MME Ritkaságvadász Szakosztály
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ritkaságvadász Szakosztálya 2021 nyarán alakult Hortobágyon azzal a céllal, hogy a Magyarországon előforduló ritka madarak adataival és azok megfigyelésével foglalkozó szakembereket és érdeklődőket összekapcsolja.

Nagy lilik, aki lemaradt a Tatai Vadlúdsokadalomról
Egy magyar gyűrűs nagy liliket fényképeztek éppen a Tatai Vadlúdsokadalom hétvégéjén, november 25-én Belgiumban (Filip De Ruwe).

A ludakon, hattyúkon gyakran alkalmaznak nyakgyűrűket, ami alapján sokkal könnyebb a madarak azonosítása, de ezt a nagy liliket a mindössze egy centiméter magasságú fémgyűrűje alapján sikerült azonosítani. Ez az első ilyen eset a hazai madárgyűrűzési adatbankban.

A Belgiumban fényképezett nagy lilik fémgyűrűje (Fotó: Filip De Ruwe)
Ezt a példányt, harminc társával együtt 2013. február 28-án fogták be és jelölték a Zámoly határában lévő víztározónál. A befogáshoz az Alterra kutatóintézet (Hollandia) munkatársai, hazai szakemberek (Szinai Péter, Szalai Gábor) segítségével vetőcsöves tarlóhálót használtak. A madarak közül öt kapott műholdas nyomkövető eszközt (ezek mozgási adatai sok más példányéval együtt láthatóak az online Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban (https://migrationatlas.org/node/1789 oldalon, a „Tracking projects” ikon bekapcsolását követően). A többi 26 nagy liliket nyakgyűrűvel jelölték meg, köztük a most megfigyelt madarat is, ám ez elhagyta (letörhetett vagy valami más módon elvesztette) a nyakgyűrűjét az utóbbi két évben. Előtte 12 alkalommal került szem elé Németországban és Belgiumban a téli hónapokban, legutoljára 2020. december 12-én azonosították a nyakgyűrűje alapján a mostani megfigyelési helyétől nem messze.

A Belgiumban fényképezett nagy lilik megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
Magyarországon mindössze 205 nagy liliket gyűrűztek ezidáig, közülük jelenleg a most Belgiumban megfigyelt példány a legidősebb megkerült madár. A teljes EURING adatbankot nézve a legidősebb ismert gyűrűs vadonélő nagy lilik 25 éves volt, azt Hollandiában jelölték és végül vadászat áldozata lett.

A 2013-ban Zámolyon gyűrűzött nagy lilikek megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
A 2013-ban Zámolynál megjelölt 31 nagy lilik közül 19-ről érkeztek később megkerülési adatok a Madárgyűrűzési Központba, elsősorban itthonról és a környező országokból, de volt madár, amit Bulgáriában figyeltek meg, vagy Oroszországban, Kazahsztánban lőttek le. A most Belgiumban megfigyelt hazai gyűrűs madár telelőterületet váltott és a Germán-alföldön tölti a hideg hónapokat, ezért a Tatai Vadlúdsokadalomról is lemaradt..

Egy nagy lilik műholdas jeladót kap (Zámoly, 2013., Fotó. Lukács Katalin Odett)
A nagy lilik Eurázsia és Észak-Amerika tundráin fészkel. A Kárpát-medence fontos vonuló és telelőterülete az Oroszország észak-, északnyugati területein, különösen a Tajmir-félszigeten fészkelő állománynak. Egyes éjszakázó és pihenő helyeken ilyenkor többtízezres csapatok gyűlnek össze, mint például a Tatai Öreg-tavon.
További információ és megkerülési térképek a nagy lilikről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ansalb
A nagy lilik megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:
Madarásztáborba csempészett herpetológia
2022. július 27-én kora reggel útnak indultunk a Hanságba, hogy Bancsik Barnabással, Budai Mátyással és Wenner Bálinttal a III. Fehértói Madarász Utánpótlás Táborba érjünk a délelőtti fokozott hüllőaktivitás idejében.

Győrig Előd meghívására érkeztünk, hogy az egyhetes, alapvetően madarász tematikájú gyermektáborban minél több ismeretet adjunk át a kétéltűekről és hüllőkről, ezen állatcsoportok ökológiájáról és természetvédelméről.

Fotó: Győrig Előd
Igyekeztünk interaktív programot szervezni sok terepi foglakozással, de előtte az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály gyíkos vándorkiállításának segítségével mutattuk be a hazai gyíkfajokat, külön figyelmet fordítva a területen előforduló fürge gyíkra (Lacerta agilis), zöld gyíkra (Lacerta viridis) és elevenszülő gyíkra (Zootoca vivipara). A több mint húsz érdeklődő fiatallal ezután a fajok ismeretével felvértezve indultunk a Fehér-tóhoz vezető ösvényre, ahol hamarosan találkozhattunk is az első fiatal fürge gyíkokkal, de előkerült egy barna ásóbéka (Pelobates fuscus) és egy különleges színezetű zöld levelibéka (Hyla arborea) is. Jó lehetőség nyílt a herptérkép alkalmazás bemutatására és használatának népszerűsítésére, aminek eredményeképp a nap hátralévő részébe sok adatponttal gazdagodott az adatbázis. Feltöltésre kerültek az időközben szemünk elé került zöldbéka fajok (Pelophylax spp.) is, valamint a fokozottan védett elevenszülő gyíkok. Ez utóbbi egyértelműen a nap fénypontja volt, hisz mindig nagy öröm találkozni ezzel a jégkorszaki reliktumfajjal, melynek populációi kimondottan az ilyen mély fekvésű hűvösebb, vízjárta területeken maradhattak meg a legutóbbi jégkorszak utáni felmelegedés során.

Fotó: Rák Gergő
A sikeres délelőtti órák után rövid pihenőt tartottunk a táborhelyen, ahol közben az év hüllőjéről, a homoki gyíkról (Podarcis tauricus) hallhattak bővebben a fiatalok. Ezután ismét túrára indultunk, amin változatos élőhelyeket látogattunk. Ez jó lehetőséget adott az ökológiai összefüggések átbeszélésére és a természetvédelmi célú élőhelykezelések bemutatására, valamint fajok sokaságának megfigyelését tették lehetővé. A kékperjés láprét és a tóparti magassásosok után egy puhafás ligeterdőbe értünk, ahol előkerült közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és vízisikló (Natrix natrix) is. Idő közben szóba került a madarak és hüllők taxonómiai kapcsolata, utóbbi élőlénycsoport táplálékláncban (pl.: gázló- és ragadozómadarak táplálkozásában) betöltött szerepe, de egy marhalegelőn áthaladva a gyepek dinamikus ökológiai egyensúlya is, amire a legeltetésnek nagy hatása van.

Fotó: Rák Gergő
A programok után jóleső ebédet költöttünk el közösen, ahol konstatáltuk, hogy igazán sikeres napon vagyunk túl, amit a látott fajok mennyisége is igazol. Öröm volt tapasztalni a fiatalok lelkesedését és széleskörű tudását, és azt, hogy milyen nagy sikerű egy ilyen tábor, ahonnan minden bizonnyal a jövő aktívan cselekvő természetvédői kerülnek majd ki. Ezúton is gratulálunk Győrig Elődnek és csapatának a színvonalas szervezésért, és köszönjük a meghívást!
Írta: Rák Gergő
Magyar gyűrűs réti tücsökmadár Franciaországban
Egy magyar gyűrűs réti tücsökmadarat fogtak vissza az Atlanti-óceán partvidékén még augusztus végén, aminek most érkeztek meg a hazai gyűrűzési adatai.

A Bordeaux közelében (Arcachon-öbölben) visszafogott réti tücsökmadarat idén július végén gyűrűzték Tiszalúc határában, a Bátka-közi Gyűrűzőtáborban (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Ézsöl Tibor). Ez a második magyar gyűrűs réti tücsökmadár, ami megkerült külföldön.

Réti tücsökmadarak külföldi vonatkozású megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
Magyarországon összesen háromezer réti tücsökmadarat gyűrűztek meg ezidáig. Korábban egy 2017. augusztus elején, Érsekvadkerten gyűrűzött példányt fogtak vissza 2018. szeptember elején a Fertő ausztriai oldalán (Illmitz). Magyarországon eddig egy külföldi gyűrűs réti tücsökmadár került meg, amit 2015. nyár végén jelöltek Észak-Olaszországban, és a rákövetkező nyáron fogtak vissza Csákvár határában, a Zámolyi-tározónál.

Réti tücsökmadár (illusztráció, fotó: Lukács Katalin Odett)
A réti tücsökmadár rejtett életmódú apró énekesmadarunk. Eurázsia sűrű növényzetű, nedves láp- és mocsárrétjein fészkel. Hosszútávú vonuló, a telet Nyugat-Afrikában tölti. Ősszel délnyugati irányba vonulnak, amit az eddigi hazai megkerülések is mutatnak.
További információ és megkerülési térképek a réti tücsökmadárról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-locnae
A réti tücsökmadár megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban: