Szakosztályunk december 8-án ismerős helyszínen, az Állatkert Szeráj-termében tartotta évzáró ülését. Idén a sok jelentkezőnek köszönhetően megtöltöttük a helyiséget. Először Babocsay Gergely szakosztályelnök tartott rövid összefoglalót az idei év eseményeiről, többek között a monitorozási és fajvédelmi munkákról, a rajzpályázatról, Herptáborról és az év fajával kapcsolatos programokról, melyekről majd részletesen lehet olvasni az éves jelentésünkben.

Ezt követően az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés kiemelkedő éves eredményeit ismertette Halpern Bálint, és a 2019-es év legkiemelkedőbb adatfeltöltőit jutalmaztuk. A legtöbb adatot és második legtöbb fényképes adatot Takács Péter töltötte fel. A legtöbb fényképes és második legtöbb adatpontot Wenner Bálint osztotta meg. Díjazásban részesült még Bíró Annamária a sok fényképes észleléséért és Balogh Dániel a sok adatáért.

Szokás szerint díjaztuk a feltöltésekhez mellékelt legszebb és legérdekesebb fotókat. A legszebb Ilycsin László mocsári békát ábrázoló fotója lett, valamint ő örökítette meg legszebben az év kétéltűjét, a foltos szalamandrát is. A második helyezett Orosz József rézsiklófelvétele lett, a harmadik helyezett pedig, szintén mocsári béka felvétellel, Wenner Bálint volt. Gémné Kovács Anita fotója lett a legérdekesebb, melyen sikerült lencsevégre kapnia, ahogy egy bölömbika fürge gyíkot zsákmányol, mely a támadója csőrébe harapva védekezik. Második helyezett Takács Péter zöld gyíkjai lettek, a harmadik helyezett Verebélyi Viktória barna varangyok víz alatti amplexusát bemutató felvétele. A díjazott képekkel együtt a további legszebb képekről készült válogatásunkat ide kattintva lehet megtekinteni.

Az ülést záró előadást idén Babocsay Gergely tartotta egy érdekes útibeszámolóval, Kréta és Mílosz szigetéről és herpetofaunájáról, sok érdekes felvétellel. Az összejövetel ezt követően, a hagyományokhoz híven kötetlen beszélgetéssel és a batyus ebéd elfogyasztásával telt, az ehhez szükséges finomságokat a résztvevők hozták. Ebéd utáni zárásként két szakvezetés közül lehetett választani: egyik a Varázshegybe, másik a Cápasuliba vezetett az Állatkertben. Az eseményről készült album ide kattintva tekinthető meg (fotók: Görögh Zoltán).

A jól megépített műfészkek kulcsingert jelentenek e ritka madarak számára és segítségükkel jól védhető helyekre „csábíthatjuk” a zavarásra érzékeny fajokat. Ezeknek a munkáknak a keretében a faj által, védelmi szempontból kedvező helyre épült fészket megerősítjük, „újraépítjük” a leszakadtakat. Műfészkeket elődlegesen a fészket nem építő sólyomfélék (kerecsen-, vándorsólyom) számára helyezünk ki, azok élőhelyein. Ebben az esetben az egyik természetvédelmi szempontból kiemelt fajunk, a parlagi sas egykori fészkének a megerősítése volt a cél. Ebből a fajból már alig költ néhány pár középhegységeinkben- az állomány zöme leköltözött a síkvidékre. Ezért mindent meg kell tenni azért, hogy ez a tendencia megálljon, és ne tünjön el a hegyvidéki területekről. Ennek jegyében számos műfészket helyeztünk ki, és fészkeket erősítettünk meg az egykori fészkelőhelyekben. 

Ezek egyikének felújítását végeztük el a mai napon a BNPI-MME együttműködésével. Ez a pár már közel 2 évtizede leköltözött a hegységperemre, de rendszeresen a sasok jelen vannak e régi, tradicionális revirben is. Nagyon reméljük, hogy a számukra kihelyezett „ingyen öröklakás” egyszer visszavonzza ide egyik legnagyobb ornitológiai értékünket. A fészkelőhely védelmi szempontból igen kedvező, mert távol van emberek által járt utaktól és erdőgazdálkodás sem érinti ezt a területet, ezért is érdemes ebbe a tradicionális revírbe visszacsábítani a párt.

Szitta Tamás -  Pongrácz Ádám