Itató és madárfürdő
"Ha semmim nem lenne, csak a madárfürdő, akkor is nagyon
érdekes napjaim lennének a madarakat figyelve"
/hozzászólás az MME Facebook oldalán/
Madaraink többségének naponta akár többször innia és akár fürdenie is kell, ami az egyre szárazabb nyarakon és hómentes teleken mind nagyobb kihívást jelent számukra. Különösen igaz ez az egyre víztakarékosabban működő településeken, ahonnan az egykor széles körben elterjedt háztáji állatok itatói is hiányoznak. Ezért a madárbarátok számára a madáritató egész éves működtetése az egyik legjobb lehetőség.
ITATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ
- A legjobb, legegyszerűbb itató és madárfürdő a 40-50 cm átmérőjű (vagy nagyobb) műanyag virágalátét, melynek mélysége a kistestű fajok számára is biztonságos 5-7 cm.
- Az itatók vizét rendszeresen, naponta frissre kell cserélni, az elpárolgott vizet napközbeni utántöltéssel pótolhatjuk is.
Télen naponta legalább egyszer el kell távolítani a jeget, és langyos csapvízzel kell feltölteni az itatót (részletek >>). - A naponkénti vízcsere egyben megakadályozza, hogy a szúnyogok belepetézzenek az itató vizébe.
- Nagy forgalmú itatóknál, különösen nyáron, hetente-kéthetente érdemes a napi vízcserét megelőzően algátlanítani és akár fertőtleníteni (pl. Domestos), majd jól kiöblíteni az itatót.
Ha az itató közelében több egyedet, elsősorban zöldikéket érintő madárelhullást tapasztalunk, a fertőtlenítést lehetőleg minden nap végezzük el. Ennek legpraktikusabb módja, ha naponta váltogatva két itatótálcát használunk – az egyikben itatunk, a másikat napközben fertőtlenítjük, majd öblítést követően kiszárítjuk, és másnap ezt töltjük fel ivóvízzel, közben az előző napon használt itatónál végezzük el a fertőtlenítést. - A kisebb madarak számára veszélyt jelent az 5-10 cm-nél mélyebb víz, ezért itatónak ne használjunk mély, vízzel telt hordót, konténert; kerti tavak építése esetén alakítsunk ki sekély parti részt.
- A talajszint fölé helyezett itatóknál, különösen az ablakitatók esetében, figyeljünk a biztonságos rögzítésre, a feldőlés, leesés elkerülésére.
- Még az 5-10 cm mély itatók vizébe is érdemes beletenni egy kinyúló ágat, nagyobb, lejtős oldalú követ, ahol a madarak kényelmesen és biztonságosan tudnak állni, és szabályozni tudják fürdéskor a vízmélységet.
- Lehetőleg akkora itatót használjunk (40-50 cm átmérőjű már megfelelő), melyben egy balkáni gerle nagyságú madár is képes megfürödni.
- A téli etetők mellett is működtessünk itatót (részletek >>)!
- Az itatókészítés, az itatók életének megfigyelése jó környezeti nevelési és
turizmusfejlesztési program is lehet (részletek >>).
Segíti a többi eszköz alkalmazását is!
Amikor egy új helyszínen indul el a Madárbarát kert program, óhatatlan elvárás, hogy a madarak egyből használják az odúkat, etetőket. Az igazság azonban az, hogy időre van szükségük ahhoz, hogy a számukra kedvező változásokat észrevegyék. Ez különösen a növényzetben rejtettebben elhelyezkedő odúk esetében igaz, így nem ritka, hogy a kihelyezés évében ezek lakatlanok maradnak. Az itatás nemcsak a Madárbarát kert program egész évben végzendő aktív madárvédelmi tevékenysége, de egyben a madarak gyors odaszoktatásának legjobb módszere is.
Ennek legfontosabb oka, hogy az itatókhoz mindig több madár jár, mint ahány a közelben költ. Különösen a nyári kánikulában gyakori jelenség, hogy akár kilométernyi távolságokról is érkeznek madarak a vízzel feltöltött itatóhoz. Amennyiben egész évben itatunk, a madarak állandó vendégeink lesznek, így nagyobb az esélye annak is, hogy a többi madárvédelmi eszközt is igénybe veszik.
|
| A virágalátét itatótálcában a kisebb madarak (őszapók) akár csoportosan is tudnak inni és fürdeni (Fotó: Orbán Zoltán). |
Miért van szükség itatókra?
Az emberkövető madárfajok többsége akkor csatlakozott hozzánk, amikor eleink még hagyományos, alapvetően háztáji állattartó gazdálkodást folytattak. A jószágok takarmánya és gyakran az ürüléke is, valamint az általuk vonzott rovarok egész évben táplálékot, a baromfiudvarok talaja porfürdőt, itatójuk pedig ivó- és fürdőhelyet biztosított madár lakótársaik számára is.
Ma már nemcsak a nagytestű patások, de a ...
... baromfiudvarok is eltűnőben vannak.
Ehelyett az állatok számára a lakott területekre egyre inkább a beépítettség
okozta táplálék- és vízhiány jellemző.
Itató hiányában a madarak képesek akár a nyárra kitett virág ...
... ahol azonban maximum a házi veréb méretű fajok tudnak fürödni is.
Ha nincs más lehetőségük, az éjszakai életmódot folytató zöld varangyok ...
... is kénytelnek a virágalátét vizéből pótolni a szükségleteiket
(fotók, videó: Orbán Zoltán).
Ezért minél inkább belvárosi környezetben élünk, annál fontosabb, hogy az állatokat - a rovaroktól a békákon, gyíkokon és madarok át az emlősökig - itatással, lehetőleg talajitatóval (a fecskéket pedig sárgyűjtőhelyek létesítésével) is segítsük.
Ami biztosan nem alkalmas itatónak
"A pokolba vezető út jó szándékkel van kikövezve" - tartja a mondás,
ami erre a megoldásra fokozottan igaz! A félig vízzel töltött, ráadásul
talajba süllyesztett műanyag láda nem csak a kis és közepes méretű
madarak és emlősök (például a sün), de részben vízi állatnak
számító varnagyok és ásóbéák számára is halálos veszélyt
jelent, mert nem tudnak kijutni belőle
A nyitott esővígyűjtő hordók hasonló madárcsapdák
Szerencsére kis odafigyeléssel, az ilyen potenciálisan veszélyes
víztartályok lefedésével nemcsak az állatbaleseteket
akadályozhatjuk meg, de a fedőanyag megfelelő
kialakításával akár itatóként is hasznosíthatjuk
(fotók: Orbán Zoltán)
A kerti tó itatásra alkalmassá tétele
Szép, de a kisebb állatok számára veszélyes. A körben ilyen meredek és
csúszós falú, fóliával bélelt kerti tavakban a madarakon kívül kisrágcsálók,
de akár egy róka, borz vagy kutya méretű emlős (sőt, akár egy kisgyerek)
is balesetet szenvedhet
Ez a probléma elkerülhető vagy orvosplható, ha a tavacskának
legalább egy részén kialakítunk olyan rámpaszerű, a partról
a vízbe lejtő kavicsos kövezést ...
... ahol a madarak (házi veréb) lépésről lépésre tudnak a sekély parti
részektől a mélyebb víz felé haladni
Hasonló hatás érhető el szélesebb fakéreggel (széncinege) ...
Végül, de nem utolsósorban használhatunk hosszabb ágakat is.
Ez a megoldás egyébként itatóknál (a képen) is alkalmazható
a legkisebb testű vagy bátortalan madarak számára
(fotók: Orbán Zoltán)
Miben itassunk?
|
|
| A legegyszerűbb, legolcsóbb és legjobb madáritatók és -fürdők a különböző méretű ... |
|
|
| ... és alakú ... |
|
|
| ... műanyag virágalátétek. |
|
|
||
| Az itatónak nem kell feltétlenül a talajon lennie, tehetjük fatuskóra, de léteznek függő és ... |
|||
|
|
| ... ablakpárkányon használható itatók is (ezekről a későbbiekben még lesz szó). Az ilyen magaslati itatókon a madarak nagyobb biztonságban vannak a macskáktól (Fotók: Orbán Zoltán). |
Télen is itassunk!
Változatos és gazdag madárvilág: harkály, balkáni gerlék és verebek
talajetető itatóján (Fotó: Orbán Zoltán).
Az egész éves, tehát télen is folytatandó itatás azért is fontos, mert a madaraknak nem csak iváshoz, de a napi tisztálkodáshoz, fürdéshez is szükségük van vízre. Az etetőkön történő itatásról itt is olvashat részletesebben >>.
A talajitató és környezetének kialakítása
Amennyiben az itató egyedüli célja a madarak és más állatok segítése, akkor a talajszinttől az ablakpárkányig szinte bárhol elkezdhetjük az itatást. Ha azonban van kertünk vagy a környezetpedagógiai és turisztikai élményszolgáltatás is szempont, az alábbi kihelyezési fogások figyelembevételével sok megfigyelési élményben is részünk lehet. Különösen nyáron, amikor a déli kánikulában napfürdőzni is tudnak a madarak, illetve a fiókák még ismerkednek a világgal.
A talajitató legnagyobb előnye, hogy itt a madaraknak kellő tér áll rendelkezésére összetettebb viselkedésformák gyakorlására, nekünk pedig ezek megfigyelésére, különösen akkor, ha ennek környezetében napos gyepfoltok, beülőágak és árnyékot adó búvóhelyek is vannak.
A púdertollak védelme miatt a galambok nem porfürdőznek, valószínűleg
ezért tartoznak a leggyakoribb víz- és napfürdőző madarak közé a kertben.
Ez a balkáni gerle a túlhevülés ellen úgy védekezik, hogy az itató
vizében üldögélve napfürdőzik.
Amennyiben az itató környezetében nyírt a gyep, a madarak
(a fotókon ismét balkáni gerle) ...
... előszeretettel fekszenek rá szétterített szárnnyal és farokkal a
felforrósodó alacsony növényzetre és a kopár talajfoltokra, ahol
a napfürdő még hatékonyabb
Az esetleg évek óta a kertben fészkelő fekete rigók annyira megszokják
a jelenlétünket (felismernek bennünket), hogy képesek alig méterre
tőlünk "összerogyni" és napfürdőzni.
Nyári kánikulában a nyílt, napsütötte itató és környezete akkor igazán vonzó a madarak számára, ha a közvetlen közelében árnyékot adó növényzet vagy kerti bútorok is vannak. Ha szerencsénk van, akkor itt az ablaklesből az alábbi videón látható jelenetnek is a tanúi lehetünk. A felvételen úgy tűnik, mintha a hím fekete rigó fejét sütkérezés közben a kelleténél egy kicsit jobban megsütötte volna a Nap, mert nem tudta eldönteni, hogy napon vagy árnyékban legyen-e, ezért körbe-körbe szaladgált az itató és a bokrok között.
Mire jó még az itató körüli gyep?
Valószínűleg nincs ember, akit ne bűvölne el az emlősök kölykeinek hancúrozó, ugrabugráló játéka. Azt azonban már kevesebben tudják (mert kevesebbeknek volt lehetősége megfigyelni), hogy egyes, elsősorban közösségekben élő madárfajok fiókái (például a fekete rigók) is hasonlóan játszadoznak.
A sokak által még mindig kevéssé elfogadott verebek első költésből származó fiókái július közepén általában többé-kevésbé önállósodott ifi bandákban keresik fel az itatót (szüleik ilyentájt a még fészekben nevelkedő másodköltést gondozzák). Az alábbi felvételek apropóját az adta, hogy az élelmes és hiperaktív mezei veréb fiókák rájöttek arra, hogy mi mindenre használható az itató melletti, a nyírás után már némileg felnövekedett gyep.
A verébfiókák örömére az itatóban fürdő madarak
(házi veréb hím és a következő képen zöldike) ...
... folyamatosan annyi vizet fröcsköltek ki, hogy ...
... attól olyan tocsogóssá vált az itatótálca körüli fű, hogy abban
"úszva" a kistestű fiatalok ...
... kreatív módon fürdeni és hűsölni is tudtak (Fotók: Orbán Zoltán).
Ha lehet, legyenek a közelben beülőágak
A tollászkodás, különösen a fürdés utáni tollrendezgetés a madarak életének fontos része, erre nap mint nap sok időt szánnak. Ezért az itató nélkülözhetetlen "berendezési tárgya" a megfelelő kilátást, ugyanakkor takarást egyaránt biztosító tollászkodóhely. Erre legalkalmasabbak a sűrű bokrok, ezért ha lehet, ilyenek közelébe telepítsük az itatót.
A képen látható japán birs bokor betegség vagy a szárazság következtében
tavaszra kiszáradt. Az őszi cseréig hajnalkával befuttatva ...
... ideális sziesztázóhelye maradt a madaraknak.
A hely vonzóbbá tételét szolgálja néhány kilógó ág, melyekre kiülve ...
... a madarak (házi veréb) nem csak az átnedvesedett tollazatukat tudják
rendezgetni, de napfürdőzésre is ideális (Fotók: Orbán Zoltán).
Itatás ablakban, erkélyen
Elsősorban a Madárbarát panel és Madárbarát mukahely programban résztvevők számára jó hír, hogy ablakpárkányon, erkélyen is teljes értékű madárvédelmi munka, így itatás is végezhető.
Téli madárvédelem teljes kiszolgálással: többféle eleséggel
és itatóval balkonládányi területen egy
emeleti ablakban.
Az ilyen etetőkön többnyire a 2011. év madara - a széncinege, és ...
... a kék cinege a leggyakoribb vendég, de ...
... a balkáni gerle sem számít ritkának ...
Itatás párkány nélküli ablakban
Első pillantásra a párkány nélküli ablakoknál, a panel- és társasházak, irodák emeleti magasságában nehéz madárvédelmi megoldásokat, így madáritatást is alkalmazni. Szerencsére az állatkereskedések számos olyan, erre a célra is használható állatjóléti kiegészítő felszerelést árulnak, ami kis kézügyességgel szinte bárhova felszerelhető. A következőkben a nagytestű papagájok kalitkájába tervezett, fém etető- és itatótál madárvédelmi hasznosíthatóságát mutatjuk be.
A cél egy ilyen ablakitató felszerelése (Fotó: Orbán Zoltán).
Első lépésben két fogó segítségével nyissuk meg egy-egy szemes csavar zárt fejét, hogy megkapjuk az itató akasztó kampóit. Kis utánajárással csavarmenetes kampót is beszerezhetünk, a lényeg az, hogy ezek nyaki része ne legyen túl hosszú, mert ebben az esetben a fém tartókeretet nem lehet függőleges pozícióba állítani.
Fogókkal nyissunk meg két zárt szemes csavart (Fotó: Orbán Zoltán).
Miután megvannak a rögzítők, ki kell jelölnünk az itató majdani helyét. Ügyeljünk arra, hogy ez ne akadályozza az ablak becsukását, itt is érvényes a „kétszer mérj, egyszer vágj” mondás. A kampóknak az ablakkeret fájába történő becsavarozását segítheti, ha vékonyabb szárral előfúrunk egy-egy lyukat, erősebb kezűek számára azonban erre nincs szükség, mivel ezek a csavarok némi előkalapálást követően belekapnak, belehajthatók a fába. A kampókat addig csavarjuk be, hogy a keret a felakasztást követően függőlegesen állva biztosítsa az itatótál vízszintességét. Fém vagy műanyag tokozás esetében az itatót ezzel a módszerrel nem rögzíthetjük az ablakkerethez, ilyenkor a falba fúrt lyukakba helyezett tiplik jelentik a megoldást a kampók felfogatásához.
Vékony szárral fúrjunk elő a csavaroknak, ...
... amiket így már a fa megrepedése nélkül ...
... tudunk becsavarni (Fotók: Orbán Zoltán).
Ezt követően helyezzük a készlethez tartozó rozsdamentes acél tálat a tartókeretbe, majd töltsük fel az itatót, s már csak várnunk kell tollas barátaink megjelenését.
A tartókeret felakasztását, ...
... és a tálka behelyezését követően ...
... kész az ablakitató, amit már csak fel kell töltenünk
(Fotók: Orbán Zoltán).
Ablak- és erkélyitatók parlagi galambok elleni védelme
A túlszaporodott parlagi galambok az általuk belakott városrészekben sajnos teljesen ellehetetleníthetik az énekesmadarak egész éves itatását és téli etetését, mert kiverik a vizet és az eleséget, ürülékükkel pedig mindent beszennyeznek. Ez ellen kétféleképpen védekezhetünk, vagy az etetőt és az itatót fedjük, vagy az erkélyt zárjuk le olyan dróthálóval, melyen csak a kisebb testű (fekete rigó, esetleg balkáni gerle méretig) madarak tudnak átjutni.
Ezen az erkélyen a balkonláda-madáritatót (télen etetőként is funkcionál)
felülről és oldalról (az ablaktól és a faltól nem védett részeken)
háló parlagigalamb-mentesíti, ...
... miközben a kisebb madarak az erkély korlátja alatti résen tudnak
közlekedni (ez a felvétel nyitott ablaknál készült).
Erkélyen működő mini madárvédelmi központ parlagi galambok ellen lehálózva.
A galamboknál kisebb méretű madarak a dróthálóba vágott bejáratokon
keresztül juthatnak be. A képen jól érzékelhető, hogy az ilyen vékony
(csibe)drót alig látható, azaz nem csúfítja el az erkélyt
(Fotók: Orbán Zoltán).
Itatókészítés
Műanyagflakon- itató
Egy nagyon éles kés vagy tapétavágó sniccer segítségével a nem visszaváltható (vékonyabb a fala), műanyag flakonokból ideális ablakitatót készíthetünk, erre a célra a legalkalmasabb az 5 l-es étolaj kiürült és alaposan kimosott tartálya. Ennek oldalába, az aljától 5-6 cm-re vágjunk egy ökölnyi lyukat, majd kössünk a nyakára egy függesztő zsinórt, és már csak fel kell töltenünk az itatónkat.
Fontos, hogy a lyukat úgy vágjuk ki, hogy a víztartály valóban ne legyen mélyebb 10 cm-nél, mert abba a madarak a zárt térben belefulladhatnak. Mivel a műanyag flakon nem veszélyezteti az ablaküveg épségét, ez az eszköz ideális ablakitatónak is.
Az éles tapétavágóval először óvatosan kilyukasztjuka palack
oldalát a bejárati nyílás tetejénél, ...
... majd innen félkörívesen balra és jobbra haladva, végül a vízszintes
részt is kivágva pillanatok alatt elkészül az itató, ...
... ami a nyakára között zsinór segítségével ki is akasztható
(Fotók: Orbán Zoltán).
Függő itató készítése műanyag virágalátétből
A házi készítésű tálcás függő itató legjobb alapanyaga a műanyag virágalátét. Ennek mgmunkálásához, a zsinórtartó lyukak kialakításához nem is feltétlenül szükséges fúrógép, a lágy műanyagon akár kézzel is átvezethető a fúrószár, a kés vagy a sniccer hegye, de gáz- vagy gyertyalángon felhevített szeggel is eredményesek lehetünk. Lehetőleg olyan alátéttípust válasszunk, melynek alján sugárirányú merevítő bordák vannak, mert ezek segítenek a lyukak helyének pontos tájolásában. Ez azért fontos, mert így biztosítható az egyenletes súlyelosztás és a vízszintes kihelyezés.
A házi készítésű függő itató alapanyaga a megfelelő méretű
műanyag virágalátét.
A függesztőzsinóroknak fúrjunk három lyukat a tálca
függőleges peremébe egyenletesen elosztva.
Ezt követően vágjunk le három azonos hosszúságú vékony, de erős
zsineget (talán a reluxazsinór a legjobb, a képeken ez látható), ...
... majd kössünk egyik végükre egy-egy azonos nagyságú hurkot. ...
... A hurkot dugjuk át a perembe fúrt lyukon, ...
... majd a zsinór szabad végét húzzuk át ezen a hurokrészen; ...
... ezt háromszor megismételve ...
... megkapjuk a függesztőzsinórokat. ...
... Végül ezeket egybefogva a végükre kössünk egy függesztőhurkot is
(Fotók: Orbán Zoltán).
Az esti locsolás
Bár a locsolás nem váltja ki az itatást, amennyiben lehetőségünk van rá, és nincs öntözési tilalom sem, kora délelőtt vagy késő délután indítsuk be 15-20 percre a locsolófejeket. Ezekben a csendes percekben érdemes kiülni a kertbe, és figyelni, ahogy a vízpermettől átázó gyepen megjelennek a földigilisztákra és csigákra vadászó rigók.
|
Szemerkélő esőben és locsoláskor a fekete rigók főleg a felszínre merészkedő földigilisztákkal táplálkoznak (Videó: Orbán Zoltán). |
||||
Mit láthatunk az itatónál?
Az itt látható videók azt szemléltetik, hogy egy egyszerű virágalátét-itató is milyen sok megfigyelési lehetőséget jelenthet.
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)
Orbán Zoltán
