Magyar gyűrűs réti cankó Mauritániában

Március elején egy magyar gyűrűs réti cankót fényképeztek le az Atlanti-óceán partvidékén.

A narancssárga gyűrűt az öreg (adult) madár 2017. augusztusban kapta a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén működő Mekszikópusztai Vízimadárgyűrűző Állomáson (jelölést végezte: Győrig Előd). A megfigyelés Mauritánia fővárosában (Nouakchott) történt, egy vizes területen (megfigyelő: Nick Peeters).


Színes gyűrűs réti cankó 2017. augusztus (Fotó: Győrig Előd)

Ez a második hazai gyűrűs réti cankó megkerülés a nyugat-afrikai országban. 2003-ban egy szintén a Fertő-tónál jelölt példány került itt kézre (lelőtték). Ezeken kívül Afrikában még kettő magyar gyűrűs réti cankó került meg, Szenegálban és Maliban.


Réti cankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

2017-től jelölik Magyarországon a réti cankókat színes (narancssárga), teleszkóppal is leolvasható, fekete kódú jelölőgyűrűvel. Tavaly a Vízimadárgyűrűző Állomáson 91 példányt jelöltek, amelyek közül ez az első, amit külföldön sikerült azonosítani.

A réti cankó az egyik legnagyobb egyedszámban előforduló, átvonuló partimadárfaj Magyarországon. Tavasszal és nyár végétől szeptember közepéig kisebb nagyobb számban a legtöbb vizes élőhelyen megjelenik. A Kárpát-medencén átvonuló réti cankók Észak- és Kelet-Európai fészkelő állományokból származnak, és Nyugat-Afrikában telelnek. 

További információ a réti cankóról és a Madárgyűrűzési Központ gyűrűzési és megkerülési adatainak összesítései és térképei a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-trigla

 

"Kezdő madarász vagyok!" Képzés Veszprém megyében

A Veszprém Megyei Helyi Csoport két napos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel, amely tavaly a budapesti érdeklődők körében nagy sikert aratott.

A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak meghatározásába.

Kik vehetnek részt a képzésen?
14 éves kortól bárki, MME tagságtól függetlenül. A részvételnek nem feltétele az előzetes madártani ismeret, távcső vagy madárhatározó megléte.

Ki tartja a képzést?
A kétnapos képzés házigazdája Somogyi Csaba tagtársunk, aki rendszeres előadója pl. a Kemenes Vulkánparknak, illetve madarászsétákat vezet a Marcal-medencében. A második, terepi napon csatlakozni fog még hozzánk egy vagy két olyan madarász kolléga, akik segítségével néhány fős csoportokban tudjuk gyakorolni az előző alkalommal elsajátított ismereteket.

A képzés időpontja
2018. március 25. (vasárnap) – elmélet
2018. április 7. (szombat) – gyakorlat terepen

A képzés helye és a résztevők száma
Az elméleti képzés helye a Fehérlófia Waldorf Iskola (8248 Nemesvámos, Kossuth L. u. 24.).
A gyakorlati képzés, a terepi nap helyszíne az időjárás és a madármozgás fügvényében valamelyik veszprémi zöldterület, amely jól megközelíthető és fajgazdag.
A részvevők száma korlátozott, 20 fő.

A képzés programja
A szükséges tudásanyag elsajátítása és a közös terepi gyakorlás érdekében a képzést két külön hétvégi napon szervezzük.
I. (elméleti) nap
•    10:00-10:30 Résztvevők bemutatkozása, a képzési tematika ismertetése
•    10:30-12:00 I. rész: Kik is azok a madarászok? [miért éppen a madarak, a madarászat típusai, a hazai madártan és az MME]
II. rész: Hogyan kezdjek bele? [felszerelések, ruházat, biztonság, etika, megfigyelések rögzítése]
•    12:00-12:30 Szünet
•    12:30-13:00 III. rész: Ismerkedés a madarakkal [életmód, testfelépítés, földrajzi elterjedés, előfordulás, MME Nomenclator Bizottság]
•    13:30- 14:30 IV. rész: Ismerkedés a madárhatározóval I. – az első oldalak [a madártest részei, jelek, szimbólumok, fogalmak, az elterjedési térkép]
•    14:30-16:00 V. rész: Ismerkedés a madárhatározóval II. – a keresett faj megtalálásának titka [a határozó felépítése, rendszertan, határozási alaptechnikák, közös gyakorlás]

II. (terepi) nap
•    10:00- 15:00 Vezetett madármegfigyelés a képzés résztvevőivel Veszprémben ; az előző alkalommal tanult elmélet átültetése a gyakorlatba:
o    a csapat lassan együtt haladva keresi (szemmel és füllel) a madarakat;
o    ha valaki lát valamit, akkor a tanultak szerint odairányítja a többiek figyelmét;
o    a terepi vezető a tanult segítő fogalmakkal instruálja a részvevőket a madár megkeresésére és meghatározására a határozóban, közben felhívja a figyelmet az adott faj egyéb viselkedési jellegzetességeire, sajátosságaira (hol mozog és hol nem, magányos vagy csoportos stb.);
o    közben megbeszélik, ütköztetik a véleményeket, végül jó eredményre jutnak.

A képzés ára
MME tagok számára (érvényes tagkártyával rendelkezők) 10 000 Ft/képzés (2 nap).
Nem tagok számára 12 000 Ft+Áfa= 15 240 Ft/ képzés (2 nap).
A tagság a képzésre jelentkezéssel párhuzamosan is elindítható, így az érdeklődő a kedvezményes tagi árat veheti igénybe!

A jelentkezés módja
•    E-mailben március 19-ig a veszpremmegyeihcs@mme.hu címen.
•    Lemondás esetén befizetett képzési díjat sajnos nem áll módunkban visszafizetni.
•    Csak olyan jelentkezést áll módunkban elfogadni, ami a teljes képzés két napjára szól.
•    A jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében tudjuk fogadni, amennyiben határidő előtt betelik a létszám, a jelentkezéseket lezárjuk!

Hamvasrétihéja - védelmi Munkacsoport

A fokozottan védett hamvas rétihéja kutatása hazánkban már az 1940-es években megkezdődött. Védelmük modernebb eszközökkel, az 1970-es években vált országossá. 1993 és 2005 között a hazai állományt 150–300 párra becsülték.

A Fatér Imre által 2006-ban alakított, majd 2013-ban újraszerveződött Hamvas Rétihéja Munkacsoport egy átfogó felmérést végzett el, amely egyértelmű állománycsökkenést mutatott ki. A párok száma jelenleg 30–100 pár között ingadozik, hazai elterjedési területük egyértelműen csökkent. Ha ez a tendencia folytatódik, a faj hazai populációja rendkívül sérülékennyé válik. A hamvas rétihéja európai állományának csak kis része fészkel hazánkban.
Hazai viszonyok között azonban nehéz védelmi helyzetű, mivel földön fészkel.

A hamvas rétihéja néhány évtizeddel ezelőtt elsősorban a nagy kiterjedésű lápréteken fészkelt. Ezek fokozatos eltűnése miatt, napjainkban jellemzőbbek a gyepekben, kaszálókon megtelepedő párok. A 2000-es években még rendszeresen előfordult gabonatáblákon vagy lucernaföldeken történő költés is, de ez már visszaszorulóban van. A különböző invazív növények nagy arányú térhódítása miatt egyre több párt találhatunk homogén aranyvessző állományokban is. Ezeken a területeken a fészkek felderítése meglehetősen nehézkes és ha sikerül is behatárolni annak helyét, akkor sem lehet megközelíteni, mert ezzel veszélyeztetnénk a költés sikerét. Némiképpen megkönnyíti a gyakorlati védelmet, hogy egy-egy számukra kedvező területen akár több mint tíz éven keresztül is folyamatosan költhet néhány pár.

Az állomány fenntartása – fészkelési szokásai miatt – gyakorlati beavatkozásokat igényel. A csökkenés hátterében több ok is sejthető, tisztázásukhoz alapos kutatásokra van szükség a közeljövőben. A Munkacsoport a költőhelyek felderítésével, védelmével igyekszik biztosítani az egyes párok sikeres költését. A legnagyobb veszélyt a fészkek körüli mezőgazdasági munkálatok – aratás, kaszálások – jelentik. A költések megvédéséhez a fészkek pontos helyének ismerete kulcsfontosságú. Az emiatt szükséges rendkívül összetett és időigényes felmérő munkát táborokat szervezve valósítjuk meg, önkénteseink bevonásával és a nemzeti park igazgatóságokkal együttműködve. A fészkek körül kijelölt védőzónák mellett a nemzetközi gyakorlatban általánosan elterjedt gyakorlati védelmi eljárást, a körbekerítését is alkalmazzuk. Ennek az a célja, hogy a szőrmés ragadozókat távol tartsuk a tojásoktól, fiókáktól. A természetvédelmi kezelőket, gazdálkodókat pedig folyamatosan információkkal, szakmai javaslatokkal segítjük.

A hamvas rétihéják fészkeinek felkutatását néhány eset kivételével az MME és más civil szervezetek által koordinált önkéntesek végzik, vagy gazdálkodói bejelentések alapján kerülnek elő eseti jelleggel. Sajnálatos tény, hogy nem mindenhol folyik adatgyűjtés a faj észleléseiről, így a hamvas rétihéják védelme kimaradhat a tervezési folyamatokból.


 Fiókák a Turjánvidékről (DINPI) (fotó: Turny Zoltán)

Földön fészkelő fajként nem hagyható figyelmen kívül a predátorok (vaddisznó, róka, aranysakál) állományának növekedése sem. Ez a probléma számos földön költő madárfajt érint, kezelése azonban nem oldható meg a Munkacsoport keretein belül. Mindenképpen szélesebb összefogásra lenne szükség, mert az apróvad mellett a túzok, a nagy póling és más fokozottan védett fajokat is súlyosan veszélyezteti.

A hamvas rétihéja életének nagyobb részét költőhelyeitől távol, vonulásban, telelő területeken tölti, így az ottani történések is jelentős hatást gyakorolnak az állomány egészére, beleértve a szélsőséges időjárást és az illegális vadászatot is.

2013 előtt, a körbekerített fészekaljakban lévő fiókák ornitológiai gyűrűvel történő jelölése rendszeresen zajlott. 2016-tól azonban már olyan világoszöld alapszínű gyűrűt is alkalmazunk, amelyik távcsővel nagyobb távolságból is leolvasható.

A munkacsoport tevékenységének kibővítése csak akkor lehetséges, ha újabb érdeklődők kapcsolódnak be a hamvas rétihéják védelmébe.

Fajmegőrzési munkák (Fotó: Boros Zoltán, Fellner Zoltán)
 

Felmérők a Marcal-medencéből.(Fotó: Hencz Péter)

A hamvas rétihéjára vonatkozó további információkat az alábbi honlapokon lehet elérni:

http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cirpyg

https://www.facebook.com/Hamvasretihejavedelem/

http://www.mme.hu/gyurus-hamvas-retihejak-nyomaban-fenykepezogeppel

http://www.mme.hu/binary_uploads/2_magunkrol/heliaca/heliaca_2015_online.pdf

http://www.mme.hu/sites/default/files/binary_uploads/2_magunkrol/heliaca/heliaca_2014_cikkenkent/2014_Heliaca_Hamvasrhbeszamolo.pdf