Sok esetben, például a Madarász ovi, Madarász suli, Madárbarát óvoda, Madárbarát iskola oktatási programokban, de akár a családi gyermeknevelésben, és az MME közösségi programjaiban a madár- és egyéb állatvédelmi eszközök elkészítése, kihelyezése gyakorlat- és élményközpontú környezeti nevelési eszköz is. Legyünk tehát kreatívak, mind az eszközök elkészítése, mind az elkészítés közösségépítő, szemléletformáló hatásainak kihasználása terén!
 

Orbán Zoltán

ÖSSZEFOGLALÁS

• A parlagi galambok elvadult háziállatok, elődeik, a házi galambok évezredek óta az emberrel élnek az első településein kialakulása óta, velünk érkeztek meg és együtt fejlődtek a falvakkal, városokkal, ezért hozzánk hasonlóan ez az otthonuk, amit nem akarnak és nem is hagynak el.
• Füvet és egyéb lágyszárúakat, magokat, bogyókat, leveleket és rügyeket csipegetve önellátók, nem szorulnak emberi segítségre, etetés nélkül is gond nélkül életben maradnak.
• Magas épületeink pedig a szőrmés ragadozóktól védett pihenő- és fészkelőhelyet biztosítanak számukra, ahonnan messze ellátva jobb eséllyel veszik észre a Magyarországon legjellemzőbb települési szárnyas ragadozóikat: a karvalyt, a héját és a vándorsólymot (utóbbit főleg az őszi-kora tavaszi telelési időszakban).
• Mivel nem védettek, helyi állományaik néhány hónap alatt felszámolhatóak lennének a befogásukkal, amennyiben sikerül a lakossági ellenállást (tiltakozás, csapdák megrongálása, madarak elengedése) megfelelő kommunikációval, illetve ennek részeként a témáról indított helyi népszavazással, az emberek többségi véleményének kikérésével kezelni. 
• Nincs olyan riasztóeszköz vagy módszer, beleértve a solymászt is, amivel a galambok jelenléte biztosan és tartósan megszüntethető lenne, ráadásul a megszokás végül minden próbálkozást hatástalanná tesz.
• Biztos távoltartásuk egyedül fizikai elszigeteléssel: a zárt terek lehálózásával (Google keresőkifejezés: macskaháló), illetve a beülésre alkalmas felületekre telepített tüskesorokkal lehetséges.
• Hosszú távon az állomány madárbarát csökkentése fogamzásgátló-szerrel impregnált táplálék folyamatos adagolásával is megoldható – ezt a feladatot is egészségügyi gázmester szolgáltató tudja elvégezni. 

A parlagi galamb védett?

Nem.

Mivel háziállat, nem tartozik a természetvédelmi törvény hatálya alá. Ugyanakkor az állatvédelmi törvény őket is védi, nem lehet csak úgy elpusztítani, lelőni őket, mondjuk légpuskával vagy csúzlival!

Van megoldás az eltávolításukra?

Igen.

A befogásukat erre szakosodott szakemberek (info@bodisfalcon.hu), de akár önkormányzati cég, szerv is végezheti élve fogó csapdák segítségével.

Miért nem alkalmazzák ezt széles körben?

Mert a galambok jelenléte valójában csak nagyon kevés ember számára jelent gondot a településeken, a többséget nem érinti, nem zavarja.

Az MME közönségszolgálati tapasztalatai alapján a lakosság akkor hajlandó felvállalni vagy hagyni bármely ember-madár konfliktushelyzet kezelését szolgáló eszközt, módszert, ha eközben az alábbi feltételek teljesülnek (fontossági sorrendben, de az elsőnek mindenképpen teljesülnie kell):

• az állatnak nem eshet baja;
• legyen olcsó, de lehetőleg ingyenes;
• valaki más oldja meg a kérdést, ne a bejelentőnek kelljen azzal foglalkoznia;
• a lehető leggyorsabban, de lehetőleg holnapra legyen meg a dolog;
• ne járjon kosszal, zajjal, bármiféle egyéb kényelmetlenséggel.

Ezt támasztják alá a médiában megjelenő hírek is, például egy fővárosi dolmányosvarjú-eset és a budai vaddisznóhelyzet kapcsán, utóbbi esetében is jellemző a csapdák megrongálása.

Hogyan kezelheti az önkormányzat, társasház, lakóközösség ezt a problémát?

A település, kerület, társasház és környéke lakosságának a témára vonatkozó, helyi népszavazás jellegű megkérdezésével, a többségi vélemény megismerésével úgy, hogy abban mindenki részt tudjon venni, majd az eredmények közzétételével, kommunikálásával. 

El lehet riasztani a parlagi galambokat?

Úgy tűnik, hogy tartósan nem.

Nincs olyan eszköz vagy módszer, amivel:

• egyrészt biztosan és folyamatosan távoltarthatók a parlagi galambok;
• másrészt ne érintené a teljes hatástalanságot okozó megszokás, melynek okairól részletesen olvashat itt >>

Próbálkozni természetesen lehet, például az innovatív, a madarak látása által érzékelt UV-tartományban láng- vagy parázsszerű látványt keltő pasztából formázott "mécsesekkel".

A megszokás miatt végül még a fészekragadozó varjúbábú (fotó: Moharos Zsolt), ...
 

Ami működik – a fizikai elszigetelés

A parlagi galambok esetében két távoltartó eszköz is a rendelkezésünkre áll:

1. zárt terek (padlás, erkély, világítóudvar, lapos tető szellőzőkéménye stb.) hálós lezárása (Google keresőkifejezés: macskaháló);
2. beülőhelyek megszüntetése tüskesorral.
    

 

Nagyon fontos, hogy mind a hálók, mind a beülésgátló tüskesorok alkalmazásakor megfelelő eszközt és madárbiztos, precíz felszerelést alkalmazzunk, különben a galambok semmibe veszik ezeket! A tüskesorok esetén figyelni kell ennek takarítására, mivel a ráhulló lomb, illetve a galambok által ráhordott fészekanyag hatástalanná teszi ezeket.

Ami hosszú távon segíthet - fogamzásgátlás

A „puha” (a madaraknak nem ártó) módszerek közé tartozik a fogamzásgátlóval impregnál eleséggel történő rendszeres etetés. Előnye, hogy nem árt a madaraknak, hátránya, hogy a szaporulat megakadályozásával csak hosszú távon segít csak csökkenteni a galambok létszámát, amihez a szert folyamatosan kell alkalmazni, ez pedig állandó kiadást jelent.

A fogamzásgátlást is az egészségügyi gázmesterek végezhetik el, melynek menete az alábbiak szerint alakul:

• galambok beszoktatása hagyományos, még nem kezelt szemestakarmánnyal:
  • lehetőleg egy nem zavart területen, például lapostetőn;
  • itt a gázmester naponta mindig azonos időben megjelenve, hívóhangot is hallatva szórja ki az élelmet a beszálló galamboknak (ennek jellege pont olyan, mint a baromfiudvarokban);
• amint a galambok megtanulták az etetés időpontját és tömegesen megjelennek az etetőhelyen, elkezdődhet a fogamzásgátlóval impregnált táplálék célzott kiszórása a madaraknak, olyan mennyiségben, hogy az maradéktalanul elfogyjon;
• mivel a hatóanyag néhány napon belül lebomlik és kiürül a szervezetből, a hatóanyagot hetente többször is be kell juttatni célzott etetéssel a galambokba;
• a szer hatásaként hosszú távon, legalább évek, de inkább évtizedek alatt azért kezd el a galambállomány csökkenni, mert a természetes elhullás következtében kieső egyedeket nem vagy csak kisebb létszámban pótolják a világra nem jött utódok. 

Ha ez megoldást kínál, miért nem terjedt el széles körben?
Azért, mert a módszer csak akkor lesz hatásos, ha a gázmesteri szolgáltatást a megbízó folyamatosan, évtizedeken keresztül igénybe veszi, meg tudja és akarja fizetni. Ellenkező esetben, a beavatkozás akár néhány hetes szüneteltetésével az addig kifizetett pénz és az elért eredmény semmissé válik.

Ráadásul a fogamzásgátlással – annak hatékonysága növelése érdekében – párhuzamosan bevezetendő lakossági galambetetés tiltása, ennek ellenőrzése és fenntartása a közterület-felügyelők által olyan népszerűtlen, nemtetszést kiváltó intézkedés, ami az önkormányzat esetleg nem szívesen vállal be.

A fészekragazodó varjúfélék is segítenek!

Sokan nem szeretik az év néhány hónapjában alkalmi fészekragadozó varjúféléket, pedig a dolmányos varjú, a szarka, a csóka, a a szajkó és akár a vetési varjú is természetes úton segíthet szabályozni a parlagi galambok állományát.

AKIT RÉSZLETESEBBEN ÉRDEKEL A TÉMA

A csodálatra méltó galamb

Sok galambfaj képviselői egy életre választanak párt maguknak, és ez az erős családi kötelék, valamint a területhű, nem vonuló életmód tette őket olyan kívánatossá számunkra. Az emberek ugyanis rájöttek arra, hogy a háznál nevelt galambok nem szöknek el a galambdúcból, illetve a fészkétől, párjától elszakított madár több ezek kilométerről is visszatér az otthonába. 

A galamb háziasítása 5-7000 évvel ezelőtt történt a Közel-Keleten, az ott ma is élő, barlangbejáratokban, meredek sziklafalak hasadékaiban fészkelő szirti galambból. A házi galambok évezredek óta részesei az emberi kultúrának, elsősorban a városlakók életének: táplálékot jelentenek, hírt visznek, házi kedvencként gyönyörködtetnek. Részt vettek a két nagy világégésben is, szövetséges katonák életét mentették meg azzal, hogy kémjelentéseket, harcászati információkat juttattak el a vezérkarnak, sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal. A II. világháborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Viktória-keresztnek megfelelő Dickin Medal-t is.

Az emberiség szolgálatában álló galambok még a II. világháborút követően sem vonultak rögtön nyugdíjba, az Internet, a gyors polgári hírközlés és repülés világméretű elterjedéséig, gyakorlatilag az 1980-as évekig folytatták több mint öt évezredes szolgálatukat, például:

• a magas hegyekkel szabdalt, nehéz távközlési viszonyokkal rendelkező Svájcban a postagalambok 1969-ig hadkötelesek voltak; 
• a hegymászó expedíciók galambokkal adtak hírt magukról; 
• az USA-ban a sok telefonos félreértés miatt 1962-ig galambok vitték a leírt hírüzeneteket egyes rádióállomások és tudósítóik között; 
• a franciaországi Lyonban az 1980-as évekig a forgalmi dugókban szlalomozó motoros futároknál is gyorsabb galambok szállították a kórházi vérmintákat;
• az Amerikai Egyesült Államok Parti őrsége ugyanakkor hajótöröttek felkutatásában vette igénybe a pilótáknál sokkal jobban látó, speciálisan képzett galambok segítségét. A gép hasa alatt, átlátszó falú dobozban, sugárirányban galambok ültek, és ha vízen hánykolódó szilárd testet vettek észre, az előttük lévő gomb megnyomásával a felderítendő útirányról tájékoztatták a pilótát;
• 2016 tavaszán Londonban galambokat szereltek fel légszennyezettség-érzékelőkkel, hogy ezekkel a "légi járőrökkel" is felhívják a figyelmet a nagyvárosok egészségrongáló környezetszennyezettségére.

A nagyvárosi galambok generációi évszázadok, évezredek alatt lépéről lépésre együtt fejlődtek a településsel, így bőven volt idejük és lehetőségük hozzászokni az itteni körülményekhez. Csoportos életmódjuknak és fejlett, a fészekelhagyást követően is tartó utódgondozásuknak köszönhetően pedig az egyes egyedek által megszerzett tudás, elsajátított új viselkedés szociálisan átadódik, átöröklődik.

Háborús hősből „szárnyas patkány”

Addig nincs is baj a házi galambokkal, amíg ellenőrzött körülmények között élnek a hozzáértő tenyésztőknél. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése miatt (tipikusan a galambász elköltözése vagy halála miatt) magukra maradva szabadon élő és szaporodó, önellátó parlagi galamb állományokká válnak. 

Az elvadult házi galambok azért jelentenek problémát, mert az emberi felügyelet hiányában korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat. 

Sikerük alapja az alkalmazkodóképességük mellett fantasztikus utódgondozásuk. A galambok, több madárfajhoz hasonlóan, a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat, így a parlagi galambok a települések természetes táplálékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár nyolc alkalommal is egy évben!

Alapvetően nem magukkal a szelíden az emberek mellett szedegető, a nyugdíjasokat és a gyerekeket gyönyörködtető, fantasztikusan repülő, változatos színű, egyszóval kedvelhető galambokkal van baj. A gondot a csapatos, területhű életmódjuk miatt helyenként és bizonyos körülmények között (elsősorban zárt vagy csapadékmentes területeken: padlásokon, falfülkékben) felhalmozódó ürülékük okozza. 

Mivel a galambok nem szobatiszták, azaz nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben bárhol járjanak is, ürüléküket lépten-nyomon elpotyogtatják, függetlenül attól, hogy óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról van-e szó egy lakótelepi erkélyén. Ennél is nagyobb a gond a lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, és a guanó probléma koncentráltan jelentkezik. Ezért, ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből a köznyelv szerint „szárnyas patkány” válik. 

Az ember a felelős!

Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Az ellen, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik, és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra, nemigen tehetünk. Az ellen azonban, hogy a nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt a járókelők közé szoktatjuk őket, már igen. 

Ilyen körülmények között elég néhány betelepített, majd magára hagyott házi galamb, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket. 

A parlagigalamb-mentesítést csak akkor van esélye a döntéshozó városvezetőknek sikerre vinni, ha megértik és elfogadják, hogy az előállt helyzetért nem a madarak, hanem kizárólag az emberi gondatlanság, nemtörődömség okolható, és csak ezen okok megszüntetésével lehet kezelni a parlagi galamb problémát.

... amit a madarak ki is használnak, így alatta rengeteg ürülék
halmozódik fel a járdán (fotók: Orbán Zoltán)

Orbán Zoltán

Kerüljünk közelebb madárbarátkerti eszközökkel!

Annak, hogy a madárfényképezés nem olcsó, gyakorlati okai vannak. Elsősorban a kistestű madarak mozgékonysága, rejtőzködő életmódja vagy félénksége az embertől, másrészt az objektívek és fényképezőgép vázak magas fejlesztési és előállítási költségei. Egy széncinege méretű madarat 8-10 m távolságból „közelre hozó” 400-600 mm-es, jó fényerejű, minőségi képet adó teleobjektív ára 1,5-3 millió Ft között mozog, ezért minden egyes méter, amivel közelebb tudunk kerülni az állatokhoz, szó szerint több százezer forint megtakarítást jelent! Ehhez első lépésben az állatokat kell minél közelebb csalogatnunk, majd második lépésként meg kell próbálnunk igazán közel kerülnünk hozzájuk. De hogyan?!

A sikerhez a madarak is kellenek!
Ne felejtsük el, hogy az eszközök kihelyezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a madarak ezeket rögtön birokba is veszik! Leggyorsabban, akár órák alatt, az itatókat, porfürdőket (verebek) és az etetőket lakják be, az odúk, fecskeműfészkek és sárgyűjtőhelyek esetében azonban szélsőséges lehetőségekre is számíthatunk. Nem ritka, hogy május−júliusi kihelyezéskor már másnap használatba veszik ezeket a madarak, de ugyan így az is gyakran előfordul, hogy éveken keresztül üresen maradnak. Utóbbi esetben érdemes más helyre, eltérő magasságba vagy tájolással áthelyezni az odúkat, egyéb eszközöket, illetve megvizsgálni, hogy nem sérült-e például az odúk teteje? Legyünk tehát kitartóak, egymás közelében alkalmazzunk minél többféle eszközt és módszert, így biztosan nem maradunk madármegfigyelési élmény nélkül!

Segítsük a többi állatcsoport képviselőit is!
A Madárbarát kert program a madárvédelmi eszközök mellett részletes ajánlásokat tartalmaz a környezetünkben élő más fajok védelmi eszközeire és módszereire, valamint  a madarak okozta problémák megoldására vonatkozóan is.

Madárbarát kert programmal kapcsolatos információkat kérhet a programkoordinátortól ezen az email címen!

Orbán Zoltán

A program célja az MME és a természetvédelem népszerűsítése a laikus nagyközönség és az amatőr madarászok számára. Olyan élményszerző bemutatóval, mint a teleszkópon történő madármegfigyelés vagy a margitszigeti madárénekek megismertetése. Ezáltal nemcsak a látogatók tudásszomját és természet iránti fogékonyságát fokozzuk, hanem teret adunk az Egyesület céljainak is, a népszerűsítésnek és a tagtoborzásnak is.

"B" típusú odú cinegék számára (Fotó: Bajor Zoltán).

Élmény és tapasztalat
A Margitsziget kiváló helyszínként szolgál a madarászprogramokhoz, hiszen tudjuk a Fülemülék éjszakája rendezvényeinkből is, hogy hány énekesmadárfaj választja fészkelőhelyül a zavartalanabb és sűrű aljnövényzetű részeket, mint a vörösbegyek, a barátkák és a fülemülék.
Érdekes, hogy ritkább ragadozómadárfajok is költenek a szigeten, mint például a macskabagoly és a kabasólyom, amelyek évtizedek óta jelen vannak a parkos, öreg fákkal tarkított részeken és sikeresen nevelik fel fiókáikat évről évre. A két hónapos eseménysorozat alatt sikerült megfigyelni a kabasólyom párt május végi, június eleji vadászatukon, sőt zsákmányolni is láttuk az egyik öreg madarat. A macskabagoly nehezebben látható – mindamellett, hogy éjszaka aktív madárfajról van szó – mert szokásos költőüregénél nem volt jelen a nyári hónapokban, de az ő számára is raktunk ki költőodút, így fészkelésére és a költőláda közelében történő megfigyelésére nagyon számítunk.

Nézelődés (Fotó:Schmidt Emese).

A zárt erdőkre és öreg bükkösökre jellemző madarakkal is találkozhatunk, mint amilyen a kék galamb, az örvös légykapó és a holló. Igaz, őket leginkább a korai reggeli órában a legegyszerűbb meglelni. A kék galambok mindig, valamelyik magasan a többi fölé nyúló fa elkorhadt száraz ágain ülve búgnak hangosan. A hollókat inkább csak átrepülni látni a hegyek felett, vagy jellegzetes korrogó hangjukat hallani. Az örvös légykapó halk, finom énekét nehéz kiszűrni a reggeli madárzsivajból, de a vadászmódja, amint repülő rovarokat fogdos, hamar elárulja jelenlétét.

Mi történik a programon?
A programon való részvétel mindenki számára teljesen ingyenes. Hétköznaponként, szerdán és csütörtökön, 10.00 és 18.00 óra között várjuk az érdeklődőket a Margitszigeten, a Holdudvar Galéria kerthelysége melletti sétaösvényen. Sajnos a szigetre egyenlőre csak gyalogosan lehet bejutni, mert a 4-6-os villamosok még mindig nem állnak meg a szigetbejárónál. Az Árpád-híd felől viszont van buszokkal történő tömegközlekedés.

A program főattrakciója a távcsöves és teleszkópos madármegfigyelés, hogy a kerti és a városi parkok madarait bemutassuk, emellett a madarak énekekének és különböző hangjainak a megismertetése is fontos szempont. Szakmai szóróanyagokkal, prospektusokkal, egyéb kiadványokkal tesszük még teljesebbé és emlékezetesebbé az alkalmat. A kis standunknál az egyesület színpompás, tűzzománc kitűzőiből is válogathat!

Margitsziget (Fotó: Czeczon Ilidkó).

Miként vehetek részt?
A programokra nem szükséges előzetesen jelentkezni, kivétel hogyha csoporttal vagy osztállyal együtt látogatna ki a helyszínre! Ilyenkor további információ kérhető Berényi Zsombortól a központi telefonszámon (1/275-6247), vagy e-mailben itt.

Mit vigyek magammal?
Teleszkópot és madárhatározót azt mi biztosítjuk, ha van kézi távcsöve azt hozza nyugodtan magával, mert sok esetben nem tudjuk egyszerre mindenkinek megmutatni a madarakat!

Kapcsolódás a BirdLife és az ENSZ madárvédelmi kampányához
A BirdLife International, a madárvédelmi szervezetek világszövetsége, melyben Magyarországot az MME képviseli, figyelmeztetve a vonuló madarak vészes állománycsökkenésének világméretű problémájára, Flyways címmel nemzetközi kommunikációs programot hirdetett. A "Born to travel" kampány célja, hogy a döntéshozók és a lakosság figyelmét felhívja a klímaváltozás és az élőhely átalakítások negatív hatásaira. Ezek az időjárási és környezeti hatások kiemelten érintik a mezőgazdasági területek madarait, közöttük is különösképpen  a hosszú távú (a Szaharától délre) vonuló fajokat.
 

A kampány szorosan kapcsolódik az 1992-ben Magyarország által is aláírt ENSZ Biodiverzitás Egyezményhez, melynek sok területen nem sikerült elérnie fő célkitűzését: a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását 2010-ig. A BirdLife a tagszervezetein keresztül is szeretné tudatosítani az emberekben, hogy azok a környezeti változások, melyek ilyen mértékben érintik az élővilágot, az emberek életminőségét is alapvetően és negatívan befolyásolják, melynek megállítása közös érdekünk és feladatunk.

2010. a biodiverzitás védelmének nemzetközi éve lesz, melyet követően Magyarország lesz az EU soros elnöke 2011. első fél évében, így hazánk feladata lesz az új európai uniós biodiverzitás védelmi munkaterv előkészítése. Ezért:

• 2011. Év madarai a széncinegék, hogy mennyi mindent tehetünk meg a közelünkben élő madarakért a sikeres Madárbarát Kert programon keresztül
• a tavalyi évben a fecskéket választottuk a 2010. év madarainak, ennek a fajcsoportnak a képviselői kiemelten érintettek a "Born to travel" és a biodiverzitás témában; 
• a közösségi programjainkon is tájékoztatjuk a lakosságot a biológiai sokféleség csökkenésének veszélyeiről és okairól;
• beszámolunk a Natura 2000 hálózat fontosságáról és fenntartásának szerepéről a faj- és élőhelyvédelemben;
• cselekvési és módszertani alternatívákat mutatunk be (például Madárbarát kert program) a környezeti állapotromlás megállítására, megfordítására;
• madár- és élőhelyvédelmi javaslatokat dolgozunk ki a magyar kormány, az EU soros elnöksége számára a biológiai sokféleség megtartása, növelése érdekében;
• aláírásokat gyűjtünk, illetve a környezetért aggódó embereken keresztül forma leveleket juttatunk el a döntéshozókhoz, hogy jelezzük, a lakosság és az MME aggasztónak tartja a környezeti állapot romlását, amit a kontinentális szinten veszélyeztetett fajok számának növekedése is jelez.

A programot a Swarovski Optik támogatja!

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!