Élőhelyközpontú természetvédelem – Megalakult az Élőhelyvédelmi Szakosztály!
„Sokféleképpen lehet ártani a madaraknak, de egy faj létét alapvetően csak élőhelyeinek erőszakos megváltoztatása, megszüntetése veszélyezteti. Ha például egy mocsárba rendszeresen szemetet hajigálnak vagy más módon szennyezik a vizet és vele az egész élőhelyet, emellett fészekszedő gyerekek is garázdálkodnak és talán vadászat is folyik a környéken, az ott élő madarak többsége, ha erősen lecsökkent számban is, de megmarad, meg tud maradni a területen. Abban az esetben viszont, ha a mocsarat kiszárítják, a guvatok, vízityúkok, vízicsibék, nádirigók és vöcskök mindörökre elveszítik otthonukat és ennek megfelelően visszavonhatatlanul el is tűnnek a környékről.”
Egon bácsi több mint negyven éve, 1984-ben írta le ezeket a sorokat, amihez ma sem tudunk sok mindent hozzátenni. A cikk folytatása sem kevésbé aktuális: minden MME-tagot arra biztat, hogy a lakóhelye környékén levő kisebb, védelem alatt nem álló, sok esetben veszélyeztetett élőhelyfoltokat kísérje figyelemmel, gyűjtse róla az adatokat és javasolja ezek helyi védelmét. (Schmidt Egon: Ami a legfontosabb: az élőhelyek védelme. Madártani Tájékoztató 1984/július-szeptember. p. 155-157.)
Az 1990-es években a szervezetünknek elég komoly jogi mozgástere volt arra, hogy aktív, hatékony élőhelyvédelmet alapozzon meg a közalapítványok létrehozásával. Ezek máig végzik kimagasló munkájukat, de immár az MMÉ-től függetlenedve. Az egyesület az utóbbi években a fajközpontú megközelítést helyezte előtérbe, kommunikációjában, társadalmi üzeneteiben elsősorban a madarak szerepelnek. Mindez azonban az élőhelyvédelmet nem pótolja, nem teszi feleslegessé, sőt ez a tevékenység az intézményesített természetkárosítás korában egyre fontosabbá válik. Az emberek számára fontos mondanivaló a Természet teljességének a hangsúlyozása is. Hogy ami előttük van, az nem fű vagy gaz vagy potenciális építési telek, hanem élettől nyüzsgő vadvirágos rét. Hogy egy erdő a látszólagos „rendezetlenségtől”, a cserjéktől, kidőlt fáktól több holmi faültetvénynél.
Az országban sokan sokféleképpen próbálunk élőhelyeket kezelni, fenntartani, az ott élő értékes fajok megmaradását ily módon szavatolni. A Budapest környékén hosszú évek óta sikeres cserjeirtások, a VízŐrzők lelkes csapatának eredményei, védett növényfajok és lepkék otthonának átgondolt ápolása és fenntartása, a Peszéri-erdőben szorgoskodó önkéntesek szívet melengető példák arra, hogy nagyon sokat tehetünk a Természetért, ha úgy igazán nekiveselkedünk.
Jelképes, hogy a székesfehérvári Aszal-völgyben éppen egy löszgyepek fennmaradását célzó cserjeirtáson pattant ki az Élőhelyvédelmi Szakosztály gondolata. Bő két hónapra rá, 2025. május 18-án a székesfehérvári Sóstó Vadvédelmi Központban tartott részben személyes, részben online alakuló ülésen pedig 30 MME-tag már életre is hívta az egyesület tizedik szakosztályát! Az ország minden tájáról köszöntöttünk természetvédőket személyesen vagy az online közvetítés révén, képviselte magát két nemzeti park, három közalapítvány, számos civil szervezet, az alapító tagok között az ifi tagozatosok éppúgy megtalálhatók, mint a magyar természetvédelem legendás alakjai, legtapasztaltabb szakemberei.
A kötelező ügyrendi pontok (vezetőség megválasztása, logó) után jött a munkaterv kötetlen megbeszélése. A szakosztály a tervek szerint öt fő élőhelytípussal (erdő, gyep, vizes és urbánus élőhely, mezőgazdasági terület) foglalkozik majd, de mindezt úgy végzi, hogy szoros kapcsolatot alakít ki minden olyan hazai szervezettel, amellyel közösen hatékonyabb lehet a munka. Az MME helyi csoportjai és további szakosztályai, valamint a Madárbarát Települések Országos Szövetsége (MATELOSZ) egyértelmű szövetséges. Ugyanakkor fontos célunk megtalálni az utat a települési önkormányzatok, az állami szervezetek (vízügy, agrárkamara) felé is. Már zajló élőhelykezelésekben éppúgy szeretnénk aktív részt vállalni, mint újakat szervezni szerte az országban. Lényeges, hogy minden sikeres, előremutató élőhelykezelési akcióról hírt adjunk. Tevékenységünk számszerűsíthető mércéje pedig akár az is lehet, hogy tagjaink részvételével hány új helyi természetvédelmi terület születik.
Az Élőhelyvédelmi Szakosztály örömmel várja mindazokat, akik a Természetben eltöltött időt aktív munkával is el tudják képzelni. Akik átérzik, hogy amikor májusban egy löszgyep gyönyörűen virágzik, egy homokfalnál nyüzsögnek a gyurgyalagok vagy egy vízállás madaraktól, békáktól hangos, akkor ez a látvány még szebb, még örömtelibb, ha az év egy korábbi szakaszában is voltunk már ott. Akkor februárban, márciusban nem volt minden ennyire mosolygós, fáradtan, izzadtan vagy éppen fázósan forgattuk ott az ágvágót, a lapátot, az ásót, talán a gumicsizma is megmerült vagy az elsősegélydobozra is szükség volt. De aztán mindenért kárpótol az a látvány, amikor a Természet teljes pompájában mutatja azt a megszépült arcát, melyhez pár órányi munkával mi is hozzájárultunk.
A szakosztállyal kapcsolatos kérdésekben további információ: elohelyvedelem@mme.hu
Kovács Gergely Károly
titkár
Az Élőhelyvédelmi Szakosztály örömmel várja mindazon MME tagokat, akik a természetben eltöltött időt aktív munkával is el tudják képzelni. Ehhez nem kell mást tennetek, mint kitölteni az alábbi űrlapot.
