A madarat megfogás nélkül azonosították, az apró fémgyűrű számát a fényképekről lehetett leolvasni. Az utóbbi években egyre gyakrabban kapunk ilyen adatokat a Madárgyűrűzési Központba. Míg korábban inkább csak a színes gyűrűs madarak vagy a nagyobb testű fajok egyedeit sikerült megfogás nélkül azonosítani fényképről, ma már több énekesmadárfaj gyűrűs példányait fényképezik le, itthon és külföldön. Ez a második kékbegy adat a madárgyűrűzési adatbankban, aminek fényképről sikerült leolvasni a fémgyűrűszámát. Korábban egy magyar gyűrűs példányt Ausztriában figyeltek meg.

A megfigyelt kékbegy megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A Soponyánál fényképezett francia gyűrűs madarat 2022. augusztus 29-én gyűrűzték Marseille közelében (Marais-de-Lilon). Magyarországon ez a harmadik francia gyűrűs kékbegy, ami megkerült, korábban kettőt visszafogtak, egyet Fülöpházán, 1976-ban és egyet a Szeged melletti Fehér-tavi Ornitológiai Táborban, 2015-ben. A francia gyűrűs madarakon kívül itthon eddig belga, cseh (3 példány), horvát, lengyel, német (2 pld.), osztrák, spanyol (5 pld.), svájci, szerb és szlovén (2 pld.) gyűrűs kékbegyek kerültek meg.

A Magyarországon eddig meggyűrűzött 7572 kékbegy közül 34 példány került meg külföldön, leggyakrabban a szomszédos országokban. A Kárpát-medencén túl Csehországban, Franciaországban (6 példány), Olaszországban (5 pld.) és Spanyolországban (10 pld.) kerültek meg hazai gyűrűs kékbegyek.

Külföldi vonatkozású kékbegy megkerülések térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A kékbegy Eurázsia jelentős részén előfordul. A nádasok szegélyzónájában, csatornapartokon, halastavak partmenti részein fordul elő leginkább. Magyarországon áprilistól szeptemberig látható. Az európai állományok a telet elsősorban Dél-Nyugat Európában töltik.

A kékbegy apró gyűrűjének részlete (Fotó: Zsebők Tamás)

További információ és megkerülési térképek a kékbegyről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-lussve

A kékbegy megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:

https://migrationatlas.org/node/1800

Hazai elterjedés

Hazánkban rendszeres költőfaj, fészkelési időszakra vonatkozó előfordulási valószínűség modellezése alapján elterjedési területének súlypontja az az Alföldön van, de Mezőföldön és a Fertő-tó környékén is költ. Az alföldi területek között jelentős a Hortobágy, a Bihar és a Kiskunsági szikes tavak térsége, valamint az Alsó-Tisza-völgy vizes élőhelyei.

Piroslábú cankó a kisteleki Műller-széken ( Fotó: Tokody Béla) 

A előfordulási valószínűségét növelik a szikes és szikesedésre hajlamos gyepek és a lágyszárú dominanciájú vizes élőhelyek. Kedvezőtlen számára a fás vegetáció.

Időbeli előfordulás   

Rövid távú vonuló. A tavaszi vonulás február és április közepe között zajlik. Már kora márciusban megfigyelhető a potenciális költőhelyeken, azonban költési időszak csak április elején kezdődik, május elejétől pedig már csak a hazánkban költő egyedek láthatóak.

Hazai fészkelő állomány nagysága

Becsült hazai költőállománya 1995-97 között 600–800 pár (MME,1998,2008), míg 2000-2012 között 400 - 1 000 párra volt. Jelenlegi állomány-nagysága 480-850 pár között ingadozik az évjárathatások következtében, de sajnos egyre csökken.

Piroslábú cankó nászruhában ( Fotó: Tokody Béla )

Természetvédelem

A klímaváltozás által okozott egyenlőtlen csapadék-eloszlás következtében a költésidőszakban kiszáradó szikes tavak, száradó gyepek élőhely-vesztést okoznak a fajnak. A helytelen legeltetés, a tavaszi csapadékból származó vízállások elvezetése, a nedves rétek lecsapolása szintén veszélyeztető tényező.

Mint minden földön fészkelő madárfajnak, a piroslábú cankónak is kiemelkedő veszélyt jelent a predátorok jelenléte költésidőszakban. Elsősorban a vörös róka, aranysakál és vaddisznó okozhat veszteségeket. Kiemelkedő a dolmányos varjak fészekalj pusztítása is.

A dolmányos varjak veszélyt jelentenek az összes földön fészkelő madárfaj fészkeire ( Fotó: Tokody Béla )

A vizes élőhelyeken a fokozott dúvad-irtás és aktív csapdázás jelenthet megoldást, illetve a költőhelyeket körbe vevő fasorok, magányos fák megszüntetése minimum 300-500 méteres sugarú körben, amely a varjúfélék vadászatra alkalmas kiülőhelyeinek megszűnését is jelenti.  

A piroslábú cankó a vizes élőhelyekhez kötődik ( Fotó: Tokody Béla)

A tradicionális költőhelyeken a vízgyűjtő területről származó víztömeg visszatartása és annak műtárgyakkal való szabályozása jelenthet megoldást a költésidőszakban optimális vízszint beállítására.

Tokody Béla

MME, Fajmegőrzési Osztály

 

Az átvonuló godák hiánya ugyan nagyon szomorú, de a fészkelő állomány hiánya talán még látványosabb: nem is olyan régen szinte minden kisebb mocsárréten, szikes tó partján, elöntésen ott voltak a fészküket- fiókáikat jajgatva féltő godák, azonban mára a legtöbb helyről sajnos eltűntek. Eseményszámba megy, ha egy, az ideihez hasonlóan csapadékosabb tél után megjelennek újra a madarak korábbi költőhelyeiken, de egy átlagos évben bizony hiába keressük őket. Azonban nem csak a Kárpátmedencére jellemző trendről van szó, egész Európában vészesen fogyatkoznak a nagy godák.

Nagy goda a mórahalmi Nagyszéksós-tavon ( Fotó: Tokody Béla)

Kifejezetten veszélyeztetett, kihalással fenyegetett, a Vörös listán szereplő madárfajjá vált ez a valaha oly gyakori partimadár. Megkíséreljük bemutatni a számos veszélyeztető tényező számbavételével, hogy hogyan jutott idáig ez a szép madár.

Állomány és vonulás

Világállományát 614000-809000 egyedre becsülik (Wetlands International, 2016), míg a magyarországi állománya mindössze 80-320 párra tehető. A nagy goda világállománya 23%-kal csökkent az elmúlt 25 évben. Ez a Wetlands International szervezet felmérései alapján megállapított, viszonylag pontos becslés komoly aggodalomra ad okot. Különösen, ha csak az európai állomány alakulását nézzük, ami megdöbbentő tendenciát mutat: 25 év alatt (ami három generációt jelent) 30-49%-os csökkenést lehetett megfigyelni (BirdLife International, 2015).

A nagy goda hosszútávú vonuló faj, az európai állomány telelőterülete a Szaharán túl, a Száhel-övezetben, illetve a Közel-Keleten és a Földközi-tenger partvidékén található. 

Tavaszi vonuló goda-csapat a szegedi Fehér-tavon ( Fotó: Tokody Béla)

A tavaszi vonulásuk februártól áprilisig tart, az első éves madarak általában a telelőterületeken maradnak. A költésből kimaradó egyedek kisebb-nagyobb csapatokba gyűlve nyaralnak át lecsapolt halastavakon, elöntéseken és a ritkaságszámba menő, még működő alföldi rizstelepeken. Az őszi vonulás augusztustól egészen novemberig tart, ekkor a godák kisebb csapatokban láthatóak, elsősorban a lecsapolt halastavakon.

Élőhelye és költése

Magyarországon a költőállomány zöme az Alföldön él, a Dunántúlról már kipusztult. A vizes, enyhén tocsogós gyepeket részesíti előnyben, ahol olyan magas növényzetet talál, ahol a fészken ülő madár ugyan takarásban van, de nyújtott nyakkal jól be tudja látni a környezetét. A fészke nagyon egyszerű, általában zsombékra hordott növényi anyagokból alakítja ki a fészekcsészét, és oda rakja négy tojását. Sokszor laza telepekben költ több goda, akár 3 pár is egy hektáron. A költésből kimaradt egyedek gyakran kisebb csapatokban a kolóniák közelében maradnak. A hím és a tojó felváltva kotlanak, a fészekhagyó fiókák nevelése egy hónapig tart.

Nagy goda-pár Zsombón ( Fotó: Tokody Béla) 

Fenyegetettségek

Talán az egyik legnagyobb veszélyt a fészkelőhelyek fokozatos eltűnése jelenti, aminek az egyik fő oka az agrárgazdálkodás intenzívebbé válása. Ez a gyakorlatban a mocsárrétek, szikes gyepek feltörését és mezőgazdasági hasznosítását jelenti. A különböző szőrmés és szárnyas ragadozók populációinak szaporodása is igencsak kedvezőtlenül hat az állományra a tojás- és fiókapredáció miatt Európa-szerte.Nálunk az elszaporodott róka- és vaddisznóállomány jelent gondot.

A klímaváltozás okozta rendszeres aszály, ami a tavaszi vízborítást gyakran a minimumra csökkenti, időnként teljesen száraz gyepeket eredményez, ami költésre és táplálkozásra egyaránt alkalmatlan a partimadarak számára. Európán kívül óriási gondokat okoz az illegális vadászat, ami ugyan nagymértékű lehet, de a pontos számok nem ismertek.

A nyugat-afrikai telelőterületen a tengerparti vizes területek folyamatos kiszárítása, feltöltése zajlik – ami az európai godaállomány jelentős részét érzékenyen érinti – olyan gazdasági okok miatt, mint az agrártevékenység fejlesztése, a szélerőművek telepítése és a turizmus fejlesztése.

Nagy goda a mórahalmi Nagyszéksós-tavon ( Tokody Béla) 

Így a potenciális telelőterületek kiterjedése folyamatosan csökken. Mind a költő-, mind a vonuló- és telelőterületen számos negatív hatás éri a nagygoda-populációt, így ezek együttesen már eddig is katasztrofális következményekkel jártak.

Természetvédelem

Az ideális élőhelyeken (Pannon-szikes gyepek és mocsarak) meg kell valósítani a vízvisszatartás mellett az élőhely-kezelést (legeltetés). Ehhez az agrárkörnyezetgazdálkodási támogatásokkal kapcsolatban el kell érni, hogy a vízimadárbarát-gazdálkodást folytató gazdák közvetlenül kapjanak a tevékenységükért pénzügyi támogatást. Fontos lenne a faj számára ideális élőhelyeken speciális goda-rezervátumokat létrehozni, ahol a kezelés mellett a predátor-kontrollt is fent lehet tartani a területileg illetékes vadgazdálkodásra jogosulttal történő együttműködéssel.

Ellenkező esetben, sajnos, végig kell néznünk ennek az alföldre jellemző, szép partimadár végleges eltűnését.

 

dr. Tokody Béla

MME, Fajmegőrzési Osztály