A Pilisben ezidáig 10 kétéltű- és 9 hüllőfaj jelenlétét mutatták ki. A hegységben egyaránt találhatók mediterrán jellegű, délies fekvésű, száraz, sziklagyepek (pl. a pomázi Kő-hegy) illetve nyirkos, hideg szurdokok (pl. a Rám-szakadék). A Pilis erdei korábban királyi vadászterületek voltak, és már korán kialakult rajtuk a tervszerű vadgazdálkodás. A herpetofauna számára kifejezetten hasznos volt, hogy a vadak itatása, és korábban még a legeltetett marhák ellátása érdekében rengeteg mesterséges itatót, dagonyát, kistavat ástak a kezelést végző erdészek a meglévő természetes eredetűek mellé. Manapság több mint 150 kisebb-nagyobb tavat tartunk nyilván, melyek mindegyike legalább egy kétéltűfajnak (rendszerint az erdei békának) petéző helyül szolgál.

A felmérésről

Szakosztályunk 2005-ben kezdte meg a koordinált herpetofaunisztikai térképezést a Pilisben. 2010 végére 140 tóban jegyeztük fel, hogy mely béka- vagy gőtefaj rak bele petét. A tavak felmérésében jelentős segítséget nyújtott a Budapesti Erőművek Zrt. Túraszakosztálya, melynek tagjai támogatóként léptek be programunkba. Néhány kisebb körzetet leszámítva ma már mindenhonnan van adatunk legalább egy hüllőfaj (rendszerint a faligyík) jelenlétéről. Ennek tükrében a további adatgyűjtést kétfelé kell választanunk. Egyrészt azon ritka fajokra figyelünk, amelyekről kevés adattal rendelkezünk (a pannongyík és a foltos szalamandra), másrészt pedig bárkitől szívesen várjuk a közönségesebb fajok előfordulásairól szóló megfigyeléseket. A ritka fajok feltárására külön szakosztályi kirándulásokat fogunk szervezni, a pannongyík esetében a Pannongyík-felmérési program keretében, a szalamandraállományt más keretek között szervezett kirándulásokon fogjuk felmérni.

A Pilisi Parkerdő Zrt. állandó kapcsolatban áll Szakosztályunkkal a pilisi felmérések kapcsán. 2010-ben szakmai véleményünket kérték egy rehabilitációs munkához, melynek során 20 kistóból távolították el a víztereket teljes feltöltődéssel fenyegető iszapot. A Pilisi Parkerdő 2011-ben támogatta egy közel 30-oldalas füzet megjelenését, mely a hegység kétéltű- és hüllőfajait mutatta be a széles nagyközönségnek.

Jelentkezés

Kérjük, hogy azok az önkéntesek, akik szívesen gyűjtenek önállóan előfordulási adatot a Pilisből, jelentkezzenek a khvsz@mme.hu e-mail címen.

 

A pilisi kétéltűtérképezés első eredményei 2011-ben

Kovács Tibor és Vági Balázs szakosztályi tagok 6 pilisi kistóban követik nyomon az egyes békafajok megjelenését, peterakásuk kezdetét és a peték számának gyarapodását. A várható fajok az erdei béka, a gyepi béka és a barna varangy. A mellékelt grafikonon folyamatosan bővülnek a gyűjtött adatok. A tavak eltérő tengerszintfeletti magasságban találhatók; Pomáz: 120 m, Mélymocsár: 260 m, Hortoba: 340 m, Paprét: 470 m, Hosszúrét: 545 m, Hubertus: 615 m. Az egyes tavak mellett automata hőmérséklet- és páratartalommérő műszer is van, ezek adatait a vizsgálatot végzők később összevetik a peterakás dinamikájával.

A baglyok a madárvilág legizgalmasabb képviselői közé tartoznak, rengetegen kedvelik őket, és szeretnék, ha a környezetükben is élnének. A közelmúltig, amikor szinte minden falusi, és sok városi udvarban is volt lakott baromfiudvar, disznóól és istálló, az itt élő egerek táplálékot és vonzerőt jelentettek a baglyoknak. Ez az oka annak, hogy a hazánkban rendszeresen fészkelő tíz bagolyfajból (erdei fülesbagoly, füleskuvik, kuvik, macskabagoly, gyöngybagoly, uhu, uráli bagoly, réti fülesbagoly, gatyáskuvik, törpekuvik) az első öt rendszeres településlakó is.

A legelőállat-állomány és a háztáji állattartás európai uniós csatlakozásunkkal bekövetkező összeomlása, az istállók kiürülése a települési bagolyállományokra is kedvezőtlenül hatott. Bár az épületek kínálta potenciális fészkelőhelyek száma jelentősen nem csökkent (kivéve a templomtornyok lezárásának hatását a gyöngybagolyállományra), a táplálékállatok, pontosabban ezek koncentrált jelenléte jelentősen kisebb lett, így ez vált a legjelentősebb bagolyállomány-csökkentő tényezővé. A táplálékbázis problémáját tovább fokozhatja a lakott területek baglyai számára alkalmi alternatív táplálékot jelentő verebek várható csökkenése is. Az épületek modernizálása, a panelszigetelési program és a résmentes építkezés csökkeni a fészkelőhelyek számát; a szinte kizárólag kémiai eszközöket használó, nem szelektív szúnyogirtás pedig jelentős táplálékcsökkenést okoz.

 

 

 

A bagolygyilkos hó

A füleskuvik kivételével nem vonuló baglyaink legfontosabb táplálékát a téli álmot nem alvó, a fagyos hónapokban is aktív kisrágcsálók alkotják. Mindaddig nincs is probléma, amíg a hóborítottság nem tartós vagy a hótakaró nem haladja meg a néhány centiméteres vastagságot. Ilyenkor a baglyoknak nem jelent gondot a talajon keresgélő, a hófoltok között szaladgáló egerek és pockok megfogására. Sőt, arra is képesek, hogy a hallásukra hagyatkozva a hó alatt mozgó kisrágcsálókat is felderítsék, és a lábuk hosszánál nem sokkal mélyebb hóba zuhanva el is kapják ezeket.

 

Amint azonban a tartósan (több hétig) megmaradó hólepel vastagsága meghaladja az arasznyit vagy felszíne jégkérgessé válik, a zsákmányállatok hozzáférhetetlenné válnak a hó alatti járataikban. Ilyenkor a baglyok kritikus helyzetbe kerülhetnek, mert az éhezés következtében legyengülnek, majd megfagynak.

 

Ennek oka, hogy a nyáron kiegészítő táplálékot jelentő nagy testű rovarok télen nem mozognak, nem elérhetőek. Éjszakázó énekesmadarat fogni pedig egyáltalán nem könnyű. Mivel elrejtőzve, mozdulatlanul, csendben alszanak, nem keltenek zajt, ezért a mégannyira jól látó és halló baglyok számára sem kínálnak könnyű zsákmányt, tartós alternatívát a kisrágcsálókkal szemben.

Havas időszakban a nappali ragadozók előnyösebb helyzetben vannak, mivel ők az ilyenkor aktív madarakra is tudnak vadászni és többségük dögöt is eszik, míg az éjjel aktív baglyok egyetlen stabil táplálékforrását jelentő kisrágcsálók akár hetekre is hozzáférhetetlenné válnak. Az Európa északi, legjelentősebb hóterhelésű területein élő bagolyfajok, köztük a legkisebb testűek is (törpekuvik, karvalybagoly) úgy ellensúlyozzák ezt a veszélyt, hogy részben nappali életmódot folytatnak és madarakra is vadásznak.   

Egy jó kondícióban lévő bagoly az üldögélő, lesből vadászó életmódjának köszönhetően akár két–három fagyos napot is kibír élelem nélkül, ha azonban az ínséges időszak ennél jelentősen tovább tart és a hőmérő higanyszála is tartósan -10 Cº alá esik, a madarak többé nem tudják melegen tartani a testüket, és elsőként a lábuk kezd megfagyni. Súlyos esetben ezeknek a madaraknak még az orvosi ellátás ellenére sincs esélyük a túlélésre, mert elhaló lábaik alkalmatlanná válnak a zsákmány megragadására, és gyakorlatilag maguktól amputálódnak. Az 1980-as évek közepének rendkívül kemény, tartósan magas hóborítottságú telein tömegével kerültek kézre fagyástól megfeketedett lábú gyöngybaglyok. Becslésünk szerint egy-egy ilyen télen egyes bagolyfajok teljes hazai állományának akár 75%-a is elpusztulhat!

Ilyen helyzetekre készülve énekesmadár talajetetővel kombinált bagolyetető-egérvárakat alakíthatunk ki ősszel, ahol a legkeményebb teleken is táplálékot találhatnak baglyaink. Ez a madárvédelmi eszköz szinte teljesen ismeretlen a hazai madárbarátok előtt, ezért reméljük, hogy a cikk elolvasását követően mind több helyen létesülnek ilyenek is!

 

A telelő bagolycsapatok nem veszélyesek!

Természetesen sem a magányosan, sem a csapatosan telelő baglyok nem jelentenek veszélyt az emberekre vagy a házi kedvencekre (hacsak "Berci" hörcsögöt nem tesszük ki éjszakára terráriumostól a kertbe :). Az indokolatlan félelem helyett inkább szánjunk egy kis időt a megcsodálásukra, de természetvédelmi szempontból már az is nagy segítség, ha az esetleges idegenkedésünk ellenére sem zaklatjuk ezeket a jópofa, érdekes, ártalmatlan madarakat.

 

Mi az az egérvár?

Az egérvárak olyan építmények, amik önmagukban alkalmasak vagy amiket mi teszünk alkalmassá kisrágcsálók beköltözésére, ahol a kisemlősök megépíthetik száraz növényi szálakból álló fészkeiket, s melynek közelében a táplálékukat is megtalálják.

Bagolyetetőnek a nagyobb méretű egérvárak alkalmasak, amikben több egér is folyamatosan megtalálja életfeltételét, így hosszabb időn keresztül is zsákmányt kínálva a portyázó baglyoknak.

Az egérvárakat a baglyok elsősorban igazán ínséges időben, nagy hidegben és tartós hóterheléskor használhatják. Ha azonban az egérváras kertben vagy ennek közelében valamelyik bagolyfaj fészkel, akkor a fiókanevelési időszakban is számíthatunk az éjszaka vadászainak rendszeres látogatására.

 

Mikor és hova telepíthetőek?

A baglyok számára a legnehezebb időszakot jelentő téli hónapokra készülve az újonnan létesített egérvárakat kora őszig érdemes elkészíteni, hogy a kisrágcsálóknak legyen elég ideje belakni ezeket; ilyenkor a téli madáretetési időszak beköszöntéig elég néhány marék napraforgómagot, kukoricát, apró szemű száraz kutya- vagy macskatápot a lakótérbe szórni.

Ha az egérvár nincs útban, tavasszal nem kell szétbontani, elegendő abbahagyni az etetést, majd nyár végén felújítani az almot, pótolni az elfogyasztott ocsút.

 

A települési bagolyvédelem, valamint a családi béke és a jószómszédi viszony szempontjából jó hír, hogy még egy közepes nagyságú, több tucat lakóval működő egérvárral is gond nélkül együtt lehet lakni, még akkor is, ha ez a ház falánál vagy az épület közelében helyezkedik el! Amennyiben ügyelünk arra, hogy a környezetünkben ne legyen gondatlanul szétdobált szerves hulladék, nem kell tartanunk a rágcsálók elszaporodásától, erről a baglyok és a macskák is gondoskodnak, és nem fognak betelepedni a számukra sokkal zavartabb lakásba sem. Ezt a hagyományos, háztájiállat-tartó paraszti életmód a gyakorlatban is igazolta.

 

Nyárra le kell bontani?

Nem.

Az egérvárak stabil építmények, ezért olyan helyre építsük, hogy tavasszal ne kelljen lebontani, ősszel pedig újraépítenünk ezeket. Ez nem jelent nagy áldozatot, mivel nem foglalnak sok helyet, jól illeszkednek a kert látványába, és ha a madáretetési időszakot követően nem pótoljuk a mageleséget, nyáron általában ki is ürülnek, az egerek csak ősszel térnek vissza.

 

BAGOLYETETŐ-EGÉRVÁRAK

A bagolyetető-egérvár helyét úgy válasszuk ki, hogy a bejárati oldalánál legalább egy–két méter széles sávban megtisztíthassuk a növényzettől a talajt. Ez azért fontos, hogy itt ősztől tavaszig énekesmadár talajetetőt tudjunk működtetni, ami kettős célt szolgál: egyrészt odacsalja a közelben élő egereket és pockokat, akik így gyorsabban fedezik fel és lakják be az egérvárat, másrészt a nyílt területre táplálkozni kijáró kisemlősökre tudnak a baglyok vadászni.

 

Ha az egérvár tízméteres közelében nincsenek a madarak számára beülést biztosító fák vagy nagyobb bokrok, akkor szúrjunk le néhány T-fát (lásd később).

 

Egérvár téglából

Az alábbiakban bemutatott, 60 db téglából álló egérvár kevesebb, mint egy óra alatt elkészíthető. Felrakásához nincs szükség kötőanyagra, berendezéséhez pedig csak némi száraz levélre vagy szénára, néhány deszkára, műanyag virágcserépre, szegre vagy csavarra, és 10 db tetőcserépre van szükség.

 

 

 

 

Némi szerencsével előbb-utóbb a baglyok is megjelennek, amire a közelben fészkelő vagy telelő madarak esetében, illetve jelentős havazás esetén számíthatunk.

 

Természetvédelmi farakás

A négyévszakos, az élőlényeket egész évben segítő természetvédelmi farakás a legkomplexebb, legtöbb állatcsoportot és -fajt érintő eszköz a Madárbarát kert programban, amit nagyon könnyű egérvár funkcióval is felvértezni. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a nyár második felétől hetente egy-két marék napraforgómagot, búza- vagy kukoricaszemet, esetleg apró szemű kutyatápot a rönkök (és a fal) közé szórni, ami segíti az ősszel amúgy is a lakott területekre húzódó kisrágcsálók egérvárba költözését. Télen azután itt is működtessünk talajetetőt, ami a baglyoknak zsákmányt jelentő egerek számára is táplálékot kínál.

 

A madáretetési időszak befejeztével, tavasztól őszig ismét érdemes folytatni a heti magszórást a rönkök közé, különösen akkor, ha baglyok költenek a közelben. Az éjszakai vadászok dolgát megkönnyíti, ha a természetvédelmi farakás előterének legalább egy részét folyamatosan megtisztítjuk a növényzettől.

 

Kicsi az esélye annak, hogy szemtanúi lehessünk a sötétben aktív baglyok vadászatának, jelenlétükre leginkább egy-egy elhullajtott tollból, a rácsapástól felborult vagy a magaslati pontjáról leesett etetőtálcából következtethetünk.

 

Számunkra is izgalmasak!

A kisrágcsálók természetesen nemcsak a baglyok táplálékállataiként szóba jöhető lakói az egérváraknak. Ha nem ragaszkodunk a sztereotip "nemszeretem" állat megközelítéshez és legalább egyszer előítélet nélkül figyeljük meg őket, akkor rájövünk, hogy ezek valójában a legbájosabb állatok közé tartoznak!

Ráadásul az egérvárak lakóinak megfigyelésmódját is váltogathatjuk. Végezhetjük teljes sötétségben, amikor az állatoknak csak a körvonalait látjuk és a motoszkálásuk zaját halljuk, de ugyan ezt megtehetjük zseblámpa fényénél is.

 

Mivel segíthetjük még a ragadozó madarak táplálkozását?

A téli túlélés titka a folyamatos táplálék-utánpótlás, ezt segíthetjük a madarak téli etetésével és ezt a célt szolgálják a bagolyetető-egérvárak is. Ezek közelébe, és minden olyan helyre, ahol a zsákmányállat kisrágcsálók jelenlétére utaló nyomok vannak, telepítsünk T-fákat, ahonnan a baglyok, ölyvek, vércsék, héják, karvalyok, sólymok és akár a sasok is a repülési energiával takarékoskodva csendben üldögélve tudnak vadászni. A T-fa nyújtotta segítségre különösen a nyílt gyepeken és szántókon van szüksége a madaraknak, ahol nincsenek természetes magaslati beülőpontok, ezért csak repülve lehet vadászni.

 

 

 

Orbán Zoltán

Ökoiskola

Zöldszív -Ifjúsági Természetvédő Mozgalom

MKNE -Magyar Környezeti Nevelési Egyesület

KOKOSZ -Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége

Greenfo -Zöld hírek, információk egy helyen összegyűjtve

Nemzeti parkok

Tanösvények országszerte

Botanikus kertek, arborétumok Magyarországon

Állatkertek, vadasparkok hazánkban

Magyar Természettudományi Múzeum

Oxigén -A Kossuth Rádió természetvédelmi műsora
 

 

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

 

Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

Egyéni és céges adományozás >>


Köszönjük!

Év madarai:
1979: gyurgyalag
1980: fehér gólya
1981: fehér gólya
1982: fecskék
1983: fecskék
1984: cinegék
1985: gyöngybagoly
1986: túzok
1987: fogoly
1988: kuvik
1989: búbosbanka
1990: búbosbanka
1991: szalakóta
1992: vörös vércse
1993: barátposzáta
1994: fehér gólya
1995: fülemüle
1996: vörösbegy
1997: harkályok
1998: harkályok
1999: fehér gólya
2000: kerecsensólyom
2001: bíbic
2002: sárgarigó
2003: pacsirták
2004: rozsdafarkúak
2005: parlagi sas
2006: tövisszúró gébics
2007: mezei veréb
2008: kanalasgém
2009: kék vércse és vetési varjú
2010: fecskék
2011: széncinege
2012: egerészölyv
2013-ban: gyurgyalag
2014-ben: túzok
2015-ben: búbos banka
2016-ban: haris
2017-ben: tengelic
2018-ban: vándorsólyom
2019-ben: gólyatöcs
2020-ban: erdei fülesbagoly
2021-ben: cigánycsuk
2022-ben: zöld küllő
2023-ban: barkós cinege
2024-ben: kerecsensólyom
2025-ben: böjti réce
 

Köszönjük!
 

Az MME ezért szeretné segíteni az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok munkáját ezen a téren. Az órákhoz, foglalkozásokhoz olyan háttéranyagot hozunk létre folyamatosan az oldalunkon, amely konkrét segítséget nyújt a környezeti nevelésben. Mivel madárvédelmi és természetvédelmi területen tevékenykedik az egyesület, így elsődlegesen ilyen témákat ölel fel a honlap környezeti nevelési anyaga is.

Az óvodai-, iskolai foglalkozások kapcsán a gyerekekben ezernyi kérdés merül fel és ezek megválaszolása sokszor nem könnyű feladat. A témákra bomló almenük segítségével ezen kérdések megválaszolhatók lesznek.

A "Most látható a természetben" menüpont a továbbiakban minden HÉTFŐ estig friss információkkal fog bővülni.