A konferencia célja az volt, hogy összehozza a természetvédelmi szakembereket, kutatókat, hálózatüzemeltetőket, megújuló energiafejlesztőket és döntéshozókat, hogy megosszák tapasztalataikat és megoldási javaslataikat a természetbarát energiaátalakítás terén. A háromnapos eseményre összesen 320-an regisztráltak online és személyes formában vegyesen.

Az első két nap a szakmai előadásoké és panelbeszélgetéseké volt, ahol a résztvevők megvitatták a legújabb tudományos kutatásokat, a természetvédelmi innovációkat és természetbarát technológiai újításokat. Kiemelt téma volt, Európa és a világ rohamos tempóban történő átállása a megújuló energiaforrásokra, amely számos meglévő és új természetvédelmi kihívás elé állítja az élővilágot. Ezt Tris Alinson a BirdLife International munkatársa számos példával szemléltette, köztük a következővel: „Becslések szerint az Európai Unió villamosenergia-termeléséhez kizárólag szárazföldi szélerőművekkel és fotovoltaikus (PV) közművekkel 97 000 km2 -re lenne szükség, ami nagyjából Magyarország területének felel meg (Tröndle 2020)”. Alinson több videót is bemutatott, az egyiken, egy fakó keselyűt (Gyps fulvus) egy szélturbina lapátja üt meg, aminek következtében a madár tehetetlenül a földre zuhan, lassú, keserves halált szenvedve.

A második napon poszterszekcióra is sor került, ahol tudományos tanulmányokat és projekteket mutattak be a madarak és az energiainfrastruktúra kapcsolatáról, különös tekintettel a villamosvezetékekre és szélturbinákra.

A harmadik napon a résztvevők élőben tekinthették meg Flandriában a 2018-ban kihelyezett, madárelterelésre szolgáló „firefly” eszközöket. A helyszínen kiderült, hogy ezek nagy része már eltört, nem működött megfelelően, vagy egyszerűen leesett (a látogatás során két friss tetem is előkerült közvetlenül a vezetékek alól). Ez is rámutatott arra, hogy a vezetékszakaszokat folyamatosan ellenőrizni kell, és hogy a kihelyezett madárelterelők sem nyújtanak teljes biztonságot – azokat rendszeresen karban kell tartani és cserélni, ha szükséges. 

A konferencia egyik üzeneteként hangzott el, hogy bár a természetvédelemre és a megújuló energiaforrások kiaknázására vonatkozó uniós keretelvek már léteznek, végrehajtásuk továbbra is egyenlőtlen a tagállamokban, ami további harmonizációt igényel.

További gondolatébresztő megállapításként jelent meg, hogy az EU LIFE programja kritikus és sokszor egyedüli finanszírozási forrást biztosít, elősegítve a civil szervezetek, hálózatüzemeltetők, megújuló energiafejlesztők és kutatók közötti együttműködést.

A jelenleg futó, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által vezetett LIFE SakerRoads projekt keretében, a témához szorosan kapcsolódva többek között a középfeszültségű oszlopok rendszeres felmérése zajlik. Ezen felül különböző oszlopfejek tesztelésére is sor kerül majd, amely vizsgálatok elősegítik az oszlopok kategorizálását veszélyességük alapján.

A 2024-es Wingspan nemcsak a jelenlegi helyzet kihívásait mutatta be, hanem alapot is teremtett a jövőbeli együttműködésekhez és a bevált gyakorlatok megosztásához. A következő Wingspan konferenciát 2026-ban, Berlinben rendezik meg, újabb lehetőséget teremtve arra, hogy az energiainfrastruktúra természetbarát kiépítése felé vezető úton további előrelépések történjenek.

A konferencián Magyarországról, Gócs Kata a LIFE SakerRoads projekt vezetője, az MME munkatársa, valamint Lóránt Miklós országos túzokvédelmi koordinátor, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa vett részt.  
A konferencia rögzítésre került és visszanézhető az alábbi linkekre kattintva: Első nap, Második nap