Kétéltűek és hüllők

• Év hüllője - 2024: Kaszpi haragossikló
• Év kétéltűje - 2023: Alpesi gőte
• Év hüllője - 2022: Homoki gyík
• Év kétéltűje - 2021: Zöld varangy
• Év hüllője - 2020: Keresztes vipera
• Év kétéltűje - 2019: Foltos szalamandra
• Év hüllője - 2018: Elevenszülő gyík
• Év kétéltűje - 2017: Mocsári béka
• Év hüllője - 2016: Kockás sikló
• Év kétéltűje - 2015: Dunai tarajosgőte
• Év hüllője - 2014: Mocsári teknős
• Év kétéltűje - 2013: Barna ásóbéka
• Év hüllője - 2012: Lábatlangyík

Bevezetésképpen szeptember 12-16 között az Ipoly Unió Egyesület által szervezett angol önkéntesek segítségével pontosítottuk több kistó, dagonya, pocsolya és forrás koordinátáit, melyeket az Ipoly Erdő Zrt. illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park bocsátott rendelkezésünkre. A hosszú szárazság nem tett jót az erdei vizeknek, a felmért mintegy 90 víztest 15-20%-a teljesen ki volt száradva, és a többiben is jelentős vízszint csökkenést figyeltünk meg. Ennek ellenére meglepően élénk kétéltű- és hüllőaktivitást tapasztaltunk, több helyen találtunk gyepi és erdei békát a legnagyobb rekkenő hőségben is. Már e rövid terepmunka után is elmondható, hogy a Pilishez képes sokkal több tóban fordul elő vöröshasú unka, kecskebéka (még 300 m tengerszint felett is), és a vízisiklók egyedsűrűsége is érezhetően nagyobb itt. Mondani sem kell, hogy szalamandralárvák szinte mindegyik forrásban élnek, bár kifejlett állatot csak egyet találtunk.

Jövő tavasszal minél több önkéntes bevonásával szeretnénk folytatni a tavak felmérését, regisztrációját és természetesen a bennük petét rakó kétéltűfajok feljegyzését. A nem kevés tapasztalatot igénylő terepismeret átadásában reményeink szerint támaszkodhatunk a nemzeti park őreire és az erdészekre is. További információ: Vági Balázs, Kovács Tibor.

A lábatlan gyík (Anguis fragilis), vagy nevezik törékeny gyíknak és kuszmának is, egyike kevésbé ismert hazai hüllőinknek. Bár elsősorban hazánk domb- és hegyvidéki erdeiben fordul elő, de az Alföld fás területeiről is vannak észlelések. A széles elterjedés ellenére - életmódjából fakadóan - viszonylag ritkán kerül szem elé, ezért kezdeményezésünkkel szeretnénk jobban rá irányítani a figyelmet is.

A lábatlan gyík alfajait az elmúlt évek genetikai vizsgálatai alapján faji rangra emelték, így hazánkban jelenleg két lábatlangyík-faj él. A Dunántúlon a közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és a Dunától keletre a kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica). A két faj olyan morfológiai bélyegek alapján különíthető el, mint például a test közepén lévő pikkelyek száma, a fejtetőn található pikkelyek elhelyezkedése, a fülnyílás mérete, vagy a hímek hátán található kék pettyek megléte/hiánya. Mivel a két faj a Duna mentén nagy valószínűséggel hibridizálódik egymással, ezek az amúgy is nehezen megállapítható bélyegek nem mindig nyújtanak megbízható módszert a fajszintű határozáshoz. A Magyar Természettudományi Múzeumban jelenleg is folyik a terepen gyűjtött szövetminták genetikai vizsgálata, amely hamarosan választ ad a két faj pontos elterjedésére és a hibridizáció kérdésére.

Más okai is vannak, hogy a lábatlan gyíkot szeretnénk a széles nagyközönség figyelmébe ajánlani. A városok növekedésével egyre gyakrabban áll elő az a helyzet, hogy a beépített lakóterület közvetlenül szomszédossá válik valamely erdővel. A lábatlan gyík főképp erdőszegélyeken él, és az efféle zónákban előszeretettel sütkérezik, emiatt gyakran téved a forgalmasabb utakra is. Budapest egyes kerületeiben a gázolások jelentős mértékűek lehetnek, amit csak figyelemfelhívással és óvatos vezetéssel lehet elkerülni.

A lábatlan gyíkot a gyakorlatlan szem könnyen téveszti össze a kígyókkal. Sajnos a kígyók iránti ellenszenvet sok esetben ezek a teljesen ártalmatlan hüllők szenvedik meg, mikor a tájékozatlan emberek agyonverik őket. Kampányunkkal szeretnénk az ilyen eseteket is megelőzni.

Szakosztályunk „év hüllője” programjában minél több előfordulási adatot szeretne gyűjteni az immáron két fajról, melyeket a Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés honlapjára tudnak majd feltölteni. Ezen kívül széles körben szeretnénk megismertetni a kuszmákat, életmódjukat és a hozzájuk kapcsolódó természetvédelmi problémákat, mely célt ismeretterjesztő előadások, szórólapok, plakátok, illetve szervezett túrák formájában szeretnénk elérni. A program további részleteiről a honlapunkon időben tájékoztatást adunk, illetve Vörös Judit szolgálhat további információval: khvsz@mme.hu.

Az Országos Kétéltű és Hüllő Térképezés honlap felhasználóbarát felületére – regisztrációt követően – bárki feltöltheti a faj pontos megtalálási helyét, (akár GPS koordinátákkal, akár műholdas térképen bejelölve), az élőhely leírását, az egyedek jellemzőit, és a megfigyelést alátámasztó fotót is csatolhat. A fajok felismeréséhez segítséget adnak a honlapon található fényképes fajleírások. Az interaktív térképen valós időben láthatóak az utolsó három hónapban feltöltött adatok, melyek fajonként is szűrhetők. Az egyes fajok megfigyeléseit különböző ikonokkal ábrázoltuk. Az egyes fajleírások alatt az eddig beérkezett adatokból készült elterjedési térképek láthatóak. A böngészők memóriaproblémáinak kiküszöbölése érdekében a nagyobb átnézetben összevonva ábrázoljuk az egyes pontokat, amire ráközelítve a kurzort kirajzolódik, hogy pontosan mely területekről származnak az összevont adatok. Rákattintva pedig ráközelít az adott területre, miközben az adatok egyedileg is megjelenítődnek. Ezek a térképek szereplnek az MME Tudástár fajleírásainál is.

2017-től letölthető az androidos okostelefonokra fejlesztett 'Herpterkep' alkalmazás, melynek segítségével akár okostelefonról is beküldhetők a fényképes észlelési adatok, szinte azonnal a megfigyelés helyéről. Az ingyenes alkalmazás a Google Play oldaláról tölthető le: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.attux.herpterkep

A herpterkep.mme.hu címen elérhető honlap fejlesztésében az MME KHVSZ és a Természetvédelmi Közalapítvány Hálózat vett részt.

Magyarországon minden kétéltű- és hüllőfaj védett, így az adatok hozzájárulnak ezen fontos természeti értékeink hosszútávú védelméhez.

A Pilisben ezidáig 10 kétéltű- és 9 hüllőfaj jelenlétét mutatták ki. A hegységben egyaránt találhatók mediterrán jellegű, délies fekvésű, száraz, sziklagyepek (pl. a pomázi Kő-hegy) illetve nyirkos, hideg szurdokok (pl. a Rám-szakadék). A Pilis erdei korábban királyi vadászterületek voltak, és már korán kialakult rajtuk a tervszerű vadgazdálkodás. A herpetofauna számára kifejezetten hasznos volt, hogy a vadak itatása, és korábban még a legeltetett marhák ellátása érdekében rengeteg mesterséges itatót, dagonyát, kistavat ástak a kezelést végző erdészek a meglévő természetes eredetűek mellé. Manapság több mint 150 kisebb-nagyobb tavat tartunk nyilván, melyek mindegyike legalább egy kétéltűfajnak (rendszerint az erdei békának) petéző helyül szolgál.

A felmérésről

Szakosztályunk 2005-ben kezdte meg a koordinált herpetofaunisztikai térképezést a Pilisben. 2010 végére 140 tóban jegyeztük fel, hogy mely béka- vagy gőtefaj rak bele petét. A tavak felmérésében jelentős segítséget nyújtott a Budapesti Erőművek Zrt. Túraszakosztálya, melynek tagjai támogatóként léptek be programunkba. Néhány kisebb körzetet leszámítva ma már mindenhonnan van adatunk legalább egy hüllőfaj (rendszerint a faligyík) jelenlétéről. Ennek tükrében a további adatgyűjtést kétfelé kell választanunk. Egyrészt azon ritka fajokra figyelünk, amelyekről kevés adattal rendelkezünk (a pannongyík és a foltos szalamandra), másrészt pedig bárkitől szívesen várjuk a közönségesebb fajok előfordulásairól szóló megfigyeléseket. A ritka fajok feltárására külön szakosztályi kirándulásokat fogunk szervezni, a pannongyík esetében a Pannongyík-felmérési program keretében, a szalamandraállományt más keretek között szervezett kirándulásokon fogjuk felmérni.

A Pilisi Parkerdő Zrt. állandó kapcsolatban áll Szakosztályunkkal a pilisi felmérések kapcsán. 2010-ben szakmai véleményünket kérték egy rehabilitációs munkához, melynek során 20 kistóból távolították el a víztereket teljes feltöltődéssel fenyegető iszapot. A Pilisi Parkerdő 2011-ben támogatta egy közel 30-oldalas füzet megjelenését, mely a hegység kétéltű- és hüllőfajait mutatta be a széles nagyközönségnek.

Jelentkezés

Kérjük, hogy azok az önkéntesek, akik szívesen gyűjtenek önállóan előfordulási adatot a Pilisből, jelentkezzenek a khvsz@mme.hu e-mail címen.

 

A pilisi kétéltűtérképezés első eredményei 2011-ben

Kovács Tibor és Vági Balázs szakosztályi tagok 6 pilisi kistóban követik nyomon az egyes békafajok megjelenését, peterakásuk kezdetét és a peték számának gyarapodását. A várható fajok az erdei béka, a gyepi béka és a barna varangy. A mellékelt grafikonon folyamatosan bővülnek a gyűjtött adatok. A tavak eltérő tengerszintfeletti magasságban találhatók; Pomáz: 120 m, Mélymocsár: 260 m, Hortoba: 340 m, Paprét: 470 m, Hosszúrét: 545 m, Hubertus: 615 m. Az egyes tavak mellett automata hőmérséklet- és páratartalommérő műszer is van, ezek adatait a vizsgálatot végzők később összevetik a peterakás dinamikájával.