Társadalmi Kapcsolatok Osztály

Madáritatás télen is

Tartós, több napig vagy hétig tartó kemény fagyok idején nem csak a táplálék, de a folyékony halmazállapotú víz megtalálása is kritikus tényezővé válik a madarak túlélése szempontjából. A fagyos levegő a szervezet hasonló fokú kiszáradását okozza, mint egy forró kánikulai nap. Ezért kell télen a madaraknak (is) fokozottan ügyelniük a folyadékvesztés pótlására.

Ezért hangsúlyozzuk a Madárbarát kert programban annak fontosságát, hogy  a lehető legtöbb madáretető mellett működjön itató-madárfürdő is. Azok, akik télen is itatják a madarakat tudják, hogy szárnyas kosztosaink majdnem olyan gyakran láthatóak az itatókon, mint magot, almát, cinkegolyót csipegetve.

Madaraktól nyüzsgő talajetető és -itató (Videó: Orbán Zoltán).

Hazánkban egyre gyakrabban szárazak, hó- és zúzmaramnetesek a telek, így ez a vízutánpótlási forma nem mindig elérhető, arról már nem is beszélve, hogy a vízfürdő a tollazatuk tisztán tartásához is fontos.

Ha nem teszünk ki itatót, a madarak bármilyen kis vízfoltot képesek télen is fürdésre
használni. A felvételen 2011. év madara - a széncinege látható egy ilyen
szükségfürdőben (Videó: Orbán Zoltán).

Azt, hogy milyen mértékben igénylik az etetőket látogató madarak az ivóvizet, jól jelzi az alábbi videofelvétel is. A talajetetőre kora reggel táplálkozni érkező madarak szinte azonnal felkeresik a megszokott itatót is, melynek vize azonban az éjszaka folyamán befagyott. A rendkívül intelligens, élelmes verebek megpróbálnak a jég széléből csipegetni és az itt keletkező olvadékvíz-filmből inni, ami azonban nem túl hatékony. Amint a jég helyére csapmeleg víz kerül, a vegyes mezei- és háziveréb-csapat mellett más fajok (a felvételen meggyvágó, kék és széncinege) is megjelennek, hogy ihassanak, majd a kora délután kisütő bágyadt napfényben fürödjenek is.

Az itatók télen természetesen befagynak, ezért a madarak ilyenkor még inkább
számítanak a segítségünkre (Videó: Orbán Zoltán).

Az itatók jégtelenítése

Télen a lényeg nem az, hogy a madarak számára a nap minden percében rendelkezésre álljon a víz. Már az is nagy könnyebbség nekik, ha legalább néhány órán keresztül hozzáférhetnek. Ezért elegendő, ha naponta egy-két alkalommal kiszedjük az itatóból a jeget, és a helyére maximum langyos csapvizet töltünk.

Télen az olajos magvakat fogyasztó madarak a fokozott vízigényüket
a befagyott itatókból nem tudják fedezni (Fotó: Orbán Zoltán).

A jég eltávolítása gondot okozhat, ha a hidegben rideggé, törékennyé váló, például kerámia itatót használunk. Ezért a legjobb 40–50 cm átmérőjű, 5–10 cm mély műanyag virágalátét itatót alkalmazni, amiben a madarak fürödni is tudnak.

Az itató sérülését, eltörését úgy kerülhetjük el, ha langyos csapvizet folyatunk először a jégre, majd a felfordított itató aljára, ami megszünteti a jég tapadását, és egy tömbben kiesik a tálból. Ezt követően már csak fel kell tölteni az itatót, amihez vödör helyett szűk kiöntőnyílású locsolókannát vagy palackot használjunk, mert így el tudjuk kerülni a víz melléfolyatását, ami másnap reggelre az itatót mozdíthatatlanul az aljzathoz fagyaszthatja. Segíti a jégtelenítést a vízbe helyezett ülőrúd, mert ennél fogva könnyebben mozgathatjuk a befagyott itatót. 

Télen a nem fémből készült itatókkal óvatosabban kell bánni a törésveszély miatt,
ezért langyos vízzel lazítsuk fel, majd óvatosan üssük ki a jeget, ...

... majd tegyük vissza az ülőágat, ...

... és töltsük fel langyos vízzel a megtisztított itatót (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Annak érdekében, hogy embertársaink is biztonságban legyenek, az ablakpárkányra, erkélykorlátra kihelyezett itatókat mindig megfelelően rögzítsük, amire az itató vizébe helyezett kellő nagyságú kő is megfelel.

A Madárbarát kert programban is fontos a környezettudatosaág, ami a vízzel való takarékos bánásmódra különösen igaz.

Ha télen is itatunk, és van komposztálónk is, az itató naponta eltávolított jegét érdemes
erre halmozni (komposztáló hiányában egy-egy fa vagy bokor tövébe is tehetjük),
mert olvadáskor a jég öntözővízként hasznosul. Az itatók akár 6-8 liternyi
vizét érdemes egész évben ilyen odafigyeléssel kezelni és a naponta
cserélt vizet így öntözésre felhasználni, ami éves szinten
sok száz liternyi hasznosítást jelent!
(Fotók: Orbán Zoltán)
 

Néhány trükk a téli itatás megkönnyítéséhez

• Ha az itató napon van, akkor a gyenge téli napsütés is késlelteti a víz befagyását.
• Télen különösen előnyös a lágy műanyagból készült műanyag virágalátét itatótálca, mert ebből annak sérülése, eltörése nélkül eltávolítható a jég.
• A jégtelenítés úgy a legkönnyebb, ha a kézmeleg vízből a jégre és az edény hátuljára is csorgatunk egy keveset.
• De a reggeli jégtelenítés elkerülhető, ha este kiöntjük az itatóból a (még vékony jéghártyával fedett) vizet.
• Ha éjszakára egy követ teszünk a kazánra, fűtőtestre, akkor ezt a felmelegedett "indián radiátort" a jégtelenített itató vizébe téve elodázható a befagyás.
• Ablakpárkányon, erkélyen, a házhoz közeli itatón, hosszabbító segítségével, 10-20W-os termosztátos (beállítható hőmérsékleten automatikuson ki- és bekapcsoló) akváriumfűtővel, galambászok által is használt melegítőlappal, kis költséggel folyamatosan fagypont feletti hőmérsékleten tartható az itató vize.
• Etetni-itatni erkélyen, ablakpárkányon is lehet, erről részletesen olvashat itt >>.
• Az etetőre kihelyezett alma nem csak élelmet, de némi vízutánpótlást is jelent a madarak számára, ha ez kőkeményre fagyott, csurgassunk rá meleg vizet, hogy felpuhulva a gyengébb csőrű madarak számára is megkönnyítsük a csipegetését.

Nagy fakopáncs etető itatóján.

Kék cinege ...

... és házi veréb téli itatón.

A balkáni gerle nem "kanalazva", hanem folyamatosan nyelve issza a vizet.

A fekete rigók is gyakori vendégei a téli etetőnél lévő itatónak, ...

... ahol a hideg ellenére is előszeretettel fürdenek.

Ha van egy kis szerencsénk, akár süvöltőket is láthatunk az etető mellé
telepített itatón.

Az etető itatóját a madarak akár egész későn – a videón látható vörösbegy az esti
sötét beálltakor – veszik igénybe.

Az etető madarainak akaratlan összefogása némileg elodázhatja az itató
teljes befagyását, de nagy hidegben ez csak egy-két órát jelent
(Videók: Orbán Zoltán).

Odúk 

Éjszakázókasok

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán

 

 

A szélhűtés (hőérzetcsökkenés) kritikus jelensége

A téli éjszakázás sikerét nem csak az éjszakai hideg és a nappal megszerezhető táplálék befolyásolja. A mérsékelt övben további hátrányt jelent, hogy a többségében lombhullató fásszárú növényzet, a levelét vesztett csupasz ágak gyakorlatilag semmiféle szélvédelmet nem nyújtanak. Ez a szél hűtő hatása (wind chill) miatt különösen kritikus kérdés. Röviden összefoglalva a jelenség azt jelenti, hogy azonos hőmérséklet emelkedő szélsebesség mellett az idő előrehaladtával egyre hidegebbnek érződik, amikor a melegvérű élőlények több energiát használnak fel normál testhőmérsékletük fenntartására.

A legszélsőségesebb klasszikus példa a hőérzetcsökkenés mértékére a déli sarkon költő császárpingvineké, melyek fészkelési időszakában nem ritkák a -60 C°-os hőmérsékletű és 110–120 km/h-s szélsebességű napok, ami a tollazat szigetelőképessége és a test energiaellátása szempontjából közel -100  C°-os környezetnek számít.

Szerencsére a térségünkben közel sincs ilyen szigorú téli időjárás, de a hőérzet kérdése egy másik fizikai törvényszerűség miatt nálunk is kritikus lehet, különösen a kisebb testű madárfajok számára. Minél kisebb ugyanis egy test mérete, a tömegéhez képest annál nagyobb a felülete - azaz télen a kisebb madarak több hőt veszítenek.

A növényzet megfelelő összeállításával a madarak téli éjszakai túlélését is segíthetjük,
ha a lombhullató bokrok és fák mellett ...

... jóval szélvédettebb mikrokörnyezetet kínáló örökzöldeket is telepítünk a
Madárbarát kert programban (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Télen a délutáni szürkület és a kései napkelte között eltelő akár 15–16 órát az etető madarai mozdulatlanul pihenve töltik, amikor nélkülözniük kell az izommozgás hőtermelő hatását is. Ezért nem mindegy, hogy az akár -20 C°-os fagyokat a csupasz ágak között vagy egy odúban vészelhetik át, ami megőrzi a madarak testmelegét, különösen akkor, ha több madár bújik össze egy-egy odú alján.

Persze léteznek más, urbánus túlélési stratégiák is,
különösen a nagyobb testű madaraknál.
Az áttelelő gólyák ...

... és a településeken élő baglyok, például a kuvikok egyik elképesztő fogása,
hogy a felszálló meleg levegőt kihasználva a kéményeken éjszakáznak,
pihennek (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Miért fontosak az odúk télen?

A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete emberi szemmel nézve rendkívül magas, 41-43 C° között alakul (ezen a számunkra életveszélyes vagy halálos hőmérsékleten a mi testfehérjéink már végzetesen károsodnak). A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot.

Ezért ezeknek a madaraknak a túlélésében alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor gyakran még nyolc órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.

A téli madárvédelem eszközei a mesterséges madárodúk is, amikben több faj is
védett körülmények között tud éjszakázni (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Azért jelent problémát a nagy forgalmú etetők máról holnapra történő, télközepi felszámolása, mert az ezt követő napokban nagy az esélye annak, hogy az üres etetőnél hoppon maradt madarak a nappal fennmaradó óráiban nem találnak elegendő élelemet. Ilyenkor, ha az éjszakai hőmérséklet -10 C° körül vagy ez alatt alakul, nagy az esélye annak, hogy az éhező, legyengült madarak hajnalra megfagynak.  

A telelő madarak felhalmozódó ürüléke miatt érdemes kora tavasszal is
ellenőrizni és kitakarítani az odúkat (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Az odúk elhelyezése

Az odúkat - különösen akkor, ha otthon az ablakból meg is szeretnénk figyelni ezek életét - nem kell nagyon magasra rakni, bőven elegendő a 2 m körüli magasság. Az odúkat a legegyszerűbb ágcsonkokra akasztva, lógatva felhelyezni, a madarakat a legkevésbé sem zavarja az ezzel járó alkalmankénti lengedező mozgás.

Természetesen a télen kihelyezett odúkat tavasszal nem kell áthelyezni, már csak azért sem, mert ezeket a madarak már ismerik, így nagyobb az esély arra, hogy bele is fészkelnek. Ezért is fontos szempont, hogy - a nyári költési viselkedésre, a saját terület védelmezésére  gondolva - ne zsúfoljuk tele odúkkal az etető-itató közvetlen környékét, de erre nincs is szükség! Ha 4–5 odút 30–40 m-es, kisebb odútelepet néhány száz, nagyobbat 500–1.000 m sugarú körben telepítünk az etető köré, akkor ezek egész évben ki tudják szolgálni a madarak igényeit.

A képen látható "B" típusú (széncinegének és verebeknek is megfelelő) odú egy
fővárosi kertben, 1,5 m magasságban, az etető-itatótól 30 m-re "működik",
és a madarak költésre és téli éjszakázásra egyaránt használják.

Néhány odút (a képen egy veréblakótelep is látható) telepítsünk az etető és ...

... itató közvetlen közelébe is (Fotók: Orbán Zoltán), ...

... mert amint az ezen a rövid videón is látható, az itt táplálkozó madarak könnyebben
megtalálják, és jó előre felderíthetik a hideg éjszakákon menedéket kínáló
odúkat; illetve a napsütötte odútetők kényelmes pihenő- és fürdés utáni
napozóhelyet kínálnak a madaraknak (Videó: Orbán Zoltán).

 

Hol szerezhetők be garantált minőségű madárvédelmi eszközök?

Az MME Természetbarátok Boltját azért hoztuk létre, hogy a Madárbarát kert program résztvevői, a madárvédők örvendetesen bővülő lakossági tábora számára biztosítsuk a madárvédelmi eszközöket és szakkönyveket. A bolt nem csak internetes (csomagküldő) áruházként működik, de kedden és szerdán 10–16 h közötti nyitvatartással is várjuk az érdeklődőket. A bolt címe, elérhetőségei és megközelítése:

Cím: Budapest XII. kerület, Költő u. 21.
Postacím: 1536 Budapest, Pf. 283
GPS-koordináták: 47º29'51.80"É - 18º59'36.21"K
E-mail: mmebolt@mme.hu
Mobil: 20/969-7778
Tel: 1/275-6247 / 122
Fax: 1/391-7794

Megközelítés:
A Moszkva térről induló 21 és 21A, vagy a Boráros térről induló 212-es busszal a Városkút megállóig. A buszról leszállva balra, egyenesen felfelé kell tartani, majd az iskola előtti zebrán átkelve jobbra, egyenesen kell kb. 200 m-t kell sétálni. A Jókai-kert kovácsoltvas kapuján autóval úgy lehet be- és kijutni, ha a menetirány szerinti bal oldalon lévő jelzőoszlopon a csengő megnyomásával bejelentkezünk. Gyalogosan a kis kaput használhatjuk, ami munkaidőben folyamatosan nyitva van. Az MME Központi Iroda és a Természetbarátok Boltja a bekötő út végén, a vadszőlővel befuttatott egyszintes tégla- és faépületben található. A Bolt bejárata ennek túlsó végén, az épület hátsó falából nyílik.

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

A rigók elsősorban a talajon táplálkoznak, jellegzetes ugráló mozgás közben erős, csákányszerű csőrükkel átforgatják a hullott faleveleket és a talaj felső rétegét. Ez a viselkedés áll annak hátterében, hogy a rigók - köztük a legelterjedtebb városi fekete rigók is -  különösen kedvelik a talajetetőket. Mielőtt nekiállnánk az etetőtisztás-készítésnek, végezzük el az általános hómentesítési feladatokat, amiről itt olvashat >>

 

Emellett a bokrok alatt is kialakíthatunk etetőtisztásokat, ebben segít ez a kis videó összeállítás.

 

Az etetőtisztásokat szó szerint pillanatok alatt észreveszik és használni kezdik a rigók (fekete rigó tojó).

 

A fekete rigók maguk is etetőtisztás-készítők, amivel más fajok táplálkozását is segítik (tovább >>)

 

Fekete rigó talajetető tisztáson.

 

Az etetőtisztásokat természetesen nem csak a rigók, de sok más faj, köztük a videón látható vörösbegy, a 2011. év madara - a széncinege ...

 

... és a verebek is kedvelik, használják.

 

A magas hóban működő talajetetők nagy előnye, hogy jelentős részben macskamentesek, mivel ezek a kisragadozók nem szeretnek mély hóban gázolni, és ilyenkor feltűnőbbek is, így a madarak védettebben mozoghatnak tőlük. A macskavédelmi lehetőségekről itt olvashat >>

 

Kapcsolódó oldalak

• Madárbarát kert program >>
• Madárbarát mintakert tanösvény >>
• Macskák elleni védekezés az etetőn >>
• Fotózzunk! - ötletek >>

 

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

 

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

 

Köszönjük!

 

Orbán Zoltán

 

Fák és bokrok hótörés elleni védelme

A hómentesítés a madarak mellett a növények érdekét is szolgálja, mivel így elkerülhető az ágak letörése, a fák hótörés miatti kidőlése.

A hóterhelés nem csak maradandó károkat okozhat a fásszárú növényzetben,
de a leszakadó ágak, kidőlő fák balesetveszélyesek is
(Fotó: Orbán Zoltán)!

 

Madár hóeltakarítók

A fekete rigók elsősorban a talajon táplálkoznak, jellegzetes ugráló mozgás közben erős, csákányszerű csőrükkel átforgatják a hullott faleveleket és a talaj felső rétegét. Ez a viselkedés áll annak hátterében, hogy a faj  különösen kedveli a talajetetőket.

Ez a viselkedésük havazás közben és azt követően segítséget jelent a kert többi
madara számára, mert (Videó: Orbán Zoltán) ...

... hóeltakarító munkájával hozzáférhetővé teszi a taaljetető táplálékkínálatát
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Etetőtisztások kialakítása

Egyszerű, de nagyon hatékony trükk kemény fagyok idején, ha a talajetetőről nemcsak ellapátoljuk, elkaparjuk a havat, de egy vödörnyi meleg vízzel fel is locsoljuk.

A nedvesen csillogó, felpuhult föld, fű és a levelek, a felszálló pára látványa mágnesként
vonzza a talajon táplálkozó madarakat, mivel ezek a vizuális jelzések a jó
táplálkozóterületeket ismérvei (Fotó: Orbán Zoltán.

Emellett a bokrok alatt is kialakíthatunk etetőtisztásokat, ebben
segít ez a kis összeállítás (Videó: Orbán Zoltán).

Az etetőtisztásokat szó szerint pillanatok alatt észreveszik és használni kezdik a rigók
– a képen fekete rigó tojó – (Fotó: Orbán Zoltán) ...

... és a többi madár.

A madarakat és növényeket egyaránt segítő hóeltakarítás lépéseit és területeit foglalja össze az a kis összeállítás (Videók: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

 

Az ilyen etetőkön többnyire a 2011. év madara - a széncinege, és ...

... a kék cinege a leggyakoribb vendég, de ...

... a balkáni gerle sem számít ritkának.

Nézze meg az ablakpárkányon működő mini madárvédelmi központról készült kis videót (Fotók, videó: Dell Dorottya).

Cinegék emeleti ablakpárkány-etetőn (Videó: Molnár Sándor).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

Úgy tűnik, hogy a folyamat Magyarországot is elérte, a háziveréb-állomány az ezredforduló óta csökkenést mutat. Ez is jelzi, hogy ma már a verebekre is oda kell figyelni.

A verebek csapatosan látogatnak az etetőkre, ami sok érdekes
megfigyelési lehetőséget kínál (Videó: Orbán Zoltán).

 

Nem zavarják el a cinegéket!

Nem valós az a félelem, mely szerint a verébcsapatok "nem engedik szegény cinkéket az etetőre". Az igazság az, hogy a cinegék – még a pirinyó kék cinegék is – rendkívül karakán állatok, nemigen ijednek meg az etető többi madarától. Az "elűzött" cinege megfigyelések hátterében nem az ijedtség, hanem a magevőkétől eltérő táplálkozási stratégia áll. Míg a pintyfélék a maghalom közepébe ülve folyamatosan az etetőn szeretnek tartózkodni, a cinegék egy-két napraforgómagot felkapva a sűrű bokrosba húzódnak, hogy ott bontsák fel a magot. Ez az oka annak, hogy fürgén ide-oda ugrálva látjuk őket az etetőn, nem pedig a "félelem" a verebektől.

A 2011-es év madara - széncinege - napraforgómagot bont.
Ez a táplálkozási stratégia, nem pedig a verebek okozzák
a cinegék ide-oda ugráló magatartását az etetőn
(Videó: Orbán Zoltán).

Verébmentes Európa?

Nyugat-Európa jelentős részén a veréb (különösen a 2007. év madara - a mezei veréb) ma már ritkának számít, de vannak olyan régiók is, ahol úgy növekedett fel egy most tizenéves generáció, hogy nem találkozhattak a bokrok között csiripelő madarakkal. Kontinensünkön a verebek járulékos áldozatai az élőhelyek átalakításának, Ázsiában azonban van egy ország (Kína), ahol a tudatos verébirtó hadjáratnak nemcsak légiónyi veréb, de minimum harmincmillió ember is áldozatul esett.

A mindennapiság szinonimájaként a magyar szólások közé is bevonuló
"szürke kis" verebek (a képen házi verebek) sokkal fontosabbak, mint egykor
gondolták. Megfogyatkozásuk, eltűnésük többek között a természetkímélő
agrárium visszaszorulásának egyik fontos bio-indikátora
(Fotó: Orbán Zoltán).

Történelmi verébfiaskók

A verebek nem-, illetve félreismerése a történelem folyamán többször vezetett olyan verébirtási kampányokhoz, amik nem csak az állatoknak okoztak mérhetetlen kínokat, de hatalmas gazdasági károkhoz, éhínségekhez vezettek, amibe rövid idő alatt emberek tízmilliói (!) haltak bele.

II. (Nagy) Frigyes porosz uralkodó Brandenburg cseresznyetermését féltve a verebektől, a 1744-ben elrendelte a madarak irtását, és a beszolgáltatott verébfejekért 6 fillér fizettetett ki. A lakosság persze kapva kapott a jó jövedelmező "lőpénzen" és tűzzel-vassal irtotta őket. Ráadásul az énekesmadarak tömeges étkezési hasznosítása a XVIII. századi német területeken ugyan olyan elterjed volt, mint a ma közismertebb (és nagy felháborodást keltő) olaszországi, máltai, francia, észak-afrikai és közel-keleti tömeges madármészárlások; így az elpusztított verebek nem csak az erszényeket hizlalták, de konyhai húskínálatot is bővítették. Az akció nem csak az államkincstárat rövidítette meg közvetlenül pár százezer márkával, de néhány év alatt oda vezetett, hogy a rovarkártevőket pusztító verebek hiányában a cseresznyetermés is elmaradt, mert a fákon levél sem maradt. Így az uralkodó kénytelen volt visszavonni a rendeletet.

A Mao Ce Tung vezette Kína az 1958-1962 közötti időszakban hirdette meg a „Nagy ugrás” programot, melynek egyik első akciója a „Négy kártevő kampány” volt. Ebben a verebek – mint a rizstermés vélt megdézsmálói –  szerepeltek. A lakosságot arra kötelezte a kormányzat, hogy fémedényekkel zajongva folyamatosan riasszák a madarakat, akik így nem tudtak leszállni táplálkozni és pihenni. Emellett mindenféle eszközzel – például a gyerekek csúzlival – lőtték is őket, megsemmisítették a fészkeiket, összetörték a tojásaikat és megölték a fiókáikat. 1960-ban a kínai tudományos akadémia kutatási eredményekre hivatkozva kijelentette, hogy a verebek elsősorban rovar-, nem pedig magevők. Azonban Mao elnök hiába visszakozott, hogy akkor „felejtsük el” – már késő volt. A fiókáikat rovarokkal tápláló verebek hiányában túlszaporodó rovarok felfalták a vetést, és a kialakuló éhínségbe legalább harmincmillió kínai halt bele.

Sajnos az utóbbi évtizedekben – ha más okokra visszavezethetően is – Európában is bekövetkezett egy területenként ijesztő nagyságrendű verébállomány-csökkenés.

A verebek (mezei veréb) rovarokkal, köztük mezőgazdasági kártevőkkel táplálják a
fiókáikat. Ezt sem Nagy Frigyes, sem Mao Ce Tung nem tudta vagy nem vette
figyelembe, ami ökológia és szociális katasztrófákat okozott
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A II. világháború és a Közös Agrárpolitika

Az ezredforduló végére már a kontinens jelentős részén komoly aggodalomra okot adó, különösen az agrárterületeket érintő madárállomány csökkenések hátterében az utolsó nagy világégés, a II. világháború áll.

Az 1950-es években a háború dúlta európai országok nemzetgazdasága romokban hevert, az emberek éheztek, mert a termelőeszközök jelentős része megsemmisült. Éppen ezért az Európai Unió (1992) elődjeként megalakuló Európai Szén- és Acélközösség (1951), majd az Európai Gazdasági Közösség (1954) egyik fő célkitűzése a termelékenység növelésére, az agrárnépesség életszínvonalának növelésére, a stabil élelmiszerellátásra épülő közös mezőgazdasági politika megteremtése volt. Az ezt deklaráló 1958. évi Római Szerződés az árgarancia és a támogatási struktúra megteremtésével a mennyiségi élelmiszertermelésre helyezte a hangsúlyt.

A Közös Agrárpolitika (KAP – Common Agricultural Policy) olyan sikeres volt, hogy a Közösség rövidesen az önellátáson felül jelentős exportálható élelmiszer felesleget is termelt a legfőbb élelmiszerekből (tej, vaj, marhahús, gabonafélék stb.). Csakhogy ezért a sikerért hatalmas árat fizettünk!

A terméshozam-maximalizáló intenzív mezőgazdálkodási módszerek, például a képen
látható monokultúrák alkalmazása néhány évtized alatt az agrárterületek madárvilágának
csökkenéséhez vezetett.Az ilyen területeken a verebek nem találnak fészkelőhelyet,
a permetezés miatt kevesebb és mérgező a rovar táplálék (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Természetvédelmi problémák, társadalmi és piaci feszültségek
Mivel a termelés mennyiségi növelése csak a szántóterületek növelésével, intenzív módszerekkel, monokultúrás gazdálkodással, növényvédőszerek és egyéb agrárkemikáliák általános és széleskörű alkalmazásával volt lehetséges, alig néhány évtizeddel a Római Szerződés aláírását követően már érezhetővé vált a természetes és természetközeli élőhelyek csökkenése, ráadásul az agrárterületek minősége és biológiai sokfélesége is jelenősen károsodott.

Ennek következtében a mezőgazdasági területeken élő madárfajok állományai a nyugat-európai országokban vészesen megfogyatkoztak. Jellemző példája ennek a mezei veréb – a 2007. év madara –, melynek egyesült királyságbéli állománya az ezredfordulóra 96%-kal csökkent. Az iparilag és gazdaságilag kevésbé fejlett, éppen ezért érintetlenebb természeti környezetű Közép -és Kelet-Európában ez a hatás jelentősen kisebb mértékű volt, de amint azt a 2010-es év madarai – a fecskék – példája mutatja (1999-2009 között átlag 46%-kal csökkent hazai állományuk), a rendszerváltást követően Magyarország sem mentesült a negatív hatások alól.

A környezeti károkozás mellett a társadalmi és piaci hatások is számosak. A szinte feltétlen támogatás miatt elkényelmesedett gazdák termékei a világpiacon nem mindig képviseltek versenyképes minőséget, ezért az EU piactorzító megoldásokat (mozgó védővámnak tekinthető importlefölözés, exporttámogatás) alkalmazott az unión kívüli agrárkereskedelemben. További problémát jelentettek a túltermelés miatt a piacszabályozási beavatkozások ellenére eladhatatlan, felhalmozódó élelmiszerek, melyeket újabb támogatásokkal kellet megsemmisíteni.

Verébdúc Angliában, ahol az egyik legnagyobb,
96%-os mezei veréb állománycsökkenés
bekövetkezett (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Natura 2000, multifunkcionális mezőgazdaság, vidékfejlesztési politika
A Közös Agrárpolitika járulékos negatív hatásaként jelentkező természetvédelmi problémák kezelésére az EKG/EU a nemzetközi egyezmények mellett saját közösségi szabályozásokat is bevezetett. Az EU hatályos jogszabályai közül mintegy 300 környezeti vonatkozású, ezek közül a legjelentősebb természetvédelmiek a Madárvédelmi irányelv (1979) és az Élőhelyvédelmi irányelv (1992). Ezek előírják a tagállamoknak a Fontos Madárélőhelyek (IBA) és a Különleges Madárvédelmi Területek (SPA) egységes koncepció szerinti kijelölését, védelmét és fenntartását, melyek részét képezik az Európai Unió Natura 2000 ökológiai hálózatának.

A természetvédelmi intézkedések mellett a múlt század utolsó évtizede a Közös Agrárpolitika felülvizsgálatát is magával hozta. Az európai mezőgazdaság funkciója alapvetően eltér a tengerentúli versenytársakétól. Tőlük eltérően a kontinens mezőgazdasága több évszázados múltra tekint vissza és sűrűn lakott országokban működik, ezért jelentős táj- és társadalomformáló szerepet is betölt. Az EU tagállamaiban az agrárium egyre kevésbé jellemezhető pusztán élelmiszertermelő ágazatként, sokkal inkább illik rá a „multifunkcionális mezőgazdaság” megjelölés, mely fogalom 1992-ben hangzott el először az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján Rio de Janeiróban. A multifunkcionális mezőgazdaság a hagyományos élelmiszertermelő funkciót:

• mélyíti (fenntarthatóság, helyi és régiós piaci szemlélet, öko- és biotermékek, helyi specialitások);
• újraalapozza (hatékonyság és takarékosság, alternatív erőforrások alkalmazása, nem-élelmiszer funkciók: bioalkohol, biodízel);
• szélesíti (energianövények, agro-, falusi-, öko-, fotó-, élményturizmus, életképes vidék fenntartása, kulturális örökség megőrzése, hagyományőrzés, természetes élőhelyek védelme, talajvédelem, biológiai sokféleség védelme).

Az EU a Közös Agrárpolitika negatív természetvédelmi, társadalmi és gazdasági hatásainak ellensúlyozására 1992-től napjainkig három jelentős KAP reformot dolgozott ki, melynek lényege, hogy az agrárpolitikában a mindeddig elsődlegesnek tekintett hagyományos élelmiszertermelő funkció – a biztonságos szintet biztosítva – háttérbe szorul, és helyette a tájmegőrzési, tájgazdálkodási szerep kerül előtérbe. Ebben az új szemléletben sok gazdálkodó akkor jár anyagilag is jobban (erre kap támogatást), ha búza helyett túzokot vagy kék vércsét „tenyészt”, ha mesterséges odúkat telepít, magyarán olyan gazdálkodást folytat, mely a területen élő, megőrizendő állat- és növényfajok életfeltételeit biztosítja. A Közös Agrár és Vidékfejlesztési Politikává alakuló KAP a multifunkcionális mezőgazdaság tájmegőrzése révén a hagyományostól eltérő új – az előbb említett példánál maradva ökoturisztikai – bevételi forrásokat teremt a vidéken élők számára.

A Közös Agrárpolitika reformja az olyan természetkímélő, tájfenntartó,
tájkarbantartó módszerek alkalmazását helyezi előtérbe, mint
amilyen a képen látható rovar búvósávos kaszálás
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Etessük tehát a verebeket is!

Amint láttuk, a II. világháborút követő éhezéséből kiutat teremtő Közös Agrárpolitika sajnálatos mellékhatásaként jelentősen romlott Európa környezeti állapota, így a nyugati területek jelentős részén a verebek – az agrárterületek más fajaival egyetemben – egyedszáma megfogyatkozott, sok helyen drasztikusan lecsökkent. A frissen csatlakozott országok – köztük Magyarország – érintetlenebb madár állományai fontos kontinentális bázisát képezik ezeknek a fajoknak. Ezért arra kérjük a madárbarátokat, hogy más szemmel tekintsenek a verebekre, etessük, védjük, mesterséges odúkkal segítsük őket is.

Az MME ennek szellemében két éve átalakította az előző évtizedekben kidolgozott verébmentes dúcetetőt: eltávolítottuk az oldalüvegeket és csak a cinegéknek megfelelő alsó bejáratokat, illetve elkészítettük a veréblakótelep-odúkat is.

A csapatosan mozgó, maghántoló táplálkozású verebek nélkülözhetetlen részét képezik az etetők asztalközösségének, mint az áttelelő rovarevő énekesek több fajának alapvető táplálékbázist "előállító" madarak.

A nem is olyan szürke, ma már nem is annyira gyakori verebek kíméletéről szóló racionális természetvédelmi, ökológiai érvek mellett el kell mondani, hogy ezek a csoportokban élő madarak rendkívül érdekesek, gyakran kimondottan jópofák is. Ha rászánjuk az időt a megfigyelésükre, megértjük, hogy miért lenne szegényebb a világ nélkülük - ebben a felismerésben segítenek az alábbi kis videók. Nézze meg ezeket Ön is!   

A földön táplálkozó verebeket megfigyelve egyből világossá válik, hogy miért ilyen a színezetük. A tarka, barna és szürke tónusok ideális rejtőszínt jelentenek, ugyanakkor a foltok az egymás mellett ugrándozó, szedegető csapat tagjait nehezen elkülöníthetővé teszik egy távolabbról szemlélődő ragadozó számára.

Házi verebek cinkegolyóból táplálkoznak.

Odúfelderítést végző mezei verebek.

Mezei és házi verebekből álló csapat fürdik egy madáritatóban.

Verebek az etetőtálcán: gyors táplálkozás, kiélezett figyelem, állandó készenlét.

Házi verebek almát esznek az etetőn.

Mezei verebek ősszel egy veréblakótelep-odúnál.

Házi verebek az etetőn porfürdőben és itatóban fürdenek.

Ha kell, a verebek is tudnak cinkeszerűen, fejjel lefelé lógva táplálkozni az etetőn (Videók: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

... illetve a kimondottan az odúlakó madarak védelmével foglakozó
kiadványunkat (bolt >>)!

 

Orbán Zoltán