Videó összeállítás a 2011. évi I. Balatoni hattyú road show eseményeiről
(Videó: Orbán Zoltán).

Miért éppen nyáron gyűrűzzük a hattyúkat?

A lúdalakúak érdekes, a madarak többségétől eltérő vedlési sajátossága a lohosodás, a repülőtollak egyszerre történő cseréje, amikor a madarak akár 6-8 hétre is röpképtelenné válnak és nagy számban gyülekeznek a ragadozók ellen védelmet biztosító vizeken - ezért szervezzük erre az időszakra a hattyúk gyűrűzését is.

Hattyút fogni természetesen egész évben lehet (télen is vannak ilyen akcióink), de ez a meleg nyári időszakban sokkal barátságosabb és biztonságosabb, mint fagyos, jeges időben.

A jelölés természetesen nem árt a madaraknak!

A könnyű gyűrű azért kerül a madár nyakára (Magyarországon csak a fészkelő madarakra, hogy el tudjuk különíteni ezeket a hozzánk érkező egyedektől), mert a rövid evezőlábakon sokkal kisebb a leolvasási siker. A gyűrű természetesen nem szorítja a madár nyakát, csúszkál azon, és magától értetődően a táplálkozást sem akadályozza. Ez az eszköz azért használható a hattyúk esetében, mert ezek a madarak leveleket, hajtásokat csipegetnek, melynek lenyelésekor a nyak nem tágul ki jelentősen. A nagy zsákmányt (halak, békák) egyben lenyelő, éppen ezért táplálkozáskor jelentősen megvastagodó nyakú gémeknél, gólyáknál, kócsagoknál, kormoránoknál, kígyónyakú madaraknál éppen ezért nem használható nyakgyűrű, mert akadályozná a nyelést.

... 400-600 madárra emelkedik a ...

... Kárpát-medencéből vagy Európa távolabbi területeiről vedleni ide érkező hattyúkkal.

A lohosodás, azaz a repülőtollak egyidejű cseréje térségünkben a ludakra és a hattyúkra jellemző. Ilyenkor a madarak több mint egy hónapig röpképtelenek, ezért jól kell megválasztaniuk azt a vízfelületet, melynek hosszú hetekig "rabjai" lesznek. A hatalmas kiterjedésű Balaton ideális vedlési vonulóhely számukra, ezért érkezik ilyenkor hozzánk ennyi madár.

A sok röpképtelen madár nemcsak a gyűrűzésre, de a már megjelölt egyedek "leolvasására" is ideális alkalmat kínál. Erre a hagyományos alumínium vagy a kopásállóbb acél gyűrű (a képen) nem alkalmas (ezt csak kézbevételt követően lehet beazonosítani), ...

... ezért alkalmazunk egyre több madárnál távcsővel, de akár szabad szemel is leolvasható színes gyűrűt.

Vízi madarak esetében ennek nagy hátránya, hogy a víz alatt gyakran nem lehet tisztán látni, ...

... meg kell várni, hogy a madár "evezés" közben magasabbra ...

... vagy a vízből teljesen kiemelje a gyűrűs lábát.

Éppen ezért a nagytestű hattyúk esetében a könnyű, természetesen a madarak nyakát nem szorító színes nyakgyűrűk jelentik a leghatékonyabb megoldást (Fotók: Orbán Zoltán).

A hattyúbefogás és -gyűrűzés a tudományos adatgyűjtés mellett állatvédelmi célokat is szolgál, mert a horgászzsinórral együtt horgot nyelő madarak elsősegélyét is lehetővé teszi.

 Ez a madár is megszabadult a horogtól és egészségesen élte tovább az életét
(Videó: Orbán Zoltán).

Mit tudtunk meg eddig a színes gyűrűzésekből?

1993-tól 2011. július 22-ig 1.671 bütykös hattyúra került színes gyűrű Magyarországon, ebből a Balatonon (a Kis-Balatonnal együtt) 955 példányra. Napjainkig 1.045 olyan színes gyűrűs "balatoni hattyút" tartunk nyilván, mely legalább egyszer előfordult legnagyobb tavunkon: 77%-ukat egy-tíz, 5%-ukat viszont több mint 25 alkalommal azonosítottak a színes gyűrűjük alapján, a legtöbbször leolvasott hattyú eddig 90-szer került szem elé. A legidősebb nyilvántartott balatoni madár 1995-ben kapott fémgyűrűt a horvátországi Varasdon, ezt követően 2009-ben nyakgyűrűt kapott, azóta 18 alkalommal észlelték Tihany és Szántód környékén, valamint telente Horvátországban, legutóbb 2011 januárjában.

A magyarországi hattyúgyűrűzések területi eloszlása.

A Balatonon befogott és jelölt hattyúk hazai ...

... és külföldi megkerülései 1993-2011 között (Forrás: MME Madárgyűrűzési Központ - Karcza Zsolt).

A hattyúk a legkönnyebben és nagy számban fogható vízi madarak, így rendkívül jó alanyai a madárinfluenza vizsgálatoknak. A 2005-2006 telén kirobban madárinfluenza hisztéria idején gyűrűző munkatársaink részt vettek az állami mintagyűjtési kampányban, így rövid idő alatt számos hattyútól is sikerült gyűrűzés közben nyálkahártyakenet-mintát gyűjteni.

Hogyan lehet részt venni a programon?

Egyszerűen csak oda kell ballagni a honlap kezdő oldalán, a Friss hírek rovatban minden év augusztus elején meghirdetett éves program vízparti helyszíneire - ezek többnyire a strandokon vannak - a megadott időpontban. Az MME munkatársait könnyű felismerni a, akiktől érdekes információkat tudhatnak meg a hattyúkról és a gyűrűzésről, arról nem is beszélve, hogy részesei lehetnek a madarak befogásának és gyűrűzésének.

Az időpontok tájékoztató jellegűek, a terepmunka jellegéből adódóan csúszások előfordulhatnak, ezért mindenki türelmét kérjük, illetve azt javasoljuk, különösen akkor, ha csak néhány helyszínhez szeretne csatlakozni, hogy indulás előtt, mindenképpen érdeklődjön az időpont és helyszín felsorolás végén megadott telefonszámon!

Orbán Zoltán
 

• Év hüllője - 2024: Kaszpi haragossikló
• Év kétéltűje - 2023: Alpesi gőte
• Év hüllője - 2022: Homoki gyík
• Év kétéltűje - 2021: Zöld varangy
• Év hüllője - 2020: Keresztes vipera
• Év kétéltűje - 2019: Foltos szalamandra
• Év hüllője - 2018: Elevenszülő gyík
• Év kétéltűje - 2017: Mocsári béka
• Év hüllője - 2016: Kockás sikló
• Év kétéltűje - 2015: Dunai tarajosgőte
• Év hüllője - 2014: Mocsári teknős
• Év kétéltűje - 2013: Barna ásóbéka
• Év hüllője - 2012: Lábatlangyík

Bevezetésképpen szeptember 12-16 között az Ipoly Unió Egyesület által szervezett angol önkéntesek segítségével pontosítottuk több kistó, dagonya, pocsolya és forrás koordinátáit, melyeket az Ipoly Erdő Zrt. illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park bocsátott rendelkezésünkre. A hosszú szárazság nem tett jót az erdei vizeknek, a felmért mintegy 90 víztest 15-20%-a teljesen ki volt száradva, és a többiben is jelentős vízszint csökkenést figyeltünk meg. Ennek ellenére meglepően élénk kétéltű- és hüllőaktivitást tapasztaltunk, több helyen találtunk gyepi és erdei békát a legnagyobb rekkenő hőségben is. Már e rövid terepmunka után is elmondható, hogy a Pilishez képes sokkal több tóban fordul elő vöröshasú unka, kecskebéka (még 300 m tengerszint felett is), és a vízisiklók egyedsűrűsége is érezhetően nagyobb itt. Mondani sem kell, hogy szalamandralárvák szinte mindegyik forrásban élnek, bár kifejlett állatot csak egyet találtunk.

Jövő tavasszal minél több önkéntes bevonásával szeretnénk folytatni a tavak felmérését, regisztrációját és természetesen a bennük petét rakó kétéltűfajok feljegyzését. A nem kevés tapasztalatot igénylő terepismeret átadásában reményeink szerint támaszkodhatunk a nemzeti park őreire és az erdészekre is. További információ: Vági Balázs, Kovács Tibor.

A lábatlan gyík (Anguis fragilis), vagy nevezik törékeny gyíknak és kuszmának is, egyike kevésbé ismert hazai hüllőinknek. Bár elsősorban hazánk domb- és hegyvidéki erdeiben fordul elő, de az Alföld fás területeiről is vannak észlelések. A széles elterjedés ellenére - életmódjából fakadóan - viszonylag ritkán kerül szem elé, ezért kezdeményezésünkkel szeretnénk jobban rá irányítani a figyelmet is.

A lábatlan gyík alfajait az elmúlt évek genetikai vizsgálatai alapján faji rangra emelték, így hazánkban jelenleg két lábatlangyík-faj él. A Dunántúlon a közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és a Dunától keletre a kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica). A két faj olyan morfológiai bélyegek alapján különíthető el, mint például a test közepén lévő pikkelyek száma, a fejtetőn található pikkelyek elhelyezkedése, a fülnyílás mérete, vagy a hímek hátán található kék pettyek megléte/hiánya. Mivel a két faj a Duna mentén nagy valószínűséggel hibridizálódik egymással, ezek az amúgy is nehezen megállapítható bélyegek nem mindig nyújtanak megbízható módszert a fajszintű határozáshoz. A Magyar Természettudományi Múzeumban jelenleg is folyik a terepen gyűjtött szövetminták genetikai vizsgálata, amely hamarosan választ ad a két faj pontos elterjedésére és a hibridizáció kérdésére.

Más okai is vannak, hogy a lábatlan gyíkot szeretnénk a széles nagyközönség figyelmébe ajánlani. A városok növekedésével egyre gyakrabban áll elő az a helyzet, hogy a beépített lakóterület közvetlenül szomszédossá válik valamely erdővel. A lábatlan gyík főképp erdőszegélyeken él, és az efféle zónákban előszeretettel sütkérezik, emiatt gyakran téved a forgalmasabb utakra is. Budapest egyes kerületeiben a gázolások jelentős mértékűek lehetnek, amit csak figyelemfelhívással és óvatos vezetéssel lehet elkerülni.

A lábatlan gyíkot a gyakorlatlan szem könnyen téveszti össze a kígyókkal. Sajnos a kígyók iránti ellenszenvet sok esetben ezek a teljesen ártalmatlan hüllők szenvedik meg, mikor a tájékozatlan emberek agyonverik őket. Kampányunkkal szeretnénk az ilyen eseteket is megelőzni.

Szakosztályunk „év hüllője” programjában minél több előfordulási adatot szeretne gyűjteni az immáron két fajról, melyeket a Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés honlapjára tudnak majd feltölteni. Ezen kívül széles körben szeretnénk megismertetni a kuszmákat, életmódjukat és a hozzájuk kapcsolódó természetvédelmi problémákat, mely célt ismeretterjesztő előadások, szórólapok, plakátok, illetve szervezett túrák formájában szeretnénk elérni. A program további részleteiről a honlapunkon időben tájékoztatást adunk, illetve Vörös Judit szolgálhat további információval: khvsz@mme.hu.