Az etetés befejezésének időzítése

Magyarország természeti környezetének, biológiai sokféleségének jelenlegi állapota nem igényli (és azért dolgozunk, hogy ez a jövőben is így maradjon) az egész éves etetést, áprilistól-októberig másként lehet és kell segíteni a madarakat. Azonban a téli madáretetés befejezésének megfelelő időzítésével és az utolsó hónap madáreleség kínálatának némi átalakításával különösen a települési madarak számára nyújthatunk kora tavasszal is segítséget.

A kora tavasz biológiai kihívásai

A madarak tavaszi vonulásának és költéskezdésének időzítésében az egyik legfontosabb szempont a megfelelő táplálékellátottság. Ez azért nélkülözhetetlen, mert a vonulás utáni kondíció-visszaállítás, a fészeképítés, majd különösen a tojásrakás jelentős többletenergiát igényel.

Éppen ezért a március közepétől április közepéig tartó időszak − különösen elhúzódó tél és hűvös tavasz esetén − kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak, és ezek azévi (első költésből származó) szaporulata számára. Ez különösen a települési, főleg a városi, belvárosi madarakra igaz, ahol a természetes növényzet területi aránya az épületek, az utak és utcák miatt a természetesnél jóval alacsonyabb.

Bármilyen meglepőnek tűnik is, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ennek oka, hogy ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag-bázisok, érett virágzatok, vadföldek), miközben a növényi élet sem indul még be. Ezzel szemben a rovarok akár télen is repülnek, ha süt a nap és a hőmérséklet +10 C° környékére emelkedik, ami kora tavasszal már általánosnak számít.

Ezzel az eltérő természetes táplálékkínálattal magyarázható, hogy az etetési időszak végén a cinegék és más rovarevők száma gyakran drasztikusan csökken, vagy ezek a fajok el is tűnnek az etetőkről, miközben a magevők nagyobb számban és olyan etetőhelyeken is megjelenhetnek, ahol akár egész télen egyet sem lehetett látni.

A videó elején látható zöldike viselkedése jól szemlélteti az etetési időszak végének természetes táplálékkínálati viszonyait. A madár megpróbálkozik a japán birs ágain a rügyek csipegetésével, mivel azonban ezek még rendkívül aprók és kevés is van belőlük, az állat inkább visszatér az etetőre, ahol már kora tavaszi − aprómagvakban bővelkedő − magkeverék várja a madarakat, melyek szinte kizárólag csak ezeket fogyasztják ilyenkor (Videó: Orbán Zoltán).

Az eleségkínálat kora tavaszi átalakítása

Ezért az javasoljuk, hogy ha a madarak, különösen a magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) továbbra is (akár "új fajként") látogatják az etetőnket, az etetést március végéig, április elejéig-közepéig is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett egyre nagyobb arányban szerepeljenek az aprómagvak (pl. állatkereskedésben is beszerezhető köles, pintyeknek és papagájoknak árult keverék) és továbbra is adjunk almát a madaraknak.

Tengelicek és zöldikék tavaszi, aprómagvakban bővelkedő etetőn.

 

Tavaszi zöldeleség az etetőn és rügyvédelem

Alkalmilag előfordul, hogy az etető madarai az etetési időszak végén nagyobb mértékben rájárnak, és károkat okoznak a gyümölcsfák virágrügyeiben. A tavaszi rügyevés a növényevő (magevő) madarak természetes viselkedése, amitől ebből következően nem könnyű ezeket eltántorítani. Ilyen esetekben a legbiztosabb (ami nem jelent könnyű megvalósíthatóságot!) módszer a teljes fizikai elszigetelés, a fák raserhálós burkolása lenne, mivel azonban ez többnyire nem megoldható (túl nagy és sok a fa, drága), meg lehet próbálkozni zöldeleség felkínálásával is. A rügyfakadási időszak előtti hétre csíráztassunk kölest (illetve akár még búzát is), és reszelt sárgarépával, illetve ha már lehet szedni, tyúkhúrral együtt tegyük ki a tavaszi etetőre. Így a madarak − a könnyebb megoldást választva − remélhetően az etetőn elégítik ki zöldigényüket, és nagyobb valószínűséggel hagyják békén a fákat (vagy legalábbis kevesebb rügyet esznek le), mintha nem így járnánk el.


Meggy kibomló virágrügyei (Fotó: Orbán Zoltán).

Április közepén abbahagyhatjuk az etetést!

Április első felére (enyhe tavaszokon akár néhány héttel korábban) a megújuló rovarélet mellett már a növényzet: a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtásai, a friss fűtakaró és a gyepszint virágzó lágyszárúi is kellő természetes táplálékbázis kínálnak a madaraknak. Ilyenkor kell − hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést.

Ahhoz azonban, hogy a legkorábbi lágyszárúak is virágozhassanak, majd magot tudjanak érlelni, arra van, arra lenne szükség, hogy a parkok, kertek és udvarok gyepe ne legyen folyamatosan tövig lenyírva, illetve maradjanak olyan kaszálatlan foltok, ahol erre van ideje a növényeknek. Ez a természetbarát települési gyepkezelés ráadásul a beporzást végző rovarfajok kora tavaszi túlélése szempontjából is előnyös.

Az egyik legkorábban magot érlelő lágyszárú a gyermekláncfű és a százszorszép. A kertek, parkok, lakótelepek tavaszi gyepeinek virágözöne számunkra is szemet gyönyörködtető, így nem akkora áldozat ezekből nyíratlan foltokat meghagyni. (Fotók: Orbán Zoltán).

Amennyiben így teszünk, a magevők is gyorsan juthatnak friss magtáplálékhoz (Videók: Orbán Zoltán).

A mérsékelt övi klíma egyik érdekes sajátossága, hogy mivel a nyár második feléig nincs jelentős magtermés, a magevő madaraink túlnyomó többsége nem magokkal, hanem rovarokkal eteti a fiókáit!

Ezt egyébként a madárforgalom csökkenése, megszűnése is jelzi, hiszen a nálunk telelő és átvonuló madarak visszatérnek a költőterületeikre, a helyben maradók pedig revírt foglalva párba állnak és költeni kezdenek.

Miért ne etessünk nyáron?

Ahhoz, hogy megértsük, miért szükségtelen Magyarországon a madarak nyári etetése, elsőként azt kell tisztáznunk, hogy valójában miért is etetjük a madarakat?

Az etetés elsősorban rólunk, emberekről szól!
A madáretetés társadalmi szintű elerjedése, gyakorlatilag intézményesült tevékenységgé válása modern korunk alig több, mint száz éves múltra visszatekintő "találmánya". A városiasodó, a természettől egyre inkább eltávolodó emberek azért etetik mind nagyobb arányban a madarakat (és túráznak például a szabadidejükben), mert így próbálják pótolni az állatok közelségének, a fák susogásának, a táj szépségének mindennapjaikból hiányzó látványát és élményét. 

Az ipari forradalommal exponenciálisan felerősödő tájrombolás és környezetszennyezés valódi mértéke egészen az 1960-as évekig csak a szakemberek egy része számára volt egyértelmű. Ekkorra azonban olyan méreteket öltött, hogy − spanyolviaszként − kénytelenek voltunk "feltalálni" a környezeti nevelést is, melynek képviseletével, globális elterjesztésével olyan világszervezetek, mint az ENSZ és az UNESCO vezetői is kénytelenek voltak foglalkozni.

Ebben a társadalmi figyelemfelhívó munkában a mindenütt jelenlevő, az embert a civilizációba is követő − és egyben legkedveltebb − állatcsoport, a madarak, és különösen a téli etetésük kínálta az egyik legjobb eszközt.

Magyarország több, mint fél évszázaddal megelőzte ezt a kampányt, Herman Ottó "A madarak hasznáról és káráról" címet viselő híres munkájában külön fejezeteket szentelt a madárvédelemnek, így a mesterséges odúk kihelyezésének és a téli madáretetésnek is.

A madarak csak ott tudnak tartósan megmaradni, ahol rendelkezésükre állnak a szükségleteiket kielégítő táplálkozó-, pihenő- (búvó-) és fészkelőhelyek − azaz a megfelelő élőhelyek. Ha ezeket nem találják meg, akkor végleg eltűnnek a területről, vagy csak az idő egy részében tartózkodnak ott. Utóbbira szolgáltatnak jó példát a vonuló madarak, melyek a korlátozott erőforrások miatt csak táplálkozni tudnak a telelőterületeken, ha szaporodni akarnak, akkor kénytelenek onnan sok-sok, akár több tízezer kilométer távolságba (a költőterületekre) repülni. 


A madáretetés egyedülállóan jó lehetőséget kínál bemutató madárgyűrűzési
akciók megtartására is (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Magyarországon jó száz éve zajlik a társadalom egyre nagyobb körét bevonó téli madáretetés, így sok-sok madár generáció képviselői szokhattak hozzá, tanulhatták meg kihasználni az őket vendégül váró etetők tízezreit. Ha ezek nem lennének, akkor a madarak nem pusztulnának el, hanem kevésbé koncentráltan keresgélnének a tájban, illetve vonuláskor, kóborláskor odébbállnának.  

A nyári etetés problémája


Önfenntartó, egészséges populációk fennmaradása csak akkor lehetséges, ha az élőlények a lehető legnagyobb mértékben az élőhelyi környezetük kínálta feltételekhez alkalmazkodva élhetnek. Ott, ahol ez már nem így van, ahol egy-egy faj vagy élőlénycsoport megmaradása intenzív és közvetlen emberi beavatkozást igényel, már nagy a baj, és a veszélyeztetettség mértékét jelzi.

A szükségtelenül végzett nyári etetés infantilizálja az egyedeket, elkényelmesíti a szülőket, a természetestől eltérő táplálékviszonyokhoz szoktatja a felnövekvő generációkat, a mesterséges táplálékbőség pedig folyamatos emberi beavatkozás nélkül életképtelen szintre "pumpálhatja fel" a fészkelőállományt.A következő fejezetben említett, nyáron is etető Angliában figyelték meg (és azóta Magyaroszágon is, lásd a fotókat), hogy cinegék napraforgómagot hordtak az egyébként rovarevő fiókáiknak (a megevők többsége is a könnyebben emészthető és a költési időszakban jobban hozzáférhető rovarokkal etet!), melyek képtelenek voltak megemészteni az emésztőrendszerükben felhalmozódó élelmet, és elpusztultak.

Ez a hétfiókás széncinege-fészekalj Veresegyházon pusztult el 2020. május 9-én. A felvételek május 26-án készültek, amikorra a hangyák már lepucolták a tetemeket. Ezáltal láthatóvá vált, hogy a fiókák gyomrát és részben a nyelőcsövét is kitöltötték a nyári etetőről a szülők által hordott bontatlan napraforgómagok. A rovartáplálékot igénylő fiókák a számukra emészthetetlen magoktól gyakorlatilag éhen pusztultak - (Fotók: Pócsi Ágnes)

 

Az énekesmadarak fiókái ráadásul életük első, a fészekben töltött heteiben nem isznak, a szülők nem hordanak nekik vizet, a létfontosságú folyadékhoz a lédús rovartáplálékból jutnak hozzá. A magvak víztartalma ehez képest alacsony, mesze nem elegendő, ezért a nyáron folytatott etetés a fiókák szomjhalálához is vezethet.

A cinkegolyót értelemszerűen téli etetéshez találták ki, amikor fagy, de legalább hideg van. A nyári hőségben a cinkegolyó alapanyagát képező állati zsiradék megolvad, az intenzív napsugárzás hatására bomlani kezd, ami szintén egészségkárosodást okozhat.

Magyarország természeti környezete még képes biztosítani a legtöbb faj táplálékát, ezért nálunk a téli madáretetés is elsősorban nem természetvédelmi, hanem szemléletformáló tevékenység, tehát alapvetően az emberek, nem pedig a madarak igényeit szolgálja ki. A viselkedéstorzító nyári etetés helyett odútelepítéssel, itatással, és a cikk végén bemutatott egyéb eszközökkel segítsük a madarakat.

 

Ahol nyáron is etetnek
Nyugat-Európa (különösen a Brit-szigetek) jelentős területeinek környezetállapot-romlása, többek között a megfelelő mennyiségű egészséges táplálék szűkös hozzáférhetősége miatt az énekesmadarak állományai drámaian csökkentek (az okokról itt is olvashat >>). Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjon, az angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) rendkívül sikeres szemléletformáló, a társadalom aktivitását növelő kampányt indított néhány évtizede. A céljuk az volt, hogy tudatosítsák az emberekben, milyen elképesztően rossz állapotba jutott az angol táj, mely továbbra is szépen zöldellő maradt, de a biológiai sokféleség tekintetében sok helyütt ökológiai sivataggá vált. A figyelemfelhívás, a lakosság aktivizálásának egyik fontos eszközének  az egész éves etetést bevezetése tűnt a megfelelő megoldásnak.

Mára azonban kiderült, hogy ez a társadalmi szintű madár- és természetvédelmi aktivitást segítő kampány nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, Nagy-Britannia madárállomány-csökkenése folytatódott és mára sok, egykor gyakori faj esetében drámai szintet ért el. A nyári etetés amellett, hogy rendkívüli további környezetterhelést okoz és az importált eleség (elsősorban napraforgó) hozzájárul a kontinentális Európa agrárterületeinek madárállomány-csökkenéséhez is, hamis biztonságérzetet ad a lakosságnak, mert az emberek azt hihetik, hogy a(z egyébként felesleges és káros) nyári etetéssel mindent megtettek. A számok azonban, mint láttuk, ennek épp az ellenkezőjét mutatják.

A több, mint egymillió (!) tagot számláló RSPB országos bolti hálózata nyáron is dugig van a legváltozatosabb madáreleségekkel, a táj pedig működő etetőkkel. Vízityúk és örvös galamb egy angliai látogatóközpont nyári etetőjén. (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ennek köszönhetően ma már a felnőtt lakosság több, mint fele (!) eteti a madarakat, az RSPB pedig a világ egyik legnagyobb, legerősebb civil természetvédelmi szervezetévé vált, nem kis mértékben az etetés társadalommozgósító hatásának köszönhetően. Ehhez azonban sajnálatos módon az "kellett", hogy az emberek elképesztően nagy százaléka számára is nyilvánvalóvá, érezhetővé váljon a madarak hiánya.

A költési időszakban mi még máshogy segíthetjük a madarakat!

Magyarország összehasonlíthatatlanul jobb állapotban megőrzött, rendkívül gazdag madárvilágát nem az egyik végső eszközt jelentő nyári etetéssel, hanem a Madárbarát kert program alábbi, évszakonként megfelelően váltakozó eszközeivel és tevékenységeivel − köztük télen etetéssel is − segíthetjük:

 

 

 


Télvégi odúellenőrzéssel és karbantartással >>

 


Új odúk kihelyezésével >>

 

 


Mesterséges fecskefészkek kihelyezésével >>

 


Fecskepelenkák felszerelésével >>

 


Fecske sárgyűjtőhelyek létesítésével >>

 


Sarlósfecskeodúk kihelyezésével >>

 


Partfalak felújításával >>

 


Gólyakosár-kihelyezéssel >>

 

 

 

Kapcsolódó oldalak

 

 


Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán

"Tavaszi madárles" program iskolai osztályoknak, szakköröknek

A természetvédelmi munka alapfeltétele az állományfelmérés, éppen ezért az MME szerteágazó tevékenységi területei között kiemelt szerepe van a Monitoring Központ által koordinált adatgyűjtéseknek, amit túlnyomórészt önkéntesek végeznek. Ahhoz azonban, hogy megbízható fajismerettel és elhivatottsággal rendelkező adatközlőink legyenek, olyan utánpótlásképző, kedvcsináló gyermekprogramokra van szükség, melyek keretében a fiatalok nem csak a madarászáshoz kapnak kedvet, de ráéreznek a rendszeres megfigyelés, adatgyűjtés és -szolgáltatás érdekességére és fontosságára is

 

Ezt a szerepet tölti be a madárvédelmi szervezetek világszövetsége (BirdLife International, melyben Magyarországot az MME képviseli) által 2006-ban indított Tavaszi madárles (angolul SpringAlive) program is, melynek keretében a gyerekek és pedagógusaik Európa-szerte azonos időben és módszertannal monitorozhatják és követhetik nyomon a tavaszi vonuló madarak érkezését.

 

A program célja a tavaszi vonulás nyomon követése

Abban, hogy a madarak a déli telelőterületekről többé-kevésbé észak felé tartva érkeznek Európába, nem sok újdonság van. Abban viszont már igen, hogy két kontinens – Európa és Afrika – számos országának sok ezernyi gyerek és felnőtt önkéntese által feltöltött megfigyelési adatoknak köszönhetően interaktív térképeken lehet nyomon követni az egyes fajok mozgásának alakulását, az általuk „elfoglalt” területek folytonos változását.

 

Egyszerűségében a nagyszerűség

A megfigyelési időszakban bárhol és bármikor: utcán, óraközi szünetben az udvaron, vagy célzott kirándulások keretében is megpillanthatóak a madarak. Természetesen a fajok ismert fészektelepeit és fészkeit is érdemes felkeresni, mert jó eséllyel itt láthatjuk a madarakat először.

 

A megfigyelési időszak Európában a tavaszi félévet öleli fel

A Tavaszi madárles program nem más, mint néhány közismert, hosszú távú (a Szaharától délre) vonuló madárfajra koncentráló játékos madármegfigyelési akció gyerekek, családok, iskolai közösségek számára. A feladat rendkívül egyszerű: február 1. és június 1. között öt madár: a fehér gólya, a kakukk, a gyurgyalag, a füsti fecske és a sarlósfecske évi első megfigyelését (csak az első alkalom a fontos!) kell feljegyezni, majd feltölteni a Tavaszi madárles www.springalive.net oldalán.
A Tavaszi madárles program öt megfigyelendő madárfaja:
a fehér gólya (Fotó: Posztós Csaba), ...
... a kakukk (Fotó: Marcin Karetta), ...
... a gyurgyalag (Forrás: SpringAlive.net), ...
... a füsti fecske (Fotó: Orbán Zoltán), ...
... és a sarlósfecske (Fotó: Molnár Gábor).

 

Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt az eredménnyel kecsegtető megfigyelési időszak nálunk március elejére tehető, míg a földközi-tengeri szigeteken akár már az első napon, tehát február elsején is találkozni lehet a legkorábbi vonuló egyedekkel. A program fajai közül legkorábban a fehér gólyák és a füsti fecskék első képviselői érkeznek Magyarországra: ők már március második felétől megjelenhetnek hazánkban. Vigyázat  a fehér gólyák az elmúlt években egyre gyakrabban telelnek át, így a március előtti példányok szinte bizonyosan nem korai vonulók, hanem olyan madarak, melyek el sem mentek! A kakukk már később érkezik, áprilisban szoktuk először hallani, míg a sarlósfecske és gyurgyalag a legkésőbb hazatérő madarak közé tartozva gyakran csak május folyamán tűnik fel Magyarországon.

 

Nemzetközi honlaptámogatás – anyanyelvi online felület

A program a részvevő nemzetek anyanyelvén is kidolgozott nemzetközi weblapra épül, a www.springalive.net címet beírva a megnyíló honlapon a nemzeti zászlóra kattintva juthatunk el az MME által szerkesztett magyar felületre. Itt négy fő menüpont között lehet navigálni, majd ezekre kattintva a megnyíló aloldal jobb felén találjuk a témához tartozó további fejezeteket (almenüpontokat).
A belépő oldalon a több tucatnyi partner ország zászlajával is
megismerkedhetnek a gyerekek - ezekre kattintva
lehet belépni a nemzeti oldalra.

 

„A programról”
Ez a menüpont bemutatja a programot. A jobb oldali almenük áttekintésével választ kaphatunk a leggyakrabban felmerülő kérdésekre, Kalendárium címszó alatt elolvashatjuk a program frissülő híreit, de találunk itt érdekes, kapcsolódó honlapgyűjteményt, klímaváltozási ismertetőt, illetve pedagógusok számára készített ingyenesen letölthető oktatási segédanyagokat.

„Madárfajok”
A következő menü nem csak a programban érintett fajokat mutatja be részletesen, de betekintést nyújt a madárvonulás és a madárvédelem kérdéskörébe is. A honlap új eleme, hogy a madarak énekét is meg lehet hallgatni: amikor rákattintunk az öt faj valamelyikére, annak hangja automatikusan lejátszódik.

„Mit tehetek a madarakért”
Ezen meüpont segít eligazodni a madárvédelem útvesztőiben. Választ ad arra, hogy mit tehetünk, ha fiókát találunk, hogyan segíthetünk a fecskéknek, vagy például arra, hogy miként óvhatjuk meg a madarakat az ablaknak ütközéstől. 

„Játssz velünk!”
Erre a mezőre kattintva a honlap első (részben) interaktív részére jutunk. A megnyíló oldalon alap beállításként a szabadon letölthető háttérképek gyűjteménye jelenik meg, a jobb oldalról pedig a játékokhoz jutunk. 

„Térkép”
A menüpont nem csak a program alapvető célját jelentő adatfeltöltést teszi lehetővé, de a sok-sok nemzet ezernyi megfigyelője által felvitt megfigyeléseket folyamatosan frissülve térképen (országokra szűrhetően és a vonulás előrehaladását filmfelvételként mozgókép formájában is), valamint többfélestatisztikai feldolgozásban is megjeleníti.

„Blog”
A megfigyelők számára nem csak a „száraz” adatok felötlésére ad lehetőséget az oldal, a Blog menüpont alatt fajonkénti bontásban a megfigyelés körülményeiről is beszámolhatnak a megfigyelők.

Az oldal érdekes megoldása, hogy a projekt időszakon kívül a menüpontsor felett napban, órában, percben és másodpercben számolva adja meg a következő tavaszig (programkezdésig) hátralévő időt.

 

A YouTube-on is

2012 tavaszán elindult a SpringAlive program saját YouTube csatornája is, ahol az öt érintett fajról készült videókat nézhetnek meg az érdeklődők.

 

Néhány gondolat a pedagógiai vonatkozásokról

A felnőtt társadalom egyik alapvető nevelési feladata annak bemutatása, hogy a modern kor vívmányai önmagukban többnyire nem jók, vagy ördögtől valóak, csak jól, vagy rosszul vannak felhasználva. Tipikusan ebbe a könnyen „megszaladó” kategóriába tartozik az Internet is, amit lehet káros, lélekölő tartalmak letöltésére, és túl sokat is használni, ugyanakkor egyedülállóan jó lehetőséget nyújt az önképzésre, a tájékozódásra, a játszva tanulásra és még sorolhatnánk. Utóbbi kategóriába tartozik a Tavaszi madárles program honlapja is. A „Játssz velünk!” menüpont alatti játékok  mivel szöveg helyett kizárólag grafikus megoldásokat alkalmaznak  lehetővé teszik, hogy felnőtt, vagy nagyobb testvér segítségével, írni-olvasni még nem tudó gyerekek játékos formában ismerkedhessenek a madarakkal és a számítógép használatával. A www.springalive.net oldal az iskolás korosztály tantermi kötelmeihez, a magától értetődő biológiai területek mellett más tantárgyakhoz is kapcsolható. A térképes megjelenítés Európa és Afrika természeti és gazdasági földrajzának megismerésére, a statisztikai feldolgozások és ezek vizuális megjelenítései (kördiagram, grafikon, táblázatok) pedig a matematika több területének játékos bemutatására, érdekes gyakorlati problémák projektszerű feldolgozására ad lehetőséget. Végül, de nem utolsó sorban: tél vége felé különösen fontos, hogy minél többet tartózkodjunk a friss levegőn, amihez a Tavaszi madárles nem csak alkalmat, de célt is kínál. Ráadásul a megfigyelési adatok „terepi” (amint láttuk, ez lehet az utca is) összegyűjtését követően az online adatfeltöltés, ezek interaktív megjelenítése, és a blog – melyek a tizenévesek körében nagyon népszerűek – a programot azon gyerekek számára is vonzóvá teheti, akiknek nem a terepi megfigyelés, hanem a virtuális térben való ténykedés az erőssége.

 

Csatlakozzon családjával, osztályával, szakköri csoportjával a felméréshez!

Pedagógusként, szülőként, nagyszülőként, diákként kedves olvasóink is sokat tehetnek a program sikeréért, azért, hogy minél több gyerek ismerkedhessen meg játékos formában a Tavaszi madárles madárfajaival. Kérjük, hívják fel gyermekük, unokájuk tanítójának, tanárának - a tanulók az osztályfőnöküknek - a figyelmét a programra, erre a honlap oldalra, hogy még több osztály kövesse nyomon a vonulásból visszatérő madarakat. Előre is köszönjük a segítségét a gyerekek és az égi vándorok nevében!

 

Orbán Zoltán - Berényi Zsombor - Kincses László

 

Feliratkozás a következőre: Társadalmi Kapcsolatok Osztály