Természetes vizekben a vírus legalább egy-két hétig, a bélsárban hónapokig fertőzőképes marad. Az állatok fertőződése bekövetkezhet közvetlen egymás közötti érintkezéssel, a vírus belégzésével, testváladékokkal szennyezett takarmány felvételével, ivóvízzel stb.

 

Mely madarak fogékonyabbak a fertőződésre?

A vadon élő madárfajok közül elsősorban a vízimadarak (vadkacsák, vadlibák, hattyúk, gázlómadarak) lehetnek fertőzöttek, és ezek azok, amelyek tünetmentesen is hordozhatják a vírust. A megbetegedett madarak bágyadtak, elesettek, alig mozognak, nem repülnek, esetenként hasmenés is kialakul, és gyakran még a légzőszervi tünetek megjelenése előtt – sokszor idegrendszeri tünetek közepette – elhullanak.

 

Milyen vírus volt jelen 2016/2017 telén Európában?

Európában 2016/2017 telén a H5N8 altípusú vírus okozott járványt, ami az eddigi törzseknél virulensebb, azaz megbetegítő képessége erősebb.

 

Miért a hattyúk betegedtek meg? Vannak-e olyan madarak, amelyek szervezetében kevésbé vagy egyáltalán nem található meg a vírus?

A vadmadarak közül a vízimadarakról, és közülük is elsősorban a récefélékről (Anatidae) tudjuk, hogy szervezetükben szinte minden madárinfluenza altípus megtalálható, méghozzá úgy, hogy a fertőzés náluk az esetek többségében tünetmentes marad, nem betegszenek meg. Az egyes madárfajok vírusra való érzékenysége azonban eltérő. Úgy tűnik, hogy a hattyúk könnyen megbetegszenek, és mivel a jégmentes helyeken, az úgynevezett "lihogókban" nagy sűrűsében fordulhatnak elő, így nagyobb az esélye, hogy megfertőzik egymást.

 

Vándormadaraktól elkaphatja-e az ember a madárinfluenzát?

A 2016/2017-es madárinfluenza-járvány (H5N8) kitörése óta ezzel összefüggésbe hozható emberi megbetegedés Európában eddig nem fordult elő. Több intézet – WHO, ECDC (EU), FLI (Németország), CDC (USA) – egymástól függetlenül elvégzett vizsgálata is mind a vírus emberhez történő adaptálódásának alacsony kockázatát állapította meg. Azonban a kórokozó influenzavírus változékonysága miatt kialakulhat a vírusnak olyan változata, amely embereket is képes megbetegíteni. Európában ennek csekély az esélye az állatokkal való szoros kontaktust kerülő állattartási gyakorlat és a baromfiból származó termékek fogyasztási szokásai miatt.

Az adaptálódás alacsony kockázata ellenére is arra kérjük a lakosságot, hogy lehetőleg ne érintkezzenek vadmadarakkal! Az adaptálódás olyan esetekben történhet meg, ha valaki folyamatosan nagy mennyiségben találkozik egy fertőzött madár testváladékával, ürülékével és a testváladékokkal érintkező emberben már van emberi influenza. A mindennapok során erre leginkább a vízimadarak teljesen felesleges és mindenekelőtt a madarakra veszélyes etetőhelyein kerülhet sor. 

Sajnos az ilyen, egyébként teljesen szükségtelen vízimadár etetőhelyek nem csak a
madarak, de a velük, az ürülékükkel, nyálukkal, tetemeikkel óhatatlanul
érintkezésbe kerülő emberek számára is kockázatot jelentenek. Ezért,
kérjük, se nyáron, se télen ne etessék a vízimadarakat, pláne
ne kenyérrel, péksüteménnyel, chipssel! Részletek >>
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Mi a teendő, ha vadmadár-tetemet találunk?

Ha a lakókörnyezetünkben egy vagy több madártetemet észlelünk, a területileg illetékes hatósági állatorvost vagy járási főállatorvost értesíthetjük. Ő intézkedik a tetem vizsgálatáról és elszállításáról. A vadon élő madarakra számtalan halálozási faktor hat, a madárinfluenza ezek közül az egyik. A hideg tél folyamán legyengült állandó vagy itt tartózkodó vonuló madarak nagyobb eséllyel hullanak el. A természetes halálozási tényezők mellett számtalan emberi tényező is szerepet játszik (középfeszültségű távvezetékek, legális vagy illegális vadászat stb.). Így egy tetem megtalálása esetén nem kell feltétlenül a madárinfluenzára gondolni, nem kell megijedni, de biztosan csak laboratóriumi vizsgálattal lehet megállapítani az elhullás okát.

 

Igaz-e, hogy a városi madarak, a galambok, a házi verebek és a varjak nem terjesztenek madárinfluenzát?

Néhány galambfajból, ragadozó madárból, illetve énekesmadárból is kimutatták már a madárinfluenza-vírust, de ezek elszigetelt, egyszeri esetek voltak, leginkább a vízimadarak érintettek a betegségben. A sokkal kisebb termetű énekesmadarak bármilyen megbetegedés során valószínűleg sokkal hamarabb elvesztik röpképességüket, így nem is játszhatnak jelentős szerepet a kórokozók nagyobb távolságokra történő elhurcolásában.

Fontos hangsúlyozni, hogy a téli madáretetés, az odúk kihelyezése, tisztítása, az eresz alatt lévő fecskefészek semmilyen veszéllyel nem jár, hisz az eddigi vizsgálatok alapján a hazai énekesmadarak nem terjesztik a madárinfluenzát.

 

Jelenthet-e veszélyt az énekesmadarak téli madáretetése? Egyáltalán etessük-e a madarakat?

Az énekesmadarak téli madáretetés nem jelent veszélyt. Az etetőkre járó madárfajok jellemzően nem érintettek a madárinfluenzával. Érdemes azonban jobban figyelni a higiénés szabályok betartására, azaz alaposan mossunk kezet, ha madárürülékkel kontaktusba kerülünk, és időnként tisztítsuk le és fertőtlenítsük a madáretetőket, de ezen kívül nincsen más teendő. Ahogy az előzőekben is említettük a vízimadarak az elsődlegesen hordozók. Kérjük a lakosságot, hogy a vízimadarakat ne etessék!

 

Mennyire jelent veszélyt a parkokban, játszótereken lévő madárürülék?

Különösen figyelni kell a higiénés szabályok betartására, kerülni kell az állati eredetű ürülékkel vagy az emberi eredetű hulladékkal való érintkezést! Ez – függetlenül a madárinfluenzától – minden esetleges fertőzés esélyét nagyban csökkenti.

 

Nálunk is megkaphatják-e baromfihústól a fertőzést az emberek?

Amennyiben a terméket legálisan működtetett kereskedelmi egységben vásárolták, úgy a termék a címkén szerepeltetett fogyaszthatósági időn belül biztonságosan fogyasztható. A jelenleg a madarakban kimutatott altípus (H5N8) kapcsán eddig még sosem fordult elő emberi megbetegedés. Természetesen jelen esetben is, mint általában, fontos a megfelelő konyhai higiéniai eljárások alkalmazása, a nem hőkezelt alapanyagok elkülönített kezelése.

 

Az MME is részt vesz a madárinfluenza-vizsgálatokban

A NÉBIH megbízásából az MME novembertől napjainkig folyamatosan végez mintavételezést élő madarakból. Az eddig vizsgált több mint 150 vízimadárból (bütykös hattyú, szárcsa, tőkés réce) származó minta mindegyike negatívnak bizonyult. Elpusztult vadon élő madarakból eddig kb. 80 esetben mutatták ki a vírust.

Madárinfluenza-mintavétel 2017. január 20-án Tokajban – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Papp Ferenc).

 

További hasznos információk

• NÉBIH madárinfluenza információs oldal >> 
• Folyamatosan frissülő információ - Madárinfluenza kitörések Magyarországon 2016-ban és 2017-ben, térképekkel >>
• A kitörési pontok, valamint a védőkörzetek és megfigyelési körzetek online térképen >>   
• Vadmadár eseteket összefoglaló online térkép >>    
• Az Európai Bizottság által kiadott információk (angolul) >>
• A Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) által közzétett információk >> 

További kérdésekkel, kérjük, forduljon:

• a területileg illetékes járási hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztályához, a megyei kormányhivatalok élelmiszerlánc-biztonságért és állategészségügyért felelős főosztályaihoz, vagy
• a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ügyfélszolgálatához!

 

Hadarics Tibor – Karcza Zsolt – Halmos Gergő

A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

Letölthető, nyomtatható, kihelyezhető B2-es méretű
plakát - katt a képre (Forrás: MME)
 

ÖSSZEFOGLALÁS

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, etetésük rendkívül rossz, mert rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező és az emberi egészséget is veszélyezteti:

• a növényevő vízimadarak (récék [kacsák], ludak, hattyúk) táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyéb lágyszárú növény képezi, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt (ha pedig mégsem, a madarak nem telepednek meg ott vagy elvonulnak onnan);
• az etetőhelyek mesterséges táplálékkínálata (még ha ez a madaraknak megfelelőbb élelemmel is történne!) "öngyilkos" viselkedésváltozást okoz: már néhány hét alatt jelentős mértékben vagy akár teljesen kikapcsolja a természetes táplálkozást és a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést is;
• az etetőhelyeken a madaraknak bedobált és hosszú ideje (hónapok, évek óta) fogyasztott, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta, ide értve a kacsaetető automaták pelletét is (!), megbetegíti a madarakat, emésztőszervi gyulladást okoz, a másik jellemző tünetként jelentkező hiánybetegségek legsúlyosabb, a fiókák röpképtelenségét okozó egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség");
• a vízimadarak etetése minden esetben élelmiszerpazarlás, mely fenntartja a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termelését, ami világszerte, Európában és Magyarországon is a legfőbb oka az agrárterületek, állat-, madár- és növényvilága pusztulásának;
• helyi patkányinváziót okoz;
• a vízimadarakat etetők felelősek a hattyúk és récék horognyeléséért, a madarak lábára tekeredő horgászzsinórok okozta láb amputációkért, és a madarak által úszás és repülés közben maguk után húzott, akár több méteres horgászzsinór okozta felakadásért ;
• növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
• elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
• szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt ("elmocsarasodás");
• rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet;
• a kacsaetető automaták emellett ráadásul még az emberek pénzét is kicsalja!

Gyakorlati megvalósulását és hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik:

1. az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
2. az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
3. így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
4. a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
5. ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
6. amit helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő kacsaetető automatákat kihelyezése is erősít (a megtévesztő nevű Élővizeinkért Alapítvány gyakorlatilag egy fizetős kacsaetető automatákat üzemeltető vállalkozás, melynek célja még több ilyen felesleges, hamis információkat közlő, ráadásul "pénznyelő" eszköz kihelyezése), hiszen az ezekben felkínált táplálék ugyan olyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi – mindezt pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára;
7. az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
8. így nő a nyári kéregetőkk száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a "szeretetünkre", hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti a legjobb, az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást.

Természetesen nem szeretnénk elvitatni senki döntési jogát attól, hogy mikor és mit tesz, és ami még fontosabb, nem kérdőjelezzük meg senki jó szándékát! Egyetlen célunk a szakmai érvekkel alátámasztott tájékoztatás, remélve, hogy az olvasottaknak köszönhetően a jövőben kevesebb madár kerül bajba. Az ő nevükben is köszönjük megtisztelő figyelmét!

 

Különleges életmód – speciális szabályok

Az etetés kapcsán leginkább érintett hattyú-, réce- és lúdfajok változatos, alapvetően zöld növényi részekből: füvek, levelek, hajtások, gyomok, vízi- és kultúrnövények magjából álló táplálékukat a gyepeken, szántókon legelészve, nyárom a víz felszínéről és a víz alatt is keresgélve szerzik meg.

 

Őszi szántón legelésző, természetes viselkedésű vízimadarak – 7 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

Az etetőhelyeken szintén nagy számban megjelenő szárcsák és vízityúkok jobban kötődnek a víz közelségéhez, ahol főleg rovarokat, csigákat, kisebb részt növényi részeket szedegetnek.

 

Fiókáit hínárral etető szárcsa (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Ezeknek a vízimadaraknak közös jellemzője, hogy számukra a víz nem csak táplálkozó-, de a szőrmés szárazföldi ragadozóktól védett pihenő-, fürdő-, ivó, mindenekelőtt pedig szinte egyedüli, biztonságos éjszakázóhelyet jelent.

 

Éjszakázásra készülő darvak és ludak a még be nem fagyott kardoskúti Fehértavon
2013. december 5-én (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Ragadozó és dögevő táplálkozásuk miatt a sirályok kissé kevésbé kiszolgáltatottak, mivel képesek parlagi galamb módjára épületeken, hidakon éjszakázni, télen pedig előszeretettel látogatják a városszéli hulladéklerakókat, ahol a kidobott szerves hulladékot eszik, de fürdő- és ivóvízre nekik is szükségük van.  

Ebből következik a vízimadárfajoknak az az alapvető túlélési szabálya, mely szerint a közelgő fagyok és a talajt takaró hó elől mindenképpen fagy- és hómentes területekre kell húzódniuk.

 

A vízimadarak számára a befagyott vizű és hóval fedett terület nem kínál táplálkozó- és
éjszakázóhelyet, ezért nem alkalmas a túlélésre (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Miközben a fagy és a hó a vízimadarak életterét teljesen lakhatatlanná teszi számukra, addig az énekesmadár-etetők madarai számára a fák, bokrok és magas gazosok kínálta élőhely a legkeményebb fagyok és vastag hótakaró esetében is élhető marad. Többek között ez az alapvető különbség az egyik oka annak, hogy míg a hagyományos etetők nem veszélyeztetik az ezt látogató fajokat, addig a vízimadarak etetése közvetlen életveszélybe sorolja az érintett madarakat.

 

MILYEN GONDOT OKOZ?

Megbetegíti a madarakat

A legeléssel megszerezhető változatos növényi táplálékkal szemben a vízimadarak etetése túlnyomórészt kenyérrel történik. Ennek következtében az etetőhelyeken a madarak heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú diétán élnek, mivel akár teljesen felhagy(hat)nak a természetes táplálkozással.

 

A vízimadár etetőhelyeken hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegséget
okoz(hat) a madaraknak – 5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

A szintén gyakran bedobált, adalékanyagokat és sót vagy cukrot tartalmazó chipsek,
rágcsák, a karácsonyról megmaradt bejgli (!) sajnos tovább rontja a képet
(Fotó: Orbán Zoltán)

 

Angyalszárny-betegségben szenvedő fiatal bütykös hattyúk (a négy fióka
közül három beteg volt) a Ráckevei Duna-ágban, 2012-ben – 3 fotó,
katt a képre (Fotók: Lukács Kata)

 

 

 

A vízimadár-etetés legszomorúbb következménye, hogy élettanilag és viselkedéstorzító hatását tekintve különösen hátrányosan hat a fiókákra. A szüleiket a nyári etetőhelyekre is követő és utánzó, még repülni sem tudó, tehát jócskán fejlődésben lévő fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el (ennek külön neve is van – "angyalszárny-betegség"), ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza. Az etetéssel elkényelmesített, tapasztalatlan fiatalok a tél közeledtével nem vonulnak el (lásd a következő fejezetet), ami újabb veszélyforrást jelent számukra. 

 

Kikapcsolja a természetes táplálkozó és vonulási viselkedést

A többségében közepes és nagytestű, erős testalkatú vízimadárfajok felnőtt példányainak nincs állományszintű ragadozója. Ezeknél a madaraknál tojás- és fiókakorban magas a zsákmánnyá válás esélye, a kifejlett, röpképes egyedek elsődlegesen a szélsőséges téli időjárásnak, a fagy és a hó előli elvonulás szabálya be nem tartásának esnek áldozatul. Az etetés éppen ezt az ösztönös túlélési viselkedést kapcsolja ki.

Az elkényelmesedő madarak először a természetes táplálkozással, a legeléssel kezdenek felhagyni, majd ősszel és télen, a közeledő rosszidő-frontot érzékelve sem húzódnak délebbre (miközben az énekesmadár-etetők vendégei ezt megteszik), még akkor sem, amikor a befagyó vizeken egyre kisebb szabadon maradó vízfoltokra szorulnak vissza.

 

 

 

 

Ezeknek a lihogónak nevezett „kacsalékeknek” az a veszélye, hogy a vízen úszó madarak keltette mozgás hatására a víz a fagyhatárt elérve sem tud megszilárdulni. Éjjel aztán, amikor a madarak a vízen lebegve mozdulatlanul alszanak, a lihogó vize hirtelen fagy be, tömegesen csapdába ejtve és hosszú éhhalálra ítélve a madarakat. 

 

 

 

A vízimadarak lába különlegesen alkalmazkodott a hideg vízhez, ezért az állatok nem
érzékelik a befagyást, ami az éjszakai pihenés óráiban a lihogók ilyen töredezett
és kásás jegű vizében különösen nagy veszélyt jelent – 8 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kevésbé szerencsés madarak lába, a has, a szárny és a farok tollai olyan erősen
befagyhat, ami a szabadulni képtelen állatot napokig elhúzódó éhhalálra ítéli
– 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

Amint azt ennek az összefagyott csőrű bütykös hattyúnak a példája is mutatja, a
veszély napközben is jelentkezhet – Tokaj, 2017.01.26. (Fotó: Papp Ferenc)

 

 

 

A nyári etetés azért különösen problémás a fiókák számára, mert a fiatalokat, melyek az érintett fajoknál többnyire önellátók (azaz nem a szülők etetik őket), a mesterségesen fenntartott és természetellenes táplálékforráshoz szoktatja. A tapasztalatok alapján egyes fajok, például a bütykös hattyúk, különösen érzékenyek erre a hatásra. Az ilyen etetőhelyek közelében felnövekvő madarak ősszel nem vonulnak el, falkákban vagy a szüleikkel együtt helyben maradnak.

 

 

Bár vannak olyan eleségek (pl. szemes és mirelit kukorica, búza, borsó), ami
élettanilag kedvezőbb a vízimadarak számára, ...

 

 

... a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést ezek ugyan úgy kikapcsolják,
mint az egészségtelen "szemétkaja" (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

Hozzájárul az agrártáj madárvilágának csökkenéséhez

 

Aggasztó méreteket ölt a mezőgazdasági területek térhódítása, globálisan már meghaladja az erdőterületekét, ennek következtében pedig a természetes élőhelyek felszámolódása és az ezeken élő állat- és növényvilág eltűnése:

 

• mintegy 600 millió fészkelő madárral lett kevesebb az Európai Unióban 1980 óta;
•  
• évtizedek stabilitása után közel negyedével csökkent a hazai fehérgólya-állomány 2015-2020 között;
•  
• aggasztóak a legfrissebb magyarországi madárállomány-elemzések.
•  

Ráadásul a felmérések szerint a jóléti társadalmakban elképesztő mértékű az élelmiszerpazarlás, ami a megtermelt élelmiszer 30-50%-át jelenti. Az asztalunkra szánt vagy a haszonálatok takarmányának termelt élelem teljesen felesleges bedobálása a vízimadaraknak tehát hozzájárul az agrártáj kiüresedéséhez, az élőhelyek és a fajok eltűnéséhez.

 

 

 

Növeli az agressziót és a sérülésveszélyt

 

A vízimadár-etetés egyik elkerülhetetlen hatása, hogy rendkívüli mértékben képes növelni az egyedsűrűséget, különösen a fagyokkal mindinkább szűkülő lihogókban.

 

 

Szárcsatömeg téli vízimadár-etetőn – 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

A bedobált élelemért tülekedő, a falatokért harcoló madarak között jelentősen nő a fajon belüli, és a fajok között egyébként még ritkább agresszió. Ez kisebb nagyobb sérüléseket okoz, ami szélsőséges időjárási körülmények között tovább rontja a túlélési esélyt.

 

 

Kenyérért verekedő szárcsa és dankasirályok téli vízimadár-etetőn – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagytestű vízimadaraknál ugyancsak folyamatos balesetveszélyt jelent a jégre szállás, az elesés, de a csúszós felületen ügyetlenkedő, onnan nehezen felszálló madarak a szárnyas és a szőrmés ragadozóknak is kiszolgáltatottabbak.

 

 

Eközben a még vékonyabb, töredező jég mély sebeket ejthet a lábukon, a megszilárdult,
csúszós felszínre leszálló, megbillenő madarak szárnya, lába is meghúzódhat,
kificamodhat, eltörhet – 4 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Főleg az etetés által partközelbe szoktatott hattyúk számára jelent további problémát a horgászat. A sekélyebb parti vizekben hosszú nyakukkal elérik a felcsalizott horgokat és önetetőket, amit a veszélyről mit sem tudva lenyelnek, majd miközben elrepülnek, elúsznak, a megfeszülő és elszakadó zsinór a horgot mélyen a madár csőrébe, nyelőcsövébe vagy gyomrába akasztja. Ezek a horgot nyelt hattyúk sokszor hosszú horgász szereléket húznak maguk után. Segíteni rajtuk egyedül a befogásukat követően, gyakran műtéti úton lehet csak.

 

 

 

A lenyelt horgász szerelék jelentős akadásveszélyt is
jelen - 2 fotó, katt a képre (Fotók: Lukács Kata)

 

 

 

 

 

Alkalmatlan területekre vonzza a madarakat

 

A vízimadarak etetésének egyik alapvető problémája, hogy egészen kis területű, a madarakat természetes úton táplálékkal ellátni képtelen, fészeképítésre, költésre és fiókanevelésre teljesen alkalmatlan vízfoltokra, parki tavacskákra, medencékbe, szökőkutakba is képes odacsalogatni. Ezek közelében nagy a kockázata annak, hogy a madarak veszélyes helyekre, például épületek lapostetejére, erkélyére építik fészkeiket, ahol fiókáik éhen pusztulnak vagy leugorva agyonütik magukat, az elütésveszélyről nem is beszélve.

 

 

 

Súlyosan környezetszennyező

 

Az érintett mesterséges és természetes tavak, folyók eltartóképességét hónapokon át meghaladó, mesterségesen fenntartott túlzsúfoltság következtében a vizek szervesanyag-terhelése nő, a víz minősége pedig romlik. Ez a hatás annál erőteljesebb, minél kisebb az érintett vízfelület, azaz a probléma különösen a települési parkok, belső kerületek tavacskáinál, holtágainál, csatornáinál jelentkezik.

 

 

Kenyérhulladék vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán,
2016/2017 telén – 5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az etetőhelyen kiszórt, napi akár mázsányi (!) tömegű kenyér, chips és egyéb eleség, melynek mennyisége a téli hónapokban, összesen a több tonnát, éves viszonylatban pedig még ennél is sokkal többet elérhet, a területre vonzza a patkányokat is, melyek a tavak és folyók partjába járatokat ásva, „helyben” szaporodni is tudnak. Ezek kordában tartása nem csak drága és problémás, de a vérzékenységet okozó szer ránk, emberekre is közvetlen életveszélyt jelent. Ráadásul a legújabb vizsgálatok szerint a rágcsálóirtó hatóanyag az emberi szervezetbe jutva (pl. az ivóvízbe jutva) magzatkárosító hatást is kifejt.

 

 

A felvételeken bemutatott Soroksári Kis-dunai téli etetőhelyen sétálva lépten-nyomon
ilyen rágcsálóirtók szegélyezik a sétányt – bár az emberek többségének valószínűleg
fel sem tűnnek ezek. A papírhasábokból könnyen kiszóródható, méreggel csávázott,
színes táplálék nem szelektív, védett vadon élő madarakra és emlősökre is életveszélyt
jelent. Ez sajnos igaz az itt sétáltatott kutyákra éppúgy, mint a néhány pillanatra nem
figyelt kisgyerekekre is. És mindez a felesleges vízimadár-etetés egy újabb
következménye. Megéri?! – 5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kenyérrel szemben a vízimadarak egészségére nem ártalmas eleségek: a szemes kukorica, napraforgó és búza, a mirelit zöldborsó és kukorica, a fejes saláta mázsa- és tonnaszám a vízbe és a vízpartra szórva ugyan olyan környezetszennyező.

 

Ezek termesztése azokon az agrárterületeken történik, melyek madárvilága a nagyüzemi módszerek miatt világszerte összeomlóban van. Ráadásul ezekből az eleségekből a vízimadárfajok nagy termete és aggregációja miatt nagyon nagy mennyiségre van szükség, ami további, egyébként teljesen felesleges és elkerülhető környezetterhelést jelent.

 

 

 

Elősegíti a fertőző betegségek terjedését

 

 

 

A vízimadarak etetőhelyein jelentkező túlzsúfoltság, az állatok közötti megnövekedett agresszió, az ürüléküktől és az elhullottak tetemeitől is mind szennyezettebbé váló víz ideális helyzetet teremt a fertőző betegségek terjedéséhez. Ezek egyik legveszélyesebbike a haszonállat baromfikat százezres nagyságrendben elpusztító (vagy a betegség kockázata miatt elpusztítandó) és akár a mi egészségünket is veszélyeztető, világméretű járványokat okozó madárinfluenza.

 

Ennek vírusa a madarak testváladékaival (nyál, ürülék) és tetemeivel egyaránt terjed és a téli körülmények között heteken át fertőzőképes marad. A kór legfontosabb terjesztői pedig éppen a vonuló vízimadarak (az énekesmadár-etetőket látogató fajok nem hordozók, fertőződés esetén órák alatt annyira legyengülnek, hogy nem terjesztik a betegséget). 

 

 

Szárcsa téli etetőhely sekély vizébe ürít a Soroksári Kis-Dunán, ...

 

 

... oda, ahol madarak százai élnek és táplálkoznak, ...

 

 

... ahol egyre több az oszló madártetem – 8 fotó, katt a képre, ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... és ahol emberek tömegei, köztük kisgyerekek is járkálnak a madarak között
hónapokon át – 3 fotó, katt a képre.

 

 

 

 

 

 

A madárinfluenza vírusa a tetemekben is hosszú időn keresztül fertőzőképes marad,
ami az ezeken tollászkodó madarakra (itt éppen egy szárcsára) közvetlen
veszélyt jelent – 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

A tetemekből sok madárfaj táplálkozik is, ami óriási megfertőződési kockázatot jelent.
Ennek a vízityúknak ráadásul más problémája is van, a bal bokaízületre
tekeredett horgászzsinór a láb amputációját okozhatja – 2 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

Az emberre is veszélyes!

 

A vízimadár-etetés kapcsán meg kell említeni ennek humán-egészségügyi és balesetvédelmi veszélyeit is. A vadon élő állatok és az emberek ilyen nagyságrendű és ennyire testközeli érintkezése nem általános, ezért is különösen veszélyes. Az egyik legfontosabb veszélyforrást a normál esetben csak madarakat megbetegítő madárinfluenza jelenti. A betegség terjedésének legfontosabb feltétele a zsúfoltság és gyakori érintkezés, ami a különösen veszélyeztetett baromfitelepek mellett a vízimadár-etetőhelyeket is jellemzi.

 

A madárinfluenzát többnyire az egészségügyi előírásokat lazán kezelő Ázsiában kapják el a túlzsúfolt baromfitelepeken dolgozó munkások. A járványügyi szakemberek legnagyobb félelme, hogy a madár- és az emberinfluenza kórokozóit egyaránt hordozó beteg ember szervezetében a két törzs mutálódik, és így útjára indul egy „szupervírus” okozta világméretű járvány. Ezért a madárinfluenza elleni védekezés egyik legfontosabb eleme, hogy a lakosság ne lehetőleg kerüljön közvetlen fizikai kapcsolatba vízimadarakkal. Normál körülmények között ez nem is lenne probléma, hiszen a vízimadárfajok élettere és az emberek lakóhelye különböző. Csakhogy a vízimadár-etetés ezt a természetes elszigeteltséget és védelmet alapvetően, ráadásul a legrosszabb őszi és téli időszakban teszi semmissé!  Ráadásul az innen hazafelé tartó, és eközben tömegközlekedést használó emberek a cipőjükön, a ruházatukon és a kezükkel szélesebb körben is terjeszthetik a madarakról emberekre terjedő kórokozókat.

 

 

Miközben 2016/2017 tele az elmúlt évek legjelentősebb madárinfluenza-járványát hozta
Európában és Magyarországon, az emberek a médiában elhangzó híradások
ellenére képesek voltak néhány éves kisgyerekekkel is a legfőbb
hordozóknak minősülő hattyúk, récék és szárcsák gyakran
százas tömegei közé menni, és ott kézből etetni a
madarakat (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Eközben abban a sárban és azon a jégen csúszkáltak, a gyerekek estek-keltek, ahova madarak százai ürítették heteken, hónapokon át a legfőbb vírusterjesztő ürüléküket.

 

 

Ráadásul ezeken az etetőhelyeken gyakran látni, hogy különösen a gyerekek a chipses
zacskóból kivett vagy a friss kenyérből tört egyik falatot a madarak csőrébe adják,
majd a következőt ugyan azzal a kezükkel a saját szájukba veszik. Ezzel a
mozdulatsorral, a madarak nyálával is érintkezve, tovább növelik
a megfertőződés veszélyét (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

További kockázatot jelent, hogy az etetőhelyről hazatérő emberek a tömegközlekedés közvetítésével gyorsan és nagy létszámú gyanútlan utastársnak adhatják át a kórokozókat.

 

A vízimadarak etetése közben a balesetveszély is jelentős. Tapasztalatok szerint a nyüzsgő madarak békésnek tűnő látványa az etetni érkező embereket tömegesen, gyerekekkel közösen a jégre csábítja.

 

 

Ez a beszakadásveszély miatt nem csak életveszélyes, különösen folyók esetében,
de jogszabálysértő és ezért  - a kijelölt korcsolyázóhelyek kivételével - tilos is
(Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

Rontja a madarak társadalmi megítélését

 

Figyelembe véve, hogy a vízimadár-etetés egyik súlypontja nyárra esik, amikor az emberek tömegesen keresik fel a strandokat, a madarak helyi állománynövekedése okozta feszültség esélye is nagy. Ugyanis azok is kénytelenek elviselni a mások nemtörődömsége miatt bekövetkező áldatlan állapotokat, akik nem etetik a madarakat.

 

Különösen a nagytestű hattyúk tömeges jelenléte zavarja a horgászokat, mert megeszik a vízbe szórt halcsalit, miközben rendszeresen horogra is akadnak és elszakítják a felszerelést. A parton sétálóknak hatalmas, nedves ürülékcsomókat kell kerülgetniük és ügyelniük kell kisebb testű kutyáikra is, amikkel agresszívek lehetnek a parton kunyeráló madarak. A fiókáikat féltő szülők pedig meg is támadják a fürdőző, csónakázó embereket.

 

 

 

Gyakoribb hibridizáció

 

A lúdalakúak közül elsősorban a récéknél fordul elő, hogy a kisebb egyedszámban előforduló fajok egyedei, fajtársbeli pár hiányában más fajokkal szaporodnak. Ez a jelenség elsősorban a belterületi parkok mesterségesen feldúsított tavain és folyószakaszain fordul elő, a lakott területek közelében pedig a házi kacsák jelenléte is növeli a vadmadárfajok genetikai állományának felhígulását.  

 

 

A bal oldali madár egy ilyen tőkés réce x házi kacsa hibrid (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

A bajba került, jégbe fagyott madarak mentése különösen kockázatos munka, amit azoknak kell viselniük, akik mások felelőtlensége miatt kénytelenek a jégre menni és azt feltörve az életüket kockáztatni.

 

 

 

 

Amikor még fizetünk is érte ... - a kacsaetető automata is rossz!

 

A vízimadarak teljesen felesleges és veszélyes etetésének egyik szomorú eredményeként megjelentek olyan vállalkozások, melyek egészségesnek hirdetett, de értéktelen ballasztot jelentő "eleséggel" töltött automatákat helyeznek ki a vizes élőhelyek partjára. Ha ilyet láttunk, jusson eszünkbe, hogy a vízimadaraknak zöld növényeket kellene legelniük a gyepeken, illetve vízinövényeket a vízben, nem pedig összesöpört malomipari hulladékból pelletált "csemegét". Viselkedést megváltoztató, a madarakat elkényelmesítő hatásuk miatt ezek ugyanolyan károsak, mint az összes többi bedobált étel, azzal a nem mellékes különbséggel, hogy az emberek megtévesztését bevételszerzésre használják fel. Azaz a madarak és az emberek kárára nyerészkednek, amihez a jó szándékú, de kellő ismeretekkel nem rendelkező önkormányzatokat, területtulajdonosokat is megtévesztik a kihelyezési engedély megszerzése érdekében.

 

Ne dőljünk be tehát az ezeken az automatákon olvasható hamis ígéreteknek, ne pazaroljuk a pénzünket a madaraknak kárt okozó, hulladék eledel megvásárlására és bedobálására! Jó lenne, ha a terület tulajdonosa, többnyire a helyi önkormányzat, nem adna ki ilyen automaták telepítésére engedélyt.

 

 

 

Vízimadarakat tömegesen nem lehet menteni

 

Végül, de nem utolsó sorban fontos tisztában lennünk azzal, hogy a vízimadár-etetés kapcsán bajba jutott madarak mentése nem reális alternatíva, mert:

 

• többnyire sok, akár százas nagyságrendű és nagytestű madarat érint;
•  
• ezek csak a leromlás végső stádiumában válnak röpképtelenné, azaz befogásuk (a hattyúk kivételével) nem megoldható;
•  
• a madárinfluenza kockázata miatt a mentett vízimadarakat karantén jellegű elhelyezésben kellene helyezni;
•  
• tartásukhoz nagyméretű medencével rendelkező karantén szállásra lenne szükség, ahol a madarak úszni, fürdeni tudnak – ennek hiányában ugyanis nem ápolják megfelelően a tollazatukat, így elengedésüket követően a vízre ülő madarak tolla átázik és a madarak megfulladnak;
•  
• vadonbéli áttelepítésük sem megoldás, mert a madarakat az etetőhely csábítása szinte azonnal visszatérésre készteti.
•  

 

Szemléletes példája volt utóbbinak ez a balatoni etetőhely a Keszthelyi-öbölben, ...

 

 

... ahonnan a hattyúkat (a többi fajt nem sikerült befogni) a Hévízi-csatorna be nem fagyó
termálvizébe vitték a szakemberek. Csakhogy a bütykös hattyúk órákon belül
visszatértek az etetőhelyre (Forrás: Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomás)

 

 

 

A 2016/2017-es tél egyik legszomorúbb tapasztalata rámutatott arra, hogy a tájékozatlan, alapvetően nyilván jó szándékú lakosságot milyen mértékben tudja félrevezetni, rossz cselekvésre ösztönözni néhány megalapozatlan, szakmaiatlan felhívás a Facebookon. A vízimadarak ugyanis nem valamiféle elháríthatatlan vagy különleges időjárási esemény, hanem a felelőtlen emberek miatt kerülnek bajba. Téli túlélésüket egyedül az szavatolja, ha ösztöneikre hallgatva időben fagy- és hómentes területre vonulnak.

 

Látva teljesen felesleges etetésük veszélyeit, valóban olyan nehéz mellőzni ezt és tiszteletben tartva őket, csendes szemlélőként „csak” megfigyelni őket? Köszönjük!

 

 

Az OzoneTV - Egyenlítő című műsorának 2017.11.23-ai adása is a témával
foglalkozott. A riport indításához katt a képre vagy ide >>
(Forrás: Videa.hu)

 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán

 

 

Nem könnyű csak úgy megtalálni a rejtett, éjszakai életmódot folytató sünök nyári nappali  menedékét, hacsak nem kelünk jó korán (5-6 óra között), és járjuk be a kertet, a parkot hazafelé bandukoló sünöket keresve. De még ekkor is óriási szerencsére van szükség, mivel ezek az esetlennek tűnő állatok pillanatok alatt képesek szinte nyom nélkül eltűnni.
 

A cikkben bemutatott gallyrakásmenedékbe tartó nőstény sün kora reggel – 3 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Ha ilyenkor óvatosan, távolabbról követjük az állatot, akkor elvezethet minket a
nappali menedékéhez – 3 fotó katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Ék alakú testének és az emelőként is használható tüskéknek köszönhetően a sün
rendkívül gyorsan (a felvétel alapján akár 30 másodperc alatt) képes nyom nélkül
eltűnni a legáthatolhatatlanabbnak tűnő ágszövedék alatt is. A kisfilmek
lejátszáskor a minőséget érdemes HD-ra állítani
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Természetbarát gallyrakáskezelés

Ezért ha ilyen gallyrakással. lombkupacal kell dolgoznunk – akár nyáron, akár őssztől tavaszig –, az esetleg ide húzódó állatok védelme és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében érdemes az alábbi néhány egyszerű óvintézkedést betartani:

Ami számunkra munkát jelentő, eltüntetendő gally- és levélrakás, az a sünöknek
(valamint számos más állatnak, például: zöld varangyoknak, fali gyíkoknak)
nyáron nappali menedék, a nőstényeknek pedig ellőhely, de akár
telelőhely is lehet (Fotó: Orbán Zoltán).

• első lépésben lehetőleg ne vasvillával essünk neki a rakásnak, hanem szerszámnyéllel, hosszabb erős bottal, az alapi részen még óvatosabban, akár kézzel forgassuk át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta valamilyen állat;

Hihetetlennek tűnhet, de ezen a képen négy sün is szerepel
(Fotó: Orbán Zoltán).

• az is segít, ha a halmot átlátható rétegenként, fentről lefelé haladva bonjuk el;
• a zaj hatására összegömbölyödő sün tüskéire szúródó levéltörmelék szinte láthatatlanná teszi az állatot (lásd az alábbi fotókat és a 2. videót is), ezért a halom alapi részéhez jutva nagyon figyeljünk a gömbölyded formákra (az összegömbölyödve megemelt állat gyakran szó szerint kigurul a gallyak és levelek közül);
• ez az óvatosság különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek;

Alig egy méterről nézve is alig látni az állatokat, leginkább az egyik kölyök tűnik fel a
kép közepén. Pedig a fotó jobb alsó szélnénél ott gömbölyödik a termetes
nőstény, akit viszont teljesen álcáz a tüskékbe ragadt törmelék.
4 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

• soha se gyújtsuk fel helyben az ilyen rakásokat (2021. január 1-től az önkormányzatok már nem engedélyezhetik helyi rendeletben az avarégetést, így ennek törvényi tilalma általánossá válik az egész országban), mert a lángok elől a felnőtt sünök sem fognak, tudnak elmenekülni, hiszen védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, és szó szerint megsülnek;
• ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket (vagy telelő sünt) találunk, ne essünk pánikba, és ha csak lehet, semmiképpen se szedjük össze a kölyköket és kezdjük mi magunk nevelgetni őket (!); ehelyett az alábbi felvételen látott módon pakoljunk vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, majd hagyjuk a nőstényre a továbbiakat;

Süncsalád megbontott rőzserakás alatt (Videó: Orbán Zoltán).

Éjszaka a nőstény egy órányi munkával, a menedék közvetlen közeléből gyűjtött
növényi anyagokkal újjáépítette a fészket (Videó: Orbán Zoltán).

Ez a sok oda-vissza járkálás már halványan kirajzolódó csapást, jobban észrevehető
nyomot hagyott – 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A kánikula beköszöntével még némi új réteget is kapott a megfogyatkozott
gallyrakás, hogy még több árnyékot kapjon, hűvösebb maradjon
a fészek (Fotó: Orbán Zoltán).

Az akaratlan zavarás nem zaklatta fel az éppen ekkor kinyíló szemű kölyköket.
Olyannyira nem, hogy nappal elkezdtek kimászkálni a rőzserakás elé, ...

... ami már csak azért is kiborította a nőstényt, mert a fészek bejárata így veszélyesen
jól láthatóvá vált. Ezért a következő éjszakán, kihasználva a hársfákról hulló
virágzattömeget, jobban lezárta maga mögött a járatot, így a fiatalok
az ágak védelmében maradtak (Videók: Orbán Zoltán).

Amint azt ezek a felvételek is igazolják, a nőstény nem feleslegesen volt óvatos, mert
a sünmenedék-rőzserakást más állatok is meglátogatják, és még a jól elrejtett
fészket is felfedezhetik az élelmes ragadozók
(Videók: Orbán Zoltán).

Végül a sünkölykök – mintegy három hét alatt – annyira megerősödtek, hogy az
anyjuk után már maguk is éjszakai portyára tudtak indulni, és a család el
is hagyta az immáron szűkössé vált rőzserakás-menedéket
(Videó: Orbán Zoltán).

Az éjszakai és hajnali felvételek ezzel a kameracsapdával, emberi jelenlét és zavarás
nélkül készültek. Ez az eszköz az emberek és az állatok számára is láthatatlan
hullámhosszú infrafényt használ, azaz teljes sötétségben dolgozik.
5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

• a sünöket etetni nem kell, mert a kölykök számára létfontosságú, hogy anyjukat követve a természetes táplálékokkal (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak, gyíkok, kisrágcsálók, hullott gyümölcsök) ismerkedjenek meg, ne pedig az ember által kitett, természetellenes ételhez szokjanak hozzá, amik ráadásul hasmenést, emésztési és növekedési problémákat is okozhatnak;

Egy közelben elhelyezett sekély itatótálca ivóvízhez juttathatja a sünöket is, ahol
akár a felvételen látható homok nyomcsapdával is ellenőrizhetjük, hogy
látogatják-e az eszközt a tüskebökik (Videó: Orbán Zoltán).
 

• a háztartásokban keletkező lombkupac és gallyrakás megszüntetése többnyire halasztható, amivel érdemes legalább addig (négy-öt hetet) várni, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra, de ha tehetjük, a közelben mindenképpen alakítsunk ki alternatív búvóhelyet a gallyakból vagy a következő fejezetben bemutatott süngarázzsal;
• amennyiben a lombhalmok és rőzserakások elbontása nem elodázható (többnyire kertgondozással foglalkozó települési szervek munkaköre kapcsán), a rendszeresen ilyen munkát végző munkatársakat érdemes ellátni a következő fejezetben bemutatott eszközzel, amibe mind a magányosan pihenő felnőtt állat, mind a nőstényt a kölykökkel áttelepíthető.

A sünbarát rőzserakás-kezelés az OzoneNetwork Egyenlítő c. műsora 2016.07.22-ei
adásában. A riportrész 23:44-nél indul – az indításhoz katt a képre
(Forrás:videa.hu)

 

Süngarázst is használhatunk

A sünök megtelepítésére, mentésére mesterséges eszközt, kisméretű kutyaházhoz hasonló süngarázst (sünmenedéket) is használhatunk, amit bokrok rejtekébe érdemes kihelyezni. Ezt, az MME web boltja által forgalmazott búvóhelyet akár gallyrakás megszüntetésével veszélybe kerülő magányos sün vagy a süncsalád áthelyezésére is használhatjuk.

A süngarázs teteje levehető, így a lakótér könnyen feltölthető száraz fűvel, falevéllel,
illetve az állatok ellenőrzése is könnyen és gyorsan megoldható
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Amennyiben hasznosnak találta ezt az oldalt, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy közösen minél több sünön és természetbarát emberen segíthessünk! Köszönjük!

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

A cél természetesen nem az, hogy a cikket olvasva mostantól mindenki kedvelje a "bogarakat", hanem az, hogy az utca embere és a rovarirtással foglalkozó hivatásosok is megismerkedjenek ezzel az állatcsoporttal, és ne pusztítsák, ne pusztíttassák el a veszélyt nem jelentő tőrösdarazsakat.
 

A termetes tőrösdarazsak ártalmatlanok!

Ennek a rovarcsaládnak a tagjai nagy termetűek és látványos megjelenésűek, legnagyobb európai faja, az óriás tőrösdarázs egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is.

Az óriás tőrösdarázs nősténye (a feje sárga, míg a hímeké kékesfekete) a legnagyobb
termetű európai hártyásszárnyú – 5 fotó, katt a képre (fotók: Halmos Gergő), ...

... de félelmetes külseje ellenére az emberekre, a társ- és háziállatokra teljesen
veszélytelen. Megfogni természetesen nem szabad, mert fullánkja azért van.

Ennek a fővárosi családi háznak a kertjében, a bejárati lépcső mellett legalább
60 óriás törösdarázs hím keresi egy régi kőristuskóban élő
farontóbogár-lárvákra vadászó nőstényeket, ...

... de közben ügyet sem vetnek a lépcsőt használó lakókra vagy éppen az MME
filmező munkatársára (Videók: Orbán Zoltán)

 

Ezek a rovarok nem tévesztendők össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és valóban agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban (hacsak nem fogjuk meg őket) nem ellenünk használják.

A sötétszárnyú tőrösdarázs a talajon mozogva a szárnyával rejti feltűnő potrohfoltjait, …

… amiket szárnyai hirtelen szétnyitásával például akkor villant elő figyelmeztetésként,
amikor egy potenciális ragadozó vagy az ember túl közel megy hozzá
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Biológiai védelem a cserebogárpajorok ellen is

A tőrösdarazsak parazitoidok, a szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb termetű rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük. Megjelenésükre ott számíthatunk, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogárpajorokat, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát.

Ilyen, a talajban, korhadékban rejtőző nagytermetű lárvák (a felvételen
rózsabogaralé) jelenléte vonzza a tőrösdarazsakat
(Fotó, videó: Orbán Zoltán).

 

Elképesztő érzékeléssel derítik fel a talajban, fában megbúvó lárvákat, hogy a faanyagon keresztül, vagy magukat a talajba ásva a nagytermetű lárvát megszúrva speciális mérgükkel megbénítsák, majd belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének!

 

Van köztük védett is

Irtásuk nem csak jól felfogott érdekeink és ártalmatlanságuk miatt értelmetlen és önsorsrontó, de azért is, mert az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Elpusztításukkal éppen ezért akár több éves börtönbüntetést is kockáztat az elkövető. A tudatlanság és a hozzá nem értés sajnos egy éve, 2016 júniusában is számos ilyen állat pusztulását okozta a fővárosban, amikor egy rovarirtó tömegesen mérgezett le tőrösdarazsakat a Városligetben.

 

A természetvédelmi komposztáló erre is jó!

A kerttulajdonosoknak, gazdálkodóknak tehát elemi érdeke, az amatőr természetbúvároknak pedig érdekes élményt jelent, ha a közelükben a tőrösdarazsak is megtalálják az életfeltételeket. A sajnálatos módon feledésbe merülő, többfunkciós természetvédelmi komposztálók erre is megoldást kínálnak, mivel a korhadó növényi anyagokkal táplálkozó, a komposztálásban is nélkülözhetetlen nagytermetű lárvák egyben a tőrösdarazsakat is a közelünkbe vonzzák.

Ha átforgatjuk a komposztáló tartalmát, ilyen elképesztő lényekkel talákozhatunk
(Videó: Orbán Zoltán).

És ez egyben választ ad arra a kérdésre is, hogy mit keres itt ez a rengeteg
tőrösdarázs?! A felvétel egyben azt is igazolja, hogy ezek a félelmetes
megjelenésű rovarok valójában teljesen ártalmatlanok ránk nézve.
A darazsak a filmezés órái alatt természeti akadályként
kerülgették az embert, egyetlen alkalommal sem
voltak agresszívek (Videó: Orbán Zoltán).

 

Ne féljünk tehát a májustól a nyár végéig tömegesen feltűnő tőrösdarazsaktól. Ha idegenkedünk a rovaroktól, nyugodtan menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen "rajzást", érdemes leülni a közelben, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó és érdekes óriásoknak az életét.

Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy közösen minél több ártalmatlan tőrösdarázson, és a tőlük indokolatlanul félő járókelőn segítsünk. Köszönjük!

 

"Bogárnézőket" is használhatunk a kertben

A Madárbarát kert gerinctelen lakóinak megfigyelését segítik az MME bolt által forgalmazott, az állatokat nem károsító természetbúvár eszközök is, amikkel gyerekek és felnőttek egyaránt közelről ismerkedhetnek meg az apró lények lenyűgöző világával.

"Bogárnézők" az MME bolt kínálatából (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Mit tehetünk tőrösdarazsak törvénytelen elpusztítása esetén?

Ha védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata, ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
4. Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása vagy megrongálása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán