A sérült madarat a nyomkövető jelei alapján találták meg szeptember 21-én röpképtelen állapotban, Dunaszentgyörgy határában (Gubacsi Mihály), miután két napja egy helyből érkeztek a pozíciójelek.

Innen a madár a Fővárosi Állat- és Növénykert Természetvédelmi Mentőhelyére került, ahol a szükséges vizsgálatok után megkezdték a kezelését. Mivel külső sérülése és csonttörése nem volt a kányának, a kézrekerülés körülményeire nem találtak egyértelmű magyarázatot, így – bár a mérgezés gyanúja nem lett kizárva – egyelőre ismeretlen ok miatt került bajba a madár.

Az állatkerti kezelést és felerősítést követően október elején visszakerült rá a jeladó (Spakovszky Péter) és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén engedték szabadon a nemzeti park munkatársai. A viselkedése és repülése alapján önálló életre képes állapotban volt. Az elengedéshez közeli erdősávban, majd pár nap múlva egyre messzebb mozgott, egy héttel később a Mecsekben is éjszakázott, később Somogy megyében adott pozíció jeleket. Ezt követően a Csepel-sziget környékén és a Felső-Kiskunságban mozgott, a napokban pedig ismét a Duna mentén van, nem messze a szeptemberi megtalálás helyétől. 

A madarat idén júniusban gyűrűzték fiókaként, fészektestvérével együtt Kelet-Szlovákiában (Vladimír Pečeňák, Štefan Mikiara), ahol ez az egyetlen ismert vörös kánya fészkelés. A jeladót a Brnói Állatorvosi Egyetem (Prof. Ivan Literák, University of Veterinary and Pharmaceutical Sciences Brno) és a Szlovákiai Ragadozómadárvédelmi Egyesület munkatársai (Boris Maderič, Raptor Protection Slovakia) szerelték a kirepülés előtt álló fiókákra. Az itthon megtalált példány nyáron a fészkelőterület környékén mozgott (40 km-es körzetben). Szeptember elején elhagyta a szülőföldjét, pár napot a Zemplén környékén töltött és szeptember 8-án indult hosszabb útra, a Kárpát-medence Duna menti területeire.

Ez az első külföldi gyűrűs vörös kánya megkerülési adat Magyarországon. Az itthon gyűrűzöttek közül (24 példány) eddig nem került meg egyik sem. Egy archív adatot őrzünk, egy 1921-ben, a Mátramindszentnél gyűrűzött madár Horvátországban (Istria) került kézre fél évvel később.

Hazánkban a vörös kánya ritka fészkelő. Március vége és október között tartózkodnak csak a költőterületeken. Az európai állomány részben vonuló, néhány példány telel a Kárpát-medencében.

További információ a vörös kányáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-milmil

A törött szárnyú légykapót október elején találták meg Nyíregyháza-Sóstóhegyen. A madár állatorvoshoz került, de a kezelések ellenére két nap múlva elhullott. Ezt a példányt Délnyugat-Szibériában (Tomszk) gyűrűzték 2016-ban, fiókaként. 

Ez a második orosz gyűrűs kormos légykapó megkerülés Magyarországon. A madárfaj külföldi vonatkozású adatai közül ez a legtávolabbi gyűrűzés (4240 km).

Magyarországon eddig az orosz gyűrűs kormos légykapókon kívül egy észt és két olasz gyűrűs példány került meg. Az itthon jelölt madarak közül egyet-egyet jelentettek vissza Franciaországból, Olaszországból és Portugáliából.

A kormos légykapó a Nyugat Palearktisz északi és nyugati területein elterjedt madárfaj. Hazánkban rendszeres átvonuló és főleg a dunántúli területeken szórványos fészkelő. Itthon elsősorban a vonuló madarakat jelölik. Nyugat-Afrika, Szaharától délre eső területein telel.

További információ a kormos légykapóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-fichyp

A narancssárga – egyedi kóddal ellátott – gyűrűs havasi partfutót október elején figyelték meg és fényképezték le (Jesús Menéndez) Santona település közelében (Santoña, Victoria and Joyel Marshes Natural Park). A madarat idén szeptemberben gyűrűzték a Fertőújlak melletti Borsodi-dűlőben (Dr. Hadarics Tibor).

Az idei évtől jelölik a havasi partfutókat színes, teleszkóp segítségével is leolvasható gyűrűkkel a Fertő-Hanság Nemzeti Park munkatársai. Az eddig meggyűrűzött 60 madárból ez az első, amit a Kárpát-medencén kívül figyeltek meg. Pár nappal később egy másik példányt Olaszországban, Velence közelében (Chioggia) azonosítottak.

A havasi partfutó Magyarországon rendszeres őszi és tavaszi vonuló madárfaj. Hozzánk a Baltikumból érkeznek és DNy Európa, elsősorban a Földközi-tenger nyugati partvidékére vonulnak tovább.

További információ a havasi partfutóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-calalp