Vizimadarak

A megfigyelt pajzsoscankó 2020. augusztus 16-án kapta a színes, egyedi kóddal ellátott zászlós jelölőgyűrűjét, ami alapján sikerült azonosítani a madarat. A gyűrűzésre a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Mekszikópusztai Madárvártán (Fertőújlak, Borsodi-dűlő) került sor, amely kiemelt jelentőségű terület a hazai fészkelő és átvonuló vízi és partimadarak számára (gyűrűző: Lukács Katalin Odett). Ez az első magyar gyűrűs pajzsoscankó, ami megkerült Mauritániában. 

A Mauritániában megfigyelt pajzsoscankó a gyűrűzést követően (Fotó: Karcza Zsolt)

Magyarországon eddig 1758 pajzsoscankót gyűrűztek a tavaszi és az őszi vonulási időszakban. Közülük ez a hatodik példány, amit Afrikából jelentettek vissza, a többi madarat rendszerint lelőtték. Egy Tunéziában, négy pedig Maliban került így kézre kézre. A most megfigyelt példány a gyűrűzési helyétől legtávolabb megkerült pajzsoscankó a hazai madárgyűrűzési adatbankban.

A MAuritániában megfigyelt pajzsoscankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A pajzsoscankó Eurázsia északi részének nedves, mocsaras területein fészkel. Hosszútávú távú vonuló, a Kárpát-medencén átvonuló állománya a telet Afrika Szaharán túli területein tölti. Ősszel és tavasszal nagy számban lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon.
További információ a pajzsos cankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-phipug

Ezt a madarat fiókaként gyűrűzték június elején Nyékládháza közelében (Debreczeni-tó, gyűrűző: Balázsi Péter).

Az Ukrajnában megfigyelt küszvágó csér megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ez a második magyar gyűrűs küszvágó csér megkerülés Ukrajnában, de az első, amit a színes gyűrűje alapján azonosítottak. Az első eset még 1961-ben történt, amikor egy 1957-ben a Szegedi Fehér-tavon, dr. Beretzk Péter által, fiókaként jelölt példányt lőttek le a Duna-delta közelében.
Az itthon ezidáig megjelölt közel hétezer küszvágó csér közül összesen 21 madár került meg külföldön, közülük három Afrikában (a Dél-afrikai Köztársaságban, Mozambikban, és Namíbiában). Magyarországon eddig 24 külföldi gyűrűs példány került meg. 

A Madárgyűrűzési Központ adatbankjában szereplő küszvágó csér megkerülések.

A küszvágó csér fokozottan védett, rendszeres fészkelő madárfaj Magyarországon, szikes tavak, halastavak, vagy bányatavak környékén, szigetein, sokszor dankasirályokkal vegyes telepeken. Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti.

További információ a küszvágó csérről a Tudástár, Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-stehir

 

Ezt a madarat fiókaként gyűrűzték július elején az Osli-Hanyban, az Esterházy Madárvárta közelében (Fertő-Hanság Nemzeti Park, gyűrűző: Tatai Sándor). Az eddig külföldön megkerült hazai jelölésű kis kócsagok közül ez a példány kóborolt északi irányban a legtávolabb.

A Csehországban megfigyelt kis kócsag megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Az itthon ezidáig megjelölt kétezer kis kócsag közül összesen 20 madár került meg külföldön, a legtöbb Olaszországban (6 példány) és Tunéziában (3 példány). A legtávolabbi megkerülést a telelőterületről, Szenegálból jelentették. 
A kis kócsag fokozottan védett gémféle. Vonuló, a telet Afrikában tölti, ahonnan március és május között érkezik vissza a fészkelőterületére. A fiatal madarak a kirepülést követően kisebb-nagyobb távolságokra kóborolnak, mielőtt megkezdenék az őszi vonulásukat DNy-i irányba.
További információ a kis kócsgról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-egrgar

 

Ezt a madarat 2017. február elején gyűrűzték Budapesten, a Római parton (gyűrűző: Lukács Katalin Odett). Azon a télen különösen sok vízimadár gyűlt össze a Dunán és a be nem fagyott vizeinken. 

Telelő szárcsák Buapesten, a Soroksári Dunán, 2017. február (Fotó: Lukács Katalin Odett) 

2016/2017 telén összesen 81 szárcsát gyűrűzek a Duna Budapesti szakaszán. Ezek közül korábban már két példányról érkezett távolsági megkerülési adat a Madárgyűrűzési Központba. Egyiket 2018. szeptemberben Oroszországban, Csuvasföldön ejtették el. A másik példányt Lengyelországban, Katowice közelében figyelték meg több alkalommal, 2017. októberében és 2018. februárban. Ez utóbbi madár azon a télen hamarabb visszatért északra, esetleg nem is vonult messzebbre, de mivel nincs több megfigyelési adata, ezt nem tudhatjuk.

A 2016/2017. telén a Duna budapesti szakaszán jelölt szárcsák külföldi megkerülései (Madárgyűrűzési Központ)

A szárcsa vonuló madár, de a nagy elterjedési területén belül más-más vonulási szokásaik vannak az egyes állományoknak. A Nyugat- és Dél-Európai szárcsák nem vonulnak, csak az időjárási helyzettől és a vizek táplálékellátottságától függően változtatják a tartózkodási helyüket. A Kelet- és Észak-Európai állományok télen délebbre húzódnak. Ha a fészkelő helyen keményebb a tél, befagynak az utolsó vízfolyások is, nagy számban jelennek meg a Kárpát-medencében, Dél-Európában, de nem ritkán Észak-Afrikában is.  

A fiókáit vezető szárcsa a Visztula egyik holtágában (Fotó: Hubert Mateuszczyk)

Nálunk gyakori fészkelő madár, ebben az időszakban vezetik a fiókáikat. Az itthoni költő madarak elsősorban a Kárpát-medence be nem fagyott vizein vagy a Földközi-tenger partvidékén telelnek.

A megfigyelt szárcsát fényképről, a fémgyűrű száma alapján azonosították (Fotó: Hubert Mateuszczyk)

További információ a szárcsáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-fulatr

 

Ezt a bütykös hattyút fióka korában jelölték a Balatonon, Fonyódon, 2017-ben (Lukács Katalin Odett). Abban az évben és 2018-ban is megfigyelték még a gyűrűzés környékén, az idei évből ez az első megkerülési adata a madárnak. 

Magyar gyűrűs bütykös hattyú megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ez a második hazai gyűrűzésű bütykös hattyú megkerülés Görögországban. Egy 1998 telén, a Soroksári Dunán gyűrűzött telelő példány tetemét 2002. januárban az Evros folyónál találták meg, közel a török határhoz. Korábban Németországban és – költési szezonban – Ukrajnában is megfigyelték.

Magyar gyűrűs bütykös hattyúk megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A most Theszalonikinél fotózott példány viszont hazai költő állományból származik. Mivel 3. éves a madár (a madárgyűrűzési adatbankban a madarak korát az EURING kódolással jelölik), még nem költő példányról van szó. A bütykös hattyúk általában a 4. éves korukban kezdenek fészkelni (ettől lehetnek eltérések). A fiatal, 1-3. éves madarak kisebb-nagyobb távolságokat tesznek meg, de a legtöbbször csak a Kárpát-medencén belül, amíg megtalálják a végleges fészkelési területüket, amelyhez a későbbiekben hűek maradnak.

A hazai fészkelő bütykös hattyúk az enyhe teleken a költőhelyük környékén maradnak, de ha a fagyok rákényszerítik, még be nem fagyott vizeket keresnek fel, vagy a Kárpát-medence délebbi területeire húzódnak. Ritkábban messzebbre vonulnak telelni, hazai gyűrűs madarakat olykor Észak-Olaszországban is megfigyelnek (Isonzó deltavidékén), de ennél délebbi területekre nagyon ritkán vetődnek el a hazai hattyúk. Egy 1989. augusztusban, a Fertő-tónál jelölt madarat ugyanabban az évben, télen, Spanyolországban, Menorca-szigeten találtak meg sérülten. Az nem bizonyított, hogy ez a madár hazai fészkelő vagy átvonuló példány volt-e.

Kíváncsian várjuk, hogy a most a Szaloniki-öbölben megfigyelt madár hol bukkan fel legközelebb, visszatér-e a Kárpát-medencébe.

További információ a bütykös hattyúkról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cygolo