Magyar gyűrűs fehér gólyák Egyiptomban

A Sínai-félszigeten került kézre két magyar gyűrűs fehér gólya szeptember közepén.

A Sínai-félsziget igen fontos vonuló és pihenő területe sok európai vonuló madárfajnak. Több ezer fehér gólya gyűlik itt össze ebben az időszakban. A félsziget déli partvidékén, Sharm El Sheikh város mellett fekvő szeméttelepen és a közeli szennyvíztisztítónál évről évre sok elhullott és rossz állapotban lévő madarat találnak. A hulladékban található ételmaradékot fogyasztó madarak sokszor veszélyes szervetlen vagy szerves anyagokat is lenyelnek. Az ülepítők vízminősége, valamint egyes műtárgyak szintén veszélyesek a megpihenő madarakra, de a bejelentő (Ahmed Waheed) szerint idén kevesebb gólyatetemet találtak, összesen 60 példányt. Ezek között volt a két magyar gyűrűs madár is.


Egyiptomban kézrekerült fehér gólya
(fotó: Ahmed Waheed)


Egyiptomban kézrekerült fehér gólya
(fotó: 
Mohamed Hazem)

Mindkét gólyát idén gyűrűzték fiókaként a Kiskunságban, az egyiket Izsákon (Németh Ákos, Kolon-tavi Madárvárta), a másikat Katymáron (Tamás Ádám).


A kézrekerült fehér gólyák térképe (Madárgyűrűzési adatbank)

Egyiptomban eddig 12 magyar gyűrűs fehér gólya került meg, ebből a mostani kettővel együtt összesen hat példány a Sínai-félsziget ezen területén. Szerencsére a gyülekező helyen nem csak kézrekerülések történnek, a másik négy példány esetén a színes gyűrűk alapján, távcsővel történt az azonosítás a korábbi években.



Sínai-félszigeten megfigyelt magyar gyűrűs fehér gólya 2015-ben (fotó: Hashim Morsy)

Szeptember közepén, amikor a gyűrűs példányokat megtalálták, a Dávid nevű, Szlovákiában, műholdas nyomkövetővel jelölt fehér gólya is ezen a területen mozgott: http://satellitetracking.eu/inds/showmap/?check_327=327

A fehér gólya hosszú távú vonuló madárfaj, a Földközi-tengert megkerülve, a földszorosoknál hagyja el Európát. A Nyugat-európai példányok Gibraltárnál kelnek át és vonulnak tovább Nyugat-afrikai telelőterületükre. Közép- és Kelet-Európa fészkelő fehér gólyái a Boszporusz térségében hagyják el a kontinenst, majd Afrikát elérve, dél felé haladnak tovább. A madarak egy része a Csád-tó térségébe tesz egy kitérőt, mielőtt elérné a Közép- és Dél-Afrikai telelőterületeit.


Fehér gólyák a Sínai-félszigeten (Fotó: Marjo Glerum)

További információ a fehér gólyáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ciccic

A Magyarországon jelölt, műholdas jeladóval felszerelt fehér gólyákról itt tájékozódhat: www.satellitetracking.eu

Litván gyűrűs fekete gólya

Litván gyűrűs fekete gólyát figyeltek meg Bátonyterenyénél.

Egy litván gyűrűs fekete gólyát figyeltek meg augusztus második felében Bátonyterenyénél, a Maconkai-víztározón (Molnár Márton). A madarat idén júniusban gyűrűzték fiókaként Vilniusztól nem messze (Darius Musteikis). Ez az első litván gyűrűs fekete gólya megkerülési adat a hazai madárgyűrűzési adatbankban. 


Litván gyűrűs fekete gólya megkerülési térképe (Tringa)

Magyarországon ezidáig 239 külföldi gyűrűs fekete gólya megkerülést regisztráltak, ezek nagy része színes gyűrűs megfigyelések volt. A legtöbb alkalommal cseh (137 példány), lengyel (40 pld.), szlovák (24 pld.) és német (13 pld.) gyűrűs madarakat észleltek a megfigyelők. A Balti államokból eddig 13 gyűrűs fekete gólya került meg Magyarországon.

További információ a fekete gólyáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cicnig

 

 

Magyar gyűrűs viharsirályt figyeltek meg Oroszországban

Egy magyar gyűrűs viharsirályt fényképeztek le Oroszországban, a Pecsora folyónál.

Egy magyar gyűrűs viharsirályt fényképeztek le Oroszországban. A madarat május végén figyelték meg a Pecsora folyónál (Komi régió), de csak most küldte el a szenzációs adatot az oroszországi madárgyűrűzési központ. A madarat 2014. január végén gyűrűzték a soproni szeméttelepen (Dr. Hadarics Tibor és kollégái). Ez az első hazai gyűrűs viharsirály megkerülési adat Oroszországban, és egyben a legtávolabbi magyar gyűrűs példány a hazai adatbankban. 


Magyar gyűrűs viharsirály Oroszországban (Madárgyűrűzési adatnak)

Magyarországon 2011. óta jelölik a viharsirályokat – távcsővel, teleszkóppal is könnyen leolvasható – zöld színű műanyag gyűrűvel. Eddig összesen 255 példányra került ilyen jelölés, amelyek közül már 59 madarat azonosítottak külföldön, legnagyobb számban Lengyelországban (34 példány).

A viharsirály európai állományának jelentős része a Brit-szigeteken és a nyugat-európai tengerpartokon tölti a telet, de kisebb számban telel még Európa délkeleti felében is. Magyarországon az őszi vonuló példányokkal már szeptembertől lehet találkozni, de nagyobb számban csak novemberben érkeznek és az itt telelő állomány februárra éri el a maximumát.  Leggyakrabban nagyobb szeméttelepek közelében figyelhetők meg, de egyre többször lehet látni viharsirályokat a Duna fővárosi szakaszán is, a dankasirály csapatokban.

További információ a viharsirályról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-larcan

Közel 20 éves fekete gólyát figyeltek meg Magyarországon

Augusztus közepén egy 1998-ban jelölt cseh gyűrűs fekete gólyát figyeltek meg Kenderes határában.

Augusztus közepén egy 1998-ban jelölt cseh gyűrűs fekete gólyát figyeltek meg Kenderes határában a Telekhalmi-halastavakon (Monoki Ákos és Kiss Ádám).


Cseh gyűrűs fekete gólya (Fotó: Monoki Ákos)

A madarat fióka korában gyűrűzték (Frantisek Pojer) és azóta csak egy alkalommal került szem elé, 2013-ban Csehországban. Jelenleg ez a legidősebb gyűrűs fekete gólya a hazai madárgyűrűzési adatbankban és az EURING (European Union for Bird Ringing) adatbank korrekord listáján is átveszi a vezetést (www.euring.org/data-and-codes/longevity-list).


Cseh gyűrűs fekete gólya megkerülési térképe (Tringa)


A hazai madárgyűrűzési adatbázisban a másik „matuzsálem korú” fekete gólyát (Tóbiást) 1999-ben gyűrűzték itthon (Kalocsa Béla) és 2013 óta egy bekamerázott fészekben költ: http://gemenczrt.hu/media/feketegolya-feszek/

A fekete gólya hosszútávú vonuló. A fölszálló meleg légáramlatokat kihasználva, termikelve vonul. Az európai állomány két fő vonulási útvonalat használ: a keleti, Törökországon és Izraelen át vezető, valamint a nyugati, a Pireneusokon és Gibraltáron át vezető útvonalat. A magyarországi állomány legnagyobb része fészkelőterületét augusztus közepe és szeptember vége között hagyja el. A tavaszi vonulás februártól áprilisig tart. A vonulásról rendelkezésünkre álló információt legnagyobbrészt színes gyűrűs leolvasásokból és műholdas követés eredményeiből ismerjük.

További információ a fekete gólyáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cicnig

Palesztin gyűrűs cserregő nádiposzáta

Palesztin gyűrűs cserregő nádiposzátát fogtak vissza július közepén, a Fehér-tavi Ornitológiai Táborban (FOT).

Július közepén egy palesztin gyűrűs cserregő nádiposzátát fogtak vissza a Fehér-tavi Ornitológiai Táborban (FOT). A madarat 2015. március végén gyűrűzték Ciszjordániában (Jericho Ringing Station). Ez az első palesztin gyűrűs madár a magyar madárgyűrűzési adatbankban. 


Palesztin gyűrűs cserregő nádiposzáta (Fotó: Koleszár Balázs)

A cserregő nádiposzáták hosszú távú vonulók, a telet a Szaharától délre eső Száhel övezetben töltik. A Földközi-tengert a földszorosok irányába kerülik, a Kárpát-medencei fészkelő állomány döntően a boszporuszi irányt használja. A magyarországi cserregő nádiposzáták szeptemberben vonulnak el, október közepén már csak ritkán lehet látni a hazai nádasokban. Az első példányok április elején érkeznek vissza a költőhelyekre. 


A visszafogási adat térképe (Tringa)


Ezt a madarat a tavaszi vonulása során gyűrűzték meg a Jordán völgyében. A madárnak a visszafogás idején kotlófoltja volt (kotlás idején kialakuló hasi tollhiány), így ez egy Fehér-tavi (vagy közvetlen környéki) költő példány volt.


Palesztin gyűrűs cserregő nádiposzáta (Fotó: Csibrány Balázs)

További információ a cserregő nádiposzátáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-acrsci

Magyar gyűrűs fehér gólya Moldovában

Magyar gyűrűs fészkelő fehér gólyát figyeltek meg július végén Moldovában.

Magyar gyűrűs fészkelő fehér gólyát figyeltek meg július végén Moldovában (Vitalie Ajder és Silvia Ursul: Society for Bird and Nature Protection, Moldova). A madarat 2011-ben fióka korában gyűrűzték Bács-Kiskun megyében, Szeremlén (Mórocz Attila). Azóta ez az első észlelése, és ez egyben az első magyar gyűrűs madár megkerülési adat Moldovából.


Magyar gyűrűs fehér gólya (Fotó: Vitalie Ajder)

A madár most három fiókát nevel, gyűrűzésekor öten voltak testvérek a szeremlei fészekben:


Fehér gólya fiókák (Fotó: Mórocz Attila)

1908-tól napjainkig közel 15 ezer fehér gólyát jelöltek Magyarországon (ebből 2004 után nyolcezer kapott távcsővel is leolvasható műanyag színes gyűrűt). Közülük 400 került meg külföldön – a szomszédos országoktól, egészen Dél-Afrikáig –, legnagyobb részt a vonulási és telelési időszakban. Vannak azonban olyan megfigyelési adataink, amikor a madarat a Kárpát-medencén kívül, bizonyítottan költésben figyelték meg. Ilyen esetek voltak Horvátországban (a Kárpát-medencén kívül eső területein) 2, Németországban 2, Csehországban 2 és Lengyelországban 1 esetben. Van ezen kívül számos további megkerülési adatunk Magyarországtól távolabb a nyári időszakban, de ezek elsősorban fiatal egyedek kirepülés utáni kóborlásai vagy egyéb kézrekerülések. 


Megfigyelési adat térképe (Tringa)

A fehér gólyák alapvetően területhűek, az ivarérett madarak visszatérnek a Kárpát-medencébe, de a néhány távoli fészkelő hazai gyűrűs madár példája is mutatja, hogy áttelepülő példányok is akadnak.

További információ a fehér gólyákról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ciccic

Magyar madárgyűrűzési adatok 1908-tól napjainkig

A Madárgyűrűzési Központ az elmúlt években ellenőrizte, rendezte és digitalizálta a történelem viharai által megtépázott magyar madárgyűrűzési adatbázist (erről részletesen olvashat a gyűrűzéstörténeti oldalakon). A feldolgozásnak köszönhetően végre lehetővé vált az adatok összesítő, áttekintő jellegű közzététele. Az alábbiakban a hazai gyűrűzés történeti szakaszaihoz igazodó bontásban találhatók az összesítő adatokra vonatkozó magyarázatok és letölthető pdf. formátumú táblázatok. Utóbbiak az 1908-1932 és 1933-1950 közötti időszakra vonatkozóan a fejezetcím évszámokra, az 1950-től napjainkig tartó időszakra (a tárgyévet megelőző évig) vonatkozóan a választott kategória szerinti lehetőségre kattintva érhetők el.

1908-1932
Az 1908 és 1932 közötti összesítés az Aquila XXXVIII–XLI. évfolyamában jelent meg (Schenk Jakab: "A m. kir. Madártani Intézet 1931–32 évi madárjelölései", a teljes jelentés itt olvasható >>).


1933-1950
Az 1933 és 1944 közötti időszakból a gyűrűzési adatoknak csak kis töredéke maradt fenn és publikált összesítés sem ismert. Ebben az időszakban a gyűrűzési aktivitás alacsonyabb volt a korábbi évekhez képest. 1945 és 1950 között az Aquila LV-LVIII. évfolyamában megjelent összesítés alapján 3254 madarat jelöltek  Magyarországon (Keve András: "A Magyar Madártani Intézet 1933–1950. évi madárjelölései", a teljes jelentés itt olvasható >>).


1951-től napjainkig


Az 1951 és 2009 közötti összesítés a madárgyűrűzési adatbank gyűrűzési adatbázisából készült 2010. szeptember 22-én. Ez a folyamatos adatellenőrzésnek és javításoknak köszönhetően a korábban publikált összesítésektől kisebb nagyobb mértékben eltérhet.  Jelen összesítés valamennyi magyarországi gyűrűzési adatot tartalmazza 1951-től, beleértve az ezen időszakban Magyarországon nem BUDAPEST feliratú gyűrűkkel jelölt madarakat is (16 példány). Az összesítésben szerepelnek a csak genus szinten meghatározott vagy egyáltalán meg nem határozott madarak, valamint a hibrid madarak gyűrűzési adatai is. Szintén szerepelnek az összesítésben azok a gyűrűzési adatok, amelyek visszatelepítési program részeként jelölt madaraktól származnak (pl. nyírfajd) vagy a természetes állományból való származásuk nem valószínűsíthető (pl. indiai lúd, nílusi lúd). Az összesítésben csak genus szinten szerepelnek azok az adatok, amelyeket az MME Nomenclator Bizottsága nem fogadott el (kivéve a korábbi publikált madárgyűrűzési jelentésekben is szereplő apáca hantmadár).