Habár a teknősök életük nagy részét a vízben vagy annak közelében töltik, a nőstények fészkeiket a szárazföldön, laza talajú, vízelöntéstől védett, magasabban fekvő területekre rakják. Ilyenkor az élő- és a szaporodóhelyek között közlekedő teknősök gyakran kényszerülnek arra, hogy átkeljenek a vonulási útvonalukat kettészelő, az élőhelyeket feldaraboló betonozott és földutakon, ahol az azokon közlekedő autók, kerékpárok, mezőgazdasági járművek sok esetben végzetesek lehetnek számukra.

Úton elütött, tojásait lerakni igyekvő nőstény mocsári teknős (fotó: Csernak Roland / Herptérkép)

Amennyiben úton áthaladó teknőssel találkozunk, álljunk meg, segítsünk neki azzal, hogy felvesszük és az úttól biztonságos, pár 10 méteres távolságra lehelyezzük figyelve arra, hogy csak abba az irányba vigyük, amerre ő maga is igyekezett. A felnőtt teknősöket semmiképp ne vigyük vissza a vízhez, mert ezzel nemhogy segítenénk rajtuk, mint inkább nehezítjük a dolgukat, hiszen ebben az esetben kezdhetik elölről az utat. 

Előfordulhat, hogy a teknősök vonulásuk során kertekbe is betévednek, ahol az ott élő kutyák nehezíthetik meg a dolgukat. Ebben az esetben, ha lehet, a teknőst ne zavarjuk, inkább a kutyá(ka)t zárjuk be egy rövid időre, míg a teknős átkelve a kerten, folytatja útját.

Ebben az időszakban nem csak mocsári teknősökkel, de a hazánkban szintén előforduló és néhány esetben szaporodó idegenhonos teknősfajokkal is találkozhatunk. A legjobb, amit ilyen esetben tehetünk, hogy eljuttatjuk őket a legközelebbi állatkertbe, ahol befogadják őket és megfelelő körülményeket biztosítva számukra gondoskodnak róluk, biztosítva azt, hogy ne kerülhessenek ki a természetes vizekbe.

Kérjük, hogy az autóval, kerékpárral közlekedők ebben az időszakban fokozottan figyeljenek az utakon áthaladó vagy éppen ott napfürdőző állatokra (a teknősök mellett a kígyókra, gyíkokra, sünökre is) és, ha tehetik, segítsék át őket az úton.

Amennyiben bárkinek tudomása van a mocsári teknősök által gyakran használt vagy nagyszámú állat elütésével érintett útszakaszról, akkor várjuk az ilyen megfigyelésekkel kapcsolatos információkat is, illetve minden hüllővel és kétéltűvel kapcsolatos észlelést az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapján, vagy ingyenes Android és iOS rendszeren is futó okostelefon alkalmazásunkon keresztül.

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen teknősfajjal találkoztunk, akkor a határozásában segítségünkre lehet a Kétéltű- és Hüllőhatározó okostelefonos alkalmazás, mely szintén elérhető mind az Android, mind pedig az iOS rendszert használó készülékeken.

Természetes toll fészekanyagbázis

Bármilyen meglepően hangozzék is, a toll fészekanyagot (is) használó kis énekesek egyik legnagyobb − bár akaratlan − segítője fő ellenségük, a településeken is általánosan elterjedt karvaly, melynek etetők közelében különösen gyakori zsákmánytépőhelyein rengeteg toll marad vissza.

Ami hiányzik

A kistestű énekesek számára az egyik legfontosabb, de a településeken egyre kevésbé hozzáférhető fészekbélelő anyag a szőr, amit hajdanán az istállók környékén (akár a lovak, tehenek és szamarak testére szállva) gond nélkül össze tudtak szedni.

Háztáji állattartás hiányában a kutyát és macskát tartó madárbarátok tudnak sokat segíteni, ha a szükségest a hasznossal összekötve a rendszeres szőrkefélés "termékét" ősztől-tavaszig összegyűjtik és tavasszal több helyre, nagyobb mennyiségben is kihelyezik.

Mit ne tegyünk ki?

Ne kínáljunk fel olyan, sok elemi szálból álló (bálakötöző zsineg, vatta) vagy hosszú, vékony szálas anyagokat (cérna, arasznyinál hosszabb szőr vagy emberi haj), melyek szállításkor vagy a fészekbe építve a madarakra csavarodva a pusztulásukat okozhatja.

Kihelyezhető hagyományos fészekanyagok

Fészeképítő-anyagnak száraz füvet és kikefélt állatszőrt egyaránt kínálhatunk fel az odúkban és a bokrok, fák ágai között fészkelő madaraknak. Hasznos trükk, hogy a kihelyezett fészekanyagot feltűnőbbé és a madarak számára vonzóbbá tehetjük a szintén fészek(bélelő)anyagot jelentő madártollakkal, a talajon és az ágakon is!

Fészekanyag a talajon

A március végéig nyugodtan működtethető etetők, áprilistól pedig az itatók és porfürdők a madarak leglátogatottabb kora tavaszi közösségi terei, ezért ide is érdemes kihelyezni fészekanyagot.

Fészekanyag ágakra drótozva

A hosszú, puha fészekanyagot vékony, lágy dróttal ágakra is felkötözhetjük.

 

... veréblakótelep-odúra kihelyezve (fotók: Orbán Zoltán)
 

Hálós kihelyezés

A fészekanyag ágakra drótozásával az a baj, hogy a feszes, merev hurokban a növényi szálak és a szőr gyorsan fellazul és az egész kihullhat, amint a madarak újabb és újabb adagokat húznak ki ebből. Ezt a problémát küszöbölhetjük ki a következő megoldással.

Az etetési időszak végére legalább néhány cinkegolyó és "mogyorórúd" műanyag tartóhálója kiürül. Ha nem dobjuk el ezeket, akkor nagyszerű eszközünk lesz fészekanyag zsákos kihelyezésére; nincs más dolgunk, mint a hálót megtömni puha, szálas fészekanyaggal. Még inkább vonzza a madarakat, ha a szőrrel, hajjal és  növényi szálakkal jól kitömött zsákocskába több-kevesebb madártollat is beszúrunk.

Orbán Zoltán