Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya első alkalommal 1985-ben alakult meg dr. Sterbetz István elnökletével. A szakosztály elnökhelyettesi tisztségét dr. Faragó Sándor (Sopron) és dr. Kovács Gábor (Nagyiván) látta el, dr. Kárpáti László (Sopron) és Molnár László (Fülöpháza) pedig titkárként tevékenykedtek a szakosztály vezetőségében. 1986-tól az Oxyura című periodikájában kezdte el közölni a szakosztály a vízi- és pusztai madárfajok monitoringját célzó szinkronfelmérések eredményeit.

A Vízimadár-védelmi Szakosztály újjáalakulására 1996. június 29-én került sor Fonyódon, az MME Partimadár Munkacsoportjának éves találkozóján. Az 1991-ben megalakult munkacsoport eredetileg a lilealakúak rendjébe tartozó fajok vizsgálatával és védelmével foglalkozott. A Partimadár című kiadványukat 1991-től a munkacsoport szaklapjaként, 1996-tól pedig évkönyveként jelentették meg. A Partimadár Munkacsoport 1996 után az újjáalakult Vízimadár-védelmi Szakosztályba integrálódva folytatta tevékenységét. A munkacsoport vezetését, majd a szakosztály elnöki feladatait egyaránt Szimuly György látta el.

Napjainkra a megmaradt vizes élőhelyeink fenyegetettsége nemhogy nem csökkent, de a klímaváltozás egyre erősödő hatásai még nagyobb kihívások elé állítják e területek ökoszisztémáit. A madarak, mint indikátorfajok állományai pedig jól mutatják az élőhelyeiken bekövetkező negatív változásokat. Napjainkban az agrárterületeinken fészkelő madarak mellett a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok költőállományai mutatják a leggyorsabb csökkenést egész Európában. E riasztó változások sürgették azt az összefogást, melynek eredményeként 2021. április 9-én – a COVID pandémia miatt rendhagyó módon, a tagok online részvétele mellett – ismét megalakult az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya.

A madarat legyengült, röpképtelen állapotban találták meg Szegeden, a Zápor-tónál, majd értesítették a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területileg illetékes szakemberét. A természetvédelmi őr a Szegedi Vadasparkba szállította a nagy sárszalonkát, ahol a kezelés ellenére később elhullott. 

Az észt gyűrűs nagy sárszalonka, hátán a GPS jeladóval (Fotó. Puskás József)

Az Ananász (Ananass) névre keresztelt, adult hím madarat 2021. május 31-én gyűrűzték és látták el GPS nyomkövető eszközzel a Kasari folyó torkolatvidékén (Matsalu Nemzeti Park, Leho Luigujoe). Sajnos a jeladója egy hónap elteltével nem adott jeleket, így a kutatók elvesztették a madarat. Addig, egy hónapon keresztül a gyűrűzés környékén mozgott. Amint visszaérkezik a nyomkövető eszköz az észt kollégákhoz, többet tudhatunk meg, arról, hogy júliustól miért nem küldött adatokat a madár helyzetéről. Ez lehet végzetes technikai hiba (például tönkrement a napelem vagy az akkumulátor), esetleg kommunikációs hiba történt. Ez utóbbi esetben még van remény a későbbi pozíció adatok letöltésére és megtudhatjuk mikor kezdte meg a madár a vonulását és milyen útvonalon érkezett a Dél-Alföldre.

Az észt gyűrűs nagy sárszalonka kézrekerülési térképe (Madárgyűrűzsi Központ)

Korábban Magyarországon még nem került kézre gyűrűs nagy sárszalonka. Itthon ezidáig mindössze öt példányt gyűrűztek a vonulási időszakban.

A nagy sárszalonka Eurázsia északi részén elterjedt madárfaj. A boreális fenyőerdők, lombhullató erdők fészkelő madara. Hosszútávú vonuló, a telet Afrika trópusi területein tölti. Magyarországon ritka átvonuló.

Az észt gyűrűs nagy sárszalonka (Fotó. Puskás József)

További információ a nagy sárszalonkáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-galmed

Ez az első magyar gyűrűs példány, ami megkerült Tunéziában. Ezt a réti cankót 2019 nyarán jelölték a vonulása során zöld színű zászlós jelölőgyűrűvel a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Mekszikópusztai Madárvártán (Győr-Sopron-Moson megye, Nagy Levente).

A Tunéziában megfigyelt réti cankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon 2017 óta alkalmaznak a réti cankóra teleszkóppal viszonylag könnyen leolvasható színes gyűrűs jelölést. Eddig közel ezerötszáz példányt jelöltek meg ezzel a módszerrel, a legtöbbet a Fertő tónál, az őszi vonulási időszakban.

Magyar gyűrűs réti cankók nagyobb számban eddig Lengyelországban kerültek meg. Ezen kívül a Kárpát-medencén túlról Finnországból, Litvániából, Németországból, Olaszországból, valamint Afrikában Mauritániából, Szenegálból és Maliból jelentettek hazai jelölésű példányokat. Itthon eddig finn, svéd, lengyel, cseh, szlovák, spanyol, olasz és (Maliban felhasznált) francia gyűrűs réti cankók kerültek meg.

A Tunéziában megfigyelt réti cankó (Fotó: Sami Rabah)

A réti cankó Európa és Ázsia északibb vizes élőhelyein fészkel. Magyarországon rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Ilyenkor nagyobb számban lehet megfigyelni szikes tavakon, nedves réteken, belvízfoltokon, sekély tavakon. Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti.

További információ a réticankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-trigla