A fajt Heinrich Mendelssohn és Heinz Steinitz, izraeli zoológusok írták le 1943-ban Discoglossus nigriventer néven miután 3 évvel korábban első ismert példányai kézre kerültek. A két kifejlett békát és két ebihalat a Szír-arab-árokrendszer egy mocsárral kitöltött részében, a Genezáreti-tótól északra húzódó Hula-völgy keleti partján találták meg. Miután a két ebihal és az egyik felnőtt egyed elveszett, a fajnak mindmáig csak az 1943-ban és egy később, 1955-ben talált példánya volt ismert a tudomány számára. Mindkettőjük a Jeruzsálemi Héber Egyetem Herpetológiai Gyűjteményében található.

A feketehasú korongnyelvűbéka egyik első ismert  példánya (fotó: Mendelssohn & Steinitz, 1943.)

A most talált egyed reményt ad arra, hogy a faj mégiscsak része marad a Föld élővilágának. feltűnése nehéz feladat elé állítja az izraeli természetvédőket és herpetológusokat. Még ha nyilvánvalóan létezik is egy populáció, minden valószínűség szerint csak kevés egyedből áll. Életmódjukról, szaporodásukról, élőhelyükkel szemben támasztott igényeikről szinte semmit sem tudunk. A korongnyelvű békák nemzetségében összesen hét fajt tartanak ma számon a herpetológusok. Többségük a Földközi-tenger térségének nyugati felében, Európában illetve Észak-Afrikában fordul elő. A feketehasú korongnyelvűbéka nevét fekete alapon fehéren pettyezett hasáról kapta. Eredeti elterjedési területe a Szír-arab-árok Genezáreti-tótól északra húzódó szakaszaiban, a Hula és a libanoni Beka’a völgyben elterülő mocsárvilág lehetett. Korábban több expedíció is indult a faj keresésére.

Babocsay Gergely
MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

A fenti kis képen a most talált egyed látható
(fotó: Dror Galili, Iton Hai)