Közösségi összefogással a varangyok megmentéséért
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya, a Jane Goodall Intézet, a Duna- Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata és II. kerületi lakosok együttműködésének köszönhetően ideiglenes békaterelő kerítésrendszer épült a II. kerületi Völgy utcában található erdősáv szélén.
A Budapest II. kerületében található Völgy utcában nemcsak a Hűvösvölgy végállomásra tartó villamosok közlekednek, de ez az útszakasz az itt élő barna varangyok (Bufo bufo), erdei békák (Rana dalmatina) és zöld varangyok (Bufotes viridis) legfontosabb vonulási útvonala is.
Érkezik a segítség. (Fotó: Aliczki Manó)
Az enyhe, csapadékos tavaszi idő beköszöntével békák százai kelnek útra az Ördög-árok túloldalán lévő erdős hegyoldalban található telelőhelyeikről, hogy a villamossíneken túl, az egyik kertben megbújó Modori-tó felé vegyék az irányt, ahol a sikeres párzást követően a nőstények lerakják petéiket.
Azonban ez a vállalkozás nem veszélytelen, hiszen az útvonalukat kettészelő betonozott út, és a villamossínek, illetve az azokon közlekedő járművek a legtöbb esetben végzetesek számukra. Az út túloldalára igyekvő varangyoknak fizikailag nehéz feladat átkelni a villamossínek, a mellettük húzódó, függőleges betonfalú vízelvezető árok és a meredek rézsű jelentette akadályokon, ahol évek óta sokukat gázolják el a gyakran közlekedő villamosok, illetve az arra járó autók.
Tavaly és az elmúlt hetekben az útszakaszon többszáz főként barna varangy pusztulását regisztráltuk. Csak a kerítés megépülését megelőző két esős napon több mint 300 varangyot gyűjtöttek és mentettek meg munkatársaink és önkénteseink a biztos haláltól.
Villamos által elgázolt barna varangy. (Fotó: Aliczki Manó)
Erre a komoly természetvédelmi problémára jelent megoldást a héten önkéntesek és természetvédelmi szervezetek munkatársai által mintegy 300 méter hosszan telepített ideiglenes terelőrendszer, mely megakadályozza, hogy a békák az útra jutva elpusztuljanak.
Ideiglenes kétéltű terelőrendszer a II: kerületi Völgy utcában. (Fotó: Aliczki Manó)
A munka azonban a kerítés felállításával még nem ér véget, sőt inkább csak azután kezdődik, hiszen a kerítés mentén bizonyos távolságonként leásott vödrökbe kerülő békákat össze kell gyűjteni és átvinni őket a túloldalon található szaporodóhelyre, a Modori-tóhoz. A kerítés rendszeres ellenőrzésében, a békák számlálásában és szállításában lelkes önkéntesek segédkeznek, akiket sem az eső, sem az éjszaka nem tántorít el a békák mentésétől. Amennyiben bárki szeretne csatlakozni az akcióhoz, akkor az alábbi elérhetőségeken jelentkezve tudja megtenni.
A csapadékos, enyhe éjszakákon önkéntesek gyűjtik és segítik át a békákat az úttest és villamossín túloldalára. (Fotó: Aliczki Manó)
Amennyiben valaki hasonló problémát észlel a környezetében, akkor várjuk az ilyen megfigyelésekkel kapcsolatos információkat is, illetve az észleléseket feltöltheti az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára weben vagy ingyenes okostelefon alkalmazáson keresztül.
Hálásan köszönjük mindenkinek a segítséget és külön köszönjük az Extra Ponyva Kft-nek, hogy a kerítésrendszer alapanyagául szolgáló ponyvával támogatták a kétéltűek védelmét!
További információ:
Egerer Anna (+36 20 229 6986, egerer.anna@mme.hu)
MME Békamentés: https://www.mme.hu/khvsz/bekamentes
MME Tudástár – barna varangy: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/barna-varangy
Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program: https://herpterkep.mme.hu/
„Tócsalakó hegyisárkány” - 2023-ban az alpesi gőte az év kétéltűje
Az alpesi gőte (Ichtyosaura alpestris, Laurenti, 1768) hazánk egyik legritkább, kevésbé közismert kétéltűje. Szórványos előfordulásának köszönhetően kevesen találkoznak vele. Neve ugyan a zord bércek koronázta vadregényes tájakra utal, de hazánk középhegységeiben is előfordul.
Előfordulási helyein leggyakrabban kisebb tavakban vagy tócsákban vehetjük észre. Álló helyzetből rápillantva a sekély vízben úszó vagy a fenéken pihenő „mini-sárkányokra”, elsőre talán nem tűnnek különösebben megkapó jelenségnek. Közelebb hajolva azonban rögvest szembetűnik pompás küllemük. Kontrasztos színeivel és mintázatával ugyanis az alpesi gőte hazánk farkos kétéltűinek egyik legcsinosabbika. Sajnos e különleges kétéltűfaj magyarországi fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog, nem véletlenül választotta tehát az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2023-ra az „Év kétéltűjének”.
Gőték hegyen-völgyön
Az alpesi gőte Nyugat-Európától Délkelet-Európáig nagy elterjedési területen fordul elő, de behurcolták Nagy-Britanniába, Finnországba, sőt Új-Zélandra is. Alapvetően hegyvidéki állat, mely akár 2500 méter felett is előfordulhat. Bár hazánkban az alpesi gőte ritka, de például az Alpokban állományai még stabilak. A tudomány több alfaját is elkülöníti. Az Északi-középhegységben nálunk is megtalálható törzsalak (Ichtyosaura alpestris alpestris) Északnyugat-Európától az Alpok és a Kárpátok koszorúján át egészen a Balkán-félszigetig fordul elő. Az Őrségben és a Bakonyban élő állományokat külön alfajnak (I. a.bakonyiensis Vörös, 2022) tekintjük, amit a legújabb genetikai vizsgálatok is megerősítettek. Ökológiai igényeinek megfelelően elterjedési területének északnyugati részén az alpesi gőte - nevét meghazudtolva - akár sík- és dombvidékeken is előfordulhat, addig Dél-Európában a faj kifejezetten a magas hegyekhez kötődik. Az I. a. cyreni (wolterstroff, 1932) a Pireneusi-félsziget északi részén honos, az I. a. apuana (Bonaparte, 1839) és az I. a. inexpectata (dubois & Breuil, 1983) pedig az Appennini-félszigeten él. A Dinári-hegységben az I. a. reiseri (Werner, 1902) és az I. a. montenegrina (radovanovic, 1951) fordul elő, míg a Balkán-félsziget déli részén az I. a. veluchiensis (wolterstroff, 1935) található meg. Görögországban a Píndosz-hegység havasain több gleccsertavat is Sárkány-tónak (görögül: Drakolimni) neveznek, melyek egyes kutatók szerint a bennük nagy számban előforduló alpesi gőtékről kapták a nevüket.
Az alpesi gőte elterjedése Európában (az Európai Herpetológiai Atlasz alapján)
Magyarországon az alpesi gőte elterjedése szigetszerű, főként egyes középhegységeinkre korlátozódik: megtalálható az Őrségben, a Bakonyban, a Mátrában, a Bükkben, valamint a Zempléni-hegységben. Előfordulását nem feltétlenül a tengerszint feletti magasság határozza meg, fontosabb számára a hűvös mikroklíma és a megfelelő csapadékmennyiség.
Az alpesi gőte magyarországi elterjedése (az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program alapján)
Márványos hát, narancsszínű has
A kifejlett alpesi gőte teljes testhossza 8-12 cm, a nőstények nagyobbra nőnek a hímeknél. A hím hátoldala kékes vagy palaszürke, néha márványozott. Nászidőszakban a hímek gerincvonalán a fejtetőtől a farokvégig alacsony, sárgásfehér él húzódik, amelyen szabályos sorban elhelyezkedő sötét foltok sorakoznak. Fekete foltokkal díszített sárgásfehér oldalát alulról azúrkék csík határolja. A hasa egyszínű narancssárga. A nőstény háta zöldes, világos- vagy sötétszürke, márványozott. Háti éle nincs, hasa a híméhez hasonlóan narancssárga. A tarajosgőték és a pettyes gőte hasa sötéten foltozott, ezáltal az alpesi gőte könnyen megkülönböztethető tőlük.
Alpesi gőte hím (balra) és nőstény (jobbra) (Baracsy Ákos)
A faj fontos határozóbélyege a mintázat nélküli, narancssárga has (Szitta Tamás)
Az alpesi gőte lárvája keléskor 7-8 mm hosszú, átalakulásig 4-5 cm-es testhosszt érhet el. Farokvitorlája erősen márványozott, a farokvégnél sűrűn, sötéten pettyezett, a farokvég kihegyesedő. Leginkább talán a foltos szalamandra fiatalabb lárvájára hasonlít, a szalamandralárváknak viszont lekerekített végű farkuk van, lábaik tövénél pedig egy-egy világossárga folt figyelhető meg.
Az alpesi gőte petéit általában vízinövényekre ragasztja (Baracsy Ákos)
Fiatal lárva (Szitta Tamás)
Átalakulás előtt álló lárva (Szitta Tamás)
Élőhely, életmód, táplálkozás
Az alpesi gőte hazánkban a hűvös, csapadékos területekhez kötődik, előnyben részesíti az erdei élőhelyeket. Élőhelyei főleg üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben találhatóak. Nászidőszakban tiszta vizű hegyi tavakban, patakokban, forrásokban, ciszternákban, kiöntésekben vagy keréknyomokban kialakult tócsákban tartózkodik.
Az alpesi gőte gyakran sekély vizű tócsákban szaporodik (Babocsay Gergely)
Általában március végén, április első felében bújik elő telelőhelyéről, és szinte azonnal a petézőhelyre vonul. Szaporodóhelyein gyakran a foltos szalamandrával, a pettyes gőtével és a sárgahasú unkával osztozik. A párzás a vízben történik, a hím a vízfenékre rakja az ondótokot, melyet a nőstény kloákájával beszippant. 1,5-2 mm átmérőjű petéit egyesével vízinövényekre vagy kövekre ragasztja. A peték szürkés, barnás színűek. A párzást és peterakást követően a kifejlett állatok általában elhagyják a vizet, de egyes példányok akár őszig is abban maradhatnak. A szárazföldön kidőlt fák, kövek vagy az erdei avar alatt tanyáznak. A lárvák nyár végén alakulnak át, majd elhagyják a vizet. Előfordul, hogy lárvaállapotban vészelik át a telet, s csak tavasszal történik meg az átalakulás. Neoténiás alakja is ismert, ezek a lárvakori kopoltyúikat felnőttként is megtartó példányok sosem hagyják el a vizet. Normális esetben szeptember végén, október elején vonul telelni sziklák, gyökerek alatti üregekbe, vastag avar alá. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll. A gőtelárvák alsóbbrendű rákokkal, szúnyoglárvákkal és kisebb testű vízi rovarokkal táplálkoznak.
A szaporodási időszakban az alpesi gőték a sekély vízben gyülekeznek (Baracsy Ákos)
Természetvédelem
Az alpesi gőtét hazánkban legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány, valamint az erdők letermelése veszélyezteti. A szaporodásának fő helyszínéül szolgáló időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása egyre gyakoribb jelenség, amely a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye. Fenyegeti még az elhibázott haltelepítés, valamint a vizek szennyezése is.
Az alpesi gőte fontos szaporodóhelye a Mátrában a Pisztrángos-tó (Babocsay Gergely)
A farkos kétéltűekre nézve nagy veszélyt jelent az Európában 2013-ban felbukkant szalamandraevő kitridgomba (Batrachochytrium salamandrivorans), mely az alpesi gőtét is megbetegítheti. Hazánkban a kórokozót eddig még nem találták meg, de az esetleges fertőzés korai észlelése kiemelten fontos természetvédelmi feladat, amit az Agrárminisztérium biztosította Zöld Forrás pályázat keretében az MME koordinál. Az alpesi gőte hazánkban szinte kizárólag védett területeken fordul elő, fennmaradása érdekében legtöbbet a helyi erdőgazdaságok és az állami természetvédelem teheti.
Erdei élőhelyein a víztestek körüli erdők megtartásával, valamint mesterséges szaporodóhelyek létesítésével a faj állományainak visszaszorulása megállítható. Az erdészeti utak mellett kisebb nagyobb mélyedéseket kell kialakítani, illetve az utakon a tócsák kialakulását meg kell akadályozni és az erdészeti munkákat a faj aktivitási időszakán kívülre kell ütemezni. Ezekkel a beavatkozásokkal nem csak az utakon történő gépjárműforgalom miatti pusztulás mérsékelhető, de a természetes élőhely vízpótlása is biztosítható. A "Kisvízi élőhelyek – források, forráslápok és a kapcsolódó élőhelyek védelme a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén" KEHOP-projekt keretében több mint 200 mesterséges víztestet hoztak létre a Mátra és a Cserhát területén, melyek sikere jó példa arra, hogy mi a teendő a faj megóvása érdekében. Az alpesi gőtét a Berni Egyezmény a II. függelékébe sorolta. Az alpesi gőte hazánk egyetlen fokozottan védett kétéltűfaja. Természetvédelmi értéke: 100.000 Ft.
Mesterséges szaporodóhelyet szemlélnek meg a VII. Herpetológiai Tábor résztvevői a Mátrában (Péntek Attila László)
Az alpesi gőtéről készült képválogatásunk ide kattintva érhető el.
Írta: Péntek Attila László
Évzáró Találkozó az Állatkertben – 2022
Két év kihagyás után idén december 17-én, szombaton az Állatkert Barlangtermében ismét megrendeztük Szakosztályunk hagyományos Évzáró Ülését.
A közel 70 résztvevőnek elsőként Babocsay Gergely számolt be a Szakosztály egész éves munkájáról, melynek keretében számos rendezvényen is részt vettünk, ahol önkénteseink segítségével mutattuk be az érdeklődőknek a hazai hüllőket és kétéltűeket. A nyár folyamán sok lelkes fiatal részvételével, sikerrel rendeztük meg a már hagyománnyá vált Herptárbort, valamint az év hüllőjéhez kapcsolódó rajzpályázatunkra is számos szebbnél-szebb alkotás érkezett. A magyarországi gyíkfajokat bemutató vándorkiállításunk pedig az év során összesen 14 helyszínen, több mint 160 napon keresztül tette lehetővé a hazánkban előforduló gyíkok alaposabb megismerését. A fokozottan védett fajokra koncentráló védelmi programjaink közül ezúttal a kaszpi haragossikló program eredményeiről hallhattak a résztvevők Halpern Bálint előadásában. Ezt követően ismét Babocsay Gergely tartott érdekes képes beszámolót Mílosz, Kréta és Izrael herpetofaunájáról.
A rendezvény utolsó előadása keretében került sor a Herptérkép idei eredményeinek ismertetésére, valamint a legaktívabb felhasználóink év hüllőjével díszített ajándéktárgyakkal történő díjazására.
A legtöbb adatpontot az év során feltöltő és a legtöbb fényképes adatot küldő kategóriában ugyanaz a három személy került a dobogóra: Varga Zsolt végzett az első helyen 283 feltöltött adattal, valamint 281 fényképes adatponttal. A második helyet idén Wenner Bálint érdemelte ki, akit Szatmári Gergely követett a képzeletbeli dobogó harmadik fokán.
Az idei évben regisztrált felhasználóink közül a legtöbb adatpontot Szalóky Ildikó - és „Herptáboros” gyermekei – töltötték fel.
A fényképpel illusztrált megfigyelések közül az év legszebb fotóját Aliczki Manó küldte be egy villamos-sínekre tévedt barna varangyról. A második helyen Wenner Bálint közönséges lábatlangyík fotója, harmadik helyen pedig Németvári Nóra fali gyíkról készült fotója végzett.
Az idei év legérdekesebb fotóját Ujhelyi Sándor küldte, aki egy fürge gyíkot zsákmányoló szalakótát kapott lencsevégre.
Az idei év fajáról, a homoki gyíkról Csekés Róbert készítette a legszebb, első helyet érdemlő fényképet.
A díjazott képeket és még további 50 legszebb képet tartalmazó válogatást ide kattintva lehet megtekinteni.
A díjkiosztó után a résztvevők által hozott ételek és italok teljes elfogyasztására tett kísérlet ugyan kudarcba fulladt, de a hagyományos „tarisznyaparti” ismét beváltotta a hozzá fűzött reményeket és egy kicsit összekovácsolta az egybegyűlteket.
Az esemény zárásaként két vezetett, állatkerti túra közül választhattak a résztvevők, mely során a Cápasuli és a Mérgesház lakóival ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az Állatkert stábjának ezúton is külön köszönjük a rendezvényhelyszínt, a vezetett túrákat és a gördülékeny lebonyolításban nyújtott segítséget.
Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és kétéltűekben és hüllőkben gazdag, Boldog Új Évet Kívánunk ezúton is!
Az eseményről készült képválogatás ide kattintva tekinthető meg.
Madarásztáborba csempészett herpetológia
2022. július 27-én kora reggel útnak indultunk a Hanságba, hogy Bancsik Barnabással, Budai Mátyással és Wenner Bálinttal a III. Fehértói Madarász Utánpótlás Táborba érjünk a délelőtti fokozott hüllőaktivitás idejében.
Győrig Előd meghívására érkeztünk, hogy az egyhetes, alapvetően madarász tematikájú gyermektáborban minél több ismeretet adjunk át a kétéltűekről és hüllőkről, ezen állatcsoportok ökológiájáról és természetvédelméről.
Fotó: Győrig Előd
Igyekeztünk interaktív programot szervezni sok terepi foglakozással, de előtte az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály gyíkos vándorkiállításának segítségével mutattuk be a hazai gyíkfajokat, külön figyelmet fordítva a területen előforduló fürge gyíkra (Lacerta agilis), zöld gyíkra (Lacerta viridis) és elevenszülő gyíkra (Zootoca vivipara). A több mint húsz érdeklődő fiatallal ezután a fajok ismeretével felvértezve indultunk a Fehér-tóhoz vezető ösvényre, ahol hamarosan találkozhattunk is az első fiatal fürge gyíkokkal, de előkerült egy barna ásóbéka (Pelobates fuscus) és egy különleges színezetű zöld levelibéka (Hyla arborea) is. Jó lehetőség nyílt a herptérkép alkalmazás bemutatására és használatának népszerűsítésére, aminek eredményeképp a nap hátralévő részébe sok adatponttal gazdagodott az adatbázis. Feltöltésre kerültek az időközben szemünk elé került zöldbéka fajok (Pelophylax spp.) is, valamint a fokozottan védett elevenszülő gyíkok. Ez utóbbi egyértelműen a nap fénypontja volt, hisz mindig nagy öröm találkozni ezzel a jégkorszaki reliktumfajjal, melynek populációi kimondottan az ilyen mély fekvésű hűvösebb, vízjárta területeken maradhattak meg a legutóbbi jégkorszak utáni felmelegedés során.
Fotó: Rák Gergő
A sikeres délelőtti órák után rövid pihenőt tartottunk a táborhelyen, ahol közben az év hüllőjéről, a homoki gyíkról (Podarcis tauricus) hallhattak bővebben a fiatalok. Ezután ismét túrára indultunk, amin változatos élőhelyeket látogattunk. Ez jó lehetőséget adott az ökológiai összefüggések átbeszélésére és a természetvédelmi célú élőhelykezelések bemutatására, valamint fajok sokaságának megfigyelését tették lehetővé. A kékperjés láprét és a tóparti magassásosok után egy puhafás ligeterdőbe értünk, ahol előkerült közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és vízisikló (Natrix natrix) is. Idő közben szóba került a madarak és hüllők taxonómiai kapcsolata, utóbbi élőlénycsoport táplálékláncban (pl.: gázló- és ragadozómadarak táplálkozásában) betöltött szerepe, de egy marhalegelőn áthaladva a gyepek dinamikus ökológiai egyensúlya is, amire a legeltetésnek nagy hatása van.
Fotó: Rák Gergő
A programok után jóleső ebédet költöttünk el közösen, ahol konstatáltuk, hogy igazán sikeres napon vagyunk túl, amit a látott fajok mennyisége is igazol. Öröm volt tapasztalni a fiatalok lelkesedését és széleskörű tudását, és azt, hogy milyen nagy sikerű egy ilyen tábor, ahonnan minden bizonnyal a jövő aktívan cselekvő természetvédői kerülnek majd ki. Ezúton is gratulálunk Győrig Elődnek és csapatának a színvonalas szervezésért, és köszönjük a meghívást!
Írta: Rák Gergő