Magyar gyűrűs gulipán Mauritániában
Január végén egy Magyarországon jelölt gulipán hullott el Mauritániában, az Atlanti-óceán partjánál, a fővárostól (Nouakchott) nem messze.
Ezt a gulipánt 2022. május 25-én a fészkelőterületén, a Dunatetétlen határában elterülő Bába-széken (Kiskunsági Nemzeti Park) fogták meg és látták el GPS jeladóval (Barna Krisztián, dr. Sápi Tamás). Mindez az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet projektjének keretén belül valósult meg (dr. Boros Emil projektvezető, Lánczos Zsuzsanna projekt asszisztens).
A jeladóval ellátott gulipán (Fotó: Barna Krisztián)
A jeladós madaraknak a kutatók általában nevet adnak, ezt a gulipánt Flippernek nevezték el. A madár viszonylag korán, már július elsején elhagyta Magyarországot, feltehetően a súlyos aszály miatt. A nyarat Olaszországban töltötte, majd onnan október végén átrepült Tunéziába, majd Algéria, Marokkó, Nyugat-Szahara érintésével Mauritániába repült.
Flipper útvonala (ELKH, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet)
Mivel a madár jeladója napok óta egy helyről küldött adatokat, feltételezhető volt, hogy valami gond van vele. A madárgyűrűzési központok szövetségén (EURING) keresztül sikerült felvenni a kapcsolatot egy helyi lakossal (Frédéric Marret), aki felkereste az adott helyet és megtalálta a gulipán tetemét. Az elhullás oka nem állapítható meg.
A megtalált madár (Fotó: Frédéric Marret)
Magyarországon eddig kétezer gulipánt gyűrűztek, amelyek közül 32 példány került meg külföldön, a legtöbb Európán belül, a Kárpát-medencétől délre, délnyugatra, illetve nyugati irányban. Mind közül a most megtalált madár a legtávolabb megkerült hazai jelölésű példány. Afrikában még kettő magyar gyűrűs gulipán került meg, 1955-ben és 1977-ben, Tunéziában.
Az elhullás oka ismeretlen, a fészkelőhelyétől légvonalban 4506 km-re pusztult el (Fotó: Frédéric Marret)
A gulipán fokozottan védett, rendszeres fészkelő partimadarunk. Márciustól novemberig lehet megfigyelni a síkvidékek szikes tavain vagy sekély időszakos kiöntéseken, tavakon. Vonuló madárfaj, a telet elsősorban a Földközi-tenger partvidékein, és Északnyugat-Afrika pervidékein tölti.
További információ és megkerülési térképek a gulipánról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-recavo
A gulipán megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:
Nagy lilik, aki lemaradt a Tatai Vadlúdsokadalomról
Egy magyar gyűrűs nagy liliket fényképeztek éppen a Tatai Vadlúdsokadalom hétvégéjén, november 25-én Belgiumban (Filip De Ruwe).
A ludakon, hattyúkon gyakran alkalmaznak nyakgyűrűket, ami alapján sokkal könnyebb a madarak azonosítása, de ezt a nagy liliket a mindössze egy centiméter magasságú fémgyűrűje alapján sikerült azonosítani. Ez az első ilyen eset a hazai madárgyűrűzési adatbankban.
A Belgiumban fényképezett nagy lilik fémgyűrűje (Fotó: Filip De Ruwe)
Ezt a példányt, harminc társával együtt 2013. február 28-án fogták be és jelölték a Zámoly határában lévő víztározónál. A befogáshoz az Alterra kutatóintézet (Hollandia) munkatársai, hazai szakemberek (Szinai Péter, Szalai Gábor) segítségével vetőcsöves tarlóhálót használtak. A madarak közül öt kapott műholdas nyomkövető eszközt (ezek mozgási adatai sok más példányéval együtt láthatóak az online Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban (https://migrationatlas.org/node/1789 oldalon, a „Tracking projects” ikon bekapcsolását követően). A többi 26 nagy liliket nyakgyűrűvel jelölték meg, köztük a most megfigyelt madarat is, ám ez elhagyta (letörhetett vagy valami más módon elvesztette) a nyakgyűrűjét az utóbbi két évben. Előtte 12 alkalommal került szem elé Németországban és Belgiumban a téli hónapokban, legutoljára 2020. december 12-én azonosították a nyakgyűrűje alapján a mostani megfigyelési helyétől nem messze.
A Belgiumban fényképezett nagy lilik megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
Magyarországon mindössze 205 nagy liliket gyűrűztek ezidáig, közülük jelenleg a most Belgiumban megfigyelt példány a legidősebb megkerült madár. A teljes EURING adatbankot nézve a legidősebb ismert gyűrűs vadonélő nagy lilik 25 éves volt, azt Hollandiában jelölték és végül vadászat áldozata lett.
A 2013-ban Zámolyon gyűrűzött nagy lilikek megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
A 2013-ban Zámolynál megjelölt 31 nagy lilik közül 19-ről érkeztek később megkerülési adatok a Madárgyűrűzési Központba, elsősorban itthonról és a környező országokból, de volt madár, amit Bulgáriában figyeltek meg, vagy Oroszországban, Kazahsztánban lőttek le. A most Belgiumban megfigyelt hazai gyűrűs madár telelőterületet váltott és a Germán-alföldön tölti a hideg hónapokat, ezért a Tatai Vadlúdsokadalomról is lemaradt..
Egy nagy lilik műholdas jeladót kap (Zámoly, 2013., Fotó. Lukács Katalin Odett)
A nagy lilik Eurázsia és Észak-Amerika tundráin fészkel. A Kárpát-medence fontos vonuló és telelőterülete az Oroszország észak-, északnyugati területein, különösen a Tajmir-félszigeten fészkelő állománynak. Egyes éjszakázó és pihenő helyeken ilyenkor többtízezres csapatok gyűlnek össze, mint például a Tatai Öreg-tavon.
További információ és megkerülési térképek a nagy lilikről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ansalb
A nagy lilik megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:
Magyar gyűrűs pajzsoscankó Mauritániában
Egy Magyarországon gyűrűzött pajzsoscankót figyeltek meg január közepén a Diawling Nemzeti Parkban a Szenegál folyónál, Mauritániában, a hazai gyűrűzési helyétől 4632 km-re (megfigyelő: Sergio Rodrigo).
A megfigyelt pajzsoscankó 2020. augusztus 16-án kapta a színes, egyedi kóddal ellátott zászlós jelölőgyűrűjét, ami alapján sikerült azonosítani a madarat. A gyűrűzésre a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Mekszikópusztai Madárvártán (Fertőújlak, Borsodi-dűlő) került sor, amely kiemelt jelentőségű terület a hazai fészkelő és átvonuló vízi és partimadarak számára (gyűrűző: Lukács Katalin Odett). Ez az első magyar gyűrűs pajzsoscankó, ami megkerült Mauritániában.
A Mauritániában megfigyelt pajzsoscankó a gyűrűzést követően (Fotó: Karcza Zsolt)
Magyarországon eddig 1758 pajzsoscankót gyűrűztek a tavaszi és az őszi vonulási időszakban. Közülük ez a hatodik példány, amit Afrikából jelentettek vissza, a többi madarat rendszerint lelőtték. Egy Tunéziában, négy pedig Maliban került így kézre kézre. A most megfigyelt példány a gyűrűzési helyétől legtávolabb megkerült pajzsoscankó a hazai madárgyűrűzési adatbankban.
A MAuritániában megfigyelt pajzsoscankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
A pajzsoscankó Eurázsia északi részének nedves, mocsaras területein fészkel. Hosszútávú távú vonuló, a Kárpát-medencén átvonuló állománya a telet Afrika Szaharán túli területein tölti. Ősszel és tavasszal nagy számban lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon.
További információ a pajzsos cankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-phipug