Saját eseményként március 22-én Tavaszköszöntő túrát szerveztünk, amit gyűrűzéssel is tudtunk színesíteni. Ősszel, október első szombatján az Európai Madármegfigyelő Napok alkalmával három helyszínen lehetett megfigyeléshez, eseményhez csatlakozni. Szolnokon a volt cukorgyári ülepítő tavaknál, Kunszentmárton mellett a Vekeri-tónál – Katona Misi bácsi vezetésével - és Kisújszálláson – Pabar Zoltán vezetésével - a Kecskeri-víztározók környékén lehetett szakemberek vezetésével részt venni a Madármegfigyelő napon.

Nyáron – második alkalommal - újra meg tudtuk tartani a Természetismereti Táborunkat, mindennapi kiindulópontja újra a NEFAG szolnoki Kaán Károly úti központja volt. Az esemény augusztus 11-15 között zajlott 20 gyermek részvételével. A tematika hasonlóképpen épült fel, mint első alkalommal, minden nap más-más élőlénycsoport volt a fókuszban, így a madarak mellett foglalkoztunk, a ízeltlábúakkal, a halakkal, vízi élőlényekkel, gyógynövényekkel, de  készítettünk madárodút és természetesen jutott idő a játékra is.

Odúkihelyezések, új helyszínek keresése

2025 évben három új helyszínen helyeztünk ki gyöngybagoly ládákat, egyet tavasszal Jásztelken, ebben Borsányi Attila tagtársunk volt a „kulcs”, mert a helyi iskola felújítása közben az akkor még az iskola egyik hátsó épületébe bejáró gyöngybaglyokat ki akarták lakoltatni. Attila kétségbeesetten hívott, hogy van e kihelyezésre „tartalék” ládánk, volt, Attila még aznap jött érte, elvitte, az igazgatóval megegyezett, hogy kihelyezhetjük a ládát, így a baglyok már nem járnak be az épületbe, de mégis biztonságos helyre lelhetnek. A történet olyannyira sikeres lett, hogy az őszi iskolakezdés után, már egy gyűrűzéssel egybekötött gyöngybagoly ismereti előadást tartott Juhász Benedek, a Sasközpont munkatársa. Ez egy igazi „sikersztori”, melynek hátterében egy lelkes madárvédő áll, s ennek már elsőre 10 új élet köszönhető.

További két láda (egy-egy) lett kihelyezve 2025 novemberében, az egyik Tiszajenő település határában (egy szarvasmarha telep szénatároló színjébe, a másik Tiszapüspökibe a Csikós tanyán, mindkét helyszínen D odú kihelyezés(ek) is történt(ek) a közvetlen közelben.

Tószeg-Jászkarajenő környéki területeken is bővítettük „eszközparkunkat”, három vércseláda és négy D odú került ki olyan helyekre, ahol láthatóan kevés az eddig kihelyezett mennyiség. Harminchárom költés segítő eszközünkből több, mint száznegyven fiatal madár repült ki (70 vörös vércse, 37 szalakóta, 22 kék vércse, 9 füleskuvik, és minimum 6 erdei fülesbagoly). A tagtársaink által ellenőrzött gyöngybagoly ládák számai is bővült, három helyszínen volt sikeres költés 25 fióka repült ki ezen ládákból, további egy helyszínen megtaláltuk a faj természetes költését is, ahol a hat fióka nevelkedéséről egy kis tudományos adatgyűjtést is tudtunk csinálni, erről az idei Heliaca ragadozómadaras évkönyvben olvashatnak, olvashattok.
Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a helyi csoport továbbra is támogatja azokat az odúkihelyezéseket, ahol egy-egy aktív tagtárs, közösség vállalja annak további tisztítását, nyomon követését.

Felmérések, megfigyelések, monitoring

Az év eleji Ragadozómadár (Sasszinkron) és erdei fülesbagoly felmérésekben, jó néhány helyszínen tudtuk segíteni az adatgyűjtést, a tavaszi  madárvonulás alkalmával is voltak terepbejárásaink, ahol récék, nagy godák után kutattunk. Sajnos a 2024. évhez képest tavaly elmaradtak a tavaszi áradások.
Ezek kulcsfontosságúak - a Tisza, a Zagyva, a Körösök és minden vízfolyásunk mentén - ahhoz, hogy a vonuló madaraknak pihenő és táplálkozóhelyek, majd esetleges költőhelyek jöjjenek létre. Sajnos kutatásainkat kevés siker övezte a 2025. évben, bár megjegyzendő, hogy így is találtunk olyan
helyeket, amelyek biztatóak lehetnek, de kulcskérdés az áradások léte vagy nem léte, valamint az áradások jövőbeni Közép-Tiszai kezelése.
A Mindennapi Madarak Monitoringjában (MMM) 12 UTM négyzetben történt felmérés a 2025. évben, míg egész évben a Madár Atlasz Programban (MAP) adatbázisába 92 ember adatai kerültek fel a vármegyéből.

Gyűrűzések

Tavaly négy alkalommal tudtunk madárgyűrűzést szervezni Szolnok környékén, a Cukorgyári ülepítőknél négy alkalommal (március, október, november és december hónapokban) – itt 101 madarat gyűrűztünk és kilenc madarat fogtunk vissza - plusz egy alkalommal a Természetismereti Tábor idején az Zagyva folyó mentén, ekkor 19 madarat fogtunk. A gyűrűzéseket Bodzás János Sándor tagtársunk szakmai vezetésével végeztük. Ezeken a helyszíneken 2020 óta gyűjtünk adatokat.

Egyebek

Az elmúlt években vásárolt vadkamerák, kamerák által gyűjtött képanyagból a tavaly év végén elkészült egy kisfilm Csodák az Alföld közepén címmel megtekinthető a Youtube videómegosztó csatornán, közel sem teljes körű, de ízelítő régiónk fajgazdagságából.
Madármentéseket továbbra sem végzünk, de a hozzánk eljutó információkat továbbítjuk Monoki Ákosnak, így a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai a legrövidebb idő alatt összeszedik a rászoruló madarakat és intézik további sorsukat. Ennek ellenére továbbra is vannak olyan tagtársak, akik közvetlenül is rész vesznek madármentésben, nekik ez nagy nagy tisztelettel köszönjük.

Készítette: Pálinkás Csaba János

Milyen előnyökkel jár a meghagyó fűnyírás?

• a virágszőnyeg gyönyörködteti az embereket;
• csökkenti a talaj párolgási veszteségét;
• növeli terület vízmegtartó képességét;
• a gyep lágyszárú növényei virágot tudnak hozni, majd magot tudnak érlelni;
• a virágok beporzólegelőt jelentenek a térségben élő, méhecskehotel-lakó magányos méheknek és darazsaknak, lepkéknek és egyéb rovaroknak, melyek a haszonnövényeinket (gyümölcsfák, mála, szamóca stb.) is beporozzák;
• a beérő magtermés táplálékot kínál a környék madarainak;
• a dús növényi élet gazdagabb zsákmányt kínál a ragadozó életmódot folytató állatoknak is;
• a párásabb mikroklíma kedvezőbb vadászterületet jelent az éjszaka aktív varangyoknak és sünöknek, a nappali életmódot folytató gyíkoknak és madaraknak (például fekete és énekes rigó);
• a magas aljnövényzet búvóhelyet kínál a fészket röpképtelenül elhagyó madárfiókáknak és gyíkoknak.
   

A zöldike, de a tengelic is előszeretettel fogyasztja a meghagyott gyepzóna magkínálatát
(videó: Orbán Zoltán)
 

A természetbarát fűnyírás rendkívül egyszerű!

A lényege, hogy ne nyírjuk le a füvet egyszerre mindenhol, a terület adottságaihoz igazodva hagyjunk meg nyíratlan egybefüggő foltokat. 

Mekkorák legyenek a nyíratlan foltok?

Konkrét számokat említve – a legkisebb kertekben is meghagyható legalán 1-2 m², parkokban, lakótelepeken pedig akár 50-100 m² is.

Aránymegközelítést alkalmazva – már a 10%-os meghagyás is jelentős környezeti előnyt jelent, ami akár 20-30(50)% is lehet. A lakótelepek mozaikos zöldfelületei esetén pedig jó megoldás, ha egy-egy ilyen, például a járdák által körbevett gyepkazettákat hagynak meg a parkgondozó munkások.

Milyen távolságra legyenek egymástól?

Általános minimumelvként azt javasoljuk, hogy kényelmes látótávolságon, 50-100 méteren belül legyen legalább egy ilyen megfelelő nagyságú kezeletlen rész.

Meddig ne nyírjuk le ezeket?

Legalább egy, de akár két-három kaszálásból is érdemes kihagyni egy-egy részt.

Ez a gyepet alkotó lágyszárú virágtársulástól, a terület talajtani és mikroklimatikus viszonyaitól, az adott hetek-hónapok csapadékviszonyaitól és a rendelkezésre álló gépparktól is függ - a pontos területalapú választ települési viszonylatban a főkertész tudja megadni. 

Van alternatívája a nyíratlan foltok meghagyásának?

A tövig lenyírt, "steril" ökológiai gyepsivatagnál az is jobb, ha a fűnyíró pengemagasságát munka közben legalább néhány részen a legalacsonyabbról legalább közép, de inkább maximális magasságra emeljük. Így az olyan alacsony szárú virágok, mint a százszorszép állományának egy része nem kerül a pengék útjába és a nyírás után is marad táplálék a beporzók számára.

Nyírás hiányában nem nő fel a parlagfű?

Nem.

A parlagfű (és számos más idegenhonos, invazív, akár allergén növény) nem telepszik meg zárt gyepekben, amint azt a neve is mutatja, a bolygatott talajokat kedveli. Távoltartásának alapja tehát nem a folyamatos és rövidre történű fűnyírás, hanem az egységes gyepfelület megléte, óvása. 

Melyek a rossz zöldfelület-kezelési gyakorlataink?

Minden olyan módszer rossz, amely:

• rövid idő alatt eltávolítja az adott terület karakternövényzetének (fák, bokrok, virágos gyep) jelentős részét vagy egészét;
• a fák, bokrok kilombosodása, az állatok és a növények szaporodási időszakában, különösen nagy területeket érintve kerül rá sor (részletek >>);
• eltávolítja az adott területről az ott keletkező zöldhulladékot (lomb, lenyírt fű, ág és gally, holtfa).

Miért rosszak ezek?

A települési fűnyírás (akárcsak a külterületi kaszálás) rövid idő alatt nagyon nagy területeken szünteti meg az addig megszokott élőhelyi viszonyokat. A növényzettel együtt eltűnnek az abban élő, ott táplálkozó, megbújó és szaporodó élőlények, ezzel pedig megszűnik a táplálékbázisa a növényevőknek és ragadozóknak is.

 A hullott lomb, a lekaszált fű eltávolítása a területről az jelenti, hogy itt:

• nem pótlódik vissza a talajba a növények által onnan kivett szerves anyag, így csökken a talaj tápanyagtartalma;
• ez élettanilag kedvezőtlen az itt élő növények számára, melyeknek csökken az ellenállóképessége a környezeti hatásokkal és a betegségekkel szemben;
• a kiürülő tápanyagtartalmú talajok vízfelvevő és vízmegtartó képessége csökken, ami a tovább erősíti a mind szélsőségesebb klímaváltozás negatív hatását;
• ráadásul az önkormányzatoknál még általánosnak tekinthető az alábbi videón is látható gyakorlat, hogy a munkások a „por vágására” is kivonulnak az aszályban kiégett nyárközépi gyepekre.
    

A legrosszabb, amit az önkormányzatok tehetnek, és sajnos országszerte általánosan meg is
tesznek, az ilyen hőségtől és szárazságtól kiégett terület "nyírása", ami teljes egészében 
igazolhatatlan, szakmaiatlan és pazarló
(videó: Orbán Zoltán)

Orbán Zoltán