Évzáró ülést tartott a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály
Szakosztályunk 2016. december 11-én tartotta immár hagyományos évzáró ülését a Fővárosi Állat- és Növénykert területén található Tanodúban. A résztvevők hallottak előadást a Szakosztály éves tevékenységéről, a Herptérképről, a görög parlagi viperáról, valamint a Mérgesházat és a Varázshegyet is bejárták, szakvezetéssel. Az ülésen kerültek átadásra a rajzpályázatunk, valamint az elmúlt év legkiemelkedőbb teljesítményeiért járó díjak.
Szakosztályunk 2016. december 11-én tartotta immár hagyományos évzáró ülését a Fővárosi Állat- és Növénykert területén található Tanodúban. Minden korábbinál többen jelezték részvételi szándékukat, így végül éppen hogy befértünk a más alkalmakkor oly tágas helyiségbe.
Először Babocsay Gergely szakosztályelnök tartott rövid összefoglalót az idei év eseményeiből, amikből akadt bőséggel, a Jane Goodall által elengedett jeladós haragossiklótól a Herptáboron át a Kopaszi-gáton felállított új hüllővédelmi ismeretterjesztő táblákig és a Feneketlen-tó teknős-mentesítéséig.
Ezt követően az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés éves eredményeit ismertettük és a 2016-os év legkiemelkedőbb adatfeltöltőit jutalmaztuk. A legtöbb új, validált adatot dr. Kókai Károly töltötte fel, míg az ország legtöbb területéről való adatközlésért Szabolcs Márton kapott jutalmat. Szokás szerint díjaztuk a feltöltésekhez mellékelt legszebb fotókat: I. helyezett lett Násfay Béla víz alatti, amplexusban lévő gyepi békákat ábrázoló fotójával. A második helyen Ilycsin László végzett, a pettyes gőtét szokatlan módon a szárazon megörökítő, szép kompozíciójával. A harmadik helyen pedig, ennek ellentettjeként egy olyan felvétel végzet, ahol egy hüllő található a víz alatt: Dudás László elevenszülő gyíkról készített portréja. Az év hüllőjét, a kockás siklót legszebben Lenkei Péternek sikerült megörökítenie, mégpedig a hasoldal felöl egy ágakon napozó példányt. A legérdekesebbnek Szilágyi Alice párzó vízisiklókat ábrázoló képét ítéltük. A díjazott képekkel együtt a legszebb 50 képet ide kattintva lehet megtekinteni. Szintén az ülésen kapták meg jutalmukat az év hüllőjéhez kapcsolódó rajzpályázatunk nyertesei. A rajzpályázat képeiből készült válogatás ide kattintva érhető el.
Az idei előadást Mizsei Edvárd tartotta a Debreceni Egyetemről, aki évek óta végez különböző vizsgálatokat a görög karsztvipera (Vipera graeca) albániai és görögországi populációin, többek között e veszélyeztetett kígyó faji rangra emelése is ennek köszönhető. Emellett kellő kitekintést kaphattunk egyéb európai viperák rendszertani és természetvédelmi helyzetéről is.
Miután kellően belakmároztunk a résztvevők által összedobott svédasztal finomságaiból, a napot szakvezetéses séta zárta az állatkerti Mérgesházban, valamint a Varázshegyben, amiért külön hálásak vagyunk az Állatkert dolgozóinak. Az ülésen készült képekből is létrehoztunk egy galériát, ami ide kattintva érhető el.
Miért veszélyezteti a tervezett olimpiai hegyikerékpár-pálya a vörös-kővári haragossiklókat?
Budapestre tervezett 2024-es Olimpia terepkerékpáros versenyének helyszín-kiválasztásával kapcsolatban komoly természetvédelmi aggályok merültek fel. Két fokozottan védett gerincesünk, a kaszpi haragossikló és a közönséges ürge még megmaradt állományait veszélyeztetik a december elején ismertetett tervek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felszólítja a szervezőket, hogy a természetvédelmi értékeket figyelembe véve, változtassák meg tervüket és keressenek kevésbé problémás helyszínt a sportesemény számára!
A Fővárosi Közgyűlés 2016. szeptember 28-án elfogadta azt a határozatot, amelyben a Hármashatárhegy lábánál elterülő vitorlázó repülőteret és Vörös-kővárt jelöli meg a 2024-es olimpia (már amennyiben Budapest nyeri el a rendezés jogát) hegyikerékpár (mountain bike) pályájaként, eltérően a korábban kiválasztott testvérhegyi helyszíntől. Az ok: a hármashatárhegyi helyszín jobban mutat a drónfelvételeken. A vitorlázó repülőtér és környéke azonban Magyarország két még fennmaradt legerősebb haragossikló-populációja egyikének az otthona. Ez a fokozottan védett, hazánkban rendkívül ritka és lenyűgöző hüllő különleges élőlénye a Budapest környéki természetvédelmi területeknek.
Kiderült, hogy a siklók nem csak a Vörös-kővár köves dombján szorongnak, hanem hatalmas vadászterületet járnak be. Télen, illetve évente 2-3 alkalommal, amikor vedlenek, a domb sziklarepedéseiben, kőhalmaiban húzzák meg magukat. Vedlésük csak néhány napig tart (nem csak a bőrt kell levedleni, ami néhány perc, hanem erre a szervezetüket fel is kell készíteni). Miután kopott bőrüket hátrahagyták, újra több hetes vadásztúrára indulnak a környék gyepeire, ahol ürge- és pocokjáratokban töltik az éjszakákat. Zsákmányukat is valószínűleg elsősorban a lyukak lakói teszik ki, és nem a gyíkok, ahogyan azt korábban gondoltuk. Valóban, nagy, másfél méternél is hosszabb siklókról van szó, akiknek kiadós zsákmányra van szükségük.
A II. kerületi, 2016. december 5-én megrendezett lakossági fórumon bemutatott pályanyomvonal azonban alaposan belevág a figyelemmel kísért siklók - elsősorban Jane és Lili - vadászterületébe. És ezek csak azok a siklók, amelyekről a rádióadóik segítségével tudjuk, merre járnak. Mi csak 5 siklót követtünk, de a felmérések alapján akár 30-nál is több felnőtt állat élhet csak a Vörös-kővár közvetlen környezetében, de további állatok is részét képezhetik az állománynak a messze nyúló gyepen és a környékbeli hegyoldalakon.
A haragossiklók és az ürgék eddig képesek voltak fennmaradni a jelenlegi terhelés mellett. Megbirkóztak a kutyákkal, a kirándulókkal, az alkalmi kerékpárosokkal, a gombászokkal, fűszernövénygyűjtőkkel, az óvodások és iskolások időnként felbukkanó hadával, de csak azért, mert ezek a tevékenységek nem tették tönkre az élőhelyüket, és nem jelentettek túlzott terhelést a területnek. Ami azonban az olimpiai tervek megvalósulása esetén bekövetkezne, az végzetes lenne számukra. Pedig a haragossiklók érdekes állatok. Nagy hatással bírnak mindenkire, akinek szerencséje van egyszer az életben összetalálkozni velük. Megvan az erejük ahhoz, hogy az embereket, és legfőképpen a gyerekeket egy pillanatra lekapcsolják az Internet és okos telefonok nyújtotta alternatív valóságról, amit mindannyian, és legfőképpen minden szülő és tanár szeretne elérni. Ne veszítsük el Őket!
Statement of MME BirdLife Hungary about the planned location of the Olimpic mountain bike event
Kapcsolódó honlapok és honlaphírek:
Az érintett Natura 2000 terület
Írta: Babocsay Gergely és Halpern Bálint
Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 1993. október 19-én alakult.
A Szakosztály magalakítását, az tette szükségessé, hogy az MME soraiban egyre többen voltak - és vannak - olyanok, akik nem- vagy nem csak a madarak iránt érdeklődnek. Nálunk is, mint szerte a világon, egyre többen fordulnak a kétéltűek és hüllők felé, egyre többen kíváncsiak a békák, gőték, gyíkok, kígyók életére. Még egy oka volt a Szakosztály megalakulásának. Hazánkban is, mint a világ más tájain, de különösen a fejlett országokban, egyre több kétéltű- és hüllőfaj kerül veszélybe, nem egyet a közvetlen kipusztulás fenyeget. Magyarországon még viszonylag jobb a helyzet, de már nálunk is számos jele látszik a kedvezőtlen folyamatok erősödésének. A Szakosztály önkéntesei pedig számos területen segíthetnek abban, hogy javítsuk egy-egy faj, vagy fajcsoport életfeltételeit.
Számos feladatot tűztünk magunk elé. Kezdettől fogva elsődleges célunk volt egy országos kitekintésű adatgyűjtés a hazai fajok elterjedésének minél tökéletesebb megismerése végett. Hosszú éveken keresztül nem állt rendelkezésre olyan technikai háttér, melynek segítségével intenzíven és széles körben kiterjesztve tudtuk volna ezt a munkát végezni. Az Internet mindennapos használati eszközzé válása tette végül lehetővé, hogy belevághassunk a tömeges adatgyűjtésbe és ehhez megfelelő felületet és tároló kapacitást is tudjunk biztosítani.
A Szakosztály specializált fajvédelmi munkákat is végez. Ezek leírása a Tevékenységeink menüpontban olvasható. A célfajok kiválasztását nagyban befolyásolja, hogy mekkora a rájuk nehezedő környezeti veszély vagy éppen a népszerűségük. A 2000-es évek első felében például sikeres programot hajtottunk végre a mocsári teknős érdekében, mely tovább növelte a faj védelme iránt érdeklődők táborát.
2010-ben indítottuk el kirándulásainkat, melyek egy adott helyen egy-egy faj (például a pannongyík vagy a foltos szalamandra) állományainak felmérését célozták meg. Jövőbeni terveink közt szerepel, hogy az MME madármegfigyelő napjai mellé egyre több hasonló kirándulást szervezünk herpetológiai célzattal.
Fontos feladatunknak tekintjük, hogy állást foglaljunk olyan kérdésekben, amelyek például a laikus érdeklődőket vagy a kétéltűeket és hüllőket otthonukban tartókat is érintik. Szeretnénk a közeljövőben kifejteni véleményünket az idegenhonos hüllő- és kétéltűfajok (pl. az ékszerteknős) behurcolásáról vagy a mérgeskígyótartás magyarországi szabályozásáról. Tanácsokkal szeretnénk ellátni azokat, akik sérült állatokat fognak be jó szándékkal, vagy egyéb módon kerülnek kapcsolatba kétéltűekkel és hüllőkkel. Honlapunk látogatói olvashatják kidolgozott javaslatainkat olyan kertek létrehozásához, ahol szívesen látott vendégek a napozó gyíkok és siklók (lásd Kétéltű- és hüllőbarát kert program) vagy a brekegő békák.
Mindezeket a célokat nem egyedül szeretnénk elérni, hanem mindazokkal, akik osztoznak velünk e különleges állatcsoport szeretetén és csodálatán. Legyen szakosztályunk tagja vagy csak időről időre segítő önkéntesünk, mindenkit nagyon sok szeretettel váruk, aki részt venne programjainkban, és örömmel segítené munkánkat.
A Szakosztály vezetősége jelenleg 4 főből áll: Babocsay Gergely, Halpern Bálint, Péntek Attila László és Vörös Judit. Mandátumuk 2019-ig szól. Taglétszámunk jelenleg 101 fő, viszont a munkánk iránt érdeklődők alkotta Facebook-csoportunk létszáma 2369 fő. Levelezőlistánkon közérdekű információkat szoktunk körbeküldeni. Ha szeretne feliratkozni a listára, kérjük, írjon a központi e-mail címünkre: khvsz@mme.hu.