Az etetők közelébe helyezzünk ki odúkat is!
A téli madárvédelem korántsem merül ki a madarak táplálék- és vízutánpótlásának biztosításában. Ennél jelentősen többet tehetünk az odúköltő énekesmadarakért azzal, ha odúkat is telepítünk az etetők közelébe. Ezek a fajok ugyanis a közhiedelemmel szemben nem csak a költési időszakban használják a fák üregeit, épületek hasadékait. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázóüregek akár közös használata is.
A szélhűtés (hőérzetcsökkenés) kritikus jelensége
A téli éjszakázás sikerét nem csak az éjszakai hideg és a nappal megszerezhető táplálék befolyásolja. A mérsékelt övben további hátrányt jelent, hogy a többségében lombhullató fásszárú növényzet, a levelét vesztett csupasz ágak gyakorlatilag semmiféle szélvédelmet nem nyújtanak. Ez a szél hűtő hatása (wind chill) miatt különösen kritikus kérdés. Röviden összefoglalva a jelenség azt jelenti, hogy azonos hőmérséklet emelkedő szélsebesség mellett az idő előrehaladtával egyre hidegebbnek érződik, amikor a melegvérű élőlények több energiát használnak fel normál testhőmérsékletük fenntartására.
A legszélsőségesebb klasszikus példa a hőérzetcsökkenés mértékére a déli sarkon költő császárpingvineké, melyek fészkelési időszakában nem ritkák a -60 C°-os hőmérsékletű és 110–120 km/h-s szélsebességű napok, ami a tollazat szigetelőképessége és a test energiaellátása szempontjából közel -100 C°-os környezetnek számít.
Szerencsére a térségünkben közel sincs ilyen szigorú téli időjárás, de a hőérzet kérdése egy másik fizikai törvényszerűség miatt nálunk is kritikus lehet, különösen a kisebb testű madárfajok számára. Minél kisebb ugyanis egy test mérete, a tömegéhez képest annál nagyobb a felülete - azaz télen a kisebb madarak több hőt veszítenek.
A növényzet megfelelő összeállításával a madarak téli éjszakai túlélését is segíthetjük,
ha a lombhullató bokrok és fák mellett ...
... jóval szélvédettebb mikrokörnyezetet kínáló örökzöldeket is telepítünk a
Madárbarát kert programban (Fotók: Orbán Zoltán).
Télen a délutáni szürkület és a kései napkelte között eltelő akár 15–16 órát az etető madarai mozdulatlanul pihenve töltik, amikor nélkülözniük kell az izommozgás hőtermelő hatását is. Ezért nem mindegy, hogy az akár -20 C°-os fagyokat a csupasz ágak között vagy egy odúban vészelhetik át, ami megőrzi a madarak testmelegét, különösen akkor, ha több madár bújik össze egy-egy odú alján.
Persze léteznek más, urbánus túlélési stratégiák is,
különösen a nagyobb testű madaraknál.
Az áttelelő gólyák ...
... és a településeken élő baglyok, például a kuvikok egyik elképesztő fogása,
hogy a felszálló meleg levegőt kihasználva a kéményeken éjszakáznak,
pihennek (Fotók: Orbán Zoltán).
Miért fontosak az odúk télen?
A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete emberi szemmel nézve rendkívül magas, 41-43 C° között alakul (ezen a számunkra életveszélyes vagy halálos hőmérsékleten a mi testfehérjéink már végzetesen károsodnak). A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot.
Ezért ezeknek a madaraknak a túlélésében alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor gyakran még nyolc órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.
A téli madárvédelem eszközei a mesterséges madárodúk is, amikben több faj is
védett körülmények között tud éjszakázni (Fotó: Orbán Zoltán).
Azért jelent problémát a nagy forgalmú etetők máról holnapra történő, télközepi felszámolása, mert az ezt követő napokban nagy az esélye annak, hogy az üres etetőnél hoppon maradt madarak a nappal fennmaradó óráiban nem találnak elegendő élelemet. Ilyenkor, ha az éjszakai hőmérséklet -10 C° körül vagy ez alatt alakul, nagy az esélye annak, hogy az éhező, legyengült madarak hajnalra megfagynak.
A telelő madarak felhalmozódó ürüléke miatt érdemes kora tavasszal is
ellenőrizni és kitakarítani az odúkat (Fotó: Orbán Zoltán).
Az odúk elhelyezése
Az odúkat - különösen akkor, ha otthon az ablakból meg is szeretnénk figyelni ezek életét - nem kell nagyon magasra rakni, bőven elegendő a 2 m körüli magasság. Az odúkat a legegyszerűbb ágcsonkokra akasztva, lógatva felhelyezni, a madarakat a legkevésbé sem zavarja az ezzel járó alkalmankénti lengedező mozgás.
Természetesen a télen kihelyezett odúkat tavasszal nem kell áthelyezni, már csak azért sem, mert ezeket a madarak már ismerik, így nagyobb az esély arra, hogy bele is fészkelnek. Ezért is fontos szempont, hogy - a nyári költési viselkedésre, a saját terület védelmezésére gondolva - ne zsúfoljuk tele odúkkal az etető-itató közvetlen környékét, de erre nincs is szükség! Ha 4–5 odút 30–40 m-es, kisebb odútelepet néhány száz, nagyobbat 500–1.000 m sugarú körben telepítünk az etető köré, akkor ezek egész évben ki tudják szolgálni a madarak igényeit.
A képen látható "B" típusú (széncinegének és verebeknek is megfelelő) odú egy
fővárosi kertben, 1,5 m magasságban, az etető-itatótól 30 m-re "működik",
és a madarak költésre és téli éjszakázásra egyaránt használják.
Néhány odút (a képen egy veréblakótelep is látható) telepítsünk az etető és ...
... itató közvetlen közelébe is (Fotók: Orbán Zoltán), ...
Rigó etetőtisztások a hóban
Egyszerű, de nagyon hatékony trükk kemény fagyok idején, ha
a talajetetőről nemcsak ellapátoljuk, elkaparjuk a havat, de
egy vödörnyi meleg vízzel fel is locsoljuk. A nedvesen csillogó,
felpuhult föld, fű, levelek, és a felszálló pára látványa
mágnesként vonzza a talajon táplálkozó madarakat, mivel ezek
a vizuális jelzések a jó táplálkozóterületeket ismérvei. Az
így előkészített talajetetőre érdemes frissen kiszórni
néhány marék napraforgót, apró magot, de a meleg
vizes locsolás a behavazódott eleséget is
újból hozzáférhetővé teszi.
A rigók elsősorban a talajon táplálkoznak, jellegzetes ugráló mozgás közben erős, csákányszerű csőrükkel átforgatják a hullott faleveleket és a talaj felső rétegét. Ez a viselkedés áll annak hátterében, hogy a rigók - köztük a legelterjedtebb városi fekete rigók is - különösen kedvelik a talajetetőket. Mielőtt nekiállnánk az etetőtisztás-készítésnek, végezzük el az általános hómentesítési feladatokat, amiről itt olvashat >>
Teendők a behavazott Madárbarát kertben
A tél elsősorban nem a hidegével, hanem a hó-, alkalmanként pedig az ónoseső-borítással nehezíti meg igazán az állatok életét. A tartós, az ágakat is befedő hó- és jégtakaró fizikailag zárja el a kisebb madarakat a kéregrepedések, a talaj, a hullott levelek táplálékkínálatától. Ezen néhány egyszerű fogással segíthetünk.
Fák és bokrok hótörés elleni védelme
A hómentesítés a madarak mellett a növények érdekét is szolgálja, mivel így elkerülhető az ágak letörése, a fák hótörés miatti kidőlése.
A hóterhelés nem csak maradandó károkat okozhat a fásszárú növényzetben,
de a leszakadó ágak, kidőlő fák balesetveszélyesek is
(Fotó: Orbán Zoltán)!
Madár hóeltakarítók
A fekete rigók elsősorban a talajon táplálkoznak, jellegzetes ugráló mozgás közben erős, csákányszerű csőrükkel átforgatják a hullott faleveleket és a talaj felső rétegét. Ez a viselkedés áll annak hátterében, hogy a faj különösen kedveli a talajetetőket.
Téli madárvédelem az ablakpárkányon
Könnyű madarakat védni: etetni, itatni, odúkkal segíteni az idős fákkal is tarkított kertvárosi vagy falusi környezetben, ahol amúgy is nagy számban vannak jelen! – mondhatnánk. De mit lehet tenni egy panel- vagy társasház, irodaépület emeletén - akár csak egy ablakpárkánnyi területen?
|
| Az ilyen etetőkön többnyire a 2011. év madara - a széncinege, és ... |
|
| ... a kék cinege a leggyakoribb vendég, de ... |
|
| ... a balkáni gerle sem számít ritkának. |
Etessük a verebeket is!
Etetési időszakban sokan panaszkodnak arra, hogy "a verebek eleszik az eleséget az értékes madarak elől". Néhány évtizeddel ezelőtt annyi volt még belőlük, hogy széles körben alkalmaztak verébmentes odúkat és etetőket. Azonban kevesebb, mint egy emberöltő alatt sokat romlott a helyzet, Európa sok részén a verebeknek ma már ritkának számítanak.
Úgy tűnik, hogy a folyamat Magyarországot is elérte, a háziveréb-állomány az ezredforduló óta csökkenést mutat. Ez is jelzi, hogy ma már a verebekre is oda kell figyelni.
Cinkegolyó alternatívák
A faggyú és mag keverékéből álló cinkegolyó etetőanyag-gombócok a nagyobb városokban ma már gond nélkül beszerezhetők. Igen ám, de mit tehetünk akkor, ha nem elérhető vagy éppen kifogytunk ebből a nélkülözhetetlen eleségből?
Az állati zsiradék nemcsak magas energiatartalma, de állaga miatt is fontos téli madáreleség. Az olyan gyengébb csőrű, kistestű rovarevő fajoknak, mint az: ökörszem, vörösbegy vagy az áttelelő házi rozsdafarkú, barátposzáta, csilpcsalpfüzike - melyek nem tudják megtörni a magokat - a fagyban is képlékeny zsiradék (és az alma) a legfontosabb táplálék lehet. Ezért fontos, hogy a klasszikus nem sós vagy kifőzött szalonna pótlás mellett az egyéb szóba jöhető eleségféleségekről is szót ejtsünk.
|
| Mint apró virág szirmai sorakoznak ... |
|
| ... a cinege csőrnyomok egy farönkre, ... |
|
| ... az etetőtálca alá szegelt szalonnabőrkén (Fotó: Orbán Zoltán). |
Kacsa- és libaháj, faggyú
A bőrös kacsa- és libaháj, a faggyú olcsó alternatív megoldás, melyből egy ökölnyi csomó néhány száz forintos áron akár egész télen kiszolgálja a madarak igényét. Ha néhány órán keresztül szobahőmérsékleten tartjuk vagy meleg vízbe tessük, kellően képlékennyé válik ahhoz, hogy némi napraforgóba és aprómag keverékbe forgatva még vonzóbbá tegyük a madarak számára.
|
| A háj vagy faggyú jól kiegészítheti az etetők mag- és almakínálatát. |
|
| A szobakőmérsékleten gyurmaszerűen alakítható hájat műanyag terményhálóban vagy valamilyen egyéb rácsos megoldással érdemes kihelyezni. |
|
|
A faggyú és a háj a harkályok (nagy fakopáncs) fontos téli tápláléka az etetőn (Fotók: Orbán Zoltán). |
A cinkegolyóhoz hasonlóan ennek az eleségnek is megvan az a logisztikai hátránya, hogy nem mindenhol kapható, nem található meg minden családi otthon hűtőszekrényében.
A vaj mindenhol elérhető
Vaj, margarin és Camembert típusú lágy sajtot a legkisebb falusi boltban is árusítanak, ezért bárhol, bármikor pótolhatja a nem mindenhol hozzáférhető cinkegolyót. A vaj kis tégláját etető vagy odú tetejére, ablakpárkányra, erkélykorlátra úgy rögzíthetjük legegyszerűbben, ha gyertyával vagy öngyújtóval megolvasztott alját néhány másodpercig erősen a felülethez nyomjuk. A "kötés" akkor lesz igazán erős, ha a műveletet fagyos hidegben végezzük.
|
| Az etető közvetlen közelébe kirakott odúk (a képen fakúsz odú) tetejére ... |
|
| ... vagy bármilyen vízszintes felületre odatapaszthatjuk, ... |
|
| ... de vékony, hegyes végű ágcsonkra szúrva is felkínálhatjuk a madaraknak a vajat (Fotók: Orbán Zoltán). |