Élőhelyek: erdők és facsoportok (90%), bokrosok (5%), mesterséges élőhelyek (5%).

Földhasználat: erdőgazdálkodás (90%), természetvédelem és kutatás (50%), turizmus és üdülés (30%), település, üzem, szállítás (5%).

Veszélyeztető tényezők: intenzív erdőgazdálkodás (A), egyéb (A), infrastruktúra fejlesztése (B), a mezőgazdasági művelés felhagyása (B).

Védettség: részleges.

Területleírás
Vulkanikus középhegység magas gerincekkel aZagyva és a Tarna között. Az erdőtakarót elsősorban cseres-tölgyesek,gyertyános-kocsányos tölgyesek, és szubmontán bükkösök találhatók. Azerdőgazdálkodás és a turizmus tartoznak a legfontosabb földhasználatimódok közé. Emellett jelentős még a nagyvad gazdálkodás, és a terület határai közelében bányászat is folyik.

Madártani jelentőség
Elsősorban az erdei madárfajok találjákmeg életfeltételeiket. A ragadozó madarak száma alapján nemzetközijelentőségű terület, de ezek mellett jelentős a közép fakopáncs, szürke küllő, örvös légykapó és kis légykapó állomány is.

Természetvédelmi kijelölések
11 863 hektár a Mátrai TK, 186 hektár pedig a Gyöngyösi Sárhegy TT része.

Természetvédelmi kérdések
Az intenzív erdőgazdálkodáskövetkeztében korlátozottak a változatos élőhelyeket, idős, odvas,rovarokban gazdag fákat igénylő fajok életfeltételei. A túltartottvadállomány korlátozza a természetes erdőfelújítások lehetőségét. Agazdálkodás és a turizmus által okozott zavarás az érzékenyebb fajokatkárosíthatja. A mezőgazdasági művelés felhagyása miatt a hegységbelsejében és a hegylábi területeken csökken a ragadozó madaraktáplálkozó területe. Az úthálózat (az erdészeti feltáróutakat is beleértve) fejlesztése fokozza a terület fragmentációját.

Minősítő fajok:
parlagi sas (Aquila heliaca)
kerecsensólyom (Falco cherrug)

Élőhelyek: erdők és facsoportok (90%), bokrosok (5%), mesterséges élőhelyek (5%).

Földhasználat: erdőgazdálkodás (90%), természetvédelem éskutatás (90%), turizmus és üdülés (20%), honvédelem (5%), település, üzem, szállítás (5%).

Veszélyeztető tényezők: intenzív erdőgazdálkodás (A%), szelektív fakitermelés (C%).

Védettség: részleges.

Területleírás
Az Északi-középhegységben találhatókarszthegység, mély völgyekkel és széles fennsíkokkal. A magasabbfekvésű részeken gyertyános-tölgyesek, szubmontán és montán bükkösök,déli kitettségű lejtőkön molyhos tölgyesek és karsztbokor-erdők, mészkősziklagyepek, lejtősztyepprétek találhatók. A Bükk-fennsík sajátosértéke a Nagy-mező töbrökkel tarkított rétje. Az erdőgazdálkodás, avadászat és a turizmus tartozik a legfontosabb emberi tevékenységekközé. A hegylábi területeken szőlőművelés és szántóföldi gazdálkodás folyik.

Madártani jelentőség
Elsősorban az erdei madárfajok találjákmeg itt életfeltételeiket. A ragadozó madarak száma alapján nemzetközijelentőségű terület, de ezek mellett jelentős a közép fakopáncs, szürke küllő, örvös légykapó és kis légykapó állomány is.

Természetvédelmi kijelölések
41 833 hektár a Bükki NP részét képezi.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyeztetőtényező az intenzív erdőgazdálkodás, ami részben nagymértékű zavarást,részben az élőhelyi változatosság csökkenését okozza. A hegylábiterületeken a ragadozó madarak táplálkozási feltételei a legeltetésszinte teljes hiánya miatt romlottak jelentősen. A nemzeti parkbővítése folyamatban van. A nemzeti park alapállapot-felmérésefolyamatban van. Az MME Bükki HCs aktív ragadozó madárvédelmi tevékenységet végez.

Minősítő fajok:
kígyászölyv (Circaetus gallicus)
békászósas (Aquila pomarina)
parlagi sas (Aquila heliaca)
kerecsensólyom (Falco cherrug)

Élőhelyek: erdők és facsoportok (80%), mesterséges élőhelyek (10%), bokrosok (5%), gyepek (5%).

Földhasználat: erdőgazdálkodás (90%), turizmus és üdülés (20%), természetvédelem és kutatás (10%), mezőgazdaság (5%).

Veszélyeztető tényezők: a madarak zavarása (A), intenzíverdőgazdálkodás (A), a mezőgazdasági művelés felhagyása (B), erdősítés(B), gátak, csatornák, duzzasztók építése (B), kitermelő iparágak (B),infrastruktúra fejlesztése (B), üdülés, turizmus (B), iparosítás, városiasodás (C), tűzifa gyűjtés (C).

Védettség: részleges

Területleírás
Északkelet-Magyarországon található vulkanikuseredetű középhegység, amit a Bodrog és a Hernád folyók fognak közre.Főként szubmontán és montán bükkösök, gyertyános tölgyesek borítják. Avölgyekben hegyi kaszálórétek, fás legelők, idős gyümölcsösöktalálhatók. A legfontosabb emberi tevékenységek: az erdőgazdálkodás, avadgazdálkodás, a turizmus, a szőlőtermesztés, gyümölcstermesztés, szántóföldi növénytermesztés.

Madártani jelentőség
Elsősorban az erdei madárfajok találjákmeg itt életfeltételeiket. A ragadozó madarak száma alapján nemzetközijelentőségű terület, de ezek mellett jelentős a közép fakopáncs, szürke küllő, örvös légykapó és kis légykapó állomány is.

Természetvédelmi kijelölések
26 496 hektár a Zepléni TK, 2 hektár pedig a Bodrogszegi Várhegy TT részét képezi.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyeztetőtényezők közé tartozik az intenzív erdőgazdálkodás, a turizmus(különösen a sziklamászás), a bányászat, a kaszálók és legelőkművelésének felhagyása, az erdőtelepítés, üdülőterületek növekedése,víztározó építés az Aranyosi-völgyben. A terület legfőbb értékeitképező ragadozó madarak fészkeinek zöme nem a védett terület határainbelül található, ami megnehezíti a hosszú távú természetvédelmi érdekekérvényesítését. Sajnos a TK bővítése már évek óta húzódik. Az MME Zempléni HCs aktív ragadozómadár- és uhuvédelmi programot hajt végre.

Minősítő fajok:
fekete gólya (Ciconia nigra)
fehér gólya (Ciconia ciconia)
kígyászölyv (Circaetus gallicus)
békászósas (Aquila pomarina)
parlagi sas (Aquila heliaca)

Élőhelyek: erdők és facsoportok (70%), gyepek (15%), mesterséges élőhelyek (10%), bokrosok (5%).

Földhasználat: természetvédelem és kutatás (100%), erdőgazdálkodás (80%), turizmus és üdülés (70%), mezőgazdaság (5%).

Veszélyeztető tényezők: intenzív erdőgazdálkodás (A), tűzifagyűjtés (A), mezőgazdasági termelés intenzitásának növelése (B),mezőgazdasági művelés felhagyása (B), üdülés, turizmus (B), növényzetégetése (C), szelektív fakitermelés (C), infrastruktúra (C), madarak zavarása (C),

Védettség: részleges.

 

Területleírás

 

Középhegységi karsztvidék, keskeny, mélyvölgyekkel, bővizű forrásokkal, dolinás karsztfennsíkokkal. A főkőzetforma a triász-mészkő, amiben világhírű barlangrendszer alakultki. A régióban - amely nem messze található az Ózd-Kazincbarcikaiiparvidéktől - mintegy 5000 ember él. A helyi lakosság jelentős részekorábban a közeli ipari üzemekben talált munkát, de 1990 után amunkanélküliség jelentősen emelkedett, és ma már inkább csak amezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a turizmus ad megélhetést. Ahegyvidéki részeken kevés a bükkös, főként gyertyános tölgyesek,molyhos tölgyes erdők, sajmeggyes karsztbokorerdők, mészkő sziklagyepekés lejtősztyepprétek, kaszálórétek, a patakvölgyekben (különösen aBódva-völgyben) mocsárrétek találhatók. Elsősorban turizmus, erdőgazdálkodás és rétgazdálkodás folyik a területen.

Madártani jelentőség
A terület mind az erdőlakó, mind a nedves rétekhez kötődő fajok számára jelentős. Kiemelkedő értéke a haris (Crex crex).

Természetvédelmi kijelölések
19 763 hektár az Aggteleki NP és Bioszféra Rezervátum része. A területet a világörökség részeként is jegyzik.

Természetvédelmi kérdések
Elsősorban az intenzíverdőgazdálkodás, a falopás veszélyezteti az erdei élőhelyeket, míg avölgyben inkább a rétek művelésének felhagyása, vagy feltörésükbeerdősítésük jelenthet veszélyt. A haris állományt a gépi kaszálás isveszélyezteti. Az MME Gömör-Tornai HCs rendszeresen elvégzi a terület haris- és ragadozómadár-állományának felmérését.

Minősítő fajok:
parlagi sas (Aquila heliaca)
haris (Crex crex)

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

 

     Egyéni és céges adományozás >>

 

     Köszönjük!

Ma, amikor ezen élőhelyek megszűnéséről, a még meglévők állapotának folyamatos romlásáról - és az élőviláguk eltűnéséről - beszélünk nap mint nap, szükséges egy olyan társadalmi bázison nyugvó szervezet működése, amelynek tagjai kellő összefogással és szakmai megalapozottsággal elősegíthetik ezen folyamatok mérséklését, vagy megelőzését. A Vízimadár-védelmi Szakosztály - összhangban az MME természetvédelmi célkitűzéseivel - a vizes élőhelyek élővilágának feltárását, kutatását és nem utolsó sorban a védelmét vagy védettségének előkészítését vallja legfontosabb feladatának.

A Szakosztály védelmi tevékenységét a következő témakörök köré csoportosította:
Vonuló és telelő vízimadárfajok állományának országos szintű monitoring- és kutatási eredményeire alapozva az országos jelentőségű madárélőhelyek védelmének elősegítése.

Fészkelő vízimadár-állományok országos szintű monitoringja, a veszélyeztető tényezők feltárása, hatékonyabb védelmük elősegítése, különös figyelemmel a ritka, veszélyeztetett, valamint a telepesen költő vízimadárfajokra.

A függönyháló megjelenése és elterjedése új lehetőségeket teremtett a madárvonulás-kutatásban, elsősorban az addig ritkábban jelölt, nagy tömegű énekesmadarak gyűrűzésében. A gondosan tervezett és következetes mintavételezések (hosszútávra tervezett, állandó felületű hálóállások) lehetővé tették a gyűrűzési adatok statisztikai módszerekkel történő feldolgozását.

Partifecske függönyhálóban (Fotó: Karcza Zsolt)

A lengyel "Actio Baltica" mintájára megindult Magyarországon az "Actio Hungarica" madárgyűrűző hálózat. Az első gyűrűzőtáborokat Szentendrey Géza szervezte a Pilisben, Kisorosziban (Martuska-sziget), illetve Budakeszin (Nagy-Szénás-Zug "Bodzás árok"), míg a dinnyési tábort Csörgő Tibor indította el. A következő években országszerte szerveződtek a gyűrűzőtáborok és állomások: Fülöpháza (1976-1989), Fehértó (Hanság, 1977-2001), Sumony (1981-), Csanytelek (1983-1987), Ócsa (1983-), Fenékpuszta (1986-), Szalonna (Bódva-völgy, 1986-), Szeged (Fehér-tó, 1988-), Dinnyés (Elza-major, 1989-), Naszály (Ferencmajor, 1991-), Barabás (Kaszonyi-hegy, 1992-2010), Izsák (Kolon-tó, 1998-), Tömörd (1998-), Farmos (Gátőrház, 2007-), Dávod (Földvári-tó, 2010-), Hortobágy (Halastó, 2011-). Ezeken a gyűrűző pontokon napjainkig több, mint kétmillió madarat jelöltek meg és vették fel biometriai adataikat.

Madárgyűrűző állomások (2016.)

1976-ban a Madártani Intézet megbízásából az MME átvette a madárgyűrűzés szervezését Magyarországon. A Madárgyűrűzési Központban dolgozó munkatársak (1974-2003): Schmidt Egon, Haraszthy László, Roman Holynski, Harangi István, Büki József, Tóth László, Varga Lajos, Simon László, Halmos Gergő.

Madárgyűrűzési Központ, Irattár

Az első számítógépes programot (Proring) és hozzá a hazai kódrendszert (HURING) 1987-ben dolgozták ki (Szép Tibor, Büki József), amely Közép-, Kelet-Európában akkor egyedülálló volt. Ez egy IBM XT számítógépen írt dbase program és adatbázis volt, amelybe rögzítésre kerültek a megkerülések, valamint a hozzájuk tartozó gyűrűzési adatok. A mentéseket floppy disc-eken tárolták. Az 1990-es évek közepétől kezdték fejleszteni (Varga Lajos, Simon László) a 2014. február 19-ig működött „Ringing office” elnevezésű számítógépes alkalmazást, ami már Windows operációs rendszerben futott, és egy Paradox adatbázist kezelt. Ezzel a szoftverrel már valamennyi madárgyűrűzési adat rögzítésre került, visszamenőleg is. Ebben a munkában a Központ alkalmazottai mellett polgári szolgálatos segítők, megbízott külső munkatársak és önkéntes segítők tucatjai vettek részt. A teljes, naprakész adatbank 2006-ra készült el.

Madárgyűrűzési Központ, adattárolók

Ezt az óriási munkát a Központban alkalmazásában lévő munkatársak (Halmos Gergő, Karcza Zsolt, Marosi Norbert, Simon László, Varga Lajos, Verseczki Nikoletta) mellett megbízott külső adatrögzítők (Albert László, Kollár József, Lóránt Miklós, Madarász Boglárka, Miklay György, Orbán Zoltán), polgári szolgálatosok (Bajor Zoltán, Balázs András, Benedek Tibor, Hős János, Kókay Szabolcs, Künsztler Róbert, Magyar Zsolt, Marosi Norbert, Nagy Krisztián, Rákosi Gergely, Téglás Tamás) és önkéntes segítők tucatjai (Éles Balázs, Morandini Pál, Vadász Csaba, Verseczki Nikoletta, Vigh Lívia és még sokan mások) végezték. Az utóbbi évtizedben egyre nagyobb arányban maguk a gyűrűző kollégák végzik az adatrögzítést. Ők az éves madárgyűrűzési jelentéseket elektronikus adatbázis formában küldik meg, ezzel óriási terhet levéve a Központban dolgozók válláról.

Tringa (T-Ring Application), Madárgyűrűzési Adatkezelő Rendszer

2014-ben indult el a T-Systems Magyarország és az MME közös munkájából született új, Tringa (T-Ring Application) elnevezésű, a mai igényeknek és rendszerkörnyezetnek megfelelő online madárgyűrűzési adatbank kezelő alkalmazás. Ezzel az új szoftverrel a gyűrűzők és a rendszeres megfigyelők közvetlenül, online módon kezelhetik a madárgyűrűzési adataikat.

Az adatbank alapján 1908-tól 2016-ig 1251 madárgyűrűző 300 madárfaj 5,6 millió egyedét jelölte meg Magyarországon. Összesen 860 ezer megkerülési adatot tarunk nyílván, amiből 57 ezer külföldi vonatkozású. Mindezek közül jelenleg a legtávolabbi adatunk, a gyűrűzés helyétől (Tiszafüred, Jász-Nagykun-Szolnok megye) 8972 km-re kézrekerült fehér gólya (Dél-Afrikai Köztársaság).

Gyűrűzött madarak száma Magyarországon 1908 és 2021között

2009-ben jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában a Magyar Madárvonulási Atlasz. Ebben a 2006. december végén adatbankban lévő 3,7 millió gyűrűzési és megkerülési adat került feldolgozásra (1908-2006, 99 év), fajonként, 672 oldalon. Az atlaszban 287 térkép, 509 grafikon mutatja be a hazai madárfajokat és a gyűrűzési eredményeket. Összesen 73 szerző, 50 fotós, és az adatellenőrzésben és feldolgozásban segítő sok önkéntes munkatárs segítette a munkát. A könyv teljes terjedelme 1,98 millió karakter.

Magyar Madárvonulási Atlasz

A vonuló madarak szabadon keresztezik az országhatárokat, így a madárgyűrűzés alkalmazása is csak nemzetközi összefogás segítségével lehetséges. Európában ezt az együttműködést az 1963-ban, Párizsban, az európai madárgyűrűzési központok által alapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja. Az EURING fő céljai a tudományos célú madárgyűrűzés szervezése és standardizálása, egységes kódrendszer kialakítása és használata, közös adatbank létrehozása és üzemeltetése, valamint egységes protokoll alapján működő, széleskörű kutatási programok koordinálása, mint például a "swallow project", vagy az "EURO-CES". Az 1977-től működő EURING adatbank megkerülési adatai - az érintett madárgyűrűzési központok engedélyével - a világ bármely részén végzett kutatás rendelkezésére állnak.

Bird Ringing for Science and Conservation

Az EURING kétévente rendezi meg rendszeres közgyűlését, amelyen valamennyi társ madárgyűrűzési központ részt vesz. A vasfüggöny lebontása előtt a kelet-európai országok képviselői csak ritkán vehettek részt ezeken a találkozókon, ezért megrendezték a szocialista országok madárgyűrűző és vonuláskutató konferenciáit. Magyarországon két alkalommal tartották, 1979-ben és 1985-ben.  

Szocialista országok madárgyűrűzési központ vezetőinek találkozója, 1979. (Fotó: Schmidt Egon)

Magyarország először 1990-ben, Visegrádon adott otthont az EURING találkozónak, majd 2007. nyár végén, részben a közelgő centenárium tiszteletére, ismét Magyarországon, Fertőújlakon (Fertő-Hanság és Örségi Nemzeti Park: Csapody István Természetiskola és Látogatóközpont) került megrendezésre. Ezen 25 madárgyűrűzési központ képviseltette magát.

EURING közgyűlés, 1990, Visegrád

EURING közgyűlés, 2007 Fertőújlak (fotó: Verseczki Nikoletta)

A 2018-ban 110 éves hazai madárgyűrűzés teljes mértékben digitalizált adatbankjából eddig is számtalan publikáció, egyetemi szakdolgozat, doktori dolgozat, cikk született, és továbbra is nyitva áll a hazai és külföldi kutatók előtt.

2005/120. számú megkerülési levél
 (Madárgyűrűzési Központ archívuma)

Mortensen első kísérletei után, 1903-ban Németországban a Rossitteni Madármegfigyelő Állomáson kezdődtek meg az első nagyobb arányú, szervezett gyűrűzések. Öt évvel később, 1908-ban a világon harmadikként, az 1893-ban alapított, Hermann Ottó vezette, Királyi Magyar Ornithológiai Központ - a későbbi Madártani Intézet - munkatársai Magyarországon is elkezdték a módszer alkalmazását. A madárgyűrűzés jelentőségét Schenk Jakab ismerte fel, aki 1898-tól volt munkatársa az Ornitológiai Központnak, és sok hazai szakember aggodalma és támadásai ellenére javasolta Herman Ottónak a módszer hazai bevezetését. Javaslatát Herman Ottó elfogadta és megbízta Schenk Jakabot a részletek kidolgozásával. Schenk Jakab életéről bővebben: Keve András,Sági Károly Jenő: Emlékezés Vönöczky Schenk Jakabra (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. 1971.)

Archív madárgyűrűk

Johanness Thienemanntól, a rossitteni madárvárta vezetőjétől kapott mintagyűrűk alapján egy budapesti fémárugyárban legyártatták az első hazai madárjelölő gyűrűket, ötféle méretben. A gyűrűkön lévő felirat azonosítja a gyűrűt kibocsátó országot, központot, a sorszám pedig a madár egyedi azonosítója. A gyűrűzési eredményeket, valamint a beérkezett megkerülési adatokat éves madárgyűrűzési jelentések formájában publikálták az Ornitológiai Központ 1894-ben alapított folyóiratában, az Aquila-ban, az elsőt a XV. évfolyamban.

Az első gyűrűzött madárfajok a fehér gólya, gémfélék, a dankasirály, a füsti fecske és más, fészken fogható és jelölhető madarak voltak, ugyanis a korábbi, ősi fogási eszközök veszélyeztették a madarak testi épségét. A gyűrűzéshez szükséges, biztonságos élve fogási módszereket ezekben az időben kezdték kidolgozni. A madárjelöléseket eleinte főleg a Központ munkatársai végezték, később évről évre emelkedő számban, önkéntes és megbízott külső munkatársak is bekapcsolódtak a munkába. A hazai madárgyűrűzés első évében, 1908-ban összesen 27 madárfaj 1064 példányát jelölték meg Magyarországon a Központ munkatársai, legnagyobb számban fehér gólya (351), dankasirály (110) és füsti fecske (381) fiókákat.

 

Dankasirályok jelölése (Vezényi Elemér)

A jelölésekben Schenk Jakabon kívül a legtevékenyebben Cerva Frigyes, Csörgey Titusz, Müller Péter és Szeöts Béla vett részt. A későbbi években, ahogy a külső munkatársak száma folyamatosan emelkedett, ezzel párhuzamosan nőtt az évente megjelölt madarak száma is, amely lendületet az I. világháború szakította meg. A hazai madárgyűrűzés első negyed századában összesen 200 madárfaj közel 85 ezer egyedét jelölték meg Magyarországon.

 

Csörgey Titusz és Breuer György
(Keve András: Csörgey Titus és Breuer György emlékezete - Állattani Közlemények 50.)

Az egyre növekvő gyűrűzési eredményekkel párhuzamosan évről évre egyre több megkerülési adat érkezett a Központba, a legtöbb közvetlen levelezés útján, ami részben annak köszönhető, hogy Schenk Jakab a kísérletek minél szélesebb körben való megismertetése céljából a napisajtóban, vadászati, erdészeti, mezőgazdasági és egyéb szakmai és tudományos folyóiratokban közleményeket tett közzé, így sok megtaláló, bejelentő előtt nem voltak ismeretlenek az első megkerülések. Az Aquila XVII. évfolyamában kerül közlésre az Ornitológiai Központ madárjelölési tablójának fényképe, amit a bécsi vadászati kiállításon mutattak be.

 

OMK Madárjelölési Kollekció (Aquila XVII.)

Sok megjelölt madár sorsáról nem levelezés útján, hanem más, közvetett vonalakon kapott a Központ értesülést, például újságokban, elsősorban vadászati folyóiratokban közzétett bejelentés, hirdetés útján. Az 1909. évi madárjelölési jelentésben számol be Schenk Jakab az első, Afrikában megkerült gyűrűzött madárról - egy Háromszék megyében (ma Románia), Schenk Jakab által, fiókaként jelölt és Dél-Afrikában lelőtt fehér gólyáról -, amely szenzációt a Times magazin (1909. március 3.) hasábjain tette közzé a bejelentő (fordítás: Aquila XVI.):
    

Nem sokkal később (1909. március 17.) megjelent Herman Ottó válaszlevele is, amelyben ismerteti a madár történetét:

"MADÁRVONULÁS.

A THE TIMES SZERKESZTŐJÉNEK
Tisztelt uram, A The Times március 3-ai jegyzete "Egy magyar gólya Natalban" mindenfelé nagy érdeklődést keltett. Ez arra buzdított, hogy nyilvánosságának támogatását kérjem a következő megfontolásokhoz.
Az egyik legnehezebb megoldandó kérdés a madárvonulás problematikájában az volt, hogy az afrikai telelőterültekre vonuló madaraink átlépik-e az egyenlítőt. A Natalban lőtt magyar gólya közvetlen bizonyíték arra, hogy átlépik az egyenlítőt, és az a gyűrűs gólya, amelyet Észak-Németországban engedtek szabadon és a busmanok földjén ölték meg újabb bizonyíték. Mindkét esetben az azonosítás teljes bizonyossággal megtörtént, és ez különös jelentőséget ad számukra.
A Natalban lőtt fehér gólya földrajzi részletei a következők:
Fiatal madárként jelölték az É. Szél. 45° 30 és K. hossz. 25° 30 alatt fekvő Hidvégen Magyarország dél-keleti részében (Erdély) 1908. július 8-án, a 209. számot hordozó gyűrűvel. A madár elérte a D. szél. 30° és a K. hossz. 30° alatt fekvő Polelát Natalban. Ez az út szinte egyenesen déli irányban vezetett keresztezve az egyenlítőt, az utazás hossza légvonalban nagyjából 8600 km volt.
Mivel mostanában a magyar mintára egy bizottság alakult Pretoriában a madárvonulás megfigyelésére, és a mi gólyánk nagyon mélyen behatolt dél-afrikai barátaink országába, ezért így kell kezelnünk az eset nagy jelentőségét; és reményemet fejezem ki, hogy a gólyák vonulását hamarosan tisztán láthatjuk, ha a napi sajtó, a nagyhatalmak legmodernebbike biztosítja tekintélyes segítségét, úgy, mint ebben az esetben.
Biztosítva nagyrabecsülésemről,

Mély tisztelettel,
Herman Ottó, Igazgató
Magyar Királyi Ornithológai Központ
Budapest, március 12. "

Az Ornitológiai Központ munkájának és szenzációs eredményeinek gyorsan híre ment a szakmai körökben. 1910-ben, Berlinben, az V. Nemzetközi Madártani Kongresszuson az öt szekció egyikének, a madárvonulási szakosztálynak Hermann Ottó, az Ornitológiai Központ igazgatója volt az elnöke, jegyzőnek pedig Schenk Jakabot választották, aki a kongresszuson bemutatta a "Kísérlet a Madárvonulás kutatásában" című előadását. Szintén a kezdeti sikerek elismerése, hogy 1914-ben meglátogatta a Központot Henry Forbes Witherby, a British Birds magazin alapítószerkesztője, hogy cikket készítsen a magyarországi madárgyűrűzési módszerekről és eredményekről. Az itteni gyakorlati tapasztalatokat az angliai madárgyűrűzés szervezésében is felhasználták.

 

 

1928-ban, az akkor már Madártani Intézet kísérletügyi igazgatójaként, Schenk Jakab iskolai falitérképet szerkesztett az addig összegyűlt megkerülési adatok alapján, "Magyarországi madarak vándorútjai" címmel. Ez volt a madárgyűrűzés eredményeinek első, összefoglaló térképi feldolgozása.

 

Magyarországi Madarak Vándorútjai (Schenk Jakab, 1928: Iskolai falitérkép)

Az 1928-ban megalakult Magyar Ornitológusok Szövetsége - a "Madártani Intézet törekvéseinek társadalmi úton való támogatásának" céljával -, amelynek díszelnöke Klebelsberg Kunó, ügyvezető elnöke Nagy Jenő volt. A Szövetség folyóiratát, a Kócsag-ot Greschik Jenő szerkesztette. A Szövetség keretein belül több madárvártát hoztak létre, amelyeken saját gyártású és feliratú gyűrűkkel madárgyűrűzési tevékenység folyt. Ezek: Horthy Miklós Madárvárta (Lakitelek), Esterházy Pál Madárvárta (Kapuvár) (a képen), Bethlen István Madárvárta (Hortobágy), Klebelsberg Kunó Madárvárta (Dinnyés). A Szövetség 1945-ig működött.

 

Esterházy Pál Madárvárta (Magángyűjteményből)

 

 

A II. világháború során az értelmetlen pusztítás áldozata lett mindannyi más természeti, emberi és kulturális érték között 1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye. A pusztítás martalékává vált 60 ezer kötet könyv, a teljes irattár, 32 ezer madártáplálék-minta, 8 ezer madárpreparátum, a Cerva-féle pelyhesfióka-gyűjtemény, Alexander Bau 7500 db-os tojásgyűjteménye, a gyűrűzési törzskönyvek és kartonok 170 ezer addigi összes adattal. Pátkai Imre (1916-2003) sorait idézve "Ember magasságú hamu, olvadt üveghalmok fájdalmas látványától megrendülve kezdtük meg februárban az újjáépítés küzdelmes munkáját. Romokat bontva és tömegsírokat ásva, a jobb jövő reményével biztattuk egymást". E tragikus eseményt követően, 1945. február 22-én bekövetkezett még egy súlyos csapás a hazai madártanra, Kőszegen egy bombatámadás során szívrohamban elhunyt Schenk Jakab.

 

 

A háború után Vertse Albert vezetésével újjászerveződik a Madártani Intézet. A munkatársak a megmaradt gyűrűzők és a külföldi társintézetek segítségével megpróbálták a jelölési adatokat rekonstruálni, de azoknak csak egy részét sikerült újra összegyűjteni, a gyűrűzési adatok legnagyobb hányada végleg elveszett (AquilaLV). Napjainkra a háború előtti időszakból csak azok a felbecsülhetetlen értékű adatok maradtak fenn, amelyek korábban az éves madárgyűrűzési jelentésekben publikálásra kerültek az Aquila folyóiratban. A háború utáni években csak kis számban jelöltek madarakat Magyarországon, részben a megmaradt régi hazai, részben Svájcból és Csehországból kapott külföldi jelölőgyűrűkkel. 1950-ben Warga Kálmán vezetésével a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai is megkezdték a madárjelöléseket múzeumi gyűrűkkel, de a gyűjteményt ért bombatámadás (1956. október 24.) után ez nem folytatódott. Összesen 69 madárfaj, 2030 példányát jelölték meg, de a részletes adatok jelentős része megsemmisült.

 

Madártani Intézet Gyűrűzési Törzskönyve

1951-ben a Madártani Intézet is újra indította gyűrűgyártást (AquilaLIX) és a rendszeres madárgyűrűzést Magyarországon. Ebben az időszakban elsősorban fiókagyűrűzések (pl.: dankasirály fiókák jelölése a Rétszilasi-halastavakon és a Fehér-tavon) és a madárbefogás hagyományos, hívómadarak segítségével történő módszerei voltak elterjedtek.

 

Tarlóháló (Fotó: Schmidt Egon)

1951 és 1973 között 260 gyűrűző összesen 192 madárfaj, 152 ezer egyedét jelölte meg Magyarországon (leggyakrabban: tengelicet, dankasirályt, csízt). A Madárgyűrűzési Központot 1951 és 1973 között Keve András, Pátkai Imre és Schmidt Egon vezette.

 

Schmidt Egon: Hová mennek, honnan jönnek vándormadaraink? (Mezőgazdasági Kiadó)

 

Amennyiben részletesebben is érdekli Önt a Magyar Ornithologiai Központ története, olvassa el Vönöczky Schenk Jakab dédunokájának, Vönöczky Lillának "A Magyar Ornithologiai Központ története 1893-1944" című, 2009-ben írt szakdolgozatát (letölthető itt >>)! Kérjük, amennyiben fel szeretné használni a dokumentumot, vegye fel a kapcsolatot a szerzővel a Madárgyűrűzési Központon keresztül (e-mail a szerzőnek >>).

A madárgyűrűzés egy kutatási módszer, ami a madarak egyedi jelölésén alapul. A sorszámozott gyűrűkkel megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása vagy kézrekerülése sokat árul el életükről, különösen mozgásukról, vonulásukról. A madárgyűrűzés segítségével – sok más igen hasznos eredmény mellett – megismerhetjük az egyes madárfajok szezonális vonulási útvonalait, pihenő- és táplálkozóhelyeit, telelőterületeit, végső soron a madárvonulási rendszerek egész Földünket átfogó hálózatát.

A standardizált módszereken alapuló mintavételezés során megfogott, megjelölt és visszafogott madarak adatainak felhasználásával nyert eredmények a költőállományok olyan jellemzőire engednek következtetni, amelyek szükségesek a populációváltozások hátterében húzódó okok felderítéséhez (pl. túlélési valószínűségek, a teljes élettartamra vonatkozó reprodukciós siker).

A vizsgázott madárgyűrűzők legtöbbször önkéntes madarászok, természetvédelmi szakemberek vagy kutatók. A hazai Madárgyűrűzési Központ jelenleg 429 madárgyűrűzőt regisztrál, akik évente hozzávetőlegesen 230 ezer madarat gyűrűznek. Ennek jelentős részét a hazai madárgyűrűző állomásokon és tudományos vagy természetvédelmi projektek keretén belül jelölik. A gyűrűzés során az egyes madárfajok csüdméreteinek megfelelő, "BUDAPEST" feliratú, sorszámozott fémgyűrűket használnak, amelyeket a Madárgyűrűzési Központ ad ki. Magyarországon a madárjelölési tevékenységet és a Madárgyűrűzési Központot a Földművelésügyi Minisztérium támogatja anyagilag.

A vonuló madarak szabadon keresztezik az országhatárokat, így a madárgyűrűzés alkalmazása is csak nemzetközi összefogás segítségével lehetséges. Európában ezt az együttműködést az 1963-ban, Párizsban, az európai madárgyűrűzési központok által alapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja.

Amennyiben gyűrűs madarat, madártetemet, jelölőgyűrűt talál, fém- vagy színes gyűrűs madarat észlel, értesítse a Madárgyűrűzési Központot! A megkerülési adat beépül a hazai madárgyűrűzési adatbankba, és a Központ munkatársai a feldolgozás után elküldik Önnek a gyűrűzési és megkerülési adatokat egy válaszlevélben. Ebben egy megadott link segítségével megtekinthető az adott madár térképes riportja.

• gyűrű pontos felirata és száma (lehetőség szerint a gyűrűt vagy a fényképét el kell küldeni a Madárgyűrűzési Központ címére)
• madárfaj (ha megállapítható)
• megtalálás vagy a megfigyelés helye vagy koordinátái (pontos hely vagy a legközelebbi település neve)
• megtalálás dátuma (pontosan, vagy ha ez nem ismert, megközelítő jelleggel pl.: 2017. nyár)
• megkerülés körülményei (pl.: üvegnek ütközött, macska fogta meg, autó ütötte el, a gyűrűszám a madár befogása nélkül lett leolvasva stb.)
• madár vagy tetem állapota (pl.: friss tetem, régi tetem, csak a gyűrű került meg stb.)
• a bejelentő neve és elérhetősége (e-mail címe)

Ezek az adatok online módon is kitölthetőek a www.ring.ac honlapon.

Szlovén gyűrűs széncinege visszafogás (Fotó: Lukács Katalin Odett)

Évente meggyűrűzött madarak száma Magyarországon (1974-2023)

Madárgyűrűzések területi eloszlása 2023-ban
(kék: madárgyűrűző állomások, piros: egyéni gyűrűzők és projektek)

A Madárgyűrűzési Központ címe

A Madárgyűrűzési Központ szabályzatai (2023. február 15.)

FM MME Együttműködési megállapodás (madárgyűrűzés és monitoring) (2016. február 2.)

Constitution of EURING (2015. szeptem--ber 23.)

Érvényességi időszakok hívóhang haszn.álathoz

File

Feher_golya_fiokagyuruzesi_program.pdf

 

Tringa, online madárgyűrűzési rendszer felhasználási útmutatója

 

Magyarországi, regisztrált (www.cr-birding.org) színes gyűrűs projektek (Frissítve: 2020. június 13.)

File

szines_gyuruk_osszesitese_2024.06.04._Madargyuruzesi_Kozpont.pdf

(Frissítve: 2024. június 4.)

Madárgyűrűzési terepnapló (Fedlap, 2. lap, Belső oldalak)

Actio Hungarica terepnapló (Fedlap, 2. lap, Belső oldalak)

Felhívás madarak szájtájéki sipoly megfigyeléseinek beküldésére

Madarak szájtájéki sipoly megfigyelését bejelentő űrlap

Parazitált (atkás) énekesmadarak adatgyűjtése

File

madagyuruzesi_tanfolyam_2024_tavasz.pdf

Éves beszámolók

A Madárgyűrűzési központ éves beszámolója 2004. 
A Madárgyűrűzési központ éves beszámolója 2005. 
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2006. 
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2007.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2008.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2009.  
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2010.   
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2011. 
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2012.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2013.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2014.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2015.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2016.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2017.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2018.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2019.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2020.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2021.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2022.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2023.

Éves madárgyűrűzési engedélyek dokumentumai

PMKH határozat 2017-2027

Madárgyűrűzési vizsgára készülőknek

Madárgyűrűzési vizsga információk

 

Népünk egyik kedvenc madara, amely elsősorban annak köszönhető, hogy a gólyapárok már szinte kivétel nélkül az emberek közvetlen szomszédságában, a lakott területeken építik fészkeiket. Ezek a fészkek többnyire villanyoszlopokon épülnek, néhány esetben gondot okozva a településen lakóknak. Egyesületünk évek óta készíttet olyan műfészkeket a gólyák részére, amelyek a villanyoszlopokra vagy különálló oszlopokra szerelve, lehetővé teszik, hogy a gólyafészek ne okozzon pl. elektromos problémát. Egyesületünk természetvédelmi gyakorlatában már több ezer műfészket helyeztünk ki támogatóink segítségével. Nem kis mértékben járultunk hozzá ezzel az akciónkkal a fehér gólya hazai védelméhez, állományának megőrzéséhez.

Az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent a fehér gólya európai állománya. A hazai állomány jelenleg kb. 5000 pár. A gólyákat elsősorban a fészkelési lehetőségeik megszűnése, táplálkozóterületeik csökkenése veszélyezteti. Tekintettel arra, hogy vonuló madár, komoly erőpróbát jelent számukra a vonulás is. A telet Kelet-Afrikában töltik.

Egyesületünk minden évben figyelemmel kíséri a hazai gólyaállomány sorsát. Rendszeresen szervezünk országos felméréseket, amelyek lehetővé teszik, hogy pontosan megismerjük a hazai állományt és az azt veszélyeztető tényezőket. A program sikere érdekében egy országos koordinátort alkalmazunk, tevékenységünket több száz önkéntes segíti.

Az MME egyik legsikeresebb programja a gólyavédelem.

A programunk csak akkor lehet hatékony, ha a társadalmat is folyamatosan tájékoztatjuk a védelem fontosságáról. A gólyák sikeres közvetítők lehetnek a környezeti tudatosság formálásában, a szemléletformálásban is.

Fehér gólya - fajvédelmi terv

A fehér gólya és védelme füzet letöltése

Segítsen Ön is a gólyafelmérésben!
On-line fehérgólya-adatbázis

 

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

 

Az MME Fehérgólya-védelmi programját a Cora Íz és Hagyomány üzletága, ...

 

... valamint a KvVM Zöld forrás programja támogatja.

 

     Köszönjük!