Gyűrűző- és Vonuláskutató Szakosztály

A narancssárga gyűrűt az öreg (adult) madár 2017. augusztusban kapta a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén működő Mekszikópusztai Vízimadárgyűrűző Állomáson (jelölést végezte: Győrig Előd). A megfigyelés Mauritánia fővárosában (Nouakchott) történt, egy vizes területen (megfigyelő: Nick Peeters).

Ez a második hazai gyűrűs réti cankó megkerülés a nyugat-afrikai országban. 2003-ban egy szintén a Fertő-tónál jelölt példány került itt kézre (lelőtték). Ezeken kívül Afrikában még kettő magyar gyűrűs réti cankó került meg, Szenegálban és Maliban.

2017-től jelölik Magyarországon a réti cankókat színes (narancssárga), teleszkóppal is leolvasható, fekete kódú jelölőgyűrűvel. Tavaly a Vízimadárgyűrűző Állomáson 91 példányt jelöltek, amelyek közül ez az első, amit külföldön sikerült azonosítani.

A réti cankó az egyik legnagyobb egyedszámban előforduló, átvonuló partimadárfaj Magyarországon. Tavasszal és nyár végétől szeptember közepéig kisebb nagyobb számban a legtöbb vizes élőhelyen megjelenik. A Kárpát-medencén átvonuló réti cankók Észak- és Kelet-Európai fészkelő állományokból származnak, és Nyugat-Afrikában telelnek. 

További információ a réti cankóról és a Madárgyűrűzési Központ gyűrűzési és megkerülési adatainak összesítései és térképei a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-trigla

Év elején, az Atlanti-óceán partvidékén, Aveiro közelében figyeltek meg (Simao Ribeiro) egy tavaly, a Kis-Balatonon fiókaként gyűrűzött nagy kócsagot (gyűrűző: Szinai Péter). Ez a második hazai jelölésű példány, aminek a piros gyűrűjét leolvasták Portugáliában, egyben a legnyugatabbról visszajelzett nagy kócsag a hazai adatbankban.

A hazai nagy kócsag színes gyűrűzési projekt kezdeti éve 2008 volt. Azelőtt Olaszországtól nyugatra nem voltak megkerülési adataink. 2010 óta az Ibériai-félszigeten 35 itthon jelölt színes gyűrűs nagy kócsagot figyeltek meg. 

A nagy kócsag részlegesen vonuló madárfaj. A költés után - főleg a fiatal madarak - szerteágazó kóborlást mutatnak, amely során a vonulási útjukkal ellentétes irányba, Észak- és Nyugat-Európába is eljutnak. Az őszi vonulás szeptember végén kezdődik és november elejéig tart. A Közép-Európában fészkelő madarak elsősorban a Földközi-tenger európai partvidékén telelnek. Az utóbbi évtizedekben Közép-Európában is egyre több nagy kócsag telel át. Tavasszal február vége és április eleje között érkeznek vissza költőtelepeikre.

További információ a nagy kócsagról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-egralb

A magyar gyűrűs madarat még nyáron fényképezték le (Zenon Niziolek) a Kárpátaljai vajdaságban (Województwo podkarpackie), de csak most kerültek fel a megfigyelési adatok a lengyelországi online madárgyűrűzési rendszerbe (POLRING), ami megküldte azokat a hazai Madárgyűrűzési Központnak.

A madarat 2016-ban gyűrűzték fiókaként Bátonyterenye határában (Tarján-pataki mocsár, Papp Ferenc). Ez az első olyan színes gyűrűs szürke gém a hazai madárgyűrűzési adatbankban, amit külföldön figyeltek meg. 2008-tól napjainkig összesen 413 példányt jelöltek meg Magyarországon, kék színű, teleszkóppal is leolvasható gyűrűvel. Közülük korábban 11 példányt már megfigyeltek belföldön.

A hazai madárgyűrűzés kezdeti évétől (1908) mintegy 1800 szürkegémet gyűrűztek meg fémgyűrűkkel (ezek nem, vagy csak nehezem olvashatóak le távcsővel). Közülük 224 került kézre valamilyen oknál fogva, például gyakran vadászat áldozataiként. Számos európai és afrikai országból jelezték vissza ezeket az adatokat, legtávolabb Gambiából, Nigériából és Maliból.

Az észak- és kelet-európai szürke gémek vonulók, de a kontinens középső, déli és nyugati területein fészkelő állományokban, így a hazaiak madarak között is – egyre nagyobb számban – akadnak áttelelők. A szürke gémek egy jelentős része a Földközi-tenger vidékén telel, de sok példány eljut a Szaharán túlra is. Február, márciusban foglalják el ismét fészkelőhelyeiket, de a még nem költő fiatalabb példányok a telelőterületen maradhatnak.

További információ a szürke gémről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ardcin

Bosznia-Hercegovinában, Konjic városban találtak egy magyar gyűrűs széncinegét november elején (Muamer Jusufovic). A madarat egy házimacska szájából szabadította ki a megtaláló, de a cinege szerencsésen megúszta az esetet, és később elengedték.

A madarat Naszály mellett, a Ferencmajori halastavaknál gyűrűzték (Bátky Gellért) idén szeptember végén. Ez az első hazai gyűrűs széncinege megkerülési adat Bosznia-Hercegovinából.

A széncinege az egyik leggyakoribb madárfaj Európában. Elterjedésének északi részén részlegesen vonuló, máshol, így hazánkban is állandó madár. Ősszel nagy számban vonulnak át a Kárpátmedencén az észak-kelet európai széncinegék, amelyek egy része – főleg enyhébb teleken – áttelel nálunk.

További információ a széncinegéről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-parmaj

A sérült madarat a nyomkövető jelei alapján találták meg szeptember 21-én röpképtelen állapotban, Dunaszentgyörgy határában (Gubacsi Mihály), miután két napja egy helyből érkeztek a pozíciójelek.

Innen a madár a Fővárosi Állat- és Növénykert Természetvédelmi Mentőhelyére került, ahol a szükséges vizsgálatok után megkezdték a kezelését. Mivel külső sérülése és csonttörése nem volt a kányának, a kézrekerülés körülményeire nem találtak egyértelmű magyarázatot, így – bár a mérgezés gyanúja nem lett kizárva – egyelőre ismeretlen ok miatt került bajba a madár.

Az állatkerti kezelést és felerősítést követően október elején visszakerült rá a jeladó (Spakovszky Péter) és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén engedték szabadon a nemzeti park munkatársai. A viselkedése és repülése alapján önálló életre képes állapotban volt. Az elengedéshez közeli erdősávban, majd pár nap múlva egyre messzebb mozgott, egy héttel később a Mecsekben is éjszakázott, később Somogy megyében adott pozíció jeleket. Ezt követően a Csepel-sziget környékén és a Felső-Kiskunságban mozgott, a napokban pedig ismét a Duna mentén van, nem messze a szeptemberi megtalálás helyétől. 

A madarat idén júniusban gyűrűzték fiókaként, fészektestvérével együtt Kelet-Szlovákiában (Vladimír Pečeňák, Štefan Mikiara), ahol ez az egyetlen ismert vörös kánya fészkelés. A jeladót a Brnói Állatorvosi Egyetem (Prof. Ivan Literák, University of Veterinary and Pharmaceutical Sciences Brno) és a Szlovákiai Ragadozómadárvédelmi Egyesület munkatársai (Boris Maderič, Raptor Protection Slovakia) szerelték a kirepülés előtt álló fiókákra. Az itthon megtalált példány nyáron a fészkelőterület környékén mozgott (40 km-es körzetben). Szeptember elején elhagyta a szülőföldjét, pár napot a Zemplén környékén töltött és szeptember 8-án indult hosszabb útra, a Kárpát-medence Duna menti területeire.

Ez az első külföldi gyűrűs vörös kánya megkerülési adat Magyarországon. Az itthon gyűrűzöttek közül (24 példány) eddig nem került meg egyik sem. Egy archív adatot őrzünk, egy 1921-ben, a Mátramindszentnél gyűrűzött madár Horvátországban (Istria) került kézre fél évvel később.

Hazánkban a vörös kánya ritka fészkelő. Március vége és október között tartózkodnak csak a költőterületeken. Az európai állomány részben vonuló, néhány példány telel a Kárpát-medencében.

További információ a vörös kányáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-milmil

A törött szárnyú légykapót október elején találták meg Nyíregyháza-Sóstóhegyen. A madár állatorvoshoz került, de a kezelések ellenére két nap múlva elhullott. Ezt a példányt Délnyugat-Szibériában (Tomszk) gyűrűzték 2016-ban, fiókaként. 

Ez a második orosz gyűrűs kormos légykapó megkerülés Magyarországon. A madárfaj külföldi vonatkozású adatai közül ez a legtávolabbi gyűrűzés (4240 km).

Magyarországon eddig az orosz gyűrűs kormos légykapókon kívül egy észt és két olasz gyűrűs példány került meg. Az itthon jelölt madarak közül egyet-egyet jelentettek vissza Franciaországból, Olaszországból és Portugáliából.

A kormos légykapó a Nyugat Palearktisz északi és nyugati területein elterjedt madárfaj. Hazánkban rendszeres átvonuló és főleg a dunántúli területeken szórványos fészkelő. Itthon elsősorban a vonuló madarakat jelölik. Nyugat-Afrika, Szaharától délre eső területein telel.

További információ a kormos légykapóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-fichyp

A narancssárga – egyedi kóddal ellátott – gyűrűs havasi partfutót október elején figyelték meg és fényképezték le (Jesús Menéndez) Santona település közelében (Santoña, Victoria and Joyel Marshes Natural Park). A madarat idén szeptemberben gyűrűzték a Fertőújlak melletti Borsodi-dűlőben (Dr. Hadarics Tibor).

Az idei évtől jelölik a havasi partfutókat színes, teleszkóp segítségével is leolvasható gyűrűkkel a Fertő-Hanság Nemzeti Park munkatársai. Az eddig meggyűrűzött 60 madárból ez az első, amit a Kárpát-medencén kívül figyeltek meg. Pár nappal később egy másik példányt Olaszországban, Velence közelében (Chioggia) azonosítottak.

A havasi partfutó Magyarországon rendszeres őszi és tavaszi vonuló madárfaj. Hozzánk a Baltikumból érkeznek és DNy Európa, elsősorban a Földközi-tenger nyugati partvidékére vonulnak tovább.

További információ a havasi partfutóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-calalp

Szeptember közepén Nagyiván határában fényképezték le a kék gyűrűs kígyászölyvet (Gabriel Ozon). Ezt a madarat fiókaként gyűrűzték 2013-ban, a Budai Tájvédelmi Körzetben (Turny Zoltán). Ez volt az első, egyedei kóddal ellátott színes jelölésű kígyászölyv Magyarországon. A madarat 2016-ban már egyszer megfigyelték Ároktő határában is (Török Hunor Attila).

2013 óta összesen 26 kígyászölyv fiókát jelöltek meg Magyarországon kék színű, egyedi kóddal ellátott gyűrűkkel, amelyek közül eddig háromnak van megfigyelési adata, egyelőre mind belföldön.
A kígyászölyv vonuló madár, a telet Afrikában a Szaharától délre eső szavannákon tölti. A hazai állomány döntő többsége a Boszporusznál hagyja el Európát. Tavasszal, márciustól érkeznek vissza a fészkelőterületekre.

Az idén, GPS nyomkövető eszközzel ellátott Örs nevű kígyászölyv vonulási útvonala itt látható (Turjánvidék LIFE):
http://satellitetracking.eu/inds/showmap/?check_334=334

További információ a kígyászölyvről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cirgal

Egy sárga szárnylappal megjelölt sérült fakó keselyűt találtak szeptember 26-án, a 6-os számú főút mentén, Hidas település közelében (Borbély András). A madár feltehetően vezetéknek, vagy járművel ütközött. A megtalálást követően a keselyűt Pécsre szállították, ahol ellátták a sérüléseit, majd másnap a Budapesti Állatkert mentőhelyén helyezték el. Felépülését követően ismét szabadon lesz engedve.

Ezt a fakó keselyűt a Green Balkan (www.greenbalkans.org) fakó keselyű visszatelepítési programjának keretében jelölték, ahova Spanyolországból (Katalónia) szállították 2014-ben. 2015. májusban engedték szabadon és 2016. év végén látták utoljára Bulgáriában.

Fakó keselyűt ritka kóborlóként lehet néha megfigyelni Magyarországon, elsősorban a nyári és az őszi időszakban. Eddig nyolc külföldön jelölt példány került meg hazánkban, három bulgáriai, három horvátországi (Cres-sziget) és kettő szerbiai (Uvac) jelölésű volt. 

További információ a fakó keselyűről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-gypful

A Fertőújlak (Sarród) melletti Borsodi-dűlőben figyelték meg az egyedi kóddal ellátott piros gyűrűs lócsért szeptember 22-én (Dr. Hadarics Tibor). Ezt a madarat már egy évvel korábban is látták a területen, szinte méterre pontosan ugyanitt, ami mutatja, hogy egyes madárfajoknak a vonulási időszakban is jelentős a területhűségük.

Ezt a példányt 2016-ban gyűrűzték fiókaként a Balti-tenger partvidékén (Vastervik közelében). Magyarországon eddig 23 Észak-Európában gyűrűzött lócsér került meg, a legtöbbet Svédországban jelölték. A most megfigyelt példány kivételével valamennyi elhullott állapotban került kézre a múlt század közepén.

A lócsér mind az öt kontinensen előforduló, kozmopolita madárfaj. A Balti-tenger partvidékén fészkelő madarak az európai szárazföld nagy folyóit követve érik el a Mediterráneum nagy delta vidékeit, ahol jelentős számban gyülekeznek. Néhány egyed a Földközi-tenger észak-afrikai partvidékén telel, de a madarak zöme a Szaharát átrepülve eljut a Niger folyóig. Magyarországon április-május és augusztus-szeptember hónapokban kisszámú, de rendszeres átvonuló.

További információ a lócsérről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-stecas