Adományvonal

A NIOK (Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány) pályázatra beadott anyagunk eredményesen vizsgázott és megkaptuk a lehetőséget, hogy a jövőben az Adhat-vonal intézményén keresztül adományokat gyűjthessünk az egyesület számára.

Mivel az MME idén 40 éves, a negyvenes melléket választottuk. Szóval, tárcsázva a 13600-as telefonszámot, majd bepötyögve a 40-es melléket, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet segítheti.

Egy-egy telefonhívás vagy sms bruttó 250 Ft adományt jelent. Jelenleg az Invitel, a T-Home és T-Mobile valamint a Telenor és a Vodafone hálózatából érhető el a szolgáltatás. Más szolgáltatók hálózatából (így például a Digi és a UPC területéről) sajnos nem hívhatóak az vonalak. Ha valaki ilyen hálózatokból kezdeményez hívást, akkor egy automatikus válaszüzenetet kap, amely egyértelművé teszi, hogy az adott hálózatból nem tud adományozni.

A beérkező adományokat hazánk egyedülállóan gazdag madárvilágának megőrzésére fordítjuk. Az országos és a határon átnyúló madárvédelem mellett kiemelt szerepet kap a lakott területeken élő madárközösség is, hogy ne csupán a nagybetűs természetet járva lehessünk szemtanúi a vadvilágnak, hanem lakóhelyünk közvetlen közelében is élvezhessük a madarak sokszínűségét és hangkavalkádját. A program, amely az imént említett célt támogatja, a lakosság széleskörű bevonásával működtetett Madárbarát Kert Program.

Pályázati anyagunk megtekinthető a nonprofit.hu oldalon és magáról a programról bővebben a www.adhatvonal.hu oldalon tájékozódhat.

 

Az adományozás módjai:

Telefonhívás: Tárcsázza készülékén a 13600-as telefonszámot, majd billentyűzze be a 40-es melléket.

SMS küldés: Küldje a 40-es számot sms-ben a 13600-as telefonszámra.


Bízunk benne, hogy egyetért célkitűzésünkkel, és alkalomadtán egy-egy telefonhívással, SMS-sel Ön is hozzájárul terveink megvalósításához.

                      MME adhat vonal: 13600/40

Hívásával 250 Ft-tal támogatja az MME madárvédelmi munkáját.

Emlősvédelmi Szakosztály

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Emlősvédelmi Szakosztálya 2012. május 4-én alakult meg. Hazánkban több mint 90 emlősfaj él, közöttük olyan ritka és veszélyeztetett fajok mint a csíkos szöcskeegér, a nyugati földikutya fajcsoport fajai, vagy az óriás koraidenevér. E széles spektrum kutatóinak eddig nem állt rendelkezésükre olyan közös fórum, ahol mindnyájan találkozhattak volna, bemutatva kutatásaikat, eredményeiket. Ezt a hiányt szeretné pótolni az Emlősvédelmi Szakosztály.

Olyan közösséget kívánunk létrehozni, ahol lehetőség nyílik a különböző emlősfajokkal kapcsolatos vizsgálatok ismertetésére, szakmai konzultációra, segítve ezzel a jövőbeni kutatási irányok meghatározását is. Fontosnak tartjuk az eddig összegyűlt tudás rendszerezését, ösztönözve a kutatók közötti együttműködést, hisz közös célunk az emlősfajok minél jobb megismerése, amit leghatékonyabban csak egymással együttműködve tudunk megvalósítani. Ehhez kapcsolódó távolabbi célunk egy olyan webes felület megteremtése, ahol a beérkező adatok alapján a fajok elterjedését minél tökéletesebben nyomon tudnánk követni. Az emlősfajok népszerűségének növelése érdekében fontosnak tartjuk, hogy az adatgyűjtésbe bevonjuk a természetszerető lakosságot is.

A Szakosztály fontosnak tartja a célzott fajvédelmi tevékenységet is. Ide tartoznak a veszélyeztetett, fokozottan védett emlősfajok megőrzési terveinek kidolgozása és végrehajtása. Ennek lényeges eleme az adott faj népszerűségének növelése, ami jelentősen segítheti a védelmi munka kivitelezését és elfogadottságát egyaránt.

Az emlősök védelméhez szorosan hozzátartoznak a jogszabályi előírások is, ezért feladatunk az emlősfajokra vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályok bemutatása, a változások nyomon követése, illetve az esetleges változtatások során a szakma véleményének képviselete.

E felsorolt feladatokat természetesen mindazokkal együtt szeretnénk elérni, akik hozzánk hasonlóan szeretik és csodálják a természetet és benne az emlősöket. Várunk tehát mindenkit, aki jelentkezni szeretne a szakosztályba, vagy részt szeretne venni programjainkon. Szintén bárkinek lehetséges a feliratkozás levelezőlistánkra.

A Szakosztály elnöke dr. Csorba Gábor, a titkárok dr. Boldogh Sándor, dr. Németh Attila, Görföl Tamás és Pokorni Flóra, a taglétszámunk jelenleg 34 fő. Ha szeretne jelentkezni a szakosztályba, vagy felkerülni a levelezőlistára, kérjük írjon központi e-mail címünkre: emlosvedelem@mme.hu.

Dr. Csorba Gábor
elnök

1983 óta dolgozom a Magyar Természettudományi Múzeumban, először a Parazitológiai Gyűjteményben, majd az Emlősgyűjteményben. Tágabb értelemben vett feladatom a múzeum gyűjteményének fejlesztése (az összes emlősfaj vonatkozásában), tudományos feldolgozása és mindennek bemutatása a nagyközönség számára. Szűkebb kutatási témáim az óvilági denevérek sokféleségének vizsgálata és az európai emlősfajok természetvédelme.

Dr. Boldogh Sándor András
titkár  

1997-ben biológus-ökológusként végeztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, később PhD-fokozatot is itt szereztem. 18 éve az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságon dolgozom, jelenleg zoológiai szakreferens munkakörben tevékenykedem. Munkahelyi feladataim keretében leginkább terepi kutatások tervezésével és kivitelezésével, hatósági döntés-előkészítéssel, ismeretterjesztéssel, illetve gyakorlati védelmi munkák szervezésével és végrehajtásával foglalkozom. Kutatási témáim a szinantropikus gerincesek természetvédelmével, illetve gyakorlati kezelési módszerek kidolgozásával kapcsolatosak. Különösen érdekelnek a denevérek és megőrzésük szakmai kérdései. Egy évtizeden át szerveztem és irányítottam az MME haris- és gyöngybagoly-védelmi programjait is.

Görföl Tamás
titkár

2012-ben végeztem biológusként a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. Az egyetem elvégzése után az Állatorvos-tudományi Doktori Iskolába nyertem felvételt, PhD munkám során új denevérfajokat és denevérvírusokat keresek, illetve denevérek és vírusaik koevolúcióját tanulmányozom. 2013 óta dolgozom a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében, először mint gyűjteménykezelő, majd 2014-től kezdődően mint muzeológus. A denevértaxonómiai munkám mellett a hazai denevérek konzervációbiológiájával is foglalkozom.

Dr. Németh Attila
titkár

2006-ban szereztem diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológus szakon. Szakdolgozatomat a hazai földikutya populációk vizsgálatának első eredményeiből írtam. Doktori tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológia Doktori Iskolájában végeztem. 2011-ben védtem meg „A kárpát-medencei földikutyák (Rodentia: Spalacinae) rendszertana, elterjedése és természetvédelmi helyzete” című doktori értekezésemet. Mint a fentiekből is kitűnik, fő érdeklődési és kutatási területem a földikutyák evolúciójának térbeli és időbeli vizsgálata: genetikai, molekuláris biológiai, paleontológiai és különféle ökológiai –ökofiziológiai módszerek révén. Ezen kívül pedig természetvédelmük és megőrzésük lehetőségei foglalkoztatnak. Ugyanakkor a földikutyák tanulmányozása és a megmentésükért folytatott küzdelem mellett tudományos érdeklődési területemhez tartozik a fajképződés és az adaptív szétterjedés általános lépéseinek vizsgálata különféle kihalt és ma is élő emlősfajok esetében. Ennek eredményeként jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Természettudományi Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem által közösen fenntartott Paleontológiai Kutatócsoportban dolgozom.

Pokorni Flóra
titkár

2010-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológus szakon. Mindig is szerettem a természetet, a természetjárást, de emlősökkel az egyetemen kerületem először szorosabb kapcsolatba. Szakdolgozatom témája is az emlősökhöz kapcsolódott, az erdőszerkezeti elemek kisemlősökre gyakorolt hatásait vizsgáltam. Egyetem után a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (ma Vidékfejlesztési Minisztérium) Természetmegőrzési Főosztályára kerültem, ahol 3 évig dolgoztam. Jelenleg az ELTE Környezettudományi Doktori Iskoláját végzem, ahol szintén emlősökkel foglalkozom. Kutatási területem az utak menti állatgázolási forró pontok feltárása és a konfliktuscsökkentés lehetséges módszereinek kidolgozása.

 

 

Biharugra vízivilága

Hazánk egy eldugott, csendes zugában, Békés megye északi részén találjuk egyik legfontosabb halastavi vizes élőhelyünket, a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak által alkotott tórendszert. A tavak természet- és madárvédelmi jelentőségüket egyrészt méretüknek köszönhetik, hiszen 1927 hektáros kiterjedésükkel az ország második legnagyobb halastórendszerét alkotják. A tavak a múltban kiterjedt, majd lecsapolt Kis-Sárrét egykori mocsárvilágának helyén épültek meg 1910 és 1967 között.

Az ország jóformán egész területére kiterjedő lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét, ezért a 20. század során egyre nagyobb jelentőséget kaptak mesterséges víztereink. Az 1900-as évek első felétől épülő kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet biztosítottak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. Ezen tavak közül is különös jelentőséggel bírnak az „Ugrai-tavak”.

Természetvédelmi értékének köszönhetően a terület része a Körös-Maros Nemzeti Parknak, valamint hazánk Natura 2000 hálózatának. Nemzetközileg fontos madár élőhelyként (IBA) és Ramsari területként is nyilvántartják.

A tavak élővilága

A halastavak sekély vízfelületükkel, változatos élőhelyeikkel, a szomszédos kiterjedt szikes pusztákkal, nedves gyepekkel és erdőfoltokkal nagyszámú növény és állatfajnak nyújtanak életteret.

Közülük is leglátványosabbak és legkönnyebben megfigyelhetők a sokszor hatalmas tömegben jelenlévő madarak.
Az alábbi táblázatban a területen rendszeresen előforduló természetvédelmi szempontból legjelentősebb fajokat foglaljuk össze:

 

 

A nyári lúd a nádasok egyik jellemző fészkelője

 

 A cigányréce számára fontos fészkelő és gyülekező helyet biztosítanak halastavaink
 


Gazdálkodás a halastavakon

 

A halastavak, bár másodlagosan rendkívül fontos szerephez jutottak a természet és a madárvilág sokféleségének megőrzésében, elsődlegesen mégis gazdálkodási céllal létesültek. Ezt nem szabad szem elől téveszteni a ma már védett természeti területté nyilvánított tóegységek esetében sem, noha ezeken a területeken a védelemé az elsőbbség.

 

 
A természetvédelem jól felfogott érdeke, hogy a tavakon fennmaradjon a halgazdálkodás, hiszen annak hiánya közép, de még inkább hosszútávon a tavak elöregedéséhez, egyes élőhelyek megszűnéséhez, a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ennek megfelelően olyan kapcsolatrendszert kell kiépíteni a természetvédelem és a gazdálkodók között, mely biztosítja a természetvédelmi prioritások és a gazdálkodó érdekeinek érvényesülését is.
 
Ez csak egy extenzív módon kezelt halastavon képzelhető el, ahol a gazdálkodó a természetvédelem előírásaihoz igazodva végzi tevékenységét (műtrágyát és meszet nem használ, lecsapolásokat és feltöltéseket a természetvédelmi célkitűzéseknek megfelelően időzíti, természetkímélő nádgazdálkodást végez stb...). Ennek a természetkímélő rendszernek a kidolgozásában és fenntartásában a természetvédelem intézményeinek hathatós segítséget kell nyújtania.
 
A biharugrai térségben a rendszerváltozást követően alaposan megváltoztak a tulajdonosi és kezelői viszonyok. Jelenleg több halgazdálkodó is tevékenykedik a területen. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) mellett a Bihar Közalapítvány is jelen van a területen és egyedülálló módon 500 hektár halastavat kezel kizárólag természetvédelmi szempontok alapján. Az így kialakult helyzet megteremtette annak lehetőségét, hogy a természetvédelem és a halgazdálkodás egymás mellett működve megőrizze hazánk egyik kiemelkedő jelentőségű vizes élőhelyét.
 

                            

 

Projekt a halastavak sokrétű, fenntartható használatáért

A UNEP/GEF támogatásával 2007-óta valósul meg a területen egy MME projekt, melyben egy halgazdálkodó, az Agropoint Kft. mellett a Bihar Közalapítvány is partner.

A projekt célja az, hogy a már létező extenzív halgazdálkodási módszerekre még természetkímélőbb, de gazdaságos alternatívákat dolgozzon ki és vezessen be, kisebb élőhely fejlesztésekkel kedvezőbb életfeltételeket hozzon létre számos védett, fokozottan védett faj számára, valamint, hogy a területet vonzóbbá tegye a fenntartható turizmus számára.

A projekt felismerte, hogy mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók és a helyi lakosság közös érdeke egy gazdaságilag jól működő, a természeti értékeket megőrző, az élőhelyeket fejlesztő, a helyi közösséget is bevonó rendszer. Csak ez lehet a hosszú távú megőrzés alapja, ahol a madármegfigyelő turizmuson kívül egyre nagyobb szerepet kap a szélesebb körök érdeklődését is felkeltő, kontrollált ökoturizmus.

 

 A tavak madártömegei rendszeresen vonzzák a területre a madarászokat

 

Fotók: Ványi Róbert, Porkoláb Magdolna, Vasas András, Simay Gábor

Feliratkozás a következőre: