Társadalmi Kapcsolatok Osztály

Miért csinálják?!

A jelenség hátterében a madarak költési időszakának kezdetével felerősödő területféltő magatartása, és ezzel összefüggésben a civilizációs környezet "tükörkép-szennyező" hatása áll. Mivel a természetben a mesterséges tükröződő felületekhez hasonlóan stabil (és ennyire gyakori) tükörkép nem létezik, az állatoknak nem volt lehetősége evolúciós szinten alkalmazkodni, felkészülni erre az ingerözönre.

Tavasszal a hosszabbodó nappalok hatására szaporodási izgalomba kerülő hímek fészkelőhelyet keresnek maguknak és leendő párjuknak, majd énekléssel kijelölik ennek határait, miközben figyelve és fülelve keresik a rivális hímeket.

A viselkedés leggyakoribb kiváltói az ablaküvegek és az autók visszapillantó tükrei, elülső és hátsó szélvédői és oldalsó ablakai - éppen ezért a jelenség világszerte előfordul. 

Tükörképével harcoló balkáni gerle Budapesten, ...

... fehérfülű bülbül Kuvaitban, és ...

... arab rigótimália Izraelben (videók: Orbán Zoltán)

Rossz ez a madaraknak és nekünk?

Igen.

Bármilyen jópofának tűnjenek is ezek az "erőlködő" madarak, a vizuális környezetszennyezés könnyen veszélyessé válhat a számukra, mert a tükörképükkel vívott sokórás mániákus harc teljesen természetellenes körülmények között zajlik, hiszen a vélt vetélytárs soha nem adja fel, így a madár képes a végkimerülésig küzdeni.

Eközben nem táplálkozik rendesen, nem tudja a területét megvédeni a valódi riválisoktól, és akár a fiókák etetésébe való besegítést is hanyagolhatja. Nagyobb termetű fajoknál ez kimondottan ijesztő lehet és akár fizikai sérülés kockázatát (madár és ember számára egyaránt) is jelentheti, illetve anyagi kárt okozhat.

Ráadásul a mániákus madarak akár több hétig jelentkező, naponta órákig tartó kopogása, az üveg és az autó összepiszkítása az embereket is zavarhatja. Tehát közös érdekünk a helyzet felszámolása!

Segíthetünk ezeken a madarakon?

Igen.

Ehhez a viselkedés kiváltó okát jelentő tükröződést kell ideiglenesen megszüntetni.

 

Másik megoldáscsoportot kínálnak a riasztó eszközök. Ezek közül a "rémzsinór" az
egyszerűbb, mert otthoni anyagokból (zsineg és nejlonzacskó) is elkészíthető
 

Aki szeret kísérletezni és rendelkezik nyomtatóval, ragadozók feltűnő, a kisebb testű zsákmányállatfajokra
elvileg riasztóan ható színes "rémszem" nyomatát (ez letölthető itt >>) is felragaszthat az ablakra, ... 

Minden ilyen madárriasztási eset kapcsán, így itt is hangsúlyoznunk kell, hogy a madarak intelligens, autonóm lények, melyek körülöttünk élő képviselői jelentős mértékben alkalmazkodtak a civilizációs hatásokhoz. Ezért gyakran előfordul, hogy az általunk elegendőnek, kellően félelmetesnek ítélt eszközök hatástalannak bizonyulnak, illetve ami működik az egyik madárnál, azt egy másik teljes egészében figyelmen kívül hagyhatja (erről részletesebben olvashat a honlapunkon itt >>). Ilyenkor próbálkozzunk mással, illetve tartsuk észben, hogy a legbiztosabb védelmet a fizikai elszigetelés, jelen esetben a szúnyogháló és az autó ablakainak letakarása kínálja.

Orbán Zoltán

Szüksége van a madaraknak tavaszi-nyári etetésre?

Nincs.

Vadállatok csak ott él(het)nek, ahol megtalálják az alapvető létfeltételeiket. Ahol ez hiányzik, nem kezdenek el költeni és nem állnak meg hosszabb időre sem a vonulási, sem a telelési időszakban.  

A településeinknek éppen azért olyan gazdag az állatvilága, mert ez a rengeteg faj pihenő-, táplálkozó- és akár szaporodóhelyet is talál a parkok fáin és bokrain, továbbá az épületeinken.  

Télen sem azért etetjük a madarakat, hogy életben maradjanak, hanem azért, hogy:

• természetmegfigyelési élményt nyújtsanak a mindinkább városias életmódot folytató embereknek (ez egyben természetvédelmi érzékenyítést is jelent);
• az etető környékén tartózkodó madarak összeszedik a rovar és egyéb kártevőket, gyommagvakat. 

Veszélyes lehet a fiókákra a tavaszi-nyári etetés?

Igen.

Miért? A mérsékelt övben, ahol élünk, a költési időszakban nincs elegendő magtáplálék (az majd csak őszre érik be), ezért a magevőink is alapvetően rovarokkal etetik a fiókáikat. Ez nemcsak könnyen emészthető számukra, de a vízigényüket is ebből fedezik, ezért a nálunk fészkelő madárszülők nem is itatják a fiókáikat. 

Az evolúciósan maggal etetéshez alkalmazkodott madárfajoknál (ilyen például a közkedvelt kalitkamadár zebrapinty) a szülők a magtáplálékot meghántolják, felaprítják, majd lenyelve előemésztik, és ezt az emésztőenzimekkel, gyomornedvekkel kevert, a vízigényt is kielégítő keveréket felöklendezve adják a fiókáiknak. 

A napraforgómag a madaraink fiókái számára azért sem megfelelő táplálék, mert a magetetéshez nem alkalmazkodott szülők meg sem pucolják azt, héjastól tuszkolják a tátogó csőrökbe! A folyamatosan hordott, emésztetlenül felhalmozódó, száraz magvak teljesen megtöltik a gyomrot, majd a nyelőcsövet, így a fiókák több napnyi szenvedés után funkcionálisan éhen és szomjan pusztulnak (lásd az alábbi képsorozatot).

A fenti, elsődleges kockázat mellett az alábbi, közép és hosszú távon gondot jelentő, viselkedéstorzító problémákkal is számolni kell:

• a természetestől eltérő táplálékviszonyokhoz szoktatja a felnövekvő generációkat, 
• a mesterséges táplálékbőség folyamatos emberi beavatkozás nélkül életképtelen szintűre növelheti a terület fészkelőállományát.

Figyelmébe ajánljuk az MME YouTube csatornáját, ahol ezres nagyságrendű videóból válogathat 
a kezdőoldalon vagy a tematikus összeállításokat tartalmazó lejátszási listák fülön
 

Amennyiben érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető mindennapi gyakorlati
madárvédelem, a Madárbarátok nagykönyvét ajánljuk figyelmébe (bolt >>), ...
 

... ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat, 
a Madármegfigyelők kézikönyve segíthet önnek (bolt >>)