Harkályodúk másodlagos hasznosítói Munkacsoport / Woodpecker Cavities Secondary Users Working Group

Az elhagyott harkályodúk természetes búvóhelyet, életteret jelentenek számos élőlény számára. Az újonnan beköltözők - azaz a másodlagos hasznosítók - az odúkat a maguk igényei szerint alakítják tovább, akár rövidebb, átmeneti jelleggel, akár hosszabb ideg használják. Ennek megfelelően, az egyes odúknak, valamint a harkályok táplálékkeresése által lyuggatott és a különböző funkciójú odvakat rejtő fáknak az élettörténetét is sokféle egymást váltó faj, és azoknak akár több generációja alakítja.

Vajon milyen élőlények és milyen célból választják a harkályok felhagyott odúit? Hogyan hat a másodlagos használók tevékenysége a harkályok populációira, hatnak-e és ha igen, hogyan hatnak egymásra? A „Harkályodúk másodlagos hasznosítói” Munkacsoport változatos módszertani eszköztár, sok terepi megfigyelés, hazai és nemzetközi munkakapcsolatok révén, a különböző taxonok (gerinctelenek és gerincesek) és módszerek szakértőinek bevonásával szeretne a feltett kérdésekre választ kapni. A munkacsoport várható eredményei, azon túl, hogy lényeges új faunisztikai adatokat szolgáltathatnak, a másodlagos hasznosító fajok ökológiai szerepének és az erdők bonyolult ökoszisztémájának jobb megértéséhez is érdemben járulnak hozzá, akárcsak a célfajok, a harkályok védelmének sikerességéhez is.

Woodpeckers are important keystone species. The cavities these birds create are often used by other animal species, as nesting and denning sites, roosting and sleeping sites, or as food stores. Such species - birds, mammals, invertebrates - are known as secondary cavity-users. Some adapt woodpecker old cavities according to their own particular needs, others simply use them as they find them, and they can be used short-term or long-term.

Which animals use such holes? And precisely why? How do the activities of secondary users affect woodpecker populations? How do the primary and secondary users interact? Our group seeks to find answers to these questions and others using methodology and field observations, and by drawing on the expertise of experts in invertebrates and vertebrates. In addition to providing faunistic data, we hope that any results gained by our working group will contribute to a better overall understanding of the ecological role played by both woodpeckers and secondary cavity-users and the complex ecosystems of wooded habitats.

Koordinátor / Coordinator: Dr. Tóth Mária: E-mail: maria.ronkay@gmail.com

Amerikai pettyeslile a Hortobágyon

2021. szeptember 19.-én, a déli órákban, egy amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) került elő a Hortobágyon. Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, ez lehet az első hortobágyi adata a fajnak, de hazánkban is mindössze csak ötödik alkalommal regisztrálták

2021. szeptember 19.-én, a déli órákban, egy amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) került elő a Hortobágyon. A nászruháját már szinte teljesen elvesztett madár a Csécsi-halastó szárazon lévő 7-es tavának halágya mellett tartózkodott. Röviden fürdött, tollászkodott, majd berepült a tó közepére. A leggyorsabban a helyszínre érkező környékbeli madarászok még láthatták itt a madarat, amely rövidesen távozott a medencéből. A nap során többször változtatta a helyét, végül a lecsapolás alatt álló 5-ös medencében kötött ki. Legtöbbször a későbbiekben is ezen a tavon volt látható, ahol az a következő napokban sok érdeklődőnek sikerült megfigyelni a madarat. Többször társult egy aranylilével, így remekül össze lehetett vetni a két hasonló fajt.


Amerikai pettyeslile (Fotó: Nagy Miklós)

Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, ez lehet az első hortobágyi adata a fajnak, de hazánkban is mindössze csak ötödik alkalommal regisztrálták. Legutóbb tavaly októberben figyeltek meg egy példányt Apaj mellett.

Az egyik leghosszabb távon vonuló faj lévén nem meglepő, hogy Európában is a leggyakrabban feltűnő újvilági partimadarak közé tartozik, azonban előfordulásai leginkább a tengerpartok mellékére korlátozódnak, egyedei a kontinens belsejébe csak ritkán vetődnek el. Magyarországon kívül megfigyelték már Lengyelországban (3), Ausztriában (2), Csehországban (1), Horvátországban (1), Szerbiában (1) is. (Forrás: www.tarsiger.com). Bár minden hónapból van európai adata, azonban jellemzően szeptember végén, illetve októberben kerül a megfigyelők szeme elé.


A madár a Csécsi-halastavon kerül szem elé (Fotó: Nagy Miklós)

Felbukkanása talán összefüggésbe hozható az Atlanti-óceánon tomboló hurrikánokkal. A megfigyeléséhez közeli időpontban több, kontinensünkön kifejezetten ritka amerikai partimadár faj (alaszkai partfutó, kanadai lile, rövidcsőrű cankógoda) is felbukkant Európában.

 

Nagy Miklós

Gyűrűs darvak a Hortobágyon

Folyamatosan érkeznek a darvak a Kárpát-medencébe, az Alföld háborítatlan területeire, ezen belül legnagyobb számban a Hortobágyi Nemzeti Park pusztáira. Az észak-európai darvak őszi vonulása rendkívül látványos jelenség, ilyenkor sok madárbarát keresi fel a legjobb darunéző helyeket. 

Darules közben aránylag sok gyűrűs példányt észlelnek a megfigyelők. Ha a gyűrűkombinációt vagy a gyűrűkódot – a viszonylag nagy távolság ellenére is – sikerül pontosan azonosítani, a Madárgyűrűzési Központ (ringers@mme.hu) fogadja az adatokat.


Gyűrűkombinációs jelölésű daru a Hortobágyon (Fotó: Nagy József)

Szeptember 15-én egy számunkra különleges történetű madarat sikerült lencse végre kapni Újszentmargita határában (Hajdú-Bihar megye, Nagy József). Ezt a darut, hat társával együtt 2017 novemberében, egy sűrű ködös napon fogták be Csongrád-Csanád megyében és szállították be a Szegedi Vadaspark Madármentő telepére. 2017. november 28-án jelölték meg a két fiatal és 5 felnőtt darut színkombinációs jelzéssel (3-3 színes gyűrű a két csüdön) és engedték szabadon Szatymaz határában, a Fehér-tónál. A hét elengedett madár közül eddig négyet figyeltek meg a későbbiekben itthon. A most észlelt - fiatal korában gyűrűzött - példány minden évben szem elé került egy vagy több gyűrűleolvasás erejéig, legtöbbször a Hortobágyon, de 2018-ban a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén is látták.


A most megfigyelt madár 2017-ben a jelölését és elengedését követően (Fotó: Lukács Katalin Odett)

Mivel Magyarországon csak rendkívül ritkán fészkel, a hazai jelölések csak a véletlen befogott példányokra korlátozódnak. Az északi fészkelési területeken a darvakat fiókakorban jelölik.

A hazai Madárgyűrűzési Adatbankban összesen 672 daruról több mint 3000 megfigyelési adatot tartunk nyilván. Ezeket többségében Finnországban jelölték. 

A nagytestű madarakra számtalan veszélyt rejt a sűrű köd, ilyenkor előfordul, hogy egy madár vagy kisebb csoport eltéved és berepül vagy besétál a településekre. A ködben történő repülés a távvezetékekkel átszőtt vidékeken végzetes lehet a madarakra, ezért az ilyen eltévedt és befogott példányokat a köd felszállta után, tiszta időben engedik el a természetvédelmi szakamberek.


A 2017-ben, első éves korában kalandosan kézrekerült és megjelölt daru szép felnőtt korú madár lett (Fotó: Nagy József)

A daru Eurázsia sűrű aljnövényzetű vizes élőhelyein fészkel. Ősszel nagy csapatokban vonulnak déli irányba. A Hortobágy az európai daruállomány kiemelt fontosságú gyülekezőhelye. A madarak nagy része az állandó fagyok beálltával áll tovább dél-európai és észak-afrikai telelőterületeik felé.

További információ a daruról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-grugru

Miért nincs madár augusztusban?

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) a nyár utolsó hónapjában rendszeresen érkeznek aggódó bejelentések arról, hogy az emberek feltűnően kevesebb madarat látnak az addig megszokotthoz képest. Szerencsére ennek hátterében nem természetvédelmi probléma, hanem a költési időszak befejeződése áll.

Tavasszal és a nyár első felében hozzászoktunk ahhoz, hogy a kert, a park, az utcai fasor zeng a madarak énekétől, majd a fiókák és az etető madarak hangjától, a fűben folyamatosan ott keresgélnek a fekete rigók és az itatókon is nagy a forgalom. Ennek oka, hogy a települési fajok többsége két fészekaljat is nevel egy szezonban, ráadásul ha jól érzik magukat valahol, nagy valószínűséggel a második költésre is az első közelében kerül sor.

Ebbe a nagy madárnyüzsgésbe hoz olyan jelentős mértékű változást augusztus eleje, hogy az már a nem szakemberek számára is feltűnő. A hiányérzetet tovább növeli a legismertebb és legkedveltebb fecskék és fehér gólyák fészkeinek kiürülése (bár néhány fecskepár akár szeptember végéig is folytathatja a költést), majd a levegőben vadászó, a szántókon, árokpartokon szedegető madarak hirtelen, napok alatt bekövetkező eltűnése.

Szerencsére ezt a látszólagos madárhiányt nem a tömeges pusztulásuk, hanem a viselkedésük természetes változása okozza. A tojások kiköltése, majd a fészekben fejlődő fiókák etetése helyhez köti a madarakat. A fiatalok fészekelhagyását követően ez a kényszerű területhűség csökken, a második költés végén pedig meg is szűnik. Ilyenkor a még néhány napig, egy-két hétig együtt maradó családok egyre jobban eltávolodnak a fészektől, ahova mind ritkábban vagy már egyáltalán nem is térnek vissza. A fiókák teljes önállósodása és szétszéledése után a párkapcsolat is megszűnik vagy lazul  ezek következtében csökken látványos mértékben a madarak eddig tapasztalt koncentrációja, ez vezet a csökkenő madármegfigyelésekhez.

Az őszi vonulással aztán valóban elkezd csökkenni Magyarország madárállománya, hogy szűk két hónapon belül, az Eurázsia északi térségeiből és a hegyvidékekről érkező átvonulókkal és a nálunk telelőkkel ismét növekedjen a faj- és egyedszám, majd az etetőknek és a téli itatásnak köszönhetően a lakossági madármegfigyelések száma is.


Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

-

-


... ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek

 

Orbán Zoltán

 

Szórványos és ritka partimadaraink

Az ősz a madárvonulás izgalmas periódusa hazánkban. Szinte bármilyen vizes élőhelyen találkozhatunk a messzi tundrákról idevetődő szórványos partimadarakkal, de kis szerencsével igazi ritkaságot is találhatunk közöttük.

A közhiedelemtől eltérően partimadaraink őszi vonulása nagyon korán, már június végén elkezdődik.


Laposcsőrű víztaposó (Fotó: Simay Gábor)

Ebben az időszakban elsősorban a cankók közelebb fészkelő, elsősorban tönkrement költésű egyedei jelennek meg újra hazánkban. A csoport látványosabb, madarászok számára érdekesebb, szórványos képviselői azonban általában csak augusztus második felétől tűnnek fel a Kárpát-medencében.


Sárjáró (Fotó: Simay Gábor)

Az első hullámban az öreg, nászruhából vedlő, de még mindig látványos színezetű madarak, majd a hónap harmadik negyedétől fogva a fiatal tollruhás példányok jelennek meg, akik lassan átveszik az „uralmat” az öregek felett.


Sarki partfutó (Fotó: dr. Hadarics Tibor)

A csoport talál legjobban várt képviselői a partfutók, köztük is a sárjáró, a sarki partutó és a fenyérfutó, de ebben az időszakban tűnnek fel az első vékonycsőrű víztaposók és kőforgatók is és a rejtett életmódot élő nagy sárszalonkák. Ahogy megyünk bele a szeptemberbe, egyre nagyobb eséllyel figyelhetünk meg csigaforgatót és kis godát, ám az igazi ritkaságokra, mint a laposcsőrű víztaposó és a vándorpartfutó általában a hónap harmadik hetéig várni kell.


Kőforgatók (Fotó: Sallai Róbert Benedek)

Várva várt madaraink változatos élőhelyeken tűnnek fel. Elsődleges, eredeti élőhelyük a kopár, sekély parti zónával és nyílt vízzel rendelkező természetes tavak, de tekintve, hogy ezek a veszélyeztetett élőhelyek jelentős mértékben megfogyatkoztak, illetve állapotuk a megfelelő élőhelykezelés hiánya és a klímaváltozás okozta egyenlőtlen csapadékeloszlás miatt leromlott, előtérbe kerültek a mesterséges, frissen csapolt halastavak, az élőhelyrehabilitációk, sőt, a nagyobb tavaink, mint a Balaton kövezése is.

 

Zalai Tamás