ÖSSZEFOGLALÁS

• A vetési varjak városokba költözése már az 1970-es években elkezdődött, melynek fő oka a madarak több hullámban történő irtása lehetett. Ennek következtében az állomány 300 000 párról 93%-kal (!) 23 000 párra csökkent az ezredfordulóra, a faj teljes kiirtása csak a 2001-es védetté nyilvánítással volt megelőzhető. Ennek hazására létszámuk mára mintegy 50 000 párra erősödött vissza.
• A lakosságág, az önkormányzatok és a vetési varjak számára egyaránt kedvezőtlen, hogy:
  • telepesen költenek, néhány száz méteren belül is fészkek százai lehetnek már néhány fán;
  • hangos károgó hangjuk van;
  • potyogó ürülékük beszennyezi a járdát, a parkoló autókat, az óvoda- és iskolaudvar fák alatti részét;
  • a márciustól júniusig tartó költési időszakban a varjak jelenléte folyamatos a telepeken.
• A települési vetésivarjú-kolóniák ellen az önkormányzatok által – lakossági nyomásra – eddig országszerte alkalmazott riasztási kísérletek nem működhetnek!
• Az ezek után hatósági engedéllyel végzett fészekeltávolítások pedig nemhogy nem segítenek, de jelentősen rontanak a helyzeten, mert:
  • a varjak nem hagyják el a települést;
  • a nagy költséggel eltávolított fészkeket a varjak már másnap elkezdik újjáépíteni – az első fészkek akár három nap alatt elkészülnek és a teljes teleprész újjáépül három héten belül;
  • a megsemmisített telepr(észr)ől elüldözött párok a település számos más pontjára költöznek át, akár több tucatnyi helyen is költeni kezdenek, ugyanakkor legkésőbb a következő tavasszal az eredeti teleprészre is visszatérnek;
  • mindezek összességeként a madarak zavarásával érintett lakosság száma és települési aránya jelentősen növekszik. 
• Mai tudásunk szerint nem létezik olyan módszer, amivel a vetési varjakat el lehetne űzni a már belakott településekről, településrészekről, a madarak elpusztítását pedig a lakosság még akkor sem tűrné el, ha erre egyébként a törvényi lehetőség meglenne.
• Az önkormányzatok számára járható út éppen ezért:
  • a lakosság tájékoztatása (például ennek a honlapoldalnak a megosztásával);
  • társadalmi együttműködéssel a varjak átcsalogatásának megkísérlése a település egy kevésbé lakott részére;
  • az ürülékpotyogás elleni védekezés a parkolók, járdarészek fölé kiépített ponyvás vagy merev tető kiépítésével;
  • néhány fával érintett, különösen nagy forgalmú településrészek, óvoda- és iskolaudvarok stb. esetén a fészkek engedéllyel történő folyamatos eltávolításával helyi szinten a zaj- és ürülékterhelés csökkenthető.

 

 

Problémát jelentenek a vetési varjak települési kolóniái?

Igen, több okból is.

Egy vetésivarjú-kolónia legalább az év mintegy felében, februártól júliusig igen zajos és "koszos" hely, de az éjszakázni visszatérő madarak hangja az év további részén is zavaró lehet a reggeli és az esti időszakban:

• a faj nagy termetű, ezért a hangja is erős, ráadásul monoton károgásuk nem is tetszetős madárének;
• csoportos életmódja egyik következményeként a madarak folyamatosan, zavaróan hangosan, röptükben is kommunikálnak egymással;
• telepes költése miatt néhány száz méteren is párok százaival, a fiókák kikelését követően pedig ilyen kis területen is akár ezres madárlétszámmal kell számolni;
• az igazság az, hogy a lakástól, a nyitott ablaktól ötven méteres távolságon belül lévő néhány lakott vetésivarjú-fészek is zavaró hangerőt jelenthet;
• a fészekvendég erdei fülesbagoly is nagy és emelkedő számban költ (és úgy tűnik, hogy alkalmilag akár kétszer is egy szezonban) a vetési varjak telepein, fiókáik monoton, hangos és egész éjszaka hallatott eleségkérő hangja egy-egy fészekalj esetén is hetekig zavarja a nyitott ablaknál történő alvást.  

Nagy számú, telepesen fészkelő vetési varjú esetében elkerülhetetlenül jelentkezik: 

• a fészkes fák alatt mindent vastagon beborító ürülékszennyezés;
• a madarak folyamatos és hangos, a forgalom zaját is elnyomni képes nappali károgása a fiókák kikelése után  éjszaka is felhangzik;
• májustól a teljes vedlést végző madarak kihulló szárny- és faroktollainak sokasága tovább rontja a fészkes fák alatti állapotokat;
• ezt tovább fokozzák a fészkekben elpusztuló, a szülők áltat kidobott fiókák tetemei, valamint a folyamatosan pusztuló felnőtt madarak hullái is.

Végül, de nem utolsó sorban a konfliktushelyzetet az is súlyosbítja, hogy a telep(része)k többnyire a települések belső részein, ezen belül gyakran panel- és társasházi környezetben vannak, ahol a zavarás még jelentősebb, hiszen már a harmadik-negyedik emelet is a fészkek magasságában van, így a zajterhelés még nagyobb.

Az viszont nagyon jó hír, hogy a vetési varjak a földre került, még röpképtelen fiókáikat - a hangos károgáson kívül - nem védelmezik úgy, mint a májusi járókelő-ijesztgetéses eseteket produkáló dolmányos varjak!

 

A riasztási módszerek hatékonyak lehetnek?

Nem, tartósan biztosan nem.

Milyen eszközök és módszerek szoktak felmerülni a varjak riasztása kapcsán az önkormányzatoknál, és bizonyultak eddig hatástalannak országszerte?:

• kifüggesztett CD-korongok;
• műanyag szalagok;
• UV-tartományban láng- vagy parázsszerű látványt keltő pasztából formázott "mécsesek";
• rémszemlufi;
• ágakról lelógatott plüssállat;
• a varjúfészkes fa törzsére rögzített nagy fémfazék, amit a járókelők meg tudtak döngetni egy madzagon lógó fakanállal;
• a szárnyain plusz rémszemmel ellátott, ragadozó madarat utánzó szélsárkány;
• solymász által reptetett ragadozó madarak;

Annak okairól, hogy ezek miért nem vagy tartósan miért nem működnek, részletes tájékoztató anyagot állítottunk össze honlapunkon itt >>

 

A fészkek eltávolítása használ? 

Nem, sőt ez jelentősen ront a helyzeten!

Miért?!

Egyrészt, mert egy telepből sok lesz, másrészt több konfliktushelyzet, továbbá a munkaráfordítás és a költségek járulékos növekedését is okozza az alábbiak szerint:

1. a varjak a fészkek leszedésének első évében, éveiben szétspriccelnek a megzavart telepről és néhány száz - néhány kilométeres körzetben, de a településen maradva új telepeket alapítanak (Dombóváron 2025 áprilisában 22 csoportban, 139 fán 815 fészek volt az eredeti egy központi telep helyett) - ezzel jelentősen nő az érintett lakosság száma, aránya;
2. a lakosság varjak által nem zavart részét felháboríthatja a fák brutális (drága és értelmetlen) megcsonkítása, mivel azok visszanőnek - ami növeli az önkormányzatot érő kritikát;
3. következő tavaszra a faágak vágáslapjai köré a varjak fészkei számára ideális sarjkoszorú nő, így a sok új telepkezdeményről jelentős részben visszaszállingózó varjakat remek fészekhelyek várják - ugyanakkor a megkezdett új teleprészek sem néptelenednek el, a varjak egy része ott marad és a következő években itt is megindul az állománynövekedés;
4. az évente ismétlődő fészekeltávolításokat a madarak már ismert zavaró tényezőként kezelik, ezért egyre kevésbé települnek át messzebbre, helyben építik újjá a fészkeiket - a leggyorsabb párok három nap alatt (!) képesek az új fészket megrakni, és a jelentős költséggel eltávolított kolóniarészek akár több százas fészekállománya is felépül két-három hét alatt;
5. a fészkek meg- és újjáépítésének heteiben a terület varjúterhelése (ürülék- és gallypotyogás, zaj) 300-500%-kal, egy-egy nagyobb fészkes fa alól akár naponta kell több talicskányi gallyat összetakarítania és elszállítania az önkormányzatnak - a munkaráfordítás és a költség újból növekszik;
6. mivel az első fészekeltávolítástól kezdve a településen újabb és újabb helyen létesülnek néhány vagy több tíz fészkes új teleprészek, évente növekvő számú helyről kell az önkormányzatnak leszedetnie a fészkeket, ahonnan a madarak részben ismét áttelepülnek - tehát az elő évben elkövetett, majd évente megismételt hiba következtében évente nő a munka- és költségigény, valamint az érintett lakosságszám (lásd 1. pont);
7. bár a varjak évről évre egyre rutinosabban és gyorsan visszaépítik a leszedett fészkeket, a fiatal, először költő, ezért rutintalan párok miatt az egyébként jól összehangolt költési szezon jelentősen elhúzódik, akár több mint egy hónappal, július második feléig is kitolódik - normál esetben a röpképessé váló fiókák és szüleik június elején-közepén elhagyják a települési kolóniát, kitelepülnek a város széli táplálkozóterületekre, ahonnan csak a tél végén kezdenek ismét visszajárni;
8. az évenkénti fészekeltávolításokat követően a madarak által évente újjáépített fészkek sokkal kevésbé tartósak, ez 25-100%-a (!) is megsemmisül november-decemberre (míg a nem levágott fészkek esetében ez a szám jóval 10% alatt maradhat), ami a fészkekhez egész évben, akár naponta visszatérő, azokat valószínűleg kereső, majd kora tavasszal újjáépítésbe kezdő varjak jelenléte miatt tovább növeli a zaj, az ürülék- és gallypotyogás okozta terhelést; 
9. mivel az evolúció, az alkalmazkodás soha nem áll le, fel kell készülnünk a varjak folyamatos alkalmazkodására is, ami az évenként rájuk kényszerített fészek- és telepújjáépítés kapcsán oda vezethet, hogy a madarak rájönnek, a fészkes fák alatti gyepeken táplálkozni is lehet, ebben az esetben a varjak települési jelenléte jelentősen növekedhet - a dombóvári, 815 fészkes kolónia esetében ez a viselkedés 2025 tavaszán kezdett el először megjelenni;
10. a fészkek leszedése miatt a fészekvendég erdei fülesbaglyok költési időszaka is kitolódik, fiókáik éjszakai eleségkérő hangja akár augusztus második feléig, jóval a varjak távozása után is zavarja a lakosságot - ráadásul a városi teleprészek számának növekedésével az erdeifülesbagoly-párok száma, ezzel együtt az éjszakai zajterhelés is jelentősen nő (az erdeifülesbagoly-párok lakossági felméréséhez itt lehet csatlakozni).

 

Ki lehet tessékelni őket a településekről?

Nagy valószínűséggel nem.

Ennek oka, hogy:

1. a települési fészkekből kirepült fiatalok számára a városi kolónia megszokott, és ha leszedik, megsemmisítik a fészküket, akkor azon vagy a szomszédos fákon, tartós zavarás esetén pedig bárhol a településen napok alatt újjáépítik a megsemmisített fészkeiket, hetek alatt pedig a teljes kolóniát;
2. mivel ilyenre még nem volt példa, nincs információink arról, hogy egyszer költő madárként meddig hajlandóak a megsemmisített telepeiket újjáépíteni, de könnyen elképzelhető, hogy akár a nyár közepéig is (a hazai tojásgyűjteményi adatok alapján a pótköltésből származó legkésőbbi tojásos fészekaljat május 7-én találták);
3. ez azt jelenti, hogy ha a törvényi szabályozás felpuhítása sikerrel járna, a települések teljes területén, hónapokon keresztül heti-kétheti gyakorisággal meg kellene találni az újabb és újabb helyeken létesülő teleprészeket, majd minden fészket el is kellene távolítani - ennek költségigénye akár a százmillió forintos nagyságrendet is elérheti egyetlen településen;
4. az előző, 3. pontban leírtak közül azonban a fészkek felderítése maximum április végéig lehetséges, amíg nincs levél a fákon, ezt követően a sűrű lombkoronában akár több tucatnyi fészek is láthatatlanná válik - ugyanakkor a 2. pontban foglaltak alapján nagy az esélye annak, hogy a madarak még további hónapokon át pótolják a fészkeket, amikor azok megtalálása települési nagyságrendben már nem megvalósítható, tehát az addig erre a célra fordított rengeteg pénz és munka feleslegessé válik, mivel a varjakat nem sikerül eltávolítani a településről;
5. tudjuk, hogy a varjúfélék egyes intelligenciatípusok terén a 4-6 éves gyerekének megfelelő intelligenciával rendelkeznek, így fel kell készülni arra, hogy gyorsan megtanulják kihasználni a fészekleszedést akadályozó települési lehetőségeket:
   • máris elkezdődött a fészkek fenyőre építése, ahol képtelenség felfedezni ezeket, még akkor is, ha az ember látja az ide berepülő madarakat;
   • ugyancsak esélyes, hogy a varjak rájönnek a köz- és magánterület közti különbségre, és ha utóbbi egy madárbarát és/vagy a polgármestert nem kedvelő tulajé, akkor előfordulhat, hogy nem járul hozzá a fészkek megsemmisítéséhez;
   • a magas fák megvágása következtében a területhű varjak a közelben megaradó alacsonyabb és kisebb fákra is ráköltöznek;
   • félő, hogy a folyamatos fészekleszedés gyorsítja az alkalmazkodást, melynek hatására ezek a védekező stratégiák gyorsan fejlődnek és általánossá válnak, így a rendkívül költségek ellenére ezen okok miatt sem lesz szavatolható a település összes varjúfészkének eltávolítása, ami így a projekt bukását jelenti;
6. de ami a legfontosabb - a városi kolóniák fészekeltávolításai kapcsán az elmúlt években szerzett általános tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a madarak a zavarás hatására eddig nem hagyták el, ebből következően félő, hogy nem hagyják el a települést.

Ezért is aggályos, hogy a kormány által 2025 július 14-22. között, szakmai egyeztetés nélkül meghirdetett társadalmi egyeztetés, illetve egyes polgármesterek által követelt radikális elképzelések (akár a vetési varjak védettségének megszüntetése és kilövése a lakott területeken) alapján végül 2025. július 31-én módosították 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletet, melynek vetési varjakra vonatkozó része szerint:

...
„(2a) *  A vetési varjú (Corvus frugilegus) 
a) riasztása vagy 
b) fészkének eltávolítása közegészségügyi okból, települések belterületén július 1. és február 28. között engedély nélkül, a természetvédelmi hatóságnak – a tevékenység megkezdése előtt legalább 8 nappal – tett bejelentés alapján végezhető. 
(2b) *  A vetési varjú (Corvus frugilegus) fészkének eltávolítása települések belterületén – nyomós közegészségügyi okból – március 1. és április 10. között engedélyezhető, ha a riasztás és az ugyanabban a költési időszakban elvégzett korábbi fészekeltávolítás nem járt eredménnyel. Ha a természetvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium által koordinált monitorozás eredményei alapján az előző évben a vetési varjú (Corvus frugilegus) országos állománya elérte a 40 000 párat, a tojásos, de kikelt fiókát még nem tartalmazó fészkek eltávolítása is engedélyezhető az adott település belterületén található fészkek legfeljebb 10%-áig. 
(2c) *  A (2b) bekezdés szerinti engedélyezés során a nyomós közegészségügyi okot az egészségügyi államigazgatási szerv igazolja.”
…

Ezzel nemcsak a vetésivarjú-kolóniák által érintett településrészek és lakosságszám növekedésére van esély, de félő, hogy a társadalmi feszültségek egy új dimenziója is felszínre kerül. Az MME közönségszolgálati tapasztalatai alapján ugyanis a lakosság akkor hajlandó felvállalni vagy hagyni bármely ember-madár konfliktushelyzet kezelését szolgáló eszközt, módszert, ha eközben az alábbi feltételek teljesülnek (fontossági sorrendben, de az elsőnek mindenképpen teljesülnie kell):

• az állatnak nem eshet baja;
• legyen olcsó, de lehetőleg ingyenes;
• valaki más oldja meg a kérdést, ne a bejelentőnek kelljen azzal foglalkoznia;
• a lehető leggyorsabban, de lehetőleg holnapra legyen meg a dolog;
• ne járjon kosszal, zajjal, bármiféle egyéb kényelmetlenséggel.

Ezt támasztják alá a médiában megjelenő hírek is, például egy fővárosi dolmányosvarjú-eset és a budai vaddisznóhelyzet kapcsán.

[Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, napi közönségszolgálati munkánk során is tapasztaljuk, hogy az ideges, feszült embereket szinte bármely állat zavarhatja és a kényelmük érdekében képesek ártalmatlan madarat is lelőni, rovarok lemérgezését, a fák és bokrok kiirtását is kezdeményezni.]

 

Ha ezek nem működnek, az önkormányzatok mégis miért csinálják?

Kényszerű pótcselekvésként, hogy a mind agresszívebb lakossági követelőzés abbamaradjon, miközben a témához egyáltalán nem értve (és szakértőt meg nem hallgatva) nem tudják, hogy amit tesznek, az hatástalan és minimum pénzkidobás, de a fészkek eltávolítása kapcsán kifejezetten önsorsrontó. 

 

A fogamzásgátlás alkalmazható lenne?

Nem.

Ennek alapvető oka, hogy a hatóanyag folyamatos, minden egyedet érintő bejuttatása nem lehetséges. Ezért ez a módszer csak a parlagi galambok esetében kínál megoldást, de ez jobbára náluk is csak elvi lehetőség, mert a lassú állománycsökkenéshez, szigorú feltételek között, heti gyakorisággal, évtizedeken keresztül kellene folyamatosan etetni az egy helyre szoktatott madarakat, ami rendkívül költséges lenne, és ha emiatt megszűnik a beavatkozás, az állomány ismét növekedésnek indul.

 

TUDJUK, MIT LEHETNE MEGPRÓBÁLNI

Az alábbi koncepciót a vetési varjak legjelentősebb fészekvendégét jelentő kék vércsék hazai védelmi kutatása során dolgozták ki az MME munkatársai:

1. a vetési varjas településen ki kell jelölni egy olyan facsoportot, "kiserdőt", ahol a madarak senkit nem zavarnának és biztosítani lehet a leendő kolónia nyugalmát;
2. az itteni fákra érdemes tömegesen "csalifészkeket" telepíteni*, mert ezek vizuális ingerként odavonzhatják a varjakat, varjúcsapatokat.;
3. mivel a varjak számára az egyik legnagyobb kincs a fészeképítő-anyag, az önkormányzat a parkok gondozása során keletkező ujjnyi vastag gallyakat nagy halmokban hordja ki a fenti helyre;
4. telente meg kell próbálkozni a varjak itteni etetésével, hogy megismerjék és megkedveljék a területet, amit néhány fészek megépítésével is elő lehet segíteni;
5. amint a varjak belakják a területet (ez több évbe is beletelhet), meg lehet próbálkozni a települési fészkek eltávolításával mindaddig, amíg a madarak a kijelölt erdőfoltba át nem költöznek.

Ugyanakkor tisztában vagyunk a dolog nem kevés buktatójával, hiszen, ha sikerül is kiléptetni a varjakat egy ilyen kíméleti zónába, a lakosság és a környék gazdálkodóinak teljes és hosszú távú együttműködésére van szükség a madarak nyugalmának biztosításához. Elég, ha egy quados van terepmotoros rosszkor jár itt, ha a varjak jelenlétével egyet nem értők elkezdik illegálisan kivágni a fákat, belepuskáznak a fészkekbe vagy elkezdenek lövöldözni a madarakat.

* Hüvelyk- és mutatóujj vastagságú, 30-40 cm hosszú gallyakból formázott, kb. kosárlabda
méretű gömbszerűség, melynek ágait vékony, sötét lágy drót rögzíti tartósan egymáshoz 
úgy, hogy ne essen szét. Ilyeneket tömegével lehet műhelyben előre elkészíteni, majd 
darus emelőkosárral a magas fák ágainak külső harmadban lévő ágvilláiba stabilan, 
egymástól akár méternyinél nem nagyobb távolságra, tömegesen feldrótozni. A cél, 
hogy távolról ezek úgy nézzenek ki, mint egy előző évi fészektelep maradványai.

 

Zaj elleni védekezés: ne szedd le a fészket!

A vetési varjak tojásos fészkei március végén, április elején teljesek lehetnek, amennyiben az önkormányzat nem szedeti le a fészkeket. A minél korábbi tojásrakás azért érdeke a lakosságnak, mert a fiókák kikelésével növekvő zajterhelés nagyobb része így a tavaszi hűvös időben jelentkezik, amikor még nem kell folyamatosan nyitott ablak mellett élnie a gyorsan felmelegedő panellakásokban élőknek. A csukott ablak - különösen a modern nyílászárók esetében - jelentősen csökkenti a varjúkolónia zaját.

 

Ürülékpotyogás: fél- és ponyvatetős védekezés

Amennyiben a fészkes fák parkoló, nagy forgalmú járdaszakasz vagy egyéb közösségi tér (óvoda-, iskola-, idősotthoni udvar stb.) fölé magasodnak, jó megoldást jelenthet a szilárd tetős vagy az ideiglenesen is használható ponyvás fedés kiépítése. Ezek ráadásul nemcsak a potyogó ürüléktől, de nyár folyamán a tűző napsütéstől is védenek, amit a parkoló autók tulajdonosai számára jelentős életminőség-javító intézkedést is jelen. 

 

AKIT RÉSZLETESEBBEN IS ÉRDEKEL A TÉMA

Egyáltalán miért költöztek a városokba?!

Ennek kiváltója és alapvető oka a sok évtizedes irtás és máig tartó élőhelypusztítás.

A mérgezések, lelövések, fészekbe puskázások és a költőtelep-erdők kivágása következtében az 1980-as évek 300 000 páros állományának 92%-át (!) kiirtották, az ezredfordulóra alig 23 000 pár maradt az országban.

Amint azonban a betelepülés elkezdődött, az urbanizáció fel is gyorsult és öngerjesztővé vált, hiszen a városi kolóniákban évente felnövekvő újabb és újabb varjúgenerációk számára már a települési fészkelés volt a minta.

 

Miért irtották ki őket csaknem teljesen?

A vetési varjú a fenntartható gazdálkodást folytató parasztember egyik fő segítője volt évszázadokon keresztül. A táplálékát képező apró gerinctelenek (férgek és ízeltlábúak), illetve a kisrágcsálók (egereket és a mezei pocok) a legjelentősebb mezőgazdasági kártevők, így ezek tömeges összeszedésével a termést is védték.

A 2. világháborút követően világszerte előretörő nagyüzemi, ipari jellegű mezőgazdaság felszámolja a természetes élőhelyeket, így a vetési varjak gyepek, legelők jelentette táplálkozóterületeit is, ezért az agrársivatagokban madarak kénytelenek az elvetett magokat fogyasztva túlélni. Ezt nem nézték és nézik jó szemmel a gazdák, ez okozta a több hullámban bekövetkező irtóhadjáratokat, és ezért akarja a gazdák egy része a megmaradt vetésivarjú-állományt is kiirtatni.

 

A természet azonban visszavág

A nagyüzemi agrártájból elüldözött élőlények egy része (madaraknál például a vetési és a dolmányos varjú, a szarka, továbbá a gyurgyalag és a seregély) azonban alkalmazkodik, és természetes élőhely, táplálék hiányában, különösen, ha üldözik is, beköltözik a városokba (varjúfélék, örvös galamb), házi méheket fogyaszt (gyurgyalag) vagy megdézsmálja a szőlőültetvényeket (seregély).

 

A településen élnek?

Nem.

Az állomány egy része költőhelyként használja a településeinket, táplálkozni kijárnak a környező tájba, elsősorban a gyepekre, legelőkre, de ha minden felszántva elpusztítjuk a természetes élőhelyeiket, kénytelenek a szántókon keresgélni.

[A vetési varjakkal ellentétben nem kolóniákban fészkelő települési dolmányosvarjú-, szarka- és szajkóállományok tagjai ugyanakkor helyben maradnak és a parkokban táplálkoznak.]

A városi vetésivarjú-kolóniák nem egész évben lakottak. A költési időszak február végétől július közepéig tart. Amint a fiókák röpképessége ezt lehetővé teszi, a varjak kitelepülnek és akár a tél végéig kint is maradnak a külterületi táplálkozóterületeken. A költő állomány éjszakázni visszatérhet a települési fészekfákra, illetve az őszi-téli időszakban, amikor északról sok százezernyi vetési varjú érkezik hozzánk telelni, ezek a madarak nagy számban éjszakázhatnak a települések fáin.

 

"Ha ennyi gond van velük, miért védettek?!"

A vetési varjak (és a parlagi galambok) kapcsán sem beszélhetünk országos ügyről, azaz arról, hogy a lakosság nagyobb részét vagy akár egészét foglalkoztatná a téma. A fajjal az emberek rendkívül kis százaléka elégedetlen, az érintettek települési lakosságon és az agrárgazdálkodókon belül is csak kisebbséget képeznek. Tehát nem igaz az, hogy a vetési varjak elviselhetetlen terhet jelentenének vagy kárt okoznának, ami egyek szerint igazolná egy faj teljes kiirtását.

A vetési varjú védelmét saját jogon az állomány 92%-ának kiirtása, másodsoron pedig a kékvércse-állomány összeomlása indokolta. A kék vércse az Európai Unió és Magyarország egyik legritkább, ezért legértékesebb madárfaja. Mivel a sólyom rokonság többi képviselőjéhez hasonlóan nem épít fészket, s mivel telepesen költ, csak egyetlen állomány szintű fészekgazda-faja van - a vetési varjú. Utóbbiak állományösszeomlásával párhuzamosan a fokozottan védett kék vércséink száma is drámaian, ez pár alá csökkent. Így tehát a védettség elrendelését és fenntartását (amit egyébként az Európai Unió Magyarország által is elfogadott egyik természetvédelmi alapelve) a fészekvendég fajok (a kék vércse mellett az erdei fülesbagoly, a vörös vércse és a szintén fokozottan védett kerecsensólyom) is indokolják.

 

Vetési varjú kiadvány

Az MME munkatársai 2024-ben állították össze a szabadon letölthető VETÉSI VARJÚ MAGYARORSZÁGON című kiadványt, mely több mint harminc oldalon mutatja be a faj életmódják és állományuk hazai történetét.

 

Orbán Zoltán

 

 

Mely fajok lehetnek érintettek?

Molnárfecskefészkek esetében
A beszámolók alapján több faj, a madarak mellett hüllők és emlősök is szóba jöhetnek fészekragadozóként.

Az alábbi madarak mindegyike képes áttörni a sárfészket, így a többnyire szűk röpnyílás nem akadályozza meg őket abban, hogy hozzáférjenek a a tojásokhoz és a fiókákhoz, és eközben akár a kirepülő kotló madarat is elkaphatják.

• szajkó,
• dolmányos varjú,
• szarka,
• nagy fakopáncs,
• balkáni fakopáncs,
• zöld küllő.

Megfigyelések szerint a molnárfecskék zárt fészkeinek ragadozóit tovább bővíti az oda bemászni, benyúlni képes fajok - pláne, hogy a bejárat a közvélekedéssel szemben gyakran kimondottan széles:

• erdei sikló, 
• füleskuvik,
• kuvik,
• vörös vércse,
• erdei fülesbagoly.

Továbbá a mesterséges odúk, épületen lévő fészkek kapcsán szerezett tapasztalatok alapján bővíthetik a röpnyíláson bejutni képes fajok:

• mogyorós pele,
• nagy pele,
• nyest,
• mókus,
• patkány,
• erdei egerek,
• rézsikló.

A költés meghiúsulását gyakran okozzák fészkelőhelyet kereső, a molnárfecskék zárt fészkeit költőhelyül használni tudó madarak is: 

• házi veréb, 
• mezei veréb,
• sarlósfecske.

Füstifecske-fészkek esetében
A füsti fecskék nyitott fészkei esetében a zsákmányolónak még könnyebb dolga van, hiszen itt nem kell áttörni a sárfalat, nem kell szűk röpnyíláson keresztül bemászni, benyúlni, ezért esetükben a fenti fajok sorát akár a:

• fekete rigó is bővítheti.

A költés meghiúsulását pedig okozhatják olyan fészkelőhelyet kereső konkurens fajok, mint a:

• szürke légykapó,
• házi rozsdafarkú (a kerti rozsdafarkú olyan ritka fészkelővé vált Magyarországon, hogy ennek esélye rendkívül alacsony).

 

Miért védtelenek a fecskefészkek?

A molnárfecske eredeti élőhelyén, a sziklafalak esőtől védett párkányai alatt és barlangbejárataiban csapatosan, lehetőleg sok száz, de inkább több ezer páros kolóniákban költött. Ezért készít negyed- és félgömb alakú zárt fészket, melyek így több rétegben egymás alá-mellé építhetők, és az elmúlt évszázadokban az ereszek alatt is építkezhettek így.

A telepes életmód számos előnnyel jár - a füsti fecskék esetében is -, ezek egyike a fészekragadozók elleni közös védekezés. Egy nagy telepet jóval kisebb eséllyel támadhatott sikeresen nappali fészekragadozó, mert a sok száz, több ezer fecske gond nélkül el tudta zavarni. 

Magyarország valószínűleg legnagyobb természetes jellegű molnárfecske-telepe
Tiszavasváriban - egy ekkora telep a rengeteg agreszív fecskének
köszönhetően szinte bármely betolakodóval szemben védett
(videó: Orbán Zoltán)

 

A hazai fecskeállomány 2000-2010 között 60%-os állományösszeomlást szenvedett el, a természetes, nagy telepek elnéptelenedtek, egyre ritkábbak, a fecskék mindinkább magányosan vagy csak néhány fészket számláló kis közösségben költenek, ahol a kevés madár nem tud olyan hatékonyan védekezni. Ráadásul a ragadozók egymástól is eltanulják a fecsketojások és -fiókák sikeres zsákmányolását – ez a kettős hatás állhat a jelenség terjedése, gyakoribbá válása mögött.

Meg lehet védeni a fecskefészkeket a fészekragadozóktól?

Helyi szinten, egy-két molnárfecske-fészket talán, állományszinten, illetve a nyitott fészket építő füsti fecskéknél nem lehet mit tenni.

Molnárfecskéknél helyi szinten, egyes fészkek esetén lehet próbálkozni a természetesnél erősebb falú égetett agyag műfészkek kihelyezésével, de országosan nem lehet megvédeni a fészkeket. Nincs információnk arról, hogy az égetett agyag molnárfecske műfészkeket akár a varjúfélék, akár a harkályok át tudnák törni (a gipsz-fűrészpor keverékéből készült műfészkek ugyanolyan sérülékenyek, mint a sárfészek), ezért helyi szinten megoldást jelenthet ilyeneket kihelyezni a megrongált fészkek mellé vagy helyett. Állományszinten azonban nem lehet megoldás az, hogy az országban lévő sok százezer természetes sárfészket műfészekre cseréljünk. Ráadásul a madár fészekragadozók még ezeknél a fészkeknél is be tudnak nyúlni csőrrel és lábbal a fészekbe, nem is beszélve a bemászni képes fajokkal, így ezek ellen a műfészkek sem védenek.  

Felmerült olyan ötlet is, hogy "a fészkeket valamiféle dróthálós, rácsos megoldással kellene megvédeni". Figyelembe véve, hogy a molnárfecskék szabad berepülési útvonalat igényelnek a fészkek, a telep legalább néhány méteres közelségében (ezzel szemben az istállókba is beköltöző füsti fecske ökölnyi lyukon is be tud repülni), nem valószínű, hogy egy fecske méretű berepülőnyílással ellátott dróthálós védőketrecet megtanulnának használni a madarak. Ha ez esetleg mégis működne, áltaánosan, országosan ez a módszer akkor sem lenne megvalósítható, mert egy ilyen védőeszközt egyesével kellene legyártani (és engedélyeztetni!) az adott fészekhez, fészkekhez, telep esetében pedig az egész kivitelezhetetlen lenne. 

A nyitott füstifecskefészkek esetén, éppen a fészek ezen jellege miatt semmiféle fizikai védelem nem lehetséges.

 

Lehet védekezni a fészekkonkurensek ellen?

Közvetlenül nem.

Ugyanis ezek mindegyike ügyesen mozog a talajon, az épületek falán és az ágak között is, míg a fecskék szinte csak állni és tipegni tudnak. Ezért bármiféle olyan elzárás, amint a fecske át tudna jutni, nem jelentene akadályt számukra sem.

 

Közvetett megoldással lehet próbálkozni.

Mind a rozsdafarkúak mind a szürke légykapó, a verebek és a sarlósfecskék számára is létezik mesterséges odú, költőláda, így ezek közelbe történő kihelyezésével esetleg meg lehet akadályozni a fecskefészkek elfoglalását, de ennek esélye is csak 50% , vagy ebbe költöznek vagy nem.

 

Miért emelkedhet az esetek száma?

Mert az evolúció, a környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás soha nem áll le, és ennek elemeként a ragadozók és fészekkonkurensek is tanulnak.

Utóbbiak esetében ennek legközvetlenebb, ráadásul tömeges módja, ha a fiókák egy ilyen elfoglalt fecskefészekbe épült fészekben nevelkednek fel, mert felnőttként már ismert lehet számukra és kereshetik is ez a költőhelyet.

Az esetszám-növekedéshez az emberi hatás is hozzájárulhat - erre szemléletes példa a verebeké. A modern vagy felújított épületek tetőszerkezetében ugyanis a verebek már nem találnak fészkelőhelyet, így a kényszer is ráviheti őket a fecskefészkek elfoglalására. A modern építkezés és felújítás okozta fészekhelyvesztés is hozzájárulhat a házi verebek európai szinten jelentkező, aggasztó mértékű, mintegy 50%-os állománycsökkenéséhez. 

 

A ragadozók esetében az egyéni alkalmazkodás, a viselkedési repertoár saját bővítése mellett fontos elem a felnőtt madarakra is jellemző megfigyeléses tanulás, majd az utánzás. Ráadásul ezek a madárszülők meg is taníthatják a kirepült fiókáiknak, hogy érdemes felkeresni és miként kell átkutatni a fecskefészkeket, fészektelepeket.

Az ilyen sikeres viselkedések azután koncentrikusan "kifelé" haladva (mint a vízbe dobott kő hullámai) terjedni kezdenek és mind nagyobb területen, végül akár országosan (sőt az országhatárt is átlépve) jelentkezhetnek.

 

Orbán Zoltán