A parlagi sasról

A parlagi sas (Aquila heliaca) eurázsiai elterjedésű faj. Oroszországban, Kazahsztánban és Ukrajnában a sztyeppzónát követi elterjedési területe, amely a Kaukázus északi részétől egészen a Bajkál-tóig terjed. A keleti sztyeppek mellett a Pannon-régió és Anatólia bír még jelentősebb költőállománnyal. Kisebb állománya költ Bulgáriában és Macedóniában is. Elsősorban a fákkal, kisebb erdőkkel tarkított füves puszták, mezőgazdasági területek csúcsragadozója. Fészkét a táplálkozóterület közelébe, nyugalmas helyre, magas fák koronájába építi.  A hatékony védelmi erőfeszítések eredményeként hazai állománya a 80-as évektől kezdve lassan, de folyamatosan növekszik, a költőpárok száma napjainkra meghaladta a 200-at.

A parlagi sasról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Aktuális parlagisas-védelmi munkáink

A 2000-es évek közepétől a sasokat veszélyeztető antropogén tényezők közül a mérgezés vált a leggyakoribb és legjelentősebb  veszélyforrássá, mely lényegében önmagában képes volt az örvendetes állománynövekedést megakasztani és újra veszélybe sodorni ezt az érzékeny fajt.  A ragadozók (elsősorban róka és varjúfélék) ellen kihelyezett mérgezett csalétkekből vagy az azok által elpusztított ragadozókból táplálkoznak a gyakran a nagy területeket bejáró, éles szemű sasok.  A probléma kezelésére az MME több szervezettel együttműködve hathatós védelmi intézkedéseket dolgozott ki, így:

• Kiképezte és működteti az első hazai méreg- és tetemkereső kutyás egységet, mely kiemelkedő szerepet kapott a mérgezéses esetek felderítésében.
• Jászberény mellett a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal közösen üzemelteti az ún. „Sasközpontot”, mely menedéket nyújt a sérült vagy lábadozó ragadozómadaraknak. Emellett az ismeretterjesztésben, környezeti nevelésben is jelentős tevékenységet lát el.
• A Magyar Ragadozómadár-védelmi Tanácson belül életre hívta a Mérgezés-megelőzési Munkacsoportot, mely kidolgozta a mérgezés-gyanús esetekben alkalmazandó terepi, rendőrségi és állatorvosi protokollokat.
• Egy  forródrótot, illetve online-bejelentő felületet üzemeltet a ragadozómadár-mérgezéssel kapcsolatos bejelentések gyors és szakszerű kezelésére.
• A madarak pusztításával kapcsolatos adatokat online adatbázisokban gyűjti és kezeli.
• Képzéseket és találkozókat szervez a témában a fő érintett érdekcsoportoknak (vadászok, rendőrök, ügyészek, bírák, mezőgazdálkodók, természetvédelmi szakemberek).
• Jeladókkal felszerelt egyedek segítségével igyekszik részint preventív jelleggel csökkenteni a mérgezések számát, részint elősegíteni az esetleges előfordulások felderítését.  Ez a technika nagyon célszerű a nagyközönség felé történő kommunikációban is, hiszen az egyes egyedek élettörténetén, és esetleges pusztulásán keresztül könnyen átérezhető az őket veszélyeztető tényezők jelentősége.

A mérgezés elleni fellépés mellett az Egyesület igyekszik csökkenteni más, ember okozta veszélyeztető tényezők negatív hatásait is. A második legfontosabb pusztulási ok a középfeszültségű oszlopokra ülő sasokat érő áramütés, amely csökkentése érdekében madárbarát oszlopszerkezetek elterjesztésén dolgozunk partnereinkkel. A védelmi tevékenység magába foglalja az élőhelyek csökkenéséből adódó problémák kezelését is, amelynek érdekében az MME:

• javaslatot nyújtott be az egyik legfontosabb jászsági élőhelyen a Magas Természeti Értékű Terület kijelölésére,
• elkészítette a Jászság Különleges Madárvédelmi Natura2000 Terület fenntartási tervét,
• élőhely-fejlesztési akciókat folytat az apróvad-fajok egyedszámának növelése érdekében,
• együttműködik a területen gazdálkodókkal, hogy elősegítse a sasbarát szempontok érvényesítését.

A sasokat érő negatív emberi hatások kompenzálásaképpen helyenként mesterséges fészekalapok kihelyezésével, a veszélyeztetett fészkek őrzésével vagy éppen biztonságos téli táplálék biztosításával segítjük a parlagisas-állomány megmaradását. A kutatás és a folyamatos monitoring éppúgy része a védelmi munkának, mint az említett veszélyeztető tényezők feltárása és az ellenük való célzott fellépések.

Elért eredmények

Parlagisas-védelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

Az MME 1974-es megalakulása után kezdett védelmi tevékenységének elsődleges célja a parlagi sas kipusztulásának megakadályozása volt, hiszen az országos állomány akkor nem haladta meg a 15-25 költőpárat. Ennek érdekében felmértük az országos állományt, valamint feltártuk a faj fennmaradását negatívan befolyásoló tényezőket. E tevékenység közben évtizedes adatsorokat gyűjtöttünk a költés eredményességéről, a táplálkozásról, a pusztulási okokról, amely adatok a mai napig a védelmi tevékenység alapját jelentik.

A gyakorlati intézkedések koordinálására a MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztályán belül  létrejött a Magyar Parlagisas-védelmi Munkacsoport, amely az 1990-es években először a szlovákiai és szerbiai kollégákkal egy Közép-Kelet Európai, majd 1993-tól a Nemzetközi Parlagisas-védelmi Munkacsoport alapítását és koordinálását is felvállalta.

Az állomány növekedésével párhuzamosan a 2000-es évektől egyre intenzívebbé vált a kutatási és védelmi tevékenység, amely többek között magában foglal genetikai vizsgálatokat és műholdas nyomkövetést is. Az MME által egységesen kezelt térinformatikai adatbázisok tartalmazzák jelenleg a világon a legtöbb parlagi sassal kapcsolatos információt, amelyek számos tudományos és ismeretterjesztő publikációban kerültek bemutatásra.

A Helicon LIFE pályázat zárófilmje

A parlagi sas hazai természetvédelmi helyzete

A parlagi sas hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke a legmagasabb, 1 millió Ft-os kategóriába tartozik. A hazai állomány az 1970-es években a kipusztulás szélére került, mindössze 15-25 párból állt. A több évtizedes természetvédelmi munka eredménye, hogy jelenleg több mint 200 költőpár fészkel Magyarországon.

Veszélyeztető tényezők:

• Mérgezés
• Áramütés
• Gázolás
• Élőhelyek csökkenése
• Zsákmány-állatok (elsősoran az ürge és a hörcsög) mennyiségének csökkenése
• Közvetlen emberi zavarás
• Vezetékkel vagy szélerőművel való ütközés
• Lelövés

A parlagi sas globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

A parlagi sas állományának nagysága teljes eurázsiai fészkelőterületén pontosan nem ismert. A legfrissebb adatgyűjtés alapján európai állománya 1800-2200 pár közé tehető, amelynek jelentős része Oroszországban és Kazahsztánban található.

A faj helyzete Európai Unió Madár- és Élőhelyvédelmi Irányelveinek Mellékletei szerint és a nemzetközi fajvédelmi besorolása:

• Madárvédelmi Irányelv: I. Melléklet (azokat a madárfajokat tartalmazza, amelyek fennmaradása, szaporodása csak az élőhelyüket érintő speciális intézkedésekkel biztosítható)
• Washingtoni Egyezmény (CITES): I. Függelék (azok a fajok szerepelnek itt, amelyek a nemzetközi kereskedelem káros hatásai miatt mát a kipusztulás szélére kerültek)
• Bonni Egyezmény (CMS): I. és II. Függelék
• Berni Egyezmény (CCEWNH): II. és III. Függelék
• IUCN Vörös Lista: Veszélyeztetett
• Európai fajvédelmi státusz:  SPEC 1 kategória (európai előfordulású fajok, melyek globálisan veszélyeztetettek, védelemfüggők vagy adataik nagymértékben hiányosak)

Fajvédelmi projektjeink

Az elmúlt 40 évben az MME parlagisas-védelmi programját több hazai és külföldi szervezet támogatta kisebb-nagyobb projektek keretében, amelyből a megvalósuló eredmények és a több éven át rendelkezésre álló jelentős források tekintetében kiemelkednek az Európai Unió LIFE Nature programja által támogatott projektek.

Jelenleg futó projektünk:

• PannonEagle LIFE - A parlagi sasok védelme a Pannon-régióban az ember okozta halálozás visszaszorításával (LIFE15 NAT/HU000902)

Projektidőszak: 2016.10.01-2022.03.31
Költségvetés: 3 583 577 € (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Weboldal: www.parlagisas.hu

Korábbi, sikeresen lezárt projektjeink:

• HELICON - A parlagi sas védelme Magyarországon (LIFE10NAT/HU/000019)

Projektidőszak: 2012.01.01.-2016.12.31.
Költségvetés:    € 2 141 597 (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Tovább információk a lezárult projektről: http://imperialeagle.hu/hu

• Parlagisas-védelem a Kárpát-medencében (LIFE02NAT/H/8627)

Projektidőszak:2002.10.01. - 2005.12.31.
Költségvetés: € 515 031 (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Tovább információk a lezárult projektről: http://www.imperialeagle.mme.hu/

Hogyan segítheti Ön az MME parlagisas-védelmi munkáját?

• Sérült, beteg vagy elhullott parlagi sas észlelése, illetve ragadozók mérgezésének gyanúja esetén tegyen azonnal bejelentése az MME forródrótján (20/251-4404)
• Fészkek zavarásának elkerülése.
• Látogassa meg Sasközpontunkat! Bővebb információ:  https://www.facebook.com/saskozpont/?ref=br_rs
• Lépjen kapcsolatba az illetékes helyi csoportjainkkal és kapcsolódjon be az aktív ragadozómadár-védelmi munkáinkba!Kövesse és népszerűsítse sasvédelmi munkánkat a www.parlagisas.hu
• oldalon illetve a Facebook-on (https://www.facebook.com/PannonEagleLIFE/?ref=br_rs)

Partnereink:
 

Az MME védelmi programját az állami természetvédelemmel, így a nemzeti park igazgatóságokkal szoros együttműködésben valósítja meg. Emellett az MME keresi az együttműködést a parlagi sasok élőhelyén dolgozó mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. A HELICON LIFE projekt keretében az érintett  nemzeti park igazgatóságok mellett állatkertekkel, az Országos Magyar Vadászkamarával, a Nemzeti Nyomozó Irodával és a Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely Egyesülettel alakítottunk ki szorosabb partnerséget.  A parlagisas-védelem fokozottan igényli a nemzetközi együttműködést, ezért a külföldi kollégákkal rendszeres munkakapcsolatot tartunk.  A PannonEagle LIFE projektben 5 ország 10 szervezetével fogtunk össze a parlagi sasok érdekében.

Bővebben a fajról: a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

A faj jellemzően erdőssztyeppeken, öreg ártéri ligetekben, fehérnyár csoportokkal tarkított homok pusztákon, illetve erdőfoltokban bővelkedő lápréteken és kaszálókon fordult elő, de ezek hiányában, napjainkban leginkább a mozaikos gyepekkel, extenzív szántókkal, facsoportokkal, öreg magányos fákkal tarkított élőhelyen találja meg az életfeltételei.
Hazánkban állománya 1500-1600 párra tehető, az intenzív fajvédelmi tevékenységnek köszönhetően állomány stabil, kissé növekvő trendeket mutat.

A szalakótáról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Aktuális szalakótavédelmi munkáink

Az MME által koordinált szalakótavédelmi munka fő irányvonala az önkéntesekre alapozott mesterséges fészkelőhely-telepítés: a szalakóta másodlagos odúköltő madárfaj, így a megfelelő táplálkozó területre kihelyezett D-típusú odúval eredményesen telepíthető a madárfaj.

A fő szalakótavédelmi tevékenység a következő feladatokat foglalja magában:

• Költőhelyek létrehozása mesterséges fészekodúkkal
• A vonulás és telelés során a fajt érintő fenyegettségek felderítése műholdas jeladók és színes gyűrűk használatának segítségével.
• A mortalitás csökkentése (középfeszültségű vezetékek okozta áramütések felmérése, konfliktus térkép frissítése, áramszolgáltató vállalatokkal történő együttműködés madárbarát megoldású középfeszültségű tartóoszlopokról)
• Gazdálkodók bevonása a gyakorlati természetvédelmi munkába a „Szalakótás Gazda” -program keretei között
• Szalakótabarát gazdálkodási módszerek használatának népszerűsítése Natura2000 területeken
• Potenciális költőhelyek (fasorok, facsoportok) felmérése
• Általános szemléletformálás

A hazai szalakótavédelem alapját a 2014-2020 között zajló  „A szalakótavédelem a Kárpát-medencében” elnevezésű LIFE- projekt (LIFE13/NAT/HU/000081) segíti. (www.rollerproject.eu)

Elért eredmények

Szalakótavédelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

Az 1980-as évek végére a hazai szalakótaállomány összeomlott, a faj nagyrészt eltűnt a Dunántúlról, állománya a Duna-Tisza-közére korlátozódott mindössze néhány száz páros populációval. A hazai gyakorlati szalakótavédelmi munka az MME 37. sz. helyi csoportjához köthető, ahol dr. Molnár Gyula szakmai irányításával 1988-ban kezdődött az a munka, amely a Csongrád megyei Szatymaz-Balástya- Kistelek települések között húzódó gyepekre kihelyezett D-típusú odúk kihelyezésével kezdődött. 1991-ben az MME Bükki Helyi csoportja kezdte el az odúkihelyezéseket, hasonlóan eredményesen. A Jászságban Urbán Sándor irányításával folyt az odútelepítés. Jelentős szakmai elismerés volt, hogy 2008-ban a BirdLife International az MME-t bízta meg az „International Species Action Plan for the European Roller” című projekt kivitelezésével. Az MME a Bükki Helyi Csoport koordinációjában valósította ezt meg, 19 ország részvételével Besenyőtelken. Ugyanebben az évben zárult „A globálisan veszélyeztetett szalakóta védelme Magyarországon és Romániában” című projekt is, melynek kapcsán első ízben történt a fajjal kapcsolatos országos, egzakt adatokra alapozott felmérése. Az összegyűlt tapasztalatok alapján az MME, a Vajdasági Madártani Egyesület/ amely 2011-ben átalakult országos tevékenységű szervezetként Szerbiai Madártani Egyesületté (SZME) 2009-ben elhatározta, hogy két magyarországi nemzeti parkunkkal összefogva (Kiskunsági-és Kőrös-Maros Nemzeti Park) pályázik a határon átnyúló IPA programba.

A két szervezet „A Natura 2000-es jelölőfajok állategészségügyi monitorozása és védelmi intézkedések”(CONSN2KBIRDS  HU-SRB/0901/122/120), címmel készítette el a közös pályázatot, amely az első komoly fajvédelmi program, amely a szalakóta védelmét jelenti a Kárpát-medencére nézve.

2012-ben a szalakóta az MME javaslatára felkerült az Európa Unió prioritás fajainak listájára, amely lehetővé tette, hogy 75 %-os támogatású LIFE pályázat készülhessen a faj védelme érdekében.

Ez 2013-ban elkészült és 2014-2020 között „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” (LIFE13/NAT/HU/000081) című projekt szolgálja a faj védelmét.

A szalakóta hazai természetvédelmi helyzete

Hazánkban a szalakóta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is az aktuálisan veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint a magyarországi állománya alapján a veszélyeztetett fajok közé tartozik.

Veszélyeztető tényezők hazai szinten:

• fészkelőhelyek eltűnése
• táplálkozóhelyek csökkenése
• áramütés
• gázolás

A szalakóta globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

A Természetvédelmi Világszövegség (IUCN) globális Vörös Listáján 2015-ben a szalakótát a mérsékelten fenyegetett (Near-Threatened) kategóriából a nem fenyegetett (Least Concern) fajok közé sorolták át, köszönhetően a több országban, köztük hazánkban is folytatott védelmi tevékenységnek, azonban északabbi populációi továbbra is csökkennek.  Európai Uniós szintű védelmi státuszát az 1979. április 2-án elfogadott, a vadon élő madarak védelméről szóló irányelv (Madárvédelmi Irányelv) határozza meg, ahol az I. mellékletben került felsorolásra azon madárfajok között, amelyek fennmaradása, szaporodása csak az élőhelyüket érintő speciális intézkedésekkel biztosítható. Ennek értelmében a szalakóta Natura 2000 jelölőfaj.

Az 1979-ben létrehozott Bonni Egyezmény egy, a vándorló fajok összehangolt, nemzetközi védelmét szolgáló keretmegállapodás, amelyhez hazánk 1983-ban csatlakozott. Az egyezmény függelékek segítségével működik, a szalakóta a II. függelék mellett 2014-ben magyar javaslatra felkerült az I. függelékre is. Az itt felsorolt fajok jogi védelmét minden tagországnak biztosítania kell, ezen fajok kipusztulásának megakadályozása érdekében a fontos élőhelyeket meg kell őrizni, ahol pedig megoldható, ezen élőhelyeket helyre kell állítani.

Fő veszélyeztető tényezők:

• fészkelőhelyek eltűnése
• táplálkozó területek leromlása, megszűnése
• illegális vadászat
• közvetett mérgezés
• szélerőművekkel történő ütközés
• áramütés
• a védelemhez szükséges megfelelő ismeretek hiánya

Fajvédelmi projektjeink

http://husrb.mme.hu/hu/content/ipa-projekt
http://rollerproject.eu/hu/content/projekt-inform%C3%A1ci%C3%B3k

Hogyan segítheti Ön az MME szalakótavédelmi munkáját?

A szalakóta, mint másodlagos odúköltő faj, viszonylag könnyen telepíthető olyan helyeken, ahol táplálkozásra alkalmas gyepek megtalálhatóak. Az odútelepítésre vonatkozó praktikus információk összegyűjtve az alábbi linken találhatóak:

http://rollerproject.eu/sites/default/files/allando_tartalmak/Letoltesek/a_szalakota_vedelme.pdf

A szalakóta védelemében jelentős szerepe van a földtulajdonosoknak, akik egyfelől a táplálkozóhely, másfelől a fészkelésre alkalmas fák megőrzésében különösen fontos partnerek. Az élőhelyen tevékenykedő erdészek, vadászok, mezőőrök valamennyien hozzájárulhatnak a szalakótavédelemhez azzal, hogy segítenek a fészkelésre alkalmas facsoportok fenntartásában, újak telepítésében. Kisebb kiterjedésű élőhelyeit célszerű lenne az önkormányzatok által helyi jelentőségű védett területté nyilvánítani. Hullámtéren, egykori ártereken gazdálkodók - különösen az erdőgazdálkodók - nagyban segíthetik a szalakótaállomány fennmaradását azzal, hogy az erdőtörvény előírásai szerint fehér és fekete nyárral, fehér és törékeny fűzzel végzik el az erdőfelújítást, és a megmaradt réteket nem fásítják be, azokat kaszálóként vagy legelőként kezelik. A hullámtéri füzesek botolása is nagyban segítené megtelepedését, és egyúttal tűzifát biztosítana a munkában részt vevők számára. Különösen nagy a felelőssége az élőhelyén illetékes hatóságok képviselőinek, akik engedélyezési gyakorlatuk során határozataikba beépíthetik a szalakóta fennmaradásához szükséges feltételeket. Ebből a szempontból a mezőgazdasági, vízügyi, erdészeti és vadászati hatóság együttműködése különösen fontos.

Partnereink:

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Dalerd Délalföldi Erdészeti Zrt.

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Kőrös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Földművelésügyi Minisztérium

Milvus Csoport (RO)

Szatmárnémeti Környezetvédelmi Ügynökség (RO)

Bővebben a fajról:

http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-corgar