monitorozása - a madarakért, a biológiai sokféleség
megőrzéséért előadása a Nyíregyházi Egyetemen

A tagságot megváltani és megújítani a bolti felületen (https://mmebolt.hu/) tudja. Ehhez arra van szükség, hogy a bolti oldalon regisztráljon ugyanazzal az email címmel, amellyel itt az MME weboldalán (https://mme.hu/) tette.

Tagsági formák és tagdíjak

Miért legyek MME tag?

Elsősorban azért, mert egy értékteremtő közösség tagja lehet,

- mert tagdíjával hozzájárul az aktív természetvédelemhez, madárvédelemhez, hazánk biológiai sokféleségének megőrzéséhez
- mert részese lehet Közép-Kelet-Európa legnagyobb, politikától független társadalmi szervezetének, ahol több mint 10.000 tag várja, hogy CSATLAKOZZON
- mert személyes jelenlétével is hozzájárulhat az aktív természetvédelemhez, az ország 31 területén a helyi csoportjainknál
- mert bekapcsolódhat kutatásokba, felmérésekbe, lakossági adatgyűjtésekbe
- mert tanulhat a „nagy öregektől”
- mert érdekes rendezvényeken vehet részt, ahol minden korosztály megtalálja a számára legizgalmasabb programot
- mert kedvezményekkel is jár.

Összegezve, azért legyen MME tag, mert a tagság hasznos, izgalmas, érdekes, tanulságos, élménydús, baráti, közvetlen. Negyedévente a Madártávlat magazint is megkapja, hogy ismeretterjesztő is legyen.

Tagsággal járó előnyök

A fülemüle és az ember

Hosszú távú vonuló, a telet Afrika Szaharától délre húzódó területein tölti. A tavaszi vonulási csúcs április vége, május elejére esik, a hímek a megérezést követően szinte azonnal énekelni kezdenek, késő délutántól kora estig elbűvölve nem csak a faj tojóit, de bennünket, embereket is.

A fülemüle hangja évezredek óta megigézi az embereket és megihleti a művészeket. Andersen "Fülemüle" című meséjéből Sztravinszkij írt operát, amelyhez természetesen a fülemüle énekművészetéből nyert ihletet. Handel orgonaversenyében a kakukk mellett a fülemüle strófái is megszólalnak. Oscar Wilde "A csalogány és a rózsa" című novellájának főhős csalogánya dalát és vérét áldozta a szerelem oltárán, de Arany János, Samuel Taylor Coleridge és John Keats verseiben is feltűnik a madár.

1924 májusában, a rádió hőskorában, Angliában a BBC közvetítettek egy szabadtéri koncertet, ahol Beatrice Harrison csellóművész a kertjében duettet játszott az ott éneklő fülemülékkel. A kísérlet akkora közönségsikert aratott, hogy a rádióközvetítést a következő hónapban, majd a rákövetkező 12 tavaszon megismételték.

​Hogyan zajlanak a Fülemülék éjszakája rendezvények?

A program a meghirdetett, többségében könnyen megközelíthető települési helyszíneken általában a délután második felében, még világosban, az érdeklődők gyülekezésével kezdődik. Amint összegyűlik 15-20 fő, madarász terepi vezetőinkkel folyamatosan indulnak a madármegfigyelő csoportok.

Ott, ahol madárgyűrűzés is zajlik, óránkénti hálóellenőrzések is színesítik, majd a madarak jelölése és kézben fotózási is színesítik a programot.

Bár a rendezvény fő attrakcióját a  fülemülék jelentik, a májusi estéken több más madárfaj: rigók, vörösbegy, poszáták képviselői is énekelnek, így folyamatosan van mit hallgatni. Ráadásul ebben az időszakban már sok madárnak fiókás fészekaljai vannak, ezért a korábban érkezőkkel többnyire etető madarakat is meg tudunk figyelni, egészen a nappali világosság utolsó perceiig.  Csoportvezetőink a rövid, nem kimerítő, sétáló sebességű túra közben folyamatosan felhívják a figyelmet a kínálkozó látnivalóra, mesélnek a madarakról, beszélgetnek a vendégekkel, és természetesen kérdezni is lehet tőlük.

Amint az esti szürkülettel a többi madár elhallgat, rázendítenek a fülemülék. Ilyenkor a hímek se látnak, se hallanak, nemigen zavartatják magukat, ezért a csoportok nem ritkán két-három méterről hallgathatják az elképesztő hangerejű és változatosságú éneklést.

A program a sötétség beálltával zárul, mert ilyenkor a fülemülék néhány órára elhallgatnak, rövid pihenőt tartanak, hogy aztán éjféltől hajnalig folytathassák szerenádjukat.

Ideális Madarak és Fák Napja program!
 

A könnyű megközelíthetőség, a sok természetes látni- és hallanivaló, a szakértő túravezetés, a tantermen kívüli környezet a Fülemülék éjszakája programot ideális Madarak és Fák Napja rendezvénnyé teszi. Ezért az MME a kisgyerekes családok, a baráti társaságok és az idősebbek mellett megkülönböztetett figyelemmel várja óvodák és iskolák részvételét is!

Nem kell érteni a madarakhoz!

Rendezvényeinken alapelv, hogy a részvételnek nem feltétele a madártani ismeret! Felkészült terepi vezetőink, környezetpedagógusaink minden érdeklődőt szeretettel várnak és gondoskodunk a szükséges madarász felszerelésről is!

Hol tájékozódhatom?

Az MME helyi csoportjai és aktivistái által az ország minden régiójába meghirdetett helyszínek listáját, a szervezők elérhetőségét az egyesület híroldalán tesszük közzé április közepétől. További központi információ e-mailben is kérhető itt >>. Akinek nincs Internet hozzáférése, telefonon érdeklődhet az egyesület központi telefonszámán (06-1/275-6247).

Miként vehetek részt?

A programokra nem szükséges előzetesen jelentkezni, elég a választott helyszínre jönni a megadott időpontban. További információ a szervezőknél kérhető. Nagyobb létszámú óvodai csoportok, iskolai osztályok vagy egész iskolák részvétele esetén azonban javasoljuk az előzetes egyeztetést!

Mit vigyek magammal?

Májusban még hűvösek lehetnek az éjszakák, ezért fontos a réteges öltözködés, a hirtelen érkező zápor ellen is védő ruházat vagy esernyő. Nyár elején már a szúnyogok is aktívak, ezért érdemes szúnyogriasztóval is felszerelkezni. Akinek van távcsöve, jó, ha elhozza, és a rendezvényen természetesen fotózni, videózni is lehet.

Orbán Zoltán

​

A MAP története röviden:

Az adatbázis indulását két jelentős madártani program tette szükségessé. A MAP szolgálta ki a 2020-ban megjelent Európa Fészkelő Madarainak Atlasza (EBBA2) program magyarországi adatgyűjtését, illetve az MME szerkesztésében 2021-ben megjelent Magyarország madáratlasza című könyv elkészültéhez szükséges terepi felméréseket. E madártani munkák adatgyűjtései szinte párhuzamosan zajlottak a 2013 és 2018 közötti időszakban. A MAP pedig a két projekt lezárását követően is megállás nélkül gyűjti Magyarország madártani adatait.

Ki használhatja a MAP adatbázist?

A MAP-ot alapvető terepi madármegfigyelési és madárhatározási tapasztalat birtokában bárki használhatja, amatőr madármegfigyelőktől a gyakorlott terepmadarászokig. Elemzéseinkhez a felmérők adatsorait mindig az általuk megadott Fajfelismerési adatlapnak megfelelően használjuk fel, melyet minden felhasználónak kötelező legalább egyszer, a regisztrációt követően kitölteni, és időnként frissíteni. Így egyetlen adatfeltöltőnek sem kell aggódnia, ha esetleg bizonyos madárfajok vagy fajcsoportok terén kevesebb terepi tapasztalattal rendelkezik.

További információk >>

Nincs szükség madártani ismeretekre és felszerelésre!
A „Bárki bekapcsolódhat!” jelmondatunk azt jelenti, hogy sem madártani szakértelemre, sem különleges felszerelésre nincs szükség. Közösségi programjainkon, madárgyűrűző táborainkban az érdeklődőket az MME felkészült, távcsővel és teleszkóppal felszerelt önkéntesei és munkatársai várják.

Együtt a madarakkal – együtt az emberekkel
Közösségi programjaink középpontjában – bár ez első hallásra furcsának tűnhet -, nem kizárólag a madarak állnak, hanem az emberek, a táj, a növény és állatvilág egysége. „Madarászni jó” – olvashatjuk az Európai Madármegfigyelő Napok oldalon, de madarászni társaságban, főleg gyerekek és felnőttek vegyes közösségében, még jobb.

Játszva kutatás
A madarász kirándulások, programok a tudományt, a természetvédelmet is szolgálják, hiszen a látott vagy befogott madarak szolgáltatta adatok bekerülnek a különböző adatbázisokba. Akiket kiemelten érdekel a civil kutatás, itt különösen az általános- és középiskolák, a felsőoktatási intézmények tanulóira és pedagógusaira gondolunk, az bekapcsolódhat a Monitoring Központ kirándulós-adatgyűjtős programjaiba is.

A rákosi viperáról

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója. Mai állományai változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol az élőhely változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít. Téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat.
A jelenlegi populációk mindössze hazánk két területén: a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn, az összes többi előfordulást mára már kipusztultnak tekinthetjük. A teljes hazai állomány 500-1000 példány között valószínűsíthető. 
A rákosi vipera rohamos térvesztésének legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása. Az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel járó gyephasználat a faj számára kedvezőtlennek bizonyult. Tovább ritkította állományait a kereskedelmi célú gyűjtés, és a szándékos pusztítás. A megmaradt, kislétszámú populációk sérülékenyekké váltak, s már kisebb lokális katasztrófák is elegendőek lehetnek felmorzsolódásukhoz.

A rákosi viperáról további információkat a Magyarország Kétéltűi és Hüllői oldalon olvashat.

Aktuális rákosi viperavédelmi munkáink

Az MME rákosi viperavédelmi munkájának a "zászlóshajója" a 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Parkkal közösen felépített Rákosivipera-védelmi Központ, ahol mai napig zajlik a fokozottan védett kígyófajunk zárttéri tenyészprogramja. A viperák tenyésztése a későbbi kibocsátásuk céljával történik, de ezt nagyon sok egyéb tevékenység révén készítjük elő. Ezért:

• A Duna-Ipoly, Fertő-Hanság és Kiskunsági Nemzeti Parkok munkatársai a meglevő élőhelyeken próbálják biztosítani a viperák számára kedvező élőhelyi feltételeket biztosító kezelést, illetve - ahol erre lehetőség van - az élőhelyek kiterjedésének növelését gyeprekonstrukciók révén.
• Természetvédelmi kutatásokat és monitoring akciókat végzünk: vizsgáljuk a különféle mezőgazdasági beavatkozások hatását, a táplálékellátottságot, a potenciális ragadozók jelenlétét.
• A kibocsátásra került egyedeket megpróbáljuk nyomon követni. A rádiótelemetriás módszerfejlesztést a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosi csapata és a Bécsi Vadökológiai Intézet fejlesztői segítik.
• A rákosi viperával kapcsolatosan széleskörű kommunikációs kampányt folytatunk, melynek célja a faj és a védelmi program megismertetése, valamint a tévhitek eloszlatása.

A kommunikációnk egyik legfontosabb eleme a honlapunk, ahol a természetvédelmi program teljeskörű bemutatására törekedtünk: www.rakosivipera.hu

Rákosi viperák születése (Videó: Természetfilm.hu Egyesület)

Rákosi viperavédelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

A rákosi vipera állományainak zsugorodásáról az 1970-es évek végén jelentek meg az első figyelmeztetések, amikre a természetvédelem a védettségi kategóriájának megváltoztatásával reagált is. Az 1980-as években ez a folyamat sajnos tovább fokozódott és látszott, hogy a faj hosszabb távon akár el is tűnhet, ha nem sikerül a negatív trendet megállítani.

Az MME az 1980-as években kapcsolódott be a védelmi munkába:

Péchy Tamás szervezte meg az első táborokat, melyek célja a megmaradt rákosi vipera állományok feltérképezése és monitorozása volt. Később az 1990-es években a Magyar Természettudományi Múzeummal közösen már szisztematikus felméréseket szerveztünk Dabason és Kunpeszéren megmaradt élőhelyeken. A felmérések eredményeként megállapíthattuk, hogy az egyes állományok fennmaradása is kétségessé vált. Az élőhelyek aktív megóvása érdekében az MME a Táborfalvi Tüzérségi Lőtér úgynevezett "puffer-zónájában" megmaradt gyepterületek bérlése révén tudta megakadályozni azok kiszántását. Mindeközben Peszéradacson a Széna-dűlő élőhely Kiskunsági Nemzeti Park számára történő megvásárlását az Európai Herpetológiai Társaság Természetvédelmi Tanácsa (SEH CC) pénzadománnyal segítette.

A Fővárosi Állat- és Növénykert 2001-ben összehívta a fajjal foglalkozó hazai és nemzetközi szaktekintélyeket és az IUCN Populáció és Élőhely Életképességi Műhelytalálkozó keretében próbáltunk megoldásokat keresni a faj megóvására. Ezt követően a hazai szakemberek nekiálltak egy hosszabb távú védelmi stratégia kidolgozásának, ami végül a 2004-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter által aláírt Fajmegőrzési Tervként öntött testet. A stratégia részeként életre lett hívva a Rákosi Vipera Védelmi Tanács, ami ma Rákosivipera-védelmi Koordinációs Csoportként működik. A csoportba meghívott szakemberek rendszeresen ülésezve próbálják az elért eredmények függvényében irányítani a védelmi tevékenységet.

A védelmi stratégiában megfogalmazott célok végrehajtásában komoly segítséget jelentettek az Európai Bizottság LIFE-Alapjától elnyert támogatások (LIFE04NAT/HU/000116, LIFE07NAT/H/00322), melyekhez az önrészt a magyar állam biztosította. A Kiskunsági Nemzeti Park területén még 2001-ben az MME anyagi segítségével sikerült egy tanyát megvásárolni, ahol 2004-ben végül felépülhetett a Rákosvipera-védelmi Központ és megkezdődött a faj zárttéri tenyésztése. A tenyésztés sikereinek köszönhetően 2010-ben sikerült kibocsátanunk az első rákosi viperákat, mely alkalmat az akkori köztársasági elnök, Sólyom László is megtisztelt jelenlétével, illetve aktívan közreműködött az első két vipera szabadonengedésében.

Rákosi vipera az elnök kezében (Videó: Természetfilm.hu Egyesület)

A megmaradt élőhelyek kezelését az Európai Uniós csatlakozásunk kedvezően befolyásolta, így a korábban elterjedt gépi kaszálást mind nagyobb területeken váltotta fel az extenzív, húshasznú szarvasmarhával megvalósuló, szakaszoló legeltetés - korlátozott legelőnyomással. Az Erdélyben megtalált élőhelyek is Natura2000 Hálózat részévé váltak 2016-ban, azonban ott sok helyen újra művelés alá vontak korábban felhagyott parlagterületeket, mely folyamat a rákosi vipera állományokat ismét komolyan veszélyezteti.

A rákosi vipera hazai természetvédelmi helyzete

Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1.000 000 Ft. Ismert élőhelyei természetvédelmi oltalom alatt állnak. A 2004-ben kihirdetett Rákosi Vipera Fajmegőrzési Terv foglalja össze a védelmi stratégiát.

Veszélyeztető tényezői:

• a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási körülmények hatása (aszályok, szokatlanul kemény és csapadékos telek)
• gyepes élőhelyek fogyása
• megmaradt gyepterületek fokozott művelése: gépi kaszálás, túllegeltetés
• emlős predátorok (róka, borz, vaddisznó) térnyerése
• illegális gyűjtés és pusztítás

A rákosi vipera globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

Nemzetközi szinten is felismerték kritikus helyzetét és felkerült a Berni Egyezmény II. Függelékébe, a World Conservation Union (IUCN) a "veszélyeztetett" kategóriába sorolta, szerepel a Washingtoni Egyezmény CITES I. Függelékében, a Berni Egyezmény HD II-es listáján is. A Berni Egyezmény további két, Magyarország felé tett ajánlása vonatkozik a rákosi vipera állományainak védelmére. A Berni Egyezmény kétéltű- és hüllőszakértő csoportja a Vipera ursinii-fajcsoportra vonatkozó Európai Akciótervet dolgozott ki 2005-ben.

A faj szerepel a Natura 2000 II. listáján és ennek köszönhetően az összes előfordulási helye bekerült a Natura 2000 Hálózatba. Ezeken a területeken a területkezelést alá kell rendelni a rákosi vipera élőhelyi igényeinek.

A Vipera ursinii elterjedését az Európai Herpetológiai Társaság (SEH) által működtetett Európai Herpetológiai Atlasz oldalon lehet megtekinteni.

Projektjeink

Korábbi és jelenleg zajló rákosi viperavédelmi projektjeinkről a www.rakosivipera.hu weboldalon tájékozódhat.

Hogyan segítheti Ön az MME rákosi viperavédelmi munkáját?

A rákosi vipera jelenlegi hazai élőhelyeit jól ismerjük, az állományt rendszeresen monitorozzuk. Tudható ugyanakkor, hogy a faj néhány évtizeddel korábban az ország számos olyan pontján is megtalálható volt, ahol ma ismereteink szerint nem fordul elő. Az egykori, illetve ismeretlen élőhelyek feltárásában hatalmas segítséget jelenthetnek az eseti megfigyelések is. Kérjük, ha rákosi viperát észlel, vagy előfordulásáról tudomást szerez, jelezze felénk a Kétéltű- és Hüllőtérképezés alkalmazás vagy Herptérkép honlap segítségével, vagy a honlapon található elérhetőségeinken.

A rákosi vipera és általában a mérgeskígyók védelmét még mindig sokszor veszélyezteti a tájékozatlanság, és az ebből adódó hibás döntések. Nagy hangsúlyt fektetünk ezért a nagyközönség tájékoztatására, ismeretterjesztésre. Kérjük, kövesse munkánkat az MME oldalain, Facebook oldalunkon, Youtube-csatornánkon, illetve a www.rakosivipera.hu honlapon.

Rákosi vipera életét bemutató természetfilmünk (Videó: Természetfilm.hu Egyesület)

A hazai populáció csak az öreg erdőkkel és a vizes élőhelyekkel együtt őrizhető meg. Az öreg erdőkre nehezedő - egyre fokozódó mértékű - gazdasági nyomás miatt, a korábban tapasztaltakkal ellentétben, ma már sok feketególya-pár csak néhány évig használja fészkét, a zavarás miatt évről évre újat épít. A védelmi terv számba veszi a veszélyeztető tényezőket, amelyek a következők: fészkelő- és táplálkozóterület megszűnése, emberi zavarás, fészekleszakadás, ragadozók fiókapusztítása. Ajánlásokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan, melyek közül kiemelkedik a fészkelőhelyül szolgáló öreg erdők hosszú távú megőrzése és a fészkek körüli nyugalmi zóna kialakítása.

ELTERJEDÉS
A fekete gólya Nyugat-Európában a Pireneusi-félszigeten, Franciaországban, Belgiumban, Németországban fészkel, és állománya ezeken a területeken növekszik. Újabban látványosan terjeszkedik Ausztriában, s a Kárpát-medencétől északra Szlovákia, Csehország, és Lengyelország területén. Kelet-Európában Szentpétervár szélességi körétől délre fordul elő, az Urál, a Kaszpi- és a Fekete-tenger által határolt területen. A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol - részben az élőhelyek tönkretétele miatt - létszámában csökkenő tendencia mutatható ki. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon a középhegységi és dombvidéki, valamint a síkvidéki folyó menti erdeinkben egyaránt fészkel. Az utóbbi években elszórtan a Duna-Tisza közi hátságon is ismertünk lakott feketególya-fészkeket.

VÉDELMI HELYZET
A fekete gólya egész fészkelőterületén veszélyeztetett faj. Magyarországon a fokozottan védett fajok kategóriájába tartozik, eszmei értéke 500 000 Ft. Szerepel a magyar Vörös Könyvben is a közvetlenül veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. A BirdLife International (madárvédők világszervezete) szerint az ún. ritka fajok közé tartozik, amelynek állománya nem Európában koncentrálódik (SPEC 3). Az IUCN a ritka fajok között tartja számon. A Berni Egyezmény II. függelékbe, a fokozottan védett fajok közé tartozik. A Bonni Egyezmény szintén a II. függelékben tartja számon. Az Európai Unió Madár Direktívája szerint az I. függelékbe tartozik.


ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A fekete gólya legkedveltebb élőhelyei a csendes vízfolyásokkal, tavakkal váltakozó erdős területek, melyekből nem hiányoznak az idős hagyásfák vagy az egykori legelőerdőkből visszamaradt öreg kocsányos tölgyek. Síkvidéken legtipikusabb fészkelőhelyei a fiatal fák sűrűjében megbújó évszázados kocsányos tölgyek. Hegyvidéken elsősorban az öreg bükkösökben vagy fenyvesekben fészkel. Öreg tölgyek hiányában más fafajokon is költhet, melyeknél a legfontosabb, hogy idős egyedek legyenek és biztonságos fészekrakási lehetőséget nyújtsanak. Ismereteink szerint a következő fafajokon fészkel: erdei fenyő, bükk, szil, kőris, fűz, fehér nyár, ritkán vadkörte, illetve akác. Hegyvidéken, sziklán is fészkel. Előfordult már olyan eset is, amikor használaton kívüli magaslesen vagy földön költött.

Költés
Az egyes párok területhűsége rendkívül változó. Vannak olyan párok, amelyek hosszú évek óta azonos fán és fészekben költenek évről-évre, és vannak olyanok, amelyek évente újabb fészket építenek. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha komolyabb zavarás nincs, a nyugodt helyekre a pár évről-évre visszatér. A legérzékenyebbek a zavarásra megérkezésüktől a fiókák kikeléséig, ami általában május hónapra tehető. Tavasszal március elején jelennek meg az első fészkelőpárok, míg őszi vonulásuk csúcspontja Magyarországon szeptember elejére esik. Fészeképítésre az öreg fák vízszintesen kinyúló oldalágait, törzselágazásait választja, de ferdén megdőlt fákon is több ízben találták fészkét. A fészek általában lapos, nagy kerek építmény, amelyik a megfelelően zavartalan helyen a többéves lakottság után néha különösen nagyméretűvé válhat. A fészek általában viszonylag alacsonyan, 10-15 méteres magasságban helyezkedik el. A párok március elejétől már megfigyelhetők a fészkek környékén, vagy a fészken álldogálva. A tojásokat lombfakadás idején, április első harmadában rakják le, gyakran már az első tojás lerakása után megkezdődik a kotlás. Nászrepülésüket a tojásrakást megelőző időben látni legtöbbször. Ilyenkor gyakran köröznek a fészket rejtő erdő felett. A tojó és a hím felváltva kotlik. A minimum 30, maximum 40 napi kotlás után kikelő fiókákat mindkét szülő eteti. Az öreg madarak rejtve, feltűnés nélkül járnak táplálék után. A fiatalok 65-70 nap elteltével repülnek ki. A fekete gólyák augusztusban a táplálkozóhelyeken csapatokba verődve gyülekeznek. Az egy fészekből származó fiókák nem maradnak kirepülés után sem a szülőkkel, sem együtt, a csapatok összetétele és létszáma változik. Az ivarérett madarak általában előbb hagyják el a fészkelőterületeket, mint a fiatalok.

Táplálkozás
Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban vagy az erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását s a mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból álló táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresi táplálékát.

Vonulás
A fekete gólya vonuló madár, az őszi gyülekezés után laza csoportokban dél felé repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része a Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát. A legtöbb fekete gólya a török partok mentén és a Sínai-félszigeten keresztül jut el Afrikába. 1984-ig nem álltak rendelkezésre gyűrűzött madarakról visszajelzések. 1994 óta a Magyarországon színes gyűrűvel megjelölt példányok közül 21-et figyeltek meg Izraelben.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Fészkelőterület megszűnése
A fekete gólyák az öreg faállományú erdőkben fészkelnek. Mivel ezeket folyamatosan kitermelik, megsemmisül fészkük vagy fészkelőhelyük. Tavasszal a telelésről visszaérkező párok nemritkán napokig keringenek megszüntetett fészkelőhelyük fölött. Később rászánják magukat újabb fészeképítésre vagy másutt keresnek fészkelőhelyet. Ha a fakitermelés költési időben történik, az a költés megsemmisülését eredményezi. Gyakran azért szűnik meg fészkelőterületük, mert a fészket magába foglaló erdőt véghasználat után nem honos fafajokkal, hanem faültetvényekkel újítják fel. Az új erdőtörvény szerint azonban ez a tevékenység 1997. január 1-től tilos ott, ahol a természetes erdő felújításának termőhelyi feltételei adottak.

Táplálkozóterület megszűnése
A vizes területek évszázadok óta tartó lecsapolása sokhelyütt a fekete gólyák számára alkalmas táplálkozóterületek megszűnését eredményezte. A nyár elejére szárazzá váló patakmedrekben vagy meleg, poshadt vizű sekély tavakban egyre nehezebben találják meg táplálékukat.

Erdőgazdálkodás
A fekete gólya, a nem közvetlen ellene irányuló emberi zavarásra kevésbé érzékeny. Gyakran épül fészke erdei út menti fán vagy vadászház közelében. A fészkelőterületen végzett erdészeti munkákat követően azonban gyakran elhagyják a környéket és oda többé nem térnek vissza.

Fészek leszakadása
Igen gyakori ennél a fajnál, hogy a fészek leesik vagy leszakad a fáról. Az évtizedes használat alatt ugyanis gyakran elkorhad a fészket tartó egyik ág vagy a rárakódott hótól félrebillen. Éppen ezért fészkeit évről évre rendszeresen figyelemmel kell kísérni, s ha szükséges, meg kell erősíteni.

Ragadozók fiókapusztítása
Gyakran előfordul, hogy az apró fiókákat ragadozómadarak, illetve emlősök rabolják el. Ez a veszély különösen nagy a sziklákon fészkelő párok esetében. Magyarországon az emlősök közül a nyuszt, a nyest, a ragadozómadarak közül pedig valószínűleg a héja a legfőbb fiókapusztító.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Az MME célja, hogy hosszú távon stabilizálja a jelenlegi fészkelő állományt.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A védett területen kívüli fészkelőhelyek körzetében egyedi hatósági korlátozásokkal kell biztosítani a költések zavartalanságát és a fészelőhely hosszú távú fennmaradását. A védett területen a kezelési tervben kell meghatározni a fekete gólya lakott és váltófészkeinek körzetében szükséges korlátozásokat. A fekete gólya jelenlegi fokozottan védett jogi státuszát fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
A fészkelőhelyek védelme, hosszú távú megőrzése a legfontosabb védelmi feladat. A fészek körül minimum 100 m sugarú körben meg kell tiltani mindennemű erdészeti tevékenységet. A fészkelési időszakban a terepadottságokat is figyelembe véve kell maghatározni a védőzónát. Mivel a kezeletlen erdő fogalma ma még nehezen egyeztethető össze az erdőgazdasági gyakorlattal, ezért a fészek körüli védőzónára vonatkozóan ideiglenesen termelési korlátozásokat kell bevezetni. Indokolt esetben a fészek körüli erdőrészt védetté kell nyilvánítani. A táplálkozóterületek védelme szintén nagyon fontos. A fészkelőhelyek közelében lévő ilyen területekre különös figyelmet kell fordítani. Biztosítani kell a táplálkozóhelyül szolgáló vízfelületek folyamatos fennmaradását. A táplálkozóterületen történő gazdasági tevékenységet úgy kell irányítani, hogy amellett a fekete gólyák is megtalálják életfeltételeiket. A műfészkekkel történő megtelepítéssel először Észak-Európában próbálkoztak, s e tapasztalatok alapján Magyarországon is megkezdődött kihelyezésük. A megcsúszott fészek stabilizálása is nagyon fontos feladat. A fakivágások áldozatává vált fészek közelében megfelelő helyre kitett műfészeknek még nagyobb jelentősége van. A sziklán fészkelő pároknál fokozott a ragadozó emlősök fiókarablásának veszélye. Ezeken a helyeken gondoskodni kell arról, hogy a ragadozók ne tudjanak a fészek közelébe kerülni.

Kutatás és monitoring
A fészkelő és vonuló feketególya-állomány évenkénti felmérése és a költés menetének folyamatos ellenőrzése a legfontosabb feladat. A kutatásoknak a megtelepedést, a költést, valamint a költés sikerességét vagy sikertelenségét befolyásoló tényezőkre kell koncentrálniuk.

Tudatformálás és propaganda
A fekete gólya élete fehér rokonáétól eltérően nem az emberek szeme előtt zajlik, ezért sokan nem is ismerik vagy szabadban még nem is látták. Nagyon fontos, hogy ott, ahol költ, a gazdálkodók tudjanak róla, ismerjék a veszélyeztető tényezőket. A műfészek kihelyezése és az öreg fák védelme jó lehetőséget kínál az egyesület madárvédelmi tevékenységének széles körben történő propagálására. A védelem célját és lehetőségeit összefoglaló információs anyagot kell készíteni a fekete gólya fészkelőhelyein gazdálkodók számára, bemutatva a veszélyeztető tényezőket és azok elhárításának módjait.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
A fekete gólya védelme elválaszthatatlan a fészkelő- és a táplálkozóterületeken tevékenykedő gazdálkodókkal történő együttműködéstől. Ennek megfelelően folyamatosan kapcsolatot kell tartani a természetvédelmi, erdészeti és vadászati hatóságokkal, valamint a tulajdonosokkal, kezelőkkel. Az egyesületi tagságot elsősorban a téli fészek-feltérképezési munkákba, továbbá a költési időszakban történő ellenőrzésekbe kell bevonni.

IRODALOM
Frank, T. -Szegedi, Zs. (2002): Fekete gólya a zempléni erdőkben
MME Kiadvány 32. pp.

Homonnay N. (1943): Beitrage zur Kenntnis der Nistplatze und der Verbeitung des Schwarzen Storches (Ciconia nigra L.) in Ungarn - Frag. Faun. Hungarica, 6, 9-19. p.

Jadoul G. (ed, 1998): Science & Nature - Le Magazine de l�Environnement - Spécial: Cigogne noire; Bruxelles, Belgique, ISSN: 0987-0717,

Kalocsa B.- Tamás E. (1996): Nesting of Black Storks in the Gemenc floodplain forest. Conferencia International sobre la Cigüena negra Trujillo, Spain Abstracts, In print.

Kalocsa B.- Tamás E. (1996): The Black Stork in Hungary: Population status and conservation. -Conferencia International sobre la Cigüena negra Trujillo, Spain Abstracts, In print.

Schröder, P.- Burmeister, G. (1974): Der Schwarzstorch. - Wittenberg Lutherstadt, Die Neue Brehm-Bücherei 468.

Strazds, M. (1996): Status of the Black Stork in the world - Conferencia Internacional sobre la Cigüena negra Trujillo, Spain Abstracts, 10-11. p.

Strazds, M., van den Bossche, - W., Sackl, P.- Tsheckin, A. (1996): Population trends of the Black Stork in Europe - Conferencia Internacional sobre la Cigüena negra Trujillo, Spain Abstracts, 31. p.

Van Den Bossche, W. (1996): Wintering of the Black Stork in Israel. - Conferencia Internacional sobre la Cigüena negra Trujillo, Abstracts,. 104-105. p.