Habár a teknősök életük nagy részét a vízben vagy annak közelében töltik, a nőstények fészkeiket a szárazföldön, laza talajú, vízelöntéstől védett, magasabban fekvő területekre rakják. Ilyenkor az élő- és a szaporodóhelyek között közlekedő teknősök gyakran kényszerülnek arra, hogy átkeljenek a vonulási útvonalukat kettészelő, az élőhelyeket feldaraboló betonozott és földutakon, ahol az azokon közlekedő autók, kerékpárok, mezőgazdasági járművek sok esetben végzetesek lehetnek számukra.

 

Úton elütött, tojásait lerakni igyekvő nőstény mocsári teknős (fotó: Csernak Roland / Herptérkép)

 

Amennyiben úton áthaladó teknőssel találkozunk, álljunk meg, segítsünk neki azzal, hogy felvesszük és az úttól biztonságos, pár 10 méteres távolságra lehelyezzük figyelve arra, hogy csak abba az irányba vigyük, amerre ő maga is igyekezett. A felnőtt teknősöket semmiképp ne vigyük vissza a vízhez, mert ezzel nemhogy segítenénk rajtuk, mint inkább nehezítjük a dolgukat, hiszen ebben az esetben kezdhetik elölről az utat. 

Előfordulhat, hogy a teknősök vonulásuk során kertekbe is betévednek, ahol az ott élő kutyák nehezíthetik meg a dolgukat. Ebben az esetben, ha lehet, a teknőst ne zavarjuk, inkább a kutyá(ka)t zárjuk be egy rövid időre, míg a teknős átkelve a kerten, folytatja útját.

 

 

Ebben az időszakban nem csak mocsári teknősökkel, de a hazánkban szintén előforduló és néhány esetben szaporodó idegenhonos teknősfajokkal is találkozhatunk. A legjobb, amit ilyen esetben tehetünk, hogy eljuttatjuk őket a legközelebbi állatkertbe, ahol befogadják őket és megfelelő körülményeket biztosítva számukra gondoskodnak róluk, biztosítva azt, hogy ne kerülhessenek ki a természetes vizekbe.

 

Kérjük, hogy az autóval, kerékpárral közlekedők ebben az időszakban fokozottan figyeljenek az utakon áthaladó vagy éppen ott napfürdőző állatokra (a teknősök mellett a kígyókra, gyíkokra, sünökre is) és, ha tehetik, segítsék át őket az úton.

Amennyiben bárkinek tudomása van a mocsári teknősök által gyakran használt vagy nagyszámú állat elütésével érintett útszakaszról, akkor várjuk az ilyen megfigyelésekkel kapcsolatos információkat is, illetve minden hüllővel és kétéltűvel kapcsolatos észlelést az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapján, vagy ingyenes Android és iOS rendszeren is futó okostelefon alkalmazásunkon keresztül.

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen teknősfajjal találkoztunk, akkor a határozásában segítségünkre lehet a Kétéltű- és Hüllőhatározó okostelefonos alkalmazás, mely szintén elérhető mind az Android, mind pedig az iOS rendszert használó készülékeken.

 

 

 

 

A rejtély megoldása - az örvös galamb

Néhány évtizeddel ezelőttig az örvös galamb (Magyarország madarai honlapoldal és Magyarország madáratlasza) a nyiladékokkal tarkított erdők és az erdőszélek emberkerülő, óvatos madara volt.

 

Azonban az 1970-es évektől megkezdődött a faj urbanizációja, ami az elmúlt néhány évben robbanásszerű növekedést mutat. Ennek egyik jele a hektáronként akár 5-8 páros állománysűrűség, továbbá az épületen (ablakpárkány, balkonláda, erkély) fészkelések mind gyakoribbá válása.

 

Lehet tenni valamit az ürülékszennyezés ellen?

Az örvös galambok települési jelenléte ellen nincs mit tenni, sőt az állományuk további jelentős és gyors növekedésére lehet számítani.

A szabadban parkoló autók nagymértékű szennyeződése elkerülésének egyetlen - elvi - módja, ha a költési időszakban nem parkolunk fa alatt (bár ez általánosságban nyilván nem életszerű). Azonban még ez sem akadályozza meg, hogy a nyílt helyen álló autónkra ne pottyanjon egy-egy ürülék az átrepülő madaraktól. 

A legjelentősebb ürülékszennyezés az éjszakázóhelyek alatt következhet be. Ha ez az autónk éjszakai parkolóhelye felett van, akkor meg lehet próbálkozni az alváshoz korán felgallyazó madarak naponkénti elhessegetésével mindaddig, amíg más helyre nem települnek át aludni (a költést ez nem befolyásolja).

 

AKIT RÉSZLETESEBBEN IS ÉRDEKEL A TÉMA

Miért az örvös galambnál jelentkezik a probléma?

Az életmódja és a termete miatt.

A kora tavasszal a mediterráneumi telelőterületekről hazatérő madarak hetek alatt párba állnak, és a költés, pontosabban a kotlás elkezdéséig a madarak ugyan arra az ágra járnak vissza és ott szorosan egymás mellett ülve alszanak.

 

Mivel a madarak anyagcseréje gyors, folyamatosan, éjszakai is ürítenek, így egy néhány tenyérnyi felületen jelentős mennyiségű ürülék halmozódik fel már egyetlen éjszaka alatt is, ami néhány nap alatt több centiméteres vastagságot ér el.

 

Miután a kotlás kezdetét veszi, az éjszakázóágra (ez lehet az eredeti, de akár más helyen lévő is) már csak egy madár tér vissza, de ez a lényegen, a jelentős piszkításon nemigen változtat.

Ez a viselkedés és az ebből következő ürülékfelhalmozódás egyébként a rokon balkáni gerlére (Magyarország madarai honlapoldal és Magyarország madáratlasza) is jellemző, de ennek jóval kisebb termete, és eltérő táplálkozása (főleg magvakat csipeget) miatt az ürülékszennyezése is kevésbé feltűnő, bár ha ez az autónkon történik, azért észre fogjuk venni.

 

A nagy termetű örvös galamb ürüléke is termetes, ezért ez nemcsak az éjszakázóhelyek alatt lehet zavaró. Bár furcsán hangozhat, de a "potyadék" jellegéből a madarak viselkedésére is következtetni lehet.

 

 

Mitől lila az ürülékük?

Mivel rengeteg fagyalbogyót is fogyasztanak.

A fagyal az egyik legkedveltebb települési sövénybokorfaj, így a városiasodó örvös galambok jelentős mennyiségben tudják fogyasztani ezt a festőtulajdonságú táplálékot. 

 

 

 

Orbán Zoltán

 

 

Amennyiben csatlakozni kíván a felméréshez, kérjük, ezt az internetes Google jelentőlapot használja (a cikk közepén részletesen is olvashat az adatok beküldéséről és felhasználásáról)), ami a terepen, okostelefonon is könnyedén kitölthető és továbbítható: AZ ŰRLAP MEGNYITÁSÁHOZ KATT IDE >> ...
 

 

Hol számíthatunk füleskuvikra?

A füleskuvik alapvetően odúköltő, ezért bárhol számíthatunk rájuk a lakott területeken is a vastagabb fákkal tarkított ligetes parkokban, kertekben, lakótelepeken, utcai fasorokban. A faj számára kedvező, potenciális élőhelyeket egyébként jól jelzi az odúkészítő harkályok, mindenekelőtt a zöld küllő jelenléte – ott, ahol rendszeresen találkozunk egész évben harkályfélékkel, tavasszal és nyáron számíthatunk füleskuvik megtelepedésére is. 

 

Hogyan lehet megtalálni a madarakat?

Első pillantásra lehetetlen feladatnak tűnhet éjszakai életmódot folytató, számunkra láthatatlanul mozgó madarak amúgy is rejtett költőhelyének megkeresése. Szerencsére a fészkelő baglyok felmérése alapvetően a hangjuk alapján történik, a madarakat nem is kell hozzá látnunk! 

A felmérés lényege, hogy az esti szürkületben és éjszaka hallgatózzunk néhány percet az erkélyről, az emeleti ablakból, a tornácról, a kertből, az utcán, parkban sétálva – és ezt hetente egy-két alkalommal ismételjük meg május-július folyamán. Eközben pedig a felnőtt füleskuvikok jellegzetes, gyakran egymásnak válaszolgató, füttyögő jelzőhangját, később pedig a fiókák eleségkérő hangját keressük.

 

Ha valaki mesterséges odúkat helyez ki füleskuvikoknak (erről a cikk végén lehet olvasni), akkor ezeket május második felétől június közepéig érdemes legalább egyszer ellenőrizni, mert így konkrét bizonyítékot is szolgáltathatunk a faj költéséről.

 

Hogyan és hova küldhetem az adatokat?

Ha észleltük e hangok valamelyikét, ennek az elektronikus űrlapnak a gyors és egyszerű, akár okostelefonon is elvégezhető kitöltésével tudunk adatainkkal hozzájárulni a faj országos elterjedési térképének pontosításához:  AZ ŰRLAP MEGNYITÁSÁHOZ KATT IDE >> ...
 

 

 

Mi történik az adatokkal?

A lakosság által beküldött adatok is részét képezik az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály által évente összeállított fajmegőrzési beszámolóknak, melyek egy éves átfutással a HELIACA évkönyvben bárki számára hozzáférhetők az MME honlapján.

 

Miért fontosak ezek?

A civilizációs hatások, az élőhelyátalakítások és a klímaváltozás mind több faj fennmaradását érinti, túlnyomó részt sajnos veszélyezteti. Ezért nélkülözhetetlenek azok az országos, kontinentális és akár globális szinten összehangolt állomány-monitorozó tevékenységek (az MME a Monitoring Központ, valamint a Madárgyűrűzési Központ révén két ilyet is működtet), melyek alapját képezik az érintett fajok természetvédelmi állapotfelmérésének, az állományok megmaradását szavatoló fajvédelmi tervek kidolgozásának és az intézkedések végrehajtásának.

Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály éves jelentései alapján készült állománybecslési adatok első körben a magyarországi természetvédelmi hatóságokhoz kerülnek, majd a Magyar Állam által készített jelentés részeként eljutnak az Európai Unió érintett szerveihez, továbbá a madárvédelmi szervezetek világszövetségének számító BirdLife International-hoz (ebben hazánkat az MME képviseli) is.

 

Miért jó nekünk a baglyok közelsége?

Erről igen szemléletes adatok olvashatók a telelő erdei fülesbagoly csapatok januári felmérése kapcsán írt összesítő beszámolónkban. A kis termetű füleskuvik fő zsákmányállatai a termetesebb éjszakai rovarokból kerülnek ki, de alkalmilag kisrágcsálókat is fognak, így jelenlétük ezek állományszabályozását is segíti.

 

Hogyan segíthetem a füleskuvikok megtelepedését?

Aki jövő tavasszal szeretne a környezetébe csalogatni egy füleskuvik-párt, az év folyamán (április közepéig) helyezzen ki egyet vagy akár néhányat a D-odú család nagyobb méretű (20x20 cm-es alapterület, minimum 70 mm-es röpnyílás) változatából (füleskuvik-, szalakóta-, búbosbankaodú).

 

Amennyiben hasznosnak találta ezt az oldalt, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy közösen még pontosabb képet alkothassunk az erdei fülesbaglyok magyarországi fészkelő állományáról! Köszönjük!

 

Orbán Zoltán

"Amikor még nem tudtam milyen a kisbaglyok hangja és el nem
tudtam képzelni ki a franc hintázik éjszaka a parkban"
(hozzászólás az MME Facebook oldalán)

 

 

A megfigyelési adatokat ezen az űrlapon lehet beküldeni. Köszönjük!

 

Hol számíthatunk erdei fülesbagolyra?

Az erdei fülesbagoly a lakott területeken is a leggyakoribb fészkelő bagolyfajunk. Mivel a rokonság többi tagjához hasonlóan saját fészket nem épít, alapvetően más fajok, főleg a varjúfélék üres fészkeibe költözik be, de a településeken fehér gólya fészkében és akár emeleti balkonládában (lásd a kezdőképen) is megtelepedhet.

 

A költések általában áprilisban kezdődnek, de elég gyakran előfordul, hogy már október végén, november elejétől, és még akár karácsony környékén is tojást raknak egyes madarak. Az ezekből származó fiókákkal azután január első napjaitól február-márciusig találkozni lehet országszerte.

 

Hogy lehet megtalálni a költőpárokat?

Első pillantásra lehetetlen küldetésnek tűnhet éjszakai életmódot folytató, számunkra láthatatlanul mozgó madarak amúgy is rejtett költőhelyének megkeresése, nappal ugyanis a bagolypár többnyire a növényzet sűrűjében rejtőzködik. Szerencsére a fészkelő baglyok felmérése egyike a létező legegyszerűbb madármegfigyelési, adatgyűjtési módszereknek – ehhez ugyanis a madarakat nem is kell látni!

A felmérés lényege, hogy az esti szürkület óráitól alkalmanként hallgatózzunk néhány percet az erkélyről, az emeleti ablakból, a tornácról, a kertből, az utcán, parkban sétálva – és ezt hetente egy-két alkalommal ismételjük meg márciustól júniusig (de ne lepődjünk meg, ha az alábbi nászhangokat februárban, vagy akár az előző év decemberétől halljuk). Eközben pedig a hím és a tojó erdei fülesbagoly gyakran egymásnak válaszolgató udvarló jelzőhangját, a körbe-körbe repkedő hím szárnnyal tapsolását, később pedig a fiókák jellegzetes, mással össze nem téveszthető hangját keressük:

Erdei fülesbagoly hím és tojó nászhangja, illetve repülés közben látható és hallható
tapsoló udvarló repülése (videóŰ: Orbán Zoltán)

 

Itt külön is meghallgathatóak az egyes hangok:

• hím erdei fülesbagoly hangja >>
• tojó erdei fülesbagoly hangja (háttérben a nászrepülő hím tapsolásával) >> 
• nászrepülő hím szárnnyal tapsolása (háttérben a tojó hangjával) >> 
• májusban és júniusban pedig (nagyon korai költéskezdet esetén akár már áprilisban is) egy harmadik hang is csatlakozik a repertoárhoz, a fészket elhagyó fiókák jellegzetes eleségkérő sipítozása >> 

A fészket már elhagyó erdei fülesbagoly fióka eleségkérő hangja (forrás: YouTube)

Mivel a költő párok állandóak, egész évben számítani lehet a madarakkal való találkozásra, ezért érdemes folyamatosan hallgatózni, figyelni.

Bármelyik fán találkozhatunk nappalozó bagollyal, ...

... amit ha észrevesznek a környék madarai, nagy ribilliót csapnak (videók: Orbán Zoltán)

 

Hogyan és hova küldhetem az adatokat?

Ha észleltük e hangok valamelyikét, ennek az elektronikus űrlapnak a gyors és egyszerű, akár okostelefonon is elvégezhető kitöltésével tudunk adatainkkal hozzájárulni a faj országos elterjedési térképének pontosításához itt >>. Köszönjük!

 

Mi történik az adatokkal?

A lakosság által beküldött adatok is részét képezik az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály által évente összeállított fajmegőrzési beszámolóknak. Az ezekből (egy éves átfutással) összeállított HELIACA évkönyvek pedig itt érhetők az MME honlapján >>]

 

Miért fontosak ezek?

A civilizációs hatások, az élőhelyátalakítások és a klímaváltozás mind több faj fennmaradását érinti, túlnyomó részt sajnos veszélyezteti. Ezért nélkülözhetetlenek azok az országos, kontinentális és akár globális szinten összehangolt állomány-monitorozó tevékenységek (az MME a Monitoring Központ, valamint a Madárgyűrűzési Központ révén két ilyet is működtet), melyek alapját képezik az érintett fajok természetvédelmi állapotfelmérésének, az állományok megmaradását szavatoló fajvédelmi tervek kidolgozásának és az intézkedések végrehajtásának.

Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály éves jelentései alapján készült állománybecslési adatok első körben a magyarországi természetvédelmi hatóságokhoz kerülnek, majd a Magyar Állam által készített jelentés részeként eljutnak az Európai Unió érintett szerveihez, továbbá a madárvédelmi szervezetek világszövetségének számító BirdLife International-hoz (ebben hazánkat az MME képviseli) is.

 

Miért jó nekünk a baglyok közelsége?

Erről igen szemléletes adatok olvashatók a telelőcsapatok januári felmérésének oldalán itt >>

 

Hol csatlakozhatok baglyos közösséghez?

A felmérés Facebook közösségi oldala: https://www.facebook.com/erdeifulesbagolyszamlalok/

 

Miként lehet segíteni a baglyok megtelepedését?

Aki jövő tavasszal szeretne a környezetébe csalogatni egy erdeifülesbagoly-párt, az év folyamán (februárig) helyezzen ki valamilyen fészkelést segítő eszközt, ősszel pedig létesítsen bagolyetető egérvárat.

 

Amennyiben hasznosnak találta ezt az oldalt, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy közösen még pontosabb képet alkothassunk az erdei fülesbaglyok magyarországi fészkelő állományáról! Köszönjük!

 

 

 

Orbán Zoltán

A harminc éve nem látott keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

ÖSSZEFOGLALÁS

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus téli etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért etetésük több öngyilkos viselkedéstorzulást is kivált, rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező és az emberi egészséget is veszélyezteti. 

A teljesen felesleges etetésük:

• következtében felhagynak a természetes táplálkozással, ami betegségeket okoz;
• az elkényelmesedő szülők az etetőhelyre vezetik a fiókáikat is, melyeknél az egyoldalú kenyérdiéta „angyalszárny” hiánybetegsége élethosszig tartó röpképtelenséget okoz;
• ősszel nem vonulnak el, emiatt télen tömegesen fagynak jégbe;
• a partközelbe csalogatja a madarak:
  • ahol horgot nyelnek, 
  • repülés közben a maguk után húzott többméternyi horgászzsinór fák ágaira, elektromos vezetékekre akasztja fel őket a csőrükbe, nyelőcsövükbe vagy a gyomrukba akadt horognál fogva, 
  • az úszás közben a lábukra tekeredő horgászzsinór amputálja azt;
• növeli a zsúfoltságot és ebből következően:
  • a madarak közti agressziót,
  • a sérülésveszélyt,
  • a fertőző betegségek terjedését;
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent, mert;
  • a hattyúk csípése fájdalmas és vérző sebet okozhat,
  • madárinfluenza-fertőzést okozhat;
• szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget;
• helyi patkányinváziót okoz;
• élelmiszerpazarlás, mely fenntartja a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termelését, az agrárterületek élővilágának pusztulását;
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
• növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket, rontja a madarak társadalmi megítélését;
• a mindezekért szintén felelős kacsaetető automaták ráadásul még az emberek pénzét is kicsalja; 
• a folyamatos etetés öngerjesztő problémaspirálként működik:
  • többnyire nyáron, a strandszezonban kezdődik;
  • az etetett madarak ősszel nem vonulnak el; 
  • a terület felett átvonulók közül az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt újabbak csatlakoznak az így folyamatosan növekvő madártömeghez;
  • az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta madarat, ezért tovább etetik őket;
  • az etetőhelyek közelében évről évre több madár költ;
  • így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

A vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre", hanem az értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást.

Természetesen nem szeretnénk elvitatni senki döntési jogát attól, hogy mikor és mit tesz, és ami még fontosabb, nem kérdőjelezzük meg senki jó szándékát! Egyetlen célunk a szakmai érvekkel alátámasztott tájékoztatás, remélve, hogy az olvasottaknak köszönhetően a jövőben kevesebb madár kerül bajba. Az ő nevükben is köszönjük megtisztelő figyelmét!

 

 

 

Felhagynak a természetes táplálkozással?!

Igen.

A növényevő vízimadarak (hattyúk, récék [kacsák], ludak) természetes táplálékát alapvetően a szárazföldön legelt többtucatnyi lágyszárúnövényfaj képezi változatos beltartalmi értékkel és megfelelő rosttartalommal. Ott, ahol ez nincs meg, a madarak nem is telepednek meg vagy nagyobb távolságra repülnek táplálkozni (lásd a tatai Öreg-tó vadlúdcsapatait).

 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az etetőhelyek vízimadarai gyorsan felhagynak a természetes táplálkozással és a legeléssel megszerezhető változatos növényi táplálékkal szemben heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú, természetellenes és adalékanyagokkal teli diétán élnek, ami hiánybetegségeket, emésztőrendszeri gyulladást okozhat. 

 

A fiókákra is veszélyes?!

Igen.

A megfigyelések szerint a vízimadár-etetőhelyek madarai, különösen a bütykös hattyúk, de a tőkés récék is előszeretettel és egyre nagyobb számban költenek, költhetnek az etetőhelyek közvetlen közelében. 

Ezek fiókái önellátók, a szülők nem etetik őket, a hónapokig röpképtelen fiatalok az őket védő-kísérő szülőket is utánozva táplálkoznak. 

Az etetéstől elkényelmesedő, természetellenes viselkedésű madárszülők a költési időszakban is az etetőhelyekre járnak, a kikelést követően a fiókáikat is ide vezetik. Így a fiatalokat is érinti az egyoldalú táplálkozás, ami gyakran visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet okoz (ennek külön neve is van – „angyalszárny-betegség"), ami életre szóló röpképtelenséghez, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullásához vezet.

 

Ősszel nem vonulnak el, ami külön veszélyforrást jelent?!

Igen.

Az etetőhelyeket látogató növényevő vízimadarak közös jellemzője, hogy a megfelelő mélységű víz nemcsak nélkülözhetetlen pihenő-, fürdő- és ivóhelyet, de a szőrmés szárazföldi ragadozóktól egyedül védő éjszakázóhelyet is jelent számukra. 

Ezért a vízimadarak alapvető túlélési szabálya, hogy a táplálkozóterületeket elfedő hóval és a vizeket befagyasztó faggyal érkező tél elől hó- és fagymentes területekre kell vonulniuk.

 

A horognyelésért, lábamputációkért is az etetés felelős?!

Igen.

Természetes körülmények között a nyíltvízi életmódot folytató madarak nagy távolságot tartanak a parton mozgó emberektől, ezért a mély és távoli vizeken védettek a horgászok szerelékeitől. 

Ez etetés következtében a parti zónába vonzott madarak esetében ez a védelem megszűnik, és különösen a hosszú nyakú hattyúk tudják felvenni a fenékről a felcsalizott horgokat. Ezek azután az elúszó, majd ijedtében felrepülő madár csőrébe, torkába, nyelőcsövébe vagy a gyomrába akadva, akár több tíz méternyi zsinórral együtt szakadnak be. 

 

A fájdalom, a fertőzésveszély és a táplálkozás akadályozása mellett a horogról lelógó hosszú damil folyamatos akadásveszélyt jelent a madár számára mind úszás, mind repülés közben.

Az etetéssel a horgászok által használt parti zónába csalogatott madarakat a lábukra tekeredő és azt hosszú szenvedés után amputáló horgászzsinórveszély is fenyegeti.

Növeli a sérülés- és a fertőzésveszélyt?!

Igen.

A vízimadár-etetés egyik elkerülhetetlen hatása, hogy rendkívüli mértékben képes növelni az egyedsűrűséget, különösen a fagyokkal mindinkább szűkülő, az úszó madarak által nyitva tartott madárlékekben vagy lihogókban.

A bedobált élelemért tülekedő, a falatokért harcoló madarak között jelentősen nő a fajon belül, és a fajok között egyébként még ritkább agresszió. Ez kisebb nagyobb sérüléseket okoz, ami nagy hidegben tovább rontja a túlélési esélyt.

A nagytestű vízimadaraknál ugyancsak folyamatos balesetveszélyt jelent a jégre szállás, az elesés, de a csúszós felületen ügyetlenkedő, onnan nehezen felszálló madarak a szárnyas és a szőrmés ragadozóknak is kiszolgáltatottabbak.

A vízimadarak etetőhelyein jelentkező túlzsúfoltság, az állatok közötti megnövekedett agresszió, az ürüléküktől és az elhullottak tetemeitől is mind szennyezettebbé váló víz ideális helyzetet teremt a fertőző betegségek terjedéséhez is. Ezek egyik legveszélyesebbike a haszonállat baromfikat százezres nagyságrendben elpusztító (vagy a betegség kockázata miatt elpusztítandó) és akár a mi egészségünket is veszélyeztető, világméretű járványokat okozó madárinfluenza.
 
Ennek vírusa a madarak testváladékaival (nyál, ürülék) és tetemeivel egyaránt terjed, és a téli körülmények között heteken át fertőzőképes marad. A kór legfontosabb terjesztői pedig éppen a vonuló vízimadarak (az énekesmadár-etetőket látogató fajok nem hordozók, fertőződés esetén órák alatt annyira legyengülnek, hogy nem terjesztik a betegséget).

Ránk, emberekre is veszélyt jelent?!

Igen.

A vízimadár-etetés kapcsán meg kell említeni ennek humán-egészségügyi és balesetvédelmi veszélyeit is. A vadon élő állatok és az emberek ilyen nagyságrendű és ennyire testközeli érintkezése nem általános, ezért is különösen veszélyes. Az egyik legfontosabb veszélyforrást a normál esetben csak madarakat megbetegítő madárinfluenza jelenti. A betegség terjedésének legfontosabb feltétele a zsúfoltság és gyakori érintkezés, ami a különösen veszélyeztetett baromfitelepek mellett a vízimadár-etetőhelyeket is jellemzi.
 
A madárinfluenzát többnyire az egészségügyi előírásokat lazán kezelő Ázsiában kapják el a túlzsúfolt baromfitelepeken dolgozó munkások. A járványügyi szakemberek legnagyobb félelme, hogy a madár- és az emberinfluenza kórokozóit egyaránt hordozó beteg ember szervezetében a két törzs mutálódik, és így útjára indul egy „szupervírus” okozta világméretű járvány. 

Ezért a madárinfluenza elleni védekezés egyik legfontosabb eleme, hogy a lakosság ne lehetőleg kerüljön közvetlen fizikai kapcsolatba vízimadarakkal. Normál körülmények között ez nem is lenne probléma, hiszen a vízimadárfajok élettere és az emberek lakóhelye különböző. Csakhogy a vízimadár-etetés ezt a természetes elszigeteltséget és védelmet alapvetően és a legrosszabb őszi és téli időszakban teszi semmissé!  Ráadásul az innen hazafelé tartó, és eközben tömegközlekedést használó emberek a cipőjükön, a ruházatukon és a kezükkel szélesebb körben is terjeszthetik a madarakról emberekre terjedő kórokozókat.

Végül, de nem utolsó sorban a bajba került, jégbe fagyott madarak mentése különösen kockázatos munka, amit azoknak kell viselniük, akik mások felelőtlensége miatt kénytelenek az életüket kockáztatva a jégre menni.

Szennyezi a környezetet és rontja a vízminőséget?!

Igen.

Az érintett mesterséges és természetes tavak, folyók madáreltartó-képességét hónapokon át meghaladó, mesterségesen fenntartott túlzsúfoltság következtében a vizek szervesanyag-terhelése nő, a víz minősége pedig romlik. Ez a hatás annál erőteljesebb, minél kisebb az érintett vízfelület, azaz a probléma különösen a települési parkok, belső kerületek tavacskáinál, holtágainál, csatornáinál jelentkezik.

Helyi patkányinváziót okoz?!

Igen.

Az etetőhelyen kiszórt, napi akár mázsányi (!) tömegű kenyér, chips és egyéb eleség, melynek mennyisége a téli hónapokban összesen a több tonnát, éves viszonylatban pedig még ennél is sokkal többet elérhet, a területre vonzza a patkányokat is, melyek a tavak és folyók partjába járatokat ásva szaporodni is tudnak. 

Ezek kordában tartása nem csak drága és problémás, de a vérzékenységet okozó szer ránk, emberekre is veszélyt jelent - a legújabb vizsgálatok szerint a rágcsálóirtó hatóanyag az emberi szervezetbe jutva (pl. az ivóvízbázison keresztül) magzatkárosító hatású.

A papírhasábokból könnyen kiszóródható, méreggel csávázott színes táplálék nem szelektív, védett vadon élő madarakra és emlősökre is életveszélyt jelent. Ez sajnos igaz az itt sétáltatott kutyákra éppúgy, mint a néhány pillanatra nem figyelt kisgyerekekre is. És mindez a felesleges vízimadár-etetés egy újabb
következménye. Megéri?!

 

Hozzájárul az agrárterületek biológia sokféleségének csökkenéséhez?!

Igen.

Aggasztó méreteket ölt a mezőgazdasági területek térhódítása, globálisan már meghaladja az erdőterületekét, ennek következtében pedig a természetes élőhelyek felszámolódása és az ezeken élő állat- és növényvilág eltűnése, amint arról csak a közelmúltban többször is be kellett számolnunk, például:

• mintegy 600 millió fészkelő madárral lett kevesebb az Európai Unióban 1980 óta;
• évtizedek stabilitása után közel negyedével csökkent a hazai fehérgólya-állomány 2015-2020 között;
• aggasztóak a legfrissebb magyarországi madárállomány-elemzések.

Ráadásul a felmérések szerint a jóléti társadalmakban elképesztő mértékű az élelmiszerpazarlás, ami a megtermelt élelmiszer 30-50%-át jelenti. Az asztalunkra szánt vagy a haszonálatok takarmányának termelt élelem teljesen felesleges, országosan és éves szinten sok-sok tonnányi nagyságrendű bedobálása a vízimadaraknak tehát hozzájárul az agrártáj kiüresedéséhez, az élőhelyek és a fajok eltűnéséhez.

 

Fokozza a nem természetes városiasodást?!

Igen.

A vízimadarak etetésének egyik alapvető problémája, hogy egészen kis területű, a madarakat természetes úton táplálékkal ellátni képtelen, fészeképítésre, költésre és fiókanevelésre teljesen alkalmatlan vízfoltokra, parki tavacskákra, medencékbe, szökőkutakba is képes odacsalogatni madártömegeket. Ezek közelében nagy a kockázata annak, hogy a madarak veszélyes helyekre, például épületek lapos tetejére, erkélyére építik fészkeiket, ahol fiókáik éhen pusztulnak vagy leugorva agyonütik magukat, az elütésveszélyről nem is beszélve.
 

Növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket, rontja a madarak társadalmi megítélését?!

Igen.

Figyelembe véve, hogy a vízimadár-etetés egyik súlypontja nyárra esik, amikor az emberek tömegesen keresik fel a strandokat, a madarak helyi állománynövekedése okozta feszültség esélye is nagy. Ugyanis azok is kénytelenek elviselni a mások nemtörődömsége miatt bekövetkező áldatlan állapotokat, akik nem etetik a madarakat.
 
Különösen a nagytestű hattyúk tömeges jelenléte zavarja a horgászokat, mert megeszik a vízbe szórt halcsalit, miközben rendszeresen horogra is akadnak és elszakítják a felszerelést. A parton sétálóknak hatalmas, nedves ürülékcsomókat kell kerülgetniük és egyaránt ügyelniük kell a kisgyerekekre és a kisebb testű kutyáikra is, mert velük szemben agresszívak lehetnek a parton kunyeráló madarak. A fiókáikat féltő hattyúszülők pedig meg is támadják a fürdőző, csónakázó embereket.
 

A kacsaetető automaták is rosszak?!

Igen.

A vízimadarak teljesen felesleges, a madarakra, a környezetre és az emberekre is káros etetése kapcsán sajnos megjelent a nyerészkedés is - a fizetős kacsaetető automaták célja egyedül a bevételszerzés, amit a jószándékú embereket megtévesztésével ér el. 

Ha ilyet láttunk, jusson eszünkbe, hogy a vízimadaraknak zöld növényeket kellene legelniük a gyepeken, illetve vízinövényeket a vízben, nem pedig összesöpört malomipari hulladékból pelletált „csemegét" potyázniuk. Viselkedés-megváltoztató, a madarakat elkényelmesítő hatásuk miatt a kacsaetető automaták tartalma ugyanolyan káros, mint az összes többi bedobált étel, azzal a nem mellékes súlyosbítással, hogy ezek üzemeltetője az emberek átverésével a pénzüket is kicsalja, és a jó szándékú, de kellő ismeretekkel nem rendelkező önkormányzatokat, területtulajdonosokat is megtéveszti a kihelyezési engedély megszerzése érdekében.
 
Ne dőljünk be tehát az ezeken az automatákon olvasható hamis ígéreteknek, ne pazaroljuk a pénzünket a madaraknak kárt okozó, hulladék „eledel” megvásárlására és bedobálására! Jó lenne, ha a terület tulajdonosa, többnyire a helyi önkormányzat, nem adna ki ilyen automaták telepítésére engedélyt, illetve a meglévőket mielőbb leszereltetné. 

 

Az etetőhelyek vízimadarait lehet menteni?

Nem.

A vízimadár-etetés kapcsán bajba jutott madarak mentése nem reális alternatíva, mert:

• többnyire sok, akár százas nagyságrendű és nagytestű madarat érint;
• ezek csak a leromlás végső stádiumában válnak röpképtelenné, azaz befogásuk (a hattyúk kivételével) nem megoldható;
• a madárinfluenza kockázata miatt a mentett vízimadarakat karantén jellegű elhelyezésben kellene helyezni;
• tartásukhoz nagyméretű medencével rendelkező karanténszállásra lenne szükség, ahol a madarak úszni, fürdeni tudnak – ennek hiányában ugyanis nem ápolják megfelelően a tollazatukat, így elengedésüket követően a vízre ülő madarak tolla átázik és a madarak megfulladnak;
• vadonbéli áttelepítésük sem megoldás, mert a madarakat az etetőhely csábítása szinte azonnal visszatérésre készteti.
   

 

A 2016/2017-es tél egyik legszomorúbb tapasztalata rámutatott arra, hogy a tájékozatlan, alapvetően nyilván jó szándékú lakosságot milyen mértékben tudja félrevezetni, rossz cselekvésre ösztönözni néhány megalapozatlan, szakmaiatlan, egyéni érdekeket szolgáló felhívás a Facebookon. A vízimadarak ugyanis nem valamiféle elháríthatatlan vagy különleges időjárási esemény, hanem a felelőtlen emberek miatt kerülnek bajba. Téli túlélésüket egyedül az szavatolja, ha ösztöneikre hallgatva időben fagy- és hómentes területre vonulnak.

 
Látva teljesen felesleges etetésük veszélyeit, valóban olyan nehéz mellőzni ezt és tiszteletben tartva őket, csendes szemlélőként „csak” megfigyelni őket? Köszönjük!

Magyarországon leggyakrabban a települési dolmányos varjak kapcsán fordulhatnak elő ilyen esetek, elsősorban a május-június közötti fióka kirepülési időszakban. Ismétlődő, illetve óvodáknál, iskoláknál, nagy forgalmú közterületeken előforduló esetekben az önkormányzat, a jegyző jogosult és felelős intézkedni (fészekeltávolítás, madarak befogatása és elszállíttatása).

 

 

Mit tegyünk ilyen helyzetben?

A támadó madarak esetében hasonlóan kell eljárni, mint a nekünk rontó kutyáknál:

• forduljunk szembe az állattal, ne fussunk el(!);
• karunkat széttárva és akár hangosan rákiáltva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek - ne felejtsük el, hogy ő jobban fél tőlünk, hiszen jóval nagyobbak és erősebbek vagyunk nála(!);
• rámenősebb madarak esetében nyugodtan használjuk a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt, hattyútámadásnál nyugodtan fröcsköljük le a madara(ka)t vízzel.

A legjobb megoldás, ha a rossz helyre tévedt (pl. középület bejáratánál vagy a járda mellett a földön üldögélő) varjúfiókát, több járókelővel összefogva, a látótávolságon belül lévő bokros, fás területre visszük. Ilyenkor az izgatott szülők minket követnek – erre legyünk felkészülve – és az addig "megközelíthetetlen" épület és járda pedig ismét használhatóvá válik.

Így is lehet - Unalaska városában (Unalaska-sziget az Aleut szigetsorban, Alaszkától nyugyatra)
az emberek megtanultak együtt élni a postahivatal melletti fészküket védő fehérfejű rétisas
párral (forrás: YouTube)

 

Hol, mikor és miért élhetünk át madártámadást?

Lakott területen elsősorban a dolmányos varjak májusi fiókareptetésekor számíthatunk esetleg félelmet keltő madártámadásra. A szülők ilyenkor a fészket elhagyó, de még ügyetlen és gyakran nem teljesen röpképes fiókáikat védelmezik. Hiperérzékeny párnál a viselkedést már az is kiválthatja, ha az ember néhány tíz méterre megközelíti az egyébként nem is látható fióka rejtekhelyét. Ezekből az esetekből születnek aztán a "megmagyarázhatatlan" madártámadásokról beszámoló hírek. Hasonló viselkedés este és éjszaka macskabaglyok kapcsán is előfordulhat.

Varjúfélék esetében külön problémát jelentenek a kézzel felnevelt, emberhez szokott fiókák elengedése, elszökése. Mivel e madarak számára az ember táplálékot biztosító etetőforrást jelent, a kirepült fiókák természetes viselkedésének megfelelően erőszakosan kérik, kunyerálják az élelmet. A madarat eredetileg felnevelők számára ez megszokott viselkedés, de egy elszökött, elengedett madár bármely járókelő fejére, vállára szállva, közben hangosan károgva követelheti az élelmet, amit az átlagember madártámadásnak vélhet. Sajnos ezek a szuperintelligens madarak gyorsan rájöhetnek arra is, hogy milyen jól lehet kergetni, ijesztgetni az ilyenkor menekülő embereket, ami már rendkívül veszélyes, akár súlyos, végzetes közúti és eleséses balesetet okozhat. Ezért is különösen fontos, hogy senki ne neveljen otthon dolmányosvarjú-fiókát!

Magyarországon emellett leginkább a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütyköshattyúpártól kell(ene) tartanunk, mert ha a horgászcsónakkal vagy úszás közben óvatlanul megközelítjük a családot, az öregek bizony keményen támadhatnak. Ilyenkor a madarak a szárnyukkal és a csőrükkel fájdalmasan ütve "ránk mászhatnak", ami a fürdőző gyerekek és a gyengébb fizikumú felnőttek számára bizony komoly kockázatot jelenthet. Ezért a fiókáit vezetgető hattyúkat (vagy a fészküket) kerüljük el.

Az eddig elmondottakhoz képest valójában sokkal többször élünk át mi magunk (és különösen a kutyáink) "madártámadást", csak az ezeket megvalósító olyan kistestű fajokat – mint a fekete rigó és a házi rozsdafarkú – nem tekintjük veszélyesnek. Ne felejtsük azonban el, hogy a méret és a veszélyesség megítélése viszonylagos! Egy néhány éves kisgyerek, de akár tizenéves gyerekek számára nagyon is félelmetes lehet, amint egy dühösen kiáltozó fekete rigó támadja őket. Ráadásul a madarak is sokkal vehemensebben támadják a kisebb testű, rájuk kevésbé veszélyesnek tűnő betolakodót, például a kertben szaladgáló kisgyereket. Ezért érdemes ennek lehetőségéről beszélni a gyerekekkel, különösen akkor, ha felfedezzük a madarak fészkét a kertben, hogy a gyerek megfelelőképpen reagáljon a dologra, és ez esetleg ne okozzon nála egész életre szóló fóbiát.

 

Meg lehet előzni a dolmányosvarjú-eseteket?

Magát a fiókaféltő ijesztgetést nem, ott, ahol költenek a dolmányos varjak, erre május-júniusban számítani kell.

De olyan, különösen érzékeny területeken: mint óvoda, iskola, idősotthon udvara vagy szűkebb közösségi helyszíneken: kis tér, park, utcai fasor elkerülhető a helyzet kialakulása, ha a fészkeket a költési időszak márciusi elejétől folyamatosan, heti-kétheti gyakorisággal emelőkosaras darus kocsival eltávolítja az önkormányzat (fenntartó) mindaddig, amíg a varjak más helyre nem költöznek. Így költés és fiókakirepülés hiányában legalább ezeken a különösen problémás helyszíneken nem lesznek dolmányosvarjú-esetek.

 

AKIT RÉSZLETESEBBEN IS ÉRDEKEL A TÉMA

A legfőbb érték a fióka

Ha a befektetett munka és energia szempontjából vizsgáljuk a madarak szaporodását, azt tapasztaljuk, hogy ennek értékmaximuma akkor következik be, amikor az önállóság küszöbén a fiókák − az új generáció letéteményesei − elhagyják a fészket. Nem véletlen, hogy a madárpár ebben az időszakban védelmezi legvehemensebben az utódokat.

 

Harc helyett fantasztikus trükkök bevetése

A repülés miatt "könnyűszerkezetes" és sérülékeny tolltakaróval borított testű madarak kerülik a test-test elleni fiókavédő támadásokat; a kisebb, kiszolgáltatottabb zsákmányállatfajok a fizikai erőszak helyett sokkal gyakrabban vetnek be pszichológiai hadviselést.

Ezek közül a legelterjedtebb a sérültnek tettetés, amikor a szülő a földön épült fészek vagy a lapuló fióka felé tartó gyalogragadozó és ember orra előtt a talajra száll, majd a szárnyát lógatva − magát sérültnek tettetve − csalja el a betolakodót. 

 

Sok talajon költő madárfaj visel feltűnő szárnyfoltokat, amit akkor vetnek be, amikor taposásveszélyt jelentő legelő állatok közlednek. Ilyenkor az addig mozdulatlanul kotló madár hirtelen felugrik a fészekről és kitárt szárnyakkal jelzi a közeledő növényevőnek, hogy rossz felé tart. Ez olyan hatékony, hogy egy ökölnyi lile képes kitéríteni az Alföld legelésző szürke marháit, Indiában és Afrikában pedig az elefántokat.  

 

Tengerparton és külföldön járva

Különösen a tengerparti településeken elterjedt a sirályok etetése, ami gyakran vezet nem kívánt helyzetekhez. Az emberek nem tudják vagy nem akarják megérteni, hogy a legnagyobb sirályfajok nemcsak sas méretű csúcsragadozók, de táplálékszerző stratégiájuk központi elemét képezi a kalózkodás. Ez azt jelenti, hogy a jól repülő és rámenős sirályok addig zaklatják a halászatból visszatérő gyengébb madarakat, amíg azok eldobják vagy felöklendezik a zsákmányt, melynek megszerzését követően a sirály békén hagyja őket.   

 

Hasonló problémával elsősorban a varjúfélék esetében szembesülhetünk, különösen akkor, ha kézzel nevelt, majd elszabadult és városi koszthoz szokott madárról van szó. Ezek az intelligens, ezért unatkozásra is hajlamos madarak akár unaloműzésként is rászokhatnak a menekülő, behódoló magatartást mutató emberek zaklatására. Az ilyen − szerencsére ritka − esetekben gyakran nem marad más választás, mint a rendellenesen viselkedő madár befogása, állatkerti tartása vagy elaltatása.

Az Ausztráliában élő feketehátú fuvolázómadár a varjúfélékkel áll rokonságban.
A madárcsoport többi tagjának neve − fojtógébicsek és rablóvarjak − sokat
elárul az ide tartozó fajok életmódjáról és mentalitásáról. Ha az ilyen
értelmes és élelmes állatokat a figyelmeztetések és a józan ész
ellenére etetik az emberek, akkor maguk idézik elő a
problémákat (forrás: YouTube)

 

Sajnos már Magyarországon is előfordultak ilyen esetek, 2015/2016 őszén és telén a főváros budai kerületeiben, két helyen is, általános iskolás gyerekeket, illetve idősotthon lakóit zaklatták feltehetően ilyen háznál felnevelkedett vagy nyári etetéssel emberhez szoktatott varjak. 

 

Ahol az életünk is veszélybe kerülhet

Ausztrália északi részének, Pápua Új-Guinea és az Indonéziához tartozó Aru- és Seram szigetek sűrű erdőségeibe látogató turisták mintha az időben is visszautaznának abba a korba, amikor húsevő óriásmadarak járták a Földet. Az itt élő sisakos kazuárok (a strucchoz, emuhoz és nanduhoz hasonlóan röpképtelen futómadár) rendkívül agresszíven védelmezik a területüket, az ide betévedő turisták némelyike bizony bele is hal a madarak–  ragadozó dinoszauruszokat idéző – karmos lábának hasfalat felszakító rúgásaiba.

A támadó kazuár (forrás: YouTube) ...

... arasznyi tőrszerű karmával a hasat támadja (forrás: YouTube)

 

 

Orbán Zoltán

Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra - még inkább az ember által biztosított kaptárakra - van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

 

Mi az a méhecskehotel?

A magányosan élő méhek és darazsak általunk készített mesterséges bölcsői, amiben szaporodni tudnak.

Méhecskehotel minden 2–10 mm átmérőjű, legalább néhány cm hosszúságú, cső alakú anyag (pl. nád-, órás olasznád- és bambusznádszál-darabok), tárgy (pl. egyes régi téglatípusok), illetve bármely olyan anyag (építési gerendamaradékba és tűzifa kugli), amibe ilyen lyukak fúrhatók.

És ha már rászánjuk magunkat bölcsőfuratok készítésére, érdemes ezekből a lehető
legtöbbet a felületbe mélyíteni. Ebben a 13 cm átmérőjű tűzifa kugliban
197 db (2, 4, 8 mm-es) furat van (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

Mi a különbség a méhecskehotel és a darázsgarázs között?

Gyakorlatilag semmi. Az eszköz a több mint tíz évvel ezelőtti bemutatásakor kapta a szándékosan figyelemfelhívó darázsgarázs nevet, mert magyar nyelven a méhgarázs kimondva könnyen érthető mélygarázsnak, ami felesleges félreértésekhez vezethetett volna. Időközben megszületett a méhecskehotel elnevezés, ami szakmailag azért pontosabb megnevezés, mert ezekbe főleg magányos méhek (ezen belül is az Osmia nembe tartozó kőműves méhek) képviselői költöznek be.

 

Mik azok a magányos méhek és darazsak?

A világon élő méh- és darázsfajok mintegy 90%-a nem családokban, hanem magányosan él, nem alkot népes, együttműködő kolóniákat. Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

 

Jellegzetes megjelenésű magányosméh-faj méhecskehotel bejáratánál ...

 

... és természetvédelmi farakáson (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Akit részletesebben érdekel a kőműves méhek élete, és a méhecskehotel, mint eszköz szerepe a védelmükben, elolvashat egy angol nyelvű tanulmányt itt >>

 

Mikor érdemes kihelyezni a méhecskehoteleket?

A méhecskehotelek többnyire bundás testű méh lakói a telet követően legkorábban aktívvá váló rovarok közé tartoznak. Az első példányok akár már a február végi enyhe, napsütéses napokon repülnek, virágokat és lakóbölcsőket keresnek. Ezért a méhecskehoteleket érdemes március elején kihelyezni. Ezt követően a méhecskehotelek forgalma április-májusban a legnagyobb, júniustól már jelentősen alábbhagy, de a nyár második felében is számíthatunk vendégekre.

 

Hova tehetünk ki a méhecskehoteleket?

Esőtől védett, keleti-délnyugati fekvésű ablakpárkányra, erkélyre, tornácra, eresz alá; erre a célra kialakított esővédő tető alá épület falára, óvoda- és iskolaudvarra, közterületre, mezőgazdasági területen szántók, ültetvények nem kezelt szegélyére, ahova legalább néhány órán keresztül odasüt a Nap, és ahol a beverő csapadéktól is védve van a méhecskehotel.

 

Miért fontosak?

Mert ők alkotják a beporzó rovarok legnépesebb csoportját, így - a közvélekedéssel ellentétben - ezt a munkát alapvetően nem a házi méhek, hanem Európában is mintegy kétezer más faj látja el. Bár ez nem verseny, de számunkra a magányos darazsak talán még fontosabbak, mivel a felnőtt egyedek nektárfogyasztók és így beporzók is, a lárvák számára viszont megbénított rovarokat, hernyókat, pókokat halmoznak fel - azaz a ma népszerű marketing megközelítés szerint "kettő az egyben" szolgáltatást nyújtanak nekünk.

 

Csípnek?

A legtöbb méh- és darázsfaj, így a magányos csoport tagjainak többsége is rendelkezik fullánkkal és méregkészülékkel. Ezért soha ne fogjunk meg méhet, darazsat (sőt lehetőleg semmilyen rovart, amit nem ismerünk), mert ilyenkor védekeznek.

 

Támadnak?

Nem! A családokban élő támadékony fajokkal, például a közismert házi méhekkel és a jellegzetes fekete-srága mintás darazsakkal szemben a magányosan élők még a lakóbölcsők közvetlen közelében sem foglalkoznak sem az emberrel, sem a társ- és háziállatokkal.

 

 

A támadékony fajok nem költöznek be a méhecskehotelbe?

Nem, ez soha nem történhet meg! A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak és a házi méhek nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, mert itt egyszerűen nincs hely a lépek megépítésére, tehát a méhecskehotel nem vonzza oda ezeket!

 

Kell takarítani, évente cserélni a méhecskehoteleket?

Ez alapvetően nem szükséges, mivel a rovarok évről évre kitakarítják, tatarozzák a bölcsőjáratokat, ráadásul több száz vagy akár több ezer 2–10 mm-es furat kitakarítása technikailag is közel kivitelezhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor óhatatlanul a pusztulását okozhatnánk a járatokban megbúvó, telelő rovaroknak, pókoknak.

 

Kell védeni a ragadozók ellen?

Előfordulhat, hogy - különösen az őszi és téli időszakban - harkályok (és esetleg cinegék, varjúfélék) visszajáró ragadozóként elkezdik feltölrni a sárdugóval lezárt bölcsőüregeket. Ilyenkor, vagy ezt megelőzendő olyan szekrényes, keretes-távtartós megoldást érdemes alkalmazni, ahol a méhecskehotelek bejárata előtt 15-20 cm-rel csibedrótfal (ennek a lyukmérete olyan, hogy azon a legtermetesebb rovarvendégek is át tudnak jutni) akadályozza meg a szárnyas (és szőrmés) ragadozók hozzáférését az üregekhez.

 

Kell szakértelem a méhecskehotelek elkészítéséhez?

Nem! Csak némi faanyag, 10, 8, 6, 4, és 2 mm vastag (ezek közül legtöbb lakója a 8-10 mm-es furatoknak van), fa vagy fém megmunkálására alkalmas fúrószár, valamint akkus vagy vezetékes elektromos fúrógép (esetleg különböző vastagságú nádszálak). Ha mindez a rendelkezésünkre áll, fél-egy óra alatt százas nagyságrendben készíthetünk méhecskehotel lakóbölcsőket!

 

A méhecskehotel (darázsgarázs) eszközcsoport

Az alábbiakban felvillantunk néhány példát a különböző mehecskehotelekről, ezek kihelyezési lehetőségeiről, majd bemutatjuk néhány alaptípus elkészítését is.

A kisebb méhecskehotelt könnyedén telepíthetjük virágos balkonláda közelébe

 

Ha a méhecskehoteleket természetvédelmi farakásba készítjük, ...

 

... a farakás mellé ültessünk virágzó bokrot vagy lágyszárúakat –  képen ezt a
környezetgazdagítást magnólia és zsálya adja

 

A méhecskehotel tetszetős kerti "bútor" is lehet, amit esőtől védő tetővel ...

 

... gyümölcsfák közé ...

 

... és sziklakertbe is telepíthetjük

 

A méhecskehotelek lakói nem agresszívek, ezért ezek az eszközök ...

 

... nyugodtan kihelyezhetők erkélyre, ...

 

.. épületfalra is. Ez a kép például az MME fővárosi, Költő utcai központi
irodájának bejáratánál készült, ahol jelenlétük annyira nem feltűnő,
hogy a vendégek többnyire észre sem veszik ezeket
(Fotók: Orbán Zoltán)

Méhecskehotelek készítése

Tűzifa kugliba

10-20 cm átmérőjű tűzifa kuglikba akár több tucatnyi költőüregből álló méhecskehotel készíthető, ha 2-4-6-8-10 mm átmérőjű fúrókkal sűrűn átlyuggatjuk fúrószár mélységű lyukakkal. Általában a rönkök hossztengelyével párhuzamosan, tehát a keresztvágási felületbe fúrunk, de állított rönk oldalába, sugárirányban is fúrhatunk.

 

A költőüregek kifúrásához ...

 

... az ilyen alapkészlet minden fúrószárát használhatjuk
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

A vízszintes fúrás legfontosabb gyakorlati haszna (a kényelem mellett), hogy a furatforgács így lehullik, míg függőleges fúrásnál ez folyamatosan eltömi a már kifúrt lyukakat, melyek kitakarítása közel megduplázhatja a munkaidőt.

Szabadon álló méhecskehotelünknek érdemes lábakat is készíteni, amivel elkerülhető a fa aljának nedvesedése, korhadása.

 

Első lépésben fúrjunk egy-egy 10 mm átmérőjű  lyukat
a tűzifa kugli mindkét végéhez úgy, hogy a farönk
hossztengelyére merőleges lyukak tengelye
ferdén kifelé mutasson.

 

Ezt követően ujjnyi vastag ágból végjunk négy egyforma hosszú darabot, ... 

 

... ezek végeit faragjuk meg annyira, ...

 

... hogy enyhén szorulva belemenjenek a láb furataiba, ...

 

... és máris kész a mobil méhecskehotel (Fotók: Orbán zoltán).

 

A tűzifa kugliba készített méhecskehotelek könnyen mozgathatók, ezért ideálisak arra is, hogy az ablakpárkányon lévő virágláda mellé telepítsük ezeket. Így a nektárt gyűjtögető magányos méhek a méh legelő mellett a költőüregeket is megtalálhatják, nem is beszélve arról, hogy így mi is könnyebben megfigyelhetjük a méhecskehotelekbe jövő-menő állatokat.
 

Farakásba

A legkönnyebb dolgunk akkor van, ha a természetvédelmi farakásunkba szeretnénk méhecskehotelt készíteni. Ebben az esetben akár több száz lyukat is fúrhatunk a fenti módon a tűzifa rönkökbe, jó nagy telepet kialakítva.

 

Itt a munka is könnyebb, mert a rönkök már eleve a helyükön vannak és a
fúráshoz jól rögzítettek (Fotó: Orbán Zoltán).
 

Nádszövetből

Szorosan összecsavart, 10–20 cm vastag nádszövetből finomabb fogazatú fűrésszel (a vasfűrész is jó) vágjunk le egy 30–40 cm hosszú darabot, majd a két végén szorosan drótozzuk össze, végül egy megfelelő vastagságú dróttal, ágacskával vagy szeggel tágítsuk ki a nádszövet mindkét oldalán a nádszálak üregeit. A nádszövetből készült méhecskehotel zsinórral függesztve, vagy nyárs vastagságú villás ág lábra tűzve a virágágyásba is állítva is kihelyezhető.

 

Szorosan csavarjuk fel a nádszövetet, ...

 

... a törött nádvégeket fűrészeljük le, majd vágjuk le a kívánt méretet, ...

 

... az így kapott méhecskehotel mindkét oldalát szorosan drótozzuk össze, ...

 

... a nádszálak üregeit mindkét végen tisztítsuk ki

Bambusznádból

Hüvelykujj vastagságú bambusznádszálakat 30–40 cm-es darabokra vágva, majd ezeket kötegekbe kötve is méhecskehoteleket kapunk.

 

Bambusznádkötegből készült méhecskehotel (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Gerendahulladékba

Építkezés, felújítás során rengeteg olyan, egyébként eldobásra vagy eltüzelésre elpazarolt fagerenda-hulladék képződik, ami pedig ideális lenne méhecskehotelek készítésére, a biológiai sokféleség hatékony megőrzésére, visszahozására!

 

Ennyi gerendahulladékból százas nagyságrendben készíthetők méhecskehotelek,
több ezer lakóbölcsővel

 

A fenti képen látott hulladékanyag-halom kinyert négy gerendamaradék

 

Nem baj, ha a hulladék fa különböző hosszúságú, ha a fúrószárakat már legalább
néhány centiméter mélységbe be lehet ereszteni a fába, az is elegendő

 

A hosszabb darabok mindkét oldalába készíthetünk furatokat (10 és 2 mm között
2 milliméteres fúrószár-"ugrásokkal"), így gyakorlatilag két teljes értékű
méhecskehotelt kapunk, ha olyan helyre tesszük ki, ahol az
eszközt elölről és hátulról is meg tudják közelíteni
a rovarok

 

A munka lényegi része a furatok elkészítése akkumulátoros (a képen), vezetékes
vagy állványos fúróval

 

A lyukak többsége a 10 és 8 mm-es tartományba essen, a köztük lévő
hézagokat töltsük ki a vékonyabb furatokkal

 

Ne aggódjunk a látszólagos zsúfoltság miatt, a különböző fajhoz tartozó, eltérő méretű
rovarok gond nélkül elvannak egymás közelében, mivel mindegyikük csak a saját
bölcsőjáratával foglakozik (Fotók: Orbán Zoltán)

 

A kora tavaszi kihelyzést követően a rovarok nyár elejére jócskán belakták a fentiekben
elkészített, két település különböző helyszíneire kihelyezett gerendahulladék-
méhecskehoteleket, ezt Budapesten, egyí XVII. kerületi természetvédelmi
farakásban, 3 fotó, katt a képre, ...

 

 

 

... ezeket pedig Tolnán, egy tornác gerendázatán – 9 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szekrényes méhecskehotel

A felhasznált anyagok túlnyomó többsége, még a díszítéshez használt szőlőtőkék is másra nem használható, maximum eltüzelésre való hulladékok voltak.

 

A szekrényváz elkészítése – 8 fotó, katt a képre; ha a képeknél a képfelirat alul
nem olvasható, a képernyőkép méretét Ctrl+Scroll-al csökkentsük
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

A különböző anyagú méhecskehotelblokkok elkészítése – 20 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A keret feltöltése az elkészült fő méhecskehotelblokkokkal – 4 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

A hézagok kitöltésére ideális nád méhecskehotelek elkészítése – 16 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Technikai értelemben elkészült a szekrényes méhecskehotel – 28 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha van kedvünk, anyagunk és időnk, szőlőtőkékkel így feldíszíthetjük a szekrényes
méhecskehotel vázát – 15 fotó, katt a képre; amennyiben a képeknél
(valószínűleg az álló formátumúaknál) a képfelirat alul nem
olvasható, a képernyőkép méretét Ctrl+Scroll-al
csökkentsük (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül a válasz arra, hogy lehet megszámolni 3211 lyukat? Hát úgy, hogy a szekrényes
méhecskehotel három egységéről készült fotókon, a képfeldolgozó "Stamp tool"
eszközével az ember egyesével kitakarja a lyukakat, és közben számolja
ezeket a "pecséteket"  – 3 fotó, katt a képre  (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

A látvány-méhecskehotel

A hagyományos méhecskehotelek (darázsgarázsok) önmagukban is rendkívül érdekes természetvédelmi eszközök. Ha azonban azt is láthatóvá tesszük, hogy mi zajlik a fantasztikus kialakítású bölcsőkben, akkor még elképesztőbb dolgokat láthatunk - ehhez pedig csak néhány üveg kémcsőre van szükségünk!  

 

A látvány-méhecskehotelekről részletesen olvashat itt >>

 

Akinek nincs kedve vagy lehetősége darázsgarázst készíteni, ezt beszerezheti az MME boltjában is.

 

Mással is segíthetjük még a beporzókat?

A szaporodóhely mellett természetesen a nektár és virágpor táplálékot jelentő virágos növények (gyümölcsfák, egy- és többnyári lágyszárúak, kúszónövények stb.) minél változatosabb jelenléte is fontos.

 

A madárbarát- és állatbarát kert növényeiről itt is olvashat a honlapunkon >>  

 

A lakosságnak és az önkormányzatoknak kiemelt felelőssége van abban, hogy Magyarországon megváltozzon a rendkívül korszerűtlenül és környezetpusztító módon zajló szúnyoggyérítés gyakorlata, és a kémiai hatóanyagok szinte kizárólagos túlsúlya helyet a (többek között) beporzórovar-barát biológiai védekezés. Részletek >>  

 

Környezeti nevelési lehetőségek

A méhecskehotelek és bogártanyák lakói nem zavartatják magukat az emberektől – és ők sem zavarnak minket –  ezért akár nagyítóval, akár az MME bolt által forgalmazott, az állatokat nem károsító rovarmegfigyelő eszközökkel a gyerekek és a felnőttek is közelről megismerkedhetnek az apró lények lenyűgöző világával. A rovarmegfigyelő eszközök mellett darázsgarázs (méhecskehotel) is vásárolható az MME boltban.

 

 

"Bogárnézők" az MME bolt kínálatából (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

Ideális makrofotó helyszínek!

A méhecskehotel és a bogártanya rovar lakói nem zavartatják magukat a költőüreg gondozása, befalazása, a régi sárdugó átrágása vagy a zsákmánykeresés közben, így néhány centiméter távolságból, akár nagyítóval is megfigyelhetjük, fotózhatjuk őket. Ha nyitott szemmel járunk, elképesztő dolgokat láthatunk a mikrovilágban is, például azt, amikor az ablak les elé bogártanya rönkre kihelyezett műanyag virágalátét madáritatót a cincérlárvák átrágtak, leeresztve belőle a vizet (részletek >>)!

 

Méhecskehotel magányos méh lakójának fotózása messzebbről ...

... és közelebbről (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán

 

 

Ne féljünk a tőrösdarazsaktól sem!

A cél természetesen nem az, hogy a cikket olvasva mostantól mindenki kedvelje a "bogarakat", hanem az, hogy az utca embere és a rovarirtással foglalkozó hivatásosok is megismerkedjenek ezzel az állatcsoporttal, és ne pusztítsák, ne pusztíttassák el a veszélyt nem jelentő tőrösdarazsakat.
 

A termetes tőrösdarazsak ártalmatlanok!

Ennek a rovarcsaládnak a tagjai nagy termetűek és látványos megjelenésűek, legnagyobb európai faja, az óriás tőrösdarázs egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is.

 

Az óriás tőrösdarázs nősténye (a feje sárga, míg a hímeké kékesfekete) a legnagyobb
termetű európai hártyásszárnyú – 5 fotó, katt a képre (fotók: Halmos Gergő), ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezek a rovarok nem tévesztendők össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és valóban agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban (hacsak nem fogjuk meg őket) nem ellenünk használják.

 

 

A sötétszárnyú tőrösdarázs a talajon mozogva a szárnyával rejti feltűnő potrohfoltjait, …

 

 

… amiket szárnyai hirtelen szétnyitásával például akkor villant elő figyelmeztetésként,
amikor egy potenciális ragadozó vagy az ember túl közel megy hozzá
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Biológiai védelem a cserebogárpajorok ellen is

 

A tőrösdarazsak parazitoidok, a szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb termetű rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük. Megjelenésükre ott számíthatunk, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogárpajorokat, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát.

 

 

 

 

 

 

Elképesztő érzékeléssel derítik fel a talajban, fában megbúvó lárvákat, hogy a faanyagon keresztül, vagy magukat a talajba ásva a nagytermetű lárvát megszúrva speciális mérgükkel megbénítsák, majd belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének!

 

 

 

Van köztük védett is

 

Irtásuk nem csak jól felfogott érdekeink és ártalmatlanságuk miatt értelmetlen és önsorsrontó, de azért is, mert az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Elpusztításukkal éppen ezért akár több éves börtönbüntetést is kockáztat az elkövető. A tudatlanság és a hozzá nem értés sajnos egy éve, 2016 júniusában is számos ilyen állat pusztulását okozta a fővárosban, amikor egy rovarirtó tömegesen mérgezett le tőrösdarazsakat a Városligetben.

 

 

 

A természetvédelmi komposztáló erre is jó!

 

A kerttulajdonosoknak, gazdálkodóknak tehát elemi érdeke, az amatőr természetbúvároknak pedig érdekes élményt jelent, ha a közelükben a tőrösdarazsak is megtalálják az életfeltételeket. A sajnálatos módon feledésbe merülő, többfunkciós természetvédelmi komposztálók erre is megoldást kínálnak, mivel a korhadó növényi anyagokkal táplálkozó, a komposztálásban is nélkülözhetetlen nagytermetű lárvák egyben a tőrösdarazsakat is a közelünkbe vonzzák.

 

 

 

 

 

Ne féljünk tehát a májustól a nyár végéig tömegesen feltűnő tőrösdarazsaktól. Ha idegenkedünk a rovaroktól, nyugodtan menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen "rajzást", érdemes leülni a közelben, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó és érdekes óriásoknak az életét.

 

Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy közösen minél több ártalmatlan tőrösdarázson, és a tőlük indokolatlanul félő járókelőn segítsünk. Köszönjük!

 

 

 

"Bogárnézőket" is használhatunk a kertben

 

A Madárbarát kert gerinctelen lakóinak megfigyelését segítik az MME bolt által forgalmazott, az állatokat nem károsító természetbúvár eszközök is, amikkel gyerekek és felnőttek egyaránt közelről ismerkedhetnek meg az apró lények lenyűgöző világával.

 

 

"Bogárnézők" az MME bolt kínálatából (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Mit tehetünk tőrösdarazsak törvénytelen elpusztítása esetén?

 

Ha védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata, ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

 

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2.  
3. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
4.  
5. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
6.  
7. Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.
8.  

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása vagy megrongálása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

 

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán