A folyóink sok helyen még vadregényesnek kinéző árterei nem csak a hamvas küllőknek, de a fehérhátú harkály kivételével a magyarországi harkályfajok többségének biztosítanak megfelelő élőhelyet. A hamvas küllő ezeken az élőhelyeken osztozik a zöld küllővel, a fekete harkállyal, de a nagy fakopáncs, a balkáni fakopáncs, a balkáni fakopáncs és a kis fakopáncs éppen úgy megfigyelhető, mint a nyaktekercs is. Az idős állományú elegyes erdőket a tekintélyes méretű nyárfafajok, füzek, kőrisek, az álló és fekvő holtfák, uszadékfák jellemzik, ugyanakkor a töltéseken rövid fűvű nyílt részek is találhatók. A hamvas küllő megtelepedéséhez a hangyákban gazdag talajszint, valamint a viszonylag nagyobb méretű, fészkelésre alkalmas fák egyidejű megléte szükséges. Az ilyen, hamvas küllők által vésett odút a másodlagos odúhasználók is elfoglalhatják. 

A zöld küllő a füves-fás élőhelyeket népesíti be. A fás részeken vési odúját és a mellette található gyepeken a talajon táplálkozik. Az európai harkályok közül a zöld küllő tartózkodik legtöbbet a földön. Nyílt füves élőhelyekre, legelőkre, rétekre van szüksége, ahol a hangyák gyakoriak és könnyen megtalálhatók. A zöld küllő az olyan, ember által átalakított mesterséges élőhelyeken is megtelepszik, mint a kertek, parkok, arborétumok, temetők, golf- és sportpályák, odújához azonban szüksége van idősebb, nagyobb méretű fákra. Hazai harkályaink közül jellemzően a balkáni, a nagy fakopáncs és a nyaktekercs foglalnak el hasonlóan átalkított, mesterséges élőhelyeket. 

A balkáni fakopáncs kerüli az erdőket és a fákkal sűrűn benőtt területeket. Jellemzően másodlagos, ember által létrehozott területeken, például parkokban, kertekben, gyümölcsösökben fordul elő. Az idősebb fákkal tarkított ligetes jellegű élőhelyeken gyakran együtt találjuk a hasonló méretű nagy fakopánccsal. A nagy fakopáncshoz képest a balkáni fakopáncs territóriuma nagyobb, az állománysűrűsége viszont alacsonyabb. A költőüreg vésésére alkalmas fafaj kiválasztása során toleráns, inkább a kisebb facsoportok, fasorok, gyümölcsfák jelenléte, a törzsek kora, azok keménysége a döntő szempont. A harkályok által vésett odúkat a későbbiekben másodlagos odúhasználók foglaláják el. Ebben a balkáni fakopáncs által vésett odúban a csuszkák költenek rendszeresen. 

A nyaktekercs a tavaszi érkezése után alapvetően az erdős, gyepes, mozaikos élőhelyeket foglalja el. A magyarországi fészkelőterületén olyan változatos, jelentősen eltérő tulajdonságú területeken költenek, mint a legelők melletti erdőszegélyek, rétek, fás, bokros területek, parkok, kertek, felhagyott vagy extenzíven művelt gyümölcsösök. A szaporodási időszakban a nyaktekercs élőhelyellyel szemben támatszott igénye, hogy legyen rövid füvű, vagy akár növényborítás nélküli talaj, ahol hangyakolóniákat talál, valamit álljanak rendelkezésre megfelelő üregek, odúk a fészkeléshez. A kertek, vagy kár az extenzíven művelt legelők, kaszálók, ideális helyet biztosíthatnak a nyaktekercsek számára, de a fészkelési lehetőségek gyakran hiányoznak. Ezeken az élőhelyeken mesterséges odúkkal segíthetjük megtelepedését. 

A fehérhátú fakopáncs elsődleges élőhelyéül azok a természeteshez közeli lombos, vagy lombelegyes erdők szolgálnak, amelyekben a természeti folyamatok többnyire még működőképesek. Az ilyen erdők, ahol az öreg és holtfák mennyisége a maguk természetes arányában van jelen, hazánkban csak nagyon kis kiterjedésben léteznek. Magyarországon legfontosabb élőhelyét elsősorban az idős, holtfában gazdag bükkösök  képezik. Kisebb mértékben a bükkösök között húzódó patakvölgyek égereseiben és a bükkösökkel határos gyertyános tölgyesekben is megtelepszik. Az állandó vagy időszakos patakmedrek vízben fekvő vagy csak nedves faanyaga hazánkban is az élőhely kedvelt szerkezeti eleme. Különösen fontos számára a vékonyabb, korhadt, elhaltgombás, széltörést szenvedett fák nagyszámban való jelenléte, mert csak ezekből tud táplálékot gyűjteni, illetve odúját is ezekbe vési. 

A fekete harkály teljes elterjedési területén az élőhelytípusok széles skáláját foglalja el. Magyarországon hagyományosan a középhegységek bükk által dominált erdeit soroljuk a klasszikus fekete harkály élőhelyek közé. Megtelepedésükhöz két alapvető feltételnk teljesülnie kell: megfelelő táplálékellátottság, illetve néhány magas, vastagtörzsű fa jelenléte, melyben odút tudnak ácsolni. 

A közép fakopáncs elterjedési területe nagy részén az alacsony, vagy közepesen magas fekvésű idős, keményfás, főleg tölgyfajokból álló lombhullató erdőkben él. Mivel táplálékát javarészt a fák törzséről szedi össze, így ideális élőhelyét az álló holtfák és a durvakérgű fák sokasága jellemzi. Az ilyen élőhelyek a nagy fakopáncs és a kis fakopáncs élőhelyi igényeit is kielégítik. Az erdők belső, zártabb területein éppúgy megtelepszik, mint a szegélyekben, karsztbokorerdőkben, ahol ligetesebb állományok találhatók. 

A kis fakopáncs számára az idős állományú, őshonos lombos fákból, sok álló holtfával bíró erdő az ideális. Az erdőgazdálkodásnak betudhatóan az öregerdők aránya csökkenőben van. A faj az intenzív művelés alá vont, de természetközeli erdőket is benépesíti. A kis fakopáncsok az elpusztult vagy pusztuló, de még álló fatörzsekben és száraz ágakban gazdag erdőket kedvelik. Ezekben a holtfák háromféle szerepet is betöltenek. A száraz, vékony ágakon keresik a táplálékukat, itt választanak dobolóhelyet és ide vésik kisméretű odvaikat is. 

A nagy fakopáncs, csakúgy, mint a többi harkályfaj, a fás élőhelyekhez kötődik. Hazánk leggyakoribb harkályfajával olyan élőhelyeken találkozhatunk, mint a kertek, fasorok, parkok, faültetvények, erdők. A nagy fakopáncs számára az ideális élőhelyet a sok álló és fekvő holtfával jellemezhető természetes vagy természetközeli fás területek jelentik, ahol megfelelő mennyiségű táplálékot és odú vésésére alkalmas fákat talál. Mivel jellemzően minden évben új odút véd magának, így jelenléte fontos a többi odút használó faj szempontjából is.