Madarak

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság sok szeretettel várja a természetbarát érdeklődőket ingyenes rendezvényére Madarak és Fák Napja alkalmából, a Költő utca 21. (1121 Budapest) szám alatt található Jókai-kertben. A látogatók játszva és szórakozva szerezhetnek új ismereteket a madarak és a fák világáról.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programja:

Az aktuális programot az MME honlap főoldalán tesszük közzé, minden évben április végén.

• Madárbarát kert program bemutatása. A látogatóknak lehetőségük adódik a madárvédelmi eszközök közvetlen megismerésére pl.: odúk, itatók, etetők, műfészkek, fecskepelenka, darázsgarázs stb.
• Madárgyűrűzési bemutató
• Jókai kert mesterséges költőodúinak  szemléje (vezetett túra)
• Totyogós játszóház. Az óvodás és általános iskola alsó tagozatos gyerekek fa kirakókkal, óriás memória játékokkal ismerkedhetnek meg a gyakorlati madárvédelemmel és a Natura 2000 (élőhely védelem) alapjaival.
• Felnőtt megőrző. Amíg a gyermek a totyogó játszóházban ismerkedik a természet csodáival, a nagyobbak és a felnőttek próbára tehetik tudásukat és kreativitásukat a felnőtt megőrzőben. Madártoll felismerés, fészektippelés, odúfestés, év madara totó stb.
• MME Bolt. Madárbarát eszközök, könyvek, CD-DVD, megfigyelési eszközök, ajándéktárgyak megvásárlási lehetősége.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság programja:

• Jókai kert megtekintése.
• Madárbemutató.
• Könyvtár megtekintése.
• Fejtörő Ki hol él? – Élőlények élőhelyeik szerinti csoportosítása.
• Élményfal - Természetvédelemmel kapcsolatos interaktív játék.
• Kvízjáték – Érdekes kérdések a könyvtárban.
• DINPI bemutató, vásár.
• Jókai kert fáinak tavaszi szemléje (vezetett túra)

Akik a legtöbb állomást meglátogatják és aktívan részt vesznek a feladatok illetve a játékok megoldásában, a regisztrációkor kapott pontgyűjtő füzetbe pecsétet kapnak. A pecsétek ajándékra válthatóak.

Európa északi és keleti részén szokatlanul rossz idő volt, több program is elmaradt, így szerencsések vagyunk, hogy a Kárpát-medencében napsütés kísérte a hétvégi kirándulásokat és megfigyeléseket.

Az idei madármegfigyelő napok különlegessége, hogy a hosszan elnyúló nyárnak köszönhetően több költöző madárfaj is később indult útnak, ezért még kék vércsét, szalakótát is megfigyelhettek az érdeklődők hazánkban. Fenékpusztán kiemelkedően nagy számú fecskét figyeltek meg, október 3-án 5000, míg október 4-én 3200 füsti fecske vounult át  a területen. A Hortobágyon ázsiai pettyeslilével és vándorpartfutóval találkoztak a megfigyelők.
 

Bemutató madárgyűrűzés Cégénydányádon (Fotó:Habarics Béla) ...

... és a fővárosi Naplás-tónál.

Meggyűrűzött széncinege az elengedés előtti pillanatokban a Naplás-tónál.

A meghirdetett kategóriákban Magyarország a 2. lett a megfigyelt madarak számát tekintve, a 3. a helyszínek száma, és 4. a résztvevők száma alapján. Az első helyet váltva Oroszország és Spanyolország szerezte meg.

2. helyezettek vagyunk a megfigyelt madarak számában (1. Oroszország).

3. helyezett ek vagyunk a helyszínek számában (1. Oroszország, 2. Spanyolország).

4. helyezettek vagyunk a résztvevők számában (1. Spanyolország, 2. Oroszország, 3. Svájc).

 
A legnagyobb számban megfigyelt madár fajaink a következők voltak:

1. seregély 300.000

2. daru 48.000

3. tőkés réce 43.000  


A legtöbb hazai résztvevőt Budapesten, a Naplás-tónál számlálták (600 fő). Az idő kedvezett a tóparti megfigyeléseknek, gyerekcsoportok, családok, baráti társaságok vettek részt a helyi programokon.
 

A gyerekek is jól érezték magukat az Európai Madármegfigyelő Napokon. Egy MME-s madarász kolléga éppen a teleszkóp használatát magyarázza egy kislánynak a Naplás-tó partján (Fotók: Bajor Zoltán, szöveg: Orbán Zoltán).

Több helyről érkeznek még most is eredmények, amik a verseny végeredményén már nem változtatnak, de számunkra hasznosak lehetnek, hogy megtudjuk, milyen aktivitással szerepeltek megyéink a versenyben. Az új számok értékelése folyamatban van, s még a héten nyilvánosságra hozzuk a végleges eredményeket.

Mindenkit szeretettel várunk jövőre is!

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

  Köszönjük!

Ez azt jelenti, hogy minden olyan oszlop, amelyen egy madár a szárnyaival, lábaival, fejével, vagy esős, nyirkos időben a tollaival egyidejűleg érinthet két vezetőt vagy egy vezetőt és egy földelt oszlopelemet, veszélyt jelent madarainkra. A leggyakoribb a földzárlat kialakulása, mivel két vezető egyidejű érintéséhez a legtöbb oszloptípus esetében viszonylag nagy távolságot kell áthidalnia egy madárnak, míg egy kereszttartón ülve még egy kis termetű madár is könnyen megérintheti valamelyik vezetőt.

 

A madarak sérülékenységét az alábbi tényezők befolyásolják:

• A szabadvezeték elhelyezkedése (a vezeték által kettészelt élőhely)
• Az oszlopfej szerkezete
• Az egyes madárfajokra, madárfaj-csoportokra jellemző viselkedés
• A madár mérete
• A madár repülési biztonsága (a fiatal madarak veszélyeztetettebbek)
• Időjárás (látási viszonyok, tollazat nedvessége, oszlopelemek nedvessége)

A fiatal madarak több okból is fokozott veszélynek vannak kitéve. Repülési képességeik még messze nem olyan jók, mint az öreg madaraké, és ez elsősorban leszálláskor mutatkozik meg. Egy oszlopon ügyetlenkedve a fiatal madarak könnyen érinthetnek vezetőket. Mivel pedig nem olyan ügyesek még a levegőből indított vadászatban, mint öregebb fajtársaik, szívesebben vadásznak ülőhelyekről, azaz valószínűleg gyakrabban ülnek fel szabadvezetékek oszlopaira (Janss és Ferrer 2001, Lehman et al. 1999). Az öreg egyedek emellett saját, jól ismert territóriumaikban megszokott ülőhelyeket használnak, míg a fiatal egyedek kóborlásaik során ismeretlen területeket látogatnak meg.

Szintén fokozottabb veszélynek vannak kitéve az oszlopokra ülő madarak esős, ködös, nyirkos időben. Ilyenkor a vizes tollazat miatt nehezebben repülnek a madarak, ezen kívül a nedves toll vezetőképessége akár százszorosa is lehet a száraz tollénak. Amerikai kutatások eredményei azt mutatták, hogy míg a száraz toll 70 kV feszültségnél sem vezette az áramot, a nedves madártollak már 5 kV feszültségnél megégtek (APLIC 1996, Lehman et al. 1999). Valószínű, hogy a legtöbb áramütéses esetben az áldozat azonnal elpusztul. Ha nem, akkor égési sérülésekkel vagy lebénulva a földre zuhan, ahol azután hosszabb-rövidebb szenvedés után pusztul el. A madarak soha nem tanulhatják meg, hogy a szabadvezetékek oszlopai veszélyesek, hiszen az oszlopra ülve vagy nem tapasztalnak semmit, vagy tapasztalatuk halálos.

 Hazai tapasztalatok

Magyarországon az első, áramütés okozta tömeges madárpusztulásra 1980-ban derült fény, amikor a Hajdú-Bihar megyei Újtikos község határában egy rövid, 20 kV-os vezetékszakasz alatt a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei 19 egerészölyv (Buteo buteo), 1 gatyásölyv (Buteo lagopus), 4 vörös vércse (Falco tinnunculus) és több tucat vetési varjú (Corvus frugilegus) tetemét találták meg (Dudás 1999). Az MME 2003-ban kezdett országos adatgyűjtésbe, amely évtől kezdődően minden évben meghirdette országos középfeszültségű oszlop felmérési (KFO) kampányát. Emellett számos további esetről lakossági vagy szakmai bejelentés során értesülünk, így például az egyik legsúlyosabb ilyen esetről is, amely során 2006 őszén mintegy 200 fehér gólya (Ciconia ciconia) pusztult el Újtikos határában egy rövid vezetékszakaszon áramütés következtében.

A fokozott adatgyűjtés eredményeképpen az MME nyilvántartásában 2003 és 2008 februárja között már 59 faj 2183 áramütés következtében elpusztult példánya szerepelt, amely 2017-ig több mint 90 faj 4810 áramütést szenvedett tetemét jelenti, melyek összesített természetvédelmi értéke meghaladja a 250 millió Ft-ot. Természetesen a probléma valós mértéke ennél jóval nagyobb, hiszen az eddigi felmérések időben pontszerűek (egy-egy hétvége), csak az ország vezetékeinek kis részét érintették (lásd térkép) és e felmérések során sohasem került figyelembe vételre a „dögevők” tevékenységének hatása. Az áramütés okozta madárpusztulások felmérésénél elkerülhetetlenül adott egy időtartam, ami az áramütés megtörténte és a tetem megtalálása között eltelik. Ez alatt a „dögevők” megehetik, vagy elvihetik a madártetemet, ezért a halálozások számát alábecsüljük (Olendorff et al., 1981).

2007-2017 között dokumentált madárpusztulások a középfeszültségű
oszlopfejek felmérése kapcsán.

Egy áttekintő munka szerint a tetemek eltűnésének átlagos valószínűsége 75 %, figyelembe véve a különböző éghajlati és földrajzi viszonyokat (DeVault et al., 2003). Ferrer és munkatársai (1991) Spanyolországban úgy találták, hogy az áramütéstől elpusztult madarak tetemeinek csak 37 %-a volt megtalálható – azaz 63 %-a tűnt el – az áramütést követő egy hónapon belül. Az első hazai ilyen irányú felmérés 2007 januárjában a Hevesi Füves Puszták TK területén húzódó vezetékszakaszok mentén történt. Ennek során a felmérést végző szakember 45 db fácán, gyöngytyúk és fiatal pulyka tetemét helyezte ki. A kihelyezést követő második napon már csak 29 db (64,4 %), a hetedik napon 7 db (15,5 %), a tizennegyedik napon 3 db (6,6 %), míg végül a harmincadik napon már csak 2 db (4,4 %) tetemet talált meg az oszlopok alatt (2. ábra). A felfalás/elhurcolás harminc nap alatt megfigyelt 95,6 %-os valószínűsége jóval magasabb, mint amit más kutatók tapasztaltak (Tóth, 2007). Természetesen az ország különböző területein a dögevők általi elhurcolás intenzitása lényegesen különbözhet, azonban nagy valószínűséggel mindenhol jóval nagyobb mint korában gondoltuk. Ha egy minimális elhurcolási arányt veszünk figyelembe az eddigi felmérések alapján úgy becsüljük, hogy országszerte évente minimálisan mintegy 30’000 madár eshet áldozatul áramütésnek, melyek természetvédelmi értéke az egy milliárd forintot is meghaladja!

A vezetéknek repülő madarakról és ezen probléma természetvédelmi súlyosságáról sokkal kevesebb rendszerezett adattal rendelkezünk, hiszen Magyarországon ez idáig nem történt ilyen irányú célzott adatgyűjtés. A szórványosan ismertté vált esetekből is kiderül azonban, hogy a természetvédelmi szempontból egyik legjelentősebb madárfajunk, a túzok (Otis tarda), legfontosabb mortalitási okai közé tartozik a vezetéknek ütközés. A túzok-védelmi LIFE-Nature projekt során 2004 és 2008 között országszerte 36 vezetéknek ütközött elpusztult példányt találtak meg a szakemberek, és természetesen a valós esetek száma itt is lényegesen nagyobb lehet. A túzok mellett a daru (Grus grus) a másik ütközések által leginkább érintett faj, amelynek több tízezres gyülekezőcsapatai szintén veszteségeket szenvedhetnek (pl. a Szegedi Fehér-tó és a Kardoskúti Fehértó közötti területen, a 2016-os télen is közel 150 példány pusztult el, de a Hortobágy területéről is több korábbi eset ismert. Az ütközések által szinte valamennyi madárfaj érintett lehet, azonban az esetek gyakoriságát tekintve a fenti két fajon kívül még a vízimadarak (lúd- és gólyalakúak) esetében lehet jelentős természetvédelmi problémáról beszélni. A probléma kezelésében aktív szerepet vállal a természetvédelemért elkötelezett Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság, közismertebb nevén a MAVIR Zrt. Saját fejlesztéseket kezdeményezve igyekszik segíteni az ütközéses madárpusztulás felszámolását, de elkötelezett a hazai kerecsensólyom-állomány védelmében is, amit az átviteli hálózat oszlopain elhelyezett tartós, stabil mesterséges költőládák szolgálnak.

A madarak és vezetékek konfliktusai nem csak a természetvédőket aggasztják, mivel az áramszolgáltató vállalatoknak is sok gondot és anyagi kárt okoznak a madarak által előidézett zárlatok. Az áramellátás biztonságát veszélyeztetve pedig közvetetten a fogyasztók is érintettek, egy-egy madár által keltett áramkimaradás súlyos anyagi veszteségeket erdményezhet például egy ipari üzemben.

Egy speciális probléma merül fel gólyáink védelmével kapcsolatban. A hazai gólyaállomány legnagyobb része a hagyományosan használt kémények és fák helyett ma már elektromos vezetékek oszlopaira építi fészkét. Ehhez a települések belterületein található kisfeszültségű, 10 kV-os hálózat oszlopait használják a madarak. Ez a körülmény számos probléma forrása mind a gólyák, mind az áramszolgáltatók számára. A gólyákat áramütés érheti a fészek építése közben, de áramütés érheti a fészekből kieső fiókát, vagy kirepülést követően a fiatal madarakat a környező oszlopok bármelyikén. Ezzel együtt a fészek anyaga zárlatot okozhat, fokozott korróziót idéz elő az elektromos felszerelésben, és egy évek óta használt, nagy méretű fészek súlya alatt le is szakadhatnak a vezetékek. Volt már példa arra is, hogy zárlat következtében kigyulladt a fészek, vagy áramfogyasztóként működött. Ennek a problémának a megoldására való közös törekvés az MME és az áramszolgáltatók között több évtizedes múltra tekint vissza, és jelentős eredmények születtek.

A probléma megoldásában a kilencvenes évek elejétől fokozatosan javuló együttműködés figyelhető meg az áramszolgáltatók, az állami és a civil természetvédelmi szervezetek között, ami elsősorban középfeszültségű oszlopok szigetelésével kapcsolatos. Ennek során mintegy 50’000 elektromos oszlop utólagos madárbarát szigetelése történt meg az állami és civil természetvédelmi szervezetek, valamit az áramszolgáltató vállalatok együttműködésében.

A hosszú távú, végleges megoldások irányában azonban egészen 2008-ig nem történt megnyugtató előrelépés. Aggasztó például, hogy az említett időszakban megjelentek olyan új oszloptípusok, amelyek szigetelés nélkül a vezetőelrendezés miatt a madarakra még nagyobb veszélyt jelentenek, mint a korábbi fejszerkezetek. Ráadásul az utóbbi évek áramütéssel összefüggő középfeszültségű oszlopfelmérései bizonyítják, hogy számos esetben utólag szigetelt oszlopokon is szenvednek madarak áramütést.

Egyre több országban születnek olyan jogszabályok, melyek kötelezik az áramszolgáltató cégeket berendezéseik madárbarát kialakítására. Remélhetőleg a közeljövőben Magyarországon is kialakul a szükséges jogi szabályozás a probléma megoldásához. Ez annál is inkább aktuális, mert a Bonni Egyezmény (Egyezmény a Vadon Élő Vándorló Állatfajok Védelméről) aláíró országai – köztük Magyarország is - 2002 szeptemberében elfogadtak egy új határozatot, melynek értelmében a Részes Felek lépéseket tesznek a madarak szabadvezetékek mentén történő áramütésének megszüntetése érdekében (Részes Felek 7. Konferenciája, COP7, Bonn, 2002. szeptember 18-24).

 Az MME a probléma kezelése érdekében készítette el ezt
a részletes tanulmányt is – letöltéshez katt a képre
 

Akadálymentes Égbolt Megállapodás

A három hazai áramszolgáltató vállalat (E.On, ELMŰ-ÉMÁSZ, DÉMÁSZ), a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM), valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2008. február. 26-án aláírta az Akadálymentes Égbolt Megállapodást. Az önkéntes Megállapodásban a részes felek elkötelezik magukat a védett madarakat érő áramütés és vezetéknek ütközés által okozott természetvédelmi kár lehető legkisebb mértékre való csökkentése mellett. A megállapodás alapján 2008. március 31-ig a természetvédelmi szervezeteknek el kellett készíteni a középfeszültségű vezetékszakaszok madárvédelmi szempontú besorolását. Az előzetes tervek szerint az I. prioritás a különösen veszélyes szakaszokat tartalmazza, amelyek madárbarát átalakításának ütemtervét már 2008. május 31-ig el kellett volna végezni. A II. prioritás az egyéb veszélyes szakaszokat tartalmazza, amelyek első 50%-ának ütemtervét 2009. március 31-ig, míg a második 50%-ának az ütemtervét 2011. március 31-ig tűte ki célul a dokumentum. Az I.-II. prioritásszakaszok átalakításának legvégső határidejét pedig 2020. január 31-ében állapítja meg.

A megállapodás egyik nagy előrelépése volt, hogy az elosztói engedélyesek vállalták, az épülő új elektromos szabadvezetékeket minden esetben a madárvilág biztonságát figyelembe véve építik meg. Ez az előírás a természet védelméről szóló törvénybe is beépült. A megállapodás aláírói évente rendszeresen összeülnek, megvitatják a tapasztalatokat, közös terveket. Ennek hosszú évek óta a 2013-ban az aláírókhoz is csatlakozó MAVIR Zrt. ad otthont. Nincs ilyen, a szolgáltatókkal ennyire érdemi, és évekig élő közös platform máshol Európában, sokkal inkább mások veszik át a példát (pl. Horvátország) tőlünk.

Közös siker, hogy korábbi időszakokban épült, madarakra veszélyes vezetékek madárbaráttá alakítása terén több országrészben is zajlottak nagyszabású projektek (többszáz-millió forintos, vagy akár milliárdos nagyságrendben, európai uniós és áramszolgáltatói közös finanszírozással) a vezetékek madárbarát átalakítására. Összesen 3446 km hosszú vezetékszakaszon történt meg az oszlopfejek szigetelése (áramütés elleni védelem), 120 km hosszú légkábelt cseréltek le földkábellel és 2724 láthatóság-növelő eszközt helyeztek ki az ütközéses balesetek csökkentése érdekében. Gyakorlatilag teljesen sikerült felszámolni a problémát a Hortobágyi Nemzeti Park belső törzsterületein (HNPI projektek), a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben és a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben (BNPI projektek a megállapodás aláírói között is ismert Agria Ökoszisztéma Kft. jelentős műszaki szerepvállalásával).

Az elmúlt 4 évben az események lelassúltak (gazdasági érdekek és közeg változása, pályázati kötöttségek változásai kapcsán). A szolgáltatók saját végrehajtásban vállalt átalakításai alacsony mértéket öltöttek, és az aláírók, a MAVIR Zrt. kivételével végül sorban visszaléptek több közös projektek ötletétől a gazdasági terhekre hivatkozva.

Az időközben készülő műszaki tervcsomagok (iránytervek – 2011 és 2013) kidolgozásában való aktív részvétel mellett az MME 2013 őszén műszaki tervezésekhez is egyértelműen fogalmazta meg aktuális madárvédelmi elvárásait. Ez aztán beépült a 2016-ban, a minisztérium által a hatósági eljárásokhoz készíttetett tanulmányba, amely műszaki rajzokkal és a madarak szempontjából biztonságot jelentő paraméterek megadásával segíti a tervezők és a hatóságok munkáját.

Aktív fellépés a madarak érdekében

Az MME, tapasztalva a fent ismertetett helyzetet, bár változatlanul bízik az áramszolgáltatók aktív szerepvállalásában, felelősségtudatában és együttműködésében, határozottan kíván fellépni a hazai madárvilágot veszélyeztető talán legnagyobb horderejű kérdés megoldása érdekében:

2018. márciusában minden 2007-2017 között dokumentált madárpusztulás adatot elküldünk a területileg illetékes természetvédelmi hatóságok, nemzeti park igazgatóságok és áramszolgáltatók irányába. Fontos kiemelnünk: nem feljelentést teszünk! Eljuttatjuk, bejelentjük az összes konkrét információt a természetvédelmi és műszaki oldal felé, hogy azokat természetvédelmi horderejüknek megfelelően érvényesíteni lehessen.

A hazai hatóságok mindezek alapján egységes alapelvek szerint alakíttatják át a veszélyes szakaszokat.

Mit tehet, ha szeretne segíteni a probléma felszámolásában?

A hatósági eljáráshoz első lépésként az alábbiakat kell közösen biztosítanunk:

• a megtalálás pontos helyét és időpontját,
• fényképeket az oszlop fejszerkezetéről és
• a tetemekről, lehetőleg egyértelmű azonosíthatóságuk szintjéig részletezve.

A helyszín azonosításához nem kell feltétlenül kézi GPS készülékkel rendelkeznie. Természetesen jó, ha adott ez a lehetőség, de kiváló pl. a mai mobiltelefonos GPS alkalmazásokkal felvett koordináta, belterületen akár utca, házszám megjelölés, külterületen esetleg egy google térkép megjelenítés kimentett képe is, hiszen ez is segít, hogy biztosan az adott oszlophoz jussunk (mi is koordinátákkal dolgozunk, és az áramszolgáltató is így tartja nyilván az oszlopai helyét).

Fontos ezek mellett az időpont. Utóbbinál a digitális fotó(k) mentési időpontja is lehet támpont, ha jól van beállítva a készülék, amivel az oszlop és tetem(ek) képét rögzíti.

Minden bejelentést tartunk annyira fontosnak, és minden elpusztult madarat olyan üzenetként kezelünk, hogy a rendelkezésünkre álló információkkal segítsük a későbbi madárpusztulások megelőzését.

A későbbiekben az elindult eljárásról, annak kimeneteléről és fejleményeiről is igyekszünk értesíteni a bejelentőinket.

Az ügyek átfutása a szükséges átalakítások műszaki tervezésének igénye, az áramszolgáltató cégek belső ügyrendje miatt nem egy-két hét, hanem reálisan minimum néhány hónap a kivitelezéssel együtt.

Mostantól minden információ, amelyről a szükséges részletek (időpont, pontos helyszín adatai az oszlop azonosításához, fotók a tetemről a faj azonosításához és az oszlopról a műszaki értékeléshez) rendelkezésre állnak, egyben a hatósági ügyek elősegítése érdekében az MME Monitoring Központon átfutva jut el a területileg érintett hatósághoz éves összesítéseken keresztül.

Így biztosítható, hogy - reményeink szerint - minden érdemi probléma kezelhető legyen, és idővel képesek is legyünk visszajelzést adni a bejelentők felé, akik munkát/időt/odafigyelést nem sajnálva joggal várják, hogy történjen is valami a problémásnak bizonyult oszlopokkal.

Hivatkozott és ajánlott irodalmak:

Avian Power Line Interaction Committee (APLIC) 1996. Suggested Practices for Raptor Protection on Power Lines – The State of the Art in 1996. Edison Electric Institute and Raptor Research Foundation. Washington, D.C.

Dudás, M. 1999. Távvezetékek és madárpusztulás. Élet és tudomány 23: 720-721.

Demeter, I., Bagyura, J., Lovászi, P., Nagy K., Kovács, A. & Horváth, M. (2004): Középfeszültségű szabadvezetékek és madárpusztulás Magyarországon - Tapasztalatok, természetvédelmi követelmények és javaslatok. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), Budapest. 30 pp.

Devault, T. L., Rhodes, Jr. O. E., Shivik, J. A. (2003): Scavenging by vertebrates: behavioral, ecological and evolutionary perspectives on an important energy transfer pathway in terrestrial ecosystems. Oikos 102: 225-234.

Janss, G.F.E., and M. Ferrer 2001. Avian electrocution mortality in relation to pole design and adjacent habitat in Spain. Bird Conservation International 11: 3-12.

Lehman, R. N., Ansell, A.R., Garrett, M. G., Miller, D. A., Ollendorff, R. R. 1999. Suggested Practices for Raptor Protection on Power Lines: The American Story, Pages 125-144 in M. Ferrer and G. F. E. Janss, eds. Birds and power lines: collision, electrocution, and breeding. Quercus, Madrid, Spain.

Olendorff, R. R., Miller, A. D., Lehman, R. N. (1981): Suggested Practices for Raptor Protection on Power Lines: the State of the Art in 1981. Raptor Research Foundation, St. Paul, Minnesota. 111 p.

Tóth, P. 2007. Középfeszültségű elektromos szabadvezetékek okozta madárpusztulás a Hevesi Füves Pusztákon. Szakdolgozat; Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Természetvédelmi, Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék, Debrecen.

Kapcsolódó oldalak:

• Együttműködési megállapodás a MAVIR és az MME között a ragadozómadarak védelmében >>
• Mostantól a lakosság is bekapcsolódhat a madarak áramütése elleni munkába>>
• Teljes energiával a madárvédelemért! - MAVIR és MME megállapodás a ragadozómadarak védelmében >>
• Áramütéstől pusztult el János, a jeladós kerecsensólyom >>
• Kerecsensólyom-gyűrűzés nagyfeszültségű vezeték alatt >>
• Madarak és légvezetékek - elkészült az MME konfliktuselemzési kiadványa >>
• Az MME is ott volt az MVM Családi Napján >>

Közösségi programjainkkal, rendezvényeinkkel egész évben várjuk az érdeklődőket, lehetőséget kínálva a szabadidő érdekes és tartalmas eltöltésére.

Segíthetünk az ütközéstől kábult madárnak?

Igen.

A madarat tegyük egy szellőzőnyílásokkal ellátott, konyhai papírtörlővel vagy újságpapírral borított aljú (ürülék felszívása), biztonságosan lezárható papírdobozba (esetleg sötét vászonnal letakart madárkalitkába), lehetőleg egy kapaszkodásra alkalmas ülőrúdra úgy, hogy a madár farka ne érjen le az aljzatra.

A sokktalanító dobozt, kalitkát tegyük a lakás egy csendes, kiegyenlített hőmérsékletű zugába, és hagyjuk a madarat így pihenni egy-két órát. Enni, inni nem kell adni neki, a legfontosabb, hogy az állat a sötét, nyugodt környezetben kipihenhesse a megrázkódtató élményt.

A pihentetés letelte után vigyük ki a dobozt/kalitkát a szabadba (ablaktól távol!) és ott próbáljuk elengedni a madarat anélkül, hogy újra kézbe vennénk. Elengedés szempontjából előnyösebb a dobozos elhelyezés, mert ennek elég felnyitni a tetejét, és a madár máris elrepülhet, míg a kalitka általában szűk ajtaján ez nem biztos, hogy menni fog neki.

Amennyiben néhány órán belül nem tud elrepülni, a pihentetést érdemes egy-két napon keresztül folytatni. Ebben az esetben a madarat már kalitkába kell tenni (itt már ne takarjuk le) és megfelelő táplálékkal, továbbá ivóvízzel ellátni. Ha a madár ezek után sem repül el, illetve furcsán viselkedik (leesik az ülőrúdról vagy nem is tud megülni ezen; rázza, forgatja vagy lógatja a fejét), a sérülés valószínűleg súlyosabb és akár maradandó. Ilyenkor az utolsó lehetőség, hogy eljuttatjuk valamelyik madármentőhelyre.

Miért ütköznek ablaküvegnek a madarak?

Azért, mert a természetben nincs az üveghez hasonló tulajdonságokkal rendelkező anyag, így evolúciósan alkalmazkodni sem tudtak hozzá.

Az üveget két jellemzője teszi a madarak számára veszélyessé: 

• szemből nézve az átlátszóság, 
• oldalról, illetve a népszerű színezett üvegeknél szemből is a környező táj visszatükröződése.

A problémát tovább fokozza, hogy a magasságuk és méretük miatt amúgy is legveszélyesebb irodaházakban gyakran késő estig, a belső világítás felkapcsolása mellett folyik a munka, a repülő madarakat pedig a fény még vonzza is az épületekhez.

Az őszi és a tavaszi vonulási időszakban korán sötétedik, ami a fentivel együtt további veszélyfokozó tényező, ráadásul az átvonulók többsége nemhogy embert, települést sem látott még soha életében, így esélye sem lehetett megtanulni elkerülni az ablakokat.

Létezik biztonságos megoldás már meglévő üvegfelületek esetén?

Igen.

Az okok ismeretében ezek megszüntetése jelenti a megoldást:

1. hagyományos méretű és funkciójú, egy- és kétszárnyú, szellőzésre is használt ablakok esetében szúnyogháló felszerelése nemcsak a madarak ablaknak ütközését küszöböli ki biztosan, de légy- és szúnyogmentessé is teszi a belső teret;
2. magas irodaépületek, toronyházak üvegfalai esetén is megoldást jelenthetnek azok a speciális fóliák, melyek:
   • az üvegfelület teljes fedésével egyaránt megszüntetik az üveg madarakra veszélyes tükröződését és átláthatóságát, 
   • vagy számunkra nem érzékelhető, de az ultraibolya (UV)-tartományban is látó madarak számára megfelelő nagyságú és sűrűségű csíkokkal, foltokkal, pókhálószerű mintával áthatolhatatlannak mutatják az üveget:
     • az osztrák BirdShades cég oldala,
     • az American Bird Conservancy gyűjtőoldala a témában. 

A potenciális veszélyforrást jelentően nagy üvegfelületekkel rendelkező épületek tervezésekor és működtetésekor a fentiek mellett legalább az alábbi lehetőségek is adottak:

• ORNILUX^® üveg (ami alapvetően a 2. pontban leírt elvet alkalmazza), 
• a 82 emeletes Chicago-i Aqua Tower esetében hullámos kialakítású balkonokkal is csökkentették az egybefüggő, nagy üvegfelületek jelentette veszélyt;
• a Chicago Bird Collision Monitors (CBCM) ajánlásai a madarak számára biztonságos épületek létesítése érdekében.

A ragadozómadár-sziluettek biztos megoldást jelentenek?

Nem.

Ennek több oka van:

• a kis és közepes termetű madarak a jellegzetes kinézetű (kis fej rövid csőrrel– hosszabb szárny – hosszú és keskeny farok) szárnyas ragadozók hirtelen, veszélyesen közel, támadó (de legalább átrepülő) és ritka megjelenésére reagálnak menekülő-elkerülő viselkedéssel – a madarak tehát nem az üvegre ragasztott bármilyen fekete folttól, hanem a matrica által megjelenített ragadozómadár-alak megfelelő kulcsarányaitól ijedhetnek meg;

• ezzel szemben az országszerte kiragasztott árnyképek többnyire alapvetően hibásak:
  • nem életnagyságúak (minimum karvaly, de inkább tojó héja méretűnek kellene lenniük),
  • arányaik nem megfelelők, nem tesznek eleget az első pontban foglalt alakbeli feltételeknek; 

• de ha ezek mind rendben lennének, a sziluettek mindenképpen folytonos és mozdulatlan, nem természetes, ezért alapból gyenge ingert jelentenek, 
• ez pedig jelentősen fokozza és gyorsítja a megszokást, ami miatt a kezdetben esetleg működő riasztóeszköz is hatását veszti.

Mit tehetünk, ha épületeknél tömeges madárelhullást tapasztalunk?

Bejelentést lehet tenni az eljáró hatóságnak.

Ablaknak ütközés következtében rendszeresen és tömegesen elpusztuló madarak esetén a szemtanú a megyei kormányhivatal Természetvédelmi Főosztályát értesítheti az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, az időpont(ok) és a tapasztaltak leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

Ha az elhullott, sérült madár gyűrűs, az MME Madárgyűrűzési Központnak érdemes a teljes gyűrűszámot és egyéb adatokat elküldeni a ringers@mme.hu e-mail címre.

Orbán Zoltán

A találkozás első pillanatai

Sérült madárral többnyire autózás közben  vagy kiránduláskor az út mentén találkozhatunk, az állat ilyenkor vagy mozdulatlanul kuporog vagy röpképtelenül a fűben ugrálva próbál menekülni. Ha ilyen madárral hoz össze a sors, mindenekelőtt maradjunk nyugodtan, és az első percet szánjuk a helyzet nyugodt felmérésére.

Az első kérdés annak minél pontosabb meghatározása, hogy milyen madárról van szó. Ez nem utolsó sorban a saját testi épségünk megóvása miatt fontos, mivel már egy vércse méretű ragadozó is kellemetlen sérüléseket okozhat erős markolású lábaival. Az ökölnél kisebb madarak nemigen okozhatnak problémát. , az ennél nagyobb kampós csőrű, erős karmos lábú ragadozókkal; a hosszú láb, nyak és csőr a gólyák, kócsagok és gémek jellemzője, ezekkel a madarakkal bánjunk óvatosan, mert sérüléseket okozhatnak.

A következő lépés a madár állapotának felmérése az árulkodó jelek alapján. A sérült madarakat gyakran már nagyon leromlott állapotban találjuk meg, amikor már sem repülni, sem futni nem képesek. A gubbasztás, a csukott szem, a felborzolt tollazat, a lihegés, a letargia rossz jel; a furcsán álló végtagok törött szárnyra vagy lábra utalnak; a remegés, furcsa mozgás hátterében mérgezés állhat, és gyakran véres sebek is láthatók rajtuk. Figyeljük meg a madár szemét, ebben a szülői tapasztalat sokat segít, mert a beteg madár szeme ugyan olyan fénytelen, vagy éppen ellenkezőleg csillogó, mint egy beteg kisgyereké.

Hogyan fogjam meg?

Ha nem fér el a markunkban, mind a madár, mind a magunk védelme érdekében az a legjobb, ha egy pokróccal, ronggyal, ennek hiányában pulóverrel vagy inggel leborítjuk az állatot. A fej letakarása jótékonyan megnyugtatja őket, egyszerűbbé teszi a megfogásukat. Ha semmi ilyesmi nincs kéznél, egy erősebb lombos ágat is használhatunk. A ruha anyag előnye, hogy abba lazán becsavarva a madarat akár szállíthatjuk is. Lehetőleg ne álljunk a madár fölé, mert ez számukra szokatlan és félelmetes, inkább guggolva közeledjünk.

Szállítás és elhelyezés

Egy sok szellőző lyukkal ellátott papírdoboz a legjobb szállító és rövid távú elhelyezési hely. A lecsukott tetejű doboz védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű környezete segít megnyugtatni és sokktalanítani a madarat. A dobozba érdemes néhány marék füvet, szénát vagy szalmát tenni, de az újságpapír bélelés is jó az ürülék felszívásához, ami fontos a madarak tollazatának tisztántartása miatt. Kisebb madarak esetén érdemes a papírdoboz két szemközti oldalán átszúrni egy ujjnyi vastag ágat, és erre ültetni a madarat. Ha képes megkapaszkodni, az már önmagában jó jel, fontos információ az állat állapotának felmérésében. Amennyiben a madár néhány napig nálunk marad, a doboz alján rendszeresen cseréljük az almot.

Fecske mentődobozok, ...

... a mentett fecskék etetése, ...

... majd szabadon engedése az MME Sumonyi madárgyűrűző állomásán a 2008. év őszi fecske krízis alatt. (Fotók: Korompay Viktor).

Madár elsősegély, etetés és itatás

A madármentés legnehezebb, legösszetettebb kérdése annak eldöntése, hogy milyen elsősegély jellegű beavatkozásra van szükség. Mivel a cél a sérült madár mielőbbi eljuttatása a professzionális gyógyítókhoz, ne kezdjük el házilag kezelni a sebeket, a sérült csontokat. Ennél sokkal fontosabb a nyugalom és a védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű elhelyezés, ami segíti megnyugtatni a madarat, csökkenti a vergődő mozgást, ami egyrészt újabb sérüléseket okozhat, másrészt gyorsítja az erő- és energiatartalékok felélését.

A sérült madaraknak többnyire nincs szükségük elsősegély jellegű táplálásra, ami alól csak a hosszabb ideje éhező példányok kivételek. A madár éhezési állapota kis gyakorlattal megállapítható a mell közepén függőlegesen végighúzódó tarajos szegycsont kitapintásával. Ha késpengeszerűen vékonynak érezzük, az azt jelenti, hogy a madár akár napok óta nem evett. Ilyenkor érdemes megpróbálni néhány falattal megetetni a madarat. Verébszerűen kúpos csőr esetében magevő madárral, kampós vagy hegyesedő végű egyenes csőr esetében ragadozó vagy rovarevő madárral van dolgunk.

A sérült, önállóan táplálkozni és inni nem tudó madarak (és a fiókák) itatásának legbiztonságosabb módja, ha a madár csőrébe juttatott táplálékfalatok egy részét (nem kell mindet) langyos vízbe mártjuk (lásd az alábbi képen). Így az etetés is könnyebb, ráadásul elkerülhetjük a víz légcsőbe kerülését, ami a madarak anatómiai felépítése miatt a nem szakemberek által végzett itatáskor könnyen előfordulhat.

Mérgezett, súlyosan eléhezett rétisas szállítás előtti elsősegély jellegű etetése vízbe mártott marhaszív-falatokkal a Jászberényi Állat- és Növénykertben (Fotó: Czinge Anett).

A macskák számára készült konzervhús; a túróból, reszelt sajtból, főtt tojásból álló keverék; a forrázott lisztkukac; a nyers marhahús (elsősorban szív) az elsősegély jellegű madáretetés alapanyagai. A megtalálást (a madarak ekkor vannak a legrosszabb állapotban) követő első néhány etetéskor a táplálékfalatkákat - gyors energia utánpótlásként - szőlőcukorba (oldat vagy por) is márthatjuk. Ezek a „húsevő” táplálékok az önállóan táplálkozni nem tudó magevőket is átsegíthetik a krízisen. A falatok egyik madárcsoport képviselője esetében se legyenek vastagabbak a csőr átmérőjének felénél, és ne legyenek hosszabbak a csőrnél. Az etetéshez a legjobb hosszú szárú, lekerekített végű fémcsipeszt használni, mert ezzel a táplálékot mélyen a torokba tudjuk tolni. Ha a madár nem tátog, nem nyitja ki a közeledésünkre a csőrét, mutató és hüvelykujjunkkal felülről fogjuk meg a két oldalát, majd óvatosan nyissuk szét addig, hogy a csipesszel a falatot a szájnyílásba tudjuk csúsztatni. A falatokat érdemes az itatóvízbe mártani, mert ez könnyíti a nyelést, és egyben gondoskodik a vízutánpótlásról is. Az elsősegély jellegű etetés szerepe a veszélyes mértékben eléhezett madár azonnali energia-utánpótlása, ezért egy-egy alkalommal csak 3-4 falatot és lassan etessünk, a kínálások között hagyjunk időt a madárnak a nyelésre, pihenésre. Ha sikerült a madárba belediktálnunk némi ételt, és az benne is marad, csukjuk vissza a doboz tetejét, hogy alhasson, emészthessen. Egy felnőtt madarat rigó méretig elegendő naponta 3-4, az ennél nagyobbakat 2 alkalommal megetetni és megitatni.

Amint elláttuk az állatot, elkezdhetünk foglalkozni az elhelyezésével, mert ne felejtsük el, hogy a sérült egyednek korszerű szakellátásra van szüksége, amit csak az erre szakosodott intézményekben kaphat meg! 

Mit tegyünk ha ablaknak ütközött, kába madarat találunk?

Szerencsére sok esetben a madarak ilyenkor csak elkábulnak. Tegyük az állatot egy szellőzőnyílásokkal ellátott, biztonságosan lezárható papírdobozba vagy letakart madárkalitkába, és hagyjuk így pihenni egy-két órát a lakás egy csendes, kiegyenlített hőmérsékletű zugában. Enni, inni nem kell adni neki, a legfontosabb, hogy a sötét, nyugodt környezetben a madár kipihenhesse a megrázkódtató élményt. Amennyiben néhány órán belül nem tud elrepülni a madár - és ha lehetőség van rá -, a pihentetést érdemes egy-két napon keresztül folytatni. Ebben az esetben a madarat már kalitkába kell tenni (itt már ne takarjuk le) és enni- és innivalóval ellátni. Ha a madár ezek után sem repül el, illetve furcsán viselkedik (leesik az ülőrúdról vagy nem is tud megülni ezen; rázza, forgatja vagy lógatja a fejét), a sérülés valószínűleg súlyosabb és akár maradandó. Ilyenkor az utolsó lehetőség, hogy eljuttatjuk valamelyik madármentő helyre, ezekről részletesen olvashat itt >>. Az üvegnek ütközés problémájáról, a megoldás lehetőségeiről részletesen olvashat itt >>

A sérült madarak mentése az OzoneNetwork Egyenlítő c. műsora 2016.07.22-ei
adásában. A riportrész 39:43-nál indul – az indításhoz katt a képre
(Forrás: videa.hu).

Hova vihetjük a talált madarat?

A madarakat befogadó intézmények néhány kivételes esetet nem számítva nem tudnak kimenni az állatokért, korlátozott anyagi lehetőségeik miatt csak akkor tudnak segíteni, ha a madarak már hozzájuk kerültek! Ezért a legjobb megoldás, ha felhívjuk a legközelebbi madármentő állomást vagy állatkertet, majd mi magunk visszük be a madarat.

Madármentéssel, csak engedéllyel és megfelelő infrastruktúrával rendelkező intézmények foglalkozhatnak. Az MME helyi csoportjainak - két kivételével (Sasközpont, Fenékpuszta) - nincs meg a megfelelő infrastruktúrális háttere és engedélye a sérült madarak fogadására. Az alábbi központokat szeretnénk a segítókész lakosok figyelmébe ajánlani:

Hivatalos mentőközpontok országos listája (Kattintson a keresett megyére!)

Baranya Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány mentőközpontja
cím: 7900 Szigetvár, Alapi Gáspár u. 31.
honlap: www.baranyamadar.hu
e-mail: baranyamadar@hu.inter.net
telefonszám: +36-20-334-4608

Misina Természet- és Állatvédő Egyesület
cím: 7691 Pécs-Somogy, Pajtás u. 17.
honlap: www.misina.hu
e-mail: misina@t-online.hu; info@misina.hu
telefonszám: +36-72-337-035, +36-20-217-3653

Békés Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Nincs mentőközpont.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Mályi Természetvédelmi Egyesület
cím: 3434 Mályi, Erkel Ferenc út 62.
honlap: www.mteweb.hu
e-mail: info@mteweb.hu
telefonszám: +36-30-689-2727

Miskolci Állatkert és Kultúrpark
cím: 3500 Miskolc, Csanyik-völgy
honlap: www.miskolczoo.hu
e-mail: info@miskolczoo.hu
telefonszám: +36-46-332-121

Alsódobszai Hernádmenti Természetvédelmi, Kulturális és Sport Egyesület
3717 Alsódobsza, Rákóczi út 69.
Tel.:06309982178
alsodobszaegyesulet@gmail.com
www.alsodobszaegyesulet.hu
www.facebook.com/alsodobszaite

Csongrád Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Szegedi Vadaspark
cím: 6701 Szeged, Pf. 724.
honlap: www.zooszeged.hu
e-mail: info@zoo.szeged.hu
telefonszám:+36-62-542-530, +36-62-542-531

Fejér Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Sóstó Vadvédelmi Központ
Cím: 8000 Székesfehérvár, Szárcsa utca 37
Honlap: https://sostoszekesfehervar.hu/vadvedelmikozpont
email: vadvedelem@varosgondnoksag.hu
telefonszám: +36-70-526-2793

Vadmadárkórház Természetvédelmi Alapítvány
cím: Székesfehérvár, Takarodó u. 5.
honlap: www.vadmadarkorhaz.hu
email: vadmadarkorhaz@gmail.com
telefonszám: +36-30-992-4876

Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Xantus János Állatkert
cím: 9027 Győr, Kiskút liget
honlap: www.zoogyor.com
e-mail: zoogyor@zoogyor.com
telefonszám: +36-96-618-367

Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Debreceni Állat- és Növénykert
cím: 4001 Debrecen, Pf. 181.
honlap: www.zoodebrecen.hu
e-mail: info@zoodebrecen.hu
telefonszám: +36-52-310-065, +36-52-413-515, +36-30-4504-878

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Górési Madár Mentőhely
cím: 4024 Debrecen, Sumen u. 2.,
Helyszín: Tiszafüred-Kócsújfalu, külterület Górés-Tanya

Hortobágyi Madárpark – Madárkórház Alapítvány
cím: 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.
honlap: www.madarpark.hu, www.madarkorhaz.hu, madarpark.blog.hu
e-mail: okotele@t-online.hu, info@madarpark.hu, pusztadoktor@t-online.hu
telefonszám: +36-30-535-6484, +36-52-369-181, Dr. Déri János: +36-30-943-5494

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Malomháza, Vadaspark
cím: 4071 Hortobágy, Petőfi tér 9.
honlap: www.hnp.hu
e-mail: info@hnp.hu
telefonszám: +36-30-564-5773, +36-52-589-000, +36-52-589-321

Heves Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Gyöngyösi Állatkert
cím: 3200 Gyöngyös, Damjanich út 31
honlap: www.gyongyos-zoo.hu
e-mail: info@gyongyos-zoo.hu
telefonszám: +36-37-503-035, +36-30-655-1456
Alapvetően nem fogad sérült állatokat.

Tisza-tavi Ökocentrum
cím: 3388 Poroszló, Kossuth u. 41.
honlap: www.tiszataviokocentrum.hu
e-mail: info@ttoc.hu
telefonszám: +36-36-553-033, +36-36-553-074

Üröm Környezet- és Természetvédelmi Egyesület hevesvezekényi madármentő telephely
cím: 3360 Heves, Kossuth u. 8
honlap: www.uromegyesulet.hu
e-mail: artemisia.santonicum@gmail.com

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság „Sasközpont” Madár Mentőhely
cím: Jászberény, külterület 0221/2 hrsz.
honlap: www.facebook.com/saskozpont/
telefonszám: +36-20-358-8453

Jászberényi Állat- és Növénykert
cím: 5100 Jászberény, Fémnyomó út 3.
honlap: www.jaszberenyzoo.hu
e-mail: jaszoo@pr.hu
telefonszám: +36-57-415-010

Nógrád Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Baglyaskő-vár Természetvédelmi Látogatóközpont
cím: 3100 Salgótarján, Karancs út 78
e-mail: bnpnograd@upcmail.hu, nite@bnpi.hu
telefonszám: +36-32-413-255

Pest Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által működtetett mentőhely Dunakeszi településen
honlap: https://www.borzsony.org/oldal/madarmentes

Fővárosi Állat és Növénykert
cím: 1146 Budapest, Állatkerti körút 6-12.
honlap: www.zoobudapest.com
e-mail: info@zoobudapest.com
telefonszám: +36-1-273-4900, +36-1-273-4901

Szentendrei Kisállatkert
Cím: 2000 Szentendre Tegez utca 6861 HRSZ
Telefon:+3630 6257899
e-mail: szentendrezoo@gmail.com
Az állatokért nem tudunk kiszállni, beszállításos módon működünk. Bármilyen hazai védett és fok.védett fajt át tudunk venni

Somogy Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság – Dráva Kapu Bemutatóközpont 
Csak Dél-Somogyból vállal mentést, a Balatonról nem tud vállalni madarat.
cím: 7570 Barcs-Drávaszentes, Fő u. 1.
honlap: www.ddnp.hu/drava-kapu
e-mail: dravaszentes@gmail.com
telefonszám:+3630/650-2332, +3630/463-9722, 0682/461-285

Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Nyíregyházi Állatpark Nonprofit Kft
cím: 4431 Nyíregyháza-Sóstófürdő, Sóstói út
honlap: www.sostozoo.hu
e-mail: office@sostozoo.hu
telefonszám: +36-42-479-702

Tolna Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Nincs mentőközpont.

Vas Megyei Kormányhivatal illetékességi területe

Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Kőszeg, Chernel-kerti Madárvédelmi Mentőközpont
cím: 9730 Kőszeg, Arborétum utca 2.
honlap: https://buboscinege.hu/madarmentes
e-mail: bitl@onpi.hu
telefonszám: +36-30-218-4942
Kizárólag Vas megye területén végez madármentési tevékenységet.

 

Hol jelenthetjük be a talált madarat elszállításra?

Magyarország egész területe valamelyik nemzetiparkiigazgatóság illetékességi területébe tartozik. Ha mi magunk nem tudjuk a talált madarat eljuttatni a legközelebbi madármentő állomásra, vegyük fel a kapcsolatot az illetékes nemzeti park természetvédelmi osztályával vagy közvetlenül a tájvédelmi körzet őrével, ahol bejelentést tehetünk. Az alábbi link segítik a tájékozódást a hazai nemzeti parkokról, de a tudakozótól is megkérdezhetjük a szervezet aktuális telefonszámát és címét:

Nemzetipark-igazgatóságok portálja >>

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán