Fajmegőrzés

Magyarországi állománya a II. Világháború előtti 10 - 12 000 példányról kevesebb, mint egytizedére fogyott. Napjainkban hazánk területén, a legutóbbi számlálás (2006. február, II. országos téli felmérés) adatai szerint, 1350 egyed él. A túzokot a természetvédelmi egyezmények, listák egyöntetűen érzékeny, sérülékeny és fokozottan veszélyeztetett fajként tartják számon. Magyarországon 1970-től fokozottan védett, eszmei értéke a legmagasabb kategóriát jelentő 1 000 000 forint. A magyar túzokállomány, úgy is mint az egyesület címermadarának védelme, európai jelentőségű feladatunk.

Az elmúlt évtizedek állományváltozási tendenciái egyértelműen bebizonyították, hogy a túzokállomány megőrzésére, megerősítésére a passzív védelem nem elegendő. Ezért kerültek előtérbe az aktív, faj és élőhelye interakcióban gondolkodó, védelmi technikák, szemléletmód.

Az MME kötelességének tekinti az 1989-ben indult, kiemelt jelentőségű program folytonosságának biztosítását. A védelem érdekében az elmúlt több mint másfél évtizedben olyan módszerek dolgozunk ki, melyek alkalmazásával a faj védelme és a mezőgazdasági tevékenység összhangba hozható. Munkánk során nem csak a faj terepi védelmében értünk el jelentős eredményeket, de a védett területek bővítésében, Érzékeny Természeti Területek és a Natura 2000 területek kijelölésében is kivettük a részünket. A program aktív tagja a Magyar Túzokvédelmi Munkacsoportnak.

Legfontosabb tevékenységeink a következők:

• Működési területeinken (Hevesi-sík, Borsodi mezőség, Bihari-sík - hozzávetőlegesen 150 ezer hektár) az állományok folyamatos monitorozása
• Gazdálkodók, vadászok, a lakosság felvilágosítása, ismeretterjesztés és szemléletformálás
• Fészekvédelem, veszélyeztetett fészekaljak mentése (1994-től számítva működési területeinken közel 300 fészekalj került elő, ezek harmadánál sikerült a madarak sikeres költését biztosítani)
• Predátor monitoring
• Téli elhullás mérséklése, a telelés feltételeinek javítása (repcevetések támogatása a Syngenta Seeds Kft.- www.vetomag.com - segítségével és egyéb források felhasználásával, hótakarítás)
• Kutatás (élőhely-használat, viselkedés-ökológia, migráció, új védelmi technológiák tesztelése, bevezetése)
• Szakértői, szaktanácsadói tevékenység
• Sajtómegjelenés, tájékoztatás
• Természetvédelem törvényalkotói munkájának szakmai támogatása (NAKP, NATURA 2000)
• Nemzetközi projektekben való részvétel
• Regionális civil lobbizás, állami természetvédelem támogatása (erdősítések, autópálya, energiafű, egyes gazdálkodási formák természetkárosító tevékenysége)
• Önkéntesek szervezése és bevonása a túzokvédelem egyes fázisaiba (fészek kifigyelés és őrzés, szinkronszámlálások)

A program szakemberei:

• Fatér Imre programvezető 1989-, agrármérnök, Hevesi-sík, Borsodi Mezőség
• Demeter László 1993-2000, biológus, Bihari-sík
• Motkó Béla 2000-, agrármérnök, Bihari-sík
• Márta Kriszta 2005-, biológus, PR tevékenység

Jelenleg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Túzokvédelmi Programja a "Túzok védelme Magyarországon" elnevezésű LIFE NATURE (LIFE04/NAT/HU/000109) projekt keretében működik, mint annak egyik partnere. A 2004 decemberében indult projekt keretében munkatársaink a fentiekben felsoroltak szerint végzik munkájukat. A projekttel kapcsolatos információkért látogassa meg annak hivatalos honlapját (www.tuzok.hu).

Kérjük, tekintse meg letölthető anyagainkat

• Kibővített közhasznúsági jelentés
• Túzok_és_mezőgazdálkodás
• AZ MME Túzokvédelmi Programjának eredményei (1994- 2004)
• Results of the MME (BirdLife Hungary) Great Bustard Protection Progam (1994- 2004)
• A túzok védelme Magyarországon
• A Bihar Természetvédelmi és Kulturális Értékőrző Közalapítvány 2006. évi közhasznúsági jelentése

Galéria

• A túzok és az élőhelyének védelme

Elérhetőségeink:

• Túzokvédelmi Központ, H-3373 Hotel Fauna, Besenyőtelek-Tepélypuszta Telefon: +36 36 441 020
• Fatér Imre programvezető, e-mail: fater.imre@axelero.hu
• Motkó Béla bihari koordinátor, Telefon: +36 20 325 6319, e-mail: motis@csucsnet.hu

• Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

       Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

       Egyéni és céges adományozás >>

       Köszönjük!

A ragadozómadár-védelmi program az MME 1975-ben indított, kiemelt jelentőségű tevékenysége, amely elsősorban a kerecsensólyom és a parlagi sas védelmét célozza meg, de az egyesület munkaterveinek, védelmi programjainak megfelelően a Ragadozómadár-védelmi Szakosztály kiemelkedő figyelmet fordít az uhu, kék vércse, a rétisas és a fekete gólya, hamvas rétihéja védelmére is. A szakosztály a munkatervében az alábbi feladatokat fogalmazta meg:

I. Fajok védelmével kapcsolatos feladatok

1. A világszerte veszélyeztetett parlagi sas állományának növelése
2. Az Európában veszélyeztetett rétisas állomány növelése
3. Az Európában veszélyeztetett kerecsensólyom állományának növelése
4. Az Európában veszélyeztetett kék vércse állomány megőrzése
5. Az Európában/Világviszonylatban veszélyeztetett békászó sas magyarországi állományának védelme
6. A Magyarországon veszélyeztetett uhu állományának megőrzése
7. A Magyarországon veszélyeztetett gyöngybagoly állomány védelme
8. Fekete gólya állomány felmérése, védelme

II. Területi munka

1. Mintaterületeken folyamatos állományfelmérés

III. Speciális feladatok

1. Középfeszültségű tartóoszlopok szigetelése
2. Új szabvány bevezettetése
3. Részvétel a legfontosabb madárélőhelyek programban
4. Részvétel MME Monitoring tevékenységében
5. Kékes rétihéja éjszakázó helyek védelme
6. Kis héja hazai fészkelési viszonyainak feltárása
7. Ragadozó madarak védettségének népszerűsítése
8. Kutatási-etikai szabályzat kidolgozása
9. Legfontosabb élőhelyek integrálása a Környezetileg Érzékeny Területek rendszerébe

Középfeszültségű oszlopok szigetelése

Napjainkban a madárvilág számára az élőhely beszűküléssel párhuzamosan legjelentősebb veszélyforrás a 20 kV-os középfeszültségű szabad légvezetékes tartóoszlop jelenti. Ha a madár az oszlop úgynevezett kereszttartó vasára rászáll -melyre a porcelánszigetelők vannak rögzítve-, és közben szárnyával hozzáér a vezetékhez, rövidzárlat következtében áramütéstől elpusztul. Hazánk területén közel egymillió hasonló oszlop üzemel, közülük 100,000 fontos madár élőhelyeken található és ezek az igazán veszélyesek. Kidolgoztunk egy speciális szigetelőpapucsot, ami a kereszttartó vasat felülről szigeteli, így ha rászáll a madár nem éri áramütés. Az Elektromos Művek Rt. szakemberei szakvéleményük alapján elsősorban karbantartás esetén helyezik ki a szigetelőket, így jelentős költséget takarítunk meg. Programunknak két fő iránya van, egyrészt a széleskörű kutatómunkánk során felderített legveszélyesebb oszlopok szigetelése, másrészt egy olyan szabvány módosítás kezdeményezése, ami biztosítaná a környezetbarát megoldást.

A program támogatója a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC).

Köszönjük a kerecsensólyom védelméhez nyújtott segítséget!

A szakosztály 2004. évi jelentése

Parlagi sas fejvédelmi terv
Rétisas fajvédelmi terv
Fekete gólya fajvédelmi terv
Kerecsensólyom fajvédelmi terv
Uhu fajvédelmi terv
Kék vércse fajvédelmi terv
Gyöngybagoly fajvédelmi terv

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

A veszélyeztetett nappali lepke és szitakötőfajok és élőhelyeik feltárása és védelmének elősegítése; A társadalom természetvédelmi szemléletformálása a nappali lepkék és szitakötők segítségével; Az állami természetvédelmi munka segítése a nappali lepkék, szitakötők és élőhelyeik védelme tekintetében.

Eredmények:

1. 2003. évben elindítottunk egy országos felmérési programot, a KvVM Természetvédelmi Hivatal Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer: "Nedves élőhelyek veszélyeztetett nappali lepkéinek monitorozásá"-hoz csatlakozva.
2. A szakosztály közreműködésével létrejött a Bükk-vidék Természetvédelmi Közalapítvány, amely a Bükk-vidék természeti- és kulturális örökségének védelmét, a hagyományos tájhasználat fenntartását kívánja elősegíteni.
3. Részt vettünk abban az európai programban, amely Európában a legjelentősebb nappali lepke élőhelyek regisztrációját, majd védelmét szervezi meg (Prime Butterfly Areas).
4. Számos kisebb kutatási, védelmi programokat szervezünk
    
   • Heves-Borsodi dombság ÉTT előkészítésében való közreműködés;
   • Közreműködés a Natura 2000-es területek kijelölésében;
   • Veszélyeztetett nappali lepke fajok faunisztikai kutatása;
   • Natura 2000-es lepkefajok faunisztikai jellegű kutatása;
   • Kezelési tervek készítése veszélyeztetett fajok élőhelyeinek kezelésére;
   • A Tiszatáj Természetvédelmi Közalapítvány tulajdonában lévő 130 ha Ózd környéki gyepek természetvédelmi kezelését látjuk el;
   • Folyamatban van a nedves élőhelyek nappali lepkéit és védelmi lehetőségeiket bemutató 20 perces természetfilm készítése.

Tervek:

1. Az elindított országos és lokális programok folytatása;
2. Országos adatbázis létrehozása a hazai nappali lepkék előfordulásáról;
3. A nappali lepkék hazai elterjedését és élőhelyeiket bemutató, természetvédelmi célú könyv előkészítése;
4. "Kárpát-medence nappali lepkéi" című könyv 2. kötetének megjelentetése;

Felhívás

Minden lepkekedvelő és a lepkék védelme érdekében tenni kívánó érdeklődőhöz az alábbi felhívással fordulunk:

2006 évben két könnyen felismerhető, Natura 2000-es, védett nappali lepkefaj hazai elterjedésének viszonyait vizsgáljuk. Ez a két faj az erős emberi hatás alatt álló élőhelyeken is előforduló farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) és nedves élőhelyekhez kötődő nagy tűzlepke (Lycaena dispar). Mindkét fajról adatokat gyűjtünk annak céljából, hogy pontos elterjedési térképekkel rendelkezzünk a hazai populációk előfordulásáról, amely a védelmi munkák, beavatkozások tervezését és végrehajtását segíti elő.

A program végén elkészítjük a hazai elterjedési térképét a két fajnak és a lepkés honlapon is bemutatjuk. Az alább letölthető adatlapon lehet az adatokat beküldeni és részletes információt kérni a programról az alábbi címen:

Ilonczai Zoltán 3301 Eger, Pf. 116.;
Mobil: 30/349-5698
E-mail: maculinea@freemail.hu

Adatlap lepke-faunisztikai adatok közléséhez
 

Kedves (lepkebarát) Tagtársak!

Újra itt a várva-várt napsütéses, virágillatú, madárdalos; szívet-lelket melengető tavasz! Megérezték ezt azok a lepkék is, melyek faodvakban, pincékben, padlásokon egész télen át dermedten várták a kikeletet. A melegebb idő beköszöntével most már erdőszéleken, réteken, kertekben láthatjuk többek között a nappali pávaszemet, c-betűs lepkét, gyászlepkét, rókalepkéket.

A Madártávlat 2005/3. számában olvashattunk a "SZÖGLENC" programról (ezeket az imágó alakban áttelelő nappali lepkéket régen "szöglenceknek" hívták, innen ered a program neve). A program célja, hogy a segítségetekkel jobban megismerjük őket, dokumentáljuk elterjedésüket, egyedsűrűségüket, viselkedésüket. Ezáltal sikeresebben óvhatjuk és segíthetjük őket, hogy az ember által egyre intenzívebben használt tájban megtalálhassák életterüket.

Arra kérjük a Kedves Tagtársakat, ha az év bármely szakában valahol látjátok a programban szereplő lepkék valamelyikét, küldjetek be egy számítógéppel kitöltött adatlapot az alábbi e-mail címre: balint@zoo.zoo.nhmus.hu (Dr. Bálint Zsolt)

Segítő közreműködéseteket előre is köszönjük!

Üdvözlettel:
Korompai Tamás (MME Nappali Lepke és Szitakötő Védelmi Szakosztály)

Szöglenc határozó segédlet
Szöglenc adatlap

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Az MME tagságán és az együttműködő szervezeteken keresztül biztosítani kívánja, hogy Magyarországon a gyöngybagoly állománya a kedvező időjárású években 1000 párra emelkedjen. Egy ilyen nagyságú állomány a kemény telek után is képes regenerálódni.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Mivel a gyöngybagoly hazai fészkelőállományának nagyobb része egyházi épületekben fészkel, el kell érni, hogy az egyházi vezetők körlevélben hívják fel a figyelmet a faj jelenlétére és védelmével kapcsolatos teendőkre. A természetvédelmi célból elrendelt korlátozások ellentételezéseként be kell építeni a fizethető kompenzáció rendszerébe a gyöngybagoly fészkelőhelyeinek megőrzése érdekében szükséges intézkedésekből adódó költségtérítés lehetőségét. A faj jelenlegi fokozottan védett státuszát a jövőben is fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem - költőhelyek védelme és bővítése
Első lépésként az ismert, biztonságos költőhelyek fenntartásáról kell gondoskodni. Ezek a fészkelőhelyek a templomokban és a kápolnákban lévő évtizedes gyöngybagolytanyák. Elsőrendű szempont, hogy az épületek zárhatósága folytán az illetéktelenektől védettek, de ellenőrizhetők legyenek. Időszakos emberi zavarások (az épület renoválása, karbantartása, javítási munkálatok) esetén az egyedi védelemről kell gondoskodni. A legjelentősebb konkurenssel, a nyesttel szemben - amely Magyarországon a városi viszonyok között általánosan elterjedt - a költőhely védettségét felmászás elleni védő palástokkal és a nyestek közlekedési útvonalainak egyéb módon történő megszakításával (például a tetőre hajló faágak eltávolításával) kell biztosítani.

A költőhelyek bővítésére a lezárt templomépületekben jól bevált módszer a költőládák kihelyezése. Költőládák kihelyezésével az állattartó telepeken, faluszéli háborítatlan épületekben is kísérletezni kell, különösen ott, ahol a település mérete miatt a templom messze esik a táplálkozóterülettől. Az eddigi tapasztalatok alapján javasolt költőládaméret a 100 x 50 x 50 cm. Kisebb alapterületű költőládában nem biztosított egy nagyobb fészekalj felnevelődése. Az ellenőrzések megkönnyítése érdekében a költőládát célszerű egy belső térbe nyíló ellenőrzőajtóval és egy belülről szabályozható kijáratot záró "ajtóval" is felszerelni. A láda felhelyezésekor keleti vagy délkeleti tájolás javasolható. Nem szerencsés az uralkodó széliránnyal szembe elhelyezni a bejárati nyílást. Ha ez elkerülhetetlen, akkor az ajtóval szemben egy szélfogó válaszfalat is be kell építeni a költőládába. A költésre szolgáló láda mellé ajánlatos egy kisebb, 30 x 30 cm alapterületű, 30 cm magas pihenőládát is felhelyezni, amelyben a költésből kiszoruló hím madár napközben biztonsággal megbújhat. A költőládát a 3-4. költés után a téli hónapok előtt ki kell tisztítani. A vastag nemezként összeálló, felgyülemlett köpetekből, el nem fogyasztott zsákmányállatok és az esetlegesen elhullott fiókák maradványaiból álló hulladékot el kell távolítani, hogy azok a következő szezonban a költést ne zavarják. A frissen kihelyezett költőláda aljára faforgácsot kell rakni 8-10 cm vastagságban. Tolnában a hat éven belül kihelyezett 15 fészkelőláda mindegyikét elfoglalták a gyöngybaglyok. 1989-ben a Tolna megyei templomokban megtelepedett állomány harmadrésze már költőládában fészkelt. Baranya megyében tíz év alatt 75 kirakott költőláda 44 százalékát foglalták el. Mivel állományunk legnagyobb része egyházi épületekben költ, a hazai történelmi egyházak képviselőivel országos és helyi szinten fel kell venni a kapcsolatot és képviselőikkel meg kell ismertetni a gyöngybagoly védelmének célját, biztosítani kell a kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségét. Veszélyeztetett fészekaljak egyedi védelme

Arra kell törekedni, hogy az épületek felújítása során veszélybe került fészekaljakat a munkálatok megkezdésének késleltetésével védjük meg. Ha ez nem lehetséges, akkor sikerrel alkalmazható módszer a fiókáknak a költőhely közelében - 50-60 méteres sugarú körön belül - egy védett helyre kirakott költőládába való áttelepítése. A fiókák hangjelzése alapján a szülők megtalálják őket és folytatják táplálásukat.
Az olyan fiókákat, melyeknek szülei elpusztultak, vagy az olyanokat, amelyeknek költőhelye megsemmisült, esetleg ismeretlen, kideríthetetlen vagy hozzáférhetetlen helyekről származnak, ismert fészekaljakhoz kell adoptálni. Ilyenkor nem kívánatos a fiókák számát hatnál nagyobbra növelni, és ügyelni kell arra, hogy koruk megközelítően azonos legyen a mentett fiókákkal.

Téli pusztulások mérséklése
A téli időszak kritikus napjain mesterséges etetéssel segíthetünk az éhező gyöngybaglyokon. Az ismert nappalozó-, pihenőhelyek közvetlen közelében felül nyitott ládákban élő eleséget (fehér egér, tenyésztett mezei pocok) kínálhatunk, de tartósabb és napi felügyeletet kevésbé igénylő "egérvárat" is építhetünk. A pihenőhelyek közvetlen közelében - lehetőleg fedett, de a gyöngybagoly által könnyen megközelíthető helyen - deszkából készült keretben szabálytalan alakú köveket és ocsút rétegezzünk az ősz folyamán. A kedvező táplálkozási lehetőség összecsalogatja a környék kisrágcsálóit, az "egérvár" a táplálékszegény napokon biztosíthatja a gyöngybaglyok táplálékbázisát. Szérűskertekben, pajtákban a talajra szórt magvakat vékony szalmaréteggel takarva a környék rágcsálóit hosszabb időn keresztül koncentrálhatjuk, ezzel megnövelve a gyöngybaglyok zsákmányszerzésének esélyeit. Fontos a gazdálkodók figyelmének felhívása is a gyöngybaglyok túlélésének biztosítása érdekében. Felhívással fordulunk a mezőgazdasági üzemekhez és az egyéni gazdálkodókhoz, hogy a gyöngybaglyok életben maradása szempontjából kritikus, igen hideg és havas napokon nyissák meg a magtárak, hombárok, terménytárolók és szárítók ablakait, hogy a gyöngybaglyok az épületekbe bejutva sikeresen vadászhassanak az ott élő rágcsálókra és a verebekre.

Fészkelőhely-konkurencia megszüntetése
Az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy a gyöngybaglyok részére kihelyezett fészkelőládát macskabaglyok foglalják el. Az erősebb macskabagoly könnyen kiszorítja az alkalmas fészkelőhelyről a kisebb testű gyöngybaglyot. Mivel ez a jelenség eddig csak kis számban fordult elő, egyelőre nem igényel külön intézkedést. Általánossá válása esetén azonban megoldást kell találni a fészkelőhely-konkurencia megszüntetésére.

Peszticidek hatásvizsgálata
Rövidtávon biztosítani kell, hogy csak olyan növényvédőszerek kerüljenek forgalomba, amelyek az élővilágra nézve nem jelentenek veszélyt. A már forgalomban lévő és "gyanúba keveredett" vegyszerek hatásának ellenőrzését sürgősen el kell végeztetni. A mérgező szerek kivonását mielőbb el kell érni.

Természetvédelmi és agrárpolitika befolyásolása
Mivel a gyöngybagoly a költési időben általában a pihenőhelytől 3-4 km távolságra keresi táplálékát, különösen fontos a még meglévő fészkelőhelyek körzetében lévő táplálkozóterületek védelme. Ezek megőrzése érdekében biztosítani kell, hogy mind az agrártámogatási, mind a természetvédelmi kompenzációs lehetőségek vegyék figyelembe a gyöngybagoly élőhelyigényeit. Biztosítani kell, hogy a fészkelőhelyek körzetében lévő gyepek és évelő szántóföldi kultúrák - lucerna, here stb. - élvezzenek előnyt a kukorica- és a napraforgó-termesztéssel vagy az erdőtelepítéssel szemben. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során az agrártámogatási rendszer, illetve a természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozások miatt szükségessé váló kompenzáció megállapításakor erre különös hangsúlyt kell fordítani.

Áramütés veszélyének csökkentése
A potenciálisan veszélyes távvezetékoszlopok és elosztók felmérésével és szigetelésével az áramütés okozta pusztulások minimális szintre csökkenthetők. Ezért tovább kell folytatni az MME és az áramszolgáltató vállalatok együttműködésében a veszélyes oszlopsorok szigetelését. Egyúttal biztosítani kell, hogy új vezeték építésekor már csak szigetelt oszlopot használjanak.

Kutatás és monitoring
A gyöngybagolykutatást elsősorban a gyakorlati védelmet megalapozó, segítő, a költés sikerességét befolyásolandó tényezők vizsgálatára kell koncentrálni:

• az egész országra kiterjedő folyamatos állományfelmérésre
• a fészkelőhelyek választásának szempontjaira
• a mesterségesen kihelyezett költőládák elfoglalásának arányára a különböző épületek, élőhelyek stb. függvényében
• a pusztulást okozó tényezők vizsgálataira
• táplálkozásökológiájukra, a kisemlősök elterjedésére

Tudatformálás és propaganda

Előadásokkal, rádió- és televízió-műsorokkal, újságokban, folyóiratokban megjelent cikkekkel, plakátokkal (képeslapokkal és füzetekkel, matricákkal stb.) kell biztosítani a magyarországi állomány veszélyeztetettségének és védelmi lehetőségeinek megismertetését. Egyszerű információs anyaggal kell tájékoztatni a gazdálkodókat, épületkezelőket stb. arról, hogy mily módon tudnak részt venni a védelmi tevékenységben. Csak a társadalom széleskörű támogatásával és részvételével biztosítható a természet és azon belül a gyöngybagoly védelme.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Mivel a védelmi munkát végzők is csak évente egy-két alkalommal ellenőrizhetik valamennyi költőhelyet, elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatokat alakítsanak ki a költőhelyül szolgáló épületek tulajdonosaival, kezelőivel. Az alkalomszerűen felvetődő veszélyek ugyanis csak a gyors információátadás segítségével háríthatók el. Ennek megfelelően célszerű az épületekben fészkelő gyöngybaglyokról és más épületlakó védett fajokról azok kezelőit, tulajdonosait értesíteni. Célszerű az épületben fészkelő gyöngybaglyok ellenőrzését végzőket hivatalos megbízással ellátni, ami segítheti a kapcsolatteremtést. Biztosítani kell, hogy a gyöngybagoly védelemben résztvevők munkája koordinált legyen. Az áramszolgáltatókkal meglévő jó kapcsolatot fenn kell tartani, ill. tovább kell fejleszteni. A gyöngybagoly lakta térségekben a helyi lakosság tájékoztatásáról és a védelembe való bevonásáról is gondoskodni kell.

IRODALOM
Bank, L. (1989): Az 1985-86. évi gyöngybagoly (Tyto alba Scop. 1769) felmérés eredményei Baranya megyében.
Aquila, 96-97. p. 113-126.

Bank, L. (1997): Gyöngybagoly telepítési tapasztalatok és eredmények
Madártávlat, IV. évf. 4. p. 5-6.

Hume, R. (1997): Owls of the World
Parkgate Books, Collins & Brown Ltd. pp. 192.

Kalotás, Zs. (1985): Gondjaink és lehetőségeink a gyöngybagolyvédelem évében.
Mad. Táj. jan.-márc., p. 9-12.

Kalotás, Zs. (1987): A gyöngybagoly (Tyto alba) 1985. évi országos állományfelmérésének eredményei.
Mad. Táj. jan.-jún., p 7-11.

Kalotás, Zs. (1987): Adalékok a menyétféle ragadozók fészekalj pusztító tevékenységéhez és károsításaik megelőzéséhez.
Mad. Táj. jan.-jún., p. 13-16.

Kalotás, Zs. (1987): Az 1986-87. évi szokatlanul kemény tél néhány madártani vonatkozásáról.
Mad. Táj. júl.-dec., p. 9-11.

Kalotás, Zs. - Pintér, A. (1985): Gyöngybaglyok (Tyto alba) mesterséges megtelepítése
Mad. Táj. jan.-márc., p. 13-16.

Kalotás, Zs. (1997) Gyöngybagoly (Tyto alba) - in Haraszthy L. : Magyarország madarai
Mezőgazda Kiadó, in print.

Mikkola, H. (1992): Owls of Europe
T & A D Poyser, pp. 397.

Schmidt, E. (1964): Daten zur täglichen Beutemenge der Schleireneulen in Natur- und Kulturgebieten.
Vertebr.Hung., 8. p123-133.

Schmidt, E. (1967): Néhány adat a gyöngybagoly táplálkozásökológiájához.
Aquila, 73-74. p. 109-119.

Schmidt, E. (1973): Die Nahrung der Schleiereule (Tyto alba) in Europa.
Zeitschr. für angew. Zool., 60. p. 43-70.

Shawyer, C.R. (1987): The Barn Owl in British Isles. Its past, present and future.
The Hawk Trust, London. pp. 1-114.

Tucker, G.M. et. al. (1994): Birds in Europe. Their Conservation Status.
BirdLife Conservation Series No. 3. pp. 1-600.

A magyarországi vetésivarjú-állomány az utóbbi évtizedben a túlhajszolt gyérítés eredményeként drasztikusan lecsökkent. 2000-re a varjú állománya már annyira megfogyatkozott, hogy az súlyosan veszélyezteti a kékvércse-populáció fennmaradását is. Napjainkban a kék vércse hazai állományának már csak az egyharmada fészkel telepesen, a többi egyesével, elsősorban dolmányosvarjú- és szarkafészkekben költ. A telepen fészkelő párok költési sikeressége lényegesen nagyobb, mint a telepen kívülieké. A legelő állatállomány hiánya miatt sok helyen veszélybe kerültek a legfontosabb táplálkozóterületek is, mivel az elgyomosodó legelőkön a vércsék nem tudnak megfelelő mennyiségű sáskát zsákmányolni. A fészkelőtelepek közelében a nem szigetelt elektromos tartóoszlopok sok madár pusztulását okozzák. A védelmi terv intézkedéseket fogalmaz meg a kék vércse hazai állományának és különösen kolóniáinak védelme érdekében, amely Magyarországnak kiemelkedő feladata, mivel a faj európai állományának jelentős része nálunk él. A legfontosabb teendők a következők: a vetési varjak telepeinek megőrzése, az elektromos tartóoszlopok szigetelése, az alföldi facsoportok fenntartása és újak telepítése, a telepek közelében lévő legelők megőrzése, mesterséges fészektelepek kialakítása.

ELTERJEDÉS
A kék vércse eurázsiai elterjedésű faj. Magyarországtól nyugatabbra csak alkalmilag költ egy-egy pár. Rendszeres fészkelőállománya Szlovákiában, Ukrajnában, Oroszországban, Romániában, Bulgáriában és az egykori Jugoszláviában van. Ázsiában Nyugat-Szibériáig, illetve a Bajkál-tóig, délen a Kaukázusig terjed költőterülete. Magyarországon az alföldi megyékben a számára megfelelő élőhelyeken kisebb-nagyobb számban mindenütt megtalálható. A Dunántúlon csak szigetszerűen költ. Ritka fészkelőként a Kisalföldön is előfordul.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
2001-ben a hazai fészkelőállományt 600-700 párra becsültük. Mivel az ország egész területére kiterjedő felmérést a múltban nem végeztek, az állomány létszámának változását pontosan nem ismerjük. Az 1950-es években még több 100-200 párból álló kolóniája volt nálunk. Az 1990-es évekre a nagy telepek megszűntek, az állomány mind nagyobb része egyesével, telepeken kívül fészkel. A Hortobágy térségében 1975 és 1995 között több jelentős telepe megszűnt, pl. Meggyes-erdő, Hagymás-lapos, Borzas-erdő stb. és állománya is csökkent. Békés megyében az MME felmérése szerint 1990 és 1995 között a fészkelők száma 550 párról 150 párra csökkent.

VÉDELMI HELYZET
Magyarországon fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. csökkenő számú fajok kategóriájába tartozik. Az IUCN az úgynevezett jelentősen csökkenő számú, sérülékeny fajok csoportjába sorolja.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A kék vércse a sík, füves területek tipikus fészkelő madara. A nagy kiterjedésű legelők körzetében lévő varjútelepek különösen kedvelt fészkelőhelyei. Mivel fészket nem épít, megtelepedését erősen befolyásolja a vetési varjú állományának alakulása. Magyarországon jelenleg sokkal több helyen van számára alkalmas fészkelőterület, mint ahol költ, de a varjútelepek hiánya miatt mégsem tud megtelepedni, másutt pedig az alkalmasnak látszó élőhelyeken lévő varjúkolóniákat sem foglalja el, hanem egyesével fészkel. Rendkívül fontos számára a juhokkal legeltetett rövidfüves legelő, amelyen sáskára tud vadászni.

Költés
A kék vércse azon kevés ragadozómadár-fajok egyike, amelyik telepesen költ. Mint a többi sólyomféle, fészket nem épít, inkább a más madarak által rakott fészkeket foglalja el költésre, azok fiókáinak kirepülése után. Előfordul azonban az is, hogy az előző években épült, gyakran igen rossz állapotú fészekben költ. Ez főleg azokon a területeken jellemző, ahol a párok egyesével fészkelnek és nincs elegendő költésre alkalmas fészek számukra, melyből válogatni tudnának. Az elfoglalt fészket nem béleli, illetve nem tatarozza. Ha a kék vércsék nincsenek elég nagy számban, akkor nem tudják megvédeni fészkeiket a héja és a varjak támadásaitól, ezért inkább elhagyják a telepet. A varjak a kék vércsék költésének kezdetén - május végén, június elején - gyakran jelentősen károsítják azok fészekaljait. Hazai költőterületén szinte mindenütt találkozunk telepen kívüli, egyesével fészkelő, úgynevezett szoliter párokkal. Ez a fészkelési mód előfordul azokon a területeken is, ahol vannak telepek. Az így költő párok dolmányosvarjú- és szarkafészkekben, esetenként örvösgalamb-fészkekben, ritkán öreg fák nagyobb üregeiben - kikorhadásaiban - is megtelepszenek, míg a telepesen költők kizárólag a vetésivarjú-kolóniákat használják. Fészekalja 2-5 tojásból áll, a fészkek döntő többségében azonban 3-4 tojás található. A hazánkban végzett vizsgálatok szerint a tojások szinte mindegyikéből kikelnek a fiókák, azok felnevelkedésének, illetve kirepülésének esélye azonban lényegesen nagyobb a telepeken, mint a szoliter pároknál. A telepesen költő párok fészkeiből átlagosan 3 fióka repül ki, míg a szoliter pároknál ez eggyel kevesebb. A kirepült fiókák már a következő évben elérik ivarérettségüket, annak ellenére, hogy a szárny- és faroktollaik még fiatalkoriak, azaz tollazatuk még nem azonos színezető az öreg madarakéval.

Táplálkozás
A kék vércse tápláléka elsősorban rovarokból (sáskákból, szöcskékből) áll, szívesen zsákmányol azonban más rovarfajokat is, főleg azokat, amelyek a telep környékén nagyobb számban fordulnak elő. Agrárterületek közelében a mezei pocok a fő tápláléka. Gyakran fog gyíkokat is. Ahol fészkelőhelye közelében az ásóbéka előfordul, ott azt is rendszeresen zsákmányolja.

Vonulás
A kék vércse a telet Afrikában tölti. A Magyarországon fészkelő kék vércsék a mediterrán régiót a Földközi-tenger keleti felében, Görögországon keresztül szelik át, egyes példányok azonban Olaszországon és Máltán keresztül vonulnak. A telet Afrika középső és déli területein töltik. Magyar gyűrűs példányokat Olaszországból, Máltáról, Görögországból, Törökországból és Dél-Afrikából jelentettek vissza. A vonulás megkezdődése előtt sokszor nagyobb tömegben gyülekeznek egy-egy megfelelő helyen. Ilyenkor akár ezer madár is látható együtt, amelyek mindig ugyanazon a helyen éjszakáznak.

Gyakran előfordul, hogy főleg a fiatal madarak dél felé vonulásuk előtt észak felé indulnak és a lengyel, a német, majd az atlanti tengerpartot követve indulnak dél felé. Valószínűleg egy ilyen hazánkban gyűrűzött példány került kézre Gdanskban, Lengyelországban.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Varjútelepek megszűnése
Az 1990-es években Magyarországon a kékvércse-állomány fennmaradását leginkább a vetési varjak létszámának és telepeinek drasztikus csökkenése veszélyezteti. A varjúkolóniák megszűnésével megfogyatkozott a fészkelőhelyek száma. A szoliter fészkelési módot választó párok költési sikeressége a gyakori megsemmisülés miatt lényegesen alacsonyabb, mint a telepesen költő pároké. Az ország legtöbb térségében a szarka- és a dolmányosvarjú-állomány olyan alacsony, hogy azok nem biztosítanak elegendő fészket a vörös és a kék vércséknek. Másutt - elsősorban a túzokos területeken - viszont indokolt e fajok állományát folyamatosan alacsony szinten tartani. A vetési varjú fiókáinak megszerzése érdekében egyes térségekben még a "fészkes" fákat is kivágják, amelyeken gyakran több pár kék vércse is költ, így azok fészekaljai is elpusztulnak.

Táplálkozó- és fészkelőterületek megszűnése
A kék vércsék telepei leggyakrabban a legelőkkel körülvett erdőfoltokban találhatók. Ilyen helyeken fő táplálékuk az egyenesszárnyúak, elsősorban a sáskák, amelyeket néhány száz méteren belül zsákmányolnak. Messzebbre csak nagyobb testű állatokért (mezei pocokért, ásóbékáért) járnak el. Az 1990-ben kezdődött rendszerváltást követően - főleg a magánkézbe került kisebb legelőterületek esetében - gyakorivá vált a legelők feltörése, amely különösen a fészektelepek közvetlen közelében veszélyezteti súlyosan a kék vércsék fennmaradását. Újabb keletű probléma az, hogy a táplálkozóterület megszűnik a legelők felhagyása miatt. Ha ugyanis a legeltetés elmarad megindul a természetes úton történő bokrosodás. Ennek első jele a magasabb szárú növényzet megjelenése, ami már kizárja a talajon mozgó sáskák eredményes zsákmányolásának lehetőségét, ez pedig a madarakat elköltözésre készteti. Egyes helyeken potenciális veszélyforrás lehet a túllegeltetés is. Ha a kívánatosnál több állat legel, azok tövig rágják a legelőt, s ekkor a sáskák életfeltételei romlanak, egyedszámuk csökken, és így nem biztosítanak megfelelő mennyiségű táplálékot. A kék vércsék számára azok az ideális legelők, ahol a sáskák igen nagy egyedszámban vannak jelen. A pusztai élőhelyeken a fák, fasorok illegális kitermelésével még a szoliter fészkelés lehetőségei is megszűnnek.

Áramütés
A Magyarországon használt 20 kV-os szabad légvezetékek tartóoszlopai olyan kiképzésűek, hogy az arra felszálló madarakat igen gyakran éri áramütés. Különösen azok a kék vércsék veszélyeztetettek, amelyek fészkelőtelepe közelében ilyen vezeték húzódik, hiszen a madarak gyakran üldögélnek ezeken a vezetékeken.

Ragadozók kártétele
Gyakran előfordul, hogy a frissen kirepült, de még bizonytalan mozgású fiókákat egy-egy (főleg fiatal) héja zsákmányul ejti. Sajnos az ilyen példányok könnyen rászoknak a telepre és akkor jelentős veszteséget okoznak.

Lelövés
Az 1990-es évekből kevés információnk van a kék vércsék magyarországi lelövéséről. 1983-ban azonban egy preparált állatokat külföldre értékesítő illegális társaságnál lefoglalt madarak nagyobb része kék vércse volt. Mivel a faj tőlünk nyugatabbra gyakorlatilag nem fordul elő, számolni kell a preparátumgyűjtők által okozott veszélyeztetéssel. A céltudatos lelövésnél sokkal nagyobb veszélyt jelent a vetésivarjú-telepeken az, ha ágon ülő varjúfiókákra sörétes puskával "vadásznak", ami szinte mindig néhány kék vércse pusztulásával jár. A legnagyobb veszélyt azonban a költési időben végzett "dúvadgyérítés" jelenti, amikor a szarka-, dolmányos varjú fészekből hirtelen kirepülő kék vércsét reflexszerűen lelövik. Ennek a veszélynek különösen a sötétszürke színezető hímek vannak kitéve. A mediterrán régión keresztülvonuló kék vércsékből meglehetősen sokat lelőnek, elsősorban Olaszországban és Máltán.

Mérgezés
Fő táplálkozóterületén - a füves pusztákon - a vegyszerektől történő pusztulásnak, vagy mérgeződésnek kicsi a valószínűsége. A mezőgazdasági területeken vadászók azonban potenciálisan veszélyeztetettek.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja az, hogy a további fogyatkozását megállítsa, illetve mielőbb visszaállítsa a 2000 pár körüli állományt. A meglévő kolóniák hosszú távú fenntartása, illetve a közelmúltban megszűntek életre keltése fontos feladat.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A kék vércsék védett területeken kívül található nagyobb fészkelőtelepeit és az azokat körülvevő gyepeket, mint táplálkozóterületeket védetté kell nyilvánítani. Meg kell tiltani a vetési varjú telepek feldúlását, illetve azok körzetében a mérgezést és a fegyverrel történő "gyérítést". A vetési varjút és a még meglévő telepeit ismételten védetté kell nyilvánítani. A természetvédelmi törvényben meghatározott természeti területek kijelölésekor a kékvércse-telepek közelében található gyepterületekre különös figyelmet kell fordítani. A kék vércse fokozottan védett státuszát hosszú távon fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
Az egyébként fészkelésre alkalmas, de "varjúmentes" területeken műfészkek, nagy nyílású oduk kihelyezésével mesterséges megtelepedési lehetőséget kell kínálni a kék vércsék számára. A Csongrád megyében fészkelő 80-100 pár közel fele mesterségesen kihelyezett fészkelőládában vagy nyitott odúban költ. A kisebb kolóniákat műfészkek-kihelyezéssel kell növelni. A veszélyeztetett nagyobb telepek környékén őrzést kell szervezni. A kék vércsék által lakott térségben, illetve a vonulás előtti gyülekezőhelyeik környékén gondoskodni kell a 20 kV-os szabad légvezetékek tartóoszlopainak szigeteléséről. Azokat a magántulajdonba került erdőket, facsoportokat, amelyekben vetésivarjú-, illetve kékvércsetelep van, és az azokat körülvevő gyepeket - ha a védelem megkívánja - MME tulajdonba kell venni. Ilyen módon gondoskodni lehet azok hosszú távú fennmaradásáról. 1999-től egy kékvércsetelep van az MME tulajdonában. A kék vércsék fennmaradása csak akkor lehetséges, ha fészkelőhelyén megfelelő számú legelő állat biztosítja a táj hagyományos arculatát és a legeltetéshez kötődő nagyszámú rovart. El kell érni, hogy a Környezetileg Érzékeny Területek hálózatának kialakítása során a kék vércsék élőhelyeit figyelembe vegyék. Szorgalmazni kell a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program mielőbbi bevezetését.

Kutatás és monitoring
Fel kell deríteni az ország valamennyi kékvércse-kolóniáját, és folyamatosan nyomon kell követni az állomány nagyságának alakulását. A védelem megalapozása érdekében folyamatosan gondoskodni kell a vetési varjú állományának felméréséről is. Tovább kell folytatni a kék vércse költésbiológiájának védelmi célú kutatását. Vizsgálni kell a legeltetés módjának és az egyes területek eltartóképességének összefüggéseit. Ki kell dolgozni a költés eredményességét negatívan befolyásoló tényezők elhárításának módját. Vizsgálni kell a fészkelőhely-választás ökológiai viszonyait, mivel várható, hogy a vetési varjú állományának további fogyatkozása miatt egyre több helyen kell műfészkekből fészkelőtelepet létesíteni. Ezek helyének megfelelő kijelölése csak a fészkelőhely-választás körülményeinek ismeretében lehetséges. Meg kell vizsgálni, hogy a kék vércsék számára alkalmas fészkelőodúk kihelyezésével javítható-e az egyes telepek stabilitása, illetve csökkenthető-e a ragadozók kártétele. Ki kell dolgozni, hogyan lehet a héják károsítását elkerülni.

Tudatformálás és propaganda
Széleskörű propagandát kell kifejteni a varjútelepek megőrzése érdekében. Egyes helyeken konfliktus alakulhat ki a gazdálkodók és a vetési varjak között. Ezeken a helyeken fel kell hívni a gazdálkodók figyelmét arra, hogy a helyes agrotechnikai eljárás megválasztásával a varjak esetleges kártétele kiküszöbölhető. Ha erre nincs lehetőség, akkor anyagi kompenzációval kell biztosítani a varjútelep fennmaradását. A kékvércsetelepek térségében gondoskodni kell a helyi lakosság, a mezőőrök, a vadászok részletes tájékoztatásáról. A kékvércse-védelem célkitűzéseinek megismertetése érdekében színes ismertetőt kell készíteni és azt az együttműködő partnereknek eljuttatni. Támogatni kell az alföldi erdőfoltok felújítását vagy - lehetőleg honos fafajokkal történő - újratelepítését.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME a kékvércsevédelmi programját a természetvédelmi hatóságokkal szoros együttműködésben kívánja megvalósítani. Védett területek esetében a védelem céljait, és a tervezett intézkedéseket a természetvédelmi kezelővel összhangban kell megvalósítani. Más, nem védett élőhelyeken együttműködést kell kialakítani a hivatásos és a sportvadászokkal. A kékvércse-kolóniák közelében a gazdálkodókkal és a földtulajdonosokkal meg kell ismertetni a védelem céljait, és együttműködést kell kialakítani velük azok megvalósítása érdekében. Egyes esetekben az önkormányzatokkal és a helyi iskolákkal való kapcsolatfelvétel is jelentősen segítheti a védelmet.

IRODALOM:
Haraszthy, L. (1981) : Contributions to the Quality Conditions and hatching Biology of Red-footed Falcons in the Hortobágy .
Aquila, 87. 117-122. p.

Haraszthy, L. (1993) Gyakorlati ragadozómadár védelem.
MME Könyvtára, 5 158. pp.

Haraszthy, L.-Bagyura, J. ( 1993) Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon.
Aquila 100. 105-121 p.

Haraszthy, L. - Bagyura, J.(1993) : Comparison of the nesting habits of the Red-footed Falcon (Falco vespertinus) in Colonies and Solitary Pairs.
Biology and Conservation of Small The Hawk and Owl Trust. London 8o-85. p.

Haraszthy, L.- Rékási, J. - Bagyura, J.(1994):
Food of the Red-footed Falcon (Falco vespertinus) in the Breeding period.
Aquila, 101. 93-110. p.

Horváth, L. (1954) A kék vércse (Falco vespertinus) és a kis őrgébics (Lanius minor) élettörténetének összehasonlító vizsgálata.
Vert. Hung. 5. 69-121. p., + 6. 13-39. p.

Kotymán, L (2001):
A vörös vércse (Falco tinnunculus) és a kék vércse (Falco vespertinus) telepítésének gyakorlata a Vásárhelyi pusztán. Túzok 6/3 120-129 p.

Tóth, I. (1995) A Békés megyei ragadozómadár-állomány helyzete és változása 1990-1995.
MME kiadvány 55. pp.

További információ: http://falcoproject.eu/hu/splash

A védelmi program rámutat a legfontosabb veszélyeztető tényezőkre, amelyek a fészektelepek megsemmisülése, a madarak lelövése és egyéb szándékos pusztítás. Javaslatokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan. Ezek a következők: nagyobb telepek védetté nyilvánítása, partfalak karbantartása, tudatformálás, kutatás, monitoring. A méhészmadárként is emlegetett gyurgyalag védelme érdekében különösen fontos az együttműködés kialakítása a méhészekkel és szervezeteikkel. 
 

ELTERJEDÉS
A gyurgyalag fészkelőterülete a Pireneusi-félszigettől az Urál hegységig, illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsiáin át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és elszigetelten Dél-Afrikában is. Európában egyes párok alkalmanként az összefüggő fészkelőterülettől északabbra is megjelennek. Ilyen költések ismertek Hollandiából, Belgiumból, Dániából és Dél-Angliából.

Magyarországon a középhegységek zárt erdővel borított részeinek kivételével bárhol megtelepedhet. Kedveli a meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat. Néhány évtizeddel ezelőtt elsősorban a nagyobb folyók partfalaiban költött. Ugyanebben az időszakban csak néhány nagyobb telepe volt ismert. Az utóbbi két évtizedben az igazán nagy - 50 pár feletti - telepei ritkává váltak, viszont fészkelésre alkalmas partfalak esetén egy-két pár megtelepedésére bárhol számíthatunk. Újabban a lakott területeken is megtelepedett néhány pár meszesgödrök vagy pincének kiásott mélyedések falában, enyhe leejtésű pusztagyepeken, útpadkában, stb. helyeken.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A gyurgyalag teljes állományának hozzávetőlegesen a fele Európában költ, míg a többi Észak-Afrikában és Ázsiában oszlik meg. A gyurgyalag magyarországi állománya a 60-as években bekövetkezett állománycsökkenés után az ország legtöbb területén kismértékben emelkedett.

VÉDELMI HELYZET
A gyurgyalag Magyarországon 1982 óta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A Vörös Könyvben mint aktuálisan veszélyeztetett faj szerepel. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Listában - mint biztos állományú faj - nem szerepel.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Jellegzetes fészkelőhelyei a nyílt területeken található löszfalak. 50 vagy annál több párból álló költőtelepek, amelyek az 1998-99. évi felmérés szerint az összes felmért telep 1-3%-át alkotják, és ahol a felmért fészkelő párok 10 százaléka költ, az alábbi területeken találhatók: Zalai-dombság, Külső-Somogy, Gerecse, Velencei-hegység, Mezőföld, Gödöllői-dombság, Tápióvidék, Bükkalja, Taktaköz, Körös-vidék. A fészkelőhelyek gyakran távol vannak a víztől. Régebben jellegzetes költőhelyei voltak a folyók magas partfalai, elsősorban a Duna, a Tisza, a Szamos és a Hernád mentén. Manapság az állomány nagy része (30-60%, de az arány évente jelentősen változhat) működő vagy bezárt homokbányákban költ. Ezek ma a legjellemzőbb fészkelőhelyei. Sokszor megtelepszik vonalas létesítmények (utak, vasutak, csatornák) és kisebb anyagnyerő helyek kis partfalaiban is. Ezeken a helyeken többnyire néhány pár fészkel csak, de ritkán akár 50 páros telepek is kialakulhatnak. A lakott területek építkezési gödreiben alkalmilag szintén megtelepszik néhány pár, illetve pusztagyepekben, útpadkában is költhet. 1998-99-ben a költőhelyek 90%-án egy-egy helyen kevesebb, mint 20 pár költött.

Költés
A gyurgyalag partfalba fúrt üregben fészkel, de ritkán előfordul, hogy rövidfüves területen a földbe vájt lyukat foglalja el. A költőüreg egy 100-200 cm hosszú folyosó végén található kiszélesedés. A fészekalj 6-7 tojásból áll. Tojásait 1-5 naponként rakja le, kotlását már a fészekalj teljessé válása előtt megkezdi, ezért a fiókák eltérő fejlettségűek és ennek megfelelően nem egyszerre repülnek ki. A kotlási idő 20-22 nap, míg a fiókák kb. 30 nap alatt érik el röpképességüket. A kotlásban és a fiókák táplálásában mindkét szülő részt vesz.

Táplálkozás
A gyurgyalag elsősorban repülő rovarokkal táplálkozik. Ezekre száraz ágon, villanydróton vagy egyéb kiemelkedő helyen ülve les, majd a kiszemelt zsákmány után veti magát, és azt reptében fogja el. Leggyakrabban hártyásszárnyúakat (darázs, méh), egyenesszárnyúakat, szitakötőket, kétszárnyúakat (bögöly, légy), futó-, kőris- és fináncbogarakat, poloskákat, lepkéket zsákmányol. Házi méhet leginkább hosszan tartó esős időszakokban fogyasztanak. Költési időben a telep közelében, 1-2 km-es távolságon belül szerzi táplálékát. Ha a telep közelében méhes található, akkor gyakoribbá válik táplálékában a házi méh. A gyülekező, vonuló csapatok bárhol táplálkozhatnak.

Vonulás
A gyurgyalag az egyik legkésőbb visszaérkező madarunk, amely csak május első harmadában érkezik meg téli szállásáról. Ősszel korán, már augusztus második felében megkezdi elvonulását. Előtte gyakran nagy - több százas - csapatokba verődik. A vonulók folyamatosan hallatják jellegzetes hangjukat, és így tartják egymással a kapcsolatot. Néha nagy magasságban, máskor a felszín közelében repülnek. A telet Kelet- és Dél-Afrikában, többnyire az Egyenlítőtől délre eső területeken, illetve a Kongó-medencében töltik.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Költés megakadályozása
A költőhelyek zavarása (pl. kempingezés, lövészet, bányászat stb.) megakadályozhatja a madarak megtelepedését a fészkelésre alkalmas helyeken.

Fészkelőhely és a fészektelep megsemmisítése
Annak ellenére, hogy a gyurgyalag fokozottan védett madár, fészektelepeit vagy egyes fészkeit gyakran barbár módon szándékosan megsemmisítik. Ennek leggyakoribb módja a bejárati nyílások eltömése, gyakran akkor, amikor a szülő madarak is bent vannak. Az eltömést legtöbbször ronggyal végzik, de előfordul, hogy szájával a lyuk felé nyíló üveget helyeznek a bejáratba, vagy hosszabb karót dugnak az alagútba. Ilyen esetekben a fiókák mindig, esetenként pedig a szülők is elpusztulnak. Olyan eset is előfordul, amikor a bejárati nyílásba éjszaka meggyújtott kénrudat tesznek, aminek füstje szintén elpusztítja a madarakat. Megesik, hogy szándékosan tönkreteszik a fészkes partfalat. Utóbbi azonban többnyire nem a gyurgyalag ellen irányuló szándékos pusztítás miatt következik be, hanem hanyagságból, nemtörődömségből. Előfordul ugyanis, hogy a homokbányákban azért semmisülnek meg fészkek, mert anyagnyerési céllal lefejtik a falat. Ezt azonban szinte minden esetben tehetnék néhány méterrel távolabb, és ez nem járna a fészkek pusztulásával. Mind gyakrabban fordul elő, hogy a fészkelőhelyül szolgáló homokbányát kommunális hulladékkal vagy hígtrágyával töltik fel, és ezzel megsemmisítik a fészkelőhelyet.

Partfalak benövényesedése
Az alacsony, kis kiterjedésű és kevésbé meredek partfalakat néhány év alatt benövi a növényzet, illetve a partfal előtt felnőnek a cserjék, melyek akadályozzák a madarak szabad mozgását. Súlyos veszélyt jelent számára, ha az ilyen partfalakba a ragadozók, pl. róka is megtelepszenek.

Bányarekultiváció
A rekultivációt jogszabályok írják elő. Ennek végrehajtása során a függőleges partfalakat rézsűsre alakítják és ezáltal azok fészkelésre alkalmatlanná válnak.

Lelövés
A gyurgyalag az egyik legszínpompásabb madarunk, ezért gyakran lelövik, hogy zugreparátorokkal kitömessék és falra akasztott "díszként" használják. Sajnos az is előfordul, hogy a méhészek a kaptárak környékén ejtik el. A hatósági eljárások során felderített zugpreparatóriumokban az egyik leggyakrabban előkerülő madárfaj. Sajnos az utóbbi években ismételten egyre többször fordult elő, hogy olasz vendégvadászok zsákmányából gyurgyalagok is előkerültek. Ez nagyságrendje miatt úgy tűnik nagyobb veszély, mint a preparáltatás céljára történő elejtés.

Mérgezés
Mivel a gyurgyalagok elsősorban repülő rovarokkal táplálkoznak, amelyek szervezetében magas lehet a mezőgazdaságban használt növényvédőszerek koncentrációja, ezért a közvetett mérgezés lehetőségét nem lehet kizárni. Különösen veszélyesek lehetnek az ún. kontakt hatású rovarölőszerekkel történő permetezések

Gázolás
A gyülekezőhelyek környékén a vadászgató madarak gyakran az autók elé kerülnek. Ilyen helyeken átmeneti sebességkorlátozással lehet csökkenteni a veszélyt.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja, hogy az állomány a jelenlegi szinten stabilizálódjon, illetve a nagyobb telepek is fennmaradjanak.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Nagyobb telepeit az illetékes önkormányzatokkal védetté kell nyilváníttatni. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy a bányarekultivációt előíró jogszabály módosításával lehetővé váljon a megfelelő - 20-30 méter hosszú, 2-3 méter magas - partfal meghagyása, amely alkalmas fészkelőhelyet kínál. Szabályozni kell a méhészetek telepítését, úgy, hogy a gyurgyalaggal kialakuló esetleges ütközést előre ki lehessen küszöbölni. A gyurgyalag hazánkban 1982 óta fokozottan védett madár. Ezt a státuszt a fajra irányuló közvetlen emberi zaklatás, pusztítás megakadályozása érdekében fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
 

• Biztosítani kell, hogy a nagyobb telepek hosszú távon fennmaradjanak. Ennek érdekében azok tulajdonosaival, kezelőivel napi munkakapcsolatot kell kialakítani, és tájékoztatni kell őket a védelem céljáról és lehetséges módjairól.
• Fontos feladat a partfalak folyamatos karbantartása, esetlegesen a fal elé nőtt bokrok és egyéb növényzet visszavágása vagy eltávolítása.
• Ahol nagyobb telep alakult ki és más módon nem valósítható meg a védelem, ott törekedni kell a saját tulajdonba vételre. 1999-től két gyurgyalagtelep van az MME tulajdonában.
• Szükség esetén kezdeményezni kell a telep önkormányzat által történő védetté nyilvánítását.
• A természetvédelmi hatósággal együttműködve fel kell lépni a gyurgyalag lelövése, vagy fészektelepeinek pusztítása ellen.
• Bármely okból történő lelövést meg kell akadályozni, és ezzel segíteni az állomány fennmaradását.
• Az építkezések során keletkező partfalakba beköltöző gyurgyalagpárok védelme megkívánja a tulajdonosokkal való közvetlen kapcsolatfelvételt.
• Az ilyen esetek megoldását segíti egy jól illusztrált információs anyag, melyet kellő példányszámban, aktualizálva újból ki kell adni.
• Fel kell térképezni a legjelentősebb vonulás előtti gyülekezőhelyeket, és ezek, valamint a nagyobb telepek közelében el kell érni, hogy oda vándorméhészek ne települjenek.
• Biztosítani kell, hogy a meglévő löszfalak, löszkopárok fennmaradjanak. Azok esetleges erdősítését más természeti értékek védelme érdekében is kerülni kell.
• Olyan területeken, ahol nincs számukra alkalmas fészkelőhely, mesterségesen kell "partfalakat" létesíteni, amelyek egyúttal a partifecskék megtelepedését is lehetővé teszik.

Fészkelőhely kialakítás
Az ország egyes régióiban kevés alkalmas fészkelőhely található, ugyanakkor a gyurgyalagok számára a mesterségesen kialakított, illetve a természetes partfalak egyformán megfelelnek. A mesterséges partfalakat lehetőleg önkormányzati, nemzeti parki vagy MME tulajdonban lévő területen kell kialakítani. Az eddigi tapasztalatok szerint elegendő, ha 20-30 méter hosszú és 2-3 méter magas partfalat létesítünk. Minden évben, legkésőbb április második felében a falat fel kell újítani, így elkerülhető, hogy abba nagy számban mezei verebek költözzenek be. Ezek ugyanis gyakran a társfészkelő partifecskék tojásait vagy fiókáit kilakoltatják. A partfal felújítása során el kell távolítani a beszállást zavaró gyökereket, növényeket és 5-10 cm vastagságban le kell fejteni a homokot. Az így kialakult friss felület vonzza a madarakat, az elöregedett, omladozó partfalat viszont előbb-utóbb elhagyják. Előfordul az is, hogy a partfal aljába róka vagy borz költözik, és az általuk vájt nagyobb lyuk, illetve járat miatt az egész fal leomlik. A rókát és a borzot ezért a vadászatra jogosult szervvel együttműködve a telepektől távol kell tartani.

Kutatás és monitoring
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ún. Ritka és telepesen fészkelő madarak monitoring programja keretében folyamatosan fel kell mérni a telepeket. Első lépésben egységes szempontok alapján megyénként el kell készíteni a gyurgyalag-katasztert. 1997 óta az ország területének közel felére készült a katasztert megalapozó felmérés, amit ki kell terjeszteni az ország más területeire is. A felmérés során alkalmazott adatlapon rögzíteni kell a költést befolyásoló tényezőket is. Az így összegyűjtött adatok alapján megkezdhető az állomány mintaterületen történő monitorozása. Ki kell dolgozni a gyurgyalagkárok megelőzésének, a méhesek környékén alkalmazható riasztási eljárások hatékony módját. Vizsgálni kell a vegyszeres növényvédelem gyurgyalagokra gyakorolt hatását

Tudatformálás és propaganda
A gyurgyalagok pusztulása legnagyobb részben szándékosságra vezethető vissza. Ez egyfelől nyerészkedési szándékkal történt lelövés - pl. preparátum céljára -, nagyobb részük azonban a gyurgyalag háziméh fogyasztása miatt kialakult ellenszenvből táplálkozik. Természetesen megtörténhet, hogy - különösen hideg és csapadékos időben - a gyurgyalagok házi méhet is zsákmányolnak, de a kaptárak megfelelő távolságban való elhelyezése (minimum 500 -1000m) a költőteleptől ezt nagymértékben csökkenti. Előfordult azonban olyan eset is, hogy a telep közvetlen közelébe kaptárakat telepítettek, ilyen esetben aligha zárható ki a méhek zsákmányolása. Ez azonban nem indokolja az állatok pusztítását, hiszen ezzel a logikával környezetünk legtöbb élőlényét kiirthatnánk. Annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzet változzon, széleskörű propaganda tevékenységet, szükség szerint akár kampányt is lehet vagy kell indítani a gyurgyalag védelme érdekében. A méhészek részére speciális információs anyagot kell kiadni. Minden lehetőséget (nyomtatott sajtó, TV, rádió) igénybe kell venni a gyurgyalaggal kapcsolatos reális információk széleskörű terjesztésére.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
A gyurgyalagtelepek megőrzése érdekében a legtöbbet az anyagnyerő helyek tulajdonosai, kezelői és a Vízügyi Igazgatóságok Szakaszmérnökségei illetve a Bányakapitányságok tehetik azzal, hogy működési területükön biztosítják a telepek hosszú távú fennmaradását. Fontos a nemzeti park igazgatóságokkal való együttműködés is, különösen a nem védett területek esetében, ahol szakhatóságként járnak el. A felsoroltakkal történő együttműködés az alapja az MME gyurgyalagvédelmi tevékenységének. Rendkívül fontos a vélt vagy valós ellenérdekeltségben lévő méhészekkel és területi szerveikkel való együttműködés is. Itt elsősorban a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt. El kell érni, hogy a méhésztársadalom maga rekessze ki azokat, akik sem az együttműködésre, sem a vonatkozó törvények betartására nem hajlandók. Az együttműködő személyek és szervezetek részére biztosítani kell a pozitív megkülönböztetés lehetőségét, pl. kompenzációval, piacra jutás elősegítésével, illetve egyéb módon is. Fontos feladat a vadőrőrök, mezőőrök és polgári természetvédelmi őrök bevonása a gyakorlati védelmi feladatok megvalósításába. Az MME tulajdonában lévő vagy a jövőben megvásárolandó telepeken biztosítani kell a bemutatás lehetőségét, mind a faj iránt érdeklődő széles közvélemény, mind a környékbeli iskolák számára azzal a céllal, hogy a megismerés járuljon hozzá a védelemhez is.

IRODALOM:
Fintha, I. (1968): Beobachtungen über den Bienenfresser (Merops apiaster), seine Brutverhaeltnisse, seine Nahrung an der Szamos.
Aquila 75. 93-109. p.

Gyovai, F. (1993) Egy dél-alföldi gyurgyalag (Merops apiaster) populáció kor-struktúrája, költés és táplálkozás vizsgálata. Ornis Hungarica Vol. 3 No. 1 23-32. p.

Gyurácz, J.- Szanyi, K. (1994) A Vas megyében költő gyurgyalag - (Merops apiaster) állomány eloszlása és egyedszáma. Aquila 101 123-132. p.

Gyurácz, J. - Nagy, K. (2001) Assessment of the Bee-eater (Merops apiaster) nesting population and its protection status in Hungary, 1997-2000. Bird Numbers. 15. International Conference of the EBCC. Nyíregyháza. 26-31 March 2001. Abstracts 99. p.

Szijj, J. (1955) A gyurgyalag 1949. Évi fészkelőtelepei hazánkban.
Aquila 59-62 185-190. p.

Tapfer, D. (1957) Über der Verbreitung und Brutbiologie des Bienenfressers in Ungarn.
Falke 4. 3-5 p.

A túzokról

A túzok (Otis tarda) Európa legnagyobb testű röpképes madara. Egykor egész Eurázsiában elterjedt faj volt, ám a pusztai élőhelyek átalakulása és beszűkülése következtében Európa nagy részéről a XX. század közepére kipusztult. Napjainkban jelentős állományai csupán az orosz síkságon, Ibériai-félszigeten és a Kárpát-medencében találhatóak. A kárpát-medencei populáció nagy része – mintegy 1400-1500 példány – Magyarországon él; a hazai állomány jelenleg stabil.
A túzokról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Aktuális túzokvédelmi munkáink

Az MME túzokvédelmi munkájának a gerincét ma a túzokbarát gyep- és szántóföldi gazdálkodás szakmai megalapozása és elterjesztése jelenti, ami több szakterület összefogását igényli. Együtt dolgozunk természetvédelmi, mező-, és vadgazdálkodási szakemberekkel. A gazdálkodók egyedi döntései nagymértékben határozzák meg túzok, és számos egyéb, agrárterületekhez kötődő madárfaj jövőjét. Ezért:

• Képzési anyagokat fejlesztünk, elméleti és gyakorlati szakképzéseket tartunk a gazdákkal rendszeres kapcsolatban lévő szaktanácsadók részére
• ​A gazdálkodói döntések hétterének feltárásához terepi kutatásokat végzünk (interjúzunk, kérdőívezünk, személyes beszélgetéseket folytatunk) társadalomkutatók bevonásával, hogy célzott javaslatokat tehessünk természetkímélőbb gazdálkodási módok kialakítására.
• Elemezzük és lépést tartunk az agrotechnológiai fejlesztésekkel annak érdekében, hogy a gyors fejlődésre a természetvédelem is releváns válaszokat tudjon adni.
• Természetvédelmi kutatásokat és monitoring akciókat végzünk: vizsgáljuk az  agrár-területeken végzett beavatkozások hatását az egyéb madárközösségeire; jeladókkal felszerelt túzokegyedekkel térképezzük fel  a túzok számára potenciálisan alkalmas élőhelyeket

Ezt a folyamatot segíti a Túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában című, 2016-2023 között zajló, osztrák-magyar együttműködésben megvalósuló LIFE-projekt – www.tuzok.hu

Túzokdürgés (Videó: Motkó Béla)

Túzokvédelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

A túzok az MME címermadara, az Egyesület természetvédelmi tevékenységeinek egyik zászlóshajója, a faj védelmében ugyanakkor a kezdetektől rendkívül jelentős szerepet játszanak a „túzokos” területeken működő nemzetipark-igazgatóságok, melyek még most is a terepi túzokvédelem java részét irányítják.
A túzokvédelem fő irányát nemzeti parkok számára kezdetben a veszélyeztetett fészekaljak mentése, a tojások keltetése, a fiókák mesterséges felnevelése, és visszavadítása jelentette. Ennek érdekében hozták létre 1975-ben a Dévaványai Túzokrezervátumot.

Az MME az 1980-as években kapcsolódott be a védelmi munkába:

Kidolgoztuk az ún. védőzónás eljárást, amely  kiküszöböli a mesterséges nevelésből és visszavadításból adódó problémákat: Eszerint a veszélyeztetett fészekaljak kikelését védőzóna kialakításával biztosítják. Ott, ahol a körülmények lehetővé teszik, a tojások a tyúk alatt maradnak, ha viszont a jelentős zavarás miatt a fészek elhagyására lehet számítani, akkor azok keltetése mesterségesen történik, de a tojót műtojások segítségével megpróbálják fészkéhez kötni. A mesterségesen keltetett tojásokat közvetlenül a kelés előtt visszahelyezik a vadon élő tyúk alá. Így a csibék már a szabadban kelnek ki és a tojó a természetben neveli fel őket. A tojáscserés módszer rendkívül munkaigényes, viszonylag költséges, ezért manapság már alig alkalmazzák, és mint sok más faj esetében, ezek csupán szükségmegoldást jelentenek. Olyan mezőgazdasági környezetben működhet, ahol nincs lehetőség a túzokkímélő gazdálkodás megvalósítására.

A túzokvédelem ma a faj életmódjának minél alaposabb megértésére, majd az ismeretek alapján a túzok fészkelőhelyén, illetve tágabb élőhelyén való megőrzésére, a túzokkímélő gazdálkodás minél nagyobb területeken történő megvalósítására fókuszál.
A túzokos élőhelyek közül kezdetben csupán a Dévaványai és a Hansági Tájvédelmi Körzet, a Kiskunsági és a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévők álltak védelem alatt. A 2000-es évek elején az MME a füves élőhelyek védelmére indított programja alapján és javaslatára megtörtént a Pitvarosi-puszták, a Cserebökényi-puszta, a biharugrai, a Mikla-puszta, a Borsodi-Mezőség, a hevesi és a bihari puszták védetté nyilvánítása. A védett területek azonban többnyire csak a dürgőhelyeket foglalják magukba. Az MME az uniós előcsatlakozási időszakban - az 1990-es évek elején - jelentős technikai eszközökkel segítette a hazai túzokvédelmet egy PHARE program megvalósításával.
Az uniós csatlakozással – a Natura 2000 hálózat kijelölésével jelentősen megnőtt azon területek kiterjedése, ahol a túzok megőrzése kötelezettséggé vált. Az MME a kezdetektől segítette az állami természetvédelem munkáját a Natura 2000 területek kijelölésében és működtetésében, és kulcsszerepet játszott túzokvédelmi fókuszú agár-környezetgazdálkodási rendszerek kialakításában és népszerűsítésében, amelyek segítségével a legfontosabb túzokélőhelyeinken a faj igényeihez illeszkedő földhasználat ösztönözhető, kompenzálva a gazdálkodó többlet kiadásait, ill. elmaradt hasznát. Az első, ezzel kapcsolatos tanulmányokat az MME készítette a Hevesi- és Borsodi-síkon, mely kiinduló pontja volt a későbbi AKG programok bevezetésének.

Régebbi, de még mindig aktuális kisfilm a túzokvédelem
nehézségeiről, lehetőségeiről (Videó: Természetfilm.hu Egyesület)

A túzok hazai természetvédelmi helyzete

A túzok hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke a legmagasabb: 1.000.000 Ft. A túzok hazai védelmének első lépése a vadászati korlátozás, majd a teljes vadászati tilalom elrendelése volt, amit 1970-ben a faj védetté nyilvánítása követett. Ekkorra a hazai túzokállomány mindössze 800-900 egyedet számlált. A célzott védelmi intézkedések következtében a hazai túzokpopuláció a 2010-es évek elejére érte el a mai 1400-1500 egyedszámos nagyságot. A kárpát-medencei állomány növekedésében jelentős szerepet játszik az osztrák-magyar határ mentén élő populáció megerősödése is, ami elsősorban a túzokkímélő gazdálkodás támogatásának a következménye.

Veszélyeztető tényezői:

• a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási körülmények hatása (aszályok, szokatlanul kemény és csapadékos telek)
• az élőhelyek romlása
• elektromos szabadvezetékeknek repülés
• légvezetékek madáreltérítő hatása
• fészkek természetes predációja: róka, borz, vaddisznó támadások
• a gépi kaszálás, betakarítás, sorközművelés terjedése miatt állandósult a fészekaljak veszélyeztetése.
• kotló túzok zavarása: fészkelőterületek látogatása (legeltetés, természetjárás, fotózás, vadászat)

A túzok globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

A túzok globális állománynagysága 2014-es adat alapján 44.000-57.000 egyed közé becsülhető, az állomány trendje csökkenő. Növekvő, illetve stabil populációk egyedül az Ibériai-félszigeten és Közép-Európában élnek, az elterjedési terület legnagyobb részén az állományok összeroppanása jellemző.
A túzok a globális IUCN vörös listán jelenleg a veszélyeztetett (sérülékeny - Vulnerable) kategóriába tartozik. Az európai populációk utóbbi évtizedekben tapasztalható növekedése, illetve stabilizálódása miatt a BirdLife International legutóbbi felülvizsgálata során az európai és EU regionális vörös listákon a nem veszélyeztetett (Least Concern) kategóriába sorolták át. Tekintettel arra, hogy az adatok alapján a világállomány mintegy 2/3-a az Ibériai-félszigeten él, ahol állománya stabil, valószínűsíthető, hogy a faj rövidesen globálisan is egy, a kedvezőbb helyzetnek megfelelő veszélyeztetettségi kategóriába kerül.
A túzok nemzetközi természetvédelmi helyzetéről további információkat BirdLife International adatbázisában olvashat.

Projektjeink

Korábbi és jelenleg zajló túzokvédelmi projektjeinkről a www.tuzok.hu weboldalon tájékozódhat.

A jelenleg futó projekt hírei:

- Az AgrárgépShow-n mutatkozott be a Túzok-projekt

Hogyan segítheti Ön az MME túzokvédelmi munkáját?

A túzok jelenlegi hazai élőhelyeit jól ismerjük, az állományt rendszeresen ún. szinkronszámlálások során becsüljük. Tudható ugyanakkor, hogy a faj néhány évtizeddel korábban az ország számos olyan pontján is megtalálható volt, ahol ma ismereteink szerint nem fordul elő. Az egykori, illetve ismeretlen élőhelyek feltárásában hatalmas segítséget jelenthetnek az eseti megfigyelések is. Kérjük, ha túzokot észlel, vagy előfordulásáról tudomást szerez, jelezze felénk a Madárhatározó alkalmazás segítségével, vagy a honlapon található elérhetőségeinken.

A túzokállományt fenyegető veszélyek közül a legnagyobb a tájékozatlanság, és az ebből adódó hibás döntések jelentik. Nagy hangsúlyt fektetünk ezért a nagyközönség tájékoztatására, ismeretterjesztésre. Kérjük, kövesse munkánkat az MME oldalain, Facebook oldalán, illetve a www.tuzok.hu honlapon.

A védelmi terv meghatározza a veszélyeztető tényezőket: élőhelyek megszűnése, felaprózódása, kaszálás helytelen módja, fészkelőhelyek felégetése, legeltetés elmaradása, túllegeltetés; és javaslatokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan. Ezek a következők: a kaszálás módjának, idejének szabályozása, a szegélyzónák kialakítása, a különböző támogatások bevezetése stb. A védelmi tervben foglaltak megvalósulásával fennmaradna, illetve megerősödne a jelenlegi állomány. A tervezett intézkedések csak a földtulajdonosokkal, gazdálkodókkal történő együttműködéssel valósíthatók meg.

ELTERJEDÉS
A haris eurázsiai elterjedésű faj. A Brit-szigetektől Szibériáig terjed fészkelőterülete, de a mediterrán régióban csak ritkán települ meg. Legfontosabb élőhelyei a nedves rétek, kaszálórétek, ártéri ligetes területek.

Magyarországon élőhelyei - melyek főleg a nedves réteket, kaszálókat foglalják magukba - még számos helyen megtalálhatók. Jelentős állománya azonban csak a Bodrogközben, a Bereg-Szatmári-síkságon, a Bódva, az Ipoly, a Hernád és a Bodrog völgyében, valamint a Cserehátban ismert. Kisebb számban költ az Őrségben, Mártély és Ócsa környékén, a Káli-medencében és a Kis-Balaton térségében illetve a Dél-Dunántúl nedves patakparti rétjein és a Heves-Borsodi dombság területén. Várható azonban, hogy a mind nagyobb területre kiterjedő állományfelmérés során további fontos élőhelyei válnak ismertté.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
Az 1970-es évek közepétől Magyarországon folyamatosan fogyatkozott a haris állománya. A nyolcvanas években még jelentős populációja volt, ami az évtized végére eltűnt vagy minimálisra csökkent. Az első nagy területekre kiterjedő felmérésekre 1979-1986 között került sor. Ekkor határolták körül legjelentősebb fészkelőterületeit is. Pontos állományadatok csak a legfontosabb élőhelyekről állnak rendelkezésre. Az 1998-ban végzett felmérés alapján az akkori hazai állományt 1500 pár körülire becsülték. A nálunk fészkelő állomány nagysága a nedves és szárazabb években nagymértékben változhat. A nálunk fészkelők közel fele egyesével, szétszórtan költ. Legjelentősebb hazai állománya a Bodrogzugban, illetve a folyómenti nedves területeken él. Itt a fészkelő párok száma 100-130 között ingadozik.

VÉDELMI HELYZET
A haris Magyarországon fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. A hazai Vörös Könyv besorolása szerint aktuálisan veszélyeztetett madárfaj. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. veszélyeztetett fajok közé tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A haris a nedves rétek, kaszálók tipikus fészkelő madara. Különösen kedveli az olyan területeket, ahol a párbaállási időszakban (május-június) a növényzet 50 cm-nél alacsonyabb, és amelyek jó takarást biztosító száraz kórósokkal szegélyezettek. A territóriumot jelző hímek szinte mindig valamilyen bokor vagy bokorcsoport mellől szólnak. Ez is jelzi, hogy az élőhely ilyen típusú tagoltsága rendkívül fontos a haris számára.

Költés
A tavaszi visszaérkezés után (április vége, május eleje) a hímek változó nagyságú (5-10 hektár) territóriumot tartanak, amelyet jellegzetes "reszelő" hangjukkal jelölnek ki. Gyakran előfordul azonban az is, hogy a májusi élőhelyfoglalásuk ellenére sem költenek az adott területen. Nem tudni pontosan, hogy az ilyen példányok vonulók, vagy az élőhelyen bekövetkezett változás készteti őket továbbállásra. Az éjszakai órákban (22 és 5 óra között) a legaktívabbak, ekkor hangjuk alapján jól azonosíthatók az egyes revírek. A párbaállás májusban kezdődik. A 12-15 cm átmérőjű, 3-4 cm mély, levelekkel bélelt fészket a tojó építi, amelybe 3-12 tojást rak. A fészek sok esetben a még alacsony - 50 cm-nél alacsonyabb - növényzetben van, közel a kaszálót szegélyező magaskórósokhoz. A tojó egyedül kotlik. A fiókák 16-19 nap múlva kelnek ki, önállóan táplálkoznak a tojó - és esetenként a hím - felügyelete mellett. A fiókákat a nedves réteken, kaszálókon vezetgetik, azok 34-38 napos korukra válnak röpképessé. A későn visszaérkező, valamint a másod és pótköltő madarak miatt a fészkelési időszak július végéig, augusztus elejéig is elhúzódhat.

Táplálkozás
A haris elsősorban állati eredetű táplálékot fogyaszt, főként szöcskéket, bogarakat, hangyákat, szitakötőket, legyeket, fülbemászókat, pókokat, százlábúakat, gilisztákat. Esetenként fiatal békákat és kisemlősöket is elfog. Növényi eredetű tápláléka fű-, gyom- és gabonamagvakból áll.

Vonulás
A haris Délkelet-Afrika füves tájain telel, ezért vonulási útvonala rendkívül hosszú. Afrikai telelőterülete pontosan nem ismert. Mivel a faj a Szaharán keresztül vonul, fokozottan kitett az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribb Szahel-övezeti szárazságnak.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Élőhelyek felaprózódása, megszűnése
A múlt századi folyószabályozások megkezdése óta rohamosan csökkent a nedves kaszálók, legelők kiterjedése. Az utóbbi évtizedek lecsapolásai, vízrendezései a még megmaradt nagyobb élőhelyeket tovább csökkentették, közülük sok felaprózódott. A beszűkült élőhelyeken fészkelő, sokkal kisebb számú állomány igen sérülékeny. Az 1980-as évtized csapadékszegény, száraz évei a ma még meglévő vizes rétek állapotát tovább rontották, veszélyeztetve az azokon fészkelő állomány fennmaradását. A minimális territóriumánál kisebb, számára alkalmatlan élőhelyek közé ékelődő fészkelőhelyeket a haris nem tudja benépesíteni. Előfordul azonban, hogy a nedves legelők szomszédságában lévő felhagyott és újragyepesedő szántókat választja fészkelőhelyéül.

Kaszálás
A kotlási időszakban (májusban, júniusban) végzett gépi kaszálás a fészkeknek akár 90%-át is elpusztíthatja. A fiókák kikelése után a gépi kaszálás nemkívánatos technikája (kívülről befelé szőkülő köröket leíró munkagép) okozhat nagymértékű pusztulást, mivel ilyenkor a madarak mindig a még fennmaradt vegetációban keresnek menedéket. A közelükbe kerülő kaszálógép elől pedig, a fű közé bújással, lelapulással keresnek menedéket, és közben a kasza gyakran elvágja őket.

Fészkelőhelyek felégetése
A késő tavaszi gyújtogatások okozta tüzek jelentősen rontják, és legtöbbször alkalmatlanná teszik a haris számára a fészkelőhelyeket. Az előző évi növényzet hiánya miatt ugyanis csak akkor tud megtelepedni, ha a friss vegetáció kellő magasságot ér el.

Kaszálás elmaradása
Napjainkban Magyarországon valamennyi nyílt térséghez kötődő növény- és állatfaj egyre nagyobb veszélynek van kitéve a legeltetés, illetve kaszálás elmaradásával együtt járó bebokrosodás, beerdősülés miatt. Ártéri területeinken ez a veszély az agresszíven terjedő gyalogakác miatt különösen nagy, amely elfoglalja illetve megsemmisíti fészkelőhelyét. Hosszabb távon ez a folyamat a haris élőhelyeinek nagy részét örökre megsemmisítheti. Mivel a haris a kaszálók tipikus fészkelője, azok legelővé alakítása kedvezőtlen számára, ilyenkor ugyanis megváltozik a gyep szerkezete, ami gyakran a terület elhagyására készteti.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a haris jelenlegi állományának és élőhelyeinek megőrzése, amely számos más veszélyeztetett, illetve ritkuló növény- és állatfaj fennmaradása miatt is fontos természetvédelmi feladat.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Védetté kell nyilvánítani a haris legfontosabb élőhelyeit. A védelemre tervezett területek kijelölésénél figyelembe kell venni poligám párzási szokását, amely miatt revírenként legalább 10 hektáros terület fenntartásáról, védelméről kell gondoskodni. A védett területek kezelési tervébe bele kell foglalni a haris védelmét szolgáló előírásokat. Ennek érdekében élőhelyein a gyepfeltörést, illetve a gyepek műtrágyázását, felülvetését sehol sem szabad engedélyezni. Biztosítani kell, hogy fészkelőhelyeit, illetve potenciális fészkelőhelyeit az Érzékeny Természeti Területek közé sorolják. Meg kell teremteni a kompenzáció jogi és anyagi feltételeit, és legfontosabb élőhelyein a kaszálás késleltetése esetén ilyen módon kell ösztönözni a gazdálkodókat a harisvédelem gyakorlati segítésére. Biztosítani kell, hogy a nedves rétek átalakítására ne kerülhessen sor. Ennek érdekében rendeletben kell szabályozni élőhelyeinek megőrzését. A haris jelenleg a fokozottan védett fajok közé tartozik. Ezt a legmagasabb fokú védettséget hosszú távon fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
A haris által "lakott" réteken a kaszálás alapvető fontosságú, melynek elmaradása néhány év alatt megszünteti élőhelyét. Ugyanakkor a nem megfelelő időben végzett műveletek igen nagy veszélyt jelentenek a költő madarakra.
A haris élőhelyein meg kell akadályozni az alábbi kedvezőtlen változásokat:

• Az intenzív szénatermelést, amely a fészkelések szempontjából alapvető fontosságú szegélyzónák megszűnését eredményezi.
• A gyorsabban növekvő fűfélék termesztését, amely az átlagos területekhez képest vonzóbb állapotot teremt a haris számára, de a korai kaszálások miatt az állomány jelentős részének pusztulását eredményezi.
• A szegélyzónák felszámolását, amely takarójellege miatt alapvető jelentőségő a frissen visszaérkező madarak, a fészkek és a kotló madár, illetve a fiatal fiókák védelme szempontjából.
• A korábban kezdődő és gyakoribb kaszálásokat, amely a fészkek és a fiókák jelentős mértékű pusztulását okozzák.
• A kaszálórétek átalakítását intenzív legelőkké.
• A kaszálások felhagyását.
• Drénező árkok készítését, amelyek a talajvízszint csökkenését eredményezik.

Támogatni kell a haris élőhelyein az alábbi mezőgazdasági kultúrák telepítését, illetve technológiák alkalmazását:

• Olyan kultúrákat kell telepíteni, amelyekből korán takaróvegetáció lesz.
• Meg kell hagyni korábbi évekből származó magaskórósokat, legalább a táblaszéleken,
• Meg kell őrizni, és fenn kell tartani a csatornákat, az árkokat.
• Meg kell hagyni a kaszálások során a 2-3 méter széles szegélyzónát a tábla széleken és a bokrok, bokorcsoportok körül.

A fiókák és öreg madarak kaszálás által történő pusztulásának csökkentése érdekében az alábbi intézkedések szükségesek:

• Késleltetni kell a kaszálás időpontját, és kompenzálni kell az ezzel együtt járó jövedelem kiesést.
• Lehetőség szerint biztosítani kell, hogy az első kaszálás július közepe után legyen.
• A kaszálás a tábla közepén kezdve, belülről kifelé haladva kell végezni. (Skóciában végzett összehasonlító vizsgálatok kimutatták, hogy az ilyen módon végzett kaszálással a pusztulás a negyedére csökkenthető).
• Az oda-vissza történő kaszálás esetén csak a terület felén, harmadán végezzenek munkákat.
• Kerülni kell a lekaszálandó terület körülkaszálását, mert ez megakadályozza, hogy a harisok más területre átvándoroljanak, ami növeli a pusztulás veszélyét

Legfontosabb élőhelyein gondoskodni kell az elvadult házimacska és a róka állomány folyamatos csökkentéséről, házi macska esetében lehetőség szerint annak felszámolásáról. Minden eszközzel meg kell akadályozni a gyalogakác terjedését, amely nemcsak a haris, hanem számos más faj élőhelyét is veszélyezteti.

Kutatás és monitoring
Folytatni kell a haris élőhelyének feltérképezését az MME "Ritka és Telepesen Fészkelő Madarak Monitoring Programja" keretében. Különös figyelmet kell fordítani a haris szempontjából még feltáratlan területek közül a Dabas és Kunadacs közötti, illetve az örjegi turjánvidékre, a Dél-Dunántúl térségére, a Tisza menti ártéri kaszálókra (Pélyi Madárrezervátum, Tisza-tó környéke stb.), a Bihari-síkságra és a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetre. Fontosabb élőhelyein az állományfelmérést rendszeressé kell tenni. Legjelentősebb élőhelyein fel kell tárni az egyes párok fészkelési stádiumát, amely alapján az adott évben a kotlási és fiókanevelési időszak meghatározható és a kaszálások időbeli és térbeli korlátozása kijelölhető.

Tudatformálás és propaganda
Talán nincs még egy olyan madárfaj, amelynek védelménél a tudatformálásnak akkora jelentősége lenne, mint a haris esetében, hiszen egész életében az emberi szem elől rejtetten él, jelenlétéről megbizonyosodni szinte csak hangja alapján lehet. Ennek megfelelően a gazdálkodók, földtulajdonosok a legtöbb esetben nem is tudnak fészkeléséről, így nem is várható, hogy védelmére figyelemmel legyenek. A haris megismertetésére és a védelmével kapcsolatos legfontosabb feladatok, illetve lehetőségek bemutatására a gazdálkodók számára ismertető anyagot kell összeállítani, és azt széles körben terjeszteni. Az élőhelyén bekövetkező eseteleges negatív átalakítások elkerülése érdekében az ismertetőt el kell juttatni a vízgazdálkodási társulatok és a terület állapotát befolyásoló más szervezetek képviselőinek is.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
A haris magyarországi fennmaradása csak a természetvédelmi hatóságok, a földtulajdonosok és -használók, illetve a mezőgazdasági politika alakítóinak együttműködésével biztosítható, élőhelyeinek és az azokon kialakult extenzív gazdálkodásnak a fenntartásával. Különösen fontos azonban az egyes élőhelyek tulajdonosaival és földhasználóival, elsősorban a kaszálást végzőkkel a napi személyes kapcsolat kialakítása, mivel a kaszálások térben és időben való szabályozása csak velük együttműködve valósítható meg. A kaszálást végzők anyagi érdekeltségének megteremtésére is törekedni kell. A haris védelme elválaszthatatlan az MME füves területek védelmére irányuló tevékenységétől és az annak keretében korábban meghirdetett "Egy falu - egy rét" programtól. Ez lehetőséget kínál arra is, hogy az iskolákat bevonjuk a harissal kapcsolatos speciális ismeretek terjesztésébe.


IRODALOM
Bankovics, A. (1989): Haris
In Rakonczay, Z. (ed.), Vörös Könyv Akadémiai Kiadó, Budapest.

Boldogh, S. (1999): The Corncrake (Crec crex L. 1758) in Hungary.
In.:Schaffer, N. - Memmen, U. (eds): Proceedings of the Int. Corncrake Workshop.
Hilpolsthein/Germany, p. 53-59.

Szabó, L.V. (1994): Haris (Crex crex L. 1758).
In Haraszthy, L. (ed), Magyarország fészkelő madarai. Natura Kiadó, Budapest.

Szép, T. (1991): The Present and Historical Situation of the Corncrake in Hungary.
Vogelwelt 112:45-48.

Waliczky, Z. (1998): Haris (Crex crex L. 1758).
In Magyar, L.-Hadarics, T.-Waliczky, Z.-Schmidt, A.-Nagy, T.-Bankovics, A.:
Nomenclator Avium Hungariae. KTM Madártani Intézet - MMTE, Budapest-Szeged.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

A védelmi terv számba veszi a cigányréce magyarországi állományát veszélyeztető tényezőket, melyek a következők: élőhelyek megszűnése és leromlása, vadászat, tájidegen fajok betelepítése, nem megfelelő időben végzett munkálatok a fészkelőhelyen, emberi zavarás stb. A veszélyeztető tényezők elhárítására az alábbi intézkedéseket kell megvalósítani: a még nem védett élőhelyek védetté nyilvánítása, a fészkelőhelyül szolgáló gátak, töltések kaszálásának késleltetése, mesterséges fészkelőhelyek létesítése, természetes élőhelyeken a fiókákat is elfogó ragadozóhalakra háromévenkénti kontrollhalászat rendezése, az amur kiszorítása legfontosabb élőhelyeiről, vadászat során az illegális lelövések megakadályozása. Az utóbbi időben egyre több alkalommal jelentkező illegális vadászat visszaszorítása érdekében a vadászati hatóságokkal és a vadászati érdekképviseleti szervekkel közösen kell megtenni a szükséges intézkedéseket.

ELTERJEDÉS
A cigányréce fő költési területe Kelet-Európától egészen Nyugat-Kínáig (Xinjiang Uygur Zizhiqu, ill. Sichuan tartományok) és Nyugat-Mongóliáig terjed. A legnagyobb sűrűségben a kelet-európai sztyeppék tavain fészkel. Kicsi, elszigetelt állományok élnek Líbiában, Törökországban, Iránban, Afganisztánban és Kashmírban. Korábban költött Marokkóban, Algériában és Izraelben is. Hazánkban elsősorban a Dél-Dunántúl kis kiterjedésű, völgyzárógátas halastavain, a Bodrogzug és a Taktaköz a holtágaiban él jelentősebb állománya, de kisebb számban az Alföldön is előfordul, elsősorban a halastavakon. Az Észak-Dunántúlon csak kis számban és csak néhány helyen költ.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A cigányréce világállományát legfeljebb 70 000 példányra becsülik. Nem ismertek azonban pontosan az egyes részállományok. Az utóbbi években a korábban ismert világállományhoz képest igen jelentős állományokat találtak Kazahsztánban és Üzbegisztánban. Ezeknek az új populációknak a vizsgálata még nem fejeződött be és egyelőre nem is publikálták az eredményeket. Három egymástól jól elkülöníthető állatföldrajzi régióban létszáma az alábbiak szerint alakul:

A magyarországi állományról átfogó felmérés 1997 előtt nem készült. Korábban a nálunk fészkelők számát 1200-1600 párra becsülték. Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya által 1997-ben végzett felmérés szerint hazai állománya ma már nem több mint 585-675 pár, amely a következőképpen oszlik meg:

VÉDELMI HELYZET
A cigányréce Magyarországon 1982-tól védett, 1992 óta pedig fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. ritka fajok kategóriájába tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Magyarországon legjellemzőbb fészkelőhelyei a halastavak, holtágak, természetes mocsarak. Kedveli azokat az élőhelyeket, ahol foltszerűen található a gyékény és a sás, illetve ahol gazdag hínárvegetáció van. Azokban a vizekben, ahol csak vékony parti nádszegély található, nem telepszik meg. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egymástól viszonylag eltérő jellegű élőhelyeken is megtelepedik, de pontos és részletes információink egyelőre nincsenek arról, hogy milyen ökológiai tényezők befolyásolják a fészkelőhely kiválasztását.

Költés
Fészkét nyílt vizek közelében, a szegélynövényzetbe építi a környezetében található növényekből, melyet saját tollaival bélel. Szívesen fészkel sirálytelepeken is. Tojásainak száma 8-12. Előfordul, hogy több tojó közös fészekbe, vagy más fajok fészkébe rakja tojásait. Csak a tojó kotlik, a gácsér ilyenkor általában a közelben tartózkodik. A kotlási idő 25-28 nap. A fiókák felszáradás után együtt hagyják el a fészket. Röpképességüket két hónapos korukra érik el. Gyakori, hogy a család a fiókák röpképessé válása után is együtt marad. Május elejétől június végéig vannak friss fészekaljai. Költési ideje augusztus végéig is elhúzódhat.

Táplálkozás
A cigányréce táplálkozása kevéssé kutatott, annak ellenére, hogy korábban vadászható faj volt. Gyomortartalom-vizsgálatok alapján tudjuk, hogy gyommagvakat, zöld növényi részeket, rovarlárvákat, csigákat és kultúrnövénymagvakat eszik. Alkalmanként rákokat, békákat és apró halakat is fogyaszt.

Vonulás
A cigányréce fontos telelőterületei a Fekete- és Kaszpi-tenger térségében, a Földközi- tenger környékén találhatók, de legnagyobb számban Kelet-Afrikában (Szudán, Etiópia) és Nyugat-Afrikában (Szenegál) telel. További áttelelő állományok találhatók Spanyolországban, Irakban és Iránban, Pakisztánban, Észak-Indiában, Észak-Burmában és Dél-Kínában is. A Magyarországon fészkelők márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről és novemberben vonulnak el. Az átvonulók miatt létszámuk számban április elején, valamint augusztus végén, szeptember elején megemelkedik. A magyarországi állomány főként a Kelet-Mediterráneumban, a Fekete-tenger környékén és Törökországban tölti a telet. Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozni kisebb áttelelő csapataival.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Élőhelyek megszűnése, leromlása
A veszélyeztető tényezők közül a legjelentősebb a faj számára ideális élőhelyek megszűnése. Az utóbbi évtizedekben eltűnt vizes élőhelyek nagy része a cigányréce számára is alkalmas volt. Nagy veszélyt rejt a halastavak művelésének felhagyása, illetve helyenként intenzív hasznosítása, de gyakori probléma a természetes mocsarak felgyorsult eutrofizációja is. Az élőhelyeket közvetlenül érintő negatív emberi hatások mellett az utóbbi időszak rendkívüli csapadékszegénysége is súlyosan érintette állományát, mivel a kis kiterjedésű vizes élőhelyek sok helyen megszűntek. Az élőhelyek pusztulásánál a legfontosabb tényező a vízinövényzet pusztulása, szerkezetének megváltozása, átrendeződése. Ez elsősorban a halastavainkon élő cigányrécéket veszélyezteti, mert ott gyorsan változhatnak ezek az ökológiai tényezők. A növényzet irtása mellett az eutrofizációs folyamatok is veszélyeztethetik a cigányréce élőhelyeit, ha azok a kis kiterjedésű nyílt vízterületek eltűnésével járnak.

Vadászat
Valószínű, hogy sokkal jelentősebb veszélyeztető tényező, mint azt korábban gondoltuk. A közelmúltban igen súlyos szabálytalanságok váltak ismerté. Elsősorban ott jelentkezik ez a veszélyeztető tényező, ahol jelentős állományok élnek, és a vízivad-vadászati szezon folyamán külföldi (olasz) vendégvadászokat is fogadnak. Egyes jelentős magyarországi élőhelyein a terítékekben rendszeresen 3-5%-nyi cigányrécét találtak. Középtávon el kell érni, hogy a vízivad vadászat kizárólag a tőkés récére korlátozódjon.

Emberi zavarás
Azokon a területeken, ahol jelentős az emberi zavarás, előfordulhat, hogy a madarak szaporodási sikere csökken, bár nem állnak rendelkezésünkre információk arról, hogy a faj milyen mértékben viseli el a zavarást. Mindenesetre biztos, hogy a költési és a vedlési időszakban történő zavarás az, amely a leginkább problémát jelenthet a madarak számára.

Ólommérgezés
Azokon a területeken, ahol hosszú ideje aktív vadászati tevékenység folyik, gyakran nagy mennyiségben halmozódhat fel a tavak aljzatán ólomsörét. A víz alá bukó, az iszapban keresgélő madarak ezt könnyen felveszik és mérgeződhetnek. Arról, hogy ez a jelenség a magyarországi cigányrécéket milyen mértékben károsítja, nincsenek pontos információink.

Tájidegen fajok betelepítése
Alkalmilag előfordulhat, hogy halastavakon költő cigányrécék élőhelyeit a faunaidegen amur (Ctenopharyngodon idella) károsítja. Mivel ez a halfaj főleg a halastavak növényzetét (hínár, gyékény, sás stb.) fogyasztja, ha nagy mennyiségben telepítik, teljesen megváltoztathatja a növényzetet.

Gátak, töltések költési időben történő kaszálása
Több megfigyelés is tanúskodik arról, hogy a cigányréce szívesen választja fészkelőhelyül a halastavak, víztárolók háborítatlanabb töltéseit. Ezeket a kötelező karbantartás részeként májusban, júniusban lekaszálják, és ezzel tönkreteszik az abban megtelepedő récefélék fészkeit is. Ez különösen ott veszélyes, ahol a gát kínálja az egyetlen alkalmas fészkelőhelyet. A Kis-Balaton területén több alkalommal szükség volt arra, hogy az ilyen fészkeket áthelyezzék.

Halászhálókban történő pusztulás
Esetenként előfordulhat, hogy a halastavak lecsapolásakor, lehalászásakor a még röpképtelen vagy vedlő madarak nem tudnak elrepülni, lebukva próbálnak menekülni és így a halászhálókba gabalyodva pusztulnak el.

Más fajok hatása
Egyes ragadozó fajok számottevő mértékben ronthatják a cigányréce költési sikerét, a fiókák túlélési esélyét. Azokban a halastavakban, ahol számottevő mennyiségű, nagy méretű ragadozóhalat is tartanak, gyakran esnek a fiókák a harcsák és a csukák áldozatául. Potenciális veszélyforrást jelenthetnek továbbá természetesen a ragadozómadarak is. Mindenképpen szólni kell az agresszív fajokkal, mindenekelőtt a bütykös hattyúval kapcsolatos jelenségről. Egyes kutatók szerint azokon a területeken, ahol a hattyú megtelepszik, a különböző lúd- és récefajok szaporodási sikere csökken. Különösen veszélyes lehet ez a jelenség a cigányrécére, mert az a récefélék között is viszonylag kis termetű madár.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Biztosítani kell a jelenlegi költőhelyek állapotának fenntartását és a degradálódottak rekonstrukcióját. Az MME célkitűzése, hogy néhány éven belül megállítsa a hazai állomány fogyatkozását, és 2005-ig meginduljon a fészkelő párok számának növekedése.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A faj jelenlegi védettségi szintjét hosszú távon fenn kell tartani. Gondoskodni kell a jelentős költőhelyek védetté nyilvánításáról. A vízivad-vadászati szezon korai kezdete a cigányréce vedlésének elhúzódása miatt nagy veszélyt rejt magában, többek között ezért is biztosítani kell, hogy az mielőbb kizárólag a tőkés récére korlátozódjon illetve hogy e fajra is csak 10-14 nappal később kezdődjön. Legfontosabb, még nem védett élőhelyeit védetté kell nyilvánítani. El kell érni, hogy az ólomsörét használata két éven belül megszűnjön, és helyette acélsörétet használjanak.

Gyakorlati védelem
Élőhelyein a vízinövényzet kezelését, a halastavakon az irtását, a hínárkaszálást úgy kell elvégezni, hogy az ne rontsa megtelepedési esélyeit, illetve a költés sikerességét. Az esetleges vizes élőhely-rekonstrukciók tervezésekor figyelembe kell venni a faj élőhelyi igényeit (mozaikosság, vegetáció-mintázat). Biztosítani kell, hogy legfontosabb halastavi élőhelyein az amurt ne telepítsék, vagy ha már betelepítették, akkor azt onnan ki kell szorítani. Azokon a töltéseken, ahol fészkelésére számítani lehet, a töltések kaszálását július második felére kell halasztani. Azokon a természetes élőhelyein, ahol nagytestű ragadozóhalak is élnek, három évente kontrollhalászatot kell rendezni. A külföldön már sikerrel használt fészekkosarakat, fészkelőládákat Magyarországon is széleskörűen alkalmazni kell. Költőhelyén gondoskodni kell a gyékényes és a nádas egy részének visszahagyásáról. Az így megmaradt ún. avas nádasok mellett az aratást február végén be kell fejezni. Biztosítani kell - akár őrzéssel is - a madarak zavartalanságát azokon a helyeken, ahol nagy mennyiségű vedlő madár gyűlik össze. Azokon a területeken, ahol nagy mennyiségben táplálkozik a cigányréce, kerülni kell az év minden időszakában a vízivadvadászatot, mert a tavak aljzatában az ólomsörét felhalmozódhat. Az MME tulajdonában és kezelésében lévő területek közül több is fontos fészkelőhelye a cigányrécének (pl. Biharugrai-halastavak, belső-somogyi halastavak). Ezeken a területeken kiemelten kell kezelni a cigányréce védelmét, segíteni kell megtelepedését és sikeres szaporodását.

Kutatás és monitoring
Folytatni kell a hazai állomány monitorozását és térbeli eloszlásának folyamatos vizsgálatát. A monitoring mellett különös hangsúlyt kell fektetni a jövőben a faj élőhelyválasztásának, költésbiológiájának és veszélyeztető tényezőinek jobb megismerésére. A korábban kidolgozott kutatási terv alapján folytatni kell az MME Cigányréce-kutatási Programját a Pacsmagi-halastavakon. Szükséges olyan témaköröket is kutatni, mint a madarak ólommérgezésének jelentősége, más fajok cigányrécére gyakorolt hatása.

Tudatformálás és propaganda
Legfontosabb előfordulási helyein tájékoztatni kell a vad- és a halgazdálkodókat a faj veszélyeztetettségéről és a védelme érdekében szükséges intézkedésékről. A külföldi vendégvadászok számára információs anyagot kell készíteni, amely tartalmazza a cigányréce főbb faji bélyegeit, segíti terepi felismerését és a vadászható fajoktól való elkülönítését. Gondoskodni kell arról, hogy valamennyi külföldi és hazai vadász kézhez kapja az ismertetőt.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME a cigányréce-védelmi tevékenységét a természetvédelmi és vadászati hatóságokkal szoros együttműködésben valósítja meg. Az állományfelmérési és monitoring tevékenység elsősorban az MME tagságának feladata. Napi együttműködést kell kialakítani a vadászatra jogosult szervek képviselőivel és meg kell ismertetni velük a védelmi célokat. A halastavakon élő cigányrécék védelme érdekében együtt kell működni a halgazdálkodókkal, gondoskodni kell a halászati ütemtervek és a védelmi célok összehangolásáról.

IRODALOM
Anonymus (1998): New Ramsar sites help conserve the Ferruginous Duck in Hungary.
TWSG News 11.11. p.

Crockfrod, N.- Green, N.- Romacora, G. - Schaffer, N. - Stowe, T. -Williams, G. (1996):
Action plan for the Corncrake (Crex crex) in Europe.
Globally threatened birds in Europe. Action plans. 205-243. p.

Habermeier, A. (1998): Zur Situation der weltweit gefährdeten Moorente (Aythya nyroca) in
Deutchland und Europa.
Ber. z. Vogelschutz 35.119-126. p.

Magyar, G. (1998): Cigányréce (Aythya nyroca Güldenstädt, 1770).
In Magyar, L.-Hadarics, T.-Waliczky, Z.-Schmidt, A.-Nagy, T.-Bankovics, A.:
Nomenclator Avium Hungariae. KTM Madártani Intézet - MMTE, Budapest-Szeged.

Szabó, B. (1998): Jelentés az 1997. Évi cigányréce-felmérési programról.
Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztályának Hírlevele. Budapest, 1998.

Szabó, B. (1998): Adatok néhány vadlúd és vadréce ólom és kadmiumterheléshez: az ivarok és a fajok közötti különbségek vizsgálata.
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 95-99. p.

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

Az állományt ért negatív hatások miatt az 1970-es évek közepére a fészkelő párok száma 30 alá csökkent. Az évtized végén megkezdett fészekőrzéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen emelkedett a kirepült fiókák száma. Később a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése hatására csökkent az áramütéstől elpusztult madarak száma. A védelmi tevékenység fontos része volt legjelentősebb táplálékállatának, az ürgének a védetté nyilvánítása, illetve egyes megszűnt kolóniák újratelepítése. Európában a legnagyobb állomány hazánkban él, ezért elsősorban a mi feladatunk - és egyúttal nemzetközi kötelezettségünk is - e ritka veszélyeztetett madárfajt földrészünkön megőrizni. A védelmi terv meghatározza a legfontosabb jövőbeni feladatokat, melyek a következők: szigetelési program folytatása, műfészkek kihelyezése, a mező- és erdőgazdálkodás okozta veszélyek elhárítása, ürgekolóniák fenntartása és az illegális kereskedelem megakadályozása.

ELTERJEDÉS
A kerecsensólyom keleti elterjedésű faj. Európában hazánkon kívül Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Oroszországban, Moldovában, Romániában, Bulgáriában és Ausztria határainkhoz közeli területein fészkel. Ázsiában fészkelőterülete egészen Mongóliáig terjed. Fészkelőterülete egybeesik legkedveltebb zsákmányállatainak, az ürgefajok elterjedési területével. A századfordulón szórványosan az ország egész területén költött. Napjainkban a hazai állomány a Duna-Tisza-közén, a Tiszántúlon, a középhegységekben és azok peremén fészkel. Középhegységeinkben fán és sziklán egyaránt költ. Sík vidéken kedveli az ártéri, illetve a ritkás, tisztásokkal tagolt erdőket, de fészkel teljesen nyílt, illetve extenzíven művelt területeken is. Utóbbi helyeken a revírek elhelyezkedését a korlátozott fészkelési lehetőségek határozzák meg.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
Teljes eurázsiai fészkelőterületén az állomány nagysága pontosan nem ismert. Az 1998 augusztusában Dél-Afrikában rendezett Ragadozómadár-védelmi Világkonferencián elhangzott előadások alapján drasztikusan csökkenő ázsiai állománya a következőképpen alakult:
Kazahsztán 500 pár, Mongólia 2000 pár, Oroszország cca 3000 pár.

Európában a 2000-ben publikált adatok alapján állománya a következőképpen alakul: Ausztriában 5-10 pár, Csehországban 8-12 pár, Szlovákiában 30-40 pár, Horvátországban 10-15 pár, Romániában 2-6 pár, Moldovában 5-7 pár, Oroszországban 120 pár, Bulgáriában 30-40 pár, Törökországban 10-100 pár és Ukrajnában 150- 200 költ.

A kíméletlen fészekfosztogatás és más negatív hatások eredményeként a magyarországi állomány az 1970-es évek közepére 25-30 párra csökkent. A védelmi intézkedések hatására növekedett a fészkelőpárok száma, amely 2001-ben már 140 volt.

VÉDELMI HELYZET
Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, eszmei értéke alapján (1 000 000 Ft) a legmagasabb kategóriába tartozik. A magyar Vörös Könyv szerint a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé tartozik. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. Európában Magyarország kivételével mindenütt csökken állománya. Ez különös felelősséget ró ránk.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Középhegységeinkben előszeretettel fészkel sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévő, elhagyott parlagisas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-es évek elejétől napjainkig a holló állománya jelentős mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségű oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetőséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévő elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetőségek korábban számára korlátozottak voltak.

Költés
A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürke gém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozómadárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.

Táplálkozás
A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkoznak. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozómadaraktól, pl. héjától, vércsétől elveszik zsákmányukat.

Vonulás
Az öreg madarak egész évben a fészkelőterületen tartózkodnak. Rendkívül hideg időjárás esetén megfelelő táplálkozási lehetőség hiányában nagyobb térségben mozognak. Az elsőéves fiatalok kóborolnak, vonulnak. Egy 1993-ban a Kiskunságban, fészekben gyűrűzött fiókát például még az év októberében Görögországból jeleztek vissza. Egy Heves megyei fészekből kirepült fiatalt Líbiában fogtak be solymászati célra. A kóborlási időszak után a fiatalok a kirepülési helyük közelében telepszenek meg. Így a védelmi intézkedéseknek köszönhetően egy-egy térség állománya növekedhet.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Áramütés
A kerecsensólyom gyakran ül fel a villanyoszlopokra. A kereszttartóra történő beülés közben, szárnyukkal érintik a vezetéket és ezáltal áramütés következtében elpusztulnak.

Mezőgazdálkodás
A kerecsensólyom gyakran költ mezőgazdasági területen vagy annak közelében. A munkagépek zaját, közelségét a fészken ülő sólyom megszokja, ez a madarakat nem zavarja. Veszélyt jelent számára, ha a gépekkel közvetlenül a fészek közelében megállnak vagy gyalogosan célirányosan a fészek felé haladnak, és tartósan ott maradnak. Minél több alkalommal zavarják meg a kotló madarat, annál érzékenyebbé válik a zavarásra, míg végül a fészkét is elhagyja. Esetenként speciális védelmi intézkedés, fészekőrzés szükséges az ilyen helyen fészkelő párok sikeres költése érdekében. Különösen zavaró a légi úton történő műtrágyázás, permetezés. Az alacsonyan szálló repülőgép súlyos zavarást jelent, amit a madarak csak nehezen tudnak elviselni.

Erdőgazdálkodás
1991-ben egy a fészkén kotló sólyom alatt kivágták a fát. Ez sajnos valószínűleg nem volt egyedi eset. Szakszerű erdőgazdálkodás esetén azonban lehetséges az előzetes egyeztetés. Nagyobb problémát jelent azonban a fasorok gyérítése, száradékfák termelése, mert ezeket eseti engedéllyel végzik, ezért mire azokról tudomást szerzünk, gyakran már a zavarás miatt a madarak elhagyják fészküket. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van a folyamatos állományfelmérésnek, amely adatokat szolgáltat a természetvédelmi és erdészeti hatóság számára a szükséges korlátozások elrendelése érdekében.

Illegális kereskedelem
Hazánktól nyugatabbra a kerecsensólyom már csak Ausztriában fészkel néhány párban. Az elmúlt évtizedekben a nyugati állatkereskedők és solymászok elsődleges kerecsensólyom-beszerző területe Magyarország volt. Rengeteg tojást, fiókát és vadon fogott példányt csempésztek Nyugat-Európába. A rendszeres fészekőrzések eredményeként ezek az illegális fészekfosztogatások napjainkra megszűntek vagy mértékük minimálisra csökkent, de ismételt megjelenésük veszélye még ma is fennáll.

Mérgezés
A mezőgazdasági területeken - elsősorban lucernatarlókon - ősszel és télen a kerecsensólymok előszeretettel vadásznak az elszaporodott rágcsálókra. A szakszerűtlenül vagy túlzott mértékben alkalmazott rágcsálóirtószerek potenciális veszélyt jelentenek számukra.
Az 1990 utáni évekből nincs tudomásunk bizonyítottan mérgezéstől elpusztult sólyomról.

Lelövés
1989 és 2001 között öt kerecsensólyom került kézre lövéstől származó sérüléssel. Ezeken kívül négy lakott fészket szétlőttek, azokban a tojások, fiókák elpusztultak. E kilenc általunk felderített eset alapján feltételezzük, hogy az évente kilőtt madarak, illetve fészkek száma ennél magasabb.
A szakszerűtlenül végzett dúvadirtás következtében különösen veszélyeztetettek a varjútelepeken költő párok, mivel a varjúfészkek egy részét rendszeresen illegálisan leverik, szétlövik.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Célunk a jelenlegi állomány megőrzése, az élőhelyi és a szaporodási feltételek biztosítása. Bár a 140 pár kerecsensólyom nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számít, ez a mennyiség még mindig jóval alatta van a lehetséges országos állománynak, ezért további gyakorlati védelmi intézkedésekkel a párok számának növelésére kell törekedni.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A mezőgazdasági területeken egyre gyakrabban megtelepedő párok zavartalan költése érdekében esetenként szükséges a kompenzáció alkalmazása, melyek szabályait ki kell dolgozni. A hazai állomány nemzetközi jelentősége miatt a fokozottan védett státuszt hosszú távon fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
A középfeszültségű szabad légvezetékek által okozott áramütés veszélyét minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében fel kell deríteni azokat az oszlopokat, amelyekre a madarak előszeretettel rendszeresen felülnek, és ezek szigetelését sürgősen el kell végezni. Különös gondot kell fordítani a fészkelőterület közelében húzódó oszlopok szigetelésére. El kell érni, hogy az újonnan épülő vezetékeknél olyan oszloptípust alkalmazzanak, amely a madarakra nem jelent veszélyt. Ennek érdekében szabványmódosításra van szükség. Addig is, amíg az új szabvány kidolgozásra és bevezetésre kerül, legalább a védett területeken a természetvédelmi hatóságnak elő kell írnia, hogy csak szigetelőpapuccsal ellátott oszlopok telepíthetők. Tovább kell folytatni a veszélyeztetett fészkek őrzését. Ez a gyakorlati védelmi célkitűzéseken kívül lehetőséget kínál a faj jobb megismerésére, illetve arra, hogy az érdeklődők zavarás nélkül szervezetten megtekinthessék a kerecsensólymot. A jövőben is folytatni kell a műfészkek kihelyezését, a már meglévők folyamatos felújítását. Az eddigi vizsgálatok bebizonyították, hogy a sólymok a jó állapotú műfészekben sikeresebben költenek, mint az általuk egyébként előszeretettel választott korhadó - rossz minőségű - gallyfészkekben. Fel kell deríteni azokat a magasfeszültségű oszlopokat, amelyek lehetséges fészkelőhelyként számításba jönnek, és azokra fészkelőládákat kell felhelyezni, ezzel növelve a faj potenciális élőhelyét. Gondoskodni kell a síkvidéki területeken lévő - fészkelésre alkalmas - fasorok pótlásáról, folyamatos fenntartásáról. Számba kell venni az ürgekolóniákat és gondoskodni kell hosszú távú fennmaradásukról. Az alkalmas élőhelyeken szükség szerint folytatni kell az ürgetelepítést. Megfelelő felkészítés után gondoskodni kell a sérülten kézre került madarak természetbe történő visszajuttatásáról.

Kutatás és monitoring
Az MME 1975-ben kezdett védelmi tevékenységével párhuzamosan jelentős mennyiségű adatot sikerült gyűjteni a faj költéséről, táplálkozásáról, viselkedéséről és elterjedéséről. Ezek feldolgozása és publikálása részben megtörtént. A további kutatásoknak elsősorban a veszélyeztető tényezők feltárására és a folyamatos állományfelmérésre kell koncentrálniuk. Nagyon fontos feladat a forgalomban lévő rágcsálók elleni irtószerek mérgező hatásának vizsgálata és a nem kellően szelektívek használatának betiltása. Vizsgálni kell a fiókák pusztulási okait is, melyek kiküszöbölésével esetenként jelentősen csökkenthető lenne azok pusztulása.

Tudatformálás és propaganda
A kerecsensólyom gyakorlati védelme és annak eredményei jó lehetőséget kínálnak a madár- és természetvédelem népszerűsítésére. Minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon az egyesület ezzel kapcsolatos tevékenysége és elért eredményei.
A nagy nyilvánosság előtti népszerűsítésen kívül fontos szempont, hogy a fészekőrzésben résztvevők saját tevékenységi körükben igen jelentős propagandát fejtsenek ki. Ez annál is inkább fontos, mert legtöbbször vadász- és erdésztanulók vesznek részt ebben a munkában, így ők egész életükben hasznosíthatják az itt szerzett tapasztalatokat. Nagy példányszámú ismertető kiadásával kell segíteni a gyakorlati védelmi tevékenységet és megismertetni az eddigi eredményeket.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME a kerecsensólyom védelmére kidolgozott programját a természetvédelmi hatóságokkal szoros együttműködésben kívánja megvalósítani.
Tevékenységünk elsősorban a nem védett területekre koncentrálódik. A védett területeken szükség szerint segítjük az állami természetvédelmi munkát. A védelem célkitűzései csak úgy valósíthatók meg, ha az adott területen tevékenykedő gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal jó kapcsolat alakul ki. Ennek érdekében a MME keresi az együttműködés lehetőségét a mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. Különösen fontos az áramszolgáltatókkal való napi kapcsolat kiépítése, mert segítségük nélkül az oszlopok szigetelése és a műfészkek kihelyezése megvalósíthatatlan. Az áramszolgáltatásban dolgozó szakembereken túl a tervezőkkel is együtt kell működni az új szabvány kidolgozása érdekében.

IRODALOM
Bagyura, J. - Gróf, S. (1998): Kerecsensólymok (Falco cherrug) szabadonengedése vadröptetéssel egy esettanulmány kapcsán.
Aquila. 103-104. 17-40. p.

Bagyura, J. - Haraszthy, L. - Szitta, T. (1994):
Methods and Results of Saker Falcon Falco cherrug Management and Conservation in Hungary.
Meyburg, B.-U. - R. D. Chancellor eds. Raptors Conservation Today WWGBP/The Pica Press 391.-395 p.

Bagyura, J. - Haraszthy, L. - Szitta, T. (1994):
Feeding Biology of the Saker Falcon Falco cherrug in Hungary. Meyburg, B-U.- R. D. Chancellor eds. Raptors Conservation Today WWGHP/The Pica Press 397-401. p.

Baumgart,W.- Gamauf, A. - Bagyura, J. - Haraszthy, L.- Chavko, J. - Pekló,A. (1992):
Biologie und Status des Sackerfalken im Osteuropa.
Greifvögel und Falknerei, 10-17. p.

Baumgart, W. - Haraszthy, L.(1997) : Saker Falcon
In: The BBCC Atlas of European Breeding Birds Their Distribution and Abundance
ed. W J M Hagemeijer and M J Blair T& A D Poyer LONDON

Haraszthy, L. (1993) Gyakorlati ragadozómadár védelem.
MME Könyvtára, 5 158. pp.

Haraszthy, L.-Bagyura, J. ( 1993) Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon.
Aquila 100. 105-121 p.

Sipos, L. - Orbán, Z. (1988) Kerecsenfiókát (Falco cherrug) zsákmányoló héja (Accipiter gentilis).
Mad. Táj., 1988. Jan.-dec. 19. p.

Kapcsolódó honlapok:

A kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt honlapja