A szerencsés időpontválasztást jutalmazó verőfényes napsütésben az erdei oktatóközpontnál kezdődött a túra, ahol bemutatkozott a három nyertes szervezet, majd a tanösvénytáblák mentén a program szakmai vezetői meséltek az eddig elért eredményekről.

Elsőként Sulyok Ferenc, a projekt-vezető KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. vezérigazgatója hangsúlyozta ki a projekt címében megtalálható kocsányos tölgy kulcsszerepét a projektterületen. A vezérigazgató elmondta, hogy a program indulása óta közel kétezer fiatalnak volt lehetősége részt venni környezetismereti rendezvényeken Kunpeszéren, és az általuk fenntartott kecskeméti Arborétumban, és a Vackor Vár Erdei Iskolában. Sulyok Ferenc kiemelte azt is, hogy első alkalommal működik együtt ekkora volumenű erdei élőhely-rekonstrukciós programban állami erdőgazdaság, nemzeti park igazgatóság és civil természetvédő szervezet.

Ugró Sándor, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója az Oktatóház házigazdájaként elmondta, hogy a felújított bemutatóközpont bázisként szolgálhat a Peszéri-erdőben végzett, természetvédelmi célú önkéntes munkákhoz is. Örömteli, hogy már az idei évben több mint 200 önkéntes járult hozzá munkájával ahhoz, hogy az inváziós növényfajokat kiszorítsuk az erdőből és így biztosítsuk a természeti értékek fennmaradását.

Halmos Gergő, egyesületünk igazgatója, beszédében alapvetően a programban általunk végzett monitoring tevékenység fontosságát és hasznát emelte ki, mely a későbbi összehasonlítások alapját képezik és így a hatásvizsgálatokhoz elengedhetetlenek. Az eddig elvégzett mintegy 400 terepnapnyi felmérés során, több mint 20.000 felmérési egységben gyűjtött 250.000 adatrekordnak köszönhetően már most is nagyon pontos képet kaptunk a Peszéri-erdőben előforduló nem őshonos, inváziós karakterű fásszárú növényfajok elterjedési és mennyiségi viszonyairól és hamarosan befejezzük a terület növényzeti élőhelytérképének megrajzolásához szükséges felméréseket is.

Az Oktatóház a kiindulópontja a 4 km hosszú, szabadon látogatható újonnan kialakított tanösvénynek, amely a Peszéri-erdő jellegzetes állomány-típusait, fajait és természeti értékeit foglalja össze négy informatív táblán. Az első táblánál az ötéves program alapvető céljait foglalta össze beszédében Andrési Dániel, az OAKEYLIFE projektmenedzsere. Az invazív, idegenhonos fafajokat bemutató táblánál, Erdélyi Arnold, munkatársunk azt emelte ki beszédében, hogy még senki nem mért fel alföldi erdőt ilyen részletességgel. A projekt monitorozási koordinátora, Halpern Bálint azt emelte ki a védett fajok tábla melletti beszédében, hogy az élőhelyek változatosságának megőrzése a kulcsa a Peszéri-erdő és környékét jellemző fajszintű sokféleség megőrzésének és a projekt már így is jelentős eredményeket ért el ezeknek a természeti értékeknek a leltárba vételével, de ezek az adatok képezik az alapját a jövőbeli trendek megismerésének is.

Megszakítva a tanösvény menti túrát, egy közeli erdőrészletben Madácsi Sándor, a terület erdészeti igazgatója fafajcserés átalakításról és erdőfelújításról számolt be egy korábban bálványfával erősen fertőzött területen, ahova őshonos, kocsányos tölgyerdőt telepítettek. Az utolsó, az erdősszyteppeket bemutató táblánál Dr. Vadász Csaba, a KNPI természetvédelmi őrkerület-vezetője kiemelte a program egyik fontos célját, azonosítani, számszerűsíteni és felszámolni a kiemelt jelentőségű élőhelyeket fenyegető tényezőket, s ezzel javítani természetvédelmi helyzetüket. Szerinte a megoldást többek között a termőhelynek megfelelő, fajgazdag erdők létesítése jelentheti, amelyek reményeik szerint biztosítani fogják a pusztai tölgyesek fennmaradását is.

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdőssztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az OAKEYLIFE projekt a homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét igyekszik megvalósítani az Európai Uniós LIFE pályázat nyerteseként. A 2017-ben útjára indított ötéves program az Európai Unió és az Agrárminisztérium társfinanszírozásában, három szervezet (KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt., Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) együttműködésében valósul meg.

A projekt honlapján részletes beszámoló és további képek is találhatók az eseményről.

Áramütésben elpusztult  szürke gém (Fotó: Győrig Előd)

6 tagtársunk az esős őszi időben nekivágott a feladatnak. A ragadozómadarakban bővelkedő vidéken célunk az volt, hogy felderítsük a veszélyes szakaszokat. Az adatokat az MME adatbázison túl a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóságnak is továbbítottuk.

Szomorú eredmények:

-1159 átvizsgált oszlop

Talált fajok:
-gólya faj 2

-szürke gém 1

-egerészölyv 12

-vörös vércse 3

-ragadozó madárfaj 2

-fácán 1

-balkáni gerle 4

-örvös galamb 1

-uhu 1

-macskabagoly 1

-énekesmadár faj 1

-rigó faj 1

-varjú faj 2

-dolmányos varjú 3 

-ismeretlen madárfaj 2

Összesen 37 találat

Az uhu tetemet a Természetvédelmi Őrszolgálathoz eljuttattuk az esetleges további vizsgálatokhoz.

Reméljük felmérésünk hozzájárul majd az „Akadály mentes égbolthoz”.

Ha áramütött madártetemmel találkozik a következő linken bejelentheti:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScOKEFFKDfPFHY7g22s4p-f91S32Dy7fYxsiIBuiRyBNWNYrQ/viewform

A rettenthetetlen csapat. Az esős, rossz idő sem szegte kedvünket ( A csapat tagja és fotót készítette: Környei Artúr)

Győrig Előd

A Samassa kulcsosházban szálltunk meg, ahonnan első túránk indult október 30-án. A kulcsosház melletti Samassa-forrásban egyből előkerült a foltos szalamandra több lárvája, ezután az innen észak felé haladó erdészeti úton és a mellette futó patakmederben túráztunk felfelé, ahol kétéltűekkel nem találkoztunk. Az útról letérve egy üdébb völgyeleten felfelé megkerestük a Toldi-kunyhót, amely a környéken túrázók kedvelt szálláshelye. A “gunyhót” feltételélezések szerint még az első világháború előtt építhették favágók, manapság a helyet ismerők éjszakai menedéke, amelyet idén újítottak fel.

A szalamandra lárvák még nem alakultak át a Samassa-forrásban (fotó: Mizsei Edvárd)

A Toldi-kunyhót elhagyva a Vöröskő-patak forrását kerestük egy gyönyörű vadregényes szurdokvölgyben. A Vörös-kői barlangforrás a kétéltűekhez hasonlóan nem mutatott aktivitást, emiatt nem is találtuk meg, hogy hol törhet a felszínre a víz a hóolvadást követően, de a keresgélés közben alkalmunk nyílt megfigyelni és fotózni egy fehérhátú fakopáncsot. A kidőlt fákkal telített szurdokvölgyben továbbhaladva elértük a Vörös-kői forrásbarlangot is, amelybe csak néhány métert merészkedtünk be, mivel járata egyre szűkült és hamar meredekké vált.

Kis patkósdenevér a Vörös-kői forrásbarlangban. (fotó: Mizsei Edvárd)

A szurdokvölgy alján egyre inkább megjelent a víz, de kétéltűekkel továbbra sem találkoztunk. Miután kiértünk a szurdokvölgyből, a Vörös-kő-patak mentén keresgéltünk tovább, majd a patakvölgyet és az utat elhagyva átvágtunk az erdőn, megfigyelve a különböző termőhelyek erdőtársulásait is, majd az erdőből leereszkedve egy másik patak mentén visszatértünk a szállásunkra. A több mint 6 kilométeres túra után közösen főztünk vacsorát szabadtűzön bográcsban. A vacsorát követően a túra első szakaszát éjszaka is lejártuk, de foltos szalamandrákat ekkor se találtunk.

Második nap átutaztunk a Garadna-völgy környékére, ahol a túraútvonalak előzetes bejárása és kijelölése során több szalamandrát is megfigyeltünk. A túránkat a Sebes-víz meredek völgyében kezdtük, ahol intenzív keresés ellenére sem sikerült megfigyelnünk szalamandrákat, pedig 4 nappal korábban még itt mozgolódtak.

Ez a túra előtti napokban megfigyelt foltos szalamandra is elbújt telelni, mire odaértek a herptúrázók. (fotó: Mizsei Edvárd)

A völgyben megnéztük az érdekes mészkiválásokat mutató Mésztufavízesést és a Sebes-víz forrásbarlangjait. A völgyből kiemelkedve elhaladtunk a Szivárvány-barlang mellett, amelyet a térképeink téves jelölése miatt nem láttunk, majd a Bolha-réten több víznyelő és zsombolyt útba ejtve elértük a Szirén-barlangot. A Szirén-balrangba nem merészkedtünk le, mert tilos, és egyébként is egy mély töbörben indul a bejárata. Jávorkút felé lucfenyvesekben haladva találtunk kapcsos korpafüvet, amely egy védett, ritka haraszt.

Kapcsos korpafű. (fotó: Bancsik Barnabás)

Mialatt Jávorkútról leereszkedtünk Ómassa felé, elgázolt vízisikló és gyepi béka maradványait találtuk meg, majd a Garadna-patak mentén gímpáfrányokkal borított sziklák mellett haladtunk, ahol egy eltaposott szalamandra tetemet találtunk mindössze. A tíz kilométeres túra végén a Sebes-vízhez visszaérve még egyszer megpróbáltunk szalamandrát találni, de nem jártunk sikerrel.

Eltaposott szalamandra maradványai (fotó: Bancsik Barnabás)

Harmadnap délelőtt Felsőtárkány közelében túráztunk levezetésképpen, ahol a Felsőtárkányi-tó mellett egy aknából előkerült egy fiatal vízisikló, a tóból pedig egy nyúldomolykó. A településről kiérve a Tárkányi-patak mentén elsétáltunk az Oldal-völgybe, ahol a bekerített halastavak melletti úton elgázolt barna varangy, pettyes gőte és foltos szalamandra maradványokat találtunk. Annak ellenére, hogy a három nap alatt összesen kb. 25 kilométert tettünk meg 6-11 fős csapatunkkal, sajnos ezen a "herp-túrán" csak foltos szalamandra lárvákat, illetve elütött példányokat észleltünk. Úgy tűnik a szinte csapadékmentes ősz nem kedvezett a szalamandrák aktivitásának. A klímaváltozás során egyre szélsőségesebbé válik az időjárás, a hőmérséklet emelkedése mellett növekszik a csapadékmentes napok száma, amely csökkentheti a kétéltűek szaporodóhelyeinek számát és minőségét, a táplálékkínálatot és az aktivitásukhoz szükséges nedvességet, páratartalmat. A foltos szalamandra fenmaradásához a klímaváltozás hatásának mérséklése ugyanolyan fontos feladat és kihívás, mint a kórokozók fékentartása, vagy az erdők és vízfolyások védelme.

Írta: Mizsei Edvárd

Magyarországon 1988-ban gyűrűzték az első törpesármányt, és azóta összesen 11 példány került hálóba, elsősorban az őszi hónapokban. Idén, a korábbi évekhez képest több, eddig összesen 4 törpesármányt jelöltek meg az ország különböző területein. Közülük figyeltek fel az egyik gyűrűs madárra Ausztriában, egy Graz közeli farmon (Laufnitzdorf). November 2-án észlelték az ott is nagyon ritkán szem elé kerülő törpesármányt, és azonnal feltűnt, hogy gyűrűs a madár (megfigyelő: Manfred Schweizer). Aznap és másnap is több fényképet készítettek a ritka madárvendégről, és a különböző képek mozaikjaiból összeállta teljes gyűrűszám.

Ezt a madarat október 19-én gyűrűzték a Dávod Földvári-tó Madárgyűrűző Állomáson (gyűrűző: Mórocz Attila). Ez önmagában is egy rendkívüli esemény, hiszen igen ritkán kerül megfogásra ez a távolról elkóborló madárvendég. Ezen a gyűrűző állomáson 2015-ban fogták az első példányt, és idén a másodikat. Ami még inkább szenzációvá teszi ezt az adatot, az a rendkívüli esemény, hogy éppen ezt a madarat figyelték meg innen 300 km-re.

A törpesármány Eurázsia északi tundra és a tajga vidékén fészkel. Kedveli a nedves élőhelyeket, a mohás felszínű, mocsaras tundravidéket és füzeseket. Fészkét a talaj mélyedésébe rakja valamilyen növényzet takarásában. Ehhez száraz leveleket, mohát, füvet használ, majd szőrrel béleli ki. 3-7 tojást rak, melyen mindkét szülő kotlik. A fiókákat is közösen etetik, sokszor még 1-2 héttel azután is, hogy azok elhagyták a fészket.

További információk a törpesármányról: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-embpus